ICC

Hallja a kis raktárban beszélgető két alakot. Amikor kinézett látta, hogy katonák és ketten vannak. Mind a kettőnek standard fegyverzete van, így tehát sokkal erősebb tűzerővel garázdálkodhatnak mint ők. De legalább az ajtót megtalálták.
- Fel tudod törni az ajtó zárját? – kérdi meg a szintetikust halkan.
Addig inkább nem bújik elő a fedezékéből, amíg nem tudja a választ. Sőt lehet utána sem, hanem inkább elbújik. Feleslegesen inkább nem kockáztatja az irháját. Ezért int a társának, hogy rejtőzzenek el. Ő addig körbe néz, és valami rejtekhelyet keres, ahova el tud bújni. Ha nem talál semmit, akkor megpróbál a raktár polcok alá elbújni és néhány dobozzal takarni magát. Igyekszik ezt a lehető legcsendesebben tenni, hogy ne hívják fel a figyelmüket.
- Remélem, hogy sikerül elbújni. – gondolja.

Nagyon úgy néz ki, hogy sikerült elbújniuk. mert amikor a két katona kisétál a rejtekajtón a raktárba, egyszerűen elsétálnak a rejtekül szolgáló dobozok előtt. Ennek nagyon örül. Nem szívesen húzná most azzal az idejüket, hogy győzködi a két katonát. Hiszen elég rossz helyzetben vannak. Semmi hiteles igazoló irat nincs náluk, ellenben katonai besorolású felszereléssel randalíroznak itten.
Ellenben a patkányok nem tetszenek neki. Mindig is rühellte a kis jószágokat. most pedig körülötte mászkálnak. A legtöbb dög részegen. Furcsa, hogy eddig fel se tűntek neki. Ellenben most, mondhatni egy szinten vannak.
Amikor elég messze értek a katonák, óvatosan, lehetőleg hang nélkül bújik elő a rejtekéből. Először csak a fejét dugja ki, majd szétnéz. Amikor senkit nem lát előbújik, majd int a társának, hogy kövesse. Ezt követően beóvakodik a rejtett rakodórámpához. Amint beért int a szintetikusnak, hogy nyissa ki a másik ajtót a konzol segítségével.
- Fel tudod törni? – kérdezi meg suttogva.
Ezt követően megpróbálja megtalálni a másik ajtó nyitó/záró szerkezetét. Amikor megtalálja, be is zárja. Remélhetőleg ez kicsit feltartja a két katonát, amíg ők átjutnak a másik ajtón. Ha nem találja meg, akkor türelmetlenül várja, hogy végre mehessenek tovább.
- Csak legyél gyors. – gondolja magában.

Na, tessék, elakadtak, jellemző, de hát ez már csak így szokott lenni a seregben, van, hogy minden klaffol, máskor meg minden kiesik a kezedből és a francér se megy tökéletesen.
Ez van, ez a sereg ember.
Ekkor patkányokat vettek észre, némelyik olyan tántorogva ment, mintha segg részeg lenne, Joe röhögött rajtuk, de látta hova tartanak és abba hagyta a röhögést.
- Nini, nézzétek - szólt és rámutatott a patkányokkal tömött izére, majd elfordult, mert szerinte gusztustalan. - Kutassuk át alaposan ezt a helyet, kell lennie kijáratnak, vagy meglepetés vendégnek - célzott a dögökre, mert lehet ide is befészkelték magukat.

Gordon megnézte mi van a másik helyiségben, de semmi érdekes nem volt.
Ekkor viszont felbukkant két fazon, akikre rálőtt Gordon, de elhibázta.
Joe is tüzet nyitott.
Remélte ő eltálta őket, bár az sem baj, ha nem, mert akkor kihallgathatják őket.
- Esetleg kapjuk el őket élve, és akkor többet megtudunk róluk, meg, hogy mi van itt - szólt és a lábukra lőtt, vagy, ha elmenekültek, akkor utánuk futott.

Nagyon úgy tűnik, hogy még a szintetikusnak is meggyűlt a baja azzal a nyavalyás zárral. De hogy miért, arra nem kapta meg a választ. Ugyanis a mondat közepén ledöntötte a lábáról. Ezzel megmentette az életét, hiszen látta, hogy ahol eddig állt, golyók marnak bele a falba. Ezzel egy időben csapja meg a lövés hangja és egy emberi hang a fülét. Ezt követően még záporoznak a lövések, aminek hatására a fedezék mögött összehúzza magát.
- Az istenit! – gondolja – Miért pont most? Már kezdtek jól alakulni a dolgok.
Ezt követően igyekszik kidugni a fejét óvatosan, hogy megnézze kik a támadók. Ha a katonák, az bizony gond.
- De remélem, hogy nem ők. – gondolja - No meg remélem, hogy nem lövik szét a fejem.
Mivel, ha katonák, akkor nem lőhet rájuk. Hiszen bajtársai ők, akik csak a kötelességüket végzik.

- Jó, bocs, oké. Te tudod - szólt Joe és apró sorozatokkal fedezte Gordont, aki napalm gránátokkal indult el, hogy végleg kiirtsa a szektásokat, reméljük sikerrel jár és sikerül neki, mert, ha nem, az egyrészt azért rossz, mert Gordon fűbe harap, másrészt azért, mert akkor neki kell elkapnia őket.
- Hajrá, Gordon! - mondta és tovább lőtt, várta, hogy mi lesz.

A helyzet egyre cudarabb. A velük szemben álló alakok katonák. Ráadásul tengerészgyalogosok. De a legrosszabb az egészen, hogy kinézték őket maguknak és nagyon úgy fest, hogy elborult az agyuk a tetem miatt. Ráadásul az egyik elővette a napalm gránátjait. Tisztán hallja a fedezéke mögül. Így túl sokat nem tehetnek.
Vagy lelövik a két katonát, amit nem tenne meg, de azért számításba kell venni, avagy fel kell adniuk magukat. De talán van harmadik út is. Ha sikerül azonosítaniuk magukat, akkor megúszhatják. Vagy legalább némi időt nyerhetnek. Szerencsére a dögcédulája még a nyakában van.
- B*ssz*s. – morogja maga elé.
- Ne lőjetek már a hétszentségit. – kiállt a katonáknak. – Én is tengerészgyalogos vagyok. A társam meg egy szintetikus.
Reméli, hogy hatott a dolog. Ha nem, akkor valamit gyorsan ki kell találnia. Így gyorsan más fedezéket keres, ahova esetleg át tud szaladni gyorsan és viszonylag rövid idő alatt. Akkor megpróbálja ezt, ha nem tudná őket meggyőzni. Amint eldobják a gránátot ő gyorsan megpróbál átfutni egy másik fedezék mögé. A fedezékbe meg majd vetődve érkezik.

A felszólalása, ha másra nem is, de arra elegendő volt, hogy egy pillanatra elbizonytalanítsa a támadókat. Ám a gránátok ennek ellenére is eldobásra kerültek, de végül is nem értek célt. Még félúton felrobbantak hála a mellette kuksoló szintetikusnak.
- Veszett pontos a szintetikus, b*szk*! – gondolja magában.
Végül csak azonosítja magát, majd közben már lő is. Úgy látja, mintha eltalálná az egyik katonát, de ebben nem biztos, aztán őt is eltalálják. Úgy fest nincs mit tenni.
- Frank Mustang közlegény , Marsi CMC helyőrség! – kiálltja el magát, hátha használ. –Kérem, hogy szüntessék be a tüzelést, ha nem kénytelen leszek tüzet nyitni.
Próbálkozik még egyszer hátha használ valamit. Azért a biztonság kedvéért előveszi a pisztolyát is. Hiszen, ha ki akarják gyilkolni, akkor jogában áll megvédenie magát, még katonákkal szemben is. De remélhetőleg erre nem kerül sor.

Harc az van bőven, ettől nem kell félni. De azért arra vigyázhatnak, hová lőnek, mert még a végén valakinek baja lesz, barátnak.
- Lövök, bazdmeg! - kiáltott vissza Joe Dukenak, mert amaz piszkálta őt, de szerencsére többet nem mondott.
Nem szereti, ha piszkálják őt, de azért figyel a többiekre és teszi a dolgát.

Joe lőtt, mint a meszes, mikor hajtják ezerrel ostorral hátulról, neki aztán nem kellett kétszer mondani. Csak úgy repkedtek a golyók és fogytak a lőszerek. Joe jó katona volt, tudta mi a dolga és eképpen cselekedett. Célra tartott, koncentrált és lőtt. De úgy, mintha kergetnék, persze így is precíz maradt a lövése, szóval nem volt probléma. Ez alap elvárás a hadseregben, hogy precízen lőj még akkor is, ha a seggedből rántotta lesz.
- Oké - szólt Joe Gordonnak és tovább lőtt, figyelte a többiek mozgását, kiszámította az útvonalaikat és oda küldte az áldást, ott lőtt, fedezte a társakat.

A rájuk tüzelő katonák pedig csak lőttek. Háromszor azonosították magukat, de mintha a falnak beszélnének. Vagy teljesen megkattantak, vagy… vagy teljesen megkattantak. Más nem jut eszébe. Még a fegyvert is letenné, ha látná értelmét. De mivel nem látja, így nem teszi meg. Még jó sokáig akar élni és nem baráti tűzben meghalni. Meg ilyen körülmények között amúgy sem tudnák folytatni a küldetést. Talán, ha sikerül lerázni a katonákat, akkor van rá lehetőség. De ez még a jövő zenéje.
- Most segítsen meg valaki. – fohászkodik magában.
Ám a hőség is egyre elviselhetetlenebb. A gázmaszk szerencsére megvédi őt a gáztól. Társának pedig lélegeznie sem kell. Így aztán végkép nem fenyegeti veszély. De talán a tűz jelenti a kijutásukat is. Már persze miután sikerül megbénítania a támadókat.
A fedezék mögül kicsit kikukkantva becélozza az egyik támadót. Lehetőleg a két elől állót és megereszt feléjük három-három lövést. Igyekszik a lábukra célozni, de tudja, hogy ezek kapkodva leadott lövések voltak.
- Tűnjünk innen, Szintetikus! – próbálja átüvölteni a hangzavart.
Ezt követően a rámpa kapuja felé int a szabad kezével, majd vaktában lead még két lövést a katonák felé. Igyekszik senkit sem eltalálni, de azt sem akarja, hogy őt eltalálják.
Végül pedig amikor kicsit csendesedik a golyózápor a fedezékeket kihasználva igyekszik eljutni a raktár kapujáig. Ha a szintetikus nem képes rá, akkor próbál neki segíteni és lead még két lövést. Tudja, hogy már nincs sok lövése. Esetleg ott kijuthatnak, hiszen a katonák se jöhettek be máshol.

A terve egy része még sikerült is. Sikeresen kijutottak a tűzből, ám most fogalma sincs, hogy mit tegyen. A rámpa zárva van. Arra nem mehetnek, és kinyitni sem tudják. A vezetékek a falban így nem férnek hozzá. Még a szintetikus barátja sem.
Ekkor elkezd valami jármű után nézni. Targonca rakodó exo ruha, kis könnyű kamion, vagy valamit, amivel áttörhetik a rámpát lezáró kaput.
Ha szerencséjük van, akkor ráadásul még a közelükben is van ezek közül valamelyik. Ekkor kiló még úgy négy golyót a titkos járat felé, hogy nehogy kidugják a fejecskéjüket. Így még maradt még hat lövése, mielőtt tárat kéne cserélnie.
Majd, ha semmi ilyesmit nem talál, akkor a szintetikus felé fordul.
- Nem tudod áttörni, avagy megemelni a kaput, hogy átjussunk rajta? – kérdi meg.
Egyenlőre más megoldás nem nagyon jut az eszébe. Hiszen jóval erősebb izomzattal rendelkezik, mint ő. A csatornafedőt is játszi könnyedséggel emelte fel. Milyen régen is volt ez már.

Joet eltalálták, de nem érdekelte, jobban zavarta, hogy nem sikerült senkit és semmit leszedni, mert ez az átkozott golyó ott bíbelődött vele. Kellemetlen, igen.
És kifogyott belőle, mármint a lőszerből is.
Felpattant és a hülyék után rohant, hogy végre pontot tegyen az ire, közben lőszert cserélt.
- Gyertek, kapjuk el már végre a rohadékokat! - kiáltotta Joe, utálta, hogy fogócskázni kell itt ezen a pocsék helyen ezekkel a barmokkal, most már elege volt.
Mikor befejezte a tárazást, akkor lőtt futtában.

Joe figyelmen kívül hagyott egyetlen apró dolgot. Hogy nem figyelt a talajra és ezért éppenséggel sajnos majdnem életébe került ez a kis akciózás, hogy futásnak eredt, hogy elkapja a gazfickókat. Azon kapta magát, hogy hanyatt vágódik és végig szánkázik a padlón, majd a falnak csapódik a feje.
Örülhetett, hogy nem vesztette el az eszméletét, de ni csak! Mi ez a forróság, amit érez? Nem a szerelem, az biztos, hehe.
Nincs a közelben csaj, pedig milyen jó lenne most hancurozni eggyel, hehe. Viccet félre téve, arra eszmél fel, hogy lángok nyaldossák a testét.
- Ááá! - kiáltott fel Joe kétségbeesetten és feltápászkodott, hogy a következő pillanatban ismét a földre vesse magát és hemperegni kezdjen. - Segítsetek már! - kiáltotta.
Nem vágyott arra, hogy megégjen.

Nagyon úgy fest, hogy innen nincs menekvés. Talán tényleg muszáj lesz felvenni a kesztyűt és megharcolni a katonákkal. De nem szívesen teszi. Ámbár a szintetikus valószínűleg igazolná, hogy jogos volt az önvédelem. Így hát célra emeli a fegyvert.
Ekkor a tűzbe csúszott valami nagy test. Pont oda csúszott, ahol ők is voltak nemrég. Vajon bedobtak valamit? Ekkor üvölt fel a tűzben egy katona. Úgy fest a nagy test az egyik katona. Most pedig szépen lángra kapott. Akár még örülhetne is neki, hiszen legalább eggyel kevesebb katonával lenne gondjuk. De más út is van. Talán, ha kimenekítik a katonát a társai is felhagynak a lövöldözéssel. De ez egy jókora talán. Ettől függetlenül megéri megkockáztatni.
- Ki tudod menteni? – szegezi a kérdést a szintetikusnak. – Mert akkor talán nem kell lelőnünk őket. Addig én fedezlek.
Reméli, hogy meg tudja tenni. Mert ha nem, akkor neki kell. Neki pedig sokkal jobban fáj, ha a tűz nyaldossa a testét.
Ha megteszi, akkor gyorsan tüzelő pozíciót vesz fel, de előtte még odakiáltja a katonáknak. Ámbár még se teszi inkább. Talán már annyira begőzöltek, hogy csak egyes szavakat hallanának meg és azokból persze a legrosszabbat szűrnék le. Így csak az egyik tárat készíti elő és ha bármelyik is felbukkan az ajtóba figyelmeztető lövést ad le.
Ha kifogyott, akkor gyorsan tárat is cserél.

Végre valaki segített a problémán és szépen befehéredett, mint hófehérke, hehe. Feltápászkodott.
- Kösz - mondta, ha megtalálta azt, akinek meg kellett köszönni, mert fontos, hogy megköszönje, hiszen megmentették. Különben lehet már nem élne.
Lövések zaja hallatszott az eladó helyiségben, Joe pedig oda rohant, persze vigyázott magára, hogy útközben le ne szedjék, tehát úgy rohant, hogy figyelt mindenre nehogy megint pórul járjon és fedezte magát.
- Helló, bocs, hogy késtem - mondta a társaknak és bekapcsolódott a tűzharcba, célzott pontosan és lőtt, hogy eltalálja végre ezeket a mocskokat.

Úgy fest, hogy a probléma megoldódott és a szerencsétlenül járt katona már nem ég. Sőt teljesen kifehéredett ami azt illeti.
- Szerintem is. – mondja a társának vigyorogva.
Ekkor hallja meg, hogy még meg is köszöni nekik. Pontosabban a szintetikusnak, de nem akad fenn ezen. A megmentése gyakorlati részét tényleg a gép intézte el. Ekkor üti meg a fülét, hogy kinn kitört egy kis hacacáré. Most már nem rájuk tüzelnek. Ami jó is, no meg rossz is. Vajon a katonák között tört ki harc, avagy szektások érkeztek felmenti a társaikat. Talán érdemes lenne megnézni és együtt tovább menni. De lehet, hogy folytatniuk kellene a küldetést és valahogy átjutni az ajtón.
A küldetés azonban fontos lehet. Ha most leállnak harcolni, akkor az akár hosszan el is húzódhat.
- Biztosan nem tudod kinyitni az titkos ajtót? – kérdi még meg.
Ha a válasz nemleges, akkor viszont ideje megsegíteni a katonákat akárkikkel is harcolnak. Így ez esetben ez a válasza.
- Akkor segítsünk katonáknak. Talán ők be tudják robbantani az ajtót. – mondja ötletét.
Ezt követően pedig megindul a kinti helyiség felé, de előtte még magához veszi a kikészített tárat. Persze igyekszik, hogy a katonák ne kapják le azonnal, így bekiált.
- Segítség hátulról. – mondja – Ne lőjetek.
Reméli, hogy ez beválik majd és tud segíteni nekik. Így akkor először szemügyre veszi az ellenséget óvatosan, majd tüzet nyit rájuk. Ha rá is tüzet nyitnak, akkor nem nagyon van mit tenni. Onnan igyekszik leszedni az ellenséget, ahol van.
Ha pedig végső soron ki tudja nyitni, akkor az ajtó felé bök a fejével. Küldetés kaptak. Az pedig elsődleges.

Joe ott volt Gordon és Duke társaságában, hogy aprítsa a népet, de APC ellen ő se tudott mit kezdeni.
- Nem tudom honnan van APCjük, ide egy bazooka kell, hehe, de azt se tudom, hogy elkaptam e a két rohadékot, mert útközben kicsit megégtem sajnos - mondta Joe és tovább tüzelt, hogy valahogy egyensúlyba billentse a harc állását, de nem volt ötlete mi legyen.
Az APC már bejött, itt is tudott alakítani, ők meg be voltak szorítva, valamit tenni kellett, de nem tudta mi tévő legyen, ezért tovább lőtt, míg eszébe nem jut valakinek valamilyen mentő ötlet.

A csatorna szaga kissé megcsapta az orrát. De már annyira nem is tűnik fel. Annyi különböző szag támadta már be az orrát, hogy szinte fel sem tűnik neki. Van ez így. Azonban annak határozottan örül, hogy sikerült feltörniük az ajtót és végre mehetnek tovább.
- Szerintem teljesen bekattantak. – mondja el a véleményét. – Hogy tenné rá a kezüket a szektások egy APC-re?
Ámbár kezd egyre inkább bizonytalan lenni az állításában. Talán el kellene nekik egy kis segítség. Ha másban nem is, de abban igen, hogy megállítsák ezt az ámokfutást. Hiszen ennek csak mészárlás lesz a vége.
- Fene… - szűri ki a szavakat a fogai között. – Szerintem vessünk véget ennek az őrületnek.
Majd a raktárba nyíló titkos ajtóhoz lép és óvatosan kikukkant. Kíváncsi, hogy vajon kik a támadók. Nagyon reméli, hogy katonák azok. Mert azokkal legalább szót lehet érteni és talán véget vethetnek a lövöldözésnek.

Gordon gyújtóbombát dobott az ellenségre, akik megégtek, aztán új feladatot kapott, ölje meg a szektásokat.
Jól van, nem kell rögtön aggódni, megöli őket.
- Oké, megölöm őket - mondta Joe, úgyis elege volt már abból, hogy bújócskát játszanak velük.
Elvonult a tűzharcból és keresni kezdte őket, remélte, hogy megtalálja őket.
Kutatni kezdte őket, fegyvere lövésen készen felemelve, aztán figyelt, hátha megtalálja őket.