Hegyek által ölelt kanyon

Az idegen irtás egész jól megy, már sikerült megölnöm a három dögöt és úgy látszik, hogy a győzelem a miénk, mikor újabb karmos idegenek ássák fel magukat a föld alól és még Praetorianók is csatlakoznak hozzájuk. A tankok azonnal elkezdenek lőni rájuk és a gödrökre, de úgy látszik néhány gödör, csak kitágul ettől.
~Pont ezek hiányoztak még remélem a nehéz fegyveresek, hamar elintézik őket.~ Mondtam magamban és már készültem, hogy újból lőjek a kisebbekre amikor egy robbanást hallók és amikor hátra nézek látom, hogy az egyik tank elpusztult. 
De nem foglalkozok ezzel túl sokáig, inkább vissza fordulok, majd elkezdek egy kissé hátrálni és lőni a közeledő idegenekre. ha közben kifogynék a lőszerből akkor megpróbálok minél hamarabb betárazni, de arra se lenne idő akkor elő vesszem pisztolyom és azzal lövők.

// Nat zsebre vágja a plusz kis skillpontot, majd lepacsizik Admin bácsival. ^_^ //

A nő szavaira nem feleltem, azzal voltam elfoglalva, hogy végre kiszabaduljak, ami félig sikerült is, de mire elindultam, a dög már torkon is ragadott és vitt tovább. A rohadt, ku...
- Pauk-de Kainde Amedha!!! (Kemény húsú baszó!)- üvöltöttem bele a sötétbe - Cetanu chi'ytei! (A Halál istene megfog ölelni!)
A fal változására hallgattam el. Próbáltam kinyújtani a kezem felé, hogy ha máshogyan nem, megérintsem, hogy a tapintásból megtudjam, mégis mi az. Fejemet ide-oda forgatva kerestem valamiféle kijáratot, vagy menekülési utat, hallgatóztam, hátha emberi hangokat, vagy mást észreveszek, s a pólóm csücskéből levágtam egy darabot, s azt dobtam el, ha esetleg erre visszakerülnék, tudjam, jó felé haladok.

Mielőtt a fentebb leírt műveletet végigcsinálnám egy Exot elvesztünk. Utána majdnem még egyett:
Gordonét. Aztán hallottam valami figyelmeztetésfélét és bevetettem magam az egyik tank mögé. Pillanatok múlva mögöttem tűzcsóva suhant el ami megpörkölt pár embert és megölte azt a néhány Idegent. Gyorsan felkecmergek, egy APC-vel kevesebb lett a járműparkunk. Továbbra is tartom magam az eddigi tervhez (amit fentebb írtam feltéve ha még van ott célpont bár akkora hatásköre nem lehetett a lángnak). Ha még Gordonon van a Praetorian (nem látom mivel most jövök elő a tank mögül) akkor megpróbálom a lény figyelmét elvonni majd az utolsó robbanógránátot a fejéhez dobni vagy a térdéhez.

Egyre rosszabbul álltunk mióta megjelentek az alagútásók. Ráadásnak jött egy négylábú praetorian ami úgy döntögette az EXO nehéz gyalogosokat mintha csupán játékszerek lennének. Én voltam a második akire ráugrott, ezután rögtön ugrott tovább, az utolsó amit láttam előtte, hogy a másik EXO ruhára ráugrott egy kisebb hadseregnyi alien, majd egy hatalmas robbanás hallatszott, ami közben egy olyan „hőhullám” volt érezhető amit még az EXO-ban is lehetett érezni. Ezután megpróbálok felkelni ha nincs túl közel egy xeno se, közben pedig rádión üzenek a körülöttem lévőknek:
– Helló valaki! Kidöntött a négylábú! Aki tud fedezzen amíg felkelek az EXO-mal! – hogyha tudnak fedezni akkor felkelek és megpróbálom leszedni a négylábút a lézeremmel ha még nem szedte le senki, egyébként pedig elkezdem lőni az alagutakat a leírt módon. Ha viszont nem tudnak fedezni akkor megpróbálom fekve becélozni és lelőni a nagyon közel lévőket (bár ez problémás lesz az EXO mozgékonysága miatt) és ezután felkelni.

Joe ment és ment és lőtt, úgy érezte magát, mint régen abban a klasszikussá váló filmben, abban a Terminátorban, mint Arnold Schwarzenegger, csak ő sajnos nem golyóálló.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy mikor felrobbant valami, akkor akkora hő hullám keletkezett, hogy mindenkit leterített a lábáról, de legalább túlélte.
Feltápászkodott és körülötte tombolt a káosz, körbe nézett, a főhadnagy kiáltott valamit, azt sejtette, hogy tovább és elindult a többiek után, közben fedezékről fedezékre rohant és lőtt tovább, mint a megveszekedett.

Egy praetorian fellök két Exoruhát és az elsőt el is lepik az idegenek, de inkább nem ezzel foglalkoztam. Én még mindig hátráltam é lőttem, amikor egy robbanás ledönt a lábamról és még meg is égek egy kissé. -Mi a franc történt?!- Kérdeztem miközben fel álltam, láttam, hogy a APC-nek annyi és láttam eléget hullákat, úgy látszik nem mindenki volt szerencsés.
Hallom, hogy a főhadnagy hangját, de nem értem rendesen, hogy mint mond. Ahogy még körbe nézek látom, hogy nagy a káosz, ezért úgy döntök, hogy folytatom a hátrálást és megpróbálom lelőni az idegeneket amik még életben vannak és felém tartanak.

Nem volt mit tenni. Egyszerűen nincs célpont pedig mennyire akartam gyilkolni. Egy lény amit én Praetoriannak néztem mivel nem látszott jól mert égett mint a Reichstag 1933-ban. Sikoltott mint a fene majd nekiesett egy tanknak, hogy szándékosan azt már nem tudni de pár pillanat múlva szétrobbant mint 10 kg-s bomba mikor födet ér. Dietz közlegénynek bőven jutott a savból. Nem is maradt belőle semmi, csak az a pár bakancs amiben egy pár láb van. A másik katonát nem ismertem de ő torkon kapta a lét. Pár percig még élt de szörnyű kínok között meghalt.

A tank pedig veszteséglistára került. Ez már jelentős veszteség: 1 APC, 1 tank és 1 Exo teljes személyzete meg még a pár égett hulla kb 12 fős veszteség. Győztünk, az ellenség megfutamodott mint a nyulak. Egyszerűen nem ellenfelek ellenünk. Csak azt sajnálom hogy itt volt a nagy alkalom de nem lőttem semmire. A kitűzött 50 ölésnek kb a fele megvan de a cél közel van.

Csak ez után éreztem meg azt a bűzt ami az emberi sült hús és a sav egyvelege volt. A gyomrom felfordul a szagtól és ha nem látnának okádnék is de leküzdöm a kényszert. Ehhez a szaghoz egyszerűen nem lehet hozzászokni. A menekülő ellenség néhány tagját eltalálták de nem emberi fegyverek. ezt azonnal felismertem, kék plazmalövedék, ez csak a Ragadozóké lehet. Habár ezen az eseten kívül még csak egyszer láttam évekig tanultam az űrből jött hentesek fegyvereit.

A főhadnagy nem messze van tőlem. Szomorúnak tűnik, valószínűleg a kudarc miatt. Igen, kudarc mert nem számol néhány tényezővel és a veszteségek is túl nagyok. Hazudnék ha azt mondanám hogy megérdemli mert nem, ő próbált azért enyhíteni a büntetésen ami végül büntetőszázad lett. Valaki szólt hozzá. Ő válaszolt de nem értettem mit mond. A közelében nincs senki, megőrült volna?

Aztán megláttam: csuklópenge, maszk, álcaháló és azok a többi hentes eszközök. Egy mocskos gyilkos! Csak ez után láttam meg hogy ez nem egy 2 méter magas állat hanem egy emberi nő. De miért viseli a gyilkosok ruháját? Bizonyára ő egy áruló, egy áruló az emberek ellen. Ki tudja meddig élt velük együtt? Számomra aki a hentesek ruháját hordja az ellenség. Azéért élek hogy minél többet öljek meg belőlük, tudom hogy egy nap meghalok de az majd egy nagy harcban lesz a mocskok bolygóján amit tönkreteszek. Addig is minél magasabbra kell jutnom a ranglétrán hogy egyszer egy egész hadseregcsoportot vezényeljek ellenük.

De elég az én gondolkodásomból. Elég az ha csak én tudok róla, de most minek beszélek magamban? Eddig nem tudtam hogy ki is a felettes de már nyilvánvaló: a főhadnagy, a százados meghalt. Ma sok ember halt meg, bizonyára a rangok betöltésére majd lesz esély. Elhatároztam hogy ezt a hadjáratot minimum tizedesi rangban fejezem be.

Most nézve a nőt egy név jut eszembe: Machiko Noguchi. Ő lenne az? Vagy csak egy másik áruló? Sajnos mióta megszűnt az a jó kis Ragadozó ölő titkos szervezet az infók nehezen jönnek. megszűnt ugyan de még vannak tagok. Én az vagyok habár még nem vagyok az: 1 Yautja megölése hogy ténylegesen oda kerüljek. Majd én újjáélesztem a szervezetet! De az több évtized lesz.

Eközben a főhadnagy létszámellenőrzést tart. segítek a tizedesemnek megszámolni az egységembe tartozókat. Alapból kevesen vettünk részt ezért csak 2 főt vesztettünk: Andrew James elsőosztályú közlegény és Samantha Joseph közlegény. A dögcédulájukat begyűjtöttem anno. Legalább ez gyűlik. Csak most jut eszembe hogy van nálam egy jegygyűrű ami még a táborban szereztem. Majd ezt el kell juttatnom (postázni vagy valami) a hozzátartozókhoz.

Remélhetőleg hamarosan indulni fogunk tovább. Az ellenség megtört, nem szabad hagyni hogy szilárd állásokat vegyen fel habár így is győzni fogunk csak több ember hal meg.

Valami történt.
– Visszavonulnak! – ordította valaki. Nem volt sokáig elhúzódó csata, a veszteségek viszont annál nagyobbak, köztük immár a vezér tank is.
– MINDENKI TÁPÁSZKODJON FEL! MOST! – hallottam a másik csapat vezetőjét. Elkezdtem feltápászkodni, de nem volt valami egyszerű. Elsőre nem sikerült előrehajolva simán felülni, ezért megpróbáltam a karjaimmal feltolni magam amikor arra jött egy másik EXO ruhás katona.
– Kelj már fel balfék. – ezzel akkorát lökött az EXO-jának a kezével, hogy majdnem átpördültem egy hasra érkezéssel, de sikerült egyensúlyban maradni. Ahogy felkeltem megjelent a főhadnagy mellett egy nő a semmiből. Hát ez meg mi a franc lehet? Hogyan került oda? Mindenféle számomra ismeretlen tárggyal volt felszerelve.
– Mindenki aki él! Ide! Százados! Százados! – válasz nem érkezett, bár engem az a láthatatlan valami érdekelt.
– Létszámellenőrzés! – azzal elindulok a többiekkel az ellenőrzésre, majd várom a parancsot és közben megpróbálom megszemlélni azt a furcsaságot.

Joe lőtt addig amíg volt még mit lőnie, de egyszer csak elfogytak a dögök, mert visszavonultak.
Helyes.
Felsóhajtott, végre pihenhet, oda battyogott a főhadnagyhoz és figyelte, hogy hogyan beszél, látta Dukeot is, aki lehangolt volt, nem baj, fő a változatosság, majd berúg és akkor megint vidám lesz.
- Jelen - mondta Joe a létszámellenőrzésre és várt tovább, éberen figyelt, nehogy valami kellemetlen meglepetés véletlen meglepje.

// Miért kell engedélyt kérni felesleges dolgokért? Avatart váltani tudok egyedül is. Meg nem egy csupasz segget tettem ki, ami megbotránkoztatná a népet. De tessék, légy boldog: Visszaadja a skill pontot majd ír egy jelentést arról, hogy megtörtént az avatar csere. ^_^ Köszöntem! XD -visszabannolt. //

A szó után, következzék a tett. A falhoz ragasztás, oojeeee! Nem mondom, éreztem mikor a falhoz csapott, de ezek után oly mindegy nem? És jött a nyál. Undorító. Amint olyan közel hajol hozzám a nyáladzó dög, megpróbálom a fejébe vágni az alsó állkapcsán keresztül a késemet.

Szerencsére a xenok vissza vonulnak így már van időnk egy kissé fel lélegezni a támadás után. Ahogy körbe nézek látom, hogy egy újabb tank veszett oda, ezzel is csökkentve a jármű készletünket és két ember meg is hal a savtól. Meghallóm a főhadnagy kiáltását, amitől egyből megfordulók és elindulok felé.
Miközben oda tartok gyorsan újra tárazok, nehogy később meg bánjam. Mikor elhangzik, hogy létszám ellenőrzés van gyorsan válaszolok erre. -Jelen!- kiáltottam és vártam a további utasításokat.

//Megvolt!//

- Büdös dögök, rohadjatok meg! - ordítottam utánuk, de hasztalan. A késes buli nem jött be. Próbáltam mocorogni, hogy valahogy úgy mégis legalább valami repedést, vagy valamit okozzak rajta. Átkozott anyag. Körülnézek, tudok- e valami használhatót kinézni magamnak. Szemben lévő falak, oldalt, fölöttem lévő szomszédok.
- Hé, te ribanc, szólalj meg, ne kussolj, vagy épp kúratod magad a dögökkel? - ordítok bele a gyér félhomályba.

Eléggé megfogyatkoztunk a létszám alapján. A sebesültek itt maradnak 2 katona és egy páncélos fedezetében. Ha baj van akkor ez édes kevés védelem lesz majd még ha a sebesültek harcképesek is. De ez nem az én gondom mivel már indulunk is az újabb harcba. A tank középen dübörög, Gordon jobb oldalt megy míg egy másik gép a bal oldalon. A többi gyalogos pedig a 2 exo mögött sorakozik fel. 13 fő, ennyien maradtunk. De ebben benne van a tank legénysége is? Szerintem nem. Ebből a társaságból csak 3 embert ismerek: Joe, Gordon és W.B.-t. Az úton a figyelmem a hentesek ruhájába bújt nő kötötte le. Honnan jött? Meddig élt a Ragadozók között? Habár már többször kérdeztem magamtól hogy mi az a kis élőlény ami a főhadnagy körül futkároz most nem zavar hogy céltalanul futkároz. Én Gordon mögött loholok. 2 km után már összetalálkozunk a prédával.

//ha nem baj akkor leírom hogy 1 xenot kilövök//

Kiszúrtam az egyik bogarat ahogy a kanyon falán mászkál. 3 golyó repült felé amiből 2 fejbe és 1 nyakba ment. A lény azonnal meghalt és a porba zuhant. 24 ezzel együtt a bodycountom ezen a napon. Egy másik Idegent később egy másik ember lőtt le.

Végül a hadnagy felemeli a kezét jelezve hogy megállj! Mindenki megállt, valamit nézett a falon, talán vizelni akar? De nem, a hentes nő a váll löveggel szépen odalőtt hogy bejelölje hova kell lőnie a tanknak. Azonnal tudtam hogy itt van a fészek. Már elértük? Aztán megérkezett a MAX egység...

Egy nagy piros bádogembert láttam ami egyik lábát a másik elé teszi mintha valami felhúzhatós játék lenne. Jóval fölém tornyosul ez az óriás és a fegyverei is tekintélyt parancsoló. Utána jött két nagy állat akik kiskoruktól fogva szteroidon éltek látszatra. Utánuk következett egy jóval kisebb vézna ember. Wágner főhadnagy bement abba a járműbe ahonnan jöttek ezek a zsoldosok. Bizonyára a haditervet beszéli meg. Addig kint én szobor mereven vártam a hideg éjszakában. A szemüvegemre tapadt koszt takarítom le, ellenőrzöm hogy meg van-e még a tőröm, a pót tárak. Elvétve akadt néhány csevej hangja de leginkább a csend volt a domináns és hallgathattam ahogy a szél fújja a hideget az arcomba. Végül Wágner főhadnagy visszajött és már sikerült elég nagy bejáratot ütnia fészekbe.

A vézna Berserkeres ment az új bejáratba és 4 gömböt dobott be amik később elkezdtek maguktól mozogni. Legalább felderítik a helyet mire bemegyünk. Aztán a különös nő kérdezi meg hogy ki mer elsőnek bemenni. Én a hangjából gúnyt éreztem, azt hiszi hogy mivel őneki ilyen felszerelése van már sebezhetetlen és felsőbbrendű. Majd én megmutatom neki hogy mire képes egy ember emberi felszereléssel!
- B.J. Wolf őrvezető szolgálatra jelentkezik hogy elsőnek menjen be! - mondtam neki. A Yautja fog még mindig ott lóg a nyakamban jól láthatóan, ettől bizonyára majd meg fog döbbenni.

Ha tényleg megengedik hogy először lépjek be (miután a felderítés befejeződik illetve nem kell a Max-ot beküldeni) akkor majd felkapcsolom a váll lámpámat, a fegyverembe betöltöm a maradék 2 gyújtógránátból 1-et az utolsó sima gránátommal. Majd ha bemegyek (gondolom lesz velem valaki aki az irányt mondja) akkor a plafont is bevilágítom hogy onnan se érjen meglepetés. Eddig is az élen harcoltam, most is az első akarok lenni, ez jó pont ha előrébb akarok kerülni habár a büntetőszázad ezt lerontja. A nőről jut eszembe: talán ő volt az aki a főtáborban lelőtte azt az arctámadót ami engem nézett ki?

//6 exo indult el anno, 1-nek a kezelője meghalt. Akkor nem 5 exosnak kell lennie vagy ők meghaltak a tűzben? Illetve a viharmadár hova tűnt vagy az robbant fel?

Joe ment a többiekkel együtt és figyelt, ugyanis esze ágában se volt kedve elesni, meghalni, mert nem akart megdögleni, ilyen egyszerű.
Ment a többiekkel és éberen figyelt, remélte nem lesz baj.
Eddig nem volt, minden a terv szerint haladrt, amikor kilőtték a falat és az ismeretlen nő megkérdezte, ki megy elsőnek, ő hátrébb lépett, lehet gyáva, de legalább tovább él.
Bár lehet így hátulról kapják el a dögök, megeshet, de nem baj, naszóval, ő szívesen maga elé enged pár társat.
Aztán bemegy.

Ahogy közelebb értem meghallottam a főhadnagyot:
– Két EXO, két tank, eggyel több mint egy tucat katona. Te, te és én. – azzal rámutatott a lábánál lévő kis velociraptorra és a furcsa ruhában lévő nőre. Nem állunk túl jól ha csak ennyien maradtunk, ráadásul egy tanknak és két katonának maradnia kellett őrizni a sérülteket. „V” alakzatban továbbindultunk és néhány kilométerrel arrébb gond nélkül (két idegent leszámítva) megérkeztünk délebbre ahol kettéágazott a kanyon, itt megálltunk. Meglepetésemre a nő valamilyen plazmafegyverrel belelőtt a falba a főhadnagy pedig szólt a tankban lévőknek, hogy odalőjenek ha megérkeztek a berserkerek. Egy perc múlva egy TSAPC ereszkedett le mellénk és kijött belőle egy MAX egység, kettő megtermett smart gunt cipelő ember és egy M41A-val rendelkező vékony katona. Bement a főhadnagy a TSAPC-be majd kijött és az a tankkal együtt elkezdte lőni a kanyon falát ahol a furcsa nő meglőtte plazmával. A kanyon fala egy másodperccel később már nem volt a helyén és feltárult egy üreg amibe a vékony katona a berserker egységből beledobott négy kutász labdát, majd megszólalt a nő:
– Na szóval, ki akar elsőnek menni? – ezután megszólalt Wolf őrvezető:
– B.J. Wolf őrvezető szolgálatra jelentkezik, hogy elsőnek menjen be! – ahogy befejezte én is odaszólok a főhadnagyhoz:
– Uram! Az EXO ruha páncélzata miatt úgy gondolom, hogy engem és a másik EXO ruhával rendelkező társunkat lenne érdemes előre küldeni, persze a MAX egységen kívül. – Akárkit is küldenek előre felkészülök a lézerrel, a minigunnal és ha elöl vagyok akkor a lángszóróval is viszont a rakétavető gombjához véletlenül se nyúlok nehogy eltorlaszolja a robbanás eredményeként akármi az utunkat.

Nem túl fényes a helyzet, a 13 katonán kívül maradt még két Exo és két tank a főhadnagy és a házi kedvence és a nő valami furcsa ruhában. Aztán a Főhadnagy meg parancsolja két katonának, hogy őrizze a sérülteket egy tankkal együtt. Mi meg indulunk V alakzatban, hogy folytassuk a küldetésünket.
Pár kilométerrel később elérünk egy elágazáshoz, ahol megállították a menetet, és a főhadnagy odamegy a kanyont ketté ágazó falhoz nézelődni, majd a nő lőtt egyet a falba, ezután a Főhadnagy parancsba adta a tank parancsnoknak, hogy majd lőjön oda amikor megérkeznek a Bersekerek. 
Egy kissé meg könnyebbültem, mikor hallom, hogy jön egy kis erősítés még. De nem kell soká várnunk és egy TSAPC érkezik pár perc múlva. Kiszáll belőle néhány katona és egy MAX egység a főhadnagy bemegy az APC-be, majd néhány perc múlva kijön és a tank és APC együttesen beomlasztják a falat. Az egyik berserker bedob négy gömböt az üregbe. Az ismeretlen nő megkérdezi, hogy kimegy elsőnek.
Egy B.J. Wolf nevű őrvezető jelentkezik elsőnek. Én se várok sokáig, majd oda megyek B.J. mellé és egyenes testtartásban megszólalók. -Carlos Mendoza közlegény szolgálatra jelentkezik! Én is szeretnék első menni.- Fejeztem be, közben az egyik Exo ruhás is megszólal és elmondja a véleményét.

Keskeny a mezsgye bolond és bátor között. Hallottam hogy valamin beszélgetnek a fejesek. Elcsíptem anni infót hogy nagyjából tudjam mi történik: egy Pilóta hajót találtunk, sok Idegennel benne. A Pilótákról keveset tudok de sokkal erősebbek bármilyen ismert fajnál. Az-az érzésem hogy ha elérjük a vezérlőt akkor valami nagy dolgot fogunk ott találni.

Kihagyható rész! Az itt leírtak csak akkor kapcsolódnak ide ha majd sikeresen teljesítem a Katedrális kalandot. De még mindig nincs oda mesélő.

Ez engem arra a kolóniára emlékeztet a bányabolygón. Egy szakasszal mentünk oda, ott is volt egy Pilóta hajó. Most nem emlékeznék vissza hogy mit találtunk ott benne, én tudom és kész. Az audionaplóban amit utána csináltam elmondtam mindent.

A nő tett egy epés megjegyzést azokra akik előre akartak menni. Közben a MAX odaállt a másik három emberrel a bejárat elé és az egyik elkezdte sorolni mi „kell” ahhoz, hogy valaki először menjen be, de a főhadnagy rászólt és lefojtatott a pár másik emberrel egy beszélgetést miszerint valószínűleg valamilyen „pilóták” építették ezt a helyet. A beszélgetésbe közbevágott az egyik berserker, hogy merre induljanak.
– Jobbra. Arra voltak a jelek. – mondta a főhadnagy és a csapat megindult, de még odaszólt a tanknak és egy embernek. – Tank és egy fő, te, kint maradtok. Mindenki más befele a MAX után!
Ezután bementünk a láthatóan nem emberre tervezett folyosókra. Beállok előre a MAX egység mögé és előkészítem a lézert aminek a pontossága jól jön ha nem akarom véletlenül meglőni a látóterem nagy részét betöltő MAX egységet is, nem mellesleg a hosszú folyosónak a végéig pontosan el lehet vele lőni. Főleg a plafont figyelem mert a MAX egység miatt szinte csak onnan érhet minket meglepetés.

Joe megvárta míg lezajlott a duma, aztán kiköpött és elindult.
- Na, had szóljon - vigyorgott és ment a többiekkel tovább, remélte sikeresen teljesíteni fogják a feladatot és boldogan térhetnek vissza.
Menet közben figyelte a barlangrendszert és figyelte a plafont, nehogy fentről érje meglepetés, vagy szemből, vagy hátból, tehát éber volt, mint mindig és remélte túlélik.

Nem nagyon érdekelt a nő megjegyzése csak az érdekelt, hogy minél előbb végezzünk a dögökkel. A főhadnagy parancsot ad a berserkereknek, hogy menjenek előre utána megyünk mi, kivéve egy katonát és a tankot ők hátra maradnak.
Kékes barna falakat és bordázattal láttok útközben, ami egyáltalán nem tűnik emberi építménynek. ~Rossz érzésem van ezzel a hellyel kapcsolatban.~ Mondtam magamban, közben a fegyveremet magam előtt tartva folyamatosan figyelem a falakat is meg néha hátra nézek, a szükség esetére.

A benga gép elől halad. Jó lehet egy ekkora halálosztóval ölni de a rossz dolog benne hogy hónapokig ott kell benne rohadni. Egy ideje már lefele haladunk. Sötét van, a tákolmány teteje nem is látszik hiába van bekapcsolva a váll lámpám. A levegő dohos, évek óta nem járt itt élőlény, leszámítva a xenokat. A csendet szinte vágni lehetne ha az exok és a MAX nem csapna ekkora zajt hogy még a gyalogság neszeit is elnyomja. A helyet egyre inkább betölti a csontok fehér erdeje. Felismerek néhány Yautja koponyát is, de szívesen vinnék el belőlük néhányat hogy trófeaként viselhessem őket a vállamon és egyet a sisakomon! De ezek a gyilkosok nem tőlem haltak meg így nem veszem el őket, amúgy sem vihetnék most el belőle semmit.

Aztán megszólal egy női hang. Figyelmeztet minket hogy menjünk vissza vagy meghalunk. Előbb-utóbb mindenki meghal így én úgyis továbbmennék. Aztán egy hatalmas fehér csonthalom dombon előjönnek a bogarak. Többféle variánst látok a lámpám fényében. A többiek fénye is rájuk mutat így kivehetővé vált egy nő! Elégé nem idevaló öltözetben, leginkább egy szektás papnőnek nézném. Fegyvertelen de nem jelenti azt hogy puszta kézzel nem tud-e ölni. Nem tudom elképzelni hogy ő ebben a ruhában itt ül egész nap, talán ránk várt? Kb. féltucat fegyver szegeződött a nőre de mind gellert kapva pattant le egy xenoról.

Aztán a Praetorian nekiesett a benga MAX egységnek. Mint egy szörny filmben a két bestia egymást kezdi ütni de szerintem a Praetorian áll nyerésre hiszen ő nem egy gép. Gyorsan visszafordítom fejemet a támadó Idegen seregre. Jönnek tucatjával a bestiák aminek én csak örülök mivel legjobb hobbimnak szentelhetem időmet: gyilkolás. Gyorsan be is mérem a lények sorfalát és meghúzom a ravaszt.

//Ha nem baj akkor leírom ahogy lelövök néhány lényt, szerintem most nem kell majd lemesélni hogy eltalálok-e valamit vagy nem mert most ha mellélövök is akkor is eltalálok valamit de ha baj akkor figyelmen kívül is lehet majd hagyni, max rövidebb lesz a HSZ akkor.//

A karabély csöve okádni kezdte az ólmot a tömegbe. Nem nagyon kell célozni mert annyian vannak hogy ha hátra lövök akkor is eltalálok valamit/valakit. Kissé nehéz számon tartani hogy mit találtam el mivel tucatnyi fegyver okádja a lőszert. A levegőt hamar betölti az emberek harci kiáltása, az Idegenek sem restek ezt viszonozni és félelmetes sikollyal próbálják megrémíteni az embereket. Főként az első sorban támadó Idegenek buknak fel holtan de a társaik simán átlépik a hullájukat. A levegőben nem csak ordítások és sikolyok hangjai hanem a fegyverek köhögése is hallatszik de nagyon hangosan mivel visszhangzik. Érződik a sav büdös illatja is ami az eltalált lényekből folyik ki.

Egy idegent sikerül fejen lőnöm, pár pillanatig még áll mintha nem fogná fel hogy már halott majd aztán eldőlt. A társai csak átugrottak rajta és már el is tűnt a fekete lábak alatt. Következő áldozatom is fejen kapta a találatot. Fél térdre ereszkedek hogy biztosabban fogjam a fegyvert és egy jó sorozatot lőttem ki vízszintesen ami elnyelt 12 golyót de cserébe 4 Idegen terült el. Talán ha 20 golyó van most a tárban. Az arcvonal közepe felé hátrálok hogy ott töltsek újra. Eközben szüntelenül zúgott a fegyverek zaja. Egy futó pillantást teszek felfelé ameddig a fényem ér és ott mozgó alakokat látok meg. A maradék 20 golyó szépen őket találta el de csak 3 zuhant a tömegbe. Szép, ezzel együtt már 33.

Újratározás közben egy hatalmas szárnyas lény repült el fölöttünk. Gyorsan a földre vetettem magam, szerencsém volt mert fél méteren múlott hogy elkap. A csaliember most jó csalinak bizonyult mivel őt ragadta el. Mindketten eltűntek a sötét folyosón, egy fegyveres mínusz de legalább egy bűnöző halt meg. A tömeg egyre csak közeledik, már jobban is megtudom nézni a lényeket. Hihetetlen hogy olyan apróságokat is észre lehet most venni mint pl. azokat a furcsa eltéréseket a xenok között. Mióta a földre vetettem magam mintha egy lassított filmben lennék. Feltápászkodok, a tárat a helyére illesztem. 130 golyó, ezt jelzi a számláló. Az utolsó tár, ha most kifogy akkor már csak a dupla pisztoly marad. Legfeljebb majd felszedem a hullák fegyvereit és lőszereit. Sose értettem a filmekben azt hogy a főhősök kifogynak és rimánkodnak hogy nincs töltény pedig ott van a lábuknál egy tucat fegyver.

A lassú film továbbra is pörgött. Az Idegenek rohama nem tört meg, egyre csak jönnek. Az Exok felé nagy dögök jönnek. Ezt nekik kell megoldaniuk mert mi bokorugrók az életünkért harcolunk. Még mindig középen vagyok, fogom az utolsó robbanó és az egyik gyújtógránátot és beledobom a tömeg közepébe. Azért nem az elejére mert a sav ránk fröccsenne, ha meg hátulra dobom akkor meg nem törném meg a rohamot. Miközben eldobom őket elmormolok pár szót:
- Boldog karácsonyt ti mocskok, aztán nem mind megenni!

Mikor a gránátok elérik a célterületet (ami nem is van távol) a film hirtelen visszatér normál sebességbe.

//hogy a gránátok milyen pusztítást végeztek azt már nem írom le mert már így is lemeséltem magamnak mennyit lőttem le//

Joe csak erre várt. Mikor a szektás feltűnt és felszólította őket, hogy húzzák el a belüket, vagy megdöglenek, sejtette, hogy itt balhé lesz.
Így is lett.
Joe ellenőrizte fegyverét, ő nem nyitott tüzet a szektásra, tudta, úgyse találná el a ravasz gazt.
Hanem a dögökre tartogatta a lőszert.
- Na, kezdődjön a buli! - vigyorgott Joe és a háttérbe vonult, majd a plafonon lévő pajtásokat kezdte aprítani, de egy gránátot bedobott a tömegbe is, hogy had szóljon, had legyen vidám a helyzet és aztán tovább lőtte a fenti népséget, majd néha a tömegbe is lőtt, mindig figyelt, nehogy meglepjék valahonnan.
Megkereste Wolfot.
- Védjük egymás hátát - javasolta és így tett, őt ismerte, ezért őt kereste meg és remélte Wolf elfogadja az ajánlatot, így könnyebb.
Tüzelt tovább.

Arrafelé mentünk ahol valószínűleg kettő kutász elpusztult mivel nem adtak jelet. Pár perccel később már a nagyrészt emberi csontok között haladtunk amikor megszólalt egy női hang, hogy van egy esélyünk ha vissza akarunk fordulni, ezután pedig feltűnt az egyik nagyobb csonthalmon egy seregnyi idegennel együtt. A nőre lőtt golyókat felfogta egy praetorian feje, ami egy pillanattal később már nekirohant a MAX egységnek. A csalit elkapta egy repülő xeno, engem és a másik EXO-t pedig a nagyobb idegenek támadtak meg. Még mielőtt közel érnek megpróbálom egy rakétával leszedni őket, a maradékot pedig lángszóróval és minigunnal. Ha sikerül leszedni őket akkor segítek a másik EXO-nak, majd amikor a legvalószínűbb, hogy nem találom el a MAX egységet megpróbálom a rajta lévő praetoriant lelőni egy rakétával (ha még nem ölte volna meg a MAX).

//kihagytam azt hogyha az általam írtakat nem fogadják el akkor ugyanúgy eldobom a gyújtó és robbanógránátot a tömeg közepébe. Utána már kiürítem a tárat az elől támadókra, esetleg a felettem mászókra de úgy hogy azok ne rám zuhanjanak//