Aurora

A Weyland-Yutani vállalat egyik M osztályú kereskedelmi vontatóhajója. A hajó három fedélzetből áll:
A-fedélzet
B-fedélzet
C-fedélzet
A hajó jelenleg csak kisebb árucikkek (élelmiszer, stb.) szállítására alkalmas, de speciális körülmények között egy olajfinomítót is képes magával vontatni.

Smith eltűnt a raktérben, a többiek pedig a hídon maradtak, míg én és a tengerészek lementünk a C-fedélzetre. Kérdeztem is az egyik katonától, hogy kb. mennyi időbe telik, mire elkapják a kis dögöt.
- Mondjuk 30 perc, ha nem fészkelte be magát a reaktorokhoz vagy nem bujkál a szellőzőrendszerben. - felelte - De ha sor kerül arra, hogy sok csótány jött fel a hajóra, akkor sajna vissza kell mennünk a gépre és ki kell lőnünk a hajót.
A beszédéből meg is tudtam, hogy űrrepülővel érkeztek. Ekkor átható, rohadó húshoz és csatornaszaghoz hasonló bűz csapta meg az orromat. Olyan erős volt, hogy majdnem elhánytam magam.
Valami visszatartotta a cipőmet, lenéztem és láttam, hogy a padlón valami nyálka van.
- Istenem - szólat meg az egyik tengerész - A kis dög tényleg befészkelte magát. De még szerencse, hogy nem a reaktorokhoz. Lehet, hogy a raktérben van a fészke.
Ahogy közeledtünk a raktérhez, a falon is megjelent a különös nyálka. Lángszórómat készenlétbe helyezem, ha jönne az idegen, akkor én pörköljek a segge alá.

//Elnézést az oktalanságokért//
Észrevettem, hogy a falon lévő nyálka még elég friss. Miközben tovább pásztáztam a folyosót lángszórómmal, eszembe jutott Smith, akinek az arcán egy pókszerű lény van.
Ekkor az egyik katona felém fordul:
- Maga a kapitány. Előírás szerint most azonnal le kell lőnöm, ez a leghumanitáriánusabb és fertőzés terjedésének megállítása céljából is legcélszerűbb. - Itt már mereven néz rám, miközben a többi katona felvette az alakzatot. - Továbbá mekkora, azaz idegen? Mivel arctámadóról nem volt szó.
Már remegni kezdtem a katona pillantásától. - A raktér bezárásakor jött ez a mocsok. Asszem kifejlett példány volt, mivel a felszállás közben a kamera kiment és csak a rádió működött. Amikor a rakodónk felordított, egy sziszegő hangot hallottunk, aztán semmi. - mondtam a katonának. - Nemsokára elérjük a rakteret. - mutattam előre miközben rádión hívtam a többieket - Figyeljetek, ha nem térnénk vissza, kapcsoljátok be az önmegsemmisítőt, szálljatok be a katonák hajójába és tűnjetek el. Világos?

Az egyik katona hirtelen kicsattant: - Kifejlett példány... De mekkora?! Arctámadóról szó sem volt!
- Nyugalom. Maga a feledtese ennek a már lényegében halott embernek. Vagy bele egyezik, a gyors humánus „kivégzésbe”. Vagy felül kell bírálnom magát, ami úgy szintén lelövést jelent. Igazából csak a jegyzőkönyv miatt fontos, illetve maga későbbi pálya futása miatt.
- Itt valami nem stimmel! Halljátok ezt a kaparászó hangot?
Ekkor meghallottam a furcsa kaparászást, aminek a forrása nagyobb lehet egy patkánynál. Persze a C-fedélzeten nem volt egy patkány sem. Vagy a szellőzőbe futottak vagy pedig az idegen táplálékai lettek. Szétnézek, semmi. A mozgásérzékelők nem jeleztek. A parancsnok várta a válaszomat.
- Már előre elmondtam, amit tudok! De asszem láttam a felvételen, hogy egy 2 méteres példány és arctámadó nem volt vele. A kamera a bejárat előtt volt elhelyezve arra célra, hogy figyeljük mi jön be és mi megy ki. Amikor a dög már a bejáraton befutott, azt tudta rögzíteni csak. - mondtam a parancsnoknak.
Ekkor a rádióból megszólalt a másodtiszt: - Kapitány, már ott vagytok a raktér bejárata előtt.

Megtaláltuk a rakodót, akit kezdett megfertőzni egy arctámadó. ,,Jézusom! Azt hittem, hogy csak egy kifejlett, 2 méteres idegen jött be." mondtam magamban, amikor végignéztem, hogyan lövik le a szerencsétlent, azon is az arctámadót.
Ekkor megcsapta az orromat az ismerős, égett hús szaga, mely a sav szagával vegyítve nagyon büdös volt.
Ekkor megszólalt a katona, miközben eltette a fegyverét: - A kamera minden szöget belátott? Szóval nem marat ki semmi? Akkora hely ahol még egy nagyobb dög be tudna jönni?
- Hát az egész rakodó csak akkora, hogy egy kisebb teherkocsi férne el benne. Mármint annyira nagy a mennyezet. Ha véletlenül egy királynő tévedne be, akkor már a hajót rég elhagytuk volna a többiekkel. - mondtam a katonának.
Ekkor a mozgásérzékelők elkezdtek pittyegni. Tudtam, hogy ebből nem sül ki semmi jó dolog.
Az egyik katona szétlőtte a szellőző rácsát, az egyik társa oda ment lángszóróval és befújt egy lángcsóvát. Ekkor egy furcsa, sikoltozó hangra figyeltem fel és akkor vettem észre a hang forrását. Egy lángoló arctámadó össze-vissza futkosott, hogy magáról le tudja oltani a tüzet. De az egyik katona belerúgott, mire a lény, mint egy üstökös a folyosó végéig repült egy nagyot, aztán szétrobbant. A megmaradt sav nagy felületen szétmarta a falat, de nem súlyosan, így legalább boldog lehettem ez ügyben. Boldog, mert nem lyukadt ki a hajó oldala - mivel egyik oldalt a fal másik oldalán már csak a fekete, légtelen űr volt. - de szomorú is voltam, mivel elvesztettem az egyik emberemet.
- Kapitány, mi történt odalent? Megtaláltátok Smith-t? - szólt bele a rádióba a másodtiszt.
- Megtaláltuk. - feleltem - Meghalt. Egy arctámadó volt rajta, de sikerült megölnünk. Ezek a dögök igencsak befészkelhették magukat ide, mert a szellőzőben is volt egy arctámadó. Nem tudsz egy olyan zugot, ahova nem látnak be a kamerák? Persze a szellőző kivételével.
- De.
- És pedig?
- A gépház. Ott jó a hőmérséklet a jelen pillanatban. A dög biztosan ott van. Néhány méterre a raktér ajtaja után van egy létra, azon le kell menni és ott is vagytok. De előbb jobb lenne, ha a rakteret is átnéznétek.
- Tudom, hogy te a helyettesem vagy, de had én döntsem el mi legyen a hajómmal, jó? Ha tényleg ott van akkor meg fogjuk nézni.
- Jól van, de előbb a rakteret kell megnézni, aztán a gépházat.

- Nem biztonságos csak úgy lemászni a létrán. Nincs valami kamera vagy valami karbantartó droid mi leellenőrizné? - kérdezi tőlem a parancsnok.
- Vagy legalább egy kézi kamera és egy hosszú bot. Példának okáért horgászbot. És persze ragasztószalag. - mondta az egyik katona.
- De van egy kamera a létra előtt, a gépházban. Ha... - itt félbeszakítottam a mondanivalómat, mert egy másik tengerész eleresztett egy sorozatot.
Felnéztem és egyből tudtam, hogy miért: Egy arctámadó tartott felé, majd rávetette magát. Két másik katona próbálja róla leszedni, de hiába, mert a szerencsétlen kábultan beverte a fejét a padlón.
- ROHADT ÉLET! - ordítja a parancsnok, miközben lelövi az arctámadót és vele persze az emberét is. - Három rohadék arcmászó! Kapitány! Egy rühes csótányról volt szó, nem egy fészekről! Azonnal nézetese át a biztonsági kamerák felvételeit!
Azonnal felszóltam a többieknek:
- Nézzétek át a biztonsági kamerákat! Mindet! Még a gépházét is!
- Rendben kapitány!
Majd várok a másodtiszt válaszára...

Fél perc múlva meg is jött a válasz:
- Smithet elkapja és falhoz ragasztja. Ennyi van csak. Nem! – pár pillanatig csend volt – Uram, van egy második nagyobb dög. Arról mászott le az arctámadó, ami Smithre ugrott. A gépházból nincs adás. Illetve van, csak sötétség az egész. Vagy nincs világítás, vagy valami takarja a kamerákat.
Ekkor a parancsnok felém intéz egy kérdést:
- Mennyire fontos a hajó rakománya, illetve maga a hajó?
Tudta, hogy a nagyobb testű lény egy királynőt jelent, mely valószínűleg a gépházban van. ,,Ott, ha megöljük, akkor léket kaphat a hajó. Nem lehet mit tenni. El kell hagyni a hajót. Ezt az esetet jegyzőkönyvbe írják, az se baj, de akkor nem a Vállalatra fogom kenni az egészet, hanem a John Dale lakóira, mivel nem őrzik annyira jól a kolónia területét."
- Ez a hajó jelenleg élelmet szállított a John Dale-re. Éppen hazafelé tart, a Marsra, hogy felvegye az új rakományát. Ha tényleg igaz, és a nagy testű dög egy királynő, akkor el kell hagyni és fel kell robbantani. Mihelyt a hajó megközelíti a Prestont, már hiperűrbe kapcsol és egyenesen a Mars felé veszi az irányt. - mondom a parancsnoknak.

- Élelmiszerszállító hajóról van szó. Továbbá nyersanyag hiány van. Ami van nyersanyag, abból leginkább katonai hajókat állítanak elő. Szóval a hajó prioritását figyelembe kell venni. Továbbá szó sem volt királynőről. Ha királynő lenne, akkor nem mászkálna. Legegyszerűbb az lenne, ha zsilippel kiszippantanánk a két dögöt. Az arctámadók ellen meg karanténba vonjuk és majd droidok átfésülik a hajót egy helyőrségen. - mondja a parancsnok.
Ekkor a katonák végeztek a raktár átvizsgálásával, majd nemsokkal később torkából üvöltött a másodtisztem. Nagyon ijedt hangja volt.
- URAM! Ezek itt vannak! Betörik az ajtót! Ez ki---- nagy! ------ámadók vannak rajta! Segítsenek már!
- Csapda. – Jelenti ki maga elé nézve a parancsnok. – De muszáj bele mennünk. Kapitány, van valami kisebb zsilip a híd közelében?
- Várjon - mondtam a parancsnoknak és rövid gondolkodás után ezt mondtam neki. - A híd mögött van az ebédlő meg a központi agy. Az ebédlőnél balra vagy egy folyosó, mely az egyik felső szinti zsiliphez vezet.
Majd rádión üzenem a többieknek - Jövünk már! Tartsatok ki! Fél perc és ott vagyunk!

//Heló írj már nekem ide pár jellemzést, hogy minek mentek a zsilipphez, meg honnét ordítanak a fajankók. Kikicsoda stb. Én leszek az új mesélő de így nem fogok tudni mesélni épp meséltem volna, de lehet szarul jön ki. //

Épp neki indultok. A mikrofonból nem jön semmi válasz. Hatan vagytok. A sötét folyosókon csak a bakancsok hangja hallatszik. A híd ajtaja kiszakítva az emberek eltűntek. Egy vérfoltot sem láttok. Az ebédlő ajtaja felé mentek. Mit tesztek?

//Mivel Péter Ezredes pont akkor írta a hsz-ét, amikor G. Halál bannoltatott és most a szabályzat is megváltozott (karakterlap és profil frissítése folyamatban van), így onnan folytatom, ahol kedves G. Halál miatt abba kellett hagynom//

Ahogy futunk a híd felé, észrevettem, hogy a rádióból nem jött válasz már egy ideje és ez zavart engem.
~ Vajon mi történhetett a többiekkel? Hisz a dögök csak idelent voltak, hogy kerültettek a felső szintre? ~ nem kellett sokat gondolkozni ezen, hiszen már elértük a hidat.
Az ajtó kitaszítva, a többiek eltűntek. Egy vérfoltot sem találtunk, de hova tűnhettek a többiek? Hátranézek a katonákra majd az ebédlő felé vesszük az irányt.

Az ebédlő úgy van, ahogyan anno hagytátok, semmi változás. Az idő pénz, tartja a mondás, ám most az idő élet, hiszen a legénységedet még megtudod menteni, már ha nem kerültek az arcukra a mozgó csontkezek. Csönd, már-már zavaró az egész.

- Szisztematikusan zárjuk le a folyosókat és termeket, a szellőzőket szintén. A carriert a zsiliphez kell csalni és kilőni, már ha nem akarja, hogy a hajója léket kapjon és a vákuum kiszívja a levegőt erről az M-osztályú vontatóról. Mutassa meg a tervrajzokat és hozzon hegesztőpálcát. - mondja az őrmester.

Hirtelen reccsen a fejesed, a másodtiszted az, a hangja eltorzult, zihált. - REAKTOR Ter.....!!! - majd az egész elhal, sanszosan nem véletlenül nyögte ezt be.

Beérünk az ebédlőbe, minden úgy volt, ahogy hagytuk. Semmi törött tárgy vagy sav marta nyom, semmi. A dög elvitte a többieket, de nem okozott nagy károkat.
Persze az idő pénz, nekem is és a katonáknak is, meg élet, nekem, a katonáknak és a személyzet többi tagjának egyaránt. Már ha a többiekre nem ragadtak azok a kis rohadékok. Csend van, borzasztó, halálos csent. Az ember ettől begolyózna.
- Szisztematikusan zárjuk le a folyosókat és a termeket, a szellőzőt szintén. A carriert a zsiliphez kell csalni és kilőni, már ha nem akarja, hogy a hajója léket kapjon és a vákuum kiszívja a levegőt erről az M-osztályú vontatóról. - mondta az őrmester - Mutassa meg a tervrajzokat és hozzon hegesztőpálcát.
- Rendben, hozom a tervrajzokat. - mondom az őrmesternek. Ekkor hirtelen megreccsen a fejesem és a másodtiszt hangját hallom, eléggé eltorzult a hangja és a következőt mondta zihálva: - REAKTOR Ter...!!! - és ezzel el is halkult a vonal. ~ Szóval a reaktor teremben vannak a többiek! A dög biztosan oda vitte őket. Nem sűrűn járt arrafelé ember, maximum a karbantartók egy űrállomáson, mielőtt én megvettem volna a hajót.~
- Parancsnok úr! - szólok oda az őrmesterhez - A másodtiszt azt mondta, hogy a reaktor teremben vannak. Nem tudom megmondani, hogy igaz e ez az állítás vagy sem, mert megszakadt az adás. Gyorsan hozom a tervrajzokat. A hídon vannak elrakva egy szekrénybe a kisebb karbantartó műszerekkel együtt. Egy perc és máris itt leszek!
Gyorsan megfordulok és a hídra megyek a szekrényhez, melyben a karbantartó berendezések és a tervrajzok vannak. Remélem, hogy találok a műszerek közt egy hegesztőpálcát.

- Rendben van, de siessen, mi itt várunk magára, azért Decker közlegény magával tart. - darálta az őrmester és az egyik katona utánad megy. Gond nélkül éritek el a hidat, a bejáratnál a közlegény őrködik, gépkarabélya tűz kész állapotban van, az ujja az elsütőmechanizmuson van, ez nem jó jel, hiszen alapszabály, hogy ilyet tenni tilos. Sikerül előkotorni a tervrajzot, illetve némi keresés után a hegesztőpálcát is. Az már más kérdés, hogy rendet rakni majd ki fog utánad, remélhetőleg kihúzzátok addig, hogy majd a legénységeddel összepakoljatok.

Már mennél ki a hídról, mikor valami kaparászást hallasz, gyorsan közelít, de nem látod mi az, a konzolok, székek és miegyebek takarják.

- Rendben van, de siessen, mi itt várunk magára, azért Decker közlegény magával tart. - mondta az őrmester, majd int egyik katonájának, hogy menjen utánam. Kis idő múlva újra a hídon voltunk, a közlegény a bejáratnál őrködik, míg én a szekrényből előkeresem a tervrajzokat és a pálcát. Némi keresgélés után meg is lettek a szükséges dolgok, de az eredmény a szekrény körül szétdobált alkatrészek és egyéb iratok voltak. ~ Ha a többiek még élnek, akkor a tengerészek hajóján fogunk tovább utazni egy közeli űrállomásig, ahol megvárjuk, míg a hadsereg teljesen megtisztítja az egész hajót, majd azután rendet rakunk és indulhatunk tovább a Marsra, felvenni a következő rakományt és elindulunk egy biztonságok kolónia felé. De mi van akkor, hogy ha már egyikük sem él? Bizonyára felelősségre fognak vonni hat ember haláláért, na meg a katonák haláláért is. Mert minden bizonnyal 1-2 katona is el fog esni, ha a dögnek sikerült egy egész fészket létrehoznia a reaktor teremben. A felelősségre vonás után bizonyos ideig tartó börtönbüntetés és jogosítvány bevonás lesz az ítélet.
- Meg vannak a tervrajzok és a pálca is! - mondom a közlegénynek, majd elindulok az ebédlő felé. Félúton persze megállok, mert kaparászó hangokat hallok, gyorsan közelít, de nem látom, hogy mi lehet az, mert a műszerek és a székek igencsak eltakarják. Persze a lángszóró nálam volt, így ha például egy arctámadó tartana felém, akkor oda tudok pörkölni a kis rohadéknak és a közlegény meg tudná ölni. Az előző arctámadóknál is ez volt.

A lény előjön, a bézs színű 8 lábú rettenet felé vetődik. Persze te sem vagy rest, a kis lángszóró kiokádja magából a naftát. Az arctámadó kigyullad, hangos visítást ad ki, bár kérdéses hogyan, hiszen szájszerve nincs. Az égő lény letért eredeti pályájáról, így nem az arcodnak, hanem a gyomrodnak csapódik. A dög kicsit kaparászik, majd lehull és elpusztul, persze ennyivel nem úsztad meg, a ruhád belekóstolt a lángokba és égni kezd. Rád tör némi fájdalom, ahogy a bőröd minimális égési sérülést okozott.

A lény, ami a zajt okozta, egy arctámadó volt. Mielőtt tüzelni kezdtem volna a lángszóróval, ledobom a terveket és a pálcát, ekkor a dög felém ugrik, de nem a fejemre, hanem égve a gyomromnak. Igen, a kis rohadék pont a kilövellő lángcsóvába ugrott!
Az arctámadó égve kaparászni kezdett rajtam, majd a földre esett és elpusztult. Sajnos a tűz engem is érintett, egy ponton égni kezdett, éreztem a lángok okozta fájdalmat. A döglött lény nem esett a tervrajzokra, mert akkor mindennek vége lett volna, a többieket nem tudnánk megmenteni, a lényt meg nem tudnánk kilőni az űrbe. A ruha egyre jobban égni kezd rajtam ~ Ez a vég! ~ gondoltam.
Nem volt idő a további gondolkodásra, cselekedni kellett, így megpróbálom valahogy letépni vagy venni magamról az égő ruhát, mielőtt túl késő lenne.

A ruha lejött rólad, félmeztelenül szemléled, ahogy ég. Megtaposod és sikerül eloltani, bár sanszosan ezt a ruhát többé nem fogod hordani. Has tájékon a fehér bőröd elfeketedett, fáj, de ebbe nem fogsz belehalni, sőt, pár hét múlva már nyoma sem lesz. Az arctámadó döglött, mivel szépen megégetted és a sav sem folyt ki. Felkapod a hegesztőpálcát és a tervrajzot, majd kimennél az őrzésedre hagyott katonához, aki... sehol sincs!

Megfutott volna? Lehet, vagy csak valami elfogta. A folyosó ketté ágazik egy T betű formájában. A jobb szárny felé van a menza, a bal szárny meg sokat sejtetően a bakához, hiszen egy sisak van itt, még mozog, nem rég eshetett le.

Sikerült magamról leszedni az égő ruhát, persze hogy alatta nem volt semmi, csak ott álltam félmeztelenül és néztem, ahogy ég. Persze sikerült rátaposnom és úgy eloltanom - Ezt sem fogom már hordani. - mondom magam elé. Lenézek és látom, hogy a mellkasom azon része, aminek nekicsapódott az arctámadó és égett a ruha, fekete lett. Fájt, de azért kibírtam, csak egy felületi égés semmi több, pár hét múlva meg sem fog látszódni. Az arctámadóval már nem kell foglalkoznom, nem ömlött sav belőle. Persze miért is folyna egy szinte elhamvasztott tetemből?
Felveszem a földről a pálcát és a tervrajzokat, majd az ebédlő felé veszem az irányt, de valami egész váratlan történt. A közlegény eltűnt. Nem tudni, hova tűnhetett, de az biztos, hogy nem egymaga ment kinyírni azt a rohadékot. A folyosóra kilépek és körülnézek gyorsan, az egyik út az ebédlőbe vezet, ahol a katonák vannak. Balra meg egy mozgó... sisak?! Igen, az a rohadék elkapta a közlegényt és biztos a Reaktor kamrába vitte magával, ahova a többieket. Gyorsan beleszólok a fülesbe, hátha az őrmester hallja.
- Őrmester, van egy rossz hírem! Decker közlegényt elkapták!
Személyesen nem ismertem a közlegényt, de a nevét sikerült megjegyeznem. De nem tudom, hogy mennyi dög lehet most a hajómon, lehet, hogy a többiekből ki is keltek és immár hat rohadékkal állunk szemben. De ha a közlegényt is beleszámolom, akkor hét, de nem lehettem benne biztos, hogy ő is keltetőként végzi.

A fülesből nem az őrmester szólal meg, hanem valaki más. - Aurora, itt Bragg hadnagy a bolygóvédelmi alakulattól. Jogunk van feltételezni, hogy idegen létformák kerültek a fedélzetre, ezért ha 1 percen belül nem kapunk választ, átszállunk. Ha valaki ezt hallana, AZONNAL menjen a zsiliphez!

Rövidre rá az őrmester reccsen fel - Hallotta a parancsot, a zsilipnél találkozunk! Buddha legyen a szerencsétlen skacokkal. - ezzel a headset elnémul. A feladat adott, a zsiliphez kell menned, hogy bevárjátok a bolygóvédelmi erőt. Ami némi gondot jelent, hogy valami nagy dolog közeledik feléd. Pár folyosóra lehet, de nem kellene bevárni.

Végül a füles megszólal. Nem az őrmester volt az, hanem valaki más - Aurora, itt Bragg hadnagy a bolygóvédelmi alakulattól. Jogunk van feltételezni, hogy idegen létformák kerültek a fedélzetre, ezért ha 1 percen belül nem kapunk választ, átszállunk. Ha valaki ezt hallaná, azonnal menjen a zsiliphez! - majd elhallgatott. Éppen válaszolni akartam volna, amikor az őrmester szólalt meg - Hallotta a parancsot, a zsilipnél találkozunk! Buddha legyen a szerencsétlen skacokkal. -, majd az ő hangja is elnémul.
Tehát a zsiliphez kell menni, hogy bevárjuk a bolygóvédelmiseket. Lehet, hogy a többiek meghaltak és az is valószínű, hogy egy időre börtönbe fogok kerülni, ha a bíróságnál úgy döntenek, hogy bűnös vagyok.
Egy hangot hallok, ami nem embertől jött. ~ A fenébe, ez engem akar! ~ mondtam magamban. A valami a közelben volt, tulajdonképpen pár folyosónyira tőlem és közeledett. Nem volt mit tenni, el kellett dobnom a kezemben lévő tárgyakat (a lángszóró és a pálca kivételével) és futni kezdtem a zsiliphez, ahol már várnak rám.

//A pálcát nem dobtam el, mert biztos kell még valamire.//

Eléred a zsilipe, ahol majd a bolygóvédelmiek jönnek át. A tengerészgyalogosok már vártak rád, mind ott vannak. Éppen hogy csak megérkezel és figyelmeztetnéd őket a veszélyről, mikor valami hangosan felszisszen, a nagy test hangosan érkezik felétek. A katonák döbbent arca láttán tudod, hogy az a valami mögötted van. Megfordulsz és meglátod.... a carriert. Két arctámadó van rajta, amik leugranak és mohón tartanak felétek, miközben a carrier rohamra indul. Talán ha 20-25 méterre van tőletek, már másodperc és köztetek terem. A katonák nem tétováznak, nem érdekli őket a sav, inkább TALÁN meghalnak a vákuumtól, mint hogy BIZTOSAN meghaljanak az idegenektől.

Elérem a zsilipet, ahol a tengerészgyalogosok vártak. Megállok és figyelmeztetem őket, hogy a dög éppen errefelé halad. Éppen kezdtem volna beszélni, mikor meghallottuk a hangos szisszenést, látom a katonák döbbent arcát majd megfordulok és meglátom a rohadékot ami kb. 20-25 méterre volt tőlünk, de nem ez volt a fő gond, hanem a róla leugró két arctámadó. Sebesen közelítenek felénk, a carrier is rohamozni kezd. Az arctámadók felé eresztek egy kicsit a lángszóróból, eközben a dög köztünk terem és a katonák elkezdik lőni. Nem érdekli őket semmi más csak az, hogy megdögöljön ez a potyautas, ami fészket csinált az egész hajóból. A sav eléggé ömlik a dögből és csak idő kérdése, hogy mikor marja át magát a hajón, de engem most nem ez érdekel, hanem a két kis arctámadó amik felé lőttem a lángszóróval.

A zsilip felnyílik és nem az űr, hanem három APE ruhás fogad titeket. Szó nélkül elétek mennek és nehéz lángszóróikkal égetni kezdenek. A hőség hatalmas, izzadni kezdetek, a festék is lepattogzik, már ahol nem lett elszenesedve. Az idegenek? Ők már nem jelentenek gondot, az infernó elpusztította őket, sikolyaik belevesztek a lángszórók hangjába. Mire a tüzelés abbamarad, a folyosó felismerhetetlenségig torzult, a lények eltűntek, jobban mondva elégtek, a carrier apró pigmeussá vált. A folyosó meg... nem egy nap lesz helyrehozni, az biztos.

A zsilipen keresztül újabb emberek lépnek be, nehéz páncélos emberek, akik az APE ruhásokkal együtt a hajód mélyére mennek purgálni. Egy sisak nélküli ember áll meg, rangjelzése hadnagy, tehát ő Bragg. - Innen átvesszük a tisztogatást, ha mások is vannak a hajón, akkor szóljanak. A szárnysegédem (egy zászlós) átkíséri önöket a hajómra, itt megpihenhetnek.

Az arcmászókkal voltam elfoglalva, amikor kinyílt a zsilip. Azt hittem, hogy a sav miatt meghibásodott néhány vezeték és kiszippant minket a vákuum, de nem. Három katona lépett be és lángszóróikkal lőni kezdik a két arctámadót meg a carriert, a hőségtől izzadni kezdek, de nem csak én hanem a tengerészek is. Az idegenek elpusztultak, a hajó ezen folyosója persze több napos karbantartást fog igényelni.
Még több ember lép be a zsilipen keresztül és a lángszórósokkal a hajó több részére is elmennek, hogy kifüstöljék a többi idegent. Egy sisak nélküli ember áll meg előttünk, hadnagyi rangjelzése van ~ Szóval ő az a bizonyos Bragg, aki utasított mindenkit, hogy menjenek a zsiliphez. ~
- Innen átvesszük a tisztogatást, ha mások is vannak a hajón, akkor szóljanak. A szárnysegédem - itt az egyik katonára mutat, akinek zászlós rangja van - átkíséri önöket a hajómra, itt megpihenhetnek.
- Hadnagy úr - szólítom meg a sisak nélküli katonát -, a legénységem többi tagja még a hajón van, a reaktor teremben. - mondom neki, majd megvárom, hogy mit mond.