Esőerdő

Balszerencsémre elfogyott minden a medikus csomagból. Ez kemény menet lesz, hisz csak szikém és csipeszem van. Nagyon fájdalmas volt, nagy erő kellet hozzá, hogy ne ordítsak fel.Szerencsére ezekkel is sikerült elállítanom a vérzést. Miután végeztem észre vettem, hogy három puha húsú futott el a kereszteződésben. Remélem nem vettek észre. Gyorsan bekapcsolom az álcázó berendezésemet, és elindulok abba az irányba amerre a humanoidok futottak. Az ikerpengéimet készenlétben tartom, és várom a találkozást. Remélem gyorsan tudok végezni velük......

Nem látok sehol senkit, és a hangok is tompulnak. A puha húsúaknak nyoma veszett. Egyszer csak egy lövést halottam, a golyó pattogását az hajó folyosó falán. De vajon kitől jött a lövés? Nem látok senkit sehol. Most szépen lassan elindulok, és kiderítem merről jöt a lövés és, kitől. Ha sikerül megtalálom, megpróbálom gyorsan mögé lopakodni és, levadászni. Nem hibázhatok hisz egy kis hiba és, eljön értem a fekete vadász....

Mivel, még nem másztam be az ablakon, és halottam, hogy jönnek a puhahúsuak, akkor inkább lebújok az ablak alá, és elkúszok, egy kissé erdősek, bokrosabb helyre, ahol rendesen takarásba leszek. Várok egy picit, amíg nem hallom, hogy elmennek. Mivel ott azon a helyen, nem-igen tudnák bemenni, ezért valami új helyet keresek.

// Bocsi, csak tudod... Suli :/ //

Még egy lövés dörrent ezúttal el is talált a jobb vádlimon, és a térdemen. A földre rogytan most szerencsémre. Hallom a a humanoid tárat cserél, cselekednem kell gyorsan. A diszkem elhajítja felé, a testére célzom. Remélem ez sikerül mert ha nem akkor végem...

Le sokkoltak... a francba! Megpróbálok mozogni, de hiába.. le vagyok sokkolva, ez is csak felesleges erőfeszítés volt. Megvárom, amíg elmúlik, és megvárom, hogy nekem a lehető legkedvezőbb pózícióba álljanak az emberek, majd egy hirtelen mozdulattal előveszem a lándzsámat,  távolabbi katonának a fejébe dobom, majd előveszem a tőrömet, és a közelebbi katonának elvágom a nyakát, a harmadik katona remélhetőleg lesokkol, de ha nem a kezembe lévő tőrrel megpróbálok halálos sebet okozni neki.. Remélem sikerülni fog.

A diszkem igaz eltalálta a célt, de nem hozta azt a sikert amire én gondoltam, de legalább ez is több mint a semmi. De legalább hatástalanította a fegyverét. Gyorsan kell cselekednem, futva elindulok felé és az ikerpengéimet megpróbálom a puha husába szúrni. A gyomrát veszem célba.

-A fenébe! Mondtam magamban.
Körülöttem csak tüzet láttam. Vesztemet éreztem. -Órdit egy nagyot- De a remény hal meg utoljára.
Kivánszorgok a tűzből, majd "elállítom" a tűzet, avagy eloltóm magamon. Mihelyst eloltódót, megpróbálom kiszedni a golyókat, vagy legalábbis ellátni a sebeket.
Persze a tűz eloltása után menedékbe vonulok. A katona már elment.
Megpróbálom előkeresni a tört, és kivenni az ember nyakából a lándzsát. De csak óvatosan! Hátha azt hiszik, hogy meghaltam. Biztosan riasztani fognak.

Felkaptam a cuccaimat, és igyekeztem minél gyorsabban eliszkolni a helyszínről. A katona meghalt, de amit megnyomod és pityegni kezdett, az talán egy időzített bomba volt. Közben figyelmesen néztem körbe, nehogy meglepjenek. Ki vonszoltam magam az hajóból, majd egyenesen a legközelebbi erdő felé vettem az irányt. Minden mozzanat fájdalommal járt, ám de inkább most fájjon, mint, hogy itt meghalljak. Küzdeni mindig is tudtam. Az a kis valami még mindig pityeg, a felszerelésem nálam. Még mindig figyelmesen kémlelem a kőrnyéket, remélem nem jön senki/semmi, ami megakadályozna a tovább menésbe, viszont ha egy ember jön, akkor lehasalok a földre, vagy ha olyan helyen vagyok, azonnal elbújok, de ha akadály nélkül bejutok az erdőbe, akkor leülök egy fa törzséhez, és a tőröm segítségével kipiszkálom a golyót. Fájdalmas eljárás lesz, de fájdalmasabb ha bent marad.

Kwei'Rjet épségben kijut a lezuhant űrhajból. Alig tesz meg pár lépést, máris megtapasztalhatja az M83 SADAR AMAG lövedékeit. A tankok páncélzatát játszi könnyedséggel átütő rakéták átszakítják az ifjú yautja testét és felrobbannak. Így végezte a vadász, első éles küldetése lett a veszte, cafatokban levő darabkáit soha senki nem tudja összekapirgálni, csupán a több liter foszforos vér mutatja hogy valaha élt. Kwei'Rjet neve a homályba vész, dicstelen vég egy jobb sorsra hivatott predatornak, ám újabb strigula az emberek javára. Ám ki volt ez a személy aki így megölte? Egy fizetett szabadúszó akinek teste egyik fele mű, a másik igazi, aki most néhány társával elindul egy másik bolygóra, a Bliorra. Mindeközben a dzsungel mohón szívja fel a predator vérét, a dögevők pár nap alatt azt a pár cafatot jóízűen felzabálják.

Ger'dar számára is bukott ez a küldetés, az embernél lévő gránát nagy kárt okozott a zárt térben. A yautja nagy szerencséjére a végtagjai még megmaradtak de páncélzata és sisakja tönkrement, ahogy a bal szeme is egy repesz következtében. Félholtan kaparják ki a vadász testét a roncsból, csak egyetlen ember tudja hová kerül a yautja teste, egy biztos, nem egy kellemes helyre.

//kaland sikertelen, Kweit meghalt mert befejezte a játékot, Ger'dar él, ha újra visszatér akkor folytathatja karakterét mindenféle büntetés nélkül//