USS Firenze

Pár percnyi séta után a robot bement egy másik helyiségbe, én követtem. Amikor beléptem, a fények kigyúltak a helyiségben és észre vettem, hogy ez egy hangár. Odabent volt két számomra ismeretlen hajó valamint az a hajó is ott volt, melyet a bliori mészárosok használtak (és valószínűleg ezzel hoztak ide).
Bárhogyan is nézem, ebben a helyiségben rajtam és a roboton kívül nincs senki, de azt azért meg tudtam állapítani, hogy nemrég érkezett. Tehát én sem vagyok itt olyan rég.
A robot felment a hajóra, én követtem. A gép megállt az egyetlen ajtó előtt, ami a hajón volt. Egy fémdobozt vettem észre amiből emberi hangok jönnek ki. A torzulásból rá tudtam következtetni arra, hogy ez valami kommunikációs eszköz lehet. A torz hangok után válaszkép egy kristálytiszta hang válaszol, ami elég különös. Mivel azt tudom, hogy egy ember nem férhet bele egy kb. 50 x 50 cm-es dobozba, legalábbis nem egyben.
Ez elég félelmetes és meglepő volt számomra. Torz hangokra egy kristálytisztán kivehető hang válaszol.
A robotra néztem és megfogalmazódott bennem az a tény, hogy ő csak azért hozott ide, hogy végezzen velem. De fegyvert nem láttam nála. Mivel csak csuklópengém van, így szinte semmi esélyem nem lenne ellene.
Egy másik tény is megfogalmazódott bennem, mégpedig az, hogy valaki vagy valami van a közelben, aki engem vagy a robotot akarja elintézni.

Gordon közlegény

Úgy történt ahogy akartad. Szegény mozgássérült férfinak esélye sem volt a kiképzett űrgárdistával szemben. A pisztolyodból kicsapó lőszer áthatolt az agyon, majd távozott a fejtetőn át. Persze minden tele lett agyvelővel és vérrel, ez alól a közlegény keze sem kivétel. Már éppen mennétek tovább de Yuki, aki a hátvédet adja, rátok szól hogy nézzétek mi történik. Hát igen, a kivégzett férfi mellkasából valami kezd kidudorodni. Természetesen a jól ismert förmedvény a tettes, a mellkasrobbantó nem sokat időzik, azonnal támadásba lendül, valamiért - mintha egy felsőbb hatalom akarná - téged néz ki első áldozatának. Gyorsan siklik feléd, társaid csak most kezdik lekapni a fegyvereiket hogy lőhessenek, nálad pedig még mindig ott a véres pisztoly.

Basil'isk

Telik az idő, nem történik semmi, a robot is csak áll, aztán megmozdul. Többször a doboz felé ütközik, jelezve hogy a gépet irányító ember unja a várakozást, nyisd már ki azt a fránya dobozt. Az újabb beálló csendben a dobozból újabb kristálytiszta hangok csendülnek fel. Természetesen a 'mber beszédet nem érted de úgy tűnik hogy kérdéseket mond. A dobozban levő valami vagy valaki nem is sejti hogy nem egy 'mber van itt. A robot is a kis karjaival rád mutat, aztán a dobozra.

Nem történik semmi. Nincs hátul senki. A robot egy kis idő múlva megmozdult és többször a doboz felé ütközik.
,,Lehet, hogy a gépet irányító valaki vagy valami nagyon unja a várakozást és azt akarja, hogy nyissam ki azt a fránya dobozt."
Újabb kristálytiszta hangok csendülnek fel a dobozból. Mivel nem értem az emberek beszédét, így csak találgatni tudok, hogy mit akar üzenni a hang tulajdonosa.
,,A dobozban lévő valaki vagy valami nemigazán tudja, hogy nem egy ember van itt, hanem egy vadász, kit megfosztottak maszkjától és fegyvereitől."
A robot most már rám, aztán a dobozra mutat jelezve, hogy nyissam ki.
,,Oké, kinyitom ezt a dobozt. Ha az a valaki vagy valami ártalmatlan, akkor megkímélem az életét. De ha a doboz kinyitása után rám támad, akkor végzek vele."
Csuklópengémmel egy kis rést nyitok a doboz oldalán, majd lassan kezdem azt kinyitni. Minden lehetőséget figyelembe vettem a dobozban lévő valamivel kapcsolatban. Nem igazán szeretném, hogy rám támadjon, így még mindig készenléti helyzetben hagyom a csuklópengét.

Gyorsan elintéztem az embert, vagy bármi is volt. Elkezdtem letörölni a vért egy ronggyal a kezemről, amikor Yuki szólt hátulról. A férfi mellkasából kirobbant egy fejletlen idegen és ki mást szemelt volna ki, mint engem? A rongy eldobása után ráemelem fegyveremet a lényre, pontosabban a gyorsaságától függően valamennyivel elé, majd meghúzom a ravaszt, és remélem, a társaim is így tesznek, a kezem, vagy a pisztoly pedig már nem csúszik a vértől. Ha viszont nem sikerülne lelőni, megpróbálok rátaposni: kis szerencsével legalább a farkára rá tudok lépni, és akkor már könnyebben lelőhetem.

Gordon

A lövedékek - mind a négy - célt találnak, a kis dög hamar holtan találja magát. Hogyan is mondtad nem olyan régen? A kalózok vére nem marja a fémet, de az idegennek a vére igen. A hulla körül egyre nagyobb lesz a lyuk, nem sok kell hogy átmarja azt a maradék két szintet. Ha szerencsétek van akkor a hajó burkolatát csak nem viszi át, bár ki tudja. Futólépésben indultok el a KOM terem felé, csupán a hajó aljáról a felső szintre kell felverekednetek magatokat. Magatok mögött hagyjátok azt a szintet ahol a delikvenst megölted, ezen a helyen még nem jártatok de meglepő számotokra hogy a T alakú kereszteződésnél (te a T betű bal szárnyában vagy, lefele kellene haladni) három - szó szerint - darabokra lőtt embert találtok, a falon pedig nagy kaliberű fegyver által ütött lyukak és tömérdek vér, belsőségekkel spékelve. Mintha valami gépies nesz is hallatszódna abból az irányból ahonnan a lövedékek jöttek anno.

Basil'isk

A dobozt kinyitod, valami durva látvány tárul eléd. Egy ember feje, kísérteties ahogy a szemei végignéznek téged, majd a száj vigyorra húzódik.
- Üdvözlöm, mi már találkoztunk a Varon, akkor is tolmácsként dolgoztam, erre emlékszik. Nos, ha lenne szíves és kivenne engem innen azzal sokat segítene. Tekintsen rám amolyan összekötőnek, az új gazdám akar magától valamit, amit majd a headseten keresztül ad meg. - a headsetből szavak hallatszódnak, pár pillanat múlva a szintetikus már mondja is a lényeget - Mondja, hajlandó belemenni az üzletbe, maga segít néhány dolgot elintézni, cserébe talán életben marad. Ha nem segít akkor már nem csak a másik társaság hanem a gazdám is meg akarja ölni.

Fejedben egy terv kezd kibontakozni, mi lenne ha üzennél a klánodnak, talán a közelben lehetnek és akkor elvihetnek téged innen. A szintetikus választ vár, segíttel a gép gazdájának vagy magánakcióba fogsz és megpróbálsz keresni valami terminált amire alkarpaneled rácsatlakoztathatod, merre is kellene keresgélned a megfelelő üzenő berendezést.

//Basil'isknak: akármelyiket is választod nem fogsz kapni büntetést, a döntésed fogja meghatározni a további kalandod menetét, meg hát Gordonét is//

Amikor kinyitottam a dobozt egy ember fejét találtam benne, szemei végigmértek és a szája valami mosolyfélére húzódik, majd megszólal:
- Üdvözlöm, mi már találkoztunk a Varon, akkor is tolmácsként dolgoztam, erre emlékszik.
Egy kis gondolkodás után felismertem, hogy az a szintetikus volt az, aki segített nekem eljutni ahhoz a fél ember fél gép fazonhoz.
A szintetikus feje folytatta: - Nos, ha lenne szíves és kivenne engem innen azzal sokat segítene.Tekintsen rám amolyan összekötőnek, az új gazdám akar magától valamit,amit majd a headseten keresztül ad meg.
A szintetikus fején lévő tárgyból emberi szavak hallatszanak. Pár pillanat múlva a fej elmondja nekem a lényeget - Mondja, hajlandó belemenni az üzletbe, maga segít néhány dolgot elintézni, cserébe talán életben marad. Ha nem segít akkor már nem csak a másik társaság hanem a gazdám is meg akarja ölni.
,,Másik társaság? Üzlet? Gondoljuk végig. Az a fél ember fél gép férfi elkap, ide hoz, szétszereli a tolmácsot és rajta keresztül akar valamiféle üzletet elintézni velem. Ha belemegyek, akkor biztosan életben maradok. De ez akár csapda is lehet. Valahol keresnem kell egy terminált, melyen keresztül üzenhetek a klánomnak, hogy jöjjenek a hajóra erősítéssel, de vajon hol lehet az a terminál? Addigra is bele fogok menni ebbe az ún. üzletbe."
A szintetikus választ vár tőlem, majd megmondom neki, hogy hajlandó vagyok belemenni az üzletbe, majd kiveszem a dobozból a szintetikus fejét és várom a további információkat.

A vonal másik végé lévő személy biztosan nem tudja, hogy csak azért megyek bele az ő üzletébe, hogy el tudjak innen menni és lehet, a fejével a kezemben.

A tolmács fordítja is szavaidat gazdájának, pár másodperc múlva már recseg is a headset, megjöttek a te feladataid.
- Az első feladatod végezni az ellenséges csapattal, de legalábbis foglald le őket amíg a gazdám és társai elvégzik a dolgukat. Ehhez el kell jutnia a hajó hídjára, ott ütöttek tanyát. A feladathoz visszakapja a felszerelését, amit az éppen most nyíló szekrényből magához is vehet. A térképolvasással ne törődjön, biztosíthatom hogy a memóriámba van táplálva az útvonal, önnek csak a helyes irányba kell fordulnia.

Nos, irány a híd, itt bizonyára üzenhetsz is klánodnak.

A tolmács fordítja is gazdájának azt, amit mondtam, majd pár másodperc múlva érkezett is a válasz és a tolmács lefordította a feladataimat:
- Az első feladatod végezni az ellenséges csapattal, de legalábbis foglald le őket amíg a gazdám és társai elvégzik a dolgukat. Ehhez el kell jutnia a hajó hídjára, ott ütöttek tanyát. A feladathoz visszakapja a felszerelését, amit az éppen most nyíló szekrényből magához is vehet. A térképolvasással ne törődjön, biztosíthatom hogy a memóriámba van táplálva az útvonal, önnek csak a helyes irányba kell fordulnia.
,,A hídon biztosan tudok üzenni a klánomnak, de azért kíváncsi is vagyok, hogy kik vagy mik a másik csapat tagjai. Nem tudom, de azért biztosra veszem, hogy a másik csapatot is valami miatt küldték ide és most csapdában vannak. Márpedig csapdába csalt lényre nem szoktam vadászni, hacsak nem én csaltam oda azt."
Magamhoz veszem a fegyvereket, kimegyek a helyiségből és elindulok jobb felé. Hátha ott van a híd és a másik csapat, akiket le kell foglalnom egy kis időre, de még a klánomnak is tudok üzenni. Mivel ideiglenes szövetségben vagyunk az emberekkel, biztos kapcsolatot tudok majd velük teremteni a tolmáccsal. Nem igen akarok ideiglenes szövetségeseket megölni, de egy-két percig le kell őket foglalnom valahogy.

A morbid kulcstartód szépen elnavigál tégedet, senkivel nem találkoztok, minden csendes, csupán néhány gép zúgása töri meg a csendet. Az egyik folyosón kilőtt töltényhüvelyeket veszel észre, utána lövésnyomokat a falon, a falról vérnyomok vezetnek le, a már megalvadt vér cseppjei egy becsukott ajtóhoz vezetnek, bárkit is lőttek meg, az még bent kell hogy legyen. Rajtad áll a döntés hogy foglalkozol-e ezzel a rejtéllyel vagy folytatod tovább utad.

A szintetikus feje szépen elnavigál, hol az egyik, hol a másik irányba kellett fordulni egy-egy folyosón. Minden csendes, csak egy-két gép hangja töri meg a csendet. Elérek egy folyosóra, ahol kilőtt töltényhüvelyeket veszek észre a földön, aztán lövésnyomokat a falon. Ugyanakkor vért is találtam, amit követve egy ajtóhoz jutok el ami be van csukva, és valószínűleg a sebesült még bent lehet.
Megpróbálom valahogy kinyitni az ajtót, mert lehet hogy bezárta az illető. Aztán szétnézni odabent, majd aztán folytatom az utat a híd felé, ahol majd találkozok a másik csapatta és tudok üzenni a klánomnak, hogy jöjjenek ide erősítéssel.

Az ajtó könnyedén nyílt ki, feltárva a titkot amit őrzött. Normál, személyzetnek készült, olcsó szoba. Bal oldalon egy ágy, középen egy ksi szekrény, jobb oldalt pedig a mosdó. A te érdeklődési köröd nem ezek, hanem a vér tulajdonosa, az a férfi ki őrülten ugrik neked, kezével a torkodat akarja átfogni. Bizonyára nincs magánál, hiszen ekkora óriást mint te nem fojthat meg, pláne ennyi vérveszteség után. Szeméből fájdalmat és őrületet lehet leolvasni.

Könnyedén kinyílt az ajtó és egy szokványos, a személyzetnek készült, olcsó szobát tárt fel. A vér tulajdonosa, egy férfi ember nekem ugrott és a torkomat próbálta átfogni.
Ilyen vérveszteségnél nem lehet magánál, hogy egy nála párszor nagyobb humanoid élőlényt próbál megfojtani. A szeméből tisztán kivehető a fájdalom és az őrület.
Megfogom az ember két kezét, elkezdem erősen szorítani, hogy elengedje a nyakamat, majd eldobom magamtól, hogy legalább megszabadítsam a szenvedéstől és aztán tovább folytassam az utamat a híd felé.

Eldobtad a férfit, bár nem akartad megölni mégis ezt tetted. Az okés hogy néhanapján az edzőteremben a hajókon így elvered az ellenfeleidet, az is okés hogy néha alieneket dobsz el de emberrel ilyet még nem csináltál. A szegény 70 kg-os férfi nagy erővel nekiütközött a falnak és eltört a gerince. Nem gond, máskor jobban csinálod. Éppen mennél ki az ajtón mikor meghallod a jellegzetes hangot: bordák reccsenését, ahogy a kemény húsú parazita utat tör magának. Szintetikus társadnak nincs teste, ha lenne akkor sem lehetne őt megfertőzni, te sem lehet a hang kiadója hiszen akkor fájdalmat éreznél, tehát Mr. törött gerinc lehet a tettes.

A férfit nekidobtam a falnak, eltört a gerince és már nem mozdult többet a helyéről.
,,Az igaz, hogy edzésnél vagy hajón az ellenfeleimet elverem, vagy savvérűeket dobok így el, de emberrel még soha nem csináltam ilyet. Sőt, nem akartam megölni, de mégis ezt tettem."
Mennék ki a szobából, amikor roppanáshangokat hallok, megfordulok és észreveszem, hogy a halott férfiból valami kezd kijönni. A bordák reccsenéséből kivettem, hogy egy parazita az. Még nem látom a lényt, ezért xeno látásmódra váltok a maszkomon, így már látom a kis parazita egy részét, majd valami nedveset érzek pár helyen a testemen, mivel a kis dög már kitört az áldozatból és az a nedves dolog nem lehet más, mint az áldozat vére.
Nem tudom, hogy most mi lesz. Lehet, hogy a lény elcsúszik egy rejtekhelyet keresve vagy pedig egyből rám ront. Ha rám rontana, akkor csak elkapom és megölöm a csuklópengével vagy a késsel.

Nem voltál útban, inkább választotta a menekülést jelentő szellőzőnyílást aminek bár ráccsal le volt fedve a bejárata de egy ekkora kis teremtménynek ez semmi, ő átfér de te nem. Headset reccsen, emberi szavak jönnek, amit a fordítód elmond neked is:
- Vigyázz, ezek az emberek veszélyesek, nem hittük volna hogy itt is felbukannának de ez már úgy is mindegy. A mellkasrobbantó irányítja őket, ezért a belső dögöt kell megölnöd, ha csak a gazdatestet puszítod el, a xeno kitörhet belőle. Mellékesen fegyvert is tudnak használni, tehát egyáltalán nem hülyék.

Nincs is ennél jobb, fegyverkezelő izék, akiket talán a zombi szóval lehetne leírni. Nem is élnek, hiszen bennük van a Halál de még nem haltak meg, vajon milyen érzés lehet így "élni"?

A mellkasrobbantó inkább a menekülést választotta a harc helyett. Egy kis nyíláson keresztül hagyta el a szobát és még a rács sem állíthatta meg, könnyen átfért rajta.
Ekkor megszólal a headset, majd a tolmács fordítja is annak üzenetét:
- Vigyázz, ezek az emberek veszélyesek, nem hittük volna hogy itt is felbukkannának de ez már úgy is mindegy. A mellkasrobbantó irányítja őket, ezért a belső dögöt kell megölnöd, ha csak a gazdatestet pusztítod el, a xeno kitörhet belőle. Mellékesen fegyvert is tudnak használni, tehát egyáltalán nem hülyék.

Azt hittem, hogy egyszerű lesz az út a hídhoz, de most így, hogy még fegyverkező ,,zombik,, ellen is harcolnom kell, arról egy szó sem volt.
,,De vajon milyen lehet úgy az élet, hogy van bennünk valami, ami megöl minket órákon vagy napokon belül?"
Nem lehet tudni, hogy milyen lehet fertőzötten az élet, de annyit azért tudok, hogy nem lehet kellemes.
Elhagyom a szobát és folytatom az utat a híd felé. Közben miden sarokba vagy sötét zugba benézek, hátha nincs ott fertőzött.

A folyosókon haladva meghallod egyik fajtársad hangját, nem mutatkozik, hangja is a távolba vész. Lehet hogy a rácsozott padló alatti vagy fentebbi szinten halad, ki tudja. Elérsz egy nagyobb terembe ami egykor raktár lehetett, a nagy konténerek most mint falak magasodnak feléd, de nem akkorák hogy ne tudj a tetejükre ugrani.
- A teherlift a túlsó végen van, az egyenesen felvisz a felső szinten levő területekre, onnan meg csak két szintet kell lemenni és ott is vagyunk a hídnál. Számításaim szerint ha nem lesz gond akkor 15 percen belül ott is lehetünk.

Igen ám de a konténerek fölött gépies zajok hallatszódnak. A PredTech látásmódon veszed csak észre hogy vagy néhány automata löveg van telepítve, értelemszerűen azok ellen amik ott próbálnának elmenekülni, de azért ki lehet őket kerülni. A konténerek között pedig néhol kis téglalap alakú tárgyakat látsz amik amikből vörös lézerek pásztázzák a környezetüket. Nos, M20 típusnéven szerepelnek a hadseregben, aknák lévén nem lenne jó ha a lézer téged érne mert akkor a vadászok népe leírhat egy újabb vadászt.

A folyosón haladva egyik fajtársam hangját hallom, nem mutatkozik és a hangja is egyre halkul. Nem tudom, hogy honnan jött, lehet a felső vagy lehet hogy az alsó szintről. Legalább tudom, hogy a fajtársam még él.
Kicsit később leérek egy nagy terembe ami minden viszonnyal raktár lehetett, most a bent lévő konténerek falként magasodnak előttem, persze nem olyan nagyok hogy ne tudjak a tetejükre ugrani.
- A teherlift a túlsó végen van, az egyenesen felvisz a felső szinten levő területekre, onnan meg csak két szintet kell lemenni és ott is vagyunk a hídnál. Számításaim szerint ha nem lesz gond akkor 15 percen belül ott is lehetünk. - mondta a szintetikus feje.
A konténerek tetején valami gépi zajt hallok, ezért átváltok PredTech módra és felerősített robotfegyvereket veszek észre. Ha felugranék, akkor az nagyon rossz döntés lenne, mert a fegyverek azonnal tüzet nyitnának. Viszont valahogy ki lehet őket cselezni. A konténerek közt pár helyen meg aknákat veszek észre, ezekkel is jó lesz vigyáznom. Mivel már a Blioron és a Helene-n is találkoztam ezzel a furfangos szerkezettel, így már valamennyire ismerem is őket. De ezek lézeresek, így nem lesz elég könnyű az áthaladás köztük. De mindenesetre megpróbálkozok valamivel, keresek egy tárgyat és azt átdobom az egyik akna felett. Akkor az aktiválná a detonátort és a kérdéses akna felrobbanna. Igaz, felhívnám magamra a figyelmet, de legalább átjutnék a konténerek közt.

Akad itt egy deaktivált takarítórobot, kis tányéralakú, pont olyan, mintha egy dobókorongot szorongatnál, csak ez nem fegyver, hanem egy takarító. Az akna észleli is a mozgást, dühösen szórja ki magából a jó 700 darab golyóscsapágyat, amik átütik az egyes konténerek oldalait, illetve vadul pattannak le a keményebb felületről. Egy csapágy éppen sisakodban áll meg, valahol a beavatási jelnél. a sisak erősen behorpadt, de némi fejfájástól eltekintve nincs bajod.

Előrébb haladsz, a konténerlabirintus három további oldalra ágazik el, mindenhol M20-as aknák. A lövegek felül még hallhatóak, ám a gépek zajába elvegyül valami más is, valami élőlénytől jön. Észrevétlenül halad feléd, aztán megmutatja magát, az általad megtisztított oldalról jött, vagy inkább mondjam, hogy jöttek? Mert három ember tűnik fel, szemükben az őrület csillog a fájdalommal. Mindannyiuk kezében egy pisztoly van, pontosan feléd fordulva.

- A jobboldalin kívül minddel végezz! - Mondja a groteszk fordítód. Magyarázkodásra nincs idő, el kell fogadni, hogy azt a bizonyos egyet hagynod kell.

Sikerült szereznem egy kis tányéralakú gépet, amit az aknák felé dobtam. A gép aktiválta az aknát, ami fel is robbant és golyócsapágyakat szórt ki magából. Az egyik csapágy a sisakomat éri, ami behorpadt, de én szerencsére nem szenvedtem sérülést, csak egy kicsit fájt a fejem. ,,Ha közelebb lettem volna, akkor ez a golyó átüti a sisakomat és meghalok."
A megtisztított útszakaszon tovább is mentem, a fémlabirintus háromfelé ágazik és mind a három út tele van aknákkal. Persze fent nem tudok haladni a lövegek miatt, de ekkor valami más hang is belevegyült a gépek zajába. Valami élőlény közeledik felém. Az általam megtisztított útszakaszon három ember tűnik fel, mindegyiküknél pisztoly van.
- A jobboldalin kívül minddel végezz! - mondja a szintetikus feje. Magyarázkodásra vagy gondolkodásra nincs időm, a jobboldali emberen kívül mindet meg kell ölnöm. A lándzsát a középen álló felé dobom, majd becélzom a baloldalon állót, hogy le tudjam rohanni és le tudjam döfni a csuklópengével. A jobboldalit majd valahogy meg kell állítanom, hogy ne tudjon elmenekülni vagy ne tudja megölni magát.

A lándzsa valahol a szívben áll meg, ez gyors halált eredményez. A mellette levő delikvens pedig fejvesztve dől el, szó szerint. A jobboldali emberke pedig... magától dől el? Igen, a fejébe lökődött egy nyíl. A röppályájából számítva megleled a gyilkost, ismerős alak, a sisakod szerint félig ember, félig gép. Hány ilyen élőlényt is ismersz? Maszkjához emeli a kezét, bizonyára valami kommunikátor van nála, hiszen a szintetikus már kezdi is a fordítást: - Az egyik primitív fajtársa erre tart, jobb lenne, ha likvidálná őt is, apropó, a helyében én átütném a hullák mellkasát, egészségtelen dolgok vannak ott, amik várnak, hogy megszülessenek.

Valóban, a hullák mellkasa már kezd is domborodni, időközben pézsmaszag csapja meg orrodat, közel a fajtársad.

Sikeresen kivégeztem a baloldalon és a középen álló fegyverest, de viszont a jobboldali ember meg egy nyíltól meghalt. A röppályából kiindulva sikerül megtalálnom a gyilkost, a fél ember-fél android fickót, aki a valami miatt a maszkjához emeli a kezét, majd a szintetikus megszólal.
- Az egyik primitív fajtársa erre tart, jobb lenne, ha likvidálná őt is, apropó, a helyében átütném a hullák mellkasát, egészségtelen dolgok vannak ott, amik várnak, hogy megszülessenek.
,,Ki kell végeznem a fajtársamat? Ha az a társam, akit velem együtt kaptak el..." mondom magamban, miközben lenézek a testekre. Mind a három ember mellkasa lassan elkezd domborodni. Az egyik testéből kihúzom a lándzsát és mind a három hullát átdöföm a mellkasán, így is kevesebb savvérűvel kelljen harcolnom, míg elérek a hídhoz. Eközben megérzem az ismerős pézsmaillatot, közel van a fajtársam, gyorsan sietnem kell a három mellkasrobbantó kivégzésével.

Kettőször emelkedik fel és csap le a lándzsa, két mellkasrobbantó idő előtt pusztul el. A harmadik azonban nemcsak kitör a gazdatestből, de el is tud menekülni. Egyenesen bele egy aknába, ami darabokra robban és az egyik tartályból fekete folyadék kezd csordogálni, de más nem történik. A pézsmaszag egyre erősebb, aztán ösztönszerűen vetődsz el, ahol álltál, egy plazma csóva csapódik be, megérkezett vadásztársad, aki ellened van. A mini aréna közepébe ugrik, váll-lövege célra tart, ami a te fejed.

A háromból két mellkasrobbantóval sikerült végeznem lándzsámat használva, a harmadik sikeresen kitört a halott ember mellkasából és menekülőre fogta a dolgot. Egyenesen belement az egyik aknába, ami felrobbant, így a kis teremtményt is magával vitte. Az egyik tartályból a robbanás következtében fekete folyadék kezdett el csordogálni, de más is történik eközben.
A pézsmaszag, amit éreztem egyre erősebb és erősebb lett, majd ösztönszerűen vetődök el a földön, mivel egy plazmanyaláb csapódik be arra a helyre, ahol az előbb álltam. A másik vadász is megérkezett, egyenesen a "mini aréna" közepébe ugrik és váll-lövege a fejemet célozza. Ezek szerint ez a vadász ellenem van, de mivel nekem nincs váll-lövegem, így próbálom meggyőzni, hogy vegye le a fegyvert a válláról és inkább közelharcban döntsük el, hogy ki éljen és ki haljon.

//Ez utóbbi a Ragadozókból jött, amikor a két predi egymás ellen harcol. Jó, tudom hogy ott vem volt olyan, hogy az egyik meggyőzi a másikat hogy közelharcban kaszálják le egymást.//

A löveg megint feléd fordul és lő, bár elugrasz előle, a lövedék telibe kapja a fekete folyadékot, amiről megtudhatod, hogy üzemanyag volt, ami most meggyulladt. Hatalmas robbanás történik, ami láncreakciót okoz, halálos repeszek száguldanak mindenfele, az egyik bele is áll a bal combodba. Ellenfeled sem jár jobban, őt egy nagyobb konténerlap kiüti.

A tűz elalszik, hiszen lyuk keletkezett a hajón és az űr kezd mindent kiszívni a cirka fél méteres hasadékon, ami két méteren át meglelhető. Érzed, hogy a lyuk kezd maga felé szívni, miközben mindent kiszippant. Irány a legközelebbi zsilipajtó.

//most egy infectoid preddel állsz szemben, aki amolyan zombiszerűség, egy alien mellkasrobbantó irányítja//

Nem sikerült rábeszélnem a közelharcra, mivel a váll-lövege ismét felém fordul és elereszti a plazma lövedéket, ami ha telibe talál, halott vagyok. Viszont sikerült elugranom a lövedék elöl, az telibe kapja a fekete folyadékot, ami meggyulladt. Hatalmas robbanás történt a tűz miatt, a robbanás láncreakciót okozott és mindenfelé repeszek kezdtek el száguldozni. Az egyik repesz eltalálja a combomat, az ellenfelemet kiüti egy nagyobb konténerlap. Mindeközben a tűz elaludt, mivel egy lyuk keletkezett a hajón és a vákuum mindent kezdett kiszippantani az űrbe. Érzem, hogy a lyuk kezd maga felé szívni, gyorsan egy zsilip felé veszem az irányt a kiütött ellenfelemet pedig otthagyom, mert lehetséges hogy egy mellkasrobbantó volt benne és az irányította.
Egyre gyorsabban futottam, mivel a vákuum már majdnem mindent kiszívott. Láttam, hogy pár holttest és akna kirepül a lyukon. Most már nem biztos, hogy gyorsan a hídra érek.

//Hát annak a prednek már mindegy. Vagy a mellkasrobbantó öli meg vagy pedig kiszívja a vákuum. Szerintem az utóbbi a legjobb választás a számára, mert akkor a benne lévő lény is elpusztul.//

A lépések egyre nehezebbek, a hajón keletkezett lyuk pedig kezd egyre tágulni, már abban kapaszkodsz amiben tudsz, aztán erős rántást érzel a lábadon, az ellenfeled még él és nem akarja, hogy élve kijuss innen, még ha ő is belepusztul az egészbe. Keményen markolja a lábad, miközben te meg egy korlátot szorongatsz, hogy nehogy elszállj. A kapaszkodás egyre nehezebb, az sem könnyíti a helyzetet, hogy több kisebb tárgy is neked ütközik.

Egyre nehezebben és nehezebben tudok mozogni, miközben a hátam mögött egyre jobban tágulni kezd a falon lévő lyuk. Már majdnem odaérek a zsiliphez, mikor már sokkal gyorsabban távozik a levegő a hangárból. A fal már már nem volt meg azon a részen ahol a lyuk van, egyre több tárgy repül ki rajta. Gyorsan elkapok egy korlátot és megpróbálok megkapaszkodni rajta, amikor erős rántást érzek a lábamon. Hátra nézek és látom hogy a kiütött vadász fogja a lábamat.
"Nem akarja, hogy innen kijussak. Jobb lett volna, ha azonnal átdöftem volna a szívét, ezzel is megkímélve őt a szenvedéseitől."
A vadász a lábamat fogja, a levegő egyre jobban távozik a hangárból, kisebb tárgyak csapódnak nekem de még az ellenfelemnek is csapódik egy pár. Nem tudok mit tenni ebben a helyzetben, a szorításom is gyorsan kezd engedni.
De van valami, amire az ellenségem nem számít, valami ami benne nincs meg, valami ami csak bennem van és alig várja hogy megmutassa magát...

Kirepültél, a vákuum téged is kiszívott. Erős ütést ad neked a hajótest mikor felsőtested nekiütközik, talán még a bordád is megrepedt. Ha még ez lenned a legnagyobb gondod! Ugyanis máris kint vagy az űrben, az álcaháló nem fog sokáig melegíteni téged, nem kellene megvárni míg megfagysz, bár legalább nem fulladsz meg a maszkod miatt.

Őrületes pörgéssel mész neki a a tárgyaknak, pengéiddel megállítod magadat egy kisebb konténerben, már csak az a kérdés hogyan jutsz vissza a hajóra, ami jó 50 m-re van tőled. Szintetikus társad nem segít már, a vákuum kiszívta őt is és ki tudja hol van, ha egyáltalán működik még.

Ellenfeled bizonyára halott lehet, fagyott zöld vércseppek láthatóak mindenhol, no meg belsőségek. Pár perc után a Firenze dokkjából egy robot jön elő, polipra hasonlít, ami a kirepült hulladékot kutatja, bizonyára te utánad. Barát vagy ellenség lehet? Ki tudja.

A szorításom nagyon engedett és a vákuum kiszívott mindkettőnket a hajóból. A testem nekicsapódik a hajótestnek, lehet hogy néhány bordám is megrepedt az ütéstől, de ez a legkisebb gond. Kint vagyok az űrben, pörögve csapódok neki a kisebb tárgyaknak és érzem hogy lassan kezdek kihűlni, az álcahálóm már alig melegít.
Csuklópengéimmel sikerült megállítanom magam és észreveszem hogy jó 50 méterre vagyok a hajótól. Közben azt is észreveszem hogy a szintetikus már nincs meg. Őt is kiszívta velem együtt a vákuum és egyszerűen eltűnt.
,,Ez így nehézkes lesz." mondom magamban ,,A szintetikus eltűnt, így nehezen fogok a hajó hídjára érni."
Az ellenfelem már bizonyára halott lehet, mert fagyott zöld vércseppeket és belsőségeket látok mindenhol. ,,Ezek szerint megtörtént, megszületett."
Pár perccel később egy polipra hasonlító tárgy jön elő a hajó egyik dokkjából. ,,Bizonyára engem keres. De nem tudom, hogy barát e vagy ellenség. Megvárom hogy közel jöjjön, ha behúz akkor minden bizonnyal barát, de ha támadni akar akkor ellenség."
Várom hogy közelebb érjen a gép, akkor megtudhatom hogy milyen.