Hegyek által ölelt kanyon

Joe meglepődött, hogy Amanda rálőtt, mert nem számított erre. De szerencsére nem lőtt rá, csak elé.
- Hülye kurva - morogta, hogy Amanda ne hallja, remélte nem is hallotta.
- Tudtam! Nekünk kell megint előre menni! Milyen meglepő - zsörtölődött.
- Gyere, Wolf, itt nem látnak minket szívesen. Majd, ha hőstettet viszünk véghez, akkor tisztelnek is minket - mondta Joe és elindult Wolffal, hogy teljesítsék végre azt a nyavalyás küldetést.

//linkeld be azt a fegyver táblázatot, hogy adatlapra kiválasszam a megfelelő fegyvert//

Elmondták nekünk hogyan kell használni a célzókat. Azért gondoltam hogy nem magunk alá kell vele célozni hogy a tüzérség lőjön. Legalább nem néztek le annyira hogy elmondják hogy a tábort se célozzuk be. 2 fő/célzó. Én kaptam egyet de csak akkor használhatom ha muszáj. Nyilván gy mellkasrobbantó miatt nem fogom szétlövetni a kanyont. Úgy érzem hogy most lesz az itt létem óta a legjobb bevetésem. 7 társ, 4 ágyú és csak keresgélni kell. Ha nem találunk semmit az úgysem az én hibám mert nem én vezetem az egységet, de ettől függetlenül kitartóan fogok keresni egy megfelelő helyet.

Ilyen arzenállal ugyan mi tudna minket megállítani? A helyi fészek is már a hordó aljáról kapirgálja a xenokat. Tényleg biztos vagyok benne hogy az elkövetkező nap könnyű lesz. Csak a jövő igazolja hogy tévedtem-e.

Joe vállatvont, méghogy lelőni, na, persze és el is találná? Félre lép és kész, megvan oldva, hülye Amanda, ha ő volt a beszóló.
- Úgyse találnál el - öltötte ki a nyelvét.
Aztán hallgatta az eligazítást.
- Most már mehetünk? - kérdezte Joe, mert leakarta tudni a dolgot, végre hazamenni és pihenni egyet, ja és ki akart lépni a szaros büntetőszázadból mindenképpen, hogy ne húzzanak rá ilyen szar melókat, mint ez.
Nem egészséges munkák ezek, sokat árt az egészségnek, nem jó ez így, gondolta Joe.
Újra a seregben akart szolgálni, normális egységben, akár Wolffal, mert jófej srác, nademindegy, lényeg, hogy nem büntetőszázad kell.
Ha elindulhatnak, elindult végre.

A párok összeálltak. Kezdődhet a bevetés. Menet közben majd leellenőrzöm a felszereléseimet. Nem tudom hogy majd a 4 párt majd egymástól távol teszik-e ki. Veszély esetén tudunk jelentei W.B.-nek aki úgy tűnik az akció vezetője távolról. Csak azt tudom remélni hogy majd egy seregnyi Alient szedünk ma széjjel. Minél több xenoval végzünk ma annál rövidebb ideig kell a bolygón maradnunk. Sajnos ha egyetlen tojás is éppen marad majd az akciónk után az egész hiábavaló lesz. Az a tojás később majd egy királynő lesz ami százával vagy ezrével ontja a tojásokat.

Joe elindult, hallotta a rádió beszélgetést és direkt beleordított, hogy jó kedve legyen és kicsit csesztesse a többieket.
- JÓL VAN! - szólt WBnek ordítva, aztán hagyta a fenébe, majd Wolfhoz fordult.
- Megint egy szar buli, mi? - mondta egykedvűen. - De nem baj, majd elkenjük a szájukat, mi vagyunk a rossz fiúk. Láttam egy videót egy filmről, ahol ezt énekelték: Bad boys, bad boys, watcha gonna do, watcha gonna do, when they come for you... mi vagyunk a rossz fiúk, öreg - vigyorgott Joe elégedetten és kiköpött.
- Pofán rugdosom a dögöket - vigyorgott és simogatta a fegyverét, aztán haladt tovább elégedetten.

A headsetből jövő hang hangos volt. Pár másodpercig semmit sem hallottam. Szerencsére nem olyan komoly hogy még megsüketüljek és vér jöjjön a fülemből. Ha nem szoktam már hozzá a hangos dolgokhoz akkor bizonyára most a földön fetrengnék. Később jöttem rá hogy az a micsoda adta ki a hangokat ami majdnem fül szakasszá tett minket. Hova süllyedt le a világ? Azzal szórakozik egy főhadnagy hogy másokat megsüketít? Pár száz évvel ezelőtt ezért súlyos büntetés járt volna de most nem azt a kort éljük.

Elindultunk a felderítő útra. Légi felvételeket nem lehet készíteni? Ha találnak valamit majd oda küldenek ki megnézni. Nem az túl könnyű lenne, inkább küldjünk ki gyalogosokat megsülni. mekkora poén lenne ha egy rakás pénzt találnánk a lejáró helyett!

Joe ment és ment, egy ideig semmi nem történt, Wolf nem válaszolt. Most nem beszédes fajta.
- Mi van, elgondolkodtál? - kérdezte vigyorogva, majd a zajtól térdre rogyott és a fülét fogta.
- Kurva élet! - háborgott és örült, hogy elmúlt.
- Marha nagy vicc, mondhatom! - sápítozott. - Vagy a dögök tépnek szét minket, vagy megsüketülünk, rohadt jó! - mérgeskedett Joe, aztán örült, hogy végre többet nem cseszegetik őket és mehetnek tovább.
Wolffal ment tovább rendesen és nem érdekelte a dolog, kurva raptor, hanem a feladatára koncentrált.
Kivételesen ilyet is tud.

6-an folytattuk utunkat mert az egyik pár elvált tőlünk. Az utunkat folytattuk de egy katona tüzérségi támogatást kért volna néhány Alien ellen. Még szerencse hogy nem szórták meg a helyet a kedvéért. Akkor kell bevetni ha sokan vannak egy helyen, tömörüljön csak a fal.

Leginkább ember által járható le utat keresek. Olyat ami nem túl meredek és visszafele is fel lehet rá menni.

Joe ment és ment, ketten elváltak tőlük, maradtak hatan a kicsi indiánok, namindegy.
Elvigyorodott, kiköpött és folytatta útját zsebre dugodt kézzel, de eszébe jutott fegyvere és megfogta, így ment tovább.
Ő is keresni kezdett valami lejáró félét és lehetőséget, hogy folytassák útjukat, majd remélte talál valamit és nagyon remélte, hogy az a valami nem egy dög lesz.

A monoton menetelés közben Joe belerúgott valamibe. Egy M41A/2, ez az amit tegnap elvesztettünk mert elfogtak. Pár méterre pedig ott volt a másik is.
- Ez mekkora véletlen hogy pont ott vagyunk ahol elfogtak. Legközelebb majd én találok valamit, egy hideg fürdőt.

Ha jól emlékszek akkor közelben van egy lejáró. Azt nem tudom hogy ember által járható mert minket éppen cipeltek akkor. Felveszem a földön levő egyik fegyvert. Így 2 karabélyom van A/2-t fogom a kezemben, az M40A-t a hátamra vetem. A/2 éppen az volt amit még én használtam, csupán néhány töltény hiányzik belőle de kb 90 golyó még maradt. A közelben kell lennie néhány elszórt tárnak is, ha van időm megkeresem a tekintetemmel.

Becsapódott valami, a talaj kissé megrázkódott. Bizonyára támogatást kért valaki. Remélhetőleg tucatnyi lényt ölt meg és sebesített meg. De azért készülök egy esetleges harcra. Körbenézek hátha találok valamit amitől aggódnom kéne.

Joe ment, de belerúgott valamibe, egy fegyverbe, pontosan abba, amit elvesztettek nem is olyan rég.
- Jé, ez a mienk! - mondta csodálkozva, nem baj, most már megtalálták, bár itt a jó öreg M40A.
Joe ment tovább és becsapódás történt, valami történhetett, lehet buli van, Joe izgatottá vált és indulni készült.
- Menjünk, nézzük meg mi az! - szólt Wolfnak, remélve szétlőhetnek pár segget, bár, ha jobban belegondol, nem is akar dögökkel találkozni.

Joe elindult lefelé, remélte nem ugranak elé rusnya, életképes dögök, kik a vérét akarják, meg ilyenek, nem lenne egészséges.
Miközben mászott, imádkozott, hogy el ne botoljon, el ne essen, mert nem akart lezuhanni, legurulni és nyakát szegni. Akkor már inkább dög kaja legyen. Miket gondol! Dög kaja ne legyen, akkor inkább ez a halál, de, ha lehet inkább egyik se.
Ő élni szeretne, túlélni mindenkit és öregen meghalni egy meleg pihepuha ágyikban, mmm.
De szép is lenne így az élet!
- Nem kéne megsorozni a dögöket ott lent? - mutatott a halomra, mikor megmozdult a halom, Joe elővigyázatos volt.

Sajnos több tárat nem láttam de ráleltünk a lejáróra ahol vittek. Látszatra akár több ember is lejuthat de csak óvatosan. A tetemek is ott voltak ahol éjjel, habár fura lenne ha nem ott lennének ahol meghaltak. Hát APC-vel itt esélytelen lejönni, habár lehet de akkor az egész járgány lebukfencezik és összetörik.

Szóltam a többieknek hogy lemegyek Joe-val hogy ellenőrizzük járható-e. Joe a nagy halom kupacra mutatott ami megmozdult.
- Nem kell most tartani tőlük, azok a nagyobb kövek csapódtak a halomnak.

Jelentek W.B.-nek:
-Uram! Találtunk egy lejárót. Kipróbáltuk és le lehet rajta jönni, habár vigyázni kell mert elég meredek. Esetleg keressünk más helyet ahol rohamlépésben is le lehet jutni?

A főhadnagy elégedettnek tűnt de azért még pár száz méteres helyet kell átfésülni. Semmiség lesz. A hullák közül némi maradvány hozzám vágódott. Egy élő xeno volt az. Ez most éjszaka óta ott vár? Legalább elbotlott és legurult. Újabb rohamra indult. Én a /2-vel célba vettem és lőttem. Ilyen mered helyen ilyen közelről egy ember biztos hogy hátrazuhan de ez nem ember. Fejre küldtem a sorozatot.
- Csinálni kellene egy versenyt hogy ki öl meg ma több Idegent. Aki nyer az az istenkirálycsászár

Remélem az első Alient én lövöm ki.

Joe bólintott, hogy a kövek okozták a mozgolódást, jól van, akkor. Joe ment tovább, Wolf jelentett, meg minden és ekkor egy halom zúdult rájuk, benne a meglepetéssel, ami egy élő dög volt. Na jól van már!
De megbotlott és legurult, így volt idejük újra rendeződni, Joe elővette a fegyverét és fejre lőtt párat, remélte ez megállítja a dögöt, jó lenne, főleg, hogy örökre megállítaná, az lenne a szép.
- Nincs kedvem versenyezni, csak éljük túl - vigyorgott Wolfnak, felőle nyerhet Wolf.

Mi a baja ennek a lőszernek? Talán gumilövedék van benne hogy nem hat? Mindenesetre az Alien vérzett ugyan de még leütött engem és Joet. A xeno talán meghülyült hogy nem végzett ki hanem inkább felment ahol 4 fegyver csöve célzott rá és lőtte szét.

- Minden rendben? - Kérdezte az egyik katona. Azon kívül hogy összezúztam magam, átszurtam a kezem és lábon lőttek semmi bajom. Ha már átszúrt kézről beszélünk akkor ideje elővenni az elsősegély csomagomat és fertőtleníteni és bekötözni a sebemet ahogy a doki mondta.
- Jól vagyok! Folytassuk tovább. Szerintem még 300 méteren belül keresgéljünk és mehetünk vissza. - Mondtam mikor felértem a többiekhez.
- Uram! A 300 méteren belüli keresés megfelel? - Mondtam W.B.-nek.

Joe lövése vagy talált, vagy nem, de a dög jött tovább. Így tovább kellett harcolniuk, persze, miért is dögölne meg rögtön, zokszó nélkül, ahogy az elő van írva.
Pedig jó lenne, mert akkor nem kéne szenvedniük vele.
De a következő pillanatban, Joe zuhant le és törte össze magát Wolffal együtt, szerencsére volt erősítés és leszedték a dögöt.
Joe nyögdécselt.
- Úgy nézek én ki, mint aki jól van bazdmeg? - háborgott egy sort. - Majd seggbe rúglak, hatszor végig kergetlek és meglátjuk hogyan érzed magad ezután te is? De kösz a segítséget - vigyorgott és feltápászkodott, majd elindult Wolffal.

Felfelé haladva a katonák ránk szegezték a fegyvert. Azt gondoltam hogy Joe beszólás dühítette őket fel. A fegyverek felköhögtek de a golyók nem minket találtak el. Egy hangos szisszenés majd egy több mázsás test gurulása le. Hátranéztem és egy megtermett Dolgozót láttam ahogy éppen az utolsókat sziszegi majd egy utolsó rángással mozdulatlanná merevedik. A sav azonnal elkezdte marni a homokot és a sziklát.

A két katona felsegített. Biccentettem nekik jelezve hogy köszönöm. W.B. visszarendelt minkeet mivel megvan az éjszakai támadáshoz a lejáró.
- Ha nincs más senki akkor én kérek tüzérségi támogatást. - Biztonságos távolságból kértem a kanyonban levő hullákra tüzet. A lövedékek szétszedték a hullákat, talán még néhány élőt is de ezt nem tudom megmondani mivel nem néztem. A tüzérségi tűz alatt meneteltünk vissza a táborba.

Az út rövid ideig tartott. Ha kell akkor jelentést teszek. Utána megkeresem a műszerészt akivel megbeszéltem hogy készít egy csuklópengét. Ez az M41A/2 Pulse Rifle elegendő alkatrészt tartalmaz a rejtett penge mechanizmusához? Mielőtt megkérdezné elmondom hogy a sivatagban találtam és nem lopott tulajdon amit illetéktelenül vettem el (ha az nem számít annak hogy az érkezésemkor vettem el). De ha ez nem tetszik akkor van itt egy VP78 és egy WY88 Mod 4-es is.

Talán ez illegálisnak minősül de a fegyvereimet most nem eladom hanem elcserélem egy másikra. Ha pedig emiatt megbüntetnek akkor mit tesznek? Büntetőszázadba tesznek? Kirúgnak? Alienek elé dobnak? Habár az utolsó lehetőség most nem lenne jó választás mivel minden fegyverforgatóra szükség lesz.

Joe örült, hogy ilyen derék legények vannak a seregben, mint ez a két fickó, mert így most megmentették az életüket és újra lőttek, előbb azt hitte, hogy a fejét akarják leszedni, de szerencsére nem.
Így aztán Joe örült, mert élt, a dög meg halott volt, szóval mindenki boldog, happy end lett a sztori.
Joe megköszönte annak, aki felhúzta, meg a másiknak is.
- Kösz, meghívlak egy sörre - vigyorgott elégedetten és vidáman, hogy most jó a napja, végre nem egyedül van a szarban és segítettek is.
Bárcsak mindig ilyen lenne!.
- Rendben, Wolf, szord meg őket - mondta Joe a tüzérségre célozva és hagyta, hogy meghaljanak a dögök, úgy kell nekik.

A mérnök elképedt. Sebaj majd meglesz valahogy az a rejtett penge még ha nem is ma de egy nap azzal fogok a bevetésekre menni. Legfeljebb majd megtanulom ezeknek a mechanikáknak a működési elvét.

A nekem kiosztott sört nem ittam meg. Amúgy sem ittam még soha alkoholt de most nem erről van szó. Ez egy tipikus katonai fogás: leitatják a katonákat így azok gondolkodás nélkül mentek a harcba. Nos a Szovjetunióban nem igazán vált be, több ezer orosz gyalogost szedtek le a német védők mire az oroszok akár megközelíthették volna őket és általában vagy teljesen kilőtték a támadókat vagy súlyos veszteségeket okoztak nekik.

Hihetetlen hogy ennyien nem ismerik ezt fel. Ész nélküli lényé akarják őket tenni hogy úgy harcoljanak. Félelem nélkül de ész nélkül. Még szerencse hogy az Alieneknek nincsen géppuskájuk mert úgy lekaszálnának itt mindenkit.

Egy Wilhelm nevű közlegényt kizártak az ellentámadásból mert nem ivott. Neki is legalább van esze vagy csak ő sem szokott alkoholt fogyasztani. Valamiért nagyon idegesít ez a leitatás módszer. Ha kiderül hogy én nem iszok mi lesz? Kizárnak? Az élvonalba kerülök? Inkább használnék harci drogot. Mint pl: a nigger verejték vagy páncélos csokoládé. Még nem próbáltam de ott legalább megmarad az ember esze de az ereje hatalmasra nő. Rendszeres szedése függőséget okoz de ha mértékel csináljuk akkor csak enyhe rosszullét lesz a hatása után.

Fegyvereim tisztogatásával töltöttem az időm. A láda sör legalább ülőalkalmatosságnak jó. Aki kér tőlem az kaphat ingyen én úgysem használom. Egy nap már lenyugodott tehát csak órák vannak hátra.

A sátramban bekötöttem a katonai szabvány lábbelit, felvettem a kitisztított páncélomat majd a sisakot a fejemre tettem (sivatagi szemüveggel együtt). A pisztolyokat betáraztam és a pisztolytartókba tettem. A gránátokat a helyére akasztottam hogy pillanatok alatt elérjem őket. A Wafen SS dísztőr is a helyére került. Kabalámra ami egykoron egy Ragadozóé volt most egy kis vért csepegtettem hogy szerencsét hozzon. Bekötöztem a sebeimet. Már majdnem teljesen elkészültem pedig még nem is kell harcba menni. Elsősegély csomagomat elmentem föltölteni (ha lehet) majd azt is magamra aggattam.

Egy kis szentélyt hoztam létre a szerencse istenének és sört áldoztam (odatettem a sört és kész) hogy most is szerencsém legyen és hogy az előző kérésemet megháláljam. Az M40A-t betáraztam és a maradék tárakat is magamra aggattam. Pár perc alatt összekevertem egy különleges festékanyagot és egy serkentőszert ami kicsit megnöveli a teljesítményemet és csak enyhe rosszullétet okoz (ezt eldöntöd hogy használhatom-e). A festékanyagot elkentem az arcomon egy harci festést alkalmazva.

Kiléptem a sátorból miközben részegnek tűnő pillantások vizslatnak. Megállok egy biztonságos helyen ahol közel vagyok az esetleges harchoz de mégis távol hogy időben lássam/halljam a támadókat. Leülök egy ládára és elkezdem az elmém és testem felkészíteni az éjszakai harcra. Hosszú éjszaka lesz az biztos, egy fészekbe kell behatolnunk és szeretnék jól harcolni. Teltek a percek és mozdulatlanul meditáltam miközben a szemem a semmibe révedt. A karabély az ölemben hogy bármikor használhassam. Még régen tanultam ezt a féle meditációt de a lényeg hogy kipihenten térek magamhoz de azért tudom követni a körülöttem levő eseményeket. Az érzékszerveim kiélesedtek egy idő után (lecsukott szemmel). Csak fél óráig szeretnék ebben az állapotban lenni, utána csak figyelni a környezetet.

Az egyik nap teljesen lement. Az égbolt csodálatos volt, lehet hogy ez lesz az utolsó számomra?