USS Firenze

A polipkarok belefúródnak a konténeredbe és elkezd vontatni. Persze kapaszkodnod azt kell továbbra is, mert ha nem tennéd, akkor maradnál az űrben. A gépezet bevontat egy zéró gravitációs terembe, ahol a konténert rögzíti, hogy majd az automatikus rendszer továbbítsa máshova (egy vasútszerűséget képzelj el, a konténereket karok fogják át, hogy ne lebegjenek), csak az automatikus rendszernek lőttek.

Körbenézel, elégé nagy terem, több rögzítőkar van itt, illetve alagutak, amik a konténereket továbbítanák. No meg pár polipszerű robot, de ennyi, csak lebegnek. Egyszer csak az egyik járatban fények gyúlnak, ergó valaki azt akarja, hogy arra menj. Persze mehetsz a sötét járatokban is, de azok a hajó más részére vinnének.

A gép karjai megragadják a konténert, amibe kapaszkodok. Ha nem kapaszkodtam volna meg, akkor továbbra is az űrben lebegnék és pár perc múlva halálra is fagytam volna.
A gép bevontat egy zéró gravitációs terembe, rögzíti a konténert hogy majd egy sínen haladva a hajó egy másik részébe érjen. Gyorsan lekapaszkodok a konténerről, mielőtt az megindulna és körülnézek a teremben.
A teremben több rögzítőkar is volt, valamint néhány polip szerű robot. Voltak folyosók, melyek a hajó különböző részeire visznek, de nem tudom eldönteni hogy melyik irányba menjek.
Egyszer csak az egyik járatban felgyúlnak a fények ,,Valaki azt akarja, hogy menjek arra. Lehet hogy az a félig ember félig gép humanoid akarja ezt. Nincs mit tennem, arra kell indulnom." mondom magamban és elindulok a kivilágított folyosó felé. Belépek a folyosóra és megyek tovább, de azért felkészülök minden váratlanra, ami odabent vár rám.

Több perces út vár rád. Eljutsz egy hatalmas terembe, ahol konténerek százai vannak. Valami rossz van itt, hiszen pár konténeren karcolásnyomok vannak. Az egyik jókora konténerben meg rálelsz néhány üres tojásra, már kiszáradtak, tehát már jó ideje kinyíltak és eleresztették a halál hordozóit. Hogy merre kellene menned, jó kérdés, elvben a hajó felső szintjére kellene menned, de hogyan, ez egy 'mber hajó, abból is a nagyobbik. Van két nagy teherlift, ezek talán elvezetnek valahová, bár választhatsz egy pár ajtó közül is, amik ki tudja merre vezetnek.

Persze ehhez át kell verekedned magad a konténerlabirintuson, ráadásul most még rájuk sem tudsz ugrani. Minden esetre nem kellene sokáig maradnod, neszeket hallasz, te már tudod, hogy a neszek gazdái fekete kitinpáncélos lények, amiknek twei-je (vére) sav.

Elindulok a kivilágított folyosón, több percen át csak mentem egyenesen, néhol elágazáshoz érkeztem, a másik folyosón sötét volt, viszont csak egy helyen volt fény.
,,Igen, tehát csak egyenesen kell mennem." mondom magamban. Pár perc múlva kiérek egy hatalmas terembe, ahol konténerek százai vannak elhelyezve. Pár konténeren karcolás nyomok vannak, így tudom hogy valami rossz van a közelben. Ezt az is bizonyítja, hogy egy pár rég kinyílt tojást is találtam az egyik konténerben.
,,Szóval ezekben szállítják valahová a csírahordozókat az 'mberek. De most merre menjek? A hajó hídját kell megtalálnom. De hogyan menjek fel a felső szintre? Van itt néhány ajtó, de nem tudom hogy merre vezetnek. Vagy választhatom az egyik liftet is, ha van a közelben."
Igen, keresnem kell egy felfelé vezető utat, egy liftet vagy egy lépcsőt. De ehhez persze át kell mennem ezen a labirintuson, a konténerekre meg persze nem tudok felmászni vagy felugrani. Neszeket hallok, amikből arra következtetek, hogy néhány kifejlett savvérűvel lesz dolgom, ha nem sietek a kijutással és a felfelé vezető út megtalálásával.

Mész, hogy mi alapján választod utadat, te sem tudod, talán megérzés, talán ösztön, esetleg az istenek vezetnek téged. Csupán idő kérdése volt, hogy belefuss az ellenségbe, pár alient látsz, átlag herék, meg két harcos, ám föléjük tornyosul egy praetorian. Egy konténert ostromolnak, ütik vágják ahol csak tudják, a fém pedig megadja magát és feltárja szállítmányát: jó egy tucat alient, amiket fogságban tartanak a tartályaik, mozdulatlanok, hiszen a folyékony anyag ami bevonja őket ezt teszi velük. Sorban törnek szét a tartályok, a xenok kiszabadítják társaikat és utána újabb konténereknek esnek nekik.

Hogy mennyi idegen lehet itt? Jó kérdés, már így is túlerőben vannak, hát még ha pár tucat xeno szabadul el. Természetesen kiszúrnak téged, három drone tart feléd, ám a hátad mögül is hallasz hangokat, 'mberek rohanását.

Megyek a konténerek között. Persze magam sem tudom, miként választom az utat, de megyek. Hol jobbra, hol balra, hol egyenesen.
,,Még egy pár forduló, és lehet hogy kint vagyok ebből a labirintusból!" De nem, pár savvérűt látok akik egy konténert ostromolnak. Van köztük egy praetorian, de a többi mint here vagy harcos.
Ütik a konténert, folyamatosan csak ütik, míg a fém meg nem adta magát és feltárja tartalmát, egy tucatnyi savvérűt, amik tartályokba vannak zárva hogy mozdulni sem tudnak. Hiszen hogy tudnának megmozdulni? Biztosan valami tartósító anyagban vannak benne, de először valamivel elkábították őket.
A lények széttörik az összes tartályt, így a foglyul ejtett savvérűek kiszabadulnak, de egyelőre még nem tudnak megmozdulni. Miután ezzel a konténerrel végeztek, egyből megindultak a következő konténer felé.
Ahogy nézem ezt a jelenetet, egyből kiszúrt pár xeno, mik felém tartanak. Ezek természetesen sima drone-ok, már többször volt hozzájuk szerencsém. Egyszerű őket elintézni, de ismerni kell azt a taktikát, amivel gyorsan el lehet pusztítani ezeket az 'mberekből kikelt savvérűeket.
A hátam mögül is hangokat hallok, 'mberek sietnek a konténerekhez. Döntenem kell: vagy megölöm a három savvérűt, így jelenleg megtisztul előttem az út és míg a többi lény azzal van elfoglalva hogy a társait kiszabadítsa, folytathatom az utamat egy közeli liftig vagy lépcsőig, ami kivezet ebből a teremből és remélhetőleg a felső szintre visz. Vagy pedig a másik megoldást kell választanom, hogy visszamegyek és elintézem az 'mbereket, de akkor a három savvérű azonnal kivégez, amint hátat fordítok nekik.
Így hát nem volt sok választásom, az elő megoldást választom, mivel a többi xeno mással van elfoglalva és a kiszabadított egyedek is már-már kezdenek magukhoz térni. Előveszem a lándzsát és megtámadom a közvetlenül előttem lévő savvérűt, majd a másik kettőt is gyorsan elintézem, hogy folytatni tudjam az utat a felső szintre vezető lift vagy lépcső felé.

A mellkasrobbantóból nem sok maradt, vérből viszont annál több, ami el is kezdte átrágni magát a padlón, hamarosan talán eléri a burkolatot is. Elindultunk a KOM szoba felé, ami természetesen a hajó túlsó felén van. Az első szintet gond nélkül elhagytuk, de a következőn elértünk egy nem túl biztató T elágazáshoz. Három felismerhetetlenségig szétlőtt ember. A folyosó nagy része vörös a vértől és a belsőségektől.
– Egy kibaszott mészárlás… – mondom, majd meghallom a gépies hangot, ahonnan a lövedékek is jöhettek. – Ti is halljátok ezt? Valamilyen gép lehet. Ezek a lövések nem mostanában lettek leadva, vagyis sentry lehet, ha azóta is ott van. Valószínűleg nem véletlenül rakták fel ide. Vagy túlélők védték be magukat ott és ezek – mutatok végig a húsmasszákon, amik egyszer emberek voltak – a kalózok maradványai, amit kétlek, vagy a kalózok védenek valamit, amit nem akarnak, hogy megtaláljunk. Ebben az esetben EMP-vel kiüthetnénk a sentryket… De az is lehet, hogy csak azt akarják, hogy ezt higgyük és besétáljunk a csapdájukba, amit itt felállítottak. Na, mi legyen?

Basil'isk

A lándzsáddal nyak tájékon sebzed meg az ellenséget. A fegyvert feljebb tolod, hogy elérjék az agyat, persze segítséged is akad, hiszen a xeno közelebb akar jutni hozzád, nem, is sejtve, hogy a lándzsahegy mélyebbre hatol a testébe. A xeno farka elkezd feléd csapkodni, hatótávon belül vagy, az első csapás végigkarcol a sisakodon én némileg a mellkasodon, felszíni sérülés, a sebből némi zöld vér is kibuggyan de semmi komoly, nem úgy a savvérűnél, akinek fejében megforgatod a lándzsát, alaposan szétroncsolva az agyat. Kihúzod a fegyvert, az egész küzdelem pár másodpercig tartott, de az egyik drone már elért téged, ő ugyan óvatosabb, lándzsád hatótávján kívül marad, miközben köröz feléd, keresve egy alkalmas pillanatot. Támadásra szánja magát, de versztére, már van gyakorlatod a kemény húsok szabdalásában. Egyetlen fejre mért csapás és az idegen halott, még párat rángatózik, de ezek csak az idegek. Ellenben a harmadik delikvens már nem ilyen könnyű, ő felülről támad, rád vetődött.

Egy dördülés hallatszik, majd a fizikát meghazudtoló módon az idegen nem feléd, hanem hátra repül, miközben mellkasán nagy lyuk keletkezik, melyből ömlik a sav. Hátranézel és meglátod a 'mberi társaságot, csupa állig felfegyverzett férfi, kiknek fegyvereinek csöve feléd mutat. Van itt egy M57 piszkos Smartgun, a másiknál meg egy Weyland rohamfegyver, persze van náluk pisztoly, gránátköteg meg a franc tudja mi, M4X páncélt viselnek, az arcukat nem látni, a sisak pelxi üvegje sötét, ráadásul halálfej van rájuk pingálva, mintha maga a Kaszás emberei lennének. A teljes páncélzatuk fekete, semmiféle rangjelzés, vagy alakulatjelzés. A legfurcsább a középen lévő alak, ő is feketébe van öltözve, bár nem ennyire páncélozva. Az arca neki sem látszódik, fején csuklya van, arcán valamiféle gázmaszk, aminek szemlencséi kéken világítanak. Kezében KH 875 van, a lábánál pedig egy töltényhüvely, vagyis ő segített neked. Egyedül ő nem tartja rád a fegyverét. Pisztolytáskájából elővesz valamit, amit hozzád dob. Ösztönösen elkapod és meglátod, hogy egy yautja plazma pisztoly az. Valahonnan ismerős, a Blioron lévő yautják használták ezt, hiszen ott a klánjelzés, de hogy kerül ez hozzá, habár van valami ebben az emberben, emberben? Hiszen a testének fele gépből van. Nincs idő gondolkozni, a 'mberek fegyverei életre kelnek és aprítani kezdik a támadó idegen hordát. A gép-ember rád néz és karjával felmutat a konténerek tetejére, ahol pár idegen próbál közelebb jutni.

Gordon:

A kommunikátorok adást vesz, a headsetből egy eltorzított hang jön. - Ha élni akarnak, azonnal menjenek a C raktárba. Iktassák ki a sentrsyt és menjenek egyenesen, majd forduljanak balra és elérnek egy teherliftet, az egyenesen felviszi önöket.

A headset úgy némul el, mintha nem is történt volna semmi. Újra csönd van, vagy várjunk csak, valami jön, jobban írva jönnek, emberi léptek és valami kaparászó hang. Yuki töri meg a csendet, aki egy EMP gránátot nyom a kezedbe és az "Intézd el" mondattal célt ad neked. Ahogy megmarkolod a gránátot, Gus böszme hangja csendül fel, aki a "Csináld vagy itt döglünk meg" szóval ösztönöz téged, majd szavát elnyomja a fegyverének ugatása, hamarosan Vercetti is lőni kezd a folyosón feltűnő célpontokra. Csupa zombisított ember, akik közt pár idegen is látszik. A "zombikat" nem igen hatja meg a bekapott lövedékek garmadája, no meg ha meg is halnak, egy-egy mellkasrobbantó csusszan ki belőlük. Nincs menekvés, vagy kiiktatod a löveget, vagy elintézitek a lényeket, harmadik alternatíva, hogy átfuttok a löveg által levédett részen, ez csak akkor javasolt, ha golyóállóak vagytok.

Sikerült eltalálnom a nyakánál és feljebb nyomom a lándzsát, hogy az elérje a savvérű agyát. Viszont a lény közelebb akar jutni, ezzel halálra is ítélte magát, a farkával még csapkodott is, az egyik csapás eltalálta a sisakomat és lefelé is ment, kisebb sebet ejtve a mellkasomon. A lény fejében megforgatom a lándzsát és az elpusztult. Ez jól is ment, amikor a következő is megtámad, ez az egyed kicsit elővigyázatos volt és a fegyver hatótávján kívül maradt, körözött és kereste az alkalmas pillanatot, amikor lecsaphat. De nem tudta hogy már nagyobb tapasztalatom van a savvérűek levágásában, ezért elintéztem egy fejre mért csapással.
A harmadik viszont fentről vetődött rám, ekkor dörrenés hallatszik és a savvérű hátra kezd repülni és egy nagy lyuk keletkezett a mellkasán.
Hátranézek és egy csapatnyi embert látok, akik felém szegezik a fegyvereiket, több fegyverük is volt, a páncéljuk fekete, sisakjukon egy halálfej díszeleg, mintha a Kaszás emberei lennének. Mind rám szegezik a fegyvereiket, kivéve egyet, aki köpenyt és egy furcsa maszkot hordott, melynek kéken világítanak a szemlencséi. A többi embernek sem láttam az arcát, mert valami ami a sisakjukon volt, elfedte azt.
Az ember elővesz valamit a pisztolytáskájából és felém dobja ,,Lehet hogy gránátot? Lehet hogy ő tőle fogok meghalni?"
Ez a gondolatot elkergetve elkaptam a valamit és észrevettem hogy egy plazma pisztoly az. Ismerős volt ez a Bliorról, mivel annak a klánnak a jelzése volt rajta, akikkel együtt vadásztam ott.
,,Hogy kerülhetett hozzá, és ki ez az alak? Lehet hogy az a félember-félgép, aki idehozott, aki elvette a késem?" Nem volt időm ezen gondolkozni, mivel a többi ember fegyvere tüzelni kezdett a savvérűek hordájára, a köpenyes meg rám néz és az egyik konténer felé mutat, ahonnan pár savvérű próbál megtámadni. Az újonnan szerzett fegyvert elkezdem használni és a konténer felé lövök pár plazmatöltetet.

Felreccsent a kommunikátor, majd egy ismeretlen hang szólt bele, ami figyelmeztetett, hogy siessünk a C raktárba ha élni akarunk.
– Ki a franc beszél? – kérdezem az elnémuló kommunikátort, de válasz nem abból érkezik, hanem a hátunk mögül – Mi a…? Már egy egész hordányi zombi? – kiáltom, miközben előtántorognak, ahonnan jöttünk néhány idegen kíséretében. Megeresztek néhány lövést fejmagasságban, majd kikapom Yuki kezéből az EMP-t, célzok és elhajítom a sentry felé.
– Gyerünk! – szólok a többieknek, miközben előveszem a sörétest, és kilövök belőle egy repeszgránátot a tömegbe. Ez remélhetőleg ad nekünk egy kis időt, hogy visszavonulhassunk az említett raktár felé. Hátrálás közben visszakapcsolom a sörétest acéldárdákról sörétre és megpróbálom elintézni a zombikból előbukkanó mellkasrobbantókat vele. Ezek ellen jól jön a sörétek szórása. Ha esetleg az első repesz után is összegyűlnének egy nagyobb tömegbe, akkor oda is megeresztek egy gránátot a sörétesből, de egyébként megpróbálok takarékoskodni a lőszerrel; ki tudja, mennyien lehetnek ezen a hajón még.

Basil'isk

A lövéseid eltalálnak egy idegent, majd még egyet, csupán az a gond, hogy korlátozott a látásod, lentről nem látni, hogy mennyi idegen jön, csak ha azok a szélen mennek. Márpedig négy xeno nem a szélen ment, így nem is láthattad őket, ők szépen haladhattak felétek, majd ugortak váratlanul mögétek. Egyet eltalálsz, de csak az alsótestét, vagyis még él, csupán nem fog már rohanni. A sav máris marni kezdi a konténereket, no meg atalajt, pár csepp nektek is jut, jóllehet az emberek páncélja kis mennyiségig kibírja, ahogy a te páncélod is, de nem lenne jó többet bekapni.

Két tűz közé kerültetek, elölről több tucatnyi vérszomjas xeno vár, hátulról meg négy. A hátulról támadó idegenek támadnak is, ezek runnerek, az egyiket a gépember lelövi, majd elereszti a fegyverét (nem esik a földre, mert szíjon van) és átvált pengékre, az egyik kés predator kés, kísértetiesen hasonlít a tiédre. Az egyik embert máris megtámadták, az egyik runner farokpengéje átütötte a férfi lábszárvédőjét és belefecskendezte a bénító anyagot. A másik runner téged szemelt ki, feléd ugrik. Közben a maradék fegyveres kis korongokat dob a xeno áradat elé.

GorDon.

Az EMP egy időre kisütötte a löveget, így nem lő rátok, inaszakadtából futtok a löveg mögé, nehogy újra bekapcsoljon. Kivéve Gust, ő maradt és lőtt, valakinek ezt is kell, hiszen máskülönben lerohantak volna titeket. Az ellenség nem akar fogyni, persze pár infectoid ,már meghalt, 1-2 idegen is, de ez semmi. Aztán történik valami, mintha könnyebb lenne a lépés, sőt, valami elkezdett szivárogni. Bizony, a savmennyiség átmarta a padlót, ami alatt a hajó külső burkolata van, amin túl az űr. Ez a mohó űr kapzsin szívja ki a levegőt, a kis lyukat pedig elkezdi tágítani. Még nem vészes nagyságú, de nem kellene várni míg az összes levegő elfogy és 0 G-ben repkedtek itt.

Sikerült beérnünk a sentry mögé, míg Gus fedezett minket, de hirtelen azt vettem észre, hogy mintha nagyobb távolságot tennék meg egy-egy lépéssel, és már érezhetően könnyebb volt emelni a lábaimat, aztán meghallottam a süvítést, ahogy szökött a levegő.
– Kilyukadt a burkolat! Gus, használd a gránátjaidat, aztán gyerünk!  – kiáltottam, miközben rohantam a következő helyiség felé.

Két savvérűt sikerült eltalálnom, de sajnos lentről nem láttam még mennyi jön, csak ha azok a szélen mennek. A felénk közeledő négy idegent nem láthattam, mert nem a szélen jöttek, de az egyik ugrót sikerült eltalálnom, de sajnos csak az alsótestét. Sikerült lebénítanom, így már nem tudott járni. A sav, ami a lényből folyt ki, marni kezdte a konténereket és a talajt, pár csepp rám is, meg az emberekre is jutott.
,,Jobb lenne, ha csak távolra lövök a pisztollyal, nehogy több sav fröccsenjen rám, és a többiekre is."
Eközben az elől lévő idegenek felénk közelednek és a mögöttünk lévő négy idegen (amik runnerek voltak) támadni kezdtek. Az egyiket a gépember lelövi, majd elereszti fegyverét és késeket vesz elő. Az egyik kés éppen az enyém volt.
Az egyik embert lebénított az egyik runner, míg a másik engem szemelt ki és felém ugrik. Odalövök egyet a pisztollyal, míg a maradék fegyveres kis korongokat dob az idegenek áradatába.
Csak a szerencsén múlik, hogy a lövedék halálosan eltalálja a savvérűt. De ha csak súrolja, akkor időben megpróbálok elgurulni a landolás útjából, már ha van annyi hely.

//Bocs hogy nem voltam, sok dolgom volt. Koncolóval is nemsokára írni fogok//

A korongok hangos robbanással elpusztítják az ellenséget, nem mind robbant, sőt, egy robbant, a többi hatalmas lángokat keltenek, amik elűzik az idegeneket. Ez persze nem oldja meg teljesen a problémát. A gép-'mber kivégez egy idegent, miközben a bénítós xeno is megkapja a magáét egy 10x28 mm-es képében. A téged támadó runner feléd ugrott, de nem tudtál kitérni időben. Farka belemélyed az oldaladba, nem nagyon de érzed, hogy valami történik a testeddel, nehezebben mozogsz.

A puha húsúak leszedik a lényt, fejen lőtték, így a lövés okozta sebből nem sok sav folyik le rád, pláne, hogy a dög oldalra zuhant. A gép-'mber kezet nyújt feléd, miközben látásod tompul, a lőfegyverek zaja csendesebb lett, mozgásod akadozik, igen a bénító anyag nem fejtette ki a hatását, ez azért van, mert te predator vagy, jobban bírod, no meg ez csak egy gyenge runner volt. A fegyveresek vonulni kezdenek, folyamatos tüzet adva a xenokra, akiket a tűzfal még mindig visszatart, bár már vannak, amik a konténerek tetején próbálnak mászni. A gépember rád int, hogy cipeld a mozgásképtelen embert, aki szintén kapott a bénítóból. A feladatod adott, cipelned kell őt, amíg el nem értek egy megfelelő helyre.

Persze senki nem kötelez, könnyedén eltűnhetsz innen, ez nem a te harcod, miért tennéd kockára az életedet egy olyan társaságért, akik blioron elárultak, no és mik a mostani szándékaik?

A korongok közül csak egy találta el a támadó savvérűt, a többi hatalmas lángokat kel, mik elűzik a többi idegent. A gép-ember kivégez egy savvérűt, a bénítós idegen is elpusztul a harc közben, míg az engem támadó idegen elől nem tudtam időben kitérni, rám ugrott és farka egyenesen az oldalamba fúródott. Nem nagyon éreztem, de tudtam hogy a dög belém bocsátotta bénító mérgét és ennek hatására egyre nehezebben mozgok.
Az emberek fejbe lőtték a rajtam lévő savvérűt, nem sok sav folyt rám, mivel a dög oldalra zuhant. Kihúztam oldalamból a dög farkát, ekkor a gép-ember kezet nyújt felém, miközben egyre jobban tompul a látásom, a lövések zaja is egyre halkabbak lettek, pedig a közvetlen közelemben lövik az idegeneket. Mozgásom is egyre jobban akadozik, de a méreg nem fejtette ki a végleges hatását, mivel én egy Vadász vagyok (jobban ki tudom bírni a savvérűek bénító mérgét, mint egy ember), az ellenség, ami ideiglenesen megbénított, csak egy gyenge Runner. A fegyveresek folyamatosan tüzelve kezdenek egy biztonságos hely felé nyomulni, a savvérűek jó része a tűzfal mögött van, de néhányan a konténereken keresztül kezdenek támadni.
A gép-ember felém int hogy megbénított társát cipeljem, amíg el nem érünk addig a biztonságos helyig.
"Nem tudom hogy miért kér meg erre, hiszen ez a gép-ember és a társai árultak el minket a Blioron. Megérdemelnék hogy a savvérűekkel harcolva pusztuljanak el, minek segítenék ezeknek? Persze a gép-ember a társainak kiadná a parancsot hogy lőjenek le engem, ez könnyű lenne nekik, mivel a savvérű mérgének mellékhatásait még mindig érzem. Inkább követem őket egy ideig, aztán leszámolok velük."
A megbénított fegyverest felvettem, eközben megeresztek pár lövést a konténerek felé az újonnan szerzett fegyverrel és követni kezdem a többi fegyverest. De a tervem szerint fogok eljárni, amint segítettem ezeknek, nem hagyhatom hogy ezek életben maradjanak, elárultak a Blioron, de igen, egy ideig meg kell feledkeznem a bosszúról.
"De most mik lehetnek velem a szándékaik? Nem tudom, de minden bizonnyal rosszak."

Vash

A fejed majd szétrobban, azt sem tudod hol vagy, vagy hogy mi is történt. Képek ugranak be, Ryushin voltál, vagyis voltatok, igen, voltak veled puha húsúak is. Valami történt, hiszen most egy szobában, vagy teremben vagy, fémes felületekkel és yautja motívumokkal (egy kis terem, egyetlen ajtó van, de nem nyílik, más semmi nincs itt). Halk, gépies zúgás hallatszódik, miközben felkelsz a padlóról. amit zöld vér borít. Éppen hogy feleszmélsz, miközben a kábultságod átadja helyét a fájdalomnak, ugyanis tested több helyen is fel van sebezve, felszereléseid sehol, csupán egy ágyékkötőben vagy, illetve a végtagjaidon egy-egy fémes gyűrű, amik az istenért sem jönnének le. Az emlékek nem jönnek vissza, valami történt Ryushin és jó lenne tudni, hogy mi, mert léptek neszét hallod.

Basil'isk

A lángok szépen terjeszkednek, jól éghető anyagra találhattak, ráadásul a sav sem valami jó dolog. A konténerek ki tudja milyen árut tárolhatnak, mondjuk katonai felszereléseket, fegyvereket, gránátokat, rakétákat, amik nem jó ha lángra kapnak. Hatalmas robbanás történik, zárt térben a zaj óriásivá válik, ráadásul a lökéshullám is lever a lábatokról. Az egyik pillanatban még futva lőtted a xenokat (nem igazán találva el lényeket), a másikban már azt veszed észre, hogy a földről kelsz fel és egy szemétdomb közepén vagy. A közelben a lángok nagyban falják azt, amit tudnak, miközben nagy a füst, de legalább nem látsz idegeneket, élő idegeneket nem. Azonban az 'mbereket sem látod, leszámítva a bénult egyént, akinek bizonyára nem tesz jót a füstmérgezés. Amint talpon vagy és körülnézel, megpillantasz egy kijáratot, a teherliftet, ami nem hajlandó működni, mert nem kap energiát, ami azt illeti a raktárban csak a vészfények izzanak. Nem lenne nehéz felugrania különböző platformokra, de maradhatsz megkeresni az újdonsült humán barátaidat is.

A Yautja egyik pillanatban még a Ryushin volt, majd hirtelen jött sötétség kapta, az a fajta mikor leütnek valakit, azonban itt a sötétség előtt nem volt fájdalom. Vash apránként kezd magához térni. A szemét kábultan, épphogy kinyitja, miközben eszébe jött a sötétség előtti pillanatról pár dolog:
~ Mégis mi történt? Az egyik pillanatban még a Ryushin vagyok, néhány puha húsúval az oldalamon, majd minden eltűnt. Semmi előjele hogy valami rosszul sült volna el. rá kell jönnöm mi is történt. ~ elmélkedett magában a beavatott, miközben látása teljesen kitisztult, és elkezdte felmérni hogy hol is van. Egy terem szerűségben volt, aminek falai fémesek voltak, tele fajának írásával. Miközben a szemeivel felmérte a termet, észre vette hogy csak egyetlen ajtó van. A Yautja erőt vett magán hogy fel álljon, de ahogy próbált felállni, hirtelen éles fájdalmak vették át a kábulat helyét. Ahogy végig tekintett testén, észre vette, hogy több helyen is seb borítja, nem halálosak, de azért vérzik. Majd azonnal rádöbbent, hogy hiányzik minden felszerelése, és csak egy ágyék kötőben van. Csukló pengéi helyén egy-egy fém gyűrű van, amik nem tűnnek levehetőnek, legalább is jelen körülmények között nem.
~ Hova lett a felszerelésem? Miért vagyok tele sebbel? Mik ezek a karikák rajtam? Mégis mi történhetett? Paya adj erőt hogy mindent kiderítsek~ gondolta magában Vash, mikor hirtelen a zúgás közepette mozgás hangját kezdte hallani. Mivel testét sebek borították, kicsit nehézkesen ugyan, de próbált az ajtó mellé jutni, hogy minél jobban hallja a közeledő "valamit".
~ Nem tudom mi jöhet erre, de minden erőmet össze kell szednem. Az ajtó mellett fogom várni. Amint bejön, leütöm ~ gondolta ki tervét a vadász, miközben az ajtó felé tartott, kezeit összerakta, hogy nagy ütő felülete legyek a kar pereceinek.

A lángok egyre jobban terjedni kezdtek a teremben a jól éghető tárgyak miatt. Ezek többsége néhány elpusztult savvérű és pár konténerből kihullott tárgy volt, de nem lehetett tudni hogy még milyen tárgyak lehetnek a többi konténerben.
Valami felrobbant a teremben "valószínűleg az egyik konténerben valami robbanóanyag volt és az kapott tüzet" a robbanás hangja szinte fülsiketítő volt, valamint egy lökéshullám is lever a lábamról. Ez szinte pár pillanat volt, mert egyik pillanatban futottam a kábult emberrel és lőttem a savvérűek felé, a másik pillanatban meg a földön fekszek.
Felkelek és egy "szemétdomb" közepén találom magam. Hatalmas a füst, a lángok egyre csak közelednek, savvérűek és az emberek sehol, kivéve ezt az egyet, akin segítenem kellett. Hirtelen észreveszek egy kijáratot, a teherliftet. De nincs energia, és emiatt nem fog működni, nincs mit tenni, más kijárat után kell nézni. ~Ez lenne az a pillanat, amikor levadászhatom a gép-embert és csapatának még életben maradt tagjait?~ gondoltam ~Ha felugrok a közeli platformokra és azokra a konténerekre, amik még nem kaptak tüzet, akkor gyorsan el tudok innen menni. De mit csináljak ezzel a kábult emberrel? Megöljem míg el van kábulva? Hagyjam itt a lángok martalékává válni? Vagy vigyem magammal?~
Ezen nem kellett sokat gondolkodnom, mivel már a füst miatt nem lehet látni "de ha a gép-ember a többiekkel még a közelben van, akkor biztos látná azt hogy megölöm a társát. Nem lehet tudni hogy mi van ezekbe a gépekbe szerelve?" Csuklópengémmel átszúrom a kábult ember mellkasát, pontosan ott ahol a szív van, így gyors halála lesz és felugrok az egyik platformra, majd így egyik platformról a másikra ugorva elindulok egy lehetséges kijáratot keresni az égő raktárból.

Vash

A lépétek nesze elhalt a bejáratnál. Bár ütni készültél, ez nem jött össze, hiszen a végtagjaidon lévő gyűrűk a terem közepére húznak, ahol egy láthatatlan energiamezőbe kerülsz, lábaid és kezeid kitárva vannak, mozogni is alig tudsz. Aztán belép az az illető, aki a neszeket adta, egy rossz vér, a Sötét klán tagja. Nem visel sisakot, könnyű páncélt hord, fegyverként pár tőr van nála és egy különös lánc...

Néhány emlékkép visszatért, igen, ezzel már többször lesújtott rád miközben vallatott. Igen, több napja vagy már itt, vagy hete? Ki tudja, időérzékedet már elvesztetted. Az emlékképek közt felvillan egy tűzharc a Ryushin, ahol alienek jöttek rátok és rossz vérek. Az emlékek itt megszakadnak.

A lánc lecsap rád. A fűrészfogakkal kivert szemek a bal lábadat és felsőtested érik, felszakítva régi sebeidet és újakat okozva. Érzed, hogy valami más is kínt okoz, a lánc ugyanis egy ismeretlen élőlény mérgével és petéivel van feltöltve. A peték kikeltek a sebedben és a kis férgek elkezdik felzabálni a tested. A yautja egyszer körbesétál téged, majd a hátadra is mér egy ütést. A kín elviselhetetlen, csupán kicsit csökken, mikor a rossz vér egy szerkezettel leöli a férgeket, nehogy túlságosan mélyre rágják magukat.

- Hova rejtettétek a sisakot? - Végre megszólalt, bár látszik rajta, hogy ha nem kap kielégítő választ, megint lecsap.

Basil'isk

A kocka el van vetve, mondta egykor egy 'mber. Azzal, hogy megölted a fegyverest, azzal talán helyrehozhatatlan kárt okoztál, bár ki tudja, lehet, hogy senki sem fogja ezt észrevenni. Az ember teste íjhúrként megfeszül, majd elernyed. A testedből a méreg kezd kitisztulni, ahogy óvatosan haladsz felfelé. Pár szinttel mész feljebb, itt harc nyomai látszódnak, sav marta lyukak és néhány ember teteme, az érdekes az, hogy mintha összevesztek volna, hiszen a jelek erre utalnak. A lőfegyvert hordó emberek beakartak jutni egy terembe, de más emberek, akiknek pisztolytól kezdve vasdarabokig és késekig minden van, rajtuk ütöttek. A nyugtalanító az, hogy a meghalt támadók testén lyuk tátong, amikből mellkasrobbantók bújtak elő, illetve van néhány kifejlett xeno, ami a jelek szerint a támadók oldalán van, hiszen a fegyveresek tetemei vannak összedarabolva.

Az ajtó valamennyire fel van feszítve, betekintést nyerhetsz oda és egy labort látsz, steril fehér falakkal, padlóval és néhány különös tárggyal. A tartályokba zárt mellkasrobbantók, arctámadók még nem lepnek meg, de az egyik asztalon egy yautja lándzsa van. Jobban nem tudsz benézni, de biztos is, hogy több tárgy van még bent.

A folyosó kihaltnak tűnik, de neszeket hallasz. Feletted a szellőzőből kaparászások jönnek át, valamivel távolabb meg fegyverek ugatnak fel, nem a gép-ember fegyverei, ezek mások. A fegyverropogásba belevegyül néhány kemény húsú sikolya is.

Gordon

Kezdtek elérni egy zsilipajtót, ami kezd lezárulni. Nem volt könnyű bejutni oda, de sikerült. Gus próbál beérni titeket, miközben fedezőtüzet adtok neki, de a nehézfegyveres férfi lassan halad. A burkolaton lévő lyuk egyre nő, a levegő meg csökken, szemeitek előtt már kis csillagok robbannak szét. Gus kétségbeesésében bevetődik, miközben ti próbáljátok megtartani a lecsukódó zsilipajtót. Elég időt adtok, hogy Gus a Smartgunjával kitámassza és átbújjon.

Éltek, a zsilipajtó lecsukódott, a Smartunnak pedig annyi. Boldogan szívjátok a levegőt, ami ki tudja hányszor lett már újrahasználva. Nos, ideje elérni a C raktárt, hogy teljesítsétek ismeretlen barátotok kérését, már ha nincs jobb ötletetek.

~Talán nem kellett volna megölnöm a kábult fegyverest?~ gondoltam, miközben szíven döföm a csuklópengével, majd végignézem a halálát ~Már mindegy, lehet hogy nem vette észre a gép-ember és pár társa. Azt fogják hinni, hogy a tűz és a füst mindkettőnkkel végzett, így ha a nyomukban vagyok, álcázva kell maradnom. Hátul senkinek, de még egy gép-embernek sincs szeme.~
Miután otthagytam a testet, éreztem hogy a méreg már kezd kitisztulni a testemből, amint a még tüzet nem kapott konténerekre és platformokra ugorva kerestem egy alternatív utat.
Pár szintet sikerült felfelé haladnom, mikor harc nyomaira lettem figyelmes, sav marta lyukak és emberi testek voltak odafent ~Mintha összevesztek volna valamin, aminek az eredménye egy óriási mészárlás lett?~ gondoltam, miközben néztem a testeket. ~A fegyveresek nyilván megpróbáltak bejutni a terembe, mikor a támadók rajtuk ütöttek.~ Ekkor vettem észre, hogy a támadók mellkasán lyukak tátonganak, azaz kikeltek belőlük a következő trófeának való savvérűek. Pár savvérű tetem is volt ott, amik a támadók oldalán voltak. Igen, a születendő mellkasrobbantókat szintén védeni kell, nemcsak a kikeltet vagy a Királynőt, amivel nemigazán szeretnék itt találkozni. Vagy lehet hogy nincs ezen a "vasmonstrumon" egyetlen Királynő egyed sem, mert lehet hogy a savvérűeket csak kísérletezésként hozták ide.
A terem ajtaja félig fel volt feszítve, így benéztem és egy teljesen fehér labort láttam, ahol különös tárgyak, néhány tartályba zárt arctámadó és mellkasrobbantó, valamint egy yautja lándzsa volt elhelyezve ~Vajon mit akarnak azzal a lándzsával, vagy kié volt az a lándzsa, akitől elvették?~ gondolom, miközben a résen keresztül nézem a fegyvert ~Lehet hogy ebben is a gép-ember keze van?~ Nem tudok jobban benézni, de biztosra vettem, hogy több érdekes dolog lehet odabent.
A folyosó, ahol ez a csetepaté zajlott, teljesen kihalt volt, ekkor neszeket hallok, nem tudom honnan, aztán kiderült hogy a felettem lévő szellőzőből jönnek a hangok. ~Végre lesz valami, nemcsak sétálni fogok a folyosón, ahogy idáig volt itt. Persze volt pár kisebb harc, a fertőzött yautja, a savvérű támadás és a gép-ember, valamint a robbanás.~ Távolabbról is hangokat hallok, savvérűek sikolyait és emberi fegyverek ropogását. Nem, ezek nem a gép-emberé voltak, hanem másoké. Lehet hogy embereké, de az is lehet hogy gépeké. Nem tudom, hogy kik vagy mik ölik a lényeket a távolban, de most nemsokára itt lesz egy savvérű ellenfél, mit le tudok győzni, mivel van egy új fegyverem, ami előnyt jelent nekem.
A fegyvert a szellőzőre szegezem és amikor már hangosabb lesz a kaparászás, eleresztek 1-2 lövést, hogy a savvérű alól kilőjem a járatot.

Vash már készen állt az ütésre, de léptek megszüntek az ajtó előtt, majd valami nem várt esemény történt a yautjával, mintha valamiféle láthatatlan erőmező lett volna terem közepén, ami magához rántotta a beavatott.
~ Mi történik itt? Mi lehet ez? ~ gondolta magában a beavatott, majd hirtelen kinyílt az ajtó, és egy rossz vér jött. Vash gyorsan megfigyelte felszereltségét : nincs rajta sisak, könnyű páncélt visel , fegyverként pár tőr van nála és egy különös lánc.
Ahogy Vash a láncra pillantott, hirtelen halovány emlékek törtek elő : ezzel a lánccal már kínozták korábban őt, igaz nem tudja hogy pontosan hányszor. Majd egy újabb emlék sorozat tör a yautjára : egy tűzharc a Ryushin, ahol alienek és rossz vérek támadtak. Majd hirtelen az emlékek meg szakadtak, és a rossz vér elkezdte a kínzást. Vash igyekszik úrrá lenni a fájdalmain, de nem bírja ezt sokáig tartani. Amikor már kezdte volna feladni a Rossz vér hirtelen abba hagyta a kínzást, és a beavatotthoz szólt :
- Hova rejtettétek a sisakot? - ennyit kérdezett csakm de a yautja látta, hogy ha nemfog kielégítő választ adni, akkor folytatódik a kínzás.
- Miről beszélsz? Milyen sisak? Azt sem tudom mi történt! Kínozhatsz tovább, de nem tudom miről beszélsz!- válaszolt minden erejét össze szedve Vash, és minden arc kifejezéséből az őszinteséget sugallta.

Basil'isk

A plazma fémet olvaszt, no meg testet, kitinpáncélos fekete testet. A sav gyorsan szétmarja a szellőzőt, a halott tetem pedig lezuhan, hogy aztán ott is marja a padlót. Igen ám, de nem egyedül jött, a kainde amadhe társakat is hozott. Egy lövés, újabb találat, a tetem lezuhan, de a harmadik, egy warrior már ugrik is, már nincs időd lelőni. Nem messze tőled áll fel, farka azonnal csapásra indul, hogy oldalt fúrja át a nyakadat, de ezzel szinkronban a karmai is meglendülnek, hogy megragadjon. Mindeközben a tűzharc zajai elülnek...

Vash

Erős ütés éri az arcodat, a szádból zöld vér kezd szivárogni. Majd aztán még egy. A rossz vér kényszeríti magát, hogy ne üssön még egyszer.

- Ez egy gkei'moun (egyszerű) kérdés volt, ennyire lar'ja (sötét) lennél? Még egyszer kérdezem, hova rejtetted a sisakot, amit Dachande sírjából mentettek ki? Ha nem mondod meg, nracha-dte (könyörtelen) sorsod lesz, így is elég időt vesztegettem rád és a barátodra! - Ezután egy erős ütést mér a gyomorszáj környékére, a levegő kiszökik a tüdődből, miközben vért köpsz fel.

Dachande sírja? Valami sisak? Meg ki az a "barát", aki szintén ezen a helyen lehet, már ha él egyáltalán. Úgy tűnik, hogy ez a rossz vér eléggé ostoba, hogy nem fogja fel, hogy nem tudsz semmit, bár őt nem zavarja, hogy kínozhat.

Eltalálom a szellőzőt, a plazma megolvasztja egy ponton a fémet, majd a lyuk, amit a plazma ütött, egyre nagyobb lesz és egy idegen teteme zuhan a padlóra, hogy azt marja. Az idegen nem egyedül jött, mert több kaparászást is hallok a szellőzőből. Még egyet oda lövök és még egy savvérűt is sikerült kilőnöm. Még több kaparászás a szellőzőből. Oda lövök a plazmafegyverrel, de ezt az idegent, ami harmadiknak jött, nem sikerült eltalálnom.
Leugrott a járatból és nem messze tőlem ért földet. Feláll és farkával csapásra készül, az a terve hogy átdöfje a nyakamat. De közben karmaival is csapásra készül, megpróbálom kikerülni a farok támadását, ha ez sikerült, akkor megpróbálom gyorsan elintézni pár jól irányzott döféssel.

//most nem tudom, hogy meg van e még a lándzsám. Azt tudom hogy még nálam volt, amikor kirepültem az űrbe, meg akkor is nálam volt, amikor a gép-emberrel összefutottam a hangárban.//

Vash nem tudott más csinálni, mint minden erejét össze szedve tűrni a kínzást, amit az értetlen Rossz Vér mért rá. A beavatott miután végre levegőhöz jutott, igaz hogy kicsit halkan, de szólt a kínzójának:
- Még egyszer elmondom, nem tudom miről beszélsz. Te aztán egy ritka s'yuit-de ( szánalmas) árulója vagy a fajunknak. Bár a yin'tekai (becsület) fontos számomra, vagyis hogy ne mondjak semmit egy magad fajta söpredéknek, de jelen körülmények között nem lenne semmi értelme. Nem tudok semmilyen sisakról, sem Dachande sírjáról. Azt sem tudom mi történt mielőtt elsötétültek a dolgok. Kínozz még tovább ha akarsz, de akkor sem tudok semmit - fejezte mondandóját a yautja, és remélte hogy a Rossz Vér végre fel fogja mondandóját.

Basil'isk

A teremtmény végigvág farkával, a mellvért részben felfogja, a többit meg a húsod. Nem hatol mélyre, bár azért így is vérzel, a sebből zöld vér csurog elő. Ennyivel úsztad meg, miközben kihátráltál és lándzsádat előkapva fejen vágod, szúrni nem tudsz, mert még közel vagy hozzá, de ütni igen. A lény kicsit elkábul, majd különös dolog történik. A feje szétrobban, a sav szépen mellvértedre és sisakodra zúdul, no meg a bőrödre. A páncélzat ellenállt, a tested meg égésnyomokat szerzett.

De mitől robbant fel a feje? Valami különleges képesség lenne? Vagy talán a folyosó végéről, a sötétségből látható lézerpointer okozta, amit bizonyára egy precíziós fegyverre szereltek. Bizonyára ez lehet a megoldás, hiszen ha a lövedék pályáját leköveted, megleled a falba csapódott lövedéket, amit a sav már szétmart. Bár a folyosó azon érszén sötét van, de a világítás néha néha bekapcsol, felfedve egy 'mbert. Ruházata alapján a haverjai lettek itt legyilkolva. Barát vagy ellenség? A hangokból ítélve több puha húsú tart erre futólépésben.

Vash

Hogy mi történt az elkövetkező percekben? Nem tudod, a további vallatás során szó nélkül kaptad az ütéseket, még több sebet szerezve. Arra eszmélsz, hogy máshol vagy, egy nagyobb teremben, ahol egy totemhez vagy láncolva, még két totem van itt, az egyiken egy náladnál is rosszabb állapotban lévő yautja, a másiknál meg egy halott vadász, a bal karja hiányzik, a szemét kivájták és az agyarait letörték. Itt hagytak titeket, hogy meghaljatok, szép lassan. Eszméletedet hol elveszted, hol visszanyered, attól függően, hogy egy-egy rossz vér benéz-e, hogy néhány ütést bevigyen, vagy csak szimplán pengékkel sebeket ejtsenek.

Órák teltek már el, aztán két új társat kapsz, két tengerészgyalogost, a régi ismerőseidet, ők sincsenek jó formában. A rossz vérek a te láncaidat leoldják, majd távoznak. Aztán kinyílik egy ajtó, senki nem jön be, nyilván azt akarják, hogy oda menjetek.

Az idegen nem tudta átdöfni a nyakamat, ehelyett a farka végigvágja a felsőtestemet. A vágás nagy részét a mellvért felfogta, csak egy vágás lett rajta, semmi más. Ahol nem volt páncél, ott kisebb sérüléseket szereztem, a sebből pedig folyt a zöld vér.
Végül is ennyivel megúsztam a gyilkos csapást, de azért nem volt sikeres a kihátrálás, mert nem igazán akartam sebeket szerezni. A lándzsával fejbe vágom a lényt, ami kicsit elkábult, szúrni nemigen tudtam, mert a dög elég közel volt, így csak ütni tudtam.
A savvérű kezd feltápászkodni, hogy újabb támadást vigyen be, de ekkor egy furcsa dolog történt. Az idegen feje hirtelen szétrobban és a savas vér beteríti a folyosó egy részét, de még rám is került belőle, a sav a mellvértemet, a sisakomat és néhány helyen a bőrömet érte. Néhány helyen kisebb marás nyomok jelentek meg a páncélon és a sisakon, de nem olyan vészes, helyre lehet még pofozni. A bőrömön lévő sav meg kisebb égési sérüléseket okozott. Végü lis ha egy átlagos 'mber lettem volna, akkor ennyi sav is elég lett volna, hogy meghaljak. De én nem voltam 'mber.
~De vajon mitől robbanhatott fel a lény feje?~ kérdeztem magamtól ~Talán különleges képesség lehetett? Vagy a folyosó másik végéből látszódó vörös lézer tehette? Nyilván a lézer lehetett, hiszen látszódik a találat helye a falban.~
Visszafordulok a folyosó sötét vége felé és a sisakot hőlátásba helyezem, bár az egyik lencse széle kapott egy kis permetet a savból, még rendesen működött a nagy része és így észrevettem azt, aki fejbe lőtte a savvérűt. Lekapcsolom a hőlátást és rendesen szemügyre veszem, csak az egyik villanáskor vettem észre, hogy egy 'mber az, akinek a haverjait itt ölhették meg. Barát vagy ellenség? Nem tudhatom, csak nézzük egymást, én őt, ő engem. A háttérben meg további 'mberek léptei hallatszódnak, mik egyre hangosabbak és hangosabbak lesznek.
Visszafelé ugyan nem mehetek, mert akkor az égő konténerekkel teli kamrába jutok.

A Rossz Vér nem értékelte Vash őszinteségét, tovább folytatódtak az ütések, míg nem a vadász elvesztette eszméletét. A yautja mikor magához tért, azt vette észre hogy már máshol van, ami egy terem. A beavatott egy totemhez van láncolva, és rajta kívül még két fajtársa van egy-egy totemhez rögzítve, ám az egyikük már nem él. Néha egy-egy Rossz Vér betér, hogy Vash-t és a másik még élő yautját kínozza. Egyszer csak két emberrel térnek be egy rossz vérek. A beavatott ahogy jobban megnézi ezeket az embereket észreveszi, hogy ezzel a két puha húsúval már találkozott, még a Ryushin, igaz ott jobb állapotban voltak. A kínzók eloldják Vash láncait, majd távoznak. Miután távoztak, hirtelen kinyílt egy ajtó, amin nem jött be senki.
~ Mégis mi folyik ott? Mit keresnek itt az emberek? Miért oldoztak el? Valahogy meg kellene értetnem magamat a katonákkal, de a nyaklánc nélkül ez nem fog menni könnyen. Megpróbálom a hagyományos módszert ~ gondolta magában Vash, miközben lassan, fájdalmasan lábra áll.
- Pyode amedha - szólította meg fajtája nyelvén az egyik embert. Szerencsére mindketten rá figyeltek.
Vash oda támolygott az emberekhez, üdvözölte őket fajtájuk test beszédével: megrázta az emberek vállát. Ezután rámutatott a kinyílt ajtóra, ezzel jelezve hogy induljanak el.

Basil'isk

Ezek ellenségek, ez biztos, hiszen egy szövetséges nem lőne rád. A lövész skulója átüti a mellvérted és a testedben áll meg, szíven akart lőni, de honnan is tudhatta, hogy egy yautja szíve hogyan helyezkedik el? Ez volt a szerencséd, létfontosságú szerv nem károsodott, bár nagyon nem kellemes az a lövedék a testben. A többi ember is lőni kezd, a szerencse az, hogy ezek nem nagy kaliberű lövedékek, máskülönben vadász helyett szita lehetnél. A páncélod több lövést is kibír, ezek vagy lepattannak, vagy befúródtak, de vannak lövedékek, amik a húsodba marnak. A zöld vér szépen ömlik, te pedig összerogysz. Mintha ez varázsszó lett volna, a lövések abbamaradnak, bár ez nem sokat számít, a szemed elnehezül, alig tudsz magadnál maradni, a tested már nem bírja ezt a megerőltetést. A fegyverek újra életre kelnek, ám ezek nem téged találnak telibe, akármiket is lőnek, sziszegéseket adnak ki, no meg mintha valami marná a fedélzetet. Minden elsötétül, a Fekete Harcos magához szólított volna? Lehet, bár elég furcsa, hogy úgy kerülsz a Harcos elé, hogy valami erős lény húz téged, meg a fájdalom is visszatért. Az első pillantásodra világossá válik, hogy máshol vagy, ez egy másik folyosó.

Vash

Ezek a puha húsúak összenéznek, elmosolyodnak, hogy régi barátjuk itt van, viszonozzák az üdvözlést, bár mindent beleadtak, de alig érzed meg. Ez betudható annak, hogy ők 'mberek, de lehet, hogy már erejük végén járnak. A te vezetéseddel indultok az ismeretlen felé. A folyosó sötét, semmi világítás. Az egyik ember a falt tapogatja, hogy tudja merre megy, aztán ijedten húzza vissza a kezét, valami ragacsos anyagba nyúlt, mondani sem kell, hogy mi is lehet az. Ha ez nem lenne elég, a levegő a szokottnál is bűzösebb, egy terembe kerültök, ahol fények gyúlnak. Bár ne lenne világos, hiszen így látjátok mi vár rátok!

A teremben különböző fajta féle csontok, tetemek vannak. Mondani sem kell, hogy ez egy keltető, most "csak" féltucat tojás van itt. A szirmok kezdenek szétnyílni, de mivel tarthatnátok ezeket fel? Itt csak tetemek vannak, meg csontok...

Az 'mber lőtt egyet a fegyverével majd éles fájdalmat éreztem a mellkasomban, az 'mber eltalált, a lövedék átütötte a mellvért egy részét és a mellkasomban állt meg. Szerencs, hogy nem szíven lőtt, mert akkor holtan estem volna össze.
A többi 'mber is megérkezett és lőni kezdett rám, a páncél ellenáll, de pár lövedék egyes testrészeimbe fúródott. Igaz, ezek nem olyan nagy kaliberű lövedékek voltak, de sebeket szépen tudtak ejteni. Sebeimből zöld vér folyik ki, erőm elhagyott és a földre rogytam. Ekkor abbamaradtak a lövések.
A szemem elnehezült, már nem tudok magamnál lenni. A fegyverek ismét eldördültek, de nem rám lőttek, hanem valami másra, valamire, ami sziszegő hangot ad ki magából. Többet nem láttam az eseményekből, mert elsötétült körülöttem a világ.
A Fekete Harcos magához szólított volna? Ez lenne a végem? Nem tudom. Nem kicsivel később kinyitom a szemem és egy másik folyosón találtam magam, de valami nincs itt rendjén, valami húz engem a lábamnál fogva. A fájdalom visszatért. Valamit látok magam előtt, de nem tudom kivenni, hogy mit. Lassan kezdett visszatérni a sötétség, de ha meghalok vagy elájulok a vérveszteségtől, hisz a fájdalmon kívül nem érzek semmit se, még azért megnézhetem, hogy ki vagy mi húz és éppen hova húz engem. Barát vagy ellenség...

//Tudom, hogy nem haltam meg, csak sok vért veszítettem. Lehet hogy el fogok ájulni megint és valahol máshol térek megint magamhoz. De hogy most éppen ki vagy húz, azt nem tudom, hisz a fájdalmat érzem csak.//

A fájdalom nem múlik, bár ez jó jelnek vehető, hiszen ha érzed, akkor biztosra vehető, hogy még élsz. Mivel a lábaidnál fogva húznak, így csupán a fejedet kell felemelned. Nem kell magasra, mert így is láthatod mivel állsz szemben. Banánforma fej, a hátból kinövő, ismeretlen rendeltetésű csőszerűségek, illetve a pengeéles farok. Egy sóval, egy kemény húsú, egy szimpla drone. Öröm az ürümben, hogy a csuklópengéd megvan, bár a lándzsa, vagy a plazmafegyver sehol, miért is lenne nálad, hiszen elrablód számára ezek jelentéktelen tárgyak, nem úgy mint te, akiből egy erős kemény húsú születne meg.