Amadeus Osborn birtoka

Egy birtok Mars City külvárosában, a lehető legtávolabb a belvárostól. Tíz perc sétára van egy vasútállomás, ami fontos Amadeusnak, mivel jogosítvány híján csak tömegközeledéssel juthat el A-ból B-be, hacsak nem akar repülni.

A házat fák veszik körül, az űrhajó hangárja mögött még egy kisebb domb is takar. Maga az épület mindössze két szintes, de van egy alagsora, ahol egy széfben Amadeus a vagyonát tartja. Mivel hivatalosan halott, családi bankszámlájáról még mesterével levetetett miden pénzt, s azóta az összegyűjtött vagyonát egy páncélszekrénybe rejti. Egy bankszámlája azért van, David Jones álnéven, innen intézi a hivatalos költségeit. (pl. a lakás)

Amadeus egy pohár vörösbort kortyolgatott. Az egyik legolcsóbb, tablettás fajta volt, de a férfi pont ezt szerette. Sosem kedvelte a cicomát otthon, most is a kanapéján ülve, lábát az asztalra téve ivott egy egyszerű vizespohárból, miközben tévézett. Valami gagyi rajzfilmet adtak, de a fejvadász nem is igazán nézte. Egyszer csak jelzett a kommunikátora.
Tetszett neki a stílus, udvarias volt és tisztelettudó. Úgy érezte, hogy megbecsülik, s elismerik, ez pedig jó érzéssel töltötte el. Egy valami azonban aggasztotta. Keresni fogják... Ez a nagyágyúk módszere volt, s tapasztaltai szerint azt jelentette, hogy megfigyelik. Nem lett volna célszerű a lakásában tárgyalni, a fejvadász legalábbis semmi képen sem csinálta volna így, ezért úgy döntött, kicsit megdolgoztatja megbízóit, s leteszteli az elméletét. Gyorsan kiitta a maradék bort, majd leöblítette egy száraz, több napos pogácsával, s már útnak is indult az állomásra.

//Nem akartam új topicot nyitni neki, szóval remélem nem gond ha így egybevontam.//

*Kocsma*

A rövid vonatozás után Amadeus egy lepukkant kis kocsmában ült, Mars city egyik kevésbé biztonságos negyedében. Jobban szerette az elegáns éttermeket, ám efféle "üzleti" tárgyalásokhoz célszerűbb volt félreeső helyre vonulni. Öltözékét is ennek megfelelően választotta meg. Szürke zakót vett fel, s hozzá széles karimájú kalapot, melyet mélyen az arcába húzott. Ez utóbbit nem azért vette fel, hogy ne ismerjék fel, hanem hogy ne lehessen az érzelmeiből olvasni. Rendelt egy sört magának, de nem ivott bele, hanem figyelt. Még ha megbízói nem is itt akarnak találkozni, talán meglátja azt aki megfigyeli, már ha igaz az elmélete.

A füst és szesz szagot lassan megszokja orrod. Nem nagy hely és a választékok sem minőségiek épp ezért csak egy sört kérsz. A népek nem túl választékosak főleg egy ilyen kis késdobáló kocsmában. Átlag munkások akiknek igénye az alsóbb osztályba sorolható de ez nem csak öltözékükön ha nem beszéd stílusaikon is hallható. Kevés megvetést érzel irántuk de ez lehet már csak régi neveltetésed miatt is égett beléd. A söröd érintetlenül pezseg előtted és szemléled a környezeted, de minden csendes. Párszor a koszos ablakon tekintesz ki túl sok mindent nem látsz. A hab már eltűnt a sör tetejéről jó ideje vársz kitartóan, hogy alátámasztásod igazat nyerjen. Eleget vártál és úgy határozol nem vesztegetsz el több időt, de mielőtt indulnál a söröd után nyúlsz és ebben a pillanatban nyílik a kocsma ajtó is. Besétál két fickó akikről viszont lerí, hogy nem ebbe a rétegbe tartoznak. Mind a kettőn éjfekete öltöny virít de nem a tipikus üzletebereknél megszokott szabás és egyszerűségek. Az egyiken még egy hosszú fekete szövet kabát is takarja az öltözéket és ő meg is áll a bezárt kocsma ajtó előtt. Biztosra veszed, hogy ő a testőre annak aki alapos körülnézés után elindul az asztalodhoz.
-Jó napot Gabe Miller vagyok. Egy vékony hangú alacsony barna hajú barna szemű embert takar a név, de ez csak név.
-Ön bizonyára Mr. Q aki a legbizalmasabban kezelte eddigi minden ügyét és nekünk most pont ilyen emberre lenne szükségünk.
-Hallgatom. Mondod magabiztosan nyugodt hangodon és a veled szemben lévő székre mutatsz, hogy foglaljon helyet.
Miller úgy tesz és belekezd a feladat ismertetésébe.
-Egy hajó navigálására kérné fel főnököm elsősorban a hírneve miatt más részről a szabályok miatt. Kicsit megáll majd folytatja.
-A cégünk egyik Silver bérhajója egy regisztrálatlan termékkódú csomagot szállítana le a Bunda Survey-ra. Nyel egy nagyot és folytatja.
-Az út hosszú, de a papírok miatt nem kell aggódnia egyrészt megkenték az illetékeseket így szabad utat biztosítanak a célig, ahol már csak annyi dolga lenne, hogy megbizonyosodik a csomagok sértetlen lepakolásáról.
-Ezt a műveletet is az embereink fogják csinálni mint sok minden mást magának csak a hajót kell elvezetni, mert ilyen útra saját pilótáink nem vállalkoznának.
Int a társának aki odalép és hosszú kabátja alól egy papír mappát nyújt át neked. -Ebben mindent megtalál engedélyek CMR-ek. Ismét a vékony hangot hallod és közben a hosszú kabátos visszaáll az ajtóba.
A csomag amit kaptál nem túl sok információt tartalmazhat mert elég vékony de a kivitelezés a lényeg. Elteszed a mappát és Miller feláll a székről ezzel jelzi, hogy átadott mindent ami szükséges. Elköszönés után távoznak a kocsmából és te is lassan szedelőzködsz, hogy haza térj.
/Nekem nem gond ez csak egy kis ráhangolódás volt ez a történet egyben a küldetés átadásával. Következőt a birtokodhoz fogok írni./

A birtokodra visszaérve vetsz egy pillantást a házadat körbe vevő fákra és a csodás tájra, majd belépsz az ajtón. A találkozó simán ment mint általában minden korrekt megbízás. A mappát ledobod az asztalra és töltesz egy pohárkával amolyan feszültség oldónak szánod, bár inkább csak a megszokottság, hogy az információ tanulmányozása közben ne a körmöd rágd. Az asztalhoz leülve a mappát felbontod és az első amit meglátsz az elnavigálandó Silver űrhajó. Nem nagy szám ez a hajó gondolod, hisz ha nagy a baj a fegyverzete nem biztos, hogy megtudna menteni nincs nagy arzenálja, de azt is mondta Miller ,,a célig minden simán fog menni". -És a cél után? gondolod magadba. Egy kép készült róla és ez fogja szállítani azokat a ládákat amikben kitudja mi lehet illetve négy segítődet akiket a megbízód közvetít ki. Aktáikból megtudod, hogy rakodásért és a karbantartásért felelősek. Ők lesznek, akik kirakodnak majd a célnál megkent raktárosokkal. A következő képen az indulás helyének fényképe és a fénykép másik oldalán a koordinátái találhatóak. A képen egy a Marson lévő raktártelep látható. Jártál már arra bár a telepet csak messziről láttad. Erről a helyről fogtok indulni ezután kihúzod a mappából az utolsó papírt. Jól átvizsgálod és ha nem tudnád, hogy nem eredeti a CMR és a szállító lehet fel sem tűnne talán még a nevek sem eredetiek. Teljesen mindegy holnap reggel indulnod kell, hogy odaérj a durván negyven kiló méterre lévő indulásponthoz. Az indulás hat nulla- nulla órakor és egy kis papír van hozzá kapcsozva a többi papírhoz amin ez áll:
,,az idő sokat számít ha megérkeztek, mert a műszakok váltják egymást és a beépített emberünk a három műszakból csak egyet tudott bevonni."
Szép gondolod magadban lehet nem is lesz olyan egyszerű, de ehhez is olyan lendülettel állsz mint a többi munkádhoz. A papírokat visszahelyezed a mappába és neki látsz a felszereléseid összekészítéséhez ellenőrzéséhez. /Minden dolgot amit viszel magaddal tüntesd fel/ Mindent a legprecízebben csinálsz, mert nem az eszközök miatt akarsz becsődölni. Ébresztődet beállítod, órák telnek el mire álomra tudod hajtani fejed a forgolódás szülte gondolatok miatt, de sikerül nyugodtan aludnod.

Reggel minden felszerelésed bepakolod a Fekete Rózsába és elindulsz a találkozási ponthoz. Az út nem túl hosszú és hamar kirajzolódnak a raktár telep határai, ahol már mozgást is látsz. A leszállóplatformon bőven van hely még egy ekkora hajónak is a landolásra. A hajtóművek leállítása után kiszállsz a gépből és Miller fogad:
-Jó reggelt. Vékony hangjában nem érezhető fáradtság jele.
-Akkor kezdjük is. Az addig ténykedő emberek körétek gyűlnek, mind a négyen ugyan olyan munkaruházat van. Sötétkék kantáros munkaruha és az ehhez járó munkavédelmi sisak, ami a rakodásoknál előírt. Elsőnek Casey mutatkozik be egy kézfogással, majd John, Matt és Luke követik a példáját. Egy ,,jó reggelten" és a nevükön kívül semmi mást nem mondanak és utána visszatérnek munkájukhoz. Miller még egyszer megismétli a tegnap mondottakat miközben a csapat targoncák és demagok segítségével megkezdik a berakodást. Miller megkér, hogy addig rendezkedj be kényelmed szerint és biztosít, hogy a hajód biztonságban lesz amíg vissza nem térsz. Mire elfoglalod helyed addigra a rakodással is végeznek és így útra készen áll minden.

//Bocsánat a hosszúságért, csak kicsit sokra kellett reagálni. Ugyanez az oka, hogy csak ilyen soká írtam, valamint az, hogy vizsgaidőszak van és tanulni is kell :S //

Amadeus már egy ideje a kocsmában üldögélt. Az alkohol szagát rég természetesnek vette már, a cigaretta bűzét elviselte, bár megszokni sohasem tudta, hiszen ő maga soha életében nem dohányzott, s nem is tervezte. A lebujba betévedt egy-két csinosabb hölgy is, ám a fejvadász nem törődött velük. Sosem volt szerencséje a nőkkel, valami miatt nem szerették, rengetegszer csalódott bennük, s ezek a fiatalkori sérelmek mély sebet ejtettek lelkén. A hadseregben eltöltött idő alatt, majd fejvadászként sikerült egyfajta megvetést kialakítania irántuk, így most is csak egy gyűlölködő pillantást vetett a formás hátsókra. Ezek különben is szajhák voltak a gettóból, azok a fajta nők, akiket a férfi legszívesebben felpofozott volna, valahányszor megkörnyékezték, hogy egy kis pénzért kósza örömöket nyújtsanak neki. Magányos volt, de inkább egyedül töltötte idejét, semmint, hogy pénzért vásároljon magának nőt.
A fejvadász úgy tett, mint aki magába roskadva a sörének él, ám valójában a vendégeket fürkészte, s szeme sarkából párszor a mocsoktól szürke ablakon is kitekintett. Nem látott semmi érdekeset. „Hm… talán tévedtem.” –gondolta, s felállni készült, ám ekkor két sötét öltönyös alak lépett be. Gyakorlott szeme egyből kiszúrta, hogy nem ide illenek. Csak a megbízói lehetettek, ez abból is látszott, hogy nem mozogtak otthonosan ebben a környezetben. Hárman voltak, de az egyiket kint hagyták. A másik kettő körbenézett, majd közelebb jöttek, s egyikőjük bemutatkozott. Amadeust nem érdekelték a nevek, főleg, hogy nagy valószínűséggel álnevet adott meg. Őt csak a feladat foglalkoztatta, azért kapott pénzt, nem bájcsevegésért. Intett a fickónak, hogy üljön le vele szembe, majd kezeit az asztalon összekulcsolva közelebb hajolt. Amaz mindenről beszámolt. Elmondta, hogy egy szállítmányt kell elvinnie, melynek fuvarozását senki más nem vállalta. Mint megtudta, minden előre el van intézve, neki csak az űrhajót kell elvezetnie. Mielőtt bármit kérdezhetett volna, az alak egy mappát nyomott a kezébe, majd a pribékjeivel együtt elsietett.
Hazafelé a vonaton nem nyitotta ki a csomagot, mert nem akart semmiféle feltűnést kelteni. Az ajtón belépve ledobta kabátját s kalapját a fogasra, majd kényelmesen elhelyezkedett foteljában, s úgy nézte át a papírokat. Mindent megkapott. Az útitervet, fényképeket, s az űrhajóról pár információt. Egy silvert kellett elvezetnie. Nem nagy kunszt, az azonban nyugtalanította, hogy nem mehet a saját járművével. Bár, a rakomány ismeretlen volt, így végül belátta, hogy jobb, ha nem szeretett Fekete Rózsáját kockáztatja. Az iratok tartalmazták még munkatársai adatait, valamint az indulás helyét és idejét. Az egész paksamétából mindössze ez utóbbi információk, valamint az úti cél érdekelte. A körülmények viszont gyanúsak voltak. Fejvadász volt és bérgyilkos, nem bér pilóta. Azt még megértette volna, ha a szállítmány őrzésével bízzák meg, de így nem állt össze a kép. Azt mindesetre elhatározta, hogy ugyanúgy teljes fegyverzetben indul útnak, ha másért nem, hát hogy megbízóit kicsit megleckéztesse, ha a küldetés átverés lenne.
Végül mindent visszarakott a mappába, összekészítette felszerelését, majd korán nyugovóra tért. A reggel hamar érkezett, de a férfi nem volt fáradt. Még nem kelt fel a nap, mikor Amadeus már szedelőzködött. Felvette vértjét, mely a pántoknak és kapcsoknak köszönhetően gyorsan és egyszerűen végrehajtható művelet volt, feltöltött pisztolyát a tokjába helyezte, magához vette puskáját, tartalék tárakat, szigonykilövőjét, s köpő csövét is elhelyezte a ruha hátán lévő tokba, melyet eredetileg kardnak szántak volna, csak a fejvadász nem szerette a közelharcot.
Ökölbe szorította kezét, mire a jobb karján lévő pengék kivágódtak. Arca elé tartotta a karmokat, s a borotvaéles pengéken megcsillant a férfi tükörképe. Elégedetten vigyorgott, majd deaktiválta a fegyvert. Mielőtt maszkját felvette volna, egy tisztítókendővel áttörölgette a lencséket. Végül mikor mindennel végzett, felkapta a mappát, s elindult a hangárba. Miközben a rámpa irányába tartott, végigsimította a hajótestet. Imádta ezt a járművet. Ő volt az igazi szerelme, nem a nők. Amíg a helyiség teteje lassan kinyílt, a fejvadász beindította űrhajóját, s ellenőrizte a berendezéseket. Bár most csak légköri repülésre indult, a kötelező biztonsági előkészületeket nem hagyta ki. Mindent rendben talált, így meghúzta a botkormányt. A hajótest megremegett, s ezzel egyidejűleg Amadeus tarkóján is bizsergés futott végig. A jármű felszállt, ám igazán fel sem gyorsulhatott, mivel elég hamar megtette a mindössze negyven kilométeres távot. A raktártelep, ahonnan indulnia kellett, nagy leszállóhellyel rendelkezett, így könnyedén landolt szeretett Rózsájával. A rámpa lassan lenyílt, s Osborn méltóságteljesen sétált le rajta, teljes menetfelszerelésben. Odakint már várta megbízója. Bemutatta a fejvadász új munkatársait, majd elismételte a tegnap mondottakat. Amadeus unottan hallgatta, s közben a Silvert fürkészte. Termetesebb volt, mint saját hajója, de nem sokkal ütőképesebb. Időközben megkezdték a berakodást, s a férfi érdeklődve figyelte a ládákat. Kíváncsi volt, mi lehet bennük, a fuvar szempontjából nem is ártott volna, ha tudja, de nem kérdezősködött. A kíváncsiskodás nem tartozott a profiljához. Munkaadója engedélyt adott, hogy berendezkedjen, s biztosította, hogy hajójának semmi baja nem lesz, a küldetés alatt.
-Ajánlom is!- szólt hidegen a fejvadász. –Különben megnézhetik magukat. Ezt nem vehetik fenyegetésnek, ez fenyegetés! –kinyújtott ujjával adott nyomatékot szavainak, majd hátat fordított, s elsietett a szállítóhajó irányába.
A fedélzetre lépve egyenesen a pilótafülkébe ment. Nem érdekelte semmi a hajón, és minél előbb indulni akart. Nem érezte önmagához méltónak a feladatot, így hamar le akarta tudni. Helyet foglalt székében, majd sorra bekapcsolt és ellenőrzött minden rendszert. A rakodással közben végeztek, ám indulás előtt még egyszer áttanulmányozta az útvonalat. Figyelembe vett minden lehetséges buktatót és veszélyforrást, majd beindította a hajtóműveket.

Felszerelés: maszk, vért, karmok a jobb karon, köpő cső, M42C Scoped Rifle, M4A3 szolgálati fegyver, szigonypuska, tartalék tárak (két tár a pisztolyhoz, kettő a puskához. Mindkettőhöz van még egy marék lőszer tartalékba, csak ezek nincsenek betöltve a tárakba. )

Következő helyszín->Űr->Silver űrhajó

A Mars légkörbe lépése után már csak percek választották el Amadeust, hogy bekapcsolja a robot pilótát. A hajó fegyverzete készenlétben állt majd aktiválta az automata navigációt, és megkezdte a tüzelést. Tudta, hogy nem számítanak támadásra és először a biztonsági épületeket vette célba. Több kirohanó katonaáldozatul esett a lövéseknek míg a többivel a robbanások végeztek. A dokkok körüli rész üres volt így leszállásnál volt idelye a robbanások és káosz közepette a hajók között megbújni. Az érkező katonák között ott volt Miller, akivel korábban is találkozott és a katonáknak adta a parancsokat. -Nem juthat ki élve az egyes dokkba küldjenek pár embert a hajójához. Miller nem is sejtette, hogy ezzel előnyt adott Q-nak, aki azonnal a megfelelő irányba haladt tovább miután ők beléptek a Silverbe. Keresztül kellett mennie egy folyosón ami a célhoz vezet. Q a felénél járhatott amikor lépteket hallott és beszélgetést. Két hangot összesen, arról amerre ő menne.

//Előző helyszín: Űr //

A silver lassan lejjebb ereszkedett a légkörben, így Amadeus bekapcsolta a az automata navigációt, s a fegyverrendszert irányító pulthoz lépett. Hamarosan meglátta a megfelelő épületeket, de nem tüzelt azonnal. Alacsonyabbra akart ereszkedni, hogy ne legyen akkora a feltűnés. Amint megfelelőnek érezte a magasságot, lőtt. Először a védelmi épületekre tüzelt. Sokan meghaltak, de nem sajnálta őket. Megesik, hogy ártatlanok is áldozatul esnek. Volt egy mondása, mellyel ilyen helyzetben csillapítani tudta magát. "A lelkiismeret olyan, mint kavics a cipőben. Hatalmas megkönnyebbülés, ha megszabadulsz tőle."
Végül leszállt a gép, s hála a káosznak, volt ideje elrejtőzni. Hallotta, ahogy az egyik megbízója a fejét követeli. Elvakult dühében azonban elárulta, pontosan hol van a fejvadász hajója. Ám sietnie kellett, mert embereket küldtek arra a részre. Egy folyosón haladt éppen, amikor lépteket, és beszédet hallott. Előle érkezett.
"Fenébe."- gondolta. "Nem rendeztem elég nagy vérontást már?" Megcsóválta a fejét, majd elővette pisztolyát, s ellenőrizte, hogy megfelelően rajta van-e a hangtompító. Nem akart túl nagy zajt csapni, de az abszolút csendes, ámbár időigényes közelharcot is el akarta kerülni. Lassított léptein, s a csőre töltött fegyvert stabilan tartva közeledett a zaj felé, készen arra, hogy azonnal lőjön. Egy mellbe, egy fejbe, ahogy tanulta.

Amadeus térdelő támaszt vett fel és célzott a folyosó végére. Hosszú óráknak tűntek a percek míg meglátta a két őrt, akik észre sem vették őt a sötét árnyékban. A hangtompító hatékonyan visszafogta a kivágódó golyók hangját. Az első őrt mellbe lőtte a másodikat fejbe találta és az rögtön meghalt. A mellbelőtt őr felé hajolt látta szenvedéseit majd megszabadította a földi gyötrelmektől. Kiérve a folyosóról meglátta a dokk vastag fém kapuit ami felett az egyes szám volt. A szám mellett pedig egy szellőző. A dokk kezelő paneljén megnyomta a megfelelő gombokat mire az kitárta szárnyait, de Amadeus a felette lévő szellőzőn mászott be, ezzel is elterelve annak a négy őrnek a figyelmét akik bent voltak. A kapu nyílására két őr lassú léptekkel közelített míg másik két társuk kihúzódott a gép egy egy szélére úgy fedezték társaikat. Amadeusnak sikerült közvetlen az egyik mögé lopóznia és teljes némaságban elintéznie, majd elindult a másik felé...

Amadeus végül nem lopakodott tovább, hanem bevárta a két ismeretlent. Mesterlövészként megtanulta a türelmet, ráadásul itt még viszonylag kényelmesen is volt. Emlékezett, hogy a kiképzésén mennyit kellett a hidegben, vagy a sárban mozdulatlanul hasalnia, vagy valami szűk lőállásban kényelmetlenül várakoznia, s miközben minden tagja sajgott, nem mozdulhatott. Itt azonban elég volt fél térdre ereszkedni, s mivel nem számítottak rá, a sötét el is rejtette, s gond nélkül végezhetett a két fickóval. A testek eltakarításával nem bíbelődött, sietett inkább tovább. Hamarosan megérkezett az egyes dokhoz, s szinte már érezte a Fekete Rózsa puha ülését, s a pilótafülke kellemes, retró wunderbaumos illatát. Hiányzott neki az öreg lány, s szeretett volna minél előbb a fedélzetén lenni. Azonban a jó dolgokat sosem adták ingyen, így most sem sétálhatott be egyszerűen. Kinyitotta az ajtót, de a fölötte lévő szellőzőben közelítette meg hajóját. Mialatt ő osont, a kis elterelő műveletnek hála a négy helyett kettő őr állt csak közte, s szeretett járműve között. Az egyik őrt gyorsan elintézte, befogta száját, így mindössze nyakának halk reccsenése hallatszott. A másikat célba vette pisztolyával, s rálőtt, majd felsietett a fedélzetre, nehogy a másik kettő őr megforduljon, s észrevegye. Ha fent van, aktivál minden rendszert, s ha kell, a plazmaágyúval robbant utat magának, esetleg beveti a húsz milliméteres gépágyúját is.

Amadeus úgy intézett el két őrt, hogy a másik két társuk észre sem vette. A hajó rámpáját becsukó gombra csapott és a Rózsában mintha jobban érezte volna magát, de nem állt meg. Rohant és belevetette magát a pilóta székbe. A rámpa csukódása felhívta a két őr figyelmét majd halott társaikra dermedtek. Talán még az agyukon is átfutott, hogy mekkora szerencséjük volt, hogy ők indultak el ellenőrizni az ajtót. Feleszmélve a Rózsát kezdték lőni ami Amadeusnak alkalmat adott, hogy megmutassa arzenálját. Óvatosnak kellett lennie mert a gépeket megtankoló üzemanyag ellátó egység ebben a dokkban volt, de egyre többen szállingóztak be és tüzeltek a Rózsára. Amadeusnak kiutat kellett robbantania és a törmelékek alá jó pár katona is szorult. Kisebb sérülésekkel a hajóján elhagyta a raktárcsarnokokat, de tudta, hogy otthon is megtalálják. Tudják hol lakik és amíg nem számol le a főbb fejesekkel nem tud teljesen visszaállni eddigi megszokott életébe. Valaki elakarta tenni láb alól, de tisztában volt azzal, hogy sok számítását keresztbe húzta már annak aki a fejét akarja. Ennek érdekében Amadeus már úton a kapcsolatait szedte össze fejében, hogy minden apró információt amit szerez felhasználhasson, de a birtokánál óvatosnak kell lennie mert lehet már várnak rá.