Anita Cuccsy előtörténete

Faj: ember

Nem: nő

Név: Anita Cuccsy

Becenév: Anita

Születési dátum: 2164. március 26. (26 éves)

Születési hely: Föld, Anglia-Grimsby

Foglalkozás vagy volt foglalkozása: tengerészgyalogos tanonc volt, most szabadúszó-fejvadász-bérgyilkos

Külső és belső jellem: csöndes, becsületes, magabiztos, önfejű, erős, ügyes, kitartó, tisztelet tudó, állatbarát. Nem hagy befejezetlen feladatot.
Lapockáig érő, enyhén göndör rózsaszínes haj, világos kék szemek, izmos, közép magas, arányos testalkatú.

Felszerelés: L96 Sniper Rifle (Magnum) hang tompított változat, töltények, M49 Hacker, M-94 Jelzőfáklya, AXSL -al bevont éles-masszív kard

Házi-hátas állat: egy pej, andalúz, herélt ló

26 évvel ezelőtt született, a Földön. Jó módú, gazdag családba. A pénz nem boldogította, mégis olykor-olykor hasznosnak bizonyult. Már hat éves korában elkezdett lovagolni tanulni. Imádja az állatokat, különösen hű társát és barátját Garibaldit. A ló két éves csikó volt amikor Anita 10 évesen megkapta. Mindenre megtanította. Garibaldi a lány legkisebb mozdulatára reagál, és rengeteg hasznos trükköt tud. A lány napjai nagy részét a harcművészetek, a lőfegyver használat tanulásával töltötte. A másik részét lovával. 9 éves koráig járt iskolába, azután otthon folytatta a tanulást. Szülei nem tudták elképzelni, hogy lányuk mi akar lenni mikor felnő. Remekül bánik a karddal, a lőfegyvereket is tudja használni, és egy nagyon intelligens ló is segíti. Egyik közös ebédelésnél anya így szólt:
- Drágám, szerintem a lányunk katona lesz.
- Miből gondolod? -kérdezett vissza apa.
- Hát, jól forgatja a kardot, pontosan lő...
- Igen anyám. De én nem akarok katona lenni. Ott mindig megmondják mit szabad és mit nem.
- Na, látod szívem! -harsant fel apa.
- Hát akkor? Mire gondoltál?
- Nem is tudom.. talán.. talán bérgyilkos.
- Bérgyilkos? -néztek össze a szüleim.
- Neked teljesen elment az eszed? Kislányom, börtönbe akarsz kerülni? Kérlek, ne hozz szégyent a fejünkre.
- Na, de anya.
- Nincs de! Még hogy bérgyilkos? Bár inkább a sírásót mondtad volna.
- Drágám! Na, de ilyet. Sírásó?
- Inkább, mint a bérgyilkos!
- A bérgyilkos igenis szép szakma. -állt mellém az apám.
Hosszasan vitatkoztak még erről, fel sem tűnt nekik hogy Anita már rég kiment az ebédlőből. A legelőre sietett, Garibaldihoz. Mikor odaért a ló elé futott, és hangos, örömteli nyerítéssel üdvözölte.
- Legalább te mindig velem vagy. Mellém állsz, és megvigasztalsz. Köszönök neked mindent.. Garibaldi.
Tizenhárom évvel később.. Anita már a huszonharmadik életévét is betöltötte, és lova már tizenöt éves. Egy kellemes délutáni napon, amikor Anita haza fele lovagolt a lovas túráról, a távolban mentő, és rendőr autó fényeit pillantotta meg. Oda érve, egy katona tiszt állította meg:
- Kegyed, Anita Cuccsy?
- Igen, én volnék. Mi történt?
- Velem kell jönnie.
- Renden, csak hozom a cuccom és Garibaldit.
Egy katonai bázisra vitték. Ott mindent elmeséltek neki, alienek ölték meg a szüleit. Minden vagyonukat ő örökli, és kivételes tehetsége miatt erőszeretettel fogadják őt és lovát is a Gatewayen. Vagy mehet a Marsra. Anitához a Mars közelebb állt, de kíváncsi volt mindenre ami körülötte történik, ezért ő a Gatewayre ment, lovát meg a Marsra küldték egy kedves öregemberhez. A lány élete fenekestül felfordult. Egy évig szolgált a Gatewayen, és heti egyszer-kétszer meglátogatta Garibaldit. 24 évesen, vagyis 2189 -ben Anita megszökött a Gatewayről. Szabadúszó-bérgyilkos-fejvadász lett. Mikor megszökött, akkor el lopott egy-két dolgot.
Konkrétan: L96 Sniper Rifle (Magnum) hang tompított
változat, töltények, M49 Hacker, M-94 Jelzőfáklya, és családi öröksége. (egy nagy halom pénz)
A Marsra ment, ahol elkérte az öregtől Garibaldit. Szerzett magának egy "társat", aki azért van, hogy egy űrhajóval szállítsa Anitát és Garibaldit. Az űrhajó a "társáé" volt már akkor amikor Anita mellé szegődött. A hajó teljesen egyedi, fullra fel van szerelve, neve: Prométheusz. Mindenféle feladatot elvállal, ölést, információ szerzést, bármit. A lényeg, hogy megfizessék. Vannak visszatérő ügyfelei. A fekete piacon vásárolt magának egy kardot (ami a profil képen látható) és azt bevontatta AXSL -al. Amit minden, vagy minden második megbízása után megismétel. Immáron már két éve, hogy
szabadúszó. Azt a "társát" aki az űrhajót vezeti Rashid -nak hívnak. Egy fiatal srác, aki drogkereskedő volt. Szinte mindent tud a predátorokról, minden élőlényről és az alienekről, jó maga is kísérletezik velük kapcsolatban. (részletesebben a karakter adatlapján)
Ölt már alient, és találkozott már predátorokkal is. Ami így történt:

2189. okt. 23. Prométheusz fedélzete, híd



Anita későn kelt, nagyon fáradt volt a múlt éjjel. Egy bögre kávét szorongatva ült le.
- Felébredtél álomszuszék? -fogadta Rashid.
- Igen. Mi a helyzet?
- Nincs semmi érdekes. Nyugalom van. Mellesleg megetettem a lovadat.
Anita álmos fejjel bólogatót.
- Huh, mi volt az este? Nem szoktál ilyen fáradt lenni.
- Nem aludtam jól. Rémálmom volt.
- Rémálmod? Neked?
- Nekem is lehet, nem!?
- Hát.. de. Végül is, emberek vagyunk. Figyelj csak. Mivel megetettem Garibaldit, és ez a hajó az enyém...
- Térj a lényegre.
- Nem megyünk el egy bolygóra. Szükségem lenne néhány növényre.
- Elfogyott az alapanyagod? Ezúttal mihez kell?
- Hát.. öö..
- Droghoz. -fejezte be Anita.
- Igen.
- Te sosem áll le?
- Tudod, függő vagyok.
- Mégis általában józan.
- Mert gyengét használok, de ez most a piacra megy. Léci. Védj meg az ott élő szörnyektől.
- Melyik bolygó?
- A Delta Hydrae IX.
- Melyik? -pattant fel Anita, a kávéját kilöttyentve- Az nem egy Predátor bolygó?
- De.
- És szerinted csak úgy hagyják majd, hogy besétáljunk.
- Hát, nem a városba kell menni.. hanem a Vad Dzsungelbe.
- Jézus, Isten. -ült vissza a székbe Anita.
- Na! Megyünk?
- Menjünk. -egyezett bele.

Delta Hydrae IX - Vad dzsungel

- Már órák óta itt bolyongunk. Tudod egyáltalán, hogy mit keresel? Vagy csak idehoztál?
- Tudom, hogy mit keresek.
- Még jó, hogy Garibaldi a hajón maradt. Mellesleg, kezdem azt érezni, hogy körbe-körbe megyünk. Vagy egyenesen a városba akarsz vinni.
- Ne aggódj Anita. Nem sokára megtaláljuk.
- De mit?
- Egy növényt.
Hosszú órákkal később, Anita leült egy fa törzsére, és azt mondta ennyi volt. Pár percig vitatkozott még Rashiddal, de félbe kellett hagyják a vitát, mert egy hatalmas négylábú lény tűnt fel.
- Ez mi? -kérdezte Anita.
- Egy növényevő, nem kell tőle félni. Nem bánt.
- Biztos? -a lény két lábra állt, elkezdett dühöngeni.
- Azt hiszem, hogy a területén vagyunk. -jelentette ki Rashid.
- Hogy lehet a leggyorsabban kinyírni?
- Lássuk csak... a bőre túl vastag, a puska nem jó. A kardod meg nem biztos hogy elég éles. A legérzékenyebb pontja a nyaka, de azt a fején lévő tülök megvédi. Ráadásul legalább három méter magas.
- Egy szóval?
- Nincs esélyünk. Nem tudod megölni.
- Egyáltalán őshonos ezen a bolygón?
- Nem tudom, lehet hogy a predátorok hozták ide.
A lény feléjük kezdett el futni. Anita elővette a kardját, és elé állt. Keresett egy biztos pontot, hogy megtudjon állni a lábain, de könnyen el is mozdulhasson. Már felkészült az össze csapásra, de a lényt az utolsó pillanatban valami kitérítette oldalra. A lény elesett. Egy fáról leugrott valami, majd kikapcsolta az álcát, így láthatóvá vált.
- Egy.. egy.. predátor. -rebegte Rashid- Bizonyára már régóta figyel
minket, vagy a lényre vadászik. Szerintem egy beavatott, de ez nem
biztos.
- Milyen szakértő vagy te?
- Ööö...
- Inkább ne válaszolj.
A lény hamar felkelt és a predátornak esett. Elkezdtek harcolni. Anita leengedte kardját. És a harcot figyelte, a lény gyengéjét kereste. A predátor már megvolt sérülve, vérzett.
- Nem segítesz? -kérdezte Rashid, de ekkor már Anita eltűnt a szeme elől.
A hatalmas lény a földre terítette a predátort. Fölé hajolt, és amikor a halálos csapást akarta rámérni ellenfelére csak egy fájdalmasat ordított. Anita a predátor lándzsájával ráugrott hátulról a lényre és átszúrta a nyakát, a légcsövét. A lény még arrébb ment két lépést, majd össze esett. Elszállt belőle az élet. A predátor eszméletét vesztette,
és súlyosan megsérült.
- Gyere Rashid, segíts.
- Miben?
- Ezeket fogd meg. -és odanyújtotta neki a sáját- és a predátor cuccait.
- Mit csináljak ezekkel?
- Hozd!
- Minek? Mit akarsz?
- Elvisszük a városba.
- Megörültél? Hát neked teljesen elmentek otthonról. A predátorok városába akarsz menni? Egyáltalán van itt város?
- Igen, legalábbis úgy hallottam.
- Úgy hallottad? Ez nem volt valami meggyőző. És ha tévedsz?
Indulás előtt Anita ahogy tudta, úgy elhárította a vérzést. Indából, és a nála lévő kötélből csinált egy "ágyat". Arra fektette a predátort, és úgy húzta maga után. Két órával később elérték a Város körüli dzsungelt. Itt megálltak pihenni.
- Huh, nehezek ezek a fegyverek.
- Nekem mondod?
- Bocs, te egy predátort viszel. Ha vissza vittük, és tételezzük fel hogy nem ölnek meg. Hagynak elmenni, akkor a vissza úton megkeressük a növényt?
- Akkor már sötét lesz.
- Már ha, egyáltalán van olyan ezen a bolygón, hogy sötét.
- Biztos van. Na, induljunk.
két órával később elérték a város bejáratát.
- Na, itt jó lesz. Hagyjuk itt, és menjünk. -javasolta Rashid.
- Nem! -utasította Anita és bevitte a predátort. A legelső predátor, vagyis az őr megállította őket. Anita fejet hajtott, majd megfordult és ott hagyta a sebesült predátort. Rashid, meg letette a predátor cuccait, a többit vissza adta Anitának.
- Szerinted csak úgy elengednek minket? -kérdezte Rashid. Ekkor a kapuban megjelent előttük egy másik predátor.
- Tudsz predátor nyelven? -suttogta Anita.
- Kicsit, írni.
- Akkor írd amit mondok.
- Oké.
- A Vad dzsungelben jártunk, amikor megtámadt minket egy nagy, dühös lény. A társatok megmentett, de megsérült. Próbáltam segíteni rajta, de az én módszerem semmi a tiétekhez képest. Elhoztuk, hogy segíthessetek rajta.
Az egyik predátor válaszolt.
- Mit ír?
- Azt, hogy köszönik, hogy segítettünk a társukon. Hamarosan besötétedik, maradjunk éjszakára. -fordította Rashid. Anita fejet hajtott, majd követte azt a predátort aki megmutatta, hogy hol aludhatnak. Korán reggel, Anita és Rashid útnak indultak. Elköszöntek a predátoroktól, és megköszönték hogy ott aludhattak. A vissza úton találkoztak azzak a növénnyel amit Rashid akart megszerezni a drogjához. Begyűjtötte azt a mennyiséget ami neki kellett, és vissza mentek a hajóra. A hajón már nagyon várta gazdáját Garibaldi, és kárpótlásul dupla adag kaját kapott.

2190. márc. 10. Prométheusz fedélzete, híd

Anita ül a parancsnoki székben, Rashid meg a kutató laborjában van és kísérletezik. Egyszer csak Rashid jön futva. A hídra érve, lihegve azt mondja:
- El.. elfogyott.. elfogyott a...
- Mi? Megint a drogokhoz kell valami?
- Nem.. ez.. neked is kell...
- Jó, de mi? Mi az ami, olyannyira fontos? Mi kell neked?
- Egy alien.
- A mi? -pattant fel Anita- Alien? Legalább élve?
- Nem. Elég a hullája. El kellene menni Új Japánba. Mindegy, hogy milyen variáns, csak legyen.
- Mégis mire kell neked egy alien hulla?
- Kísérletezni.
- Rendben van, ha annyira fontos. Menjünk.
Rashid nem habozott, a hajót egyből Új Japán felé irányította.

Új Japán-Mezőgazdasági területek-Rizsföldek

Anita karba tett kézzel sétál az éjszakában, mögötte Rashid és Garibaldi.
- Minek hoztuk Garibaldit?
- Az alienek szeretik a húst. És Garibaldi több száz kiló hús. Több esély van rá hogy találkozunk velük így, mintha csak ketten volnánk. Ha ember kell nekik ott a város, vagy a haltelep, vagy más.
- Értem.
Nem sokkal később Anita megfogta a Magnum puskáját és a távcsövével a távolt kezdte pásztázni.
Egy helyen mozgást látott, és akkor elsült a fegyver.
- Mi az? Alien? Lelőtted?
- Nézzük meg.
Mikor odaértek egy alien feküdt a földön, de nincs sav. Anita megtalálta a golyót.
- Nos?
- Nem találtam el. -mikor ezt kijelentette, az alien felkelt a földről
és ráugrott Rashidra, aki a földre esett. Még mielőtt az alien
végezhetett volna vele, Garibaldi oldalba rúgta. Az alien pár méterrel
odébb szállt, és valószínű el is tört pár bordája mert nem kelt fel
egykönnyen. Anita elővette a kardját és az alien felé futott. Mire
odaért az alien feltápászkodott. Harcolni kezdtek, ami nem tartott
sokáig mert Anita levágta az alien fejét. Oda ment hozzá Rashid, és Garibaldi.
- Nekem egészbe kellene.
- Tudod, ahol egy van, ott több is lesz.
- Hát persze. Ezek minimum kettesével vagy hármasával járkálnak.
Pillanatokon belül megjelent még két alien. Anita gyorsan előkapta a Magnum puskáját és a felé ugró alient lelőtte.
- Szép! Fejre lőttél?
- Az agyára.
A harmadik alien elmenekült, látta nincs esélye.
- Háhá. Az utolsó elszaladt. Most hova mész?
- Utána. -mondta Anita és felült Garibaldira- Gyí!
Az alien után vágtatott, aki futott az életéért. Garibaldi egyre közelebb és közelebb ért hozzá. És mikor utolérték, az alient ketté szelte Anita kardja. Megállította a lovat, majd vissza fordult és vissza ügetett Rashidhoz.
- Gondolom utolérted. Még jó hogy a lovad is be van kenve egy kevés AXSL -al, különben már nem élne.
- Igen. Na, jó lesz az amelyiket agyon lőttem?
- Tökéletes.
- Akkor menjünk.
El vitték az alien hulláját a hajóra, és felszálltak.

Javítottam, ahogy tudtam.
Mellesleg, úgy 10 éve amikor anya azt kérdezte:
- Mi leszel, ha nagy leszel? -én azt válaszoltam:
- Sírásó.
Szóval ez is elég jó. Innen jött, a bérgyilkos, meg az hogy inkább lennél sírásó.

Üdvözöllek!

Tisztelettel jelentem, javítottam!
Ha valami esetleg értelmetlenre sikerült volna, akkor az nem az én hibám.