Hegyek által ölelt kanyon

A vállaimra 2 nehéz karom nehezedett majd pillanatok múlva a lábam alól eltűnt a talaj. Egyre feljebb és feljebb. Fentről láthattam a katonákat és az eltalált lényeket. A kilátás jó lenne ha nem lenne tériszonyom. Nem is a magasságtól hanem attól tartok hogy milyen sérülést szereznék akkor.

Aztán a fekete démon elkezdte erősebben szorítani a bal vállamat és szépen behorpasztotta a páncélt. A jobb karmával elkezdte a fejemet levágni de sikerült elhajolnom és csak a váll lámpa zuhant le. Ezután elkezdte szétverni a szép kis páncélomat, eddig kibírta a zuhanásokat, ütéseket de a karmokat már nem. Végtére is könnyen szereztem most viszont keservesen vesztem el. A karmok szikrát vetettek ahogy a páncélon végigment. Lehullott az össze tárom. Nem baj, most úgy sem veszem hasznát. Eközben átszálltunk megint a harcolók fölött de már magasabban.

Próbáltam a dísztőrt előhalászni de nem ment, a karmok folyamatosan szántották a páncélt. Egy jó kis szántást csinált a mellvérten ami később jó kis dísz lehet. De jelentős darabokat szakított ki, van ahol 5 cm hosszúságban már csak a khaki színű pólóm látszik. Aztán most a fejével akart támadni. A sisakot sikerült leszakítania, nem ízlett neki ezért ''kiköpte'' a lent levőkre. Aztán fájdalom nyilaltt a baloldali arcomba. A fülem és a szemem közt éreztem és a homlokomnál. Általában a fájdalmat jól tűröm de ezt határozottan érzem és nem valami jó érzés, még az adrenalin sem tompítja. Legalább fodrászhoz nem kell menni mert a haj is hullott habár ezt észrevenni fentről lehetetlen.

Ekkor az emberek mögötti területen repültünk de visszatértünk a frontvonalra. Ott végre valaki  volt oly szíves lelőni a lényt. Szép sorozat volt, mivel a vér már kezdett a szemembe folyni így nem tudom hogy zöld vagy sárga sav folyik ki a lényből. Az egyik szín biztos de valahányszor pislantok változik a színe.

Aztán 3 méterre a talajtól kioldott mint a bombát. Szerencsére? egy magasabb ponton értem talajt. Próbáltam a hátamra esni mivel ott még erősebb a páncél aztán megtörtént. Kemény landolás volt de túléltem. Más kérdés hogy valószínűleg megrepedt pár bordám. Túléltem ezt is, Fortuna elfogadta azt a rekesz sört.

Még a harctéren vagyok. Lőszer nincs csak amik a két pisztolyban van, legalább ez a kettő megvan mert a bestia odáig nem ért el ahol a pisztolytokok voltak. Ez így kb 20 golyó, illetve van 2 EMP, 1 villanó és egy gyújtó gránátom (ha úgy vesszük hogy eldobtam azt az 1-1 robbanó és gyújtógránátot a tömegbe), szerencse hogy ezek nem robbantak fel.

Van ugyan elsősegély csomagom de ilyen közel a frontvonalhoz biztos nem kezdek el itt dokisat játszani. Az se biztos hogy lesz elég kötözőszer hozzá. Vicces hogy 3-szor sérültem meg de csak most először harcban. Eddig volt láb, kéz most fej. Illetve talán még hát is. Először is kitörlöm a szemembe folyó vért hogy lássak is valamit habár a másik szememre látok. Előveszem a VP78-at, 3-as sorozatra állítom és felcsukom a lámpáját. Megpróbálok felkelni és eljutni a saját vonalainkhoz ott majd sapkakötést alkalmazok.

Csonthalom zúdult rám mert valaki ide lőtt. Még nem haltam meg, legalábbis úgy tudom. Akkor miért temetnek be? Hallom azt hogy el kell menni a lények közeléből hogy ne legyen baráti tűz. Ez ám nem vonatkozik mivel nem állok tűzvonalban, még nem is állok hanem fekszek.

A feladatom elérni a baráti vonalakat és ott ellátni sebeimet. Az utamba kerülő ellenséget pisztollyal lövöm szét.

//csak 2 kérdés: hova zuhantam? A senki földjére vagy a xenok mögé? Mert ha a lények mögé akkor eldobom a villanót (természetesen akkor nem ha túl közel vannak az emberek) és utána egy gyújtót mikor már kezdenek megfogyatkozni vagy ha felém tartanak
2. kérdés: Karabélyom megvan? Nem írtad de ha hirtelen ragadt el a lény akkor bizonyára elejtettem//

Egy terembe érünk, ahol egy nő idegenekkel együtt várt minket és azt követelte, hogy forduljunk vissza. Erre néhányan elkezdtek rálőni, de senkinek sem sikerült eltalálniuk és úgy látszik sikerült megszöknie. Egy Pretorian neki ment a MAX egységnek és többi kis dög is megkezdte a támadást.
A Főhadnagy is az kiálltja, hogy maradjunk életben. Én is elkezdek lőni a kisebb dögökre, de az egy kissé meglep amikor a rakéta a csonthallom közt robban és repülő csontdarabok kisebb sérüléseket okoznak. Közben meghallom a nő üvöltését, hogy távolodjunk a dögöktől, mert a MAX nem lő, emiatt rájuk.
Elkezdek hátrálni és minél távolabb kerülni tőlük amennyire csak lehet, közben lövök minden felém közeledő idegenre, ha kifogyna a tár, akkor megpróbálok gyorsan tárat cserélni.

A rakéta nem pont oda ment ahova akartam, de nem is kellett mert a MAX megölte magától is a praetoriant, a rakéta pedig pár hátul lévő idegent cincált szét. Minigunnal sikerült leszedni kettőt a lángszóróval pedig feltartani másik kettőt. Eközben az őrvezetőt felkapta a repülő idegen, a másik EXO-t pedig egy rakéta szedte szét. A két xeno amelyiket feltartotta a lángszóró félre ugrott és az egyik ráugrott a fegyverre ezzel lenyomva azt, a másik pedig engem próbált kiszedni és már széttörte a plexit. Mivel az EXO fegyvereit nem tudom ennyire elmozdítani, inkább előhúzom a pisztolyomat és megpróbálom leszedni mindkettőt. Eközben odakiabálok a többieknek:
– Helló! Elkélne egy kis segítség itt ha valaki ráér! – amikor meghallom, hogy el kell távolodni tőlük még hozzáteszem: – Ezek maguktól nem szálnak le rólam! – közben megpróbálok legalább a földön lévőktől is messzebb kerülni.

Joe nem találta Wolfot és azért, mert amikor körbe nézett alaposan, látta, hogy Wolf repül.
Egek, repülő ember!
De viccet félre téve nem magától repült, hanem egy szárnyas dög ragadta el és képzelte el vacsorának.
Joe megfontoltan utána lőtt, ez alatt azt kell érteni, hogy úgy célzott, hogy Wolfnak ne legyen baja.
- A mocskos életbe, te szájhős senki házi, teszed le rögtön, te ebadta? - káromkodott Joe a dög után, hátha ez használ.
Amanda kiabált utána később.
- Kösz, bébi, ha nem mondod, eszembe se jutott volna, meghívlak randira - röhögött Joe és eltávodott, gúnyosan mondta Amandának, ő is tisztában volt vele.

Egyik láb utána a másik, legalábbis lett volna de egy gerincoszlopban felbuktam és gurulhattam végig az egész átkozott helyen. Ha már nem volt elég sérülésem hát újabbak lettek, bizony néhány csont elég éles volt így a kezemen és arcomon újabb sebek fakadtak. Rájöttem hogy nem tört el a bordám de 2-vel több lett. A darabokban levő páncélomon könnyen átjöttek az újabb csontok és újabb sebeket szereztem.

Hú de jó! Csonthiányom az nincs mert kaptam 2-t. Ez is fáj mint a fene, a vér megint a szemembe folyt így törölhettem azt is ki. És ami még rosszabb a harcnak is vége. Ilyen nincs! Most jövök vissza erre nincs ellenség! Legalább kiérdemeltem a Bíborszívet csak ügyelnem kell nehogy posztumusz kapjam meg.

-Szanitéc - Mondta az egyik katona.
- Jelen Uram! - Mondtam neki. Furcsa hogy a szanitécnek kell most szanitéc. Elvégre annak számítok nem? Kezdő szanitéc.
-Nincs! Nem is volt! – Ordította vissza Amanda. Hihetetlen hogy még mindig azon lovagol hogyan megtréfáltuk. Ő az a típus akinek hiába mondom el hogy bocsánat ő nem fog megváltozni. Talán egy golyó a fejébe igen de nem vagyok olyan hogy lelőjem. Vagy mégis? Mindenesetre túl sok a szemtanú.

Azt is jó volt hallgatni hogy kibordázottnak nevezett mikor most éppen be vagyok bordázva. Amanda gyűlöletes egy nő volt. Vajon melyik állat lőtte rám a csontokat? Mármint előtte egy sereg célpont de mégis mellé lő. Vele is elbeszélgetnek a célzásról.

Most béke van, itt marad velem Duke míg a többiek továbbmennek. Én is mennék tovább hiszen ez a létesítmény ordítja hogy fedezzem fel. Legalább eltudom látni a sebeimet amiből van bőven és talán nincs elég kötszer nálam. Először sapkakötéssel ellátom a fejem levő sebeket. Utána a bordák okozta sebet (nyilván először kiveszem a bordákat amik belém álltak). Ha nincs elég kötszer akkor a ruhámból tépek. Ha van fertőtlenítő akkor használom.

Utána rádőlök a csontokra óvatosan és pihenek már ha szabad. Számomra véget ért a harc és jöhet a pihenés. Sajnos a hullák bűze és a sav szaga nagyon büdös de majd hozzászokok.

Joe egy társával akadt össze a tűzharc során, de nem baj, így legalább egymás hátát védhették, ahogy azt Wolffal eltervezte, aki eltűnt. Viszont kiszemeltek lettek és ez nem jó, de hála MAXnek, ez sem jött össze, mert MAX leteperte a dögöt.
Helyes!
Joe felsóhajtott és mikor vége lett a harcnak, rendeződtek.
Ekkor látta meg csak Wolfot.
- Sajnálom Wolf, kitartás - mondta Joe és tovább ment a többiekkel, hogy bevégezzék a feladatot.

Francba! Utálom a dögök savas vérét! Tudom, örülnöm kéne, végül is leszedték az alieneket rólam, de a sav ráfröccsent a ruhára és szétszedte a hidraulikát. Ez nem az én napom. Bár mit gondoltam? Idejövök és leszedek minden idegent? Hát ha igen akkor ez nem jött be. Kiszállás. Utolsó harcoló ellenség egy predalien volt ami megindult két társam felé, de a MAX elintézte a maradék – már menekülő – aliennel együtt. Ahogy kiszálltam amit először megláttam az ahogy Wolf őrvezető egy kicsit komikusan gurul le egy csonthalomról, plusz csontokkal a testében. Remélem nem az én lövésem intézte így el. Az én hibám, hogy pont akkor ugrott el az összes idegen amikor lőttem? Szanitéc pedig nincsen. Hacsak nem akarja magát foltozgatni. Ezzel együtt nem maradtunk sokan harcképesek: velem együtt öten plusz a MAX és ha még nem ették meg akkor a főhadnagy. Egy ember marad Wolffal. Szépen lassan mindenki megsérül, hátramarad vagy meghal. Bár én nem terveztem egyiket se. Amíg a többiek lefojtatnak egy beszélgetést én odamegyek Wolfhoz:
– Uram, sajnálom, de lehet, hogy az én rakétám csinálta ezt. Azok a dögök félreugrottak a rakétám elől. – ezután elindulok a MAX egység után. EXO használaton kívül nem vagyok valami jeles harcban, szóval maradhattam volna hátra én is Wolf őrvezetővel. Ezt szóvá is teszem, bár a parancs az parancs. Kíváncsi vagyok hova rohant a főhadnagy ennyire sietve, hogy itt kellett hagynia minket, bár biztos jó oka volt rá, de azért jól jött volna a saválló kardja. Ellenőrzöm a fegyvereimet, majd beállítom a sörétest sörét lövésére.

lőttem még a xenokra, miközben hátráltam, de egyszer valami a hátamnak ütközik ezért reflexből megfordulok és puskámat is ráfordítom a támadómra, de kiderült, hogy csak egy másik katona. Meg is könnyebülők, hogy nem egy idegen volt, de ekkor egy másik dög meg indul felénk, szerencsére a MAX elintézi helyettünk és a menekülő idegeneket is.
Miután a harc befejeződött látom, hogy Wolf lebukfencezik egy csont hallomról és még két csont is bele áll a testébe az egyik katona oda is megy és szanitécért kiállt, de azt a választ kapja, hogy nincs szanitécünk. Közbe Amanda mondja, hogy a főhadnagy után kell mennünk és parancsot ad egy Duke nevű katonának, hogy maradjon Wolfal mi meg tovább megyünk. Miközben a Max után megyünk felmérem a a helyzetünket és úgy látom, hogy nem túl fényes a helyzet MAX-on kívül minden Exo ruhát elintéztek és két emberrel is kevesebben vagyunk. De lehet, hogy már a nehezén túl vagyunk.

Lett egy jó kis fehér kötésből levő sapkám,milyen meglepő hogy ezért hívják sapkakötésnek. Következett a két belém ékelődött csont. Szépen kihúztam de folyt ki a vér mint a Niagara vízesés. A vörös volt egyre csak nőt, már a föld is olyan lett. Én viszont egyre fehérebb. A gyors talpalón oda kellett volna figyelni, a biológia soha nem volt a kedvencem, nem voltam belőle rossz de nem is jó.

Duke próbálta a kezével szorítani a sebet de a vér még mindig szivárgott. Talán artériás vérzésem van? Aztán elkezdett sötétülni a világ. Duke feje elhomályosodott majd minden sötét lett. Ez lenne a halál?

//talán 5 éve volt ilyen elsősegély előadás. Megmaradt ugyan valami bennem de ez nem. Legfeljebb a neten olvasok mikor majd ellátom magam//

A néhány idegenből ami megtámadott minket nem sok maradt hála a MAX egységnek. Egy régebben beomlott terület törmeléke mögül egy rakétával lerobbantották a jobb vállon lévő páncél egy részét, amikor pedig viszonozta a tüzet az ellenségek elővettek valamilyen gépfegyvereket és plazma fegyvert. Pár idegen is jött. Először megeresztek egy repeszgránátot a sörétesből a plazmafegyveres ellen, majd az idegeneket kezdem el lőni, ha messzebb vannak akkor a pisztolyommal egyébként pedig söréttel. Amíg az idegeneket lövöm addig megpróbálok úgy helyezkedni a törmeléknél, hogy az emberek ne találjanak el. Ha a xenókat leszedtük akkor elkezdem lőni az embereket és ha őket is leszedtük akkor felajánlom a felettesemnek (feltéve, hogy nem jutott eszébe egyébként), hogy kutassuk át a holttesteket hátha találunk valamilyen információt vagy egy tárgyat ami még fontos lehet és persze megnézem magamnak a plazmafegyvert is.

Joe ment a monstrum mögött és a többiek között fedezéket lelve, ám amikor újból megkezdődött a buli, már résen volt és megpróbált egy embert leszedni, majd egy idegent utána a plafonról, aztán elsasszézott hátra.
Remélte nem jár úgy, mint Wolf és remélte Wolf felépül, vagy felépül akkor miután kivonták őt a tűzvonalból, tehát a bázison.
Nem akar pórul járni Joe ezért mindig figyel, hogy ne találják el, de osztja az áldást is, ennek bizonyítéka az, hogy bedob egy gránátot a tüzelők közé.
- Nesztek, egy kis ajándék! - vigyorgott Joe és fedezékbe vonult, hogy onnan lőjjön tovább.

A MAX elől haladva még elintéz néhány idegent, akik megpróbáltak feltartani, de nem sok esélyük volt a monstrumal szemben. Tovább haladva elérünk egy beomláshoz, ahol a MAX eltalálja egy rakéta és még néhány fegyveres is megjelent idegenek kíséretében és elkezdenek ránk lőni.
~Már csak ezek hiányoztak ide.~ Gondolem magamban, miközben lőnek ránk. Gyorsan leguggolók és elkezdek lőni az emberekre, de az egyik idegen felém jön, akkor megpróbálom lelőni mielőtt még letámadna.

Joe darált a tűzharcban, egyik áldozatát szedte le a másik után és már ott tartott, hogy mindjárt vége lesz, mikor valóban véget is ért az ütközet nem várt meglepetéssel, ami MAX fölénye volt.
Joe örült, hogy az óriás ledarálta őket, megölte a dögöket, mert így szabad az út és nem halt meg senki.
Remélhetőleg.
Joe ment tovább, mentek, Pattson valami izé folytán kiakadt és sarkon fordult.
- Na, mi van? - kérdezte Joe, majd odament ő is. - Öregem, ez gusztustalan. Hagyd a francba és kész! - mondta Joe és kiköpött, aztán tovább ment, ha a többiek elindultak.

Attól, hogy a katonák lőttek a MAX egység nem tudott pontosan célozni a xenomorphokra. Szerencsére ezt sikerült orvosolni egy gránáttal és egyéb lövedékekkel. A MAX rögtön szétlőtte az alieneket és áttörte a törmeléket, de megállt. Amikor odaértem én is, megláttam mit vett észre: az ellenség valamiféle kereszteződése volt az idegeneknek és az embereknek. Egy nagy üvöltést hallottunk és megszólalt Pattson:
– Egyre rosszabbak kerülnek elénk.
Remélem azért, hogy túlélem a napot. Elindulok a MAX után és figyelek, hátha jön még ellenség vagy esetleg belebotlunk a főhadnagyba és a nőbe aki abban a furcsa ruhában volt. Legalább ezt a támadást megúsztuk veszteség nélkül. Kíváncsi vagyok mik építették ezt a létesítményt és milyen célból, bár már semmi esély rá, hogy találunk akár egy élőt is a fajból.

A nagy tűz harcban sikerült, néhány ellenfelet megölnöm és a MAX egy gránáttal elintézi a fegyvereseket, majd elintézi az idegenek. Amikor közelebbről megnézzük az embereket Patson volt az első, aki látta őket és egyből sarkon elkezdett káromkodni.
Mikor én is meg néztem akkor a teljes undor fogott el. Valami féle kereszteződéseket láttam, de volt sokk időm nézni őket, mert egy üvöltést hallunk. ~Ez milyen dög lehet?~ Kérdeztem magamban és inkább úgy döntök, hogy a MAX közelébe megyek.

Joe ment és menetelt, a sereg 90%t a menetelés teszi ki általában, ez köztudott, hiszen oda kell érni az adott helyre, legyen szó tűzharcról, vagy sima gyakorlatról, de mégis menetelni kell és unalmas és fárasztó ez.
Joe ment és mendegélt, örült, hogy nincs veszély.
De megálltak, mert elágazáshoz értek.
- Egyik csapat menjen balra, a másik jobbra - javasolta Joe. - Mármint osszuk ketté a csapatunkat - mondta. - Kérdés, kié legyen MAX? - kérdezte Joe és várt.

//valahogy sejtettem *büszke magára *//

Tovább indultunk a hangok irányába. Úgy tűnik a főhadnagy is a zajok forrásánál van, ugyanis impulzus lövéseket is lehet hallani. Szerencsére gond nélkül sikerült elérnünk egy kereszteződéshez ahol viszont az akusztika miatt nem lehet tudni merről jönnek a hangok, ráadásul a két felettesem kétfelé is mutatott.
– Erőmegoszlás miatt nem volna túl jó szétoszlani. – szólok oda a többieknek – De a főhadnagyot is meg kell találni. Szerintem az lenne a legjobb ha egyik felé menne a MAX és a biztonság kedvéért menne vele még valaki, a másik felé pedig mindenki más. Így ott is lesz remélhetőleg elég tűzerő amerre a MAX nem jön. – ezután várom a választ – Egyébként meg milyen létesítmény ez? Még soha nem láttam ehhez hasonlót. Gondolom nincs térkép hozzá. – ha megkaptam a választ akkor odaszólok előzőleg találatot bevitt társamhoz:
– Szép volt az a gránát ő... – megvárom amíg megmondja a nevét – Jól szétszedte azokat az emberszerű lényeket. Nekem van elég, tessék pótolom, úgy tűnik tudod használni. – azzal a kezébe nyomom az egyik gránátomat – Nekem van még így is hét.

// Neh. Kommunikálok W.B. ! Méghozzá Joe-val ha valakinek nem esett volna le . //

Impulzus fegyverek zaja és más zajok egyre erősödtek, mikor elérünk egy elágazáshoz, akkor az egyik katona azt mondja, hogy a csapat váljon ketté. Ezt az ötletet teljesen ellenzem és meg is szólalok. -Szerintem, nem jó ötlet megosztani az erőket így már nagyok a veszteségeink, ha szét vállunk csak tovább növeljük a veszteségeinket.-
Mondtam a többieknek, de közben megszólal egy másik katona is aki azt mondja, hogy a MAX meg még egy ember melyen az egyik irányon a többiek meg a másik irányon és még meg kérdezi, hogy mi ez a létesítmény. Ez az ötlet jobban hangzik, de erről a feletteseinknek kell dönteni, hogy mi lesz tovább.

Joe dicséretet kapott, megköszönte.
- Joe Johnson vagyok - mondta. - És kösz, igyekszem hasznossá tenni magamat - vigyorgott. - Te is jól nyomod, csak így tovább - mondta Joe és megvárta, míg a két nagy okos, Amanda és Pattson dönt, majd tovább indultak.
Mentek és mentek, mígnem odaértek az újabb káoszhoz, ahol a főhadnagy a hülye raptorával harcolt és ott volt Natasha is, aki éppen csinos ívben szállt a falhoz.
- Buli van! - mondta Joe lelkesen és fejbe célozta a dögöt, remélte sok lúd disznót győ, jó lenne.