Járműgarázsok, leszállópályák, raktárak

A telep rendelkezik pár APC-vel, ezek is itt találhatóak, úgy mint az UD-4 repülőgépek.
Célszerűségből építették egybe a három objektumot.

Az ébredésed után idő kell még fekve magadhoz térsz és reflex szerűen a fegyvered keresed ami a helyén is van. Pár perc után már fel is öltözöl és a vezérlőbe mész, minden rendben van és a bolygó előtted hatalmasodik. Gyönyörű látvány és a légkörbe való belépést meg is kezded miután a négy útitársad is felébredt. Mindenki becsatolt övvel ül, a légkör viszonylag tisztának mondható és rádión azonosításra kér a kutató állomás egyik dokkolója. A papíron szereplő adat visszaolvasása közben nyugodt maradsz és meg is kapod az engedélyt a leszállásra. A platform körül kigyulladnak a lámpák és óvatosan földet is értek. A hajtóműveket leállítod kicsit túlmelegedtek útközben a műszer jelzése szerint. Az űrhajóból kiszállva négy útitársad megkezdi a rakodást és az adminisztrátor beinvitál egy zárt helyiségbe egy irodába. Innen is jól látni a munka menetét. A szállítmánnyal kapcsolatos papírokat gyorsan lebonyolítja, de a kirakodás idejét nem várhatod meg a raktárban szigorú munkaköri előírás. A közelben akad pár bisztró és a magasban lévő utak is szemet gyönyörködtető látvány. Így vagy úgy, de itt nem maradhatsz addig elfoglaltságot kell találnod.

A ki tudja milyen hosszú út után a fejvadász kezdett magához térni. Tudatánál volt, de időbe tellett, amíg meg bírt mozdulni. Először fegyveréért nyúlt, ami természetesen megvolt, majd megtolta a kapszula tetejét. A kis kabin ajtaja sziszegve kinyílt. Amadeus sebesen felöltözött, szerzett némi élelmet, csak hogy visszanyerje erejét, majd a vezérlőbe sétált. Minden rendben volt, s az ablakon kinézve ott kéklett előtte a célbolygó. A látvány kétség kívül szép volt, de a fejvadász a robogós bankón és az elismerő szavakon kívül kevés dolog tudta lenyűgözni, s a kilátás nem volt ezek között. Hátrament, hogy megnézze a még alvó legénységet. A fagyasztóban szendergő férfiakat elnézve azon gondolkodott, hogy vajon ő is ilyen röhejesen nézett-e ki. Bele sem akart gondolni, s örült, hogy ennyivel előbb kiolvasztatta magát.
Amint útitársai felkeltek, megkezdte a leszállást. A telep, ahol landolnia kellett, magasan a fák fölött helyezkedett el. Vékony oszlopokon állt, a terhet óriási léggömbök segítettek megtartani, s az egészet kifeszített tartókábelek stabilizálták. Az azonosítás és a leszállás simán ment, ahogy a megbízó azt előre megmondta. Miközben megkezdték a kirakodást, Amadeus elintézett néhány papírmunkát, majd elküldték, mondván, a rakodásnál nem lehet jelen. A férfi nem kérdezősködött, megszokta már, hogy egyes dolgok nem rá tartoznak. Úgy értesült, hogy a közelben vannak bárok és bisztrók, ám ezzel egy gond volt csak. Nem érdekelték. Ami őt érdekelte, az az volt, hogy mire fel ez a nagy titkolózás. Egy dolog volt, hogy nem kérdezett, de azt sosem tagadta, hogy nem jár utána a dolgoknak, ha valami fúrja az oldalát. Úgy döntött, hogy egy pár szinttel feljebb megy, s keres egy olyan balkont, vagy ablakot, ahonnan rálát a leszálló platformra, s a pakoló munkásokra.

A kíváncsiság és titkolózás jobban érdekel mint a füstös krimók, de megnyugtatásként kijelented teszel pár kört a környéken. Nem tetszik ez a titkolózás és ez a fajta munkakör sem megszokott a számodra. A munkaterület elhagyásához még kíséretet is kapsz, de miután kilépsz az utcára a terepet kezded felmérni. Az irányt megjegyezted és pár szinttel fentebb megpillantasz egy nagyobb benyúló teraszt, amit egy kisebb műemléknek a tiszteletére alakítottak ki. Félköríve eléggé benyúl, hogy átláthass az üvegburán és megfigyeld a kirakodást. A gond csak az, hogy a lift nem teljesen addig a szintig van kiépítve ahova jutni szeretnél. Valószínű az emlékmű és a terasz védelem alatt álló terület, mert lentről egy fegyveres alak körvonala rajzolódik ki ahogy a magasból próbálja kiszűrni a gyanús elemeket. A lift után mászókarmaid pont kapóra jöhetnek, de az őrszolgálatot teljesítő katonára ügyelned kell, nehogy észrevegyen. Más lehetőség nincs amivel nyomon követhetnéd a rakomány tárolási helyét.
/A folytatásod->Folyosók, terasz, hidak/

A fejvadász felmérte a terepet. Egy alkalmas helyet talált csak, egy kinyúló teraszt, amin valami emlékmű állt. Fontos lehetett, mivel egy őr figyelt odafentről, bár Amadeus fogadni mert volna rá, hogy nem a műtárgyat védi, hanem valami mást ellenőriz. Mindenesetre nem ez volt a legnagyobb problémája. A lift nem vezetett fel odáig. A férfi minden eshetőséget számba vett. A legkézenfekvőbb az lett volna, ha a szigonypuskával, vagy a mászó karmokkal küszködi fel magát, de nem volt kedve ehhez. Saját kíváncsisága hajtotta, a megbízásban nem szerepelt a megfigyelés, éppen ezért nem akarta feleslegesen törni magát, s kockázatot sem akart vállalni. Kicsit gyanús lett volna, ha egy hírhedt fejvadász kapaszkodik fel a kupolán a balkonra. „Biztos van egyszerűbb módja is a feljutásnak.” -gondolkodott. „Annak az őrnek is fel kellett mennie oda valahogy. Talán egy lépcsőn, vagy egy létrán.” Elhatározta, hogy megkeresi ezt a feljárót, felmászik, s egyszerűen csak megpróbál szóba elegyedni a fickóval.

//Következő helyszín//

//Előző helyszín//


Kiért a szabadba ám a háta mögül meghallotta az őrök hangját. Úgy tűnt lebukott, ezért gyorsan elvegyült a tömegben, már amennyire egy zöld maszkos, puskás idegen el tud vegyülni. Nem tartott tőlük, de nem akart feleslegesen balhét. A raktárhoz vezető út forgalmas volt, sokan járták, így nem kellett lopakodnia. Maszkját is levette, s bár így látszott sebhelyes arca, mégis csak egynek tűnt a sok járókelő közül. Elérte az űrkikötőt, s minden további nélkül beengedték. Ezt el is várta, így hát szó nélkül ment be, még csak nem is köszönt. Egyik munkatársa már várta, s rossz hírt közölt vele. Elromlott a hajtómű, s legalább egy nap, amíg megjavítják. „Ó, hogy miért nem a drága Fekete Rózsámmal jöttem. Simán leléphetnék most, s itt hagyhatnám ezeket az ütődötteket.” –gondolta. Meglehetősen ideges volt, ezért megragadta a fickó grabancát, közelebb húzta magához, s hideg, fenyegető hangon szólt az alakhoz.
-Azt ajánlom, gyorsan javítsátok meg! Nem akarok a szükségesnél tovább itt időzni! Világos?!
Ellökte magától a férfit, majd elindult a raktárépületek felé. Menetközben elhatározta, hogy számon kéri megbízóin a késlekedést, ha másképp nem, hát pénzbeli hozzájárulásban, munkadíja kiegészítéseként. A ládák legalább rendben voltak, de semmi különöset nem talált sem rajtuk, sem körülöttük, kivéve egy időzárat. „Különös, vajon mi lehet ez?” Ki akarta deríteni, s erre a legkézenfekvőbb az lett volna, ha társait kérdezi ki. Sajnos azonban ellenséges magatartásával nem tett rájuk túl jó benyomást, s tudta, hogy ha megfenyegeti őket, puszta félelemből aligha mondanak el mindent, sőt talán rá is hívják a hatóságokat. Más megközelítés kellett, így hát bevásárolt a telepen kapható valamennyi szeszes italból, s alkohol mentes sörből, melyet csak magának szánt, majd visszatért a munkásszállóba, ahol az éjszakát töltenie kellett. Úgy döntött, felölti a barátság álcáját, s megvendégeli „barátait”, a félig már sikeres fuvar örömére. Le akarta itatni őket, hogy illuminált állapotukban kikotyogják a részleteket. Jól tudta, hogy az ittas ember beszédesebb, s faggatni is könnyebb.

A férfi elővette mágnes kártyáját, de már nem tudta használni mert a mérgező nyíl a nyakába fúródott és rögtön összeesett. A kártyája az egyetlen amitől megszabadítod és behúzod a testet egy árnyékos helyre. A rakatárcsarnok elején vagy a beléptetési részen miután beléptél az ajtón. Távolabb az egyik helyiségben épen rakodás folyik és úgy tűnik csak az a két ember van itt, akik dolgoznak. Elindulsz a dokkhoz ahol a Silvernek kell lennie, hogy szemügyre vedd milyen állapotban van. Lehajolva osonsz az ajtó felé ami mögött a hajónak kell lennie és már félúton haladsz, amikor apró kaparászásra leszel figyelmes. Éjszakai látásmódban sem fedezel fel semmi különöset ezért tovább indulsz. Belépve az ajtón a hajó már majd nem készen állt csak a hajtómű külső burkolat egy lemezét kéne visszahelyezni és kész. Megpillantod kicsit távolabb a nagy ajtót, ami a ládákat zárja el. Pont jól van az úgy ahogy van zárva és utána beszállsz a hajóba egy rövid ellenőrzés után akár indulhatnál is csak a lemezt még vissza kell illesztened. Nem nagy munka csak egy levegőrendszeres behajtó kéne amivel a csavarokat a helyükre csavarnád. Elindulsz ki a hajóból, hogy keress egyet biztos, hogy itt kell lennie viszont mikor kilépsz a hajóból nagy meglepetésedre a két rakodó veled szemben állnak és ők is meglepődve néznek rád. Az egyik kezében ott a behajtó fegyvered felemelve rákényszeríted őket a munkára. Később a levegő éles kifújásának elnémulása jelzi, hogy befejezték és mikor döntenél mi legyen a sorsuk az egyik szellőző nyílásnál a szemed sarkából egy mozgó árnyékra leszel figyelmes.

Miután végzett az árulóval, elvette mágneskártyáját, majd elrejtette a testet. Utálta, hogy folyton takarítania kell maga után, de tiszta munkát akart végezni. A testet egy árnyékosabb helyre vonszolta, hogy le ne égjen szerencsétlen a csillagok fénye alatt, majd a Silverhez sietett, mellyel idejöttek. Menet közben mintha kaparászást hallott volna, de nem tudta eldönteni, hogy hallucinál-e, vagy tényleg az amire gondol. Csak egyszer harcolt idegenek ellen, de az is örökre az elméjébe égett, s még most, annyi év után is a hideg borzongás futott végig a hátán, mikor rájuk gondolt. Esze ágában sem volt itt maradni, mikor a raktár kinyílik, s az arctámadók elszabadulnak. Emberölésre specializálódott, nem rovarirtásra.
Az űrhajó menetkész volt, egyedül a burkolat egy darabja hiányzott. A fedélzetre is felment, hogy ellenőrizze belül is rendben van-e, s miután rendben találta, kiment, hogy keressen a hajtóműhöz megfelelő szerszámot. Ám a rámpán megtorpant. Egyáltalán nem számított a két másik munkásra. Döbbenetéből hamar felocsúdott, s egyből rájuk fogta a fegyvert. Az egyiknél ott volt a megfelelő berendezés így rájuk parancsolt, hogy szereljék vissza a panelt. Amíg a két fickó dolgozott,a fejvadász a környéket figyelte. Rossz előérzete volt, s éppen ezért nagyon óvatos akart lenni. Társai közben végeztek a munkával, s éppen időben, mert Amadeus valami árnyat látott elsuhanni a szellőző nyílásnál.
-Uraim! -szólalt meg, miközben lassan elővette pisztolyát, s rácsavarta a hangtompítót. -Örültem a közös munkának. Igazán szimpatikus úriemberek voltak, így hát megkímélem magukat attól a borzalomtól, ami hamarosan várható. Jó éjt! -homlokra célozva rálőtt mindkettőre. Muszáj volt megölnie őket. Egyrészt gyanús volt, hogy a nagy piálás után hirtelen itt találta őket a megfelelő szerszámmal, másrészt nem tudhatta, hogy nem fertőződtek-e meg már. Xenomorphokkal sosem lehetett elég óvatos az ember, hiszen még a zárt ajtók sem jelentettek akadályt nekik. Még egyszer utoljára körbe nézett, majd a fedélzetre lépett, s bezárta maga mögött az ajtót. Még egyszer át akarta kutatni az egész hajót, jó alaposan, nehogy valami potyautas rámásszon az arcára, amíg ő a frigóban alussza álmát.

/Remélem nem gond ha már ebben a mesélő formában írok ha igen szólj/
A rámpa becsukódott és Amadeus a felszállási adatokat pötyögte be a koordinátor pultba indulási szög, nyomatékok, úti cél. Rutinszerű dolgokat intézett és legnagyobb szerencséjére a zsilip kapu is nyitva állt előtte, ami egy bosszúsággal kevesebbet jelentett nem úgy mint a hátulról hallott halk koppanás. Azonnal megpördült és fegyverével a hajó folyosóját pásztázta. A robotpilóta aktiválási gombját is úgy kapcsolta be, hogy nem nézett rá csak a lehetséges veszélyt figyelte. Szépen lassan ám annál határozottabb léptekkel indult meg a folyosón felderíteni a zaj forrását. Mindent szemügyre vett, de azt is tudta, hogy a hajóban nem tehet kárt szóval pontosnak kell lennie ha lőnie kéne. A folyosó tiszta volt és az ott hagyott útitársak alvókapszulájának helyiségébe lépett. Halvány fények derengtek, de Q nem csak a látására hagyatkozott. Határozottan érezte most már, hogy nincs egyedül a hajón egy szóval szép útnak nézhet elébe. A keresés folytatása saját alvókapszulájához vezette és a kapszulán meglátta a hibát. Valaki teljesen elállította és ez a levegő hiányát okozhatta volna aminek következtében megfullad. Túl sok ideje nincs megvizsgálni a hibernáló egységet mert az egyik árnyékból rohanó lépteket hall és szeme sarkából már észleli a feléje suhanó viperát. Örülhet ha épségben kitud valahogy térni előle egyensúlyát megtartva mert fegyvere az elhajlás lendülete közben kifordul a markából.

Amadeus mindent leellenőrzött, s lassan felemelkedett a hajóval, mikor neszt hallott a háta mögül. Reflexből megpördült, s fegyverét maga elé tartva figyelte a folyosót. Oda sem figyelve bekapcsolta a robot pilótát, majd lassan elindult körbenézni. Óvatosan haladt, figyelt minden apró rezdülésre. Csak kevés lámpa égett, félhomály volt, ezért a biztonság kedvéért infravörös tartományban pásztázott. Körültekintőnek kellett lennie, mert egy elhamarkodott lövés komoly gondokat okozhatott volna az űrben. Bár semmit nem látott, érezte, hogy nincs egyedül. Tudta, hogy addig nem aludhat, amíg el nem kapja a behatolót. Csak azért imádkozott, hogy ne idegen legyen az. Ha ember, legyen az bármilyen jól képzett is, esélye sem lehet a renegát kommandós ellen. Ahogy a mondás is tartja, ex tengerész gyalogos nincs, és bizony ő nem könyveléssel töltötte az idejét, az utóbbi években, hanem keményen folytatta az öldöklést, csak más motivációval.
Elérte a hiperálom kapszulákat, s ekkor észrevette, hogy a saját kis "ágyikóját" megbuherálták. "Valaki nem szeret engem."-gondolta, s immáron biztos volt benne, hogy úszott a zsozsó. Örülhetett, ha élve megússza a megbízást. Azt azonban eltökélte, hogy ha így lesz, akkor létszámleépítést tart megbízói között.
Nem sok ideje volt megvizsgálni a kapszulát, mert valaki rátámadt. Egy viperával próbáltak lecsapni rá, s ahogy igyekezett kitérni, puskája is kirepült a kezéből. A csapás elől próbált elgurulni, miközben elővette a pisztolyát. A harctéren már kipróbált módon a gurulásból felegyenesedve a támadóra akarta szegezni a fegyvert, hogy ha tiszta a célpont, meghúzhassa a ravaszt.

Amadeus képzettségének és tapasztalatának köszönhette, hogy nem rajta csattant a vipera, hanem a kapszuláján. Sikeres kitérése után a pisztolyát akarta használni csak, hogy a támadó egy függőleges suhintással a fegyvert kiütötte a kezéből. A támadón minden fekete volt arcát maszk takarta mely kicsit talán a régi idők szamurájainak maszkjára emlékeztette. Közelharcra került a sor a támadó gúnyos, vékony nevetését hallotta meg Q a szélesre húzott szájú maszk mögül amikor ismét lendített. Q viszont ügyesen hárított és figyelt, hogy a vipera ne érjen hozzá. Nagyobb távolságoknál rúgásokkal is fűszerezte a támadást Amadeus, de sok támadását védte a fekete ruhás. Majd ő támadott. A körülöttük lévő berendezések megsínylették a párharcot. Jól mozogtak mind a ketten, Amadeusnak valahogy le kell terítenie, hogy fölé kerekedjen. A fegyverek a támadó mögött voltak és újra hatalmas suhintással indult Amadeusnak.

A sötét támadó jó harcosnak bizonyult. Kiverte Amadeus kezéből a pisztolyt, s így közelharcra került a sor, de a fejvadász nem tudott felülkerekedni. A verekedés közben megfigyelte az ismeretlent. Tetőtől talpig fekete ruhát viselt, ami jó álca lett volna, ha nincs Amadeusnak a sokoldalú maszkja. Így azonban tökéletesen látta ellenfelét, amire az talán nem számíthatott, s ezt ki is akarta használni a fickó ellen. Azon nem volt idő gondolkodnia, hogy ki lehet az a ninja külsejű idegen, vagy hogy hogyan került a fedélzetre, mivel igyekezett a harcra összpontosítani. Már csak a köpőcső és a colt volt nála, de az előbbit most macerás lett volna használni, a régi pisztollyal lőni pedig kockázatosnak tűnt. Túl fürge harcossal állt szemben, s ha a golyó gellert kap vagy kilyukaszt valamit, akkor bizony csúnya világ lett volna. A kobrás alak újra felé suhintott. Amadeus ökölbe szorította jobb kezét, aktiválva ezzel az alkarjára erősített pengéket, majd enyhén előrehajolva a támadóra rontott. Az volt a terve, hogy amíg az a csapás miatt nyitottan hagyja felsőtestét, kezeit a karja alatt összefonva ledönti a támadót a lábáról, akárcsak egy rögbi játékos, majd amikor a földre kerülnek, a mellkasára térdel, s a karmokkal megpróbálja átmetszeni a torkát. A vért feltakarítani még mindig könnyebbnek tűnt, mint egy félresikerült lövés után a hajótestet foltozgatni.

Köv. HSZ-> Űr-> Silver űrhajó