Hegyek által ölelt kanyon

Joet cipelte a dög, nem foglalkozott vele, hogy lecsulázta. Nem baj, jó ez így. Mentek és mentek és ekkor a gépek megint ismét felbukkantak, Wolfnak egyébként nem volt ötlete, mindegy, csak cipeltették magukat. Szóval megjelentek a gépek és megsorozták a dögöket és ők legurultak a kanyonhoz és elvesztették az eszméletüket valószínűleg, mert sötétség volt egy idejig.
Aztán Joe magához tért, sajgott mindene, de legalább élt, Wolf is jó állapotban volt.
- Bassza meg! De jó nekem! Micsoda egy szar nap! - dühöngött Joe kedveszegetten, majd bólintott Wolf szavaira.
- Oké, húzzuk a belünket innen és valahogy térjünk vissza a táborhoz - mondta, egyezett bele és elindult Wolffal, hogy innen kikerüljenek és megússzák élve.

A terv hogy nyugat fele tartunk hátha akad egy feljáró ahol fel tudnánk menni. Ha nincs akkor Északnak vesszük az irányt mert arra van a bolygó kolóniája, mármint ami megmaradt belőle. Ha minden igaz akkor még ott kell lennie egy járműnek és némi felszerelésnek, legalábbis ha nem vitték el. De miért is vinnék el az elhagyott fegyvereket? Nagyon kockázatos terv lenne arra menni mert lehet hogy hiába tennénk meg néhány kilométert ha magas a kanyon fala ott. De ha sikerül oda eljutnunk akkor szereznénk fegyvert és talán jelzőrakétát is. De ha lehet inkább aa közelben keresnénk feljárót.

VP-78 az egyetlen fegyverem. 18 golyó most a fegyverben, 3 tár amit még használhatok, összesen 18x4 golyó. Lézeres célzót egyenlőre nem kapcsolom be, inkább a lámpát hogy jobban lássak, 1-es sorozatba van állítva a fegyver amit nagy gond esetén átválthatok 3-as sorozatra. Az idegenek itt vannak valahol, hallani a mozgásukat.

- Most induljunk el arra. - Mutattam magam elé.
- Kb. 200 lépés után megpróbálunk felmászni a kanyonon. Ha nem megy tovább megyünk amíg nem sikerül felmászni. Addig is fedezzél hátulról és jobbról. Én elölről és balról fogom lefedni a területet. Ha kell tár szóljál mert nekem van három.

Joe ment Wolffal és hallotta a szavait.
- Rendben, gondolom van elég golyóm - mondta és ellenőrizte a tárat, majd bólintott. - Büdös kanyon. Elegem van belőle - panaszkodott.
- Tele vannak dögökkel és más se hiányzik, mint ezek a rusnyaságok. Nem akarom, hogy szétrúgják a seggem.... meg a tiedet se - vigyorgott Joe aztán köpött egyet jobb híján és kortyolt a vízéből, ha még megvan neki és nem szórta el azt is.
Mentek és mentek már nem is számolta a lépéseket.
- Egyébként miért pont kétszáz? - röhögött. - Lehetne csak 199 vagy 150 is - vigyorgott, majd vállat vont és fedezte abból az irányból Wolfot, amit mondott Wolf aztán jóvan.
Így mentek előre és haladtak.

Furcsa hogy nem támadnak ránk. Neszekből és sziszegésből hallani illetve szagukból tudni hogy valahol itt vannak. 200 lépést megtettünk harc nélkül. Egy xeno gyorsan felmászott. Magamban gondoltam hogy biztos olcsóbb lett a szintetikus kenyér ára ezét rohan. Alaposan megnézve mászásra alkalmas a szikla. Leesni nem lenne jó dolog pláne megtenni ezt a nagy mászást miközben ezek a lények bármikor beérhetnek minket. Vállalom amíg Joe el nem ér egy olyan pontos pozíciót 10- méterre ahol majd fentről tud fedezni. Utána én is felmászok. Így én tudom fedezni őt miközben mászik és utána ő is fedezni tud engem.

- Oké. Te mászol fel elsőnek. Addig mész amíg nem találsz egy 10 m-re fent levő alkalmas pontot ahol tudnál fedezni. Addig én itt lentről megakadályozom hogy felmenjenek.

//úgy értem hogy alkalmas pont hogy miközben fogódzkodik le tud lőni anélkül hogy lezuhanna//

Terv: Joe megy fel 10 m-ert majd én, és így tovább.

Joe ment, a dögök nem támadtak, helyes, pompásabb nem is lehetne. Joe örült, hogy a dögök nem foglalkoztak velük, ez azt jelenti, hogy munkaszüneti pihi napot vettek ki, legalább nem foglalkoztak velük, ez szuper. Bárcsak mindig így lenne.
Mivel Joe nem számolta a lépéseket meg se lepődött, hogy viszonylag elég hamar elérték az álomhatár 200 lépést, így ott találták magukat a megadott helyen.
Joe hallotta Wolf szavait és bólintott, majd elkezdett felfelé mászni ügyesen, remélte nem zuhan le és nem ugrik rá egy dög, vagy egy arctámadó.
Nem lenne egészséges, se kellemes.
Joe iparkodott és igyekezett fel.

Joe felmászott és látta van egy másik út, plusz egy barlang, amiből egy dög menekült el.
Wolf még nem jött fel, de ezt leszámítva tiszta a terep és minden rendben.
- Jöhetsz! Van egy barlang, ahol nem tudni mi van, egy dög rohant el, de amúgy tiszta a terep! - kiáltotta le Joe és leköpött egyet, de nem Wolfra, majd várta Wolfot és őrködött.
Csend volt és békesség kivételesen, a sötét barlang nem érdekelte, nem akart behatolni, jó neki így, nem akar plusz veszélyt.
- Lehet tojások vannak benne - vélekedett Joe. - Nem akarok bemenni - szólt. - De megnézhetjük, ha nagyon muszáj. Szerintem inkább húzzunk vissza a táborba, amíg lehet - elmélkedett és várta Wolfot és fedezte.

Joe felért. Szólt hogy tiszta a terep így elkezdtem felfele mászni. Mondta hogy van egy barlang. Talán ha többen lennénk fegyverekkel akkor bemennénk de így egy pisztollyal nem. Mi van ha egy fészekbe megyünk be? Elvégre a közelben kell lennie. Mehetünk tovább fel vagy bemegyünk. Lehet hogy a barlang felvezet de lehet hogy a halálba vezet.

Hegymászókat megszégyenítő gyorsasággal értem fel. Kár hogy senki sem látta. Fent kifújtam magam. A barlangban fények voltak de ha egy mód van rá nem mennék be.

- Inkább haladjunk tovább felfele. Majd jelentjük a többieknek hogy mit találtunk. Úgyis túlteljesítettük a kapott parancsot és megdolgoztunk a pénzünkért.

A CMC-nek többet érünk most élve mint halva, Ha élünk elmondhatjuk mit láttunk, ha pedig meghalunk akkor nem. Azért kár hogy a PredAlien fejét nem hozhattam magammal, táborban a főnök elé dobnám hogy ezt találtuk. Főtáborban meg mutogtanám mit szereztem, azt nem kell tudniuk hogy a repülő fiúké az érdem.

160 métert végül letudtuk. Nem volt könnyű nekem teljes páncélzatban de azért sikerült. Néhányszor megcsúszott a kezem vagy lábam de nem zuhantam le. Az út felénél kis pihenőt tartottam majd másztam tovább. Végre felértünk! Kiterültem a földön miközben kapkodtam magamba a levegőt.

Előttünk szó szerint a nagy semmi volt. Megfordultam és fényeket láttam. Sok hülye helyi nép ott van és világít. De várjunk csak! Itt CMC-n kívül nincs más illetve van de azoknak a telepeseknek a csontjai már homok fedi.

- Most azért másztunk itt fel hogy visszamászunk? Ilyen nincs!
Táborból felreppent egy vörös jelzőrakéta. Bizonyára minket keresnek. Sajnos nem ordíthatunk oda mert túl messze van. Semmivel sem tudnánk jelezni. Elmehetnénk a kolónia romjaihoz ahol az első CMC csapat járműve van. De egyikünk sem tud vezetni. Megnézhetnénk hogy van-e ott jelzőrakéta vagy más de hülye lennék több km-t gyalogolni egy feltevés miatt. Inkább visszamászok és felmászok a másik oldalon.

Naná hogy fenyítést fogunk kapni amiért késtünk. Hiába mondanánk el mi történt. Körülnéztem hátha akad valami amin átkelhetnénk a szakadékon. Egy híd vagy bármi más. Mert nem akarok úgy járni hogy tőlem 5 m-re egy híd van én meg lemászok. Ha nem találok semmit akkor bizony újra mászni kell lefele, fel a másikon és irány a tábor.

Joe és Wolf felértek végre valahára, gyűlölte a mászást, piszok nehéz volt, meg minden és elege volt belőle.
A nagy semmi fogadta őket, nagyszerű.
- Legalább dögök nincsenek - mondta elégedetten. - Vajon hova lett a mi kedves kis predalienünk? - érdeklődött vigyorogva Joe, majd legyintett és körbe nézett.
A távolban jelző rakéta fénye látszódott és jó messze volt, remek.
Most mászhatnak vissza, meg át meg minden szarság, ennél remekebb már nem is lehetne.
Joe várt még, mert látta Wolf gondolkodik valamin, nem akarta elsiettetni, hátha eszébe jut valami a srácnak, jó lenne, amivel lerövidíthetnék az utat.

Monoton lefele mászás. Mintha nem is büntetőszázadban hanem hegyivadász században lenék. Eddig megtettem 160 m-t od és vissza de még fel kell mászni a másik oldalon és sétálni a táborig. Újra ott voltunk a barlang bejáratánál. Két fénypont mint ezelőtt kb fél órával. De most mozogtak és eltűntek.

Egy különös érzésem támadt hogy valaki vagy valami be akarna csalogatni. Alienek tudtommal nem világítanak így. Talán egy értelmes lény van bent és tudatni akar velünk valamit? Vagy csak beakar csalogatni hogy elvágja a torkunkat?

- Én megnézem hogy mik voltak azok a fények.

Pisztolyom fényét felkapcsoltam és úgy tettem meg tíz lépést a barlangba.
- Valaki van itt bent? Nem akarunk bántani senkit! B.J Wolf Őrvezető vagyok a CMC büntetőszázad vezetője. Ha van itt bent valaki lassan jöjjön felém!

A hangom visszhangzott a barlangban. Ha van bent valaki akkor biztos meghallotta. Lámpámmal bevilágítottam a helyet amennyire tudtam és lassan hátrálni kezdtem a kijárat felé. Tudtam hogyha baj lenne Joe segít.

Bekapcsoltam még a lézeres irányzékot is hogy ha kell pontos lövéseket adjak le. 50 m-ig elvileg effektív a fegyver. Ha túl közel érne hozzám az esetleges támadó átváltok 3-as sorozatra ami nem túl pontos de közelről halálos.

Vártam hogy valami történjen. Egy hang vagy mozgás.

Joe morgolódott, hogy megint mászni kell. Nem volt könnyebb út, egy árva híd se volt, ezért nem maradt más hátra, mint a mászás, sajnos. Pedig milyen jó lett volna egy remek hidacska! Egy kis hidacska, mi megkönnyíti a keserves katona életét és nem kell annyit mászni.
De nincs mit tenni, mászni kell és másztak, mint a meszes, akit hajt a tatár és iparkodtak lefelé, de Wolf megállt félúton, hol máshol, mint a barlangnál.
- Komolyan gondolod? - kérdezte hitetlenkedve Joe, majd látva Wolfot, inkább nem pofázott. - Oké, te tudod. Kint várlak - mondta, lehet gyáván, de akkor is nem akart bemenni oda.

Miközben hátráltam a lámpa fénye megakadt valami fehéren. Emberi csontváz, illetve több is. A fények közeledtek és döbbenten néztem hogy nem egy intelligens lény hanem egy gigászi bogárral nézek szembe. Ránézésre 7 m magasan tornyosult felém. Gusztustalan egy dög! Már a látványától is felált a szőr a hátamon. Nem szeretném ha hozzámérne, pláne hogy megegyen. Ha ezt túlélem akkor hónapokig rémálmaim lesznek ettől a nagy százlábútól.

Teste bizonyára erősen páncélozott, a lövéseim lepattannának. Talán még bénító mérge is van de ahhoz meg kellene hogy sebezzen. Ha van gyenge pontja akkor az a szája lehet vagy aminek én nézem. Lézeres irányzékkal bemérem a száját hogy egyes lövésekkel elintézzem, ha van agya biztos hogy átlövöm azt is.

2 féle módon támadhat most: vagy összepróbál nyomni de akkor könnyen elvetődök. Vagy megpróbál legázolni de akkor át tudnám ugrani a fejét mivel annyira alacsonyan lenne. Egyedül csak a csápja jelentenek veszélyt.

Irányzékom a szájánál, meghúzom a ravaszt.
- BOGÁR!!! -Ordítom.
Most nagyon jól jönne egy giga nagy rovarirtó vagy egy nagy csizma.

Joe kint álldogált lazán, mint akinek semmi dolga nincs. És nem is volt. Joe álldogált, de nem volt hülye, azért figyelt, nehogy lentről vagy fentről valami kellemetlen meglepetés érje dög formájában. Nem lenne egészséges, mert akkor megdöglene és ő nem akar meghalni, hanem élni akar.
Megint leköpött a kanyonba és vigyorgott jót, kedvenc hobbija, talán valamelyik dög fejére esett, csak vissza ne köpjenek, mint nem rég.
Joe álldogált és várt mi lesz, nem lenne jó, ha elkapnák őket, míg Wolf bent akciózik.
Apropó Wolf.
Mit csinál. Vajon talált valamit? Eddig semmi nem történt, lehet emberekre bukkant, vagy mi? Csak nem, mert ott a tábor, azon kívül meg miért lennének?
Gyanús.
Joe várt és ekkor Wolf ordított, hogy bogár.
Dög?
Vagy valami más ocsmányság?
Berohanjon?
Annyira nem akart, de muszály volt segíteni, így berohant a fegyverrel a kezében.
- Blöeee.... de ocsmányság - mondta Joe és a szájára lőtt a lénynek, majd elhátrált és hátrébbról lőtt, nehogy elkapja.

Joe és Wolf bent voltak, csak az votl a baj, hogy a döggel együtt, bár ez nem azok közül a dögök került elő és nem úgy nézett ki, de attól még ez a rusnyaság is dög volt Joe szemében. Egy moslék, ocsmány dög, akit el kell taposni. Tényleg, milyen jó lenne egy nagy bakancs, kárhogy nem gondolatolvasó, mert helyeselne Wolffal és pacsit adna eltaposnák azt csá.
Jó lenne így.
De nem.
Ehelyett itt szenvednek meg minden szar és nem tudnak haladni, mert ez a rusnyaság nem döglik meg könnyen.
Wolf repült, mint bézbol ütés után a labda, Joe volt a soron.
- Belőlem nem eszel, te szar! - és lőtt a szájába a dögnek, majd közben hátrált, nehogy elérje és lőtt megint.
Kárhogy nem volt gránát, csak akkor Wolfot is megsebesítené, de mindegy, nem volt gránátja szóval ezen nem tépelődhetett.
- Wolf, húzzunk innen! - mondta.

A lény a bekapott lövésektől nem feküdt ki. Mérgében azokat a nagy tapogatócsápjait meglengette és eltalált. Repültem mint a madár Hátamnak cseppkövek ütköztek és a kisebb darabok letörtek. Földet értem, a hátam nagyon fájt, még szerencse hogy páncél volt rajtam.

Ami jó hogy most nem figyel rám a lény, a rossz hogy most Joet nézte ki. Kár hogy nincsen itt valami komolyabb csúzli. Ha szerencsém lenne akkor CMC-s katonák is itt nyugszanak a fegyvereikkel. De ennek mekkora az esélye?

Pisztolyomat a repülésem közben kezemben tartottam. Lámpámmal gyorsan körbenéztem hátha van itt valami fegyver. Ha van akkor odamegyek és felveszem, ha nincs akkor célba veszem a lény hátát.

//Ha a lény közel van akkor 3-as sorozatra átváltva lövöm//

A lámpám fénye megakadt egy fegyveren. Szinte teljesen belepte a rozsda ezt a kétcsövű sörétes puskát ami nem áll hadrendben a CMC-nél. Még az egykori gazdája csontkeze is rajta maradt. Egy monogram tisztán kiehető volt: B.R. Hihetetlen hogy veszély közben hogy kiélesednek az érzékeim.

Megeresztettem volna egy sorozatot a rondaságba de valami történt. Joe egyszer-csak elesett. Fölötte egy több méter magas 2 lábú lény aminek farka most ide-oda mozog örömében hogy talált egy leendő gazdatestet. Öröme nem tartott sokáig mert észrevette a nála is veszélyesebb és undorítóbb bogár.

Kedvenc régi játékom a Resident Evil jutott eszembe ahol szintén felbukkant egy giga százlábú de azt az Umbrella Corp. hozta létre a T-vírussal. De jó játék volt az! Ha meghaltam a játékban csak egy Load Game és mehetek tovább. Itt azonban ha egyszer is megsebez a lény nem lesz csoda növény ami meggyógyít.

Gondolatban viccelődtem hogy az Umbrella Corp. itt járt és vártam hogy zombik meg Lickerek jöjjenek elő. A Xeno megijedt a lény rondasága láttán és menekülni próbált. Az Umbrella bio-fegyvere pedig utána.

A két lény kiment a barlangból és mint Dugovics Titusz a törökkel levetették magukat. Feltápászkodtam, megfogtam sajgó hátamat és éreztem hol repedt fel a páncél. Szerencse hogy rajtam volt és nem tört el a hátam. Egy halk káromkodás egy ismeretlen nyelven és már álltam is. Újratáraznom nem kell mert még a felénél több golyó van még.

Kimentem a barlangból utánanézni hogy az Umbrella lénye vagy a Alien áll győzelemre. 1 havi zsoldomat tennék a ocsmányságra és most nem az Alienre gondolok.

A baj az hogy előbb-utóbb Alienek özönlenek ide végezni a giga bogárral. Amíg a két frakció egymást öli addig mi elmehetünk fel a falon. A százlábú kemény ugyan de biztos nem bírna el több lénnyel, a savuk úgy szétégeti hogy nyoma sem marad. Az Alienek nagy számuk miatt jelentenének veszélyt ezért őket kellene bántanunk.

Jelenleg a százlábú a barátunk amíg ránk nem próbál támadni. Alienek addig támadják őt amíg meg nem hal mert ő jelenti a nagyobb veszélyt. Megpróbálom segíteni a százlábút amíg kell hogy elég magasra másszunk. Először megvárom hogy egy csapat xeno idejöjjön hogy lefoglalja új barátunkat. Ha túl sok jönne akkor néhány golyóval segítek ezen.

Terv: Mikor a 2 faj egymást öli addig gyorsan lemászok és a másik (kissé távolabb) oldalon felmászok.

Joe ment és lőtt, de nem sok esélyt látott, hogy valami történni fog, de mégis történt. Bár nem úgy, ahogy várta.
Joe elesett és mögötte egy dög jelent meg, majd a másik dög összeverekedett vele és lezuhantak.
Pfú, ezt megúszta.
Mondhatnánk így is, de még hátra volt a java, amit nem akart bevárni.
Wolf is feltápászkodott, meg minden és így eltűnhettek.
Okos gondolat.
- Gyere, húzzuk el innen a csíkot! - mondta Joe és elindult Wolffal, hogy eltűnjenek erről az átkozott helyről.
Felőle a két dög ügyesen és vidáman kinyírhatja egymást.

Csak lopva néztem a harc helyére miközben egyre távolodtunk. Az Alienek már elég szép számban képviseltették magukat. Ideje volt lemászni és másik oldalra felmászni. Barátunk hangos ordítás közepette távozott a bogarak túlvilágába.

Majd újra a megszokott módszert alkalmazzuk: egyikünk lent marad és fedezi a mászót majd fordítva amíg fel nem érünk. Így mindig támogatjuk egymást.

- Ha nem baj majd én másznék fel most. Ígérem amint találok egy jó pozíciót ahonnan fedezhetlek szólok hogy jöhetsz.

Éppen megkezdtük volna a mászást felfelé mikor a xenok bevették új barlangjukat. Egy lény ránk akart támadni. Lézeres célzással bemérem a fejét, 1-es sorozatra állítva lövök.

Joe ment Wolffal és szépen haladtak, körülöttük a dögök hemzsegtek meg minden és a másik rusnya döggel voltak elfoglalva, namindegy.
Szép kis buli, Joe örült, hogy nem vett részt benne, majd tovább ment és figyelt.
Végül elérték a másik oldalt, a barlangot ekkor foglalták el a dögök, miután kinyírták a másik dögöt, de egy rájuk rontott, amit Wolf igyekezett leszedni, így Joe várt.
- Remélem nem fogsz a szarban hagyni - mondta Wolfnak arra, hogy most Wolf másszon. - Rendben, mássz, de igyekezz - szólt.
Sejtette, hogy most lesz akcióban része, pedig nem akart akciózni, csak visszaakrt érni a rühes táborba.

Ezek a lények egyre okosabbak. Nem hagyja hogy kilőjem és még alattomos módszert alkalmaz: por a szemembe. Jó lenne ha nálam lenne az a szemüveg ami most a táborban pihen, akkor most nem kellene a szemem után kapni hanem simán lőhetnék.

Miközben én el voltam foglalva hallottam hogy valami a földre zuhan. Mivel nem volt lövés biztos hogy nem az új barátunk dőlt el. Mire újra látni kezdtem a lény eltűnt. Valahol itt van de hol?

Felsegítem Joe-t ha kell és azt tervezem hogy arrébb megyünk.
- Próbáljunk meg kb 30 lépéssel arrébb menni, akkor követni fog minket és nem lesz fedezékben. Leszek a hátvéd, te addig menj előre. Ha a sebed nagyon vérzik akkor itt ez az elsősegélyes doboz amit még a táborból hoztam. Tudtam hogy jó lesz majd.