Osborn és Gyilkos altija

// Na, lássátok, hogy is kell ezt csinálni! //

Egy nyugodt, meleg nyári éjjel, úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak a közeli autógyárat, hát ha találok valami érdekeset. Tudni kell róla, hogy egy ideje igen csöndes, ahhoz képest, hogy gyár, így csak még kíváncsibb vagyok, hogy mi folyik ott. Felkapaszkodok az épület tetejére, majd bemászok egy kitört ablakon. Az emberi szem semmit sem látna a sötétségben, de egy magamfajta lénynek ez nem akadály. Teljesen tisztában vagyok a körülöttem lévő dolgokkal. Egy fémvázas emelvényre huppantam beugorva az ablakon, majd leszaladtam a lépcsőn. A gépek mozdulatlanul álltak a sötétben, látszott rajtuk, hogy egy ideje nem is voltak használva. Közelebbről kezdtem vizsgálgatni az egyiket, majd zajt hallottam a hátam mögül. Elindultam tehát egy szűk kis folyosón, majd ismét egy nagyobb teremben találtam magam, ahol szintén robotkarok voltak mindenütt. A falon feljebb, „megpillantottam” egy ablakot, amin erős fény szűrődött ki. Kíváncsiságommal nem bírva, felugrottam a falra, majd belestem az ablakon.

//Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a karakter neve Osborn...//

Amadeus halk léptekkel osont az autógyár irodái között. Hetek óta üldözte célpontját, kiderítette, hogy itt dolgozik, s hogy mikor van egyedül, most pedig elérkezett a tökéletes alkalom a merényletre. Kesztyűbe bujtatott keze erősebben szorította puskája markolatát, ahogy ahhoz az ajtóhoz közeledett, mely alatt fény szűrődött ki. Még három lépés. Az egész arcát elfedő maszk alatt ide-oda jártak szemei, ahogy folyamatosan ellenőrizte a terepet. Két lépés. Bal kezével elengedte a fegyvert, s a kilincs irányába nyúlt. Egy lépés. Megnyalta a szála szélét, majd benyitott, s azonnal lőtt. Elég volt egyszer meghúznia a ravaszt, s áldozata máris a földre rogyott, mellkasán egy füstölgő lyukkal. Ez volt a munkája legkönnyebb része. Megvizsgálta az áldozatot, s elégedetten konstatálta, hogy tényleg halott. Megvetően nézte a szánalmas kövér pacákot. El sem hitte, hogy ezt a pojácát ennyi ideig kellet becserkésznie, mire nyugodtan meg tudta ölni. Nem hiába, amilyen kis tömzsi volt, olyan nagy gazfickónak számított. "De már csak múltidő." A szeme sarkából meglátott valamit, de mikor odanézett, nem volt ott semmi. A hátán mégis végig futott a hideg. Mintha egy... "Nem, az lehetetlen. De... jobb lesz minél előbb eltűnni innen." Puskáját tüzelésre készen tartva kisietett az irodából.

//Bocsi, javítottam! ^^ //


Bekukkantva az ablakon, egy kövér pasast pillantok meg az asztala mögül.
~ Hümm… milyen szaftos íze lehet. Jól laknának a „kicsik” a fészekben egy ilyen zsíros alakból. ~ tűnődtem el, majd arra gondoltam, hogy haza kellene vinni. De látva a testsúlyát, nem lenne egyszerű egyedül.
Hírtelen kicsapódott az ajtó és egy lövés dördült el kint a folyosón, majd véres mellkassal csuklott össze az irodában lévő személy.
~ Na, ebből sem lesz gazdatest már~
A lövés után nem sokkal egy maszkos alak lépett be a helyiségbe, aki vizsgálgatni kezdte a földön heverő alakot. Gyorsan tovább is álltam az ablaktól, nehogy Észre vegyen és még engem is lelőjön.
Nem igazán láttam őket egymás ellen fordulni, így igen érdekesnek tartottam az eseményt. Úgy döntöttem tehát, hogy egy ideig megfigyelem az alakot.
~ Vajon ő is egy vadász? ~