ICC

Végül is a társa is megszólalt. Lehet, hogy jobb is így. Hiszen látta a rendőrök döbbenetét az arcukon. Azt meg nem tudta, hogy ez minek szólt. No meg ő nem is annyira a szavak embere az ilyen helyzetekbe. Ezért hát figyelmesen hallgatja az eszmecserét.
Az átnyújtott papírra nem is figyel igazán oda, hiszen nem kémikus. Sok köze nincs ezekhez, de talán az android többet ki tud hámozni belőle.
- Köszi, srácok. – mondja azért ő is.
Az utasításnak engedelmeskedve megindul az android után, majd kicsit elgondolkodik a felvetett problémán.
- Esetleg a biztonsági kamerák? – kérdi meg. – Nem hiszem, hogy mindegyiket leverték volna. A rendőröktől esetleg kérhetnénk hozzáférést.
Neki most ez jutott eszébe. Ha a cimborájának van jobb ötlete, akkor hallgatja.

A társa kissé lelombozta a kedvét. Pedig úgy vélte, hogy az ötlete használható. Erre közlik vele, hogy ezzel már más foglalkozik.
- Hogy lehetsz ebben ennyire biztos? – kérdi meg a társát.
Majd gondolkodni kezd más ötleten, ahogy esetleg beszivároghatnának a tüntetők közé. Majd az ő tekintete is a mentősök felé fordul, amikor szintetikus társa feléjük bök.
- Kellemetlen. – mondja. – De honnan szereztek ezek tűzfegyvert? Úgy fest tényleg van pár spears a tüntetők között.
Az utolsó szavakra azonban már csak bólint.
- Esetleg szerezhetnénk álruhát és beszivároghatnánk. Kissé kockázatos, de a csatornánál csak jobb lehet. – vet fel egy újabb ötletet Frank.
Ezt követően várja az ellenérveket. De ezek után már csak a tető marad, mint esetleges megfigyelő pont. Még ez az egy ötlete marad.

Kissé meglepte, hogy a parancsnok is közbe szól. De legalább felhatalmazást kaptak. Így már kissé könnyebb dolguk lesz. Mármint ami a ruhák megszerzését illeti. A neheze azonban még csak utána jön. Körbe véve a csőcselékkel. Felemelő érzés lesz.
- Értettem, uram! - nyugtázza a parancsot.
Majd a társa a irányába fordul.
- Hát akkor irány egy bolt. – mondja – De gyorsan, mert már mindjárt ott vagyunk.
Így hát a tekintetével keres valami boltot, amiről látható, hogy ruhabolt. Persze lehetőleg legyen betörve, hiszen így nekik már nem kell. Amint megvan kocogva megindul feléje.
- Uram? – jut még eszébe valami – A felszereléssel mi legyen? Nem szívesen hagynám őrizetlenül. Még véletlenül megtalálja valaki.
Ám amíg eme kérdését intézte a tiszthez halad a bolt felé. A társa valószínűleg követi, de azért vet rá egy pillantást.

- Valahogy elzárjuk. – mondja – Mégis hova? Ez egy bolt?! Én pedig nagyon nem szeretném, hogy emiatt valagon rúgjanak. Szerintem akkor is meg kéne várni a lótifutit. Már ha csakugyan küld valakit.
Miután kifejtette álláspontját, hogy elterelje a gondolatait inkább munkához lát. Igyekszik megtalálni a nekik megfelelő ruházatot. Két darab kapucnis pulóver, lehetőség szerint kiegészítve kenguru zsebbel. Két darab egyszerűbb nadrág. Meg két pár sportcipő. A katonai bakancs kissé fura kiegészítő lenne ezekhez a ruhákhoz.
Miután eme feladatot teljesítette és a ruhákat a megfelelő méretben megtalálta, odaadja a szintetikusnak az övét.
- Na akkor öltözzünk. – mondja.
- Nagyon remélem, hogy senki nem jár erre pont most. – gondolja magában, miközben lekapcsolja az M3-as páncélt magáról.
Nem tudja, hogy mennyi idő telt el, de már csak egy póló meg zokni és egy alsó van rajta. A pisztoly persze karnyújtásnyi távolságra van tőle. Majd a kiválasztott ruhákat felveszi. A gázmaszktól nem szabadul meg, hiszen jó pár tüntető is hord ilyet.
- Na kész vagy? – kérdi meg.
Rajta egy pár sportcipő van. A márkáját nem is nézte, de nem is érdekes. Egy sötétkék sport nadrág, valamint egy fekete, piros mintás kapucnis felső. A kapucnit a fejébe húzza, majd a pisztoly is elteszi a kenguruzsebbe.
- A felszerelést, hova rejtsük? – teszi fel a nyilvánvaló kérdést.

Látom, hogy a szintetikus haver felkapja a felszerelést, majd elrejti. Egészen pontosan behegeszti őket két ládába. Így már egykönnyen nem férnek hozzá. Míg a társa ezzel foglalatoskodik, ő felügyeli a környéket. Nem lenne jó, ha bárki is látná őket.
- Egész jó raper lenne belőled. – jegyzi meg viccelődve.
Kíváncsi a reakciójára. De mivel az agyát programozták, így nem számít túl sokra. Talán a humorérzéket kifelejtették belőle.
- Akkor menjünk. – mondja ő is.
A pisztolya neki már a kenguru zsebben lapul a két tartalék tárral együtt. A kését pedig gyorsan a vádlijára szíjazza a nadrág alá.
- Akkor nem kéne elpuskázni. – mondja vigyorogva.
Végül kilép a boltból, majd egy sikátor felé veszi az utat. Ezt követően már a csata zaját követi. Valószínűleg nem lesz túl nehéz a tüntetőkre akadniuk.

Hát igen. A humorérzéket nem plántálták az agyába. Már ha a processzorokat annak lehet hívni. De annyi baj legyen. Úgy sem lesznek már sokáig egymás mellett. Csupán ezen a küldetésen társak. Legalábbis ő így áll hozzá. De, hogy az élet és a felettesei mit tartogatnak a számára, az még a jövő zenéje.
Ám hamarosan máris egy szemetes mögött lapulnak egymás mellett, amikor néhány rendőr sétált el a bolt előtt.
- Jah. Tudom. – mondja a raperandroidnak.
Majd követi a társát a sikátor másik végébe. Innen már látni lehet az oszlatást. Ám ahhoz, hogy a tömegben találják magukat, át kell verekedniük magukat a rendőrök sorfalán. Így hát körbenéz nem talál-e valami másik utat a tömegbe.
- Esetleg nem használhatnánk megint a csatornákat? – kérdi meg a társát.
Ám eközben már ismét nézelődik. Tűzlétrákat keres, amin keresztül esetleg feljuthatnak az egyik ház tetejére és így megkerülhetik a rendőröket.

Látszik, hogy a rendőrség nincs a helyzet magaslatán. Próbálkoznak, de nem igazán jön nekik össze a dolog. Amit sajnál egy kicsit, de így nekik lesz könnyebb dolguk. Nagyon reméli, hogy hamar rátalálnak a dílerre, mert akkor érkezhet a lovasság.
Ekkor pillantja meg a betört ablakokat a rendőri kordon mögött. Épp senki nem figyel rá.
- Bemegyünk a törött ablakú épületbe. – mondja a mellette lévő szintetikusnak.
Nagyon reméli, hogy sikerült érthetően elmondania neki. Amint bólintott a társa, ő kivetődik a szemétrakás mögül és sprintelni kezd az épület felé. Nagyon reméli, hogy senki nem veszi észre. Ha mégis, akkor remélhetőleg gyorsabb lesz náluk.
- Remélem, hogy követ. – gondolja magában, de nem fordul meg.
Amint elég közel ért, megpróbál minél gyorsabban bejutni az épületbe. Ha lehet, akkor egy tigris bukfenccel, ha nem akkor csak szimplán bemászik.

Futás közben még valahogy elcsípi. ahogy pár rendőr kiabál. Egészen pontosan nem érti a szöveget, de felé irányul és hogy kapják el. Egy rendőrnek majdnem sikerült is, de túl kövér volt és nem is volt megfelelően kiképezve, így elesett.
- Micsoda szerencse. – gondolja magában.
Talán még egy vigyort is megengedne magának, ha épp nem a zsaruk elől futna.
A bukfence kitűnően sikerült így csakhamar az épületben találta magát. A társa jött vele együtt. Még szerencse, hogy nem törte át a falat. Kissé ő i is megsérült, és pár csepp vére összekeveredett az épület porával. Ám semmi vészes. De a társa fehér „vére” kissé feltűnőbb. Ha a rendőrök nem vele lennének elfoglalva, nyílván feltűnne nekik eme furcsa momentum. Frank oda sem figyel, hiszen tudja, hogy társát milyen „fából” faragták.
A rendőrök is hamarosan betoppantak. De egy gáncsolás kissé megállította a rendőröket. Így kezdődött a fogócska az épületben.
- Nem kéne rájuk lőni. – gondolta. – Még szerencse, hogy van más lehetőség is.
De az android ismét alkotott és eldöntött egy szekrényt, ami szépen elzárt egy ajtót. Aminek hála szépen el is mentek a rend őrei. Van nekik jobb dolguk is. No meg a sorfal is kezdett meggyengülni. Ott pedig jó pár tüntető volt, akik örömest keresztül verekednék magukat a zsarukon.
- Szerintem menjünk be a tömegbe és kérdezzünk meg valakit. – mondja, miután lerázták a rendőröket. – Elég jó álruhánk van.
Erre pedig valami rappereset int be a szintetikusnak, csak úgy a hecc kedvéért. A gázmaszk alatt el is vigyorodik. Majd kilép az épületből, egyenesen be a tömegbe. Így legalább el tudnak vegyülni. Igyekszik keresni egy eléggé dühös, és nyálcsurgató alakot. Óvatosan megközelíti a tömegen keresztül.
- Hé, cimbi! – próbálja meg túlkiabálni a tömeget. – Tudod, hogy merre szerezhetek pempőt?
Reméli, hogy sikerül választ kapnia.

Ez a megközelítés nem sok eredményt hozott. Sajnos senki sem hallotta az ifjú katona kérdését a nagy hangzavarban, így kérdése megválaszolatlan maradt. Ekkor hírtelen valaki rángatni kezdi kifele. Majdnem fegyvert ragad, de ekkor meglátja, hogy a társa az. Amint kiértek a tömegből, vagy legalábbis a szélére társa a fülébe kiabál.
- Igazad lehet. – bólint egyet a tömeget figyelve – De akkor merre…
Mondaná ő tovább is, de ekkor pár ember lép oda hozzájuk. Erőteljesen köhögnek a könnygáztól, amit a rendfenntartók lőttek közéjük. A kérdésre azért kissé felvonta a szemöldökét. Futó pillantást vetett a társára.
- Más is próbálkozott volna? – kérdi meg.
Majd visszafordul a kérdezők felé.
- Hát nem volt könnyű beszerezni. – mondja – Tudod mit? Én és a pajtásom pempőt keresünk. Megmondod merre találok, mi szerzünk, aztán meg megmutatom, hol tudsz szerezni ilyet.
Reméli, hogy ezzel jutnak valamerre. No meg talán még sikerül is elfogni pár gyanús alakot a díleren kívül.

Kíváncsi lenne, hogy mit mondott a fickó a két társának. Ámde ebben a hangzavarban annak is örül, hogy a saját gondolatait hallja. Ekkor szólal meg ismét. Erre kissé felvonja a szemöldökét. Legalább színlelje a meglepetést, hiszen erről már ő is tud.
- Akkor elég ütős cucc lehet ez. – mondja – Kip*cs*zt*k? A rendőrök? Az egyszerű tüntetőkkel sem nagyon bírnak.
Nem nagyon akarja azonban elhinni, hogy már mindet elkapták volna. Valószínűleg kellene még itt lennie pár ilyen arcnak. Az illetékes közlésére azért ő is felkapja a fejét, amit csak tetéz társa meglepett arckifejezése. Eddig persze nem nagyon rukkolt elő vele. De talán igyekszik eljátszani az embert.
- Fura alakok lehettek. Biztos kitűntek a tömegből. – próbál még kicsit tovább puhatolózni.
Ezek már tuti bogárfanok voltak. Ilyet egy sima ember nem tenne. Ők pénzért árulnák a pempőt, nem pedig ingyen osztogatnák, mint valami hirdetőcetlit.

Látta a három alakon, hogy a kérdéssel nem lopta be magát a szívükbe. Hogy ez miért is van, azt egyenlőre nem tudja. De a válasz kissé felkeltette benne a gyanakvást.
- Nem nagyon informáltak minket szerzetesekről. Itt valami bűzlik. – gondolja – Meg őrültnek őrültek, de nem hülyék. Pedig szerzetesnek öltözni eléggé hivalkodó és feltűnő.
Ekkor érzi meg, hogy a társa megböki az oldalát. Kissé értetlenül ránéz, majd bevillan neki.
- Jah. A maszk. – mondja – Ami azt illeti egy gyarmatügyis raktárból.
Végső soron nem hazudott, hisz csakugyan onnan van. Csak épp nem lopták, hanem szépen le van jegyezve, hogy kikérték őket. De érzi, hogy eme válasza nem nagyon fogja kielégíteni a három alakot.
- De talán még akad pár, ha érdekel. – mondja – Persze nem itt, hanem a kordonon kívül.
Majd várja a választ. Valószínűleg rávetik magukat, de ha nem, az is jó. Legalább megszabadulnak tőlük. De úgy érzi, hogy ezek az alakok többet is tudnak, mint amit elmondtak nekik most.

Kissé talán még fel is derült volna a fickó meghőkölésén, ha a társa nem figyelmezteti. No meg a meglepett hang is jelzés értékű. Ügyelnie kell rá, hogy máskor feleslegesen ne jártassa a száját. Mert egyszer még ez fogja rossz helyzetbe hozni. Már ha persze nem is sodorta bele magát. De már nincs mit tenni. Ki kell innen vágnia magát. Szerencsére nem sokan figyelnek rájuk. De ettől függetlenül nem lenne ajánlatos előhúzni a pisztolyokat.
- Leesett a platóról. – mondja – Ők is szeretik a pénzt.
Eközben megvonja a vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ekkor kissé oldalra fordítja a fejét, mintha ő is a tömeget szemlélné.
- Igyekszem. – suttogja a szintetikusnak.
Végül ismét a három fős társaság felé fordul.
- De lassan menni kéne. – mondja – Hiszen nem beszélgetni jöttünk, hanem megmutatni a mocskos, korrupt és fasiszta ICC-nek, hogy ez így nem mehet tovább!
Reméli, hogy ez hatni fog. Ha más nem is, de legalább valamelyik irányba elmozdulhat eme beszélgetés. De ha minden kötél szalad, akkor futni még mindig tudnak.

Az eltorzult arc láttán azért kissé megállt benne ütő. Nem igazán tudta, hogy ez most neki, avagy az ICC fejeseinek szolt. A köszönésre csupán biccent egyet az illetékesek irányába, miközben azok távoznak.
- Huh… Ez nem sokon múlott. – gondolja magában.
Ezt a társa is megjegyzi.
- Néha kell a mázli is. – mondja – Na ja. A fickó szerint, mindet elüldözték. Valamiért nem hiszek neki. Nézzük körül.
Ekkor végignéz a tömegen, hátha szerencséjük lesz. De ebben nem nagyon reménykedik, ezért hát úgy fest, hogy bele kell vetniük magukat a tömegbe.
- De előtte lehet, hogy meg kéne válnunk ezektől. – mondja, majd kezével a gázmaszkra mutat – Ha nekik feltűnt, akkor a szektásoknak is fel fog. A sorsot pedig nem szívesen kísérteném.
Várja a társa válaszát eme észrevételére. Mondjuk ez hamarabb is az eszébe juthatott volna, de akkor siettek. Ámbár jobb később, mint soha.

A fejcsóválásra ő meg csupán elvigyorodik. De ezt a mellé kirendelt társa minden bizonnyal nem látja, hiszen gázmaszk takarja el az egész arcát.
- Akkor majd te is úgy teszel, mint aki fulladozik. – mondja neki vállvonogatva.
- Ám nem erőltetem. – teszi még hozzá – De akkor legközelebb te beszélsz.
Az utolsó megjegyzésre bólint egyet. Ő se reménykedett abban, hogy megpillant egyet ezek közül a papi csuhás őrültek közül.
- Akkor viszont lehet, hogy megint le kell mennünk a csatornába? – kérdi meg. – De esetleg a mellékutcákban is portyázhatnak. Ámbár, ha én el akarnék bújni, akkor a csatornát választanám. Még a ghoul ellenére is.
Az idegen lény megemlítése miatt végigfut a hátán a hideg. Még annak ellenére is, hogy nem találkoztak össze. De akkor legalább rendes tűzerő volt náluk. Most pedig csak egy-egy pisztoly pihen a zsebükben.

A szintetikus szavaira kissé eltöpreng. Sosem az eszéről volt híres. No meg erre nem is gondolt. De valószínűleg ismét igaza van a szinti srácnak. A fene vinné el azzal a chip agyával együtt. De ezzel nem tud mit kezdeni. Ámbár az utolsó szavain elneveti magát. Ez a maszk mögül csupán halk szörcsögésnek hallatszik.
- Én meg őrült nem vagyok, szerencsére. – mondja erre – De talán valami félreeső sikátor, avagy elhagyott épület lenne nekik az ideális. Esetleg még elhagyott raktárépület, de nem hiszem, hogy ezen a környéken találnánk ilyet. Vagy igen?
Szegezi a kérdést a társának. Lehet agya nincs, de beépített térkép tuti van az agyában. Persze idő közben a társa nyomába szegődik. E közben pedig a tekintetével ilyen helyeket keres. De talán megint túl tág a keresése. Most elég sok az elhagyatott épület.
- Esetleg még olyan hely lehet, ahonnan tébolyodottan térnek vissza az emberek. – szólal meg – Hiszen elég gyorsan hat ez a cucc.