Birtok

- Mit csinál? – kérdi tőlem Ducke, miközben hátad mögött rád mutat.
- Azt amit egy EMBER. Hálát ad az Istennek.
- És azt neked nem kéne?
- Én már leszolgáltam a magam részét az életben, de nem volt elég. Ezt a pofátlanságot meg majd az Inkvizíció előtt is add elő.
Hamarosan feltűnik pár katona.
- Pattson!? Téged küldtek le?
- Bíz’ itt vagyunk! Bár kezdetben volt pát probléma. – mutat az ég fele a fekete páncélú katona – De kis hacker leánykánk megoldotta.
- Ugyan. Csak szétbarmolták a Nautilus rendszerét. – mondja az illetékes nő. Méretéhez képest furcsa, hogy egy MiniGun-t cipel.
- Meg persze a seregen belüli intrikák, apa – fia kapcsolat… becsempészett arktuszi… Majd elmondjuk!
- Szóval ti sem unatkoztatok. Azt meg sem kérdezitek mért csak hárma – raptor felvonyít – …na jó, négyen vagyunk életben?
- Sejtem. Csapda volt. Arctámadóval egy tábornokot akartak megölni, a fiának kellet volna a tojást csomagként leszállítania. Téged csapdába csalva itt akartak megölni. Egy orosz vasmedve fejesnek pedig a hajója eltűnt Bracken’s World környékén. Egy nukleáris hulladékot megsemmisítő kolóniát kiirtottak az idegenek. És még több ilyen. A szállak egy dologhoz vezetnek.
- BugMan. Sejtem… a szektások nem elegek még ezek is.
- De ezen felül biztos van még valami ami a szálakat mozgatja.
- Az most nem én vagyok. Jó hogy itt vagytok!
Fárasztó nap után jó bajtársakat látni jó dolog. Ez után a beszélgetés át ment ökörködésbe és történtek mesélésébe. Számodra roppant furcsa módon. De hát, a veterán katonák ilyenek.
Hamarosan érkezik egy helikopter, mi téged visszavisz a gyarmatügyi bázisra.
- Martinez, kicsit több önbizalmat. Hát, Adjon az Isten! – búcsúzom.
- Kéz és lábtörést! De nem szó-szó szerint. – Búcsúzik Ducke.


// Noh. Adok 4 Skill pontot. Jutalom pénzösszegnek pedig 800$-t Annyit tanácsolnék, hogy bátrabban írj. Volt mikor nehéz volt folytatnom, mert nem írtál eleget, mit akarsz csinálni. Momentán kicsit túl passzív voltál. Kicsit jobban próbáld befolyásolni a dolgokat döntéseiddel. //