ICC

Az ICC óriási felhőkarcolója magasan tornyosul a város közepén. A Föld bukása után az egész ICC-t ideköltöztették át.

Olyan jól indult az egész nap. A szakasza még nem érkezett meg, így a kötelező edzésen kívül más dolga nem akadt, mint a körletben a TV-t bámulni és bambulni maga elé. Aztán egy tábornok szépen belerondított a ventillátorba. Ki is adta a parancsokat, majd eltűnt a biztonságos táborban. Ő meg itt van ebben a pokolban és fogalma sincs, hogy mit kéne csinálnia. Tűzparancsuk az van, de hát mégsem kaszálhatnak le minden civil-t. Akkor aztán elszakadna a cérna. A gránátjait is gázgránátra cserélte. Azért a szokásos fegyverzete is nála van elrettentés képen.
Rövidke kis elkalandozásomból egy közelemben becsapódó molotovkoktél csapódik be. Az üvegből szétáradó lángok majdnem elérnek, de csupán a lángok melege simogat meg finoman. A fintoromat a gázmaszk jótékonyan eltakarja, csupán a szememben felcsillanó röpke ijedelem látszik. Ennek köszönhetően nem lehet felismerni. De ez sem tűnhet fel senkinek, hiszen mindenki mással van elfoglalva.
Ekkor toppan be a látómezejébe egy őrmester. Ő szintén maszkot visel.
- Értettem, Uram! – mondja, majd futólag tiszteleg.
Ekkor hallja meg a füttyöt, amire a rendőrök megindulnak. Így hát ő is hozzájuk csapódik, hogy segítsen a munkájuk elvégzésében. El is dobja egyik gázgránátját, miután kibiztosította. Közben azért figyel és igyekszik kiszúrni a rendbontó elemeket. A leghangosabb embereket, avagy olyanokat keres, akik maszkot viselnek, hogy eltakarják az arcukat. Ámbár nem kapott ilyen kiképzést, így tudja nem lesz éppen könnyű dolga.

Úgy fest, hogy egész sokan felkészültek erre a kis utcai rendbontásra. Valószínűleg már jó előre megtervezték az egészet. Ezt onnan szűri le, hogy túl sok ember fedi el az arcát. Sőt egyeseken még gázmaszk is van. Ekkor homályosítja el a látását egy ráfröccsenő tojás. Minő pazarlás ez.
- A fenébe. Ez még jó tojás. – gondolja, miközben letörli a pleksziröl a nyúlós, ragadós anyagot. – Inkább vinnék haza és jó kis omlettet csinálnának belőle.
De túl sok ideje azonban nincs ezen gondolkodni, hiszen ekkor egy kisebb felfordulásra lesz figyelmes. Egy tüntető átszökött a rendőrök sorfalán. Majd miután sikerült feltápászkodnia felé veszi egy irányt.
- A fene. Egy átkozott civilt még sem lőhetek le. – töpreng, és elkezdi felemelni a fegyverét.
Ekkor már egy kis rugós bicska van kezében, de valami más is kandikál ki a zsebéből. Egy fiola. Talán az újfajta drog. Ez kissé megkönnyíti a döntést. Ha életben marad, több hasznát veszik. De anélkül is sejteni, hogy valamit magába eresztett, hisz egy olyan ember, ki a normális értelmi képességeinek birtokában van, nem rohamoz meg egy állig felfegyverzett katonát.
- Talán egy ilyen alakot keresünk. vagy legalább elindulhatunk valamerre. – fut át sebesen az agyán.
- Álljon meg és térdeljen le a földre, vagy erőszakot alkalmazok! – szólítja fel a rohamozó tüntetőt.
Ámbár nem nagyon hiszi, hogy a szavai eljutnak a szivacsos agyáig, így már leeresztette a fegyvert és felkészült, hogy kitérjen a támadás elől. A kellő időben, ha tovább jött megpróbál ellépni jobbra az útjából, majd a katonai bakanccsal megpróbálja megrúgni a térdhajlatát. Zárásként pedig a nyakára próbál mérni egy finom ütést a puskatussal, hogy arccal előre zuhanjon a földre.
Ha hallgat a szép szóra, akkor tüzelésre kész fegyverrel elindul felé, majd amikor elég közel ért hozzá, akkor megpróbálja letaszítani hassal előre a földre. A kezéből igyekszik kicsavarni a kést, míg a térdét a hátában mélyeszti, hogy még csak mozdulni se merészeljen.

Nem hiába tanítják meg a katonákat verekedni. A drogost könnyűszerrel sikerült megfékeznie és ő még csak meg sem izzadt közben. Legalábbis nem ettől izzadt meg, hanem a molotovkoktélok által gyújtott tüzek hője miatt.
- Megmoccansz, nem csak az orrod törik be. – mondja a földön fekvő alaknak. – Világos?
Ettől többet nem mond neki, hisz ekkor csörren mellette egy bilincs. A rendőrnek biccent egyet a bilincsért, de az már elszaladt, így nem látja a fiatal katona köszönetnyilvánítását. A keze ügyébe kerül a bilincs, majd csattan a tüntető kezein a háta mögött. Így már nem nagyon árt senkinek. Ezt követően szisztematikusan megmotozza, hogy talál-e nála mást is, majd az arcáról lecibálja a sálat.
Ekkor szabad kezével a zsebében kezd el matatni, hogy a fiolát megtalálja.
- Csak ne törjön össze. – imádkozik magában, miközben keresi a drogot.

A zseb átkutatása után örömében majdnem felpattan, de sikerül megőriznie lélekjelenlétét és nem teszi meg ezt, hanem még mindig a fickó hátában térdel, akiről még mindig nem tudja, hogy kicsoda.
- Hallottam ám, te sz*r kupac. – mondja neki. – De hamarosan el is felejtesz ne aggódj. Még én leszek a legkisebb problémád, ha nem felelsz pár kérdésre.
Ezt követően szétnéz, hogy megpillantja-e a rá parancsoló őrmestert a tömegben, de erre kevés lehetőséget lát, hiszen nagy a nyüzsgés mozgás. No meg persze egyszerűen át is futhat rajta a tekintete. Így hát egyik kezével aktiválja a rádiót, a másikban pedig finoman tartja a fiolát. Mind a két kezét kesztyű fedi, így az ő lenyomata biztos nem szennyezi be eme értékes bizonyítékot.
- Őrmester! – szól bele a rádióba. – Találtam valamit, ami érdekelni fogja.
Ezt követően szabad kezével felrángatja a földről a szerencsétlent a bilincsnél fogva. Azért az már kissé számára is zavaró volt, hogy a saját vérét szürcsöli. Kicsit felfelé tolja a bilincset és így a karjait, hogy a feje kissé előre biccenjen. így legalább a vére nem visszafelé a torkába, hanem kifelé folyik. Várja, hogy érkezik az őrmester.

Hát kissé élénkebb reakcióra számított. No nem a fogolytól, habár az úgy kapálózott, mintha nyúznák szerencsétlent. Alig tudta a drogfüggőt egy helyben tartani. De az őrmester az egyszerűen fejbe vágta. Ha Frank nem tartja meg, akkor megint a fejével előre landol az úton. Tőle egy kicsit nagyobb lelkesedésre számított, de a szavaiból leszűri, hogy más talált ilyen őrülteket.
- Az, Uram. Találtam nála egy fiolányival. – közli az altiszttel. - Értettem!
Ekkor nagy nehézségek árán, elcipeli a legközelebbi félig üres teherautóra a foglyot. Remélhetőleg segítenek páran, hiszen egyedül nem nagyon fog neki menni. Ezek után megfigyeli a többi rabszállítót.
- Le kéne menni vele. – gondolja magában.
Ekkor felpattan a rabszállító hátuljába. Igyekszik valamennyire megtartani a tisztes távolságot a raboktól és a biztonság kedvéért kibiztosítja a fegyvert, hiszen sok városi legendát hallott már erről a cuccról. Így jobb az óvatosság. Kíváncsi lett, hogyan is zajlik egy ilyen kihallgatás.

Amint kilépett a rabszállító hátuljából utat engedett a benn lévő raboknak. Amint elvonultak a környékéről körbetekintett. A hely nagy részét kordonnal kerítették el, ahol a lehozott tüntetőket őrizték. Azonban egyes tüntetőket elkülönítettek a többiektől. Valószínűleg ők különleges esetek, így elzárták őket. Egy másik helyen meg elsősegély helyet alakítottak ki. Leginkább égési sebeket lát az áldozatokon.
- Még jó, hogy engem nem talált az telibe. – gondol arra, amelyik pár méterre csapódott be tőle.
Ekkor a jókora zajt egy fegyver eldördülése hasítja keresztül, majd ver visszhangot a falakon. Gyorsan oda is néz, és egy tengerészt lát füstölgő puskacsővel a kezében.
- Mi a fene. – gondolja. – Hiszen csak egy civil volt! Buddhára!
Nagyon nem tetszik ez neki. Ennek még meglesz a böjtje. Végül elindul a katona felé, hogy kérdőre vonja. Nem tudja, hogy milyen rangban van, mivel ilyen távolságból nem tudja kivenni a jelzést. Talán majd közelebbről.

Úgy tűnik nem csak Frank helytelenítette az alábbi cselekedett. De arra nem számított, hogy a katonát két egészségügyi katona kíséri el a helyszínről. Talán valami olyan gondja is van, amiről ő nem tud. Legalábbis a karcolás nem magyarázza meg a két szanitéc kíséretét.
Ekkor szol rá a tiszt, aki lefegyverezte az előbbi katonát.. Nem tetszik a parancs, de katona. A parancs, az parancs. Ez a parancs pedig iszonyatos magasságokból érkezett.
- Igenis, Uram! – mondja, majd tesz egy hátraarcot és valami tennivaló után néz.
Persze a letartóztatottak is felfigyeltek, így hamarosan nekirontottak a felállított kordonnak. Persze az APC iker plazmalövegei elég elrettentő erővel bírtak. Legalábbis a legtöbb emberre. Az elkülönített embereket ez annyira nem rázza meg. Igyekeznek elszakítani a láncaikat, amik fogságban tartják őket. Ez pedig kezdi félelemmel eltölteni a rájuk vigyázókat. Sőt még őt magát is. Ha sikerrel járnak és elszakítják a bilincseiket, akkor itt vérrontás lesz.
Így nem igazán tudja, hogy mi is a teendő. Hiszen csak egy frissen kiképzett gyalogos. Fogalma sincs, hogyan is kéne reagálnia erre a helyzetre. A toborzó plakátokon annyival egyszerűbb. Ott sose lát ilyen dilemmát az ember. Hiszen a velük szemben állók kétségtelenül őrültek, de polgárok, akinek a védelmére felesküdött. Ha fegyveres ellenség lennének, akkor sokkal könnyebben menne a döntés. Hiába kaptak érvényes tűzparancsot, valamiért nem akar lőni. Ezért hát a szemével keres egy tisztet a környéken.
- Uram, mit tegyünk az elkülönítettekkel? - kérdezi meg.
Hangjából csöppnyi kétségbeesettség tűnik ki.

Több katona is felsorakozik, de egyik sem tesz semmit. Csupán meredten bámulják őket Frankkel és a tiszttel az élen. Az egyik fogoly hatalmasat ordít. Frank még kicsit össze is rezzen a hírtelen bekövetkezett üvöltésre.
- Na most szabadulnak el! – gondolja magában kétségbeesetten és emeli a fegyverét, hogy tüzelhessen.
De a szökés és bilincs törés nem következik be. Ehelyett összerogyott. Ezt követően a többi szerencsétlen is hasonlóan járt, mint társuk. Frank csak kapkodja a fejét és fogalma sincs, hogy mi történt ezekkel a szerencsétlenekkel. Ekkor ér oda egy szanitéc, aki szemügyre veszi az emberi roncsokat. „Halott.”Ez az egy szó hagyta el a száját, ami igazán megmaradt az ifjú baka agyában. Szinte közönyösen csengett eme súlyos szó a szájából.
- Hála az égnek. – gondolja magában.
Ámbár nem érti, hogy miért eme öröm. Hiszen egy ember most halt meg előtte. Talán azért örül, hogy nem neki kellett meghúzni a ravaszt? Milyen abszurd. De szinte fellélegez és megkönnyebbül. A tiszt és az egészségügyi katona között beszélgetésre szinte nem is figyel, de kihalja belőle az értetlenséget.
Ezt követte egy újabb fordulat. Hamarosan fehér zacskóruhás emberek tűntek fel a helyszínen. Ez már kissé aggasztó. Fertős veszély, avagy egyéb biológia veszély lenne? Reméli, hogy nem bogarakat jelent. De akkor több gyalogos érkezett volna és nem sima dokik. Ekkor a tiszt kiszúrta magának, ami nem jelent jót és akár egy kiképző tiszt, harsány szóváltását kezdeményez.
- Uram… - kezdene épp bele a magyarázatba, de senki sem hallgatná meg.
Így hát elindul az APC felé, ahol 7 másik tengerész várakozik. Mind értetetlenül bámulnak egymásra. Ezt követően megérkezik a tiszt és babrál valamit a konzolon, aminek eredménye képen aktiválódtak a rajtuk lévő kamerák és az életjel szenzorok is. A beérkező adatok a képernyőkön öltenek formát. Ám négy életjel eléggé furcsa, ami még a laikus Franknek is szemet szúr. Ám egyenlőre nem tud mit kezdeni a látottakkal. Ekkor jön egy újabb eligazítás.
- Értettem, Uram! – mondja a végén. - De ha találtuk egyet, mit csináljunk az illetővel?
Ezt követően nyel egyet és mellé kirendelt robotra néz. Hát ez aztán nagyon nem hiányzott neki. Jó lesz vigyázni, hogy még csak véletlenül se harapják meg őt. Ezt követően elindul kifelé a mélygarázsból vissza az utcára. Valahogy a tüntetők mögé kéne jutni, hiszen valószínűleg ott osztogatják ezt a szemetet. A bejáratnál megvárja a társát.
- Valahogy meg kéne kerülnünk a tüntetőket és a hátukba kerülni. – mondja a szintetikus társának. – Használhatnánk a sikátorokat erre a célra. Vélemény?
Néz kérdően a konzervdobozra. Ha ez megfelel neki, akkor elindul az egyik sikátor felé és megpróbál a tüntetők hátába, avagy legalább melléjük érni az egyik párhuzamosan futó sikátorban. Ha nem tetszik neki, akkor várja az ötletet.

A rádión beérkező válasz nem nagyon dobja fel. Remélte, hogy nem kell eme drasztikus lépés. Ám úgy fest, hogy a hadvezetés ezt a lépést véli elégségesnek.
- Remek. – gondolja. – Holnapra benne leszünk a TV-ben.
Erre egy kicsit rossz lesz a szája íze, de nem törődhet most ezzel. Hiszen a mellé kirendelt android nem minden pontban ért egyet az ő tervével.
- Hmm… Biztos igazad van. – mondja neki bólogatva. – Igazán nem ismerem ezt a pempőt, csak hallottam róla. De a Ghoulokat sem. Mit tudsz róluk?
Ekkorra már ő is ott van az aknafedőnél és biccentve jelez, hogy mehetnek le a csatornába. Ekkor kapcsolja be a vállára szerelt TNR lámpát, hogy azért lásson is valamit. Megvárja, míg kollégája lemászik, ezt követően ő is utána ereszkedik.
- Merre menjünk? – kérdi meg halkan.
Még soha életében nem járt ide lenn.

//Elnézést érte. A hibát javítottam.//

- Hát akkor irány dél. – mondja biccentve egyet. – Szerintem a legjobb az lenne, ha hátba kapnánk őket.
Ezzel ő is elindult újdonsült szintetikus cimborája után a kanálisban.
- Vajon miért ennyire emberi? – gondolkodik rajta. – Talán, hogy könnyebben elnyerhesse valaki bizalmát?
Ám most nincs erre idő. Feladatot kaptak, ami így is elég veszélyes lesz. Jobb, ha tiszta a feje és észben tartja, hogy elég ha csak megkarcolják. A Ghoul ismertetésre azért elhúzza a száját.
- Na remek. – mondja ki halkan. – Kaptunk a nyakunkba még egy tökéletes ragadozót. De ez van.
Törődik bele kétségbe ejtő helyzetükbe, hisz ezt ő választotta. Ezt követően felzárkózik társa mögé. Fegyverét tüzelésre készen tartja és balra jobbra pásztázza a környezetüket. A lábán csatangoló patkányt pedig lerúgja a lábáról. Más se hiányzik neki, mint egy jó kis veszettség a mai napra.

Elég unalmas a csatorna. De mire is számítson itt az ember. Csupán egy erre mászkáló Ghoul változtatna ezen a helyzeten. Ám Frank erre nem vágyik. Inkább maradjon ilyen egyhangú és unalmas. Jobban szereti így. Kissé kezd parázni, ahogy gondolatai vissza-vissza térnek az itt lenn mászkáló ghoulhoz. Ez pedig izzadság formájában jelenik meg az arcán. Szerencse, hogy kesztyű van rajta, így legalább biztos kézzel tudja tartani az impulzus karabélyát eme érzések ellenére.
Így érték el a kereszteződést. Ez sem nagyon lenne más, mint a kanális többsége. Csupán egy hulla jelenti a változást. A szerencsétlen fejjel lefelé van ebben az ocsmány lében.
- Mi a fene… - szisszen fel halkan.
A szerencsétlen hullán már úgy sem segíthetnek, így inkább körbenéz. Ennek számára erősen csapda szaga van. A ghoul pedig az elmondottak alapján rendelkezik valamilyen szintű intelligenciával. A lámpával igyekszik bevilágítani a sötét helyeket.
- Na, most merre? – teszi fel a kérdést.

Szintetikus gond nélkül bele lép szennyvízbe. Meg állította a hullát, hogy a víz ne sodorja tovább, majd kiemelte a vízből. Megfordította, majd megszólalt.
- Parancsnok! Találtuk egy holtestet, nincs külsősérelmi nyom. Csak pár zúzódás. – Persze a parancsnok ki kiosztott, ő a nagy testvér, lát és hall titeket. Megnyugtató.
- Keressék meg honnan van a holttest. Még egyéb? – Az android kutakodott a test zsebeiben és pár üres fiola került elő. Ezeket a sisakjának oldalán lévő kamerának felmutatta. – Rendben. Vagy túl adagolásba halt bele és belökték, vagy egy vízelvezetőbe bezuhant bedrogozva.
- Tehát megyünk amerről jött. – Mondta a szintetikus, majd elindult. Testet ott hagyta. A patkányok örömére…

A szintetikus cimborája viszont simán belegázol a szennyes lébe. Ő minden bizonnyal bátrabb a programozása révén. Na meg, ha szétszedi egy Ghoul, akkor őt egyszerűen újra programozzák és másik testbe kerül. Franknek viszont csak egy élete van. Arra pedig igyekszik is vigyázni.
Ameddig kollegája ténykedik a hullával, ő vigyáz rá. Ettől függetlenül a tiszt jól letolja.
- Értettem, uram. – mondja a tisztnek a mikrofonba.
Előbbi gondolatai inkább megtartja magának.
- Szerencsétlen. Valószínűleg nem így tervezte a napját. – gondolja még magában, ahogy a tekintete végigfut a tetemen, ami ismét a kanális vizében csordogál lefelé.
Ezt követően társa elindul az egyik alagútban, így hát ő is felzárkózik mögé.
- Hát, akkor menjünk. – teszi még ő is hozzá.
Eddig egészen jól haladnak. Sehol egy Ghoul idelenn, ami nyugtatólag hat az idegeire is. Ettől függetlenül még mindig erősen koncentrál. Megpróbálja kiszűrni a nem idevágó hangokat. A fegyverével pedig célpontot keres.

A szintetikus hallása valószínűleg sokkal jobb, mint az övé, vagy akármely emberé. Ettől függetlenül ő is hallja a kanyar mögül érkező hangokat. Kaparászás és lépések. A jelzésre ő is lassít. Figyel a mozdulataira és ő is igyekszik csendben maradni. Ezt követően pedig a szintetikust követve ő is a falnak feszíti a hátát.
Ekkor a társa elkezd mutogatni neki. Erre jó a kiképzés, amit kapott. Hiszen maradéktalanul felismerte a jeleket. Biccent egyet jelezve, hogy megértette. Így amikor kilendül a fedezékből, szinte azonnal követni tudja. Letérdel, hogy biztosabb legyen a célzása és közben a társa se zavarja őt, hiszen valamennyire mellette és mögötte helyezkedik el.
A hangok egyre közelebbről érkezik. A mozgás ütemében sem áll be semmi változás. Csupán a szíve ver egyre gyorsabban. No meg kezd izzadni is. Ettől függetlenül a szemét nem emeli el a célkereszt mögül. Készen áll a tüzelésre, de ettől függetlenül nagyon reméli, hogy semmi olyasmi nem bukkan fel, ami ártalmas lenne az egészségére.
Ekkor bukkan fel egy droid. A társa beazonosítja, mint csatornatisztító droid.
- Hála az égnek. – szalad ki a száján halkan.
A visszatartott levegőt is szépen lassan fújja ki a száján, majd feláll.
- Világos. – mondja már kicsit hangosabban.
Ahogy haladnak tovább az alagút végén fényt lát. De ez a fény pislákol. Ami előszöri örömét kissé lelohasztja. Reménykedett, hogy maguk mögött hagyhatják eme pöcegödröt.
- Az még nem a kijárat. Igaz? – teszi fel a kérdést.

A kérdésre kissé eltátotta a száját. Nem igazán érti, hogy mi a különbség a kettő között. Sajna neki nincs lexikon az agyában.
- Hát mit tom én? – kérdi meg. – Nem ugyan az a kettő? Hát reméljük, hogy van létra is.
Aztán ki is derült, hogy mi okozta eme pislákoló fényt. Az elhaladó autók fényszóróinak köszönhetik. A bádogdoboz ekkor megáll és szemmel láthatóan hegyezi a fülét. Kis idő múlva már ő is látj a rend őreit a hídon. Épp a forgalmat intézik.
- Hát nekik sem lehet, jó napjuk. – gondolja magában.
Majd végre kiérnek a csatornából. Szerencsére sem Ghoul sem más veszélyes létformával nem sikerült összefutniuk. Ennek Frank igencsak örül. Ekkor pillantja meg a szép nagy vérfoltot. A helyszínelők már ellepték a környéket és vizsgálódnak. Meglepetten néznek a két megjelenő tengerészre.
- Uram. – szól bele a mikrofonba. – Asszem megtaláltuk, hogy honnan jött a hulla.
Végül a rendőrökre néz. Meglepve tapasztalja, hogy szintetikus barátja sem szólt egy szót sem. Érdekes szitu és mindenki arra vár, hogy megszólaljon. Micsoda helyzet.
- Öhmm… - köszörüli meg a torkát. – Üdv! Merre van a tüntetés?
Tudja, hogy valószínűleg a mellette álló android tudja az irányt, de talán jobb ez így.