Folyósok, teraszok, hidak

A különböző blokkokat hidak kötik össze, mikről lenézve szédítő látvány tárul az ember szeme elé.

Az őrt figyeled aki mindig ugyan azzal a mozgás sorozattal sétál pontról pontra. Feljutási lehetőséget keresel, de mivel a területet őrzik csak az épület belsejéből tudnál célt érni ha a kényelmes megoldást nézzük, amihez viszont kiváltság szükséges. Az épület stílusának köszönhetően nem szimpla egyenes falak alkotják, több helyen is szűk bevágások vannak rajta. A bordázott részen vizsgálódsz. Elég jól be van mélyedve ez a falrész a többi elemtől és így jó takarást nyújt. Fent a teraszt az épület stílusának megfelelő három tartó pillér tart. Az utcákon szinte senki nincs és akik mászkálnak ők is ügyes bajos rohanásukkal foglalkoznak.

//Előző helyszín//

Sajnos nem tűnt kivitelezhetőnek, hogy egyszerűen felsétáljon, így a bonyolultabb módszerhez kellett folyamodnia. Szerencsére az épület kialakítása nyújtott némi takarást, s az utcákon is kevesen voltak, ennek ellenére rizikós volt a manőver. Ha lebukik, nincs itt a Fekete Rózsa, amivel kereked oldhatna. Ráadásul sok idő elment már, lehet időközben ki is rakodtak. A kíváncsisága és gyanakvása azonban erősebb volt, így kockáztatott. Szigonypuskájával becélozta a meredély alját, majd lőtt. Az volt a terve, hogy a kötélen felmászik, majd a mászókarmokkal megkapaszkodik a párkányon, s köpőcsövével kábító lövedéket lő ki az őrre. A legnagyobb őrültség lett volna meggyilkolni, hiszen nem volt hova menekülnie, vagy mivel. Ennek megfelelően még mászás előtt előkészítette fegyverét, s betöltötte a megfelelő nyilacskát a csőbe.

Minden előkészület után a kilőtt szigony célt talál és gyors ellenőrzés után megbizonyosodsz, hogy könnyedén elbírja a terhedet. Az árnyékos sarokban törtetsz felfelé nesztelenül igazi profiként. Az a néhány járókelő nem tekint felfelé csak meredten néznek maguk elé, jobban érdekli őket a munka utáni megérdemelt pihenésük. Hamar eléred a terasz aljzatát. Mászókarmod is jó szolgálatot tesz és kilesed, hogy az őr mikor fordít hátat neked. Megöléséről szó sincs józanul gondolkodsz és csak elkábítani akarod, hogy ne zavarjon kémlelés közben. Eljött az idő és még ő is fal takarásában áll, így miután a nyakába fúródó nyíl eltalálja senki sem veszi észre ahogy eszméletlenül a földre rogy. Behúzod a dísznövényként kialakított bokrok közé és te is itt találsz jó rálátást az eseményekre. A rakodás még javában folyik látod négy útitársad felváltva szedik le a ládákat és a raktárcsarnok ajtószámát is letudod lesni ahova a rakományt teszik. Gyanús az esemény mert a leemelés után a facsavarokat fúrók segítségével eltávolítják, ami zárként szolgált és úgy hordják be a csarnokba, de a ládákat nem feszítik szét...

Amadeus kilőtte a szigonyt, megrángatta a kötelet, majd gyakorlott mozdulatokkal felmászott. Akkor csinálta ezt utoljára, mikor szülei gyilkosára vadászott. Élénken élt emlékezetében az a nap, különösen a ragadozók támadása, mely meghiúsította abban, hogy bosszúját személyesen teljesítse be. Persze a végzet így is utol érte a tetteseket, a rákképűek keze által. Csak emiatt nem gyűlölte azt a fajt. Most azonban emberekkel volt dolga, s nem az önös bosszúért, de még csak nem is a pénzért cselekedett. A kíváncsiság motiválta, ezért amikor felért a párkányra, nem ölte meg az őrt. Ex mesterlövészként rutinosan kivárta a megfelelő alkalmat, majd a szájához illesztette a köpő csövet, s belefújt. Egy kézzel ügyetlenül tudott csak célozni, s ott kapaszkodva a teljes tüdőkapacitását sem adhatta bele, de szerencséje volt. A cél elég közel volt, így a lövedék nyakon találta. Szinte azonnal össze is esett. A fejvadász csak remélte, hogy nem verte be a fejét, s halt meg attól. Csak az hiányzott volna még. Gyorsan átmászott, eltávolította a kötelet, majd megvizsgálta, hogy él-e még a fickó. Életben volt, ezért elrejtette néhány virág közé. Maga is ott rejtőzött el, s figyelte a rakodást. Tökéletesen látta a munkát, még azt is le tudta olvasni, hogy hová viszik a szállítmányt. Volt azonban valami felettébb gyanús a rakodásban. A munkások egyenként eltávolították a csavarokat, de nem nyitották fel a ládákat. Amadeus nem tudta eldönteni, hogy előírás–e, vagy rosszban sántikálnak, így elhatározta, hogy utána jár. Elindult megkeresni a lépcsőt, mivel a mászókötelét kiszedte a falból, nehogy meglássák, s amúgy sem akart újfent ninja akcióval közlekedni. Ennyi bravúr bőven elég volt neki. Átkutatta az őrt, hátha valami kártyás biztonsági rendszerrel lehet csak feljutni ide, s közben reménykedett, hogy megtalálja az ajtót. A csövet nem tette el, magánál akarta tartani lefelé menet is, hátha ellenállásba ütközik. Úti célja az a raktár volt, ahová a szállítmányt elhelyezték.

Amadeusnak ennyi elég is volt a látottakból és gyanakvását még annyival szerette volna alátámasztani, hogy közelebbről is megvizsgálja a rejtélyes ládákat. Az eszméletlen őrt átkutatása után csak egy belépő kártyától szabadítod meg. Minden lépésed előtt kinézel a sarkok mögül és kijáratot keresve a köpőcsöved is betöltve tartod magadnál. Szűk folyosókon kanyarogsz jobbra, balra és megint jobbra majd egy tág helyiség fogad. Elsőre meglátod a kis kialakítású felvonót, ami veled szembe van. Nyitott ajtóval áll a szinten, ezt gyorsan kihasználod és a kártya lehúzása megnyitja a szintkiválasztó konzolt. Az ajtó bezárul, leérve egy nagyobb (szállodai) folyosóra lépsz ki a liftből. Jó pár a támasztó oszlopok köré épített kényelmes puffok és a növények tükrözik az ízlést. Tőled húsz méterre van egy nyitott ajtó amin keresztül a kinti élet szűrődik be és a folyosó felénél egy felfelé vezető lépcsősor, amit pár méter után ajtó zár le. Egy nagy díszpáfrány takarásából őröket nem látsz az egyetlen kamera is csak a lépcsősor tetején mozog száznyolcvan fokban.

A fejvadász, miután magához vette az őrnél talált plexi mágneskártyát, óvatos léptekkel elindult. Körültekintően haladt, a sarkoknál különösen odafigyelt, s köpő csövét végig készenlétben tartotta. Szűk és kacsaringós folyosókon haladt, már- már beleszédült, mire elérte a lift előterét. A kártya kapcsolta be a kezelőpanelt, melyen Amadeus kiválaszthatta a megfelelő szintet, mely esetében a legalsó volt. Egykedvűen ácsorgott, amíg a felvonó leért, majd a halk csengőszó után az ajtó kinyílt, s a férfi kilépve körbenézett. Egy folyosón volt, a mennyezetet oszlopok tartották, melyek körül kényelmes bútorok voltak elhelyezve. Nem messze tőle ott volt a kijárat, ám félúton el lépcsősor vezetett fel egy zárt ajtóhoz. Nem volt kedve kommandózni, az ajtó is hidegen hagyta, főleg, hogy kamera is figyelte a feljárót, így hát felkapott egy puffot a vállára, hogy takarja a kamera elől maszkos arcát, majd lazán elsétált az ajtóig, ahol ledobta az ülőalkalmatosságot, s körbenézett, hogy merre is vezethet az út a megfelelő raktárhoz.

A bútordarab halk puffanással ért földet és kiérve az objektumból furcsa hang üti meg a füled bentről.
-Nem lehet messze a behatoló. Egy biztonsági őr hangja, aki a tettest keresi talán túlzott lazaságod nem volt jó ötlet, lehet még is várnod kellett volna a megfelelő pillanatra. Gyorsan elindulsz a raktárak irányába szerencsédre ezen a főúton nagy tömegben hemzsegnek az emberek és gyorsan elvegyülsz. A munkaterületre gond nélkül beengednek és az utolsó láda rakodása is befejeződik. Luke nevű útitársad elnézést kér, hogy eddig kellett várnod és közli a hírt aminek nem fogsz örülni.
-A hajtóművel valami gubanc történt és ha nem javítjuk meg a hazaút könnyen katasztrófába torkollhat. Tényleg rossz hír igaz a művelet nem sok idő max egy nap, de még annyi időt itt el kell töltenetek. A ládákat távolról látod egy a többitől elzárt helyen eddig ez legalább rendben van. A közelben lévő munkásszállón kell éjszakáznod. Előtte még körülszimatolsz azonban, de órák elteltével csak egy időzárat találsz a földön heverve. Az útitársak talán tudják erre a magyarázatot, amire egy egész estéjük lesz a magyarázkodásra.