Hegyek által ölelt kanyon

Morrow jót vigyorog a katona megjegyzésén. Amit idefele jövet látott, már az megváltoztatta a világról alkotott képét. Bármi is lesz ott lent, na az vagy nem lepi meg, vagy tényleg csillámot fog tőle hányni.
- Ó, én már mindent kiadtam a hibernáció után, és emlékeim szerint nem ettem csillámot reggelire - válaszolta neki továbbra is vigyorogva.
A katona ténykedésének hatására a lift megindult. A régész még soha nem volt csatában, de eltudta képzelni, hogy milyen kegyetlen küzdelem zajlhatott itt a tengerészgyalogosok és az óriásira nőtt rovarok között.
Persze azon is elgondolkodott, hogy ezt a harcszellemet miért nem fordítják a Föld visszahódítására és megtisztítására, aztán megrázta a fejét és kifújta a levegőt. Ő tudós volt és nem stratéga. Másrészt megérkezett a csarnokba és.... tényleg majdnem csillámot hányt, amikor meglátta, hogy mi van a közepén.
A padlóba valamiféle alapzatokat helyeztek az építők, felettük két méter átmérőjü gömbök lebegtek. Lance azonnal előkapja a kézikomputerét és jegyzetelni kezd. Bármi is volt ez a szerkezet, hatalmas energiák megmozgatására volt képes.
Azt tudta, hogy a pentagramma ősi szimbolúm, már a suméroknál is megjelent a Naprendszer általuk ismert bolygóinak térképeként, az ókori görög pitagoreusok a tökéletesség szimbolúmának gondolták, és egy másik néven nevezték: pentemychos, vagyis öt kamra. Ezt a helyet létezőnek vélték, valahol az alvilágban volt, ide helyezve a kozmosz első csíráját, létrehozhatták azt az őskáoszból.
Mindent leírt, vázlatos térképet rajzolt a helyről, és elnevezte magában Pentemychosban, mert az elrendezés erre a történetre emlékeztette.
Miután végzett, a hátizsákjába csúsztatta a kéziszámítógépét és elindult a folyosón, reménykedve, hogy ott találja Wágner főhadnagyot. Valakinek beszélnie kellett az elméletéről!

Lance végigpillantott a falakon, lenyügözte az azt fedő mintázat, ami épp úgy lehet díszitmény, mint használati eszköz. Olyanok voltak, mint az idegenek. Morrow elgondolkodott, egy ilyen dög nyugodtan elbújhatott, mindenféle megerőltetés nélkül. A színe és a testalkata simán elrejthetné.
Valószínűleg minden dögöt kinyírtak a létesítményben, de lehettek még túlélők.
Ugyan, a katonák már átfésülhették többször is a létesítményt, csak nem fogja egy se rámvetni magát, és leharapni az agykoponyámat.
Morrow hirtelen sietősre vette a lépteit, hiába gondolt arra, hogy nem rohanhatja le semmi, de a szeme sarkába mintha árnyékokat mozdultak volna, azonban kiderült, hogy csak az érzékei játszottak vele. A folyosó egy terembe torkolik, innen pedig egy újabba jut.
Megdermed, amikor észreveszi a falra felálványzott hatalmas, humanoid teremtményt, és eszébe jutottak az óriásokról szóló ősi történetek. Ekkor az egyik ládán felvisít egy pulyka, Morrow azonnal hátrahőköl, mikor észreveszi, hogy az a madár valójában egy velociraptor.
Öcsém, egy élő dinoszaurusz!
Egy katona pedig hangosan megkérdezi, hogy ki ő, majd az irányítópanelszerűséget kezdi el rúgdosni, és máshogy. Lance odaszólna neki néhány keresetlen szót a leletek biztonságba helyezéséről, mikor egy másik nő is megkérdezi, hogy ki ő.
Morrow odalép, és elmosolyodik.
- Lance Morrow, régészprofesszor. A Föld bukása előtt Campbride, utána pedig a Mars City egyetem. A CMC engem keresett meg, hogy segítsek felderíteni a komplexumot.
A szeme sarkából továbbra is a dühöngő katonát figyeli.
- Mi az a falon, az a lény? - kérdezte.

- Nem szóltak rólam? - kérdezte Morrow meglepetten, és végignézett a katonákon. - Lance Morrow, Mars City, és hat hete indultam el a Marsról. Elvileg a CMC-nek kellett volna szólnia, hogy jövök. Gondolom maga Wágner főhadnagy. Azt mondták, hogy önt keressem, és önnek talán van számomra valami feladata.
Döbbenten látta, hogy Wágner C4-est javasol, aztán odaadja az említett tömböt a dinoszaurusznak, ami jókutya módjára kiveszi a főhadnagy kezéből, és felugrik a falon, aztán odamegy az óriási kreatúrához. A katona elmondása szerint, az nem is élőlény, hanem egy szintetikus.
Olyan mint egy android, csak sokkal nagyobba.
- Birodalom visszavág, imádom - mondja Wágnernek az utalásra. - De ha felrobbantjuk a fejét, azzal károsíthatjuk a leleteket. Ahogy láttam babráltak a komputerrel, ha az nem keltette fel, akkor szerintem már csak a végítélet harsonái riaszthatják fel onnantól. Már bocsánat, de nekem ez teljesen döglöttnek tűnik . - Hátralép és felemeli a kezét. - De önök a katonák, robbantgassanak csak. Én csak szeretném tudni a feladatom.

Morrow nem mondott semmit. Rájött, hogy Wágner főhadnaggyal normálisan beszélni, kb. olyan nehéz, mint egy xenomorphal birkózni. Fájdalmas, nehéz és csak egy nagyon elborult fickónak szórakoztató. Végignézte, ahogy lerobbantják a monstrumnak a fejét, és megcsóválta a fejét. Egyáltalán miért küldtek ide egy régi kultúrákkal foglalkozó szakembert, ha semmihez sem nyúlhat.
- Jó, nem nyúlok semmihez - sóhajtott fel, miután Wágner a raptorjával az oldalán kisétált a teremből. Mivel nem tudta, hogy hol az az úgynevezett háló, de a katona elmondása szerint még ki se alakították. Megvonta a vállát, és elindult kifelé, mikor beért abba az üres terembe, amin átment, úgy döntött, hogy megérinti a falat, már csak próbaképpen. Előtte azonban benyúlt a táskájába, előhúzott egy pár steril gumikesztyűt és a kezére húzta, majd a falra tapasztotta a kezét. Próbált mindent kitapogatni, rájött hogy miből készítették és milyen módszerrel.
- Ezt a helyet valamikor, valamire használták  morogta, és miután végzett ezzel, óvatosan a padlót vette szemügyre, jelek után kutatva. Azt csinálta amihez értett, kutakodott.

Egy órán át térdepelt a padlón, a porban, majd feltápászkodik és leporolja magát. Próbált valami mintázatot találni, de mintha csak valami modern "művész" eltorzult vizióját látná valami nagyon elvont témáról.
Semmit nem talált, és csak egy kutászrobot süvített a termen, vörös lézerfényel végigpásztázva a falakat. Megkordul a gyomra, megéhezett, de ez a létesítmény biztosan kinált még felfedeznivalót. Egyszerűen nem értette, hogy miért robbantották le annak a lénynek a fejét, közben meg kapcsolatba se próbáltak vele lépni. Elindult a folyosón, ami a pentagrammás terembe vezetett, közben le sem vette a szemét a falakon lévő díszitményekről. Eszébe jutott, hogy mire emlékeztette őt. H. R. Giger, egy svájci, XX. században élt festő műveire, aki többek között filmeknél is látványtervezőként dolgozott, mint például a Dűne vagy a Lény.
Mintha csak a Földet megszálló xenomorphok is az ő fejéből pattantak volna ki. Ijesztő gondolat volt ez. Visszasétált a pentagrammás terembe, jelzett az egyik katonának, hogy felakar menni, aztán felment a felső szintekre, és megkereste a hálóhelyiséget.
Miután lecuccolt, valami kaját keresett, közben tovább figyelte a falakat. Túl fáradtnak érezte magát, hogy kutasson.

Lance megtalálja a fejadagokat, valami konzerv, egy becsomagolt sárgás izé, amit kukoricakenyérnek csúfolnak és víz. Morrow belép a hálóterembe, leül az egyik priccsre, és elkezdi enni az ételt. A kukoricakenyér - ami talán csak a televizíóban látott kukoricát, azt is a szoba másik sarkából, félszemmel - íze katasztrófális volt.
A konzerv viszont elég türhető, csak fémes. Belekortyolt a vízbe, egy korttyot engedélyezett magának, azonban a bolygó sivatagi éghajlata miatt kiszáradt a szája, ezért rögtön hármat nyelt le. Időben magára parancsolt, és a kulacsot a táskája mélyére süllyesztette.
Ekkor egy katona lépett be, felkapta a battyuját és elindult a kijárat felé, majd még Morrow felé fordult, és odaszólt neki. A váltásról beszélt, akik bizony turániak. Morrow meglepetten pislogott, hallott már a Turáni szövetség katonáinak bátorságáról és a csatában tanusitott hősiességéről, épp úgy ahogy a kegyetlenségükről is.
És szerencsére Lance ismerte a nyelvüket, amikor Indiában volt, az ásatást egy tibeti archeológus, egy bizonyos Naranbaatar vezette.
Lance megtanulta a nyelvét, hogy normálisan tudjon vele kommunikálni. Remélte, hogy itt sem lesz probléma, mondjuk azzal lehetett, hogy talán egy rossz szó miatt karóba is húzhatják.
De csak nem teszik meg.

Elmajszolta az utolsó adag kukoricakenyeret is, és mire aggódott volna, hogy ennyi a fejadag, hirtelen az alsó szintek felől tompa lövések hallatszottak. A férfi azonnal felpattant és megbotlott. A hirtelen felhangzó vékony sikoly után úgy érezte, hogy megfagyott az ereiben a vér...
Mikor felhangzott a következő éles sikoly, Lance az eszébe idézte, hogy csak ő van a bázison. Nem lehet igaz, hogy a CMC nem hagyott keretlegénységet és itt hagyták őt. Aztán a következő gondolata az volt, hogy talán a dögök - mert mi mások lehettek - végig itt voltak, rejtőztek vagy egyszerűen átásták magukat. Hisz ezeken a rohadt falakon, az organikus díszítmények között simán elbújhattak.
Imádkozott magában, hogy az előbb halott visítás halálsikoly legyen, hogy szétkapták az automatalövegek, bármi is támadt rájuk. Azonban látta a híreket, tudta, hogy a dögök nagyon eszesek, képesek feláldozni a társaikat.
Ki kell jutnom erről az állomásról, valahogy el kell jutni a kijáratig!
Kilépett a folyosóra, és tovább fülelt, majd óvatosan, ügyelve arra, hogy ne csapjon zajt elindul, hogy fegyvert szerezzen magának, közben gyakran körbepillantott, hogy nem követi e valami. Elvileg jön a váltás, tele turáni katonákkal. Említették, hogy mikor jönnek?
Remélte, hogy órákon belül itt lesznek, de mi lesz ha csak napok múlva jönnek? Addig ki kell húznia itt.
Nem tudta elhinni, hogy védelem nélkül itt hagyták....

Morrow hiába kutatott, nem talál semmiféle fegyvert. Mintha csak a tengerészgyalogosok azért hagyták volna itt a férfit, hogy ezzel is megszívassák az új húst. Lassan már kezdett arra gondolni, hogy ez tényleg valami ugratás.
Kinézte volna abból a Wágner főhadnagyból is, hiába csak fél órája ismerte, és azok után is rohadt keveset.
Biztos, hogy valami hangszóróból csinálták a zajokat, mint a lövéseket, mint a sikolyokat. Egy xenomorph hogy élhette túl ezt az egészet. Biztos most kamerákon keresztül figyelnek és jót röhögnek az új tag beavatásán. Ja, nem is vagyok tag, csak egy kívülálló, egy tudós, egy könyvmoly - jutott az eszébe.
Mint a Csillagkapu filmbe, Daniel Jackson, de őt befogadta az osztag. Ekkor csizmák koppanását hallotta maga mögül, hirtelen megpördült és szembenézett a katonákkal.
Kifújta a levegőt, megjött a váltás. Az egyenruhájuk különbözött a tengerészgyalogosokétől, és az oldalukra kardot kötöttek. Miért kellene az űrkorszakban kard a katonáknak?
Megválaszolatlanul hagyta a kérdést.
- Jó, indulok - mondta, és elindult a pentagrammás terem felé. - Amúgy mire lőttek, az automata ágyuk? Hallottam valami halálsikolyt.
Nem hitte, hogy válaszolni fognak, túl korán jöttek, vagy talán nem is méltatják majd válaszra.

Lance felvonja a szemöldökét erre, és megtartja magának a mondandóját. Olyan álomszerű volt ez az egész helyzet. A felvonóval lementek, és meg se álltak a pentagrammás teremig. A látványtól azonnal földbe gyökeredzett a lába. Kisebb hadsereg jött, turáni fegyverzetben és egyenruhában.
Fegyelmezettek, és bármivel felvehetik a harcot.
Egy fekete páncélos férfit vesz észre, aki a pentagramm formában összerendezett energiagömböket szemléli, aztán Lance felé fordul. Az egyenruhája az ősi szamurájokat idézi, az arcát maszk takarja. A régésznek hatalmas lelkierő kell, hogy ne lépjen hátra.
Inkább megelégedett azzal a gondolattal, hogy bárcsak összemenne. Kihúzta magát és határozottságot csempészett a hangjába.
Morrow felpillantott az energiagömbökre.
- Lehetséges, hogy energiát közvetít a központi energiaforrástól, a részleg többi részébe, de épp úgy lehet vallási kegyhely, vagy művészeti alkotás. Ami az érdekes az alakja. A pentagramm tipikusan földi szimbólum, érdekes itt látni ezt. Lehet, hogy ezek a lények hozták a Földre.
Megdörzsöli az állát.
- Az ősi kultúrákban a tökéletesség vagy a védelem szimbóluma, nem elégé ismerjük a helyiség építőit. További kutatásokat kell végeznem.
Válaszolja nyugodtan, de belül reszketett.

Ez a helyzet egyre gyanúsabb, miért nem hoztak magukkal tudósokat, és rólam miért nem szóltak se Wágnernek, se a szamurájpáncélosnak. Megdörzsöli az állát és a pentagramma felé fordult, igen tényleg semmit sem tudott.
Nem ismerte sem az idegenek gondolkodásmódját, sem a nyelvét, azt se tudta, hogy hogyan nézhettek ki. Egyszerűen csak annyit tudott, hogy hatalmasak lehettek, a folyosók mérete alapján persze.
A falhoz lépett és a mintázatot kezdte el tanulmányozni, hát ha talál valami visszatérő motivumot, ami alapján elindulhat, majd miután végzett ezzel felpillant a gömbökre , hogy jobban megnézze azokat. Ahogy vizsgálja, nem tudd rájönni, hogy miből készülhettek. Közben nem hagyja nyugodni, amit hallott a szamurájtól.
Nem csak a xenomorphoktól kell félniük, hanem másoktól is. Mielőtt elindult volna a bolygóra, utánaolvasott a bolygó őshonos létformáinak. Kevés olyan teremtmény élt itt, ami veszélyes lett volna az embere.
A turániak még mindig gyanúsak voltak neki. A semmiből tűntek fel, nem tudtak róla, és azok a lövések. Ekkor morajlás hallatszik, és hamarosan a szél is feltámadt. A professzor felsóhajtott, és elindult a katonák nyomában, hogy megnézze mi az.
Mintha tudták volna, hogy mit keressenek.

Amikor kiért a nagyterembe, rögtön észrevette a változást. Először at hitte, hogy ez a bázist építő idegenek valami technikai eszközébe futott, és emiatt a plafon egyszerűen vörös fényt árasztott magából. A professzor csak pislogott, mikor megérezte a beáradó száraz levegőt, hogy ez a kitáruló plafon, és amikor a két űrhajó leszállt rájött, hogy ez nem más mint a hangár.
Átkozta magát a hülyesége miatt, és hogy csak úgy ott hagyta az ásatási területet. Úgy viselkedett mint valami félnótás, és nem egy doktorival rendelkező régész. A szamuráj neki szegezte a kérdést, hogy mit keress itt.
- Csak az emberi kíváncsiság, azt hittem, hogy valami gond van - válaszolta Lance. - Bocsánat megint, visszatérek a pentagrammához.
Visszatért a helyszínre, törökülésbe leült a földre, és figyelni kezdte a fénygömböket, hátha lát valami furcsát, majd a falakat fedő organikus díszitéseket veszi szemügyre, hátha észrevesz valami olyasmit, ami írásjelnek vagy művészi alkotás, vagy valami olyasmi, ami az idegeneknél technikai berendezésnek felel meg, miután ezzel végzett, besétál a pentagramma közepére és felpillant a központi gömbre.
Jó lett volna tudni, hogy ez egyáltalán mi lehet, és mire használták a titokzatos építők?

Morrow talál egy falat, aminek sima a felülete és a legmeglepőbb, hogy tele volt mindenféle jellel. Azonnal neki áll megvizsgálni őket, a legnagyobb meglepetésére azt látja, hogy mindegyik földi eredetű, de több kultúrából származik.
Nem tud kimenni ebből a katyvaszból, hátralép, és hátrasimítja a haját. Próbált rájönni, hogy milyen humoros figura lehettet, aki idefaragta még az ősidőkben, hogy talán egy erre járó tudóst, mint őt jót átver, biztos sokat röhögött. A kezébe vette a komputert /W.B. eszedbe ne jusson/, és hozzá látott hogy megkeresse azokat a jeleket, amik furcsán ismerősek voltak neki. Már a munka felénél járhatott, mikor eszébe jutott, hogy már látta ezt a falrészt.
És hogy ott akkor nem volt semmi falvéset. Hirtelen hátralépett, és meglátta, hogy szilánkokkal van teli a padló. Csak pislogni bírt, aztán begurult, sarkon fordult, és meg se állt a hangárig, ahol ha megtalálja a turániak vezetőjét, rögtön neki áll a kérdéssel.
- Azt tudja, hogy valamelyik embere talán vandálkodott? A falba valami hülye jeleket vésett, haha, rohadt vicces, átverni a könyvmolyt és tönkretenni egy régészeti leletet. Rohadt nagy buli!

- Bocsánat - mondta Morrow, miután leorrolta a szamuráj. - Még egyszer bocsánat.
Mentegetőzőtt, a turániak nem tűnnek annak a vandál típusnak. Egyszerűen nekik talán mást jelentett a szórakozás, mint hogy egy ősi bunkert rongáljanak meg mindenféle graffitivel. Különben is lehetséges volt, hogy talán több ezer évvel ezelőtt rongált itt egy titokzatos alak.
A lehetőségek száma változatos volt.
Ő csak annyit tehettett, hogy megkeresi azt ami a legvalószínűbb. Előkapja a laptopját, és a legnagyobb meglepetésére látja, hogy a képernyő kék színben világít. Dühösen fújja ki a levegőt, beletúr a hajába és megrázza a fejét.
- Nem lehet igaz.
Visszatér pentagrammás terembe, és lerakja a földre a használhatatlan komputert.
- A picsába - morogja, aztán elindul, hogy valami nyomra bukkanjon ezen a különös helyen. Úgy gondolja, hogy azokat a folyosókat kezdi el felderíteni, ahol még ő sem járt, de nem akart túlságosan eltávolodni a többiektől.

íLance az egyik ládából elővett egy lámpát, és még néhány használhatónak tűnő dolgot, aztán elindult a lift felé, és felment a létesítmény egyik felső szintjére.
Morrow sok folyosót bejárt, a falakon lévő különös mintázat félelemmel töltötte el, de ez nem volt elég erős, hogy elnyomja a természetes kiváncsiságot. Talán Howard Carter érezhetett hasonlót, mikor felfedezte Tutankhamon sírját.
A legtöbb folyosón talán ő lehetett az első értelmes élőlény, ami a lábát rakhatta évezredek óta. A porba lévő emberi nyomok azonban ezt a romantikus elképzelést úgy söprik el, mint a tornádó a gyufaszálakból épített várat. Meg az a idegen lény szétlőtt teteme, amelyiket a folyosón talált.
Életében nyolc méter magas lehetett, és több lövés kellett ahhoz, hogy leterítsék. Lance olvasott a xenomorphok életmódjáról és szokásairól.  A teremtmény nem tűnt királynőnek a testalkata alapján, az a lény amiből a bogár kikellt, valószínűleg hatalmas lehetett. Elment még néhány másik halott rovar mellett, óvatosan kikerülve őket, mintha azok bármikor megmozdulhatnak.
A folyosókat arra tervezték, hogy roppant magasságú teremtmények járják azokat, talán az óriásidegen is egy ilyenből kellt ki. Miközben ezen gondolkodik, hirtelen egy csontkupacba botlik. Leküzdi a rosszullétét és közelebb lép.
A lámpa fénye emberi és más teremtmények koponyáit világítja meg. Morrow óvatosan kiemeli az egyik ilyen lény koponyáját, és megvizsgálja. Alapjaiban véve emlősnek tűnt, persze az egymáshoz közel ülő szemüregek, a hátraívelő agykoponya és a roppant mérete véletlenül sem hasonlított az emberére, ahogy a szája két oldalán lévő rovaréra emlékeztető csáprágók sem. Az olvasmányaiból egyből ráismer, egy olyan idegen ragadozó koponyáját tartotta a kezében.
Óvatosan visszahelyezte a helyére.
Ez a lény számtalan fényévet tett meg, hogy eljusson erre a bolygóra, végül itt érte a halála. Egy pillanatra elgondolkodik. Ki rendezhette a csontokat egy kupacba? Megrázza a fejét, és óvatosan elindult a folyosón.
Ez is egy rejtély a sok közül, amit ki kell derítenie. Talán az út végén megtalálja a létesítmény egyik építőjét, vagy ami maradt belőle.

Lance az egyik pillanatban még a folyosón sétált, a következőben pedig lövéseket és idegen sikolyokat hallott. Egészen közelről, hirtelen összerezzent. Hirtelen katonák rohantak el mellette, és fordultak be a folyosón.
Morrow követte őket, és döbbenten látta, hogy a fal egy része leromlott, ezen keresztül csodás kilátás nyílt a kanyon aljára. A sikolyok innen hallatszottak, valószínűleg a xenomorphok is itt próbáltak meg bejutni, és be is jutottak volna, hogy ha az automa lövegeket nem állították volna le őket.
 A turániak megbeszélték a teendőket, és végül a robbantás mellett döntöttek. A professzor kifújta a levegőt és odalépett a katonákhoz, hogy megnézze a lyukat, aztán úgy döntött, hogy folytatja a felfedezőutat. Meg kell találnia, hogy miből kellt ki az a bazi nagy idegen.
Innen már nem fordulhat vissza.