Birtok

A zöldre festett növényzettel fedett APC a birtoktól úgy egy kilométerre megállt egy sűrű kis erdő takarásában.
Mind a tíz katona kiszáll belőle. A parancsnok az ajtó előtt megáll, a sofőr tőle balra az APC elülső ikergolyószórójánál. A nyolc katona pedig fegyelmezetten feláll. A parancsnok végig méri az embereket.

„Csak tudnám, mért kell engem ide ki ráncigálni, a helyett, hogy aludhatnék békében…” – merengek ezen az egészen. És okkal nem értem, hogy én elvben egy csatahajón tudományos tiszt vagyok, akkor mért dobnak be engem egy ilyen bevetésre, egy vadidegen bandával. Meg egyáltalán, ezt a helyi biztonsági erőknek kéne csinálni. Nem a C.M.C.-nek.
-WB! Örülj neki, nem csak neked van itt németjuhászod. – mondta Ducke halkan. Kisé vézna fekete rövidre vágott hajú ember kissé kétbalkezes, de az ügyetlenkedései nem egyszer jól jöttek a csatákban. Kicsit tévedtem, még ő is a USS Nautilusról van.
Németjuhász? Végig néztem a soron, és tényleg. A másik négyfős osztagban az egyik ember lábánál ott egy kutya.
- Ducke, nem azért, de nekem nem németjuhászom van. A másik, hogy ez a kutya hol volt? APC-ben nem láttam.
- Azé nem láttad, mert aludták. Hivatalosan az a tollcsomó németjuhász nem? Nem az én hibám, hogy a seregben csak a kutya a rendszeresített munkaállat. – vonta meg a vállát.
A parancsnok amúgy nagyon nem szívlelte azt, hogy a katonák beszélnek… ez látszódott is az arcán.
- Elég volt emberek! Ez nem éjjeli piknik! Van egyáltalán fogalmuk róla mért vagyunk itt? – Vonta fel a szemöldökét. Látszódott, hogy a katonák fegyelmét és felé irányuló tiszteletét és nem tiszteletét akarja letesztelni. Várja a választ...

Sehol semmi. Mindenki némán áll. Csak egy mókus vetemedett arra, hogy az APC tetejére ugorjon. A parancsnok erre a kis zajra azonnal hátra pördült és előkapta a VP70 pisztolyát. Miután észrevette, hogy nem egy támadó, hanem egy immáron rémült menekülő rágcsáló vissza fordult, és a fegyvert visszacsúsztatta az övén lévő tokba.
- Szóval senki nem tu… - szemen fenn akadt valami. Majd rámutatott. – Mi az a pulyka a lábánál? Katona!
- Nem látja? Egy németjuhász. – Vágtam vissza flegmán. – Megnézheti, tudtommal minden adatot megkapott.
- Kiképzett kutyákról volt szó! – kissé hevesen vágott vissza, immáron látszik, hogy kicsit paranoiás lehet az illető, mivel a ball szeme elkezdett rángatózni.
- Nem mindegy? Ez okosabb. Ja és nem pulyka. Továbbá a bevetésen kívül és feledtesnek minősülök. Jobb, ha tudja.
Látszott, hogy az idegroham kerülgeti az embert. Hogyan is alkalmazhatnak ilyen személyt a seregben?
Végül valahogy erőt vett magán, felfogta, hogy azzal kell dolgozni ami van.
- Na jó. A célunk, belopózni a birtokra. Felderíteni. És bizonyítékokat gyűjteni, hogy ott szektások gyülekező helye van. – nagy levegőt vett. - Esetleges szektásokat ne öljék meg. Kapják el élve őket! Szokványos tengerészeti felállás! Két négyfős egység. Egységet a kutyát irányító katona vezeti. Még itt kettéoszlanak. Nyomás!

Az egyik osztag a kutyával azon nyomban bele vetette magát a bozótba. Hála égnek nekünk a földút maradt. Tollast előre küldve hamar megtettük az ócska rozsdás kerítésig vezető utat. Nem sokat beszéltünk, de a parancsnok se szólalt meg a rádióban. Lehet be kellet nyugtatóznia magát annak az idegroncsnak.
Megvan a birtok egyik bejárata. Egy kis kapu. Innen lehet bejutni a birtok hátulsó részébe. Bár a sűrű növényzet miatt nem igazán lehet belátni. A raptor visszajött a lábamhoz. Intettem a két katonának, fogalmam sincs mi a nevük most látom őket először. Egyikük Thomas Martinez.
Pár karmozdulattal tudtukra adtam, hogy próbálják kinyitni a rozsdás ajtót. Addig Ducke és én fedezzük őket, bár az is igaz, hogy a jelenlegi helyzetben a legveszélyesebb dolog maximum mókusok lehetnek...

Martinez megpróbálta barátságosan kinyitni a kaput. Sikerrel. Könnyedén hagyta magát. Nyikorogva ám be lehetett hajtani, már amennyi a sűrű elburjánzott növényzet engedte.
Négy katona szinte nesztelenül surrant be. Minden romos, benőtte a gaz, az egész egy kísértet járta kastélyra emlékeztet. A nagy dísztó elmocsarasodott, a virágágyásokban gaznő, sövények terebélyesre nőttek… A birtokház sincs jobb állapotban.
- Uram, bejutottunk. – Mondom a mikrofonban, de válasz nem jön. – Uram, ott van? Pf, Ti se haljátok a headsetben, hogy beszélek?
Heves fejcsóválás elég válasz.
- Remek, úgy tűnik volt egy APC, és két ember a szakaszból. – mondtam nyugodt unott hangon. Olyan ismerős… szinte mindig csak pár ember eltűnésével kezdődik.
- Most visszamegyünk az APC-hez, vagy megkeressük a másik csapatot? – Ducke tette fel a kérdést. Tanácstalanság árnyalt szürkesége ült ki az arcára.
Mozgás. Valami megmozdult a tóban és hullámokat gerjesztett…
- Na jó, ez kezd ijesztő lenni. Ki mire szavaz? Mi legyen? Vissza az APC-hez, vagy a másik osztagot megkeresni? Esetleg folytatni a felderítést?

- Jó akkor vissza az APC-hez. Eddig semmi mozgá… - érdekes a raptor morog és borzolja a tollait, mereven a kapu felé néz. – Emberek! Csak nyugodtan. Keressen fedezéket mindenki. Te meg Tollas vonszold ide magad!
Nézzük, bokrok, hordók, ládák, már összetört szobrok… van rejtekhely bőven. Na jó, marad az a sok láda, elég masszívnak néznek ki. Nézzük csak a mozgás érzékelőt. Három jel. Komótosan közelednek. Nézzük… lehet, hogy a két fő az APC-ből és még valaki. Vagy a másik csapatból hiányzik egy ember.
- Gyerekek, csendben elbújni! Még nem sejtik, hogy itt vagyunk. Tollas, te meg kussolj.
Most már hallani is lehet, a lépteket és beszédet, bár az nem volt még kivehető.

Mi a frász folyhat itt? Persze kérdezem magamban, erre jön a válasz. Az APC felől egy hatalmas robbanás, és ezt követően a birtok másik részéből pulzár fegyverek robogása és egy kutya nyüszítése jön.
Ha ott csapda van, akkor itt is az van. Erre jó bizonyíték, hogy a mozgás érzékelőn további hat jel tűnt fel, ezek mind a tó felől. A vízben, valami nagyon mocorog… ráadásul a három földúton erre tartó jelből már csak kettő van.

- Ami mozog, arra lőjetek! – adtam ki az utasítást, és rögtön egy EMP gránátot hajítottam a vízbe. Az majd jól megrázza azt ami abban van.
APC felől jövő két vendégünk immáron tüzet nyitott ránk, közben a tó felszínén lévő hínár is mintha életre kelne.

Rövid sorozat pont elég volt, ahhoz hogy felbőszítsd az egyik idegent. A partra kiérve két lábra áll. Testén algaszőnyeg lóg. Nem foglalkozik vele, inkább sziszegve ront neked.
Ducke kilőtte az egyik támadó embert, de a másik elfutott. Lényegében a tóból kimászó idegenek mellet végig rohant az birtokház felé. Sikeresen meglógott.
Én jómagam, a vízből előmászó bogarak közöl kettőt sikeresen kilőttem, a harmadik már sikeresen elért hozzám. Jó erős ütés a puskatussal a fejére bőven elég, hogy kicsit megzavarodjon. Ennyi idő elég, hogy még erősebbet üssek bele, mitől elesik. Ez pont jó egy célzott lövéshez, egyenest a koponyába… Ám azzal nem számolt senki, hogy a negyedik ember egyszerűen csak köddé válik. Nincs sehol. És eme pillanatban a másik két idegen éppen a hátunk mögé kerül… Ráadásul Martinezt is éppen egy „mocsár öltönyös” xenomorph próbálja elérni és megkóstolni.

- Valami elkapta a lábamat! – Martinez kiált fel, miután hangos puffanással földet ért.
- Ducke! Néma gyermek megszólalt! FEDEZ! – Nem is vártam eztán…
Tollas is tudta mi a dolga. Fürgén visszafutott. Ráugrott Martinez fejére ahonnan a lendületet kihasználva a támadóra vetette magát. A kis tollas dög nem csinálna ilyet, ha az a valami idegen lenne.
Azon nyomban megragadom a tengerész mindkét karját és elhúzom onnan. A raptor jöttére a támadó hálaégnek elengedte őt, így egy méterre elhúztam a hanyatt vágódásának helyétől.
Kardomat hüvelyéből kihúzva oda rohantam ahonnan a dúlás és civakodás hangját hallottam. Tollas jól tudta, hogy dolga ezzel befejeződött. Ott hagyta a bestiát, és visszafutott a Ducke és Martinez által nyújtott biztonságba.
- ILYNE NINCS! – ordítok fel amint megláttam a bestiát. Ebben a pillanatban egy fütty hangzik fel, és a dög a kardsuhintást kikerülve elfutott. Egy kis testnyúlványát sikerült csak lemetszeni a suhintással.
Felemelem a kis csápszerűséget, és a váll-lámpám fényében a többiek fele mutatom:
- Jól van. Szektások, bogarak, áruló tengerésztiszt, és egy pokolkutya. – Ezzel földre dobom a furcsa állati darabkát. – Két embert ismerek, kik tudnak ilyen állatot kezelni, de egyik se támadna meg minket. Hölgyeim… itt van legalább egy zöldvérű.
- Neeee, nekünk annyi! – Ducke kínkeservesen felnyög. – Még elmenni sem mehetünk, mert az erdőben vagy a réten levadász minket az a rohadék! Ha meg a birtokon tovább megyünk, akkor szektások meg csótányok ölnek meg minket… remek.
Ducke kissé kétségbe eseten leült Martinez mellé.
- Ducke, eddig mindent túléltünk, ezt is túl fogjuk. – elmosolyodok – Nem tudom mi a neved katona, de elárulhatnád. Szerencsétlenség, de minket halálba küldtek ide.
Szégyen, de nem tudom a katonák nevét, akikkel ide küldtek.
- Ő Ducke, az a pulykánál valamivel nagyobb raptor pedig Tollas. Egy keltetőből nyúltam le annak idején. Én pedig a Balázs.
Talán van egy kis szusszanásnyi időnk, egy kis csapat morál építésre talán érdemes felhasználni…

- Egy helyben? Haha! A predatorok mindig sűrűn lakott területre akkor jönnek, ha valami csetepaté van. Valahonnan tudta, hogy itt az lesz. De ez a kis incidens túl kicsi, hogy ez vonzza ide. Itt még valami más is van. – Mondtam, és a gépkarabélyommal intettem, hogy haladjunk. – Amúgy meg, meg nyugtatok mindenkit, én biztos túlélem…
- Igen, te! De mi nem!!!! – Ducke kezdetben kissé felháborodott ordítást akart, de végül elharapta hangját így kissé sziszegve mondta ki eme szavakat.
- Ducke, az hogy pici kis emberi lény vagy, nem zárja ki, hogy nálad erősebb létformából többet ölj meg. Az ember nem a teremtés koronája, ill annyival javítható, hogy az egyik a néhány közül. Illetve, eme háború dönti el, hogy korona-e egyáltalán. – Nem tudom minek filozofálok, mikor van égetőbb problémánk is.

A dzsumbuj csak nem akar megszűnni. Csak lassan lehet haladni… Én megyek elől mozgásérzékelővel, pár lépéssel előttem Tollas. Mögöttem Ducke, végén pedig Martinez. Bár lehet, hogy nem őt kéne utoljára rakni, az előbbi incidens miatt.

Mozgás. Egy jel, egyenesen elől. Közeledik. 10m, 9m, 8m, 7m, 6m, 5m. Megáll. Már mind annyian megálltunk, de mégis… Öt méterre van, nem mozog.
Intek, Ducke ballra, Martinez jobbra. Valahogy megpróbálom a két méternyi távolságot elmutogatni. Majd egyszerű legyintés, hogy előre.

Egész nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. A sűrű valahai rendezett sövény rengeteg dzsungelében megtettük az öt métert, majd bele ütköztünk egy valahai angyalt formázószoborba.
- Úgy tűnik ez a közepe eme bozótosnak. – Jelentette ki Ducke.
- Jó, ez jó mert, elvileg megint mozog kis pontunk, de éppenséggel úgy látszik, hogy vagy lebeg, mi kizárt. Vagy a föld alatt van. – Egyszerű megállapítás. De ha tévedek, az lényegében halálos hiba.
De hála égnek, ill. nem teljesen, de bíztató jel, hogy a szobor tövénél a raptor kapar. Na vajon mit érezhet?
Néhány pillanat múlva a szárnytollak takarása mögül előbukkanó karmos ujjai közt ott van egy kissé rozsdás kulcs.
- No fene, mutasd csak. - Leguggolok, és kiveszem a karmok közül a kulcsot. Megvilágítva sem látok rajta felírást, vagy vésetet, majd a pár pillantást vetek ama pontra ahonnan a raptor kikaparta. – Remek. Nem szeretem az összeesküvés elméleteket, de megeshet, hogy ezt most tették ide egy földalatti alagútrendszeren keresztül. Mit akarnak ezek? Ez valami halálos játék most?
- Nekem ez nem tetszik. Van egy kulcsunk, meg egy esedékes pont ahol egy alagútba áshatunk le? Kulccsal csapdába akarnak csalni minket, de ha alagút lenne az túl logikus csapda kikerülés… vagy ez a csapda? – Elmélkedne Ducke ha éppenséggel egy halk kerregés nem szakítaná meg. – A gondolkodási idő a csapda… basszus!
Épp, hogy csak el tudott ugorni a plazma lövedék elől. Sajnos kicsi, de nyílt terep ez. Marsnak nem igazán van holdja így esti világítás sem igazán van. Valamelyik fáról lőhet… de melyik? Az biztos nem amit éppen néz az ember, mert újabb lövés dördül…

- Remek, földhöz szögezve…Ennél jobb már nem lehet! – Duck idegbajosan felordít.
- Kérsz cukrot? – egy vékony ártatlan kisfiú hang szólal meg, valahonnan az egyik fáról mi arra fele van amerről jöttünk. – Kérsz cukrot?
- Utálom, mikor a felvett hangot kezdik lejátszani… Hú… Rühellem. – mondom magam elé idegesen.
- Kérsz cukrot? --- „sistergés” --- A ládákban tojások vannak, u --- am. – az utóbbi mondat már egy férfi hangja volt. Majd jött egy másik. – Rendben, istennőnk hálás lesz szolgá--- ember. --- „sistergés” --- Kérsz cukrot?
Szokásos predator stratégia, a préda demoralizálása. Én már kezdem ezt rühellni… Nem bírom, felpattanok, tölcsért formázok a kezemből és a feltételezet irányába fordulok:
- A jó édes k*rv*anyádat demoralizáld te köcsög! – amint meglátom a vörös lézer célzót ismét hasra vetem magam… - Most már tudjuk, hol volt… a kis tollcsomó meg most jól figyel ill. tudjuk melyik fára kell ősztűz.

A raptor idegesen fújtatott, mi a pofámat érte révén most egy szinten van a fejünk… Hála égnek sikerült rászoktatnom a fogmosásra, így legalább nincs szájszaga, mint a Blioron lévő rokonainak. De követte a parancsot. Fekve, de mereven nézett egy irányba, majd elkezdett forgolódni. Végül ismét beállít egy irányba. Hála égnek a sövény jó takarás, és úgy tűnik a predator betartja a vadász szabályokat… de attól még nem minket kéne gyilkolásznia.
- Jól van emberek! Forduljatok párhuzamosan Tollassal, és mikor jelt adok, egyszerre felpattanunk és a szemközti fára, vagy bármire ami szemben van arra össztűzet nyitunk. – Jó, a raptor nem mozdul, mereven néz egy irányba. Jó hallása van a kis vakaréknak… - MOST!

Hát, fának fa, csak terebélyes. Most már csak az a kérdés, hogy hol van rajta…


// Mesélői megjegyzés: kicsit több szabadságot is megengedhetsz magadnak, nem kell mereven követni, amit írok, írd le azt, hogy te mit akarsz tenni. Majd eldől, hogy sikerül-e. //

A felpattanó emberekre, célozni próbált a predator. Hiába. Nagy volt a fa, de így is annyi találatot bekapott, hogy a vastag fatörzset átszínezte a foszforeszkáló vére. Gurgulázó vonyító hang kíséretében lezuhant a földre.
- Ó – Ó! Ez így nem jó, ha meg semmisíti magát. – Hallgatóztam. És meghallottam sajnos, amit nem akartam meghallani. – Rohadt életbe! Ez élesítette a detonátort!
Ducke és én, mint a bolondok át rohantunk a sövényen, Tollas utánunk. Egyenest a haldokló predator fele rontottunk.
- Ugye tudod, hogy kell hatástalanítani!? – Kiállt fel Ducke. – Elvégre, elvben voltál köztük egy ideig! Vagy nem te hanem Niki vagy… TUDOD HATÁSTALANÍTANI!?
- Kussolj, és inkább lődd agyon, ha még él! – Förmedek rá.
Rövidesen M41C pulzár fegyver sorozat hangot lehetet hallani, és egy sörétes eldördülést. E mellé persze a zöldvérű vadász halálüvöltését.


Ez mind számodra túl gyorsan játszódtak le. Földön fekve az adrenalin lüktet a testedbe. Fegyvered tára üres, ami nem jó. Mivel a többiek elrohantak az önmegsemmisítőt leállítani. Viszont te nem maradtál egyedül. Úgy tűnik, a predator „vadászkutyája” kicsit nagyon mérges gazdája haláláért. Vonyítva közeledik feléd a bozótosban. Szerencsére betudod mérni honnan jön, de a távolságát nem. Csak azt, hogy nagyon be lehet pöccenve. A többiekre éppenséggel nem számíthatsz, hisz a hangos káromkodásaikból kivehető, hogy még mindig a detonátorral szenvednek.

A sövényből előtűnt a lény tőled öt méterre. Habozás nélkül tüzeltél. Pár lövés a lény fejét érte, volt mi a vállába és hátába csapódott. De az utolsó a térdébe. Minek hatására kibicsaklott a lába és teljes lendülettel végig zakózott a hátadon. Vörös vére végig csurgott a gázmaszkodon. // Nem írtad, hogy felálltál volna //
Mögötted elterült a pokoli kutya. Majd három lábra állt. Megrázta a fejét, szájából vér csorog. Megpróbálna feléd menni, de valami nincs rendjén, képtelen egyenesen menni. Neki megy a sövénynek, és ismét elesik. Ekkor egy lövés dördül. Ducke lelőtte a szenvedő állatot:
- Minek játszol a kutyával? – Eme viccnek szánt kérdéssel felsegít. Újra tárazol miközben oda mentek a hallott predator testéhez. – Sikerült Wágnernek ki kapcsolni a megsemmisítőt. De van itt egy dolog ami lényegesebb. Ugye?
- Jah, amiket lejátszott hangokat, úgy tűnik felvette, ahogy a szektások beszélgetnek. – Törökülésben ülök a hulla ball karjánál, ölemben a maszk, úgy hogy bel tudjak látni, a vadász bal alkari paneljén próbálom megkeresni a lejátszó opciót és a hangokat lejátszani. – Azt mondja… lejjebb vesszük a hangerőt, szóval füleljetek. Hm. Oké, akkor lássuk… Ja még annyi, hogy egy kutyája volt ennek a „Csáp Palinak”-

Megnyomtam pár gombot, és erre lejátszott egy borzalmas üvöltést, mire Tollas felfigyelt.
- Ez valami, dínó lesz. – Jegyezte meg Ducke.
- T-rex, egészen pontosan. A predünk járt a Blioron, vagy más helyen ahol vannak őslények. – Jegyeztem meg. – Máskérdés, hogy hivatalosan csak Blioron van Tyrannosaurus.
Több állati hangon és alien hangon áthaladva elértünk ahhoz amit, kerestünk.
„Kérsz cukrot?”
„A ládákban tojások vannak, u --- am”
„Rendben, istennőnk hálás lesz szolgá--- ember”
„Köszönöm a megtisz ---- tetést. Há --- vagyok, hogy segíthettem.”
„Istennőnk kegyes minden igazhitűhőz. De va --- valami, amit még megtehet i ---nnőkért.”
„Mi lenne az?”
„Egy predator, napok óta itt ólálkodik a bírtok körül. Ha elkapja és királynőnk elé hozza ember, akkor királynőnk nagyon hálás lesz!”

- Úgy tűnik ennyi, nincs több hangfelvétel. – jegyzem meg, miközben felállok.
- Van itt egy királynő? – Ducke kérdésében rémület víszhangzott.
- Reménykedjünk, hogy még fiatal. Visszavonulás esetén hadbíróság elé kerülhetünk. Ha előre megyünk, akkor meg csapda. Főleg azért, mert most lett volna idejük megölni minket. – Végig néztem a predator hulláján. – Remek, semmi használható nincs nála. Csuklópenge, váll-löveg, és egy spears gun, mihez nincs lőszer. Jól felszerelt kis vadász… Azt hiszem, hogy kreatívnak kell lenünk.

Mozgás érzékelőn semmi mozgás, leszámítva pár békát. Nyugtalanító.
- Keressük tovább a másik csapatot, vagy inkább a bírtok házat kutasuk át? Nem látom értelmét meg keresni a többieket, ha erre a lövöldözésre sem reagáltak, akkor már halottak. – Mondta Ducke.
- Hát jó, akkor irány az épület. Ducke te mész hátul. – Mondtam.
Nem volt túl sok akadály a ház hátsó ajtajáig. Csak pár béka, mik bezavarták a mozgás érzékelőt.

A márvány lépcsőt és márványkorlátot az idő vas foga alaposan megkóstolta. Repedezett, zuzmókkal már benőtt koszos kőnek tűnik immáron. Még nem is tettem rá a lábam az első lépcsőfokra mikor túlságosan ismerős sikoltás csapta meg a fülem, de ez távolból jött. A raptor is csak eztán borzolta a tollait. Majd hírtelen az ajtó fele fordult és egymás után hármat rikoltott, és elugrott a lépcsőtől.
Dörömbölés és üvöltés keveredik sikításhoz. A nagy erős csontos fej könnyedén töri át korhadt bükkfa ajtót. Chrysalis, egy olyan idegen, ami rendszerint olyan lényből fejlődik ki, mely koponyája kemény.
- Baz…. – Időm se volt kimondani, nekem rontott és kemény koponyájának suhintásával ingyen jegyet adott a bozótosba. – ki…..
Ez után a lény pont Martinez előtt állt meg egy méterrel. Vicsorítva néz rád, mint ha a félelmedből próbálna erőt meríteni, hogy neked lendüljön…

Lehet, hogy a koponya páncélzat erős, de máshol úgy tűnik nem. Sorozat a láb egyik ízületét érte. A golyók széttépték az ízületet, így a bal lából egy csonk maradt. Ez elég is lett volna az idegennek, hogy még így is rád vethesse magát, de Ducke ellőtte a lény jobb lábát. Így maradt két karja, mivel megpróbálja magát feléd húzni. Eszesen lehajtót fejjel araszol feléd, így csak a kemény páncélos koponya lemezt tudhatod lőni. Oldalba kerülés meg veszélyes, a farkával vadul hadonászik, le-lenyesve az út melletti növények ágait.
- ÉLEK! Csak sokk itt a REDVA! MEG a MÓKUS! De az csak volt.. – próbálok így élet jelent adni magamról.
- Akkor kinyírhatnád a 20 millissel ezt a mufnert! – Kiállt vissza Ducke.
- Azt se tudom hol vagyok! Meg amúgy is, mért van az hogy MINDEN észlény elfelejti, az M40-es gránátot az M41A-nál?! Hátrálj és adjál neki!

A lény idegesen felszisszent mikor eltávolodtál tőle. Egyre vadabbul hadonászott az ostorszerű farkával. Kitátotta a száját és idegesen elrikoltotta magát. Mintha ez lett volna a parancs a ravasz meghúzásához. Gránát az idegen álkapcsai közé szállt. Esélye se volt.
Koponya lemez egyben megmaradt, de minden más cafatokra szakadt. Az alsó álkapocs egy töredéke a lábad előtt ért földet.
- Megdöglött? – Tettem fel a kérdést, mihelyst kimásztam bicegve a susnyásból. – És mi az a Mufner?!
- Hát, a muflon és runner… Ez végül is egy keményfejű runner, nem? – Tárta szét karjait Ducke
- Aha… Van itt még pár bogár. – Felmutattam a mutató újam. A kimúlt idegen vérének sistergése nem volt képes leplezni a távolból jövő idegen sikolyokat. No meg az ismétlődő plazmalövéseket, de ezek nem emberi plazma fegyverből valóak. – Aha, van még egy predator.
- Remek…
- Menjünk végre be az épületbe! Tollas, tiszta? – Nem minden állat nézése képes elárulni a gondolataikat, de ez egy az egyben az volt, aminek látszott. Unott. – Szóval tiszta, és mászle fáról, nem vagy te galamb.

Az idegen tetemét kikerülve, immáron „biztonságban” juthattunk be az épületbe. Fénykorában milyen gyönyörű is lehetett. Nemes faragot fadíszítés, drága festmények. Nemesi antikhatású bútorok. Szép lehetett, de immáron nagyrészüket egy profi restaurátor se tudná megmenteni.
- Na jó, ki mit akar átvizsgálni? Van földszint, emelet, padlás, és talán pince. Azt egyűt kéne, de gyorsan átfuthatnánk a többin.

- Figyelj. Egy idegen annyit jelent, hogy előbb mozdulsz, mint ő. Vagyis gyorsan kitérsz a csapása elől, aztán oldalába vagy hátába kerülsz ugyan ezzel a lendülettel. Kigáncsolod, két térded közé fogod a torzóját erősen. Megfogod fejének elülső részét, pl. áll alatt és felfele fejtesz ki erőt, ezzel, ha gyengébb példánynál elintézed, hogy ne tudja kinyitni a pofáját. Másik kezeddel a banánfejének hátulsó részét fogod meg, erősen mellkasod fele húzod, majd egész testeddel használva egy irányba csavarodsz, így kitekered a nyakát. – széttárom a monológom után a karomat és kicsit debil vigyort vágok le. – Ez simán sikerülhet, ha elég gyorsan csinálod.
- Neked igen, de te nem vagy ember! – csattant fel Ducke.
- Megint szeretnél egyűt vacsorázni egy díszvacsorán Draculával?
- Nem.
- Akkor csönd. Amúgy is, minél jobban félsz, annál magabiztosabb a xenomorph. Vagyis annál veszélyesebb. Amanda, na ő lazán csinálja! Smart Gunnal lazán oda csap nekik.
- Tudom, de az ő.
- És Pattson? Azzal ökörködött, hogy egy kis kifejletlen runnerrel focizott.
- Szétmarta a sav aztán a bakancsát.
- És? Legalább fociztunk egy jót. Jó lenne, ha nem fosnál minden bogártól.
- Azok a dögök több mint az emberiség felét megölték! Kiirtották a FÖLDET!
- De csak azért mert Orona impotens döntéseket hozott. Ha hallgatott volna a „egyesekre” nem történt volna ez meg. Más kérdés, hogy a civil lakosság seghülye a fegyverekhez. Nesztek liberalizmus.
- Mért hozol mindenből ki politikát!?
- Olvastad a Fekete Lovag erkölcsi könyvét? Akkor látnád, hogy ez nem csak politika.
- De az egy fanatikus keresztény agymosott volt!
- Fanatikus? Agymosott? Akkor mért tekintette jó barátnak az arabokat? Gondolkozz már ok – okozati dolgokban! Meg amúgy is ha lenne itt egy bogár vagy valami akkor most támadt volna ránk, hisz egymással vagyunk elfoglalva.
- Ezt akkor se tudom felfogni…
- Nah mász fel Ducke a padlásra, Martinez menj vele.

Az emeletet kihagyva felmentetek a padlásra. Igaz, hogy míg mentetek fel, azért vigyáztatok, hogy nehogy valamibe belebotoljatok véletlen.
Padlás. Mi is ez? Minden féle kacat, por és kísértetek. Ebből az első kettő igaz. Szellem itt nincs. Remélhetően.
Régi bútorok, ládák… semmi érdekes. Végül az egyik sarokban észrevesztek valamit. Egy komplett rádióállomás. Nem nagy, de arra épp elég, hogy lekódolni és dekódolni lehessen az üzeneteket.
- Ez szép… - szólalt meg Ducke, majd oda lépet a gépezetekhez. – Nincs rajtuk por, sőt ez még meleg. – tette rá bal tenyerét az egyik gépházra. Majd fegyveréhez kapott mikor halk motoszkálást hallottatok. – Vendégünk van!
Egyik nyitott ablak fele néztetek. Enyhe fodrozódást látatok a levegőben, majd elillant. A poros padlón a léptek helyén felszállt a por.
- Már csak ő hiányzott, a másik fanatikus… - mondta unott hangon Ducke – Köszönni ki fog?! – kiáltott utána – Mindegy. Martinez, ládákat megnézzük?


// Hetente csak egyszer tudsz posztolni? Én azért írok sokat, hogy haladjon a kaland, de ha ennyit írsz, akkor szerintem többször is tudnál írni. Mivel ha sokat írok (hogy haladjon a kaland) akkor így sok döntés hozatali lehetőségtől fosztalak meg sajnos.
Nem emlékszem, koleszos vagy és nincs ott net? Vagy csak a tanulni való sok? Ha tudnál hét közben is írni, próbáld meg, néha egy kis kikapcsolás nem árt. //

Poros padlás, régi korhadó szekrények, szellemnek tűnő szakadt fehér függöny mivel a szél játszik, mint egy posztóban lévő nő egy hársfán egy ókori göröglakodalomban. És persze mivel huzat van, kicsit hideg van fent.
A régi fa és fém ládákban nem sok érdekes dolog van. Régi gyerekjátékok, ruhák, könyvek. Végül találsz egy érintő képernyős ládát, melyhez egy kis billentyűzet is csatlakoztatva van. Zöld gomb benyomásával aktiválod, a képernyő felvillan, és ez olvasható: