Aurora

Az elkövetkező események gyorsan lementek, fogjuk rá. A hajódat sikerült megtisztítani, mármint az idegen infesztációtól, mert a néhol felperzselt falak és lövésnyomok nem számítanak tiszta dolognak. Öröm az ürömben, hogy a legénységed életben maradt, ahogy az elhurcolt baka is. Semmi bajuk, bár azért 1-2 műtét becsúszott, ami során a kezdetleges embriókat eltávolították. Persze a hajódat pár hónapra karantén alá vonták, illetve utána a jogi hercehurca után kártérítést adtak neked, hiszen nem szándékosan történt eme incidens.

A pénz éppen, hogy elég a károk elhárítására, illetve egyetlen elhunyt legénységi tagod temetésére. Gond nélkül éred el a vörös bolygót, a Marsot, bár ez minden, csak nem vörös, a Föld 2.0 pontosabb név lenne. Itt sikeresen landolhatsz, a rutin ellenőrzés után szabad ember vagy.

//kalandod véget ért, a rövid kalandra kapsz 15 sp-t és 300 $-t, a következő posztod a Marson az űrkikötőnél írd, ott majd a főadmin úr vesz át//

Végül is a hajót sikerült a katonáknak megtisztítaniuk, a legénység túlélte, kivéve Smith, akit előbb kapott el az a dög és meg kellett ölnünk. Meg persze az elhurcolt tengerész is túlélte az esetet.
Persze a bolygóvédelmiseknél becsúszott 1-2 műtét, de örülök, hogy túlélték. A hajót persze pár hónapra karantén alá vonták, míg meg nem bizonyosodtak arról, hogy minden idegent sikerült elintézni. De jött ez a jogi hercehurca és kártérítést is kellett fizetnem, ez az összeg a károk kijavítására és Smith temetésére volt elég.
Most már semmi gond nem volt, hogy elérjem a Marsot. Beállítom a megadott koordinátákat, majd leteszem "a madárkát" az űrkikötőben, itt jött egy rutin ellenőrzés aztán folytathattam tovább a munkámat. De előbb ki kell pihennem ezt a kalandot, melyben majdnem mindenki meghalt.

//Folyt: Űrkikötő//

A tegnapi nap során gondoskodtam a felszerelésről és személyes holmikról. Elindulok a kijelölt hely felé, természetesen nem egyenruhában, hanem a tegnapi göncben. Hicks ott van, egy utazótáskával és éppen olvasgat.

- Gondolom én vagyok az első, remélhetőleg egyben nem is az utolsó. - helyetfoglalok én is, leteszem a saját utazótáskámat, illetve leveszem a gitár tokot.
- Az álca része, alapból úgy nézek ki, mint aki most jött egy Synsound metál koncertről, a gitár tok meg jó ahhoz, hogy nagyobb csúzlikat vihessek. - felelek a bajtársnak, akit bizonyára nem is érdekelt ez az egész.

A gitár tokban az M42C van, hozzá 10 tár, vagyis 60 skuló. A kezeimen a rejtett pengék, míg az utazótáskában egy WY 88 van három tárral.

//Előző hsz-emnél tényleg azt írtam, hogy felállok a székből, habár az alatt a pár kör alatt csak álltam. Hát előfordul, hogy néha elírok valamit és úgy teszem közzé.//

Az épületet elhagyva visszatértem az űrkikötőbe, de a hajónál már hárman vártak. Három latin, egyiknél lánc, másiknál baseballütő, a harmadiknál pedig egy dobtáras shotgun. Bár igazából nem tudom, hogy kire vártak, ezért beléptem a hajómba és bezártam az ajtót, de már a három latin is bent volt. Ekkor esett le, hogy engem kerestek. Pár másodperc múlva az ajtó újra kinyílt és két katona valamint négy biztonságis lépett be.
Az egyik katona a falhoz tolt, míg a többiek lefegyverezték és megbilincselve vitték el a latinokat. Örültem, hogy a hajó ismét az enyém, de remélhetőleg véglegesen. Hisz a turániak elintézték ezt az ügyet a BioNattal.
Felmegyek a hídra és ott írok a többieknek egy rövid üzenetet, hogy a múltkori balszerencsés szállítást figyelembe véve, hosszabbított szabadságot kapnak, hogy ki tudják heverni az eseményeket, amik akkor történtek.
Az üzenet elküldése után ránézek az órára majd előkészítem a hajót az indulásra.

A káplár lehúzta a niggerverejtéket, majd némi pénzt hagyott hátra. Elindultunk, a felszerelést átcsempészve kerültük ki a hatóságokat. A konténerből kiszedem a cuccaimat, így érek az Aurora fedélzetére.

A hajó egy M-osztályú vontatóhajó, Hogy ez a modernizált változat, ahol 10-en valahány fő is elfér, az kérdéses. Hicks eligazítást tartott, ami számomra semmi újjal nem kecsegtetett, talán az a dolog, hogy a mala'kak okolható az Alien-Föld háborúért. Elvben diszkréten kell intézni a missziónkat... nos, jobb lett volna, ha néhány orosz ügynököt, vagy mondjuk a turáni inkvizítorokat is hozzuk, ők 10 perc alatt végeznének, 1 perc vallatás, 9 perc vér és fogfelmosás.

A kutatótelep nem egy nagy durranás, a közelében levő gödör... nagy gödör már annál inkább. A hajónk 50 méterre landolt a helytől, a zsilipajtó feltárul, én pedig azok közé kerülök, akik közelebbről is megismerkedik Vakondékkal. A sznájpör itt marad, a Colt és a WY 88 nálam vannak, meg a pengék.

//az előző kalandban a pengéim megsemmisültek, ám eme kalandba előbb igényeltem őket. Ezt vagy ignoráljuk, vagy mondjuk valamennyi pénzért megfixáltam őket a Marson//

Egy konténer érkezett, amiben lehet, hogy fegyverek vannak, majd nemsokkal később megjöttek az este látott emberek. A konténer ekkorra már fel lett hozva.
Miután mindenki fent volt, pár gombnyomással lezártam a zsilipet és megkezdtem a felszállást. Amikor a hajó már a Mars légkörében volt, betápláltam az adott koordinátákat.

Mindenki megkapta az eligazítást, Hicks részletesen elmondta, hogy mi a feladat...
Nemsokkal később megérkeztünk, de a leszállópálya igen kicsi volt, így 50 méterrel odébb kellett letennem a hajót. Újabb gombnyomás és nyílt is a zsilip, hogy a tengerészek be tudjanak hatolni az épületbe.

De volt még valami, valakinek a hajón kellett maradnia. Mivel én voltam a kapitány, maradtam a hajón addig, amíg a többiek vissza nem érnek.

Hárman derítjük fel a terepet, én Hicks és a kapitány. A datapad szerint eme bolygón van levegő, de élőlények nuku. A talaj nem nagy kihívás, legalábbis most, pár km futás után talán anyáznám a süppedős talajt. Aztán ismerős illat csapja meg az orromat... éreztem már ilyet... dög szag, a halál szaga.

A bejárati ajtó zárva, felszínét az idegenek karmai szántották fel.
- A hajón nincsenek droidok, amikre kamerát tehetnénk? Drónok? Azokat leküldhetnénk körülnézni. Esetleg ME3 hegesztővel nekieshetünk a főbejáratnak. Továbbá visszarohannék a puskámért, lehet, hogy nincsenek itt dögök, de jobb félni, mint kibelezve végezni. No meg ezzel láthatjuk, ha van valami élőlény a közelben. Ha nincs semmiféle megoldás, akkor le kell csúsznunk, mondjuk kötelet helyezhetnénk ide, hogy gebasz esetén visszajussunk.

Mintha egy követ vágtak volna a fejemhez ugrott be a felismerés, hogy nekem is mennem kell a csapattal. Jakab, a fekete férfi és a nő maradtak a hajón, nekem viszont mennem kellett, mert Hicks így rendelkezett. Magamhoz veszem a pisztolyomat és gondosan elrejtem azt, majd megyek a rámpa felé.
Kinyílik a rámpa, kimegyünk a hajóból. A levegő belélegezhető volt, de őshonos élőlények nem voltak a bolygón. Közelebb megyünk az épülethez, a levegő rohadástól kezdett bűzleni, majd megállunk a bejárat előtt ami szét volt karmolva. Tudtam, hogy mi okozhatta ezt: Idegenek.
A Wolf nevű katona tőlem kezdi kérdezni, hogy vannak e a hajómon droidok (dronok), amiket be tudnánk küldeni felderítőnek.
- Nem, ilyenem nincs, - mondom Wolfnak - viszont van hegesztő, amivel ki tudnánk nyitni az ajtót.
Még egy lehetőség is szóba esett, egy kötélen lemegyünk a kráter aljába és ha beüt a gebasz, akkor azon keresztül vissza tudunk jönni.
- Fel tudnánk szólni a többieknek, hogy hozzák a hegesztőt vagy visszamegyek és én hozom. - teszem hozzá.

Hicks szólt Wolfnak, hogy menjen a hajóra a hegesztőért és szóljon mindenkinek, hogy a fegyvereik legyenek készenlétben egy esetleges idegen támadás esetén. Pár perc múlva Wolf vissza is ért a hegesztővel, a tizedes felnyitja az ajtót, én meg a pisztoly után nyúlok, hogy ha valami támadni mer, le tudjam lőni vagy meg tudjam sebesíteni, de semmi nem jött.
Egy raktárba léptünk be, jó pár láda nyitva volt, az egyikből WC papír borult ki pár perccel, órával, nappal vagy héttel ezelőtt. Nem tudom, pontosan mikor borulhatott ki. A felnyitott ládákból jó pár élelmiszer és egyéb dolog is hiányzott, de tovább kellett menni, nem volt idő azon filózni, hogy ki vagy mi vihette el.
A következő helyiség a labor volt, itt egy halott férfit találtunk, akinek a mellkasát valami átégette. Az egyetlen dolog, ami kiakasztott az volt, hogy nem volt áram az épületben. És ha nincs ára, akkor azok a dögök bármelyik sötét zugból nekünk jöhetnek.
- Azok a dögök bárhonnan ránk támadhatnak - szólalok meg - A generátor biztosan itt fent vagy a lakórészben lehet.
Ismét ránézek a halott férfira: - Ha élne, akkor biztos elmondhatott volna minden információt, amik a segítségünkre lehetnének.

Visszafutok a hullagyártóhoz, meg a hegesztőért. Szerencsére a xenok sehol sem tűnnek fel, már ha vannak még a planétán. Hicks felnyitja az ajtót, így behatolhatunk. Az első modulnál rendetlenség van, akárki is volt itt, elvitt némi kaját és sanszosan nem űrkalózok jártak itt xenokkal, szóval valakik életben maradtak és most valahol rejtőzködnek. A laborban egy férfi tetemét találjuk, valaki energiafegyverrel ütötte át, a xenok ilyet nem használnak. Az energiacellákat is megfújta valaki, tehát valaki belülről bomlasztott.

- Valaki hátba szúrta a társait a krízis alatt és szánt szándékkal tüntette el a cellákat. Abból ítélve, hogy itt nincsenek karom és vágásnyomok, az alienek nem jutottak be. A celláknak bent kellene lennie, kint nem láttunk semmit, no meg ha vannak még úlélők, lent lesznek, valakinek be kellett ezt az ajtót zárnia, már ha nem a halott fickó volt. Az Aurórán nincs valami áramfejlesztő cucc?

Akármi is legyen a válasz, felteszem a BiMexet és körülnézek a sötétben, bár sanszosan nem lelek semmit.Szóval marad majd a lakómodul.

- Egyszer, csak egyszer nem hozom a cserkelő ruhát, amivel elrejthetem a hőjeleket, erre tessék, sanszosan rákpofák vannak itt. Mellesleg elég ramatyul áll az emberiség, az idegenek ölik őket, amiket részben a ragadozók, részben az elefántok irányítanak, aztán ott vannak a kampós orrú Lokisok. Meh... - adom a két társam tudomására gondolataimat. Három faj egy faj ellen, csak legyen elég skuló a fegyverembe.

Hicks felküld a tetőre, semmi perc alatt felkapaszkodok, majd ott a meleg modulon lefekszek és előbb a fegyverrel, majd a BiMexel nézek körül. A nagy semmi közepén látok valamit, a szerkezet lencséit megnövelem, az objektumot jobban látom. Két gép, légrobogók. Szóval a Vakondok menekültek, de nem jutottak messzire. Az egyik robogón vér sötétlik.

Lemászok a modulról, majd miután megtudom, hogy a lenti modul vakvágány, jelentést teszek.
- Két légrobogó van arra, tetemek nincsenek. Talán lehet ott valami, de nem ajánlom a gyalog való utat oda, a nyílt terepen egy ződfi lövész is leszedhet, no meg a csótányok ha még itt vannak, simán lerohanhatnak. - oldalra simítok egy elszabadult tincset, majd folytatom - Talán ezek random helyre menekültek, de lehet, hogy szándékosan ama irányba tartottak, talán lehet arrafelé valami.

Egy kisebb eszmecsere után Hicks Wolfot felküldte a tetőre, engem meg vissza a hajóra, hogy kerítsek egy kötelet vagy valami ahhoz hasonló tárgyat, amivel le tudnánk mászni a kráterbe.
Visszamentem a hajóra és pár perc keresgélés után találtam is egy acélsodronyt, amit kötélként tudnánk használni.
Miután visszaértem, kifeszítettük a sodronyt és Hicks lemászott a kráter aljába. Pár perc múlva vissza is jött és látszott rajta, hogy nem volt annyira megkönnyebbülve azzal, amit odalent látott. Elmondta, hogy tűz üthetett ki odalent a modulban és ki is égette. Valamint odalent nem talált holttesteket csak hat kiégett ágyat.
- Most mi lesz? - kérdezem - Odalent minden meg van égve, idefent meg nem tudunk tovább jutni az épületben.
Majd támadt egy ötletem: A hegesztővel megpróbálhatnánk kinyitni azt az ajtót, amit nem tudtunk. Félre teszem a pisztolyt, fel a hegesztőt és bemegyek az épületbe, hogy ezzel nyissam ki azt az ajtót.

//Jelenleg csak ennyit tudtam írni, mert már le is csapott a vihar és este (már hajnalban) nagyon ingadozik a netem.//

Nem kellett még jobban átvizsgálni az épületet, mert Hicks a légrobogó felé nézett, amiből leesett, hogy valamire még tudnánk használni. Majd headseten keresztül üzent a többieknek, hogy a hajót tartsák indulásra készen, hogy majd utánunk tudjanak jönni.
~ Ha itt nincs semmi, akkor keressünk egy másik bázist itt, az isten háta mögött? ~ gondolkozok el ~ De vajon milyen messze lehet a másik bázis, ha egyáltalán van ilyen itt. ~
Ennyi, irány a robogó, ami vagy ötven méterre van ide. Néhány métert mentünk, mire Hicks megálljt parancsolt, biztos aknamező van előttünk. Hicks eldob egy követ, semmi nem történik, majd elindul a robogó felé. Megállt, mert talált valamit, ami egy fémdarab volt, ami lehet, hogy a robogóhoz tartozott.
Végül odaér a robogóhoz, nem kellett volna ez az óvintézkedés, ha nincsenek aknák a laza földben. Szólok Wolfnak, hogy menjünk oda a robogóhoz. Mire odaérek ,,és biztosan Wolf is" észre kellett vennem, hogy ez a robogó már semmire sem használható, ócskavas. Fekete foltok és egy csík megy le egy üregbe, a foltokhoz egy rég összeaszott férfi holtteste tartozott, a koponyája be van törve, a csík meg lemegy az üregbe.
~ Lehet, hogy a dögök levitték oda a menekülőket? ~
- Ehhez lángszóró kell - mondom a többieknek - Vissza kell mennem érte a hajóra, pár perc az egész. - ezzel megvárom, hogy Hicks és Wolf mit felel.

- Mintha alapból nem vették volna észre, hogy mi itt landolunk. - mondom csak úgy megjegyzésnek.
Nekivágunk a robogók felé, Hicks aknákra kezd gyanakodni, sajnos nincs itt a CMC legjobb aknamentesítő berendezése, a M2179 típusú "Tapsifülesek", vagyis a nyulak. Bár ha ezek deaktivált aknák, akkor semmit sem érünk velük. Szerencsére nem volt akna, vagy hasonló csapda, amit a rákpofájúak használnak.

A légrobogók totálkárosak, az egyik vezető előkerül, ám a másikat sanszosan egy üregbe vonszolták. Több mint biztos, hogy a xenok kapták el a fickókat. George a disznópörzsölőért menne vissza a hajóra. Ha majd lesznek lent dögök, azokat úgy kifüstöljük, mint a Nihon Kaigun idején a bőrnyakúak a japókat.
- Felőlem mehetsz, addig megnézem hátha van ennél a szegény ördögnél valami fontos. - intek a hulla felé.

Gyorsan behaltunk az üregbe. Az M42C a kezemben, így nézek potenciális célpont felé. A járat egy tágas térbe vezet, ahol egy felismerhetetlenségig torzult tetemet találunk. Mellette egy táska van, remélhetőleg nem női dolgok vannak benne. Az M42C kijelez egy alakot, egy xeno az. Mozdulatlanul vár, talán még nem tud rólunk.

Nem akarok még lőni, gyorsan körbenézek a puskával, hátha kijelöl még célpontokat. Ha nem, akkor egy tiszta fejlövéssel terítem le a dögöt, már ha nem veszélyezteti a táska épségét a kiömlő sav.

//Bocs, hogy eddig nem írtam, most bepótolom//

Miután Hicks megmondta, hogy ne menjek a lángszóróért, mert az adatok odalent lehetnek és semmi bajuk nem eshet, így nem mentem vissza a hajóra a fegyverért. Pár perc múlva lemásztunk az üregbe, ahol egy a felismerhetetlenségig eltorzult holttestet találtunk egy táskával, de ekkor az árnyékok között megmozdult valami. Wolf a fegyverét a mozgás irányába tartja, ekkor az a valami támadásba lendült, egy idegen. Wolf lelőtte, de a savból nekem is jutott.
- Picsába!... - kiáltok fel, majd egy robbanás hangja szakít félbe, valószínűleg a terület alá van aknázva és egy idegen megkóstolta az egyiket. Hicks üzen a többieknek, hogy legyenek résen, majd kimászunk az üregből. Hicks magához vette a táskát amiben pár haszontalan dolog közt rátalált azokra a darabokra, amiket keresett: két adattárolóra, egy jegyzetfüzetre és egy datapadra.
Valami felsikoltott a távolban, amikor Hicks a füzetért akart nyúlni. Odanézünk és két idegent látunk a domb tetején, amik szétszóródnak, hogy két irányból tudjanak ránk támadni. Tudtam, hogy először a sebesült egyéneket veszik célba, ahogy azt jó pár ragadozó életmódot folytató állat is teszi. A fájdalommal megbirkózva tartom célra a pisztolyt, hogy lőni tudjak, mielőtt a fegyver kiesne a kezemből.

Több nemkívánatos lény nem volt itt, azonban a xeno már megmozdult, mire visszatérhettem volna rá. Egyetlen lövés dördül el, egyetlen üres hüvely hull a homokba és egyetlen döglött xeno esik össze. George némi savat kapott az uszonyára, de semmi komoly, a loot is épségben van.... aztán mini földrengés történt. Hicks ordít le hozzánk, a xenok támadnak.

Az egyik bogár kicsinálta magát, ám további kettő tart felénk, különválva.
- A jobb oldalit leszedem - mondom, miközben már célba vettem áldozatomat, az alakja kirajzolódik a távcsőben, egyetlen lövés kell és fordulhatok a másikhoz. Cél a fej!

Ha sikerült is, legfeljebb egy vagy két lövést le tudtam adni a dögre majd Hicks sikeresen likvidálta azt. Odaszól nekem, hogy kíméljem a kezemet, így a pisztolyt visszatettem a helyére.
Körülnézek, de nem jön semmi, az idegenek biztos eltűntek innen. Visszajutni elég könnyű volt, hisz egy biztonságos ösvényen hagytuk el a vermet.
Nemsokkal később a headsetben hallom, hogy a dögök fel akarnak jutni a hajóra, majd recsegés és nem jön semmi a hajón lévőktől.
És igen, négy idegen mászkál a hajón, hogy bejáratot tudjon keresni. Nem tudok harcolni a kezemen lévő marás miatt, de Hicks és Wolf le tudják onnan lőni a mocskokat.

A célpontom testén két lyuk keletkezett, egy be- és egy kimeneti lyuk, amit az M42C ütött fekete, kitines testén. A lövedék ugyan már múlt idő, hiszen a sav megette, de ez nem vigasztalja az idegent, ami ezentúl soha többé nem moccan meg. Mindeközben George hasztalanul próbált belépni a xeno irtók csapatába, ám hasztalan, lett légyen bármilyen akaratereje, a maroklőfegyvere ettől nem válik erősebbé, vagy pontosabbá.

Hicks sorozata elégnek bizonyult, hogy a gyilkos fenevad elpusztuljon, majd hátrafordulva szétlő egy újabb lényt, egy öngyilkos, robbanékony lényt.
- Érdekes, tudtommal ezek a kamikaze hajlamú xenok elég ritkák. Most ama fészek, amiből származik, vagy kétségbeesetten próbálkozik, de mivel ezeket a rákpofák hozták ide, bizonyára annyi idegenjük van, hogy futja öngyilkos harcosra is. Kérdéses, hogy ha nekik bőven van idegenjük, akkor mennyit hagyhattak még itt hátra csak úgy.

Eme tudatban indulunk tovább, ám nem találkozunk több bogárral. Az Aurorán maradtak bejelentkeztek, miszerint a xenok próbálják felnyitni őket, hogy a konzerv tartalmához, hozzájuk jussanak. Mire látótávba érünk, a fegyverem 3-4 testet jelez ki, idegenek.

- Kockázatos, távolról leszedhetném őket, de mi van ha a hajó burkolata nem bírja ki a rákerülő savat, mi van ha egy pár centis lyuk keletkezik? Ugyan ez nem egy Dropship, ahol emiatt elégnénk az atmoszférában, de ki tudja milyen kábelek és rendszerek mennének tönkre és jelenleg se szerelőnk, se javítóhelyünk nincs. El kell őket csalni, hogy leszedhessem őket. Ugyan nekem se tetszik, de kapitány, magának kellene mennie. Felzavarja őket, hogy üldözzék magát, a mi fegyvereink pedig leszedik őket. - eme ötletemet érvekkel támasztom alá - mehetünk mind egyszerre, de akkor mind ugyanakkora távolban lennénk a xenoktól, ellenben ha csak egyvalaki megy oda és ha őt el is kapják, addig a másik kettő még tud durrogtatni.

Hicks magára vállalja a hullajelölt feladatát. Kavicsokkal dobálja a bestiákat, azonban a Góliátok nem dőlnek el Dávid tüzérségi egységétől. Az idegenek lejöttek a hajóról, így már nyugodtan kilőhetőek. Négy idegen, négy lövés, négy találat, négy hullazsák. A 6-os tárból már két skulónak annyi, muszáj jól lőnöm, mert különben újra kell táraznom. Cél a banánforma fejek!