Folyósok, alagutak

Prèda a mentális üzenetet èpp időben közvetítette, hogy figyelme a vèdekezèsre koncentrálódjon. A plazma forróságát mèg ìgy is èrezte, ami elől alig tudott fèlreugrani. Egy ilyen mozdulat más esetben sokkal gyorsabb ès kifinomultabb lett volna, de az energia hiányát ès a sebesülèsek amit a küldetés során szerzett a legtapasztaltabbakat is megviselte volna. A szakadèkkal nèzett farkasszemet az idegen, akit testvèrei mentettek meg. Mèg mielőtt a behemót szintetikus cèlozhatott kövek zavarták még támadását. Az egyik olyan szerencsésen trafálta el a bal oldali lángszóróját, hogy egy kisebb robbanást idèzett elő. A gèp nem habozott plazmájával azonnal lőni kezdte a magaslatot. Por ès törmelèkdarabok zavarták a monstrumok, de cèlozni mèg ìgy is tudott. Prèda tudta lèpnie kell. Most hogy a figyelem elterelődött róla, megfigyelte az egyetlen esèlyes gyenge pontot a testen. Nem tétovázott de a biztos táv megtartása végett farokpengèlyèvel cèlozta még a rèst, melyből a fehèr folyadék szivárgott. Próbálta minèl hátrèbb húzni farkát, hogy döfèskor a legnagyobb erőt fejtse ki. Remèlte, hogy a többiek is kapnak az alkalmon ès rávetik magukat a gèpistenre.

A farokpenge behatol a gépisten testébe, belülről nem is olyan kemény mint kívülről. Áramkörök pusztulnak el, ahogy farkad bejut, ám ez még nem elég, sikerül átütni a vázat működtető egységet, amitől a gólem rongybabaként omlik össze. Utolsó cselekedetével rád próbál borulni, de te még időben távozol. A szintetikus hangos döbbenéssel ér földet, ám még nem pusztult el, mert a fejében lévő "agy" működik, de nincs az az isten, hogy ti azt elérjétek, de legalább lebénítottátok.

Ennyi volt, a fészek megmenekült, vagy mégsem? Cirka két tucat alien és néhány tojás, ennyi maradt a cirka kétszáz testvéredet befogadó otthonból. Új fészek után kell nézni, mert ezt az emberek már ismerik és újracsoportosítás után újra idejönnek. Élő társaiddal együtt fogjátok a megmaradt tojást, köztük a leendő úrnőt tartalmazót és észrevétlenül elhagyjátok a hegységet.

//A kaland sikeresen véget ért, jutalmad 55 sp és egy pempő//

Az elterelés meghozta a várt eredményt. Amìg a robot Prèda társait lőtte, addig ő farokpengèjèvel döfött. Nem bizonytalanodott el, èrezte saját páncèlja van olyan kemèny, hogy a sèrült felületen nagyobb kárt okozzon. A fullánkja, de mèg a farkon lèvő nèhány èles taraj is eltűnt a gèptestben. Prèda mèg időben húzta ki vègtagját ahhoz, hogy fèlre szökkenjen a dőlő testtől. A győzelem ìze most teljesen más volt Prèda számára. Annak ellenére, hogy elpusztìtották az ellensèget ès tudta, hogy az új uralkodó is biztonságban van valami semmissè lett benne. Új kötődès kell. Az előző fèszekèrt amennyit tett most semmis lett. Szerencsère elegen voltak, hogy hamar lèpjenek. Az elsődleges cél az új fèszek helyènek megtalálása. Minèl eldugodtabb annál tovább tudják a gazda testeket szedni. De ez már egy újabb feladat lesz.

Köszönöm jó kaland volt ès remèlem mèg lesz folyt.

Hogy folytatás lesz-e, azt nem tudom, mert már senki sem játszik és csak én vagyok mesélő. Ha akarod, akkor lesz folytatás, de csak 1 hét múlva tudok majd napi szinten posztot írni, mert szóbeli érettségim lesz.

//Előzmény: Bánya környéke//
A FÉSZEK PUSZTULÁSA ELŐTT
Miután a Ragadozó elhagyta a bolygót, egyenesen az elfoglalt város felé vettem az irányt hogy segítsek testvéreimnek a gazdatesteket a fészekbe vinni. Ekkor a fejemben elhangzott a Királynő parancsa, hogy gyorsan térjünk vissza a fészekbe, mert az emberek folyamatos támadás alatt tartják. Így hát otthagytuk a várost (de pár Dolgozót ott hagytunk hogy a már elfoglalt várost védjék a lehetséges emberi támadóktól) és gyorsan a fészek felé vettük az irányt.

//Most//
A FÉSZEK BEJÁRATÁNÁL
Mire megérkeztünk a fészek bejáratához, jó pár halott testvért és embert találtunk. Némelyik katonának le volt tépve a feje, a lába, vagy az egyik karja. Fegyverük nem messze a testüktől hevert.
~Be kell mennünk a Fészekbe, hogy megmentsük Úrnőnket és a leendő Harcosokat!~ adtam ki társaimnak az utasítást. ~Lehetnek bent nehézfegyveres katonák is, de ez nem számít, mert nekünk a sötétség előnyünkre van! Az embereknek vannak fényszóróik (lámpa) is, de nem tudnak nagy területet bevilágítani vele.
Odabentről érezhettük a többiek feromonjait, hallhattuk sikolyaikat.

Hangokat hallasz, emberieket. A forrás egy headsetből jön, ami pedig egy testetlen fejen található. Természetesen semmit sem értetek belőle, csupán ez az egyetlen zajforrás, leszámítva, hogy bentről fegyverek kerepelése hallatszik, ami elvegyül egy-egy testvér halálsikolyával, sziszegésével.

Nem vagytok valami sokan, rajtad kívül jó féltucat xeno van jelen, drone, warrior, és runner vegyesen. Próbáltok a lehető leggyorsabban elérni az úrnő felé, csakhogy egyes járatok be vannak robbantva, több járatban pedig fémes szerkezeteket látni, amik hangot adnak ki belőlük, robbanószerek. A humánok a járatokat berobbantják, hogy a xenok ne tudjanak közlekedni rajtuk, így nem fordulhat elő, hogy oldalba, hátba vagy netán fentről támadtak a katonákra.

De kik is teszik le ezeket a robbanószereket? Épeszű ember erre nem vállalkozna, de a robotoknak mindegy. Az előnyük az, hogy amíg nem lépnek fel veszélyesen, addig nem is bántják őket a xenok. Ezek a humanoid forma robotok nem tűnnek veszélyesnek, teljesen ártalmatlanok, csupán robbanószereket telepítenek. Mint már láttátok, pár járat be is lett robbantva, az úrnő ennek nem örül, mondhatni vadászati engedélyt adott a gépekre.

Falkád alternatív utakat keres a királynő felé, a baloldali járat felé visz, ám a jobb oldalt éppen egy gép végzi feladatát, felteszi a bombákat. Mielőtt még döntenétek, érzitek, hogy a nagy úrnő rettentő gondban van, valami ismeretlen ellenféllel került szembe, valamivel, ami iszonyú pusztítást tud okozni...

Valahonnan hangokat lehetett hallani, emberek hangjait, a hangok egy lefejezett ember sisakjának headsetéből jöttek. Mivel nem értettem, mit mondanak benne, nem törődtem vele, hanem bementem a fészekbe, ahonnan még mindig hallható volt az emberek fegyvereinek zaja és a többi idegen sziszegése, valamint halálsikolya.
Velem összesen vagy fél tucat testvér volt, drone, warrior és runner, elég vegyes társaság, de biztosan elég lesz ahhoz, hogy a bent lévő embereket meg lehessen ölni. A főjáratban több elágazás be volt robbantva, nem emberek tehették, hanem valami más. Ragadozók sem lehettek, mert idáig nem tudtak eljönni, az az egy is elhagyta a bolygót, amit hamarosan mi fogunk uralni, de először a betolakodó embereket kell elintézni. ~Tényleg, mi lehetett az a lény, ami berobbanthatta a legtöbb járatot?~ Néhány elágazásnál fémes szerkezetek voltak elhelyezve, melyek fura hangot adtak ki ~Ezek meg akarják akadályozni, hogy eljussunk az Úrnőhöz!~
Ki is derült, hogy mi robbantja be a járatokat, nem emberek, hanem robotok, az Úrnő persze ennem nem igen örült, meg is kaptuk a "vadász engedélyt" hogy elintézzük a robotokat.
A falka néhány tagja egy alternatív utat keresve a bal oldali járat mellett döntött, mert az vezet a Királynői kamrába, persze a jobb oldali járatnál egy gép éppen robbanószereket helyez el. Ekkor azt éreztük, hogy az Úrnő gondban van, egy erős ellenféllel van dolga. Döntöttem: Pár xenot itt hagyok hogy a gépet intézzék, amíg én a többiekkel gyorsan a Királynői kamrába megyünk, megvédeni az Úrnőt.
~Az a valami, biztos nagyon erős lehet, ha az Úrnő nagy gondban van vele. De ha a falak összefog, akkor gyorsan el tudjuk intézni. És mi lesz azokkal, akiket itt hagytam? Azok elintézik a robbanószert elhelyező gépet, aztán csatlakoznak hozzánk.~

Futtok és eléritek a tojáskamrát, ahol egy gigászi, három méteres titánium szintetikus pusztít. A királynővel küzd, bár jól látni, hogy az úrnő vesztésre áll. A szörnybunyó közben sorra pusztulnak a tojások, ahogy a segíteni igyekvő idegenek is. A szintetikus hátralöki az úrnőt és felétek ereszt meg egy plazmalövedéket, ami három társaddal végez, majd figyelmét újra a királynő felé fordítja.

A háttérből robbanás hallatszik, testvéreid nem voltak elég gyorsak, hogy megakadályozzák ezt. Az úrnő üzenete mindenki fejében ott cseng: mentsétek az utódokat! Igen, csak ennyit tehettek, a géppel szemben semmi esélyetek nem lehet, de annyit megtehettek, hogy a tojásokból minél többet kimentetek, a fő cél a leendő királynő tojásának biztosítása. Amíg az létezik, addig van még remény a fészek újraalkotására.

Sikerült elérnünk a tojáskamrába, ahol az Úrnő küzdött egy hatalmas titánium szintetikussal, persze az ellenfél áll nyerésre, mert a királynőn több seb is volt. A harc közben sorra pusztulnak a tojások, ahogy a segíteni próbáló testvérek is.
A szintetikus hátralöki az királynőt, megfordul és felénk ereszt lövést a fegyveréből, a lövés három társammal végez, majd a gép visszafordul és tovább harcol a királynővel.
A háttérben robbanás hangja zavarja meg a harcot, ami azt jelenti, hogy a hátrahagyott testvéreknek nem sikerült megakadályozni a robbanószer elhelyezését és lehet hogy el is pusztultak. ~Mentsétek az utódokat!~ hangzott a királynő parancsa. Tehát most már csak annyi volt a feladat, hogy a tojásokat és a leendő királynő tojását menekítsük ki a már elpusztult fészekből. Így az közelemben lévő tojásokból felvettem egyet, mivel a többi csak tojás maradvány volt a felénk megeresztett lövéstől. A felvett tojást egy biztonságos helyre kezdem vinni, de vajon mi lehet biztonságos, ha már ezt a bányát, amiből a fészek lett, az emberek felszámolták. A fejtés? Nem, oda elég egy robbanótöltet és vége. A nemrégiben felfedezett barlangrész? Az biztonságos is lehet, de az emberek lehet hogy az odavezető járatot is berobbantották.
A többiek is felvettek 1-1 tojást és egy irányba kezdtek menekülni a hatalmas gép elől, én és a társaim is arrafelé megyünk, amerre a többiek, de azért reménykedek abban, hogy nem futunk össze több ilyen géppel.

A tojás, amit megfogtál nem átlagos tojás volt. Egy királynő tojás, vagyis a fészek jövője szó szerint a kezedben nyugszik. Egy runner vezet titeket ki, őt kell követnetek. Sietve indultok el, ám így is alig juttok messzire, mikor valami történik. Minden idegenen végigfut, mintha egy titkos csapon kiengedték volna minden erőtöket, olyan érzés ez az egész. De mi történt? Az úrnő meghalt, ezzel a fészek elesett. Küldetésetek még fontosabbá vált.

Miközben követitek a runnert, egyre több robbanás és rázkódás történik, a fészek járatai kezdenek eltűnni, ahogy az emberek elpusztítják ezt a helyet. Elhaladtok egy mészárszék mellett, alienek és szintetikusok tetemei vannak itt. Ahogy elhaladsz egy lábatlan android mellett, az mozdulni kezd és egyik kezében jól látszódik egy gépkarabély.

A tojás amit felvettem és menekítek a pusztuló fészekből, éppen az a tojás, melyben a következő királynő arctámadója lakozik. A fészek jövője szó szerint a kezemben van.
A menekülőket egy runner vezeti a járaton keresztül, nekem is követnem kell őt, mert nálam van a királynő tojás, melyet meg kell óvni és ki kell menekíteni.
Nem jutottunk el messzire, amikor éreztem "minden társam is érezte" hogy történt valami. Az úrnő meghalt, a fészek elesett. Most már csak menekülni tudunk erről a mészárszékről. A járatban haladva egyre több robbanást lehet hallani, rázkódást lehet érezni, a fészek többi járata eltűnt, berobbantották az emberek. Végleg ki akarnak minket irtani ezen a bolygón.
A csapat elhalad egy mészárszék mellett, több ember és alien teteme hever itt. Egy láb nélküli test mellett megyek el, amikor az megmozdul, az egyik kezében fegyver van. Lábai helyéről vezetékek lógnak ki és körülötte fehér anyag van.
Tudtam hogy ez egy gép és el akar pusztítani. Nem várhattam meg, míg célra tartja a fegyverét, farkammal a feje felé csapok, de ha ettől nem pusztul el, a mellkasa felé döfök, hogy át tudjam szúrni a "szívét".

//a végén azért írtam szívet, mert a karakterem nem tudja hogy a gépekben milyen "szervek" vannak//

A pengés farkad kettévágta a szintetikus fejét. A pisztoly ettől függetlenül elsül, a gép teste rezeg, karjai csapkodnak, miközben a lövedékek össze-vissza csapódnak be. Egy vágás ott, egy vágás itt és a karok a földre hullanak, bár még az ujjak így is erősen markolják a pisztolyt.

Tovább haladtok, percek múlva néhány fajtársra bukkantok. Ők továbbviszik a tojásokat, megpróbálva kitörni az ostromgyűrűből. Persze mehetsz velük, vagy visszamész a fészekbe további tojásokat menteni. A kijárat nincs messze, erdős, növényekkel borított helyre nyílik, itt talán könnyebb a kitörés.

Sikerült egyetlen farokcsapással kettévágnom a szintetikus fejét, de a fegyvert még mindig nem dobta el. Ettől függetlenül már a teste rezegni kezdett, karjai csapkodtak, vagyis a támadás bevált és nemsokára elpusztul. Pár lövedék a fegyverből különböző helyekre csapódtak be, de a tojást nem sikerült eltalálni velük. Még felé csapok egyszer-kétszer és a karjai a földre esnek, bár még így is erősen markolja a fegyvert, de már nem nagyon megy vele semmire.
Továbbmentünk a mészárszék helyszínétől. Pár perc múlva találkozunk néhány fajtársunkkal, akik a tojásokat kiviszik a fészekből. A kijárat nincs messze, mert lehet látni a fényt az alagút végén. Ott bokros-fás terület van, szóval elég jól el lehet rejtőzni az emberek elől. Persze mennék vissza tojást menekíteni, de most az új királynőt kell szállítanom, így a kijárat felé veszem az irányt és feromonokkal küldök üzenetet a többieknek ~Folytassátok a tojások menekítését, míg biztonságos helyre visszük a királynő tojást!~

Az alagút végül kivezet a szabadba. A fény átszűrődik a sötétségen, ebből tudjátok, hogy hol is kell kijönni. Takarásban vagytok, a növények eltakarnak, bár a humánoknak vannak érzékelőik, amik révén tudhatnak rólatok. Az égen számos gép kering, hol landolnak valahol, hol felszállnak, a csapatokat mozgatják, vonják ki innen. Találomra mentek el egy irányba, percekig nem találkoztok semmivel, aztán egy rajra való fegyverest érzékeltek. Járőrök, az egyiküknél mozgásdetektor van és kiszúrt titeket.

Nem ölhetitek őket le, hiszen arról értesülnének az emberek, akik így tudnának arról, hogy egy xeno falka kitörni készül. Ellenben nem maradhattok egy helyben sem, mert akkor rátok lelnek. itt bizony néhány aliennek fel kell áldoznia magát, hogy eltereljék az embereket.

A fény egyre erősödött az alagút végében és egyre jobban látszódtak a bokrok és a fák körvonalai. Pár másodperc múlva már ki is értünk az alagútból, a bejáratnál még érezhető volt egy kis remegés, ami azt jelentette, hogy az emberek még egy járatot berobbantottak.
A növények takarásában mentünk tovább, velünk volt pár olyan idegen is akik nem vittek tojásokat, ők vigyáztak ránk, a tojásszállítókra.
Tudtam, hogy az emberek megtalálhatnak minket, mivel vannak érzékelőik. Az ég kicsit sötétebb volt a felettünk elrepülő gépek miatt. Azok közül néhány le-felszállt vagy éppen most érkezett az erdő fölé egy új tengerészcsapattal.
Egy irányba mentünk, mehettünk volna szétszórtan is vagy páronként más-más irányba, de az elég veszélyesnek ígérkezett az erdőben lévő fegyveresek miatt. Könnyen kiszúrhatták volna azt az egy vagy egy pár idegent és könnyen elintézték volna.
Pár percig mentünk "az úton" mikor a harcosok megálltak, így tettünk mi is. Egy egész rajra való embert érzékeltünk mindannyian, biztos ők is észrevettek minket, (mivel mint említettem) érzékelővel voltak ellátva.
~Az is lehet, hogy egy-két embernél nehézfegyver van?~ gondoltam ~Nincs mit tenni, itt pár idegennek fel kell áldoznia magát, hogy a szállítók gyorsan eltűnjenek innen és valahol a hegyek között találjanak egy barlangot, amit az emberek még nem fedeztek fel és az idegenek ott rendezzék be az új fészket.~
A harcosok felkészültek a harcra, én meg a többi szállítónak küldtem jelet, hogy gyorsan menjünk egy másik irányba "mondjuk dél vagy nyugat felé" mert abban a bizonyos irányban szerintem nem volt olyan nagy emberi jelenlét, és lehet, hogy találni fogunk egy az emberek által még fel nem fedezett barlangot. Elindulok az egyik irányba és jeleztem a többieknek, hogy kövessenek.
Lehet, hogy ha tényleg az általam kijelölt úton haladunk, akkor ki tudunk kerülni az ostromgyűrűből...

//Pár dolgot javítottam a posztban A tojásszállítókat védő idegeneket meg egy amolyan extraként írtam be.//

A harcosok elindultak, az emberek természetesen érzékelték a mozgásukat, így utánuk rohantak. A warriorok elég távolra csalták a rajt, hogy ti kívül legyetek az érzékelők hatótávján. Haladtok, az erdőben fegyverek ugatnak fel, amire válasz két warrior sikolya, aztán egy harmadiké, testvéreitek meghaltak.

Az erdőség eltűnik, nyílt mező veszi át a helyét, itt aztán egy zöldfülű baka is kiszúrná a fekete kitinpáncélos alien falkát, nem beszélve a hordozóról. Az égen egy gravkopter jelenik meg, bizonyára kiszúrt titeket. Rátok repül, hogy golyószórójával szép rendet vágjon köztetek. Azonban van a távolban még egy gép, egy hajó, ami szintén közelít, ám a legénysége nem humánok, illetve igen, de idegenek is. Mintha a kettő keveredne, de határozottan fajtársak...

//Ez az! Mindjárt vége, csak ne pusztuljak meg a legvégén!//

A harcosok elindultak az egyik, a szállítók pedig a másik irányba, az emberek biztos kiszúrhatták őket, mert a növényzet igencsak zörgött a mozgásuktól. Végre kikerültünk az érzékelők hatótávolságából, már nem találhatnak meg minket, hacsak nem követik a csapást, amit magunk mögött hagyunk.
Egyre jobban haladtunk az erdőben, amikor fegyverek sülnek el és idegenek sikoltanak fel, a fegyveres csapat kilőtte a harcosokat, így már csak magunkra tudtunk számítani hogy kijussunk az ostromgyűrűből, vagy lehet, hogy már ki is jutottunk belőle...
Ahogy haladunk tovább egyre gyérebb lett az erdő majd pár méter után teljesen eltűnt, helyét egy mező veszi át, itt egyetlen ember sem volt, de ekkor hangokat hallottunk a távolból. Egy repülőgépezet (egy kopter) közeledett felénk ~Biztos kiszúrt minket a gépkezelő~.
Ránk repült és tüzet akart nyitni, de nem tehette, mert még nem volt olyan közel. Ha ilyen távolságból tüzelt volna, akkor csak egy-két testvérünket sikerült volna kilőnie és a többiek pedig szétszóródtak volna és a gépkezelő üzenetet küldött volna a földön harcoló katonáknak, hogy egy tojásokat szállító xeno rajt észlelt és a tűzharc közben a többi dögnek sikerült meglógnia, ezért keressék meg és intézzék el őket.
A gép még jobban közeledett, kiadtam az utasítás, hogy húzódjunk vissza az erdőbe, de ekkor megjelent egy másik gép is a horizonton, melyen idegenek és emberek egyszerre voltak, nem tudtam hogy ez mit jelent. A minket kiszúrt gép egyre csak közeledett, de a másik is már elég közel volt, hogy kilője.

A kopter tüzet nyitott, lövedékek százai verik fel a földet, de ti már az erdőben bujkáltok. A pilóta találomra lő bele a zöld rengetegbe, de még senkit nem kapott telibe. Aztán valami történik, valami felrobban és az égő heli az erdőbe csapódik be. Mi történt? A hajó szétlőtte támadótokat, majd landolt. A fedélzetből emberek szállnak ki, emberek? Igen. Idegenek? Igen. A humánok már csak Bug-Men néven ismeri őket.

A vezetőjük kitártja karjait, mintha Jézus lenne a kereszten és így szól hozzátok: - Gyertek gyermekeim, gyertek hozzám, hogy közösen tüntessük el eme bűnös világot és átadjuk nektek. - odamentek, hiszen ezek a szövetségeseitek, a tojásokat felviszitek a gépre, ami felszáll. A Bug-Men atya látva a királynő tojásokat elmosolyodik, rohadt fogai kilátszódnak. Kicsivel később felszeditek a fészekből menekült másik falkát, ők ugyan megfogytak, de még pár tojást kitudtak menteni.

A fészekből mindössze a királynő- , illetve féltucat normál tojás maradt, meg ti, két runner, három drone és egy warrior a hordozóval együtt.

//kaland sikeres, jutalom 10 sp és egy pempő. A következő kaland helyét szabadon választhatod, ott lesz majd az új fészek//

Sikerült visszahúzódni az erdőbe, a kopter ekkor nyitott tüzet ránk és csak a növényzetet sikerült egy kicsit megritkítania. Hallottuk és láttuk, ahogy a földbe és jó pár faágba becsapódnak a lövedékek, de egy váratlan pillanatban hatalmas robbanás hallatszott és az égő gép bezuhant a fák közé.
De mi is történt pontosan? Egyszerű: A koptert vezető ember csak velünk volt elfoglalva és a másik gép kilőtte.
A gép leszállt és a fedélzetről emberek szálltak ki, kimegyek az erdőből és szemügyre veszem a jövevényeket, a többi tojást szállító idegen is előjött a fák közül. Ezek az emberek máshogy néztek ki, tulajdonképpen majdnem úgy néztek ki mint mi, idegenek, de az volt a legnagyobb különbség, hogy ezek egyfajta keverékek voltak (tulajdonképpen Bug-Menek voltak).
Az egyik ember kitárja karjait és így szólt: - Gyertek gyermekeim, gyertek hozzám, hogy közösen tüntessük el eme bűnös világot és átadjuk nektek.
Ekkor már tudtam, hogy baráti szándék vezérli őt és a társait, azt akarják hogy ez a bolygó a mi kezünkben legyen és ha kell, akkor a közelben lévő holdak, bolygók is. Hogy mi legyünk az univerzum urai. Magamhoz hívtam a többieket, azok odajöttek a hajóhoz. Az ember mosolygott a nálam lévő tojás láttán. Átadtuk a tojásokat az embereknek, ők felrakták a hajóra, mi is beszálltunk, majd a hajó felemelkedett és az alagút felé vette az irányt.
Az alagút bejáratánál leszállt és felvette a többi idegent, akik eléggé megfogyatkoztak, majd megint felszálltunk és elindultunk egy helyre, ahol az új fészket tudjuk létrehozni.

//A folytatás legyen ott, ahova még nem írtak. Remélem van olyan hely és most nem a városra gondolok, hanem a bolygó valamelyik részére, ahová még egy játékos sem írt. A jutalmat köszönöm, már meg is vettem belőle a Kitartás skillt.//