Sziklás fennsík

A folyosó egy nagyobb járatba kapcsolódott, ahol már lehetett érezni az előttünk fekvő fészket. Itt is csonthalmok jelentek meg az előző fészekhez hasonlóan, bár ott nem kellett felmásznunk a barlang oldalán. Most igen.
– Szívesen mennék előre, de az ujjam miatt nem tudnám fedezni magamat ott, ahova te már nem látsz el. Legközelebb hozok egy szigonypisztolyt... Jól jönne. – Megvárom amíg Wolf felmászik. Ha ellenség van fent, akkor megkérdezem, hogy felmásszak-e, vagy lentről fedezzem. Ha nincs ellenfél, akkor fegyveremet a hátamra akasztom, a jobb kezembe veszem a késemet és azzal kapaszkodok fel. Amikor tudom, a lábaimra és a jobb kezemre helyezem a testsúlyom.

Káromkodtam volna ha nem lennék ennyire lefoglalt és fáradt. Egyszerűen nem tudok egy pontnál továbbjutni, sőt néha a leesés veszélye is fenyegetett de mindannyiszor az utolsó utáni pillanatokban leltem új kapaszkodóra. A szívem olyan sebesen dobog mint egy M56 sorozat. Rohadtul nem ez lenne a dolgom, ez a hegyivadászoknak való terep nem a tengerészgyalogosoké. Sietnem kell mert a titkos küldetést muszáj véghez vinnem, habár lehet hogy azóta már az élrajok és szakaszok már bejutottak. De ezt cáfolja hogy nem jön semmi hang, a sötét járatban csak az általunk okozott zajok hallatszódnak. Még bírom a mászást de nem túl sokáig, már most fájni kezdett a karom és vállam a mászástól. De legalább elértem a fészkeket borító turhát ami most újabb kihívás elé állított.

Aztán még rosszabb lett: valami kemény dolog érte a hátamat, utána valami focilabdaszerűség bucskázott le amiről először azt hittem kő de ahogy az éjjellátó segítségével megláttam mi az egy kissé elfogott az undor: egy emberi fej gurul a mélybe. És még több feldarabolt testrész zuhan felénk, legalább megtaláltuk a fészek keltető helyét. A rossz hír hogy még mászni kell és rajtunk kívül még van valaki, jobban mondva valami itt.

Komoly döntés elé kerültem: ha az illető idegen, miért is lenne más? Akkor a segítségünkre lehet, felcipelhet a tetejére ennek a gödörnek, ha jól tudom az idegenek nem ölik meg azokat a lényeket amik nem jelentenek rájuk veszélyt, őket el szokták cipelni hogy megfertőzzék. Igen ám de ott a gond hogy ha felvisz nehezen tudnék kiszabadulni, kötve hiszem hogy könnyen elintézném, elvégre egyszer már fogtak el karácsony napján. További rossz hír hogy pár perc múlva egy arctámadó kerülne rám ami végleg kiütne órákra, utána meg ha nagy mázlim van talán túlélem de ez nem valószínű.

Viszont ha úgy döntök megtámadom az idegent akkor nagy eséllyel megint én húznám a rövidebbet, pisztolyt tudnék csak használni, célozni pedig nehéz mert bármikor lezuhanhatok, nem beszélve hogy ő tud a falon járni és kikerülheti a lövéseket és végül megölhet. No meg ha sikerülne is lelőnöm a lényt nincs rá garancia hogy a teste ne sodorjon le vagy a sav ne lyuggasson szét. Aztán döntöttem.

Megpróbálom a ruhám különböző részeire eltenni a dobópengéket (már ha lehet, itt főként zsebekre és a cipő/bakancsra gondolok), a tőrt továbbra is a számban tartom. Majd elkiáltom magamat:
- Hahó! Itt vannak az inkubátorok, alig várom hogy egy jó szaftos csókot kapjak azoktól a csontkezektől! - Talán ettől idejön a lény és a tervem beválik. Vagyis mint harcképtelen lény felvisz és megpróbál megfertőzni, ha felérek ott megpróbálom az elrejtett dobópengékkel megtámadni, de talán a törött rejtett pengék is elegek lesznek. De mivel én úgy gondolom hogy a xeno csak egy kezével fog majd engem így az én kezeim szabadok lesznek és előkaparhatom a pisztolyomat amivel kénytelen leszek fent közelről meglőni mégpedig fejen vagy térden. Lényeg hogy rohadt nagy mázli kell hozzá.

Ha pedig az idegen úgy gondolja hogy nem akar gazdatestnek elvinni akkor nincs más választásom mint megölni, egy tőrrel amit a számból veszek ki. Mit ne mondjak, esélye sincs ellenem.

- Igenis, uram! - mondta Joe és elindult, figyelte a párbajozókat, az APCt és a dögöket.
Egy köpő is akadt, már megint és vajon kit küldtek oda? Őt, meg a többieket.
. Lőjük szét a seggét! - és a fejére célzott, márha látta Joe és tüzelt.

Wolfra ráesett néhány emberi testrész, miközben egy szikladarab leszakadt.
– Milyen inkubátorok? Ott van egy xeno? Ha nem pont feletted van az a dög, akkor le tudom szedni. Ha igen, akkor meg próbáld valahogy megoldani, hogy ne legyen ott. – Ha nem Wolf felett van, akkor elkezdek tüzelni rá, ahogy meglátom. Ha fölötte van, akkor néhány közelébe irányított lövéssel megpróbálom arrébb terelni, és amikor biztonságos távolságra kerül Wolftól, lelövöm. – Egyértelműen szólj, ha idegenbe botlasz!

- A jó élet! - mondta Joe és ugrált egyet, mikor a sav a lábbelijére ment, mint aki tánc órát tart éppen.
- Igenis, napalmot neki! - mondta. - Valaki sózzon oda, én fedezlek! - szólt és letérdelt kicsit hátrébb, nehogy a köpő telibe köpje és lőni kezdett, hogy fedezze a többieket míg kifüstölik... vagy dobjon oda egy gránátot?
Nem biztos, hogy jó ötlet.
Majd úgy döntött, hogy a fegyverét használja és azzal tüzelt a köpőre és bedobta a napalmot.

Mit csinál ez a hülye ember? Legalább megvan a kaja mára, úgy is csak rohadt húson élek napok óta, habár a múltkori felderítő raj emberei finomak voltak de közelében sincs a nyers rynth húsnak. Most a lejjebb levő megpróbál lelőni! Csak én nem vagyok olyan hülye mint amilyen ronda! Most aztán én jövök!

Bizony, unalmamban generáltam egy elképzelést mit gondolhat az idegen barátunk. Kissé de ja vu érzésem van, mintha már egy xeno akadályozta volna a mászásunkat. Hát igen, karácsony estéjén, csak ott a kanyont másztuk és nem Gordon hanem Joe volt ott. A mázsás súly is stimmel amit karácsony másnapján éreztem a nagy támadáskor. Csak itt most majdnem lezuhantam, majdnem mert még nem értem az aljára és próbálom magamat menteni. Ezúttal nincsenek rejtett pengék, gyorsan cselekednem kell hogy újra kapaszkodót találjak. Nem lesz könnyű és valószínűleg nem fog sikerülni mert senkinek nem tarthat örökké a szerencséje csak keveseknek mint Eric Hatmann, Hans Udet és... állj! Most éppen magamban beszélek mikor nem kellene.

Ha sikerül kapaszkodót fognom megállítva csúszásomat vagy ne adj Mars a tőrt belevágva a falba hátha úgy lesz valami biztos fogódzkodóm még ha kis ideig akkor is kihasználom. Biztos nem úszom meg sérülés nélkül a dolgot de jobb mint lezuhanni.

Ha sikerül biztos fogódzkodót lelnem megnézem mi van az idegennel. Mivel egyenlőre nem tudok semmit csinálni vele azt mondom Gordonnak hogy nem tudom lelőni a sav miatt mert túl nagy a kockázat de ha akarja egy dobópengét ledobhatok neki vagy csak a falba állítom hogyha feljönnek akkor magához vehesse és legyen valami fegyvere közelre. De ha nagyon akarja a lényhez dobhatóm a pengéket vagy pisztollyal meglőhetem de nem jó döntés lenne mert a xeno meghalna és Gordon nem tudnak kapaszkodót lelni illetve a sav előbb megölné mint a zuhanás.

Ha lezuhanok akkor megpróbálom elkapni az idegen farkát vagy az egyik háti kinövést amibe talán megkapaszkodhatok, elég vicces lenne.

A xeno fedezékbe bújt lövéseim elől, de mikor lőszerpazarlás helyett abbahagytam a lövöldözést, ráugrott Wolfra, róla pedig rám. Ezután ráharapott a karomra, és belső állkapcsával rögzítette a szájában, amitől akaratlanul is felszisszentem, majd elkezdett felfelé vonszolni.
– Van nekem is egy késem. – válaszolom Wolfnak, és előhúzom szabad kezemmel az említett eszközt – Menj el a közelünkből, nehogy a farka elérjen téged. Nem lesz egyszerű, de megpróbálok felkapaszkodni úgy, hogy ő lejjebb legyen, akkor lelőheted, és én is megpróbálom a késemmel a hátát alulról fölfelé szétvágni, hogy ne rám fröccsenjen a sav. Ha nem sikerül... Talán nem a királynő kamrájába visz, hanem valahova ahol kiszabadíthatsz. Remélem. – Megkezdem az említett műveletet.

Azt a jó büdös... megcsúsztam, ennyi volt, meg fogok halni. De mégsem, a kezemmel sikerült valamit megfognom, furcsa érintésű volt és rohadt büdös. De ami még furcsább hogy ez mozgott is. A másodperc tört része alatt átvillant az agyamon hogy most egy idegen farkát fogom. Majd aztán felrepültem mintha jetpack lett volna a hátamon. Egyre csak feljebb és feljebb míg végül valami nagyon keménybe vágtam a hátamat, ez volt a plafon. Utána a gravitáció törvényeinek megfelelően le is zuhantam. Mit ne mondjak ez is rohadtul fájt.

Hátamon érzem azt a különös huzatot, bizony, az átkozott ruhámnak vége, legalábbis a hátamon egy jó nagy szakadás van. Küldetésem sikerült, feljutottam ide, ugyan nem úgy ahogy terveztem de kit érdekel? Ami még jobb hogy egyetlen gránátot, tárat, golyót, kést és fegyvert sem sikerült a mélybe ejtenem. Lassan felkecmergek, úgy érzem mintha egy kétmázsás bokszoló csapott volna le rám. Első gondolatom az volt hogy tovább megyek egyedül, végtére is a kristálylopásról másnak nem kell tudnia. De a fejemben egy hang azt súgta hogy meg kellene menteni, még a jövőben ő is megmentheti az életemet.

Nem indultam tovább, körbenézek (még mindig éjjellátón keresztül) hátha vannak itt idegenek, arctámadók vagy mellkasrobbantók, esetleg tojások. Ha vannak akkor a karabéllyal fogok tüzet nyitni rájuk. Ha nincsenek vagy elfogytak akkor segíteni megyek Gordonnak. A szakadék széléig megyek, ott lefekszek (természetesen ügyelve arra nehogy olyan helyre lépjek ahol a talaj leszakadhat) és a mesterlövésszel megpróbálom a közlegény felé mászó idegen fejét vagy nyakát ellőni, lényeg hogy a golyó azonnali halált okozzon. A jobb célzás érdekében a szemüvegemet ha kell nagyítom hogy pontosan lőjek.

Ha sikerül leszednem a lényt elordítom magam hátha vannak itt még élő emberek. Azt remélem hogy a csaliember még él és kiszabadíthatom őt mielőtt még késő lenne.

Wolfnak nem volt ideje elmászni az alien közeléből, és így egy hosszú, fekete farok felhajította úti célunkra. Az én késem maradványai pedig még mindig a kanyon falán vannak. Ha maradt belőle valami. Nem volt idő visszamenni a bázisra, és kérni egyet, mert a xeno áthajított egy párkányra, azonban amikor felém ugrott Wolf eltalálta néhány lövéssel, bár ettől még nekem repült, én pedig lezuhantam egy testhalomba. Talán ezt a bűzt még az idegenek se bírták, és inkább kidobták? Bár az is lehet, hogy ez a szoba nem egy szemetes, hanem egy ebédlő. Akkor viszont több xenomorph lenne itt. „Enyhe” hányinger közepén sikerült észrevenni, hogy a fiatal savas vérű még nem adta fel, és rám akar esni.
– Most lőj! – kiáltok fel Wolfnak, közben megpróbálok kikászálódni a testek közül, és a xeno alól. Ha sikerül, akkor én is elkezdek rá lőni a géppuskámmal, feltéve, hogy Wolf még nem szedte le.

Ezt kapd ki Simo Hayha! Vagyok olyan jó mesterlövész mint te voltál! Igaz, nehéz lesz a rekordot megdönteni, 100 nap alatt 700 szovjet katona de próbálkozni lehet, mondjuk 700 idegen 100 nap alatt? Viszont nem tudtam a lényt megölni és ami rosszabb megöltem a közlegényt is: a lény ledöntötte a mélybe. Fenemód örültem neki hogy egyedül vagyok úgy egy fészeknyi ellenségre.

Aztán valami eltéveszthetetlen hangot hallok: lőjek most. Necces lesz, idő amíg új töltényt helyezek a fegyverbe és lő pozíciót veszek fel hogy minél jobban eltaláljam a fejét az idegennek de talán sikerül eltalálnom. Talán sikerül azelőtt megölnöm mielőtt a feltételezhetően hadirokkant társamra vetné magát. Ha meg nem sikerülne: egy újabb név kerül a KIA listára.

Ha sikerül lelőnöm a lényt akkor lekiabálok hogy nem tudok segíteni a mászásban és elindulok keresni valamit ami segíthet. Valójában először is elkiáltom magamat hátha vannak itt még élő meg nem fertőzött emberek, remélhetőleg a csaliember még él és ha igen kiszabadítom a késsel. Utána megpróbálom megkeresni a kristály helyét. Talán sikerül megtalálnom ha olyan járatot keresek ami hatalmas vagy csak nem lepi fészek nyálka a falakat. Ha jól emlékszem a többiek nem mondták hogy annál a kanyonbeli cuccnál lettek volna idegenek pedig az is egy fészeknél volt. Ja igen, akkor ha jól tudom ellentétes irányba ment a MAX a fészket elpusztítani míg a többiek egy nagy járatban mentek tovább. Tehát muszáj azt keresnem ahol a járat elkezd magasságra nőni és a falakat nem lepi ez a takony.

Természetesen ha találok valamit ami segítene Gordonnak visszafordulnék érte, de ha gyorsan sikerülne felmászni akkor is megvárnám, de kétlem hogy fél kézzel ez menne, javaslom neki hogy keressen egy alternatív utat mert szerintem nem fog itt feljutni. Attól függ hogy fel tud-e mászni vagy sem, mert nem várhatok itt órákat, így is sok időt vesztettem. A kristályt minden áron meg kell szereznem. Csak a gond ott kezdődik: hol a francban van? Egy másik faj által épített placcon, de hogy az hol van? Gondolom a fészekkel ellenkező irányba vagy tudom is én. Nagyon dühös vagyok amiért ilyen közel és mégis távol vagyok a céltól.

- Leszedtem! Jobb ha vigyázol mert a vére kellemetlenséget okozhat! De most előre megyek. Ideje elmondanom egy nagyon fontos dolgot: egy kristályt kell megtalálnunk egy olyan helyen ahol a múltkor voltatok! Muszáj kettéválnunk hogy jobban körbejárjuk a helyet, ha elágazáshoz érsz akkor figyeld a falakat mert ahova én mentem oda egy dobópengét szúrok! Te menjél az ellenkező irányba, a headsetten kapcsolatban tudunk lenni egymással, de még véletlenül se használd a kristály szót, helyette használd az Otto szót. Ha megtalálod azonnal szólj hogy megvan Otto. Ha nem találkoznánk többet akkor a kristályt sürgősen add át Joe Johnson közlegények és csak neki, ne is mutasd másnak!

Miközben ezt mondtam megbizonyosodtam róla hogy a headset tényleg nincs-e bekapcsolva vagy a ruhámon vagy felszerelésemen nincs-e poloska ami a nem oda illő füleknek továbbítana. Utána elindulok, biztató hogy nincsenek tojások, idegenek vagy arctámadók de még mellkasrobbantók sem. Viszont élő emberek sincsenek, a bűz is elviselhetetlen, és be kell hogy valljam kissé félek egyedül menni itt. A félelem alatt azt értem hogy attól tartok hogy egy csontpók kerül rám és iszonyú halált halok. Mivel nincs itt a csaliember így bekapcsolom a headsetet és megkérdezem Mr Ő-től hogy:

- Hallanak engem? Itt B.J. Wolf őrvezető! Az a "bőrnyakú" aki a másik társával lezuhant a mélybe, jelentem hogy a MAX elpusztult, ismétlem a MAX elpusztult! Én és Gordon Rogers közlegény vagyunk csak itt, felmásztunk a fészek szemetesgödre felől. A csaliembert keresem jelenleg de nem találom, esetleg az életjeleit be lehet határolni az enyémmel hogy megtudjam mekkora távra van tőlem? Esetleg más feladatot kapok?

Miközben ezt mondom tovább haladok a sötétben, habár nem is tudom mennyire van itt sötét mert az éjjellátót használom. Remélhetőleg sikerül megtudni hol van így oda tudok menni, meg aztán hátha megtalálom útközben a kristályhoz vezető utat. ha elágazáshoz érek akkor egy dobópengét szúrok a falba amerre mentem. M40-esemet kezemben tartva haladok tovább.

// Kék, sárga a zöldhöz. Kék, piros a lilához. Sárga, piros a narancssárgához. //

Wolfnak sikerült lelőnie az idegent, aminek a savas vére az alatta lévő párkányt is átmarta, így az is a xeno után zuhant pár méterre tőlem, amitől még több maradvány repült nekem. Ekkor már nem sikerült visszatartani a hányást.
– Várj! – kiáltok vissza Wolfnak miután sikerül felkelni, és lemászni a csúszós testrészekről – Milyen kris... Otto? És ha szétválunk, nagyobb eséllyel ölnek meg mindkettőnket! Akkor már mindegy, hogy megszerezzük, vagy nem, arról nem is beszélve, hogy kivigyük innen, ha nem éljük túl! Ez nagyon rossz ötlet. – Eközben keresek egy másik utat fölfelé a falakon, a mögöttem elterülő folyosón, és megjavítgatom a karomat, amennyire tudom.

Még mindig semmi, ez a szutyokdomb egy hatalmas útvesztő, aztán megtörtént aminek be kellett következnie: megtámadtak. Lesből támadott rám, a jobb vállamba valami nagyon éles szúródott, a fájdalom ordításra késztetett, aztán az oldalamba is belehasított a fájdalom ahogy felfelé cipelt. Furcsa érzés volt, kissé rosszul is érzem magamat, nem tudom hogy ez milyen hatással lesz rám, talán megbénulok?

Megpróbálom az egyik dobópengét vagy tőrt elővenni és olyan erővel beleszúrni a fekete test fejébe hogy elengedjen, elvben ez beválhat. Oda vágok ahol feltételezéseim szerint az a szerve van ami a pszichikai vevő nevet kapta, ha ezt sikerül kiiktatnom akkor a társai ellenségnek nézik ha azok is itt vannak a közelben, de ha nem sikerül imádkozok azért hogy legalább elmeneküljön ha a fejébe vágom a kést/tőrt. De hogy a fenébe jutott ez az eszembe? Mintha valami vagy valaki súgná nekem ezeket.

Remélhetőleg elenged és a földre kerülök (gondolom még nem vihetett magasra, max 4-5 méterre) és hozzáláthatok a gyors ellátáshoz (ha a sérülés nagyon súlyos). A kábaság most pont rossz mert elsősegélyt kell végrehajtanom. A pisztolyt azért előveszem és ha közelednek felém akkor habozás nélkül lövök, de előtte nyilván megkérdezem hogy barát vagy ellenség. Hülye dolog mert rajtam kívül egy barát van itt de jobb ha nem ölöm meg. Elindulok abba az irányba amerre a szakadék van és közben Gordon neveit kiabálom, a falnak is fogok támaszkodni ha nagyon szédülnék. Utána egy biztonságosnak vélt helyen nekilátok ellátni magam (abban az esetben ha sérülés nem annyira súlyos, vagyis nem fröcsköl mindenfele a vér).

Ellátás: bal kezemre felhúzom a gumikesztyűt miközben leülök, jobb vállamat és a kezemet nem fogom mozgatni mert lehetséges hogy nagyobb a baj mint gondolom. Bekötözöm a sérült helyet, utána megnézem hogy van-e elegendő nagyságú anyag amivel egy olyan háromszög alakú kendőt tudok csinálni, ha nincs akkor a ruhámból vágok ki (ami már úgy is szakadt).

A kendő átfogójával szemközti sarkára kötök csomót. Ezt óvatosan helyezem a könyökhöz, majd a kendő két végét összekötöm a nyakam hátsó részén. Ügyelek arra, hogy a kendő a teljes alkart és kezet fedje, így a könyöktől az ujjak végéig. A kezem enyhén emelt helyzetben lesz és nem párhuzamosan a talajjal. A rejtett pengét még a művelet megkezdése előtt leveszem hogy ne akadályozzon. Nagyon remélem hogy ez beválik, de még először végre kell hajtanom a késes dolgot.

Az ujjakon kívül sikerült megjavítani a karomat, de Wolftól nem érkezett válasz. Néhány emberben elférne egy kis türelem. Megpróbálok a holttestek között egy kést keresni minél gyorsabban, és ha találok, akkor bal kezem ujjait rászorítani a markolatra. Remélem, így kiküszöbölhetem azt, hogy mászás közben jobb kezemmel állítgatni kelljen bal kezem ujjait, eközben pedig kéz nélkül tartani is kelljen magam. Amint ez kész keresek még egy kést tartaléknak, ha nem tart túl sokáig, és megpróbálok felmászni a kezemben lévő kés segítségével. Amint felértem az M41AE-t végét alkaromra támasztom, a kést vészhelyzet esetére továbbra is a kezemben hagyom, így ha kell, egy szuronyfélének használva. Ha nem találok kést, akkor beállítom ujjaimat a tenyeremhez képest 90⁰-ban előrehajlítva, és úgy próbálok felmászni, felérve pedig az ujjakat rátapasztom fegyveremre. Ahogy felérek Wolf nevét kiáltom.

Egyetlen szerzeményem még egy hányás lett, de legalább így is sikerült felmászni a falon, bár Wolf nem válaszolt a kiáltásomra. Talán csak túl messzire ment. Vagy már nem is él. Viszont dörgés hangja hallatszott. Talán még csak most gondoskodnak róla, hogy eggyel kevesebb katona legyen a seregben. És talán eggyel több xenomorph. Elkezdek rohanni a folyosón a hangok felé készenlétben tartva a fegyveremet. Ha látok ellenfelet, akkor megállok a pontosabb célzás érdekében, és lelövöm feltéve, hogy észrevett. Ha nem vett észre, akkor tovább haladok a hang felé.

Hű, ennyi idő alatt ennyire rossz lett a látásom? Vicces hogy egy szakaszlövész ennyire pontatlan. A másik fél viszont nem volt vicces kedvében. Jutalmam pár kemény falcsapás volt, új értelmet nyer az a szó hogy a fal adja a másikat. Az elerőtlenedő kezemből kihullott a dobópenge, maradt még kilenc. A fekete köd viszont kezdi beborítani elmém, jelenleg a vörös ködnek jobban örülnék amitől úgymond végtelen gyilkolásba kezdenék.

- Bőrnyakúak vagyunk mi faszaggyerekek, értünk kattognak a tárak. Az egész világ tudja a CMC-nél nincsen jobb, jobb, jobb. Legyél erősebb a szenvedésnél, élesebb a tiszti kardnál... - Hangosan énekeltem egy most megkomponált indulót. Talán van valaki aki segítene rajtam. Utána a Bölény Katona dalra váltok át, jelenleg nem teszek semmi mást. Nem tudom mekkora a mélység alattam. Ha mázlim lesz megmentenek mielőtt egy cuppanós puszit kapok az egyik delikvenstől. De megpróbálom azt amiről már hallottam, kommunikálni a királynővel. Állítólag pár ember képes erre de ebben nem hittem eddig. Biztos is hogy nem fog sikerülni de próba szerencse. Fejben elkezdek olyanokat mondani mint: van itt valaki? Hallasz királynő? Stb. Kicsit várok hátha jön válasz de biztos nem fog, ezért folytatom az éneklést jó hangosan.

//Igen, tudom hogy nem vagyok álmodó de ezt a JK-m nem tudja//

Ezek a hangok túlságosan föntről jönnek, hogy a fészekben legyen a forrásuk. Ezek szerint nem Wolf dulakodása hallatszott egy idegennel. Néhány idegen viszont elkezdett követni. Gyorsan megfordulok miközben előhúzom a sörétesemet, megnézem, hogy hányan lehetnek, és ha több mint hárman, akkor egy gránátot lövök rájuk a fegyveremből. Ha ketten-hárman vannak, akkor egy-két lövéssel megpróbálom leszedni őket. Ha sikerült, elindulok tovább a folyosón figyelve a késekre.