Őserdő

Szellem kalandja

Szellem nem bízza a véletlenre a dolgokat. Hamar megtalálta az aktuális helyet. Az őserdő egy völgyben folytatódik, de figyelme középpontjába egy termetesre nőt tölgy kelti fel. A robusztus méretű fa aljában pedig hever valami. Valami ami nem természeténél fogva oda való, ezt Szellem is tudta. Közelebb érve vizsgálnia sem kell a tetemet, vagy tetemeket. Az egész úgy fest, mintha valamit, vagy inkább valamiket valami feloldott volna és ettől összetapadtak volna. Itt ott a tetemeken lévő foltok és a máladékból kiálló csontok jelezték, hogy egykoron élőlény lehetett. A kupac a fa törzs másik oldalán folytatódik, de a látvány még Szellem kíváncsiságát is felkelti. Több tucat hasonló sorsra jutott lény bomladéka tornyosul egymáson. Valami biztos van itt. Szellemnek pedig sikerült rögtön a vadászterületére sétálnia. Önkéntelenül is pozíciót vesz fel, majd egy tompa neszre figyel fel. A forrása a mocsár irányából jött, olyan mintha valami húzná a lábát, vagy inkább saját magát?

Valamit kiszúrtam, egy hatalmas tölgy alatt van, valamiféle élőlény lehetett, nem, élőlények, mert több tetem van itt. Felismerhetetlenségig torzultak, senki sem tudja, hogy mik lehettek ezek. Ha ezek ragadozók voltak, akkor ami őket megölte, még nagyobb ragadozó lehetett, vagyis még nagyobb trófea lesz belőle! Beidegződött mozdulatot veszek fel, mintha a lény figyelne engem, hát csak jöjjön! A gyenge elbukik, az erős fennmarad. Neszeket hallok, valami vonszolja magát? Lehetséges, aktiválom álcázó berendezésemet és elindulok a hang irányába. Talán a lény megsérült, megkönnyítve a dolgom.

A pillanatok csak húzódnak a végtelenség határáig. Fürkésző mozdulatok közben Szellemnek feltűnt, hogy a környező madarak és majomfélék teljesen elhalkultak. Vagy eltűntek. Álcázója tökéletesen működött elméje tiszta volt és a legfontosabb a reflexei sem hagyták cserben. Időben. Az egyik fáról érkezett a támadás. A Yautja félre ugrott. A hatalmas száj és az azt kísérő fej centikkel húzott el a jobb karja mellett. Ellentámadásra Szellemnek nem volt lehetősége. Mire újra pozíciót vett magát a hatalmas Titánboát már nem látta csak hosszú testének fészkelődését a lombkoronák takarásában. Szellem hallott már ezekről az igen ritka és hatalmas kígyófélékről. Hossza akár 12m is lehet míg testének legvastagabb pontján az átmérője 1m. Ez egy nem teljesen kifejlett példány volt aminek testsúlya maximum 800-900 kg volt. A mocsár és az őserdő széle volt a vadászterülete. Néhány másodperce megfordult Szellem fejében, hogy leplazmázza, de ezen az ötletén hamar túl tett és felkészült inkább a következő lecsapásra. Immáron tudta mivel kell számolnia.

A lény villámgyorsan csapott le, hatalmas bestia volt. Egy boa az, így már érhető, hogy mi is adta ki a hangokat és mi is hagyta hátra azokat a tetemeket. Ez talán még engemet is képes egyben lenyelni. Mire támadhattam volna, már elsiklott a fák lombkoronájában. Ez nem jó, így nem húzódhatok a fák biztonságába, hogy onnan lelőhessem, ami még rosszabb, hogy bárhonnan támadhat.

Ki kell innen mennem, nyílt terepre húzódni, mert ott nem találhat fedezéket, vagy búvóhelyet. Futni kezdek, miközben vaktában lövök, hol a földön, hol a fák ágain.

A plazmák szépen megritkítják a fák koronáit. Szellem pár perces rohanás után elért egy olyan tisztásra ahol két hatalmas fa állt. Törzsük átmérője több méteres volt. Szellem itt vette be magát, de az első támadás nem váratott magára. A plazma lövedék eltalálta a hatalmas testet, de a kígyó a fejével még elérte a Yautját és hatalmasat taszított rajta. Következménye, hogy Szellem váll lövegével történt valami így arra most nem támaszkodhatott. A fának való csapódáskor olyan szerencsétlenül érkezhetett, hogy a fegyvere megsérült, így most pengékkel kell megvívni a hatalmas trófeáért és egyben az életéért.

A lombkoronák ágai és levelei egy pillanat párologtak el, ahogy a plazma elérte őket. Sajnos a kígyó nem volt a járulékos veszteség listáján. Egy viszonylag megfelelő területre értem, ahol végre eltaláltam ellenfelem. A gond az, hogy nem halt meg, sőt, felöklelt és a becsapódás miatt a váll-lövegem megrongálódott.

Elcsettintem az éjfél csókját, ma vagy ő, vagy én döglök meg, csakhogy nekem nem áll szándékomban egy ilyen planétán kimúlni. Előhúzom a lándzsámat, a célom kiszúrni vele ellenfelem szemét, majd a vak kígyót kivégezhetem ha ráugrok és a fején át elérem az agyát.

A váll löveget Szellem nyugalmi állapotba állította. Komoly problémája nem lehetett ergo javítható, a komoly problémát a még fürgén tekergőző boa jelentette. A hely elégnek bizonyult, hogy a vadász mozogni tudjon. Tudta, hogy ez egy halálos keringő lesz ő felkészült. A kígyó mind untalan előre kapott megpróbálta fogát a Yautjába vájni, hogy aztán rátekeredve összeroppantsa. Szellem ügyesen kitért két támadás elől, de sebezni nem tudott a kígyón. Ezért a kígyó támadását megelőzve harmadjára ő kezdeményezett. A lándzsát eldobva végig hasított a levegőben, majd telitalálat. A kígyó jobb szeme helyett a lándzsa volt, de nem elég mélyen ,hogy az létfontosságú szervet roncsoljon. A kígyó most a kínjával van elfoglalva Szellem tudta ettől nem lesz jobb alkalma. Megindult a hatalmas test felé, de óvatosan. Párszor majdnem kilapította az épp arra vonagló test. A két hatalmas fa, ami a tisztás nagyjából közepét jelentette kedvező helynek bizonyult eddig. Viszont most a test szabadon vergődött így Szellemnek azt megközelítenie nehéznek bizonyult. A sűrűben a liánok és ágak csapdába ejtették volna a lényt most azonban szabadon vergődött a vadász lándzsájával a szemében.

A váll-löveg még javítható, ám ettől függetlenül enélkül kell ölnöm. A bestia nem hagyta magát, csupán harmadik csapásánál vettem át a kezdeményezést, aminek az eredménye egy bakuub a szembe. A dög kínjában vergődik, nem mehetek a közelébe, veszélyes lenne. Ám minek is mennék? A forrófejű fajtársaimmal ellentétben én kivárok, szenvedjen csak ki, ha nem is hal meg, legyengülten már végezhetek vele. A távolból szemlélem trófeám vergődését, mennyire kár, hogy nincs nálam más távolsági fegyver! A társaim többsége közelről szeret harcolni, az ostobák! Távolról, egy jól leadott lövéssel is lehet érvényesülni Egy nap nagy stalker leszek.

A váll löveggel ejtett seb és a lándzsa sem volt elég az óriáskígyónak. Miközben agonizál Szellem hátrált a sorsra hagyva a kígyót. A kígyó megrázta magát, és a szemében lévő lándzsával rontott Szellemre. A lándzsa ugyan megvakította, ám nem roncsolt életfontosságú szervet. Szellem talán túl sokat várt és most megint szemben állt a fenevaddal. Igaz jelentősen csökkent a boa gyorsasága, de ezt hatalmas méretével kompenzálta. Próbálta a Yautját közre fogni, de Szellem kitáncolt minden próbálkozással kígyó köréből és mindannyiszor belevágott annak húsába. A kígyó még egy utolsó rohamot indított. Mind ketten tudták most minden el fog dőlni.

A bestia nem akar kimúlni, sőt, van mersze támadni! Min egy jól megkoreografált táncot nézne az ember, csak ez életre-halálra menő harc. A boa testén minduntalan újabb és újabb vörös csíkok jelzik, hogy hol vágták fel pengéim a leendő trófeámat. Aztán eljött az utolsó roham, itt dől el minden. Megpróbálok felugrani a levegőbe, és rázuhanni ellenfelem fejtetejére, hogy addig szabdaljam, amíg még mozog.

A boa hosszan előrenyúlt. Szellem felugorva egy ágban megkapaszkodhat majd elengedte. A kígyó kitekeredett és hátrakapva a rajta egyensúlyozó Yautja kezébe mart. Szellem zöld rikító vére nem akadályozta meg a cselekvésben. Alkari pengélye mélyen beledöfte a koponya hátsó részébe. Az óriás kimúlt, de Szellem még korán sem végzett vele.

Basil'isk:
Már épp menni készült a vadász, amikor a 'mber felpattant a sörétest a vállához betámasztva célzott. Basil'isk megdermedt, persze nem a félelemtől. Bízott benne, hogy az ember nem veszi észre. Az embert egyik társa komon hívta. A sistergő recsegő hangot a Yautja rögzítette.
-Conor hallasz? Conor itt Hank jelentkezz vége...
-Tisztán hallak, hallgatlak. Vége...
-Másfél kilóméter a találkát. Vége...
-Vettem, ha hamarabb értek oda gondoljatok rám is. Vége Conor kiszáll... -Statikus történt követve Conor még átpásztázta a terepet majd elindult. Basil'isk kíváncsiságát felkeltette a férfi és követte.

Az 'mber felállt a helyéről és a fegyvert felvéve egy pontra célzott.
~ Mire céloz ez? ~ kérdezem magamtól. Bíztam benne, hogy nem rám céloz a fegyverével. Ekkor valaki hívta a fegyverest egy kommunikátoron át. A beszélgetést sikerült felvennem: Valami Conor és Hank beszélget egymással, valami találkáról is szó volt. A helyszín másfél kilométerre van onnan, ahol vagyok.
A Conor nevű 'mber még egyszer átpásztázta a terepet fegyverével és elindult a találkahely felé.
~ Igen. Vezess csak el a találkahelyetekhez. ~ mondom magamban, miközben követni kezdem a fegyverest.

Az ötlet bevált, a magasból lecsapva, mint egy zuhanóbombázó csaptam le rá. Bár a fattyú megsebzett, ettől függetlenül ő pusztult el. Diadalittas üvöltést hallatok, majd kihúzom lándzsámat a szeméből és hozzákezdek a boa lefejezésének, egy ekkora koponya több mint elég helyet foglal el, talán a vadászatom ezzel véget ért.

Egyenlőre itt húzom meg magam, megnézem javítható-e a váll-lövegem, illetve elkezdek a boából darabokat lenyúzni ruha és felszerelésdaraboknak, amolyan díszítőelemeknek.

Basil'isk:
Connor-t jó húsz méteres távolságból követi a vadász. Az ősi Japán nindzsa gyilkosok is megirigyelnék tőle precíz és halk mozgását. A 'mber megáll egy hatalmas fa alatt, aminek gyökerei jócskán kitörtek a talajból is és ágai hosszan nyúltak át más fákra is. A törzsében egy lyuk tátongott, amiben most matatni kezdett. A lyukból előhúzott három tojást. (Nem xeno tojás) Basil'isk látásmódjával megtapasztalja, hogy a tojásban az élet még fejlődő stádiumban volt, és azt is, hogy valamiféle hüllőt tartalmaztak. Connor megsimogatja megpuszilta őket.
-Ti lesztek az én nyugdíjam alapjai. Nem sokára indulunk is haza, csak a többieket bevárjuk. Eközben Basil'isk már a fáról kémlelte a humánt.

Szellem:
A Yautja diadalüvöltése hangos volt, de a dzsungel egy az egyben elnyelte. Sérülését felmérte, de mikor az elejtett Prédájára nézett minden fájdalma elszállt. Vállövegét sikerült ismét aktiválni. A tartókar egy alátétje mozdult el és ezért nem lehetett használni. A trófeát már alaposan megtisztította, mikor 'mberi kiáltásokat hallott a negyven méteren belül. Igazi vérfagyasztó kiáltást és lövéseket. Szellem a forrás felé vette az irányt és két menekülő 'mbert látott, akik vadászfegyvereikkel, két kiszuperált Winchester segítségével fedezték magukat. Az egyik társukat már az üldözőik zabálták. Raptorok. Kettő, akik a 'mberek után rohantak hihetetlen sebességgel. Egy az áldozatát cincálta. Az emberek vadászok voltak és értették a dolgukat, de a célzásukat most a rádiójukból jövő hang megzavarta.
-Hank itt Conor a találka helyen vagyok várlak benneteket. Az árú biztonságban. Vége... Az egyik hibázott, de a másik pontos találatot adott a mozgó célra, amitől az ki is dőlt.

Az 'mbert vagy jó húsz méteres távolságból követem nagyon halkan. Ügyelek arra, nehogy valami nagy hangú tárgyba lépjek, mert akkor a vadász ide fog fordulni. A kisebb gallyak nem számítanak, mert azok szinte nem adnak ki olyan nagy hangot.
Az 'mber megáll egy fánál, ekkor felugrok egy közeli fa vastag ágára és figyelni kezdem az eseményeket. A vadász benyúl a fa törzsébe és matatni kezd. A törzsben lévő lyukból kivesz néhány tojást, jobban megnézve azok nem kemény húsú tojások, mert azok nem férnének el az 'mberek kezében, sőt egy Predator kezében sem.
Még jobban megnézem a jelenetet a tojásokra fókuszálva, valami fejlődik bennük. Valami madár, gyík vagy kígyó tojásai lehetnek, mert nem pókszerű képződményeket láttam bennük, hanem valami egészen mást.
Megsimogatja és megpuszilja a tojásokat, majd mond valamit.

~ Nem tudom mi folyik itt, de az biztos, hogy utána kell járnom ennek a dolognak. A másik 'mber meg mikor érkezik ide vagy milyen messze vannak egymástól. ~

A váll-lövegem nem szerzett komoly sérüléseket, sőt, könnyen javíthattam. A boa fejéről hamarosan lekerült a hús, az agyat és szemeket eltávolítottam, így csupán a hófehér koponya maradt. Nem gyönyörködhettem sokáig, mert a közelben valami történik, egy 'mber lövést hallok, meg kiáltást. Kíváncsiságból tartok arra. Két rapptor az, meg két puha húsú. Az egyik ember lövése nyomán az egyik állat elterül, így 1-1 az állás. A rádiójukon valami szól, nem tudom miről beszélhetnek, de nem is érdekel.

Aktiválom az álcámat és bemérem a legtávolabbi 'mber fejét. A meglepetés ereje az oldalamon van, őt biztosra eltalálom, a másik 'mber helyzete nehezebb, talán lesz elég időm, hogy őt is eltaláljam. A raptor meg... ha csak nem tud a fára feljutni, nem okoz gondot, ő is céltábla lesz.

Basil'isk:
Fegyver dörrenés! Basil'isk és a férfi is a hang irányának szegezték tekintetüket. A férfi óvatosan visszahelyezte a meszes héjú tojásokat, felkapta Hatsan sörétesét és menet közben többször is a szájához emelte kommját. Válasz nem érkezett csak egy újabb lövés hallatszott. Conor futni kezdett. Basil'isknak sikerült úgy követnie ahogy azt tervezte. A 'mber nem is sejtette, hogy van valaki a nyomában. A dzsungel ezen részén inkább a nagyobb fák és azok gyökerei jellemezték, a cserje szint nem volt túl sűrű. A fák nem adtak annyi árnyékot mint a sűrűbb részeken. A távolban egy férfi rohant Basil'isk és Conor felé. Rohanása okát hamar felfedezte a vadász. Egy raptor üldözte a férfit. Társa célzásra emelte a sörétest, de várt. Még túl messze volt a célpont.

Szellem:
/Csak önvédelem esetén ölhetnél embert./
A férfi rohant. Társa, aki luftot lőtt már csak múltidő volt. Egy raptor azonban a menkülő nyomába eredt. Szellem utálta az emberi fajt, de a szabályok iránti fegyelme erősebb volt. Ezért maradt a figyelő szerepében. A puha húsú társa felé rohant, akit szintén követtek. Egy másik Yautja (Basil'isk) volt az, de még ő nem szúrta ki Szellemet. A két Yautja nem avatkozott közbe várták a fejleményeket.

Figyelem a Conor nevű fegyverest, amikor egy lövés dördül el. A megfigyelt visszarakja a tojásokat és felkapja a sörétest és többször is belebeszélt a kommunikátorába. Újabb lövés. A fegyveres futni kezd, így elkezdtem követni.
Jó néhány percig követem a Conor nevű 'mbert, amíg el nem érem azt a helyet, ahol megállt. Egy másik 'mber is megjelent, akit valami üldözőbe vett. Ráközelítek a futóra és észreveszem a dinoszauruszt, ami üldözni kezdte.
A Conor nevű 'mber célzásra emeli a sörétest. Nem tudni, hogy ki fog győzni ebben a harcban, de az itteni szabály értelmében maximum csak önvédelemből ölhetem meg őket. De nem szeretnék vért ontani jelenleg, jobban érdekel eme harc kimenetele.
Nagyban figyelem az eseményeket, de közben az a furcsa érzésem támadt, hogy nem csak én figyelem az 'mbereket és az őshüllőt, hanem egy másik vadász is...

Bármennyire is akartam vért ontani, inkább vártam és figyeltem, ahogy a két fél egymást ritkítja. Azonban nem csak én néztem a 22. századi gladiátorharcot, hanem egy másik yautja is. Bizonyára ő is a puha húsúak és gyíkok miatt van itt, egyenlőre nem fedem fel magamat, várok és figyelek.

//a rossz vér karaktert akartam kijátszani, de miután beszéltem a Világok Pusztítójával - W.B. - kiderült, hogy nem lehet még rossz vér karakter//

Szellem nem várta meg, hogy mi lesz a vége a dolognak. A két 'mber lassan közelített a mozdulatlanul guggoló Basil'isk felé. Szellem közelebb lopózott és elterelte a két humán figyelmét. Basil'isk odébb állt. A két Yautja már tisztában volt egymás jelenlétével, de a két ember még mindig mintha kísértetet láttak volna.
Hank és Conor visszamentek ahhoz a fához, ahol a tojások lapultak. Ide a két Yautja már egyszerre követte a humánokat. A raptor tojásokat belerakták egy táskába és elindultak. A két vadász tudta, hogy egy újabb falka raptor már a nyomukban van a tolvajoknak.

A két 'mber felém közelít, de a közelben tartózkodó yautja és felém jött. Most már tudtam, hogy ki volt az a másik vadász. Az volt, akit a hajón láttam, amikor jöttünk vadászni. Asszem Szellemnek hívják.
Odébb mentem egy kicsit, de ekkor a két 'mber is visszament ahhoz a fához, ahol a raptor tojásokat találta a Conor nevű fegyveres. Szellemmel odáig követtük őket és észrevettem, hogy a tojásokat egy táskába rakják és elindulnak egy bizonyos hely felé.
Tudtam, hogy nem kell hozzá sok idő és egy raptorfalka táplálékaként fogják végezni. Mivel ezek az őshüllők is valamivel értelmesebbek egy... halnál és szeretnek csoportban támadni a területükre betévedő idegenekre. Pont úgy, mint a kemény húsúak, de azok néha gazdatest szerzés miatt támadják meg a területükre bemerészkedő áldozatokat vagy élelemnek.
Sok gondolat támadt a fejemben, de ezeket törölnöm kellett. Csak a vadászat és az életben maradás számít most, nem pedig az, hogy mennyit töprengek egy-egy adott szituációban.
Követni kezdem a két 'mbert tovább, amerre mennek. Ha útközben belebotlanak a raptorokba, akkor simán az őshüllőkre tudok lőni néhány plazmanyalábot a pisztolyomból.

A másik predator zűrbe került, nem hagyhattam, hogy felfedjék jelenlétét, így eltereltem a primitív emlősöket onnan. Ez bejött, majd amint távoztak valamiféle tojásokhoz, mi is követjük őket. A yautja felé lendítem kezem és megrázom a vállát üdvözlésként, majd annyit kérdezek tőle az emberek felé intve, hogy ölhetőek, vagy sem.

Nesztelenül követjük a két puha húsút, továbbra is álcázva magam.