Sziklás fennsík

- Ja, értem, bocs - mondta Joe. - Van egy ötletem, én elfutok, ti meg fedeztek, na milyen? Elcsalogatom ezt a dögöt a fenébe - mondta, miközben új tárat tett be a fegyverbe és várt, hátha ez jó lesz.

- Ezt is a kiképzésnél tanultad a tengerészgyalogos táborban? Vagy az előző munkádból? - Mondtam Gordonnak mikor már úton voltunk. Kissé hangosan mert Jézus okozta zajok miatt lehet hogy nem hallaná.

- Remélhetőleg most nem olyan lesz mint a kanyonban. Ott is pár perc nyugalom majd pár perc harc és ez így ment többször is. Nem is meséltétek még hogy milyen volt az a hely ahol jártatok, az oké hogy nagy de mennyire volt labirintusszerű?

Remélhetőleg megtudok némi infót ha már voltam olyan okos és kiütöttem magam múltkor. Ahogy meneteltünk tovább magunk mögött hagytuk a harc végtermékeit: halott idegenek és bőrnyakúak hulláit megfűszerezve néhány elpusztult vagy kezelőszemélyzet nélküli járművel.- Szerinted Joe mit csinálhat most? Szerintem egy kényelmes csapatszállítón döcög felénk. Irigylem őt. - Persze pár kilométerre tőlünk nem ez volt a helyzet de ezt honnan tudhatnám?

Néhány használhatatlan darabot ki kellett venni a hevederből, amitől rövidebb lett, és így a gép nem lesz olyan mozgékony mint eddig. Elindultunk néhány használhatatlan jármű mellett. Bekapcsolom a rádiómat.
– Megjavítottam annyira amennyire tudtam. Megfelelő felszerelés hiányában viszont a MAX nem tudja annyira eltávolítani a karját a testétől mint eddig. Nem túlságosan nagy probléma, de orvosolni kell, ha meglesznek a szükséges dolgok hozzá. – ha nincs válasz, kikapcsolom a rádiót, és Wolf felé fordulok – Bányászként is kellett. Én javítottam az EXO ruhámat, ha esetleg elromlott volna. Az épületet pedig nem mondanám labirintusszerűnek, de azért volt alkalom amikor egy kicsit tanácstalanok voltunk a továbbvezető úttal kapcsolatban. Joe? Hát... Lehet, hogy az ő csapatának is csapdát állítottak. De én is inkább arra tippelnék, hogy probléma nélkül jön errefelé. Elvégre már megtisztítottuk az utat, és ha maradtak is xenok akkor is az első egy-kettő utánpótlás elpusztítja őket. Bár lehet, ő is az első ilyen szállítón van... Biztos tud vigyázni magára.

Joe hallgatta a fickót.
- Ja, de meghívsz egy sörre! - röhögött és kiköpött, majd miután mindenki elment a dolgára, ő is elindult, hogy tegye a kötelességét.
- Cic-cic, dögöcske! - mondta Joe kedvesen, majd megiramodott, mikor látta, hogy követi, márha követi, de mindenbizonnyal igen.
- Hű, ez jön! - csipkedte magát, hogy a szikla túlsó oldalán legyen és a mesterlövész leszedje a dögöt.
- Gyerünk, lőjj! - szólt a túlsó oldalról és várt, remélte működik a terv.

- Remélem ez volt az utolsó támadásuk és sima út vezet a fészekig. Bár azért jobb vigyázni. Én jobbról pásztázom a teret meg elölről. Remélhetőleg nem kerül elénk egy nagy sziklahalom mert a beépített nagyítóm akkor nem ér semmit.

Továbbra is menetelek a MAX mellett. Továbbra is ha van ellenséges célpont előbb lövök a mesterlövésszel és nem teszek fel kérdést. Ha meg valami szokatlant látnék jelentem a főnöknek.

Továbbra sem jöttek idegenek. Egy sem. Csak néhány üreges földdarab maradt utánuk.
– Én is remélem, – válaszolom Wolfnak – hogy nem jön több. Én akkor figyelek balra, de azért előre is... Az az érzésem, hogy megint belesétálunk csak egy csapdába. Jó lenne már elpusztítani az összes dögöt ezen a bolygón. Elég meleg van itt. És szárazság. – bele is kortyolok a kulacsomba. Ha ellenség jelenik meg, akkor megvárom amíg elég közel ér, hogy könnyen eltalálhassam.

A menetelés tovább folytatódott, majd valami történt. Az állatok érzik a bajt és mivel Jézust is egy őrült állat vezeti így nem csoda hogy észrevette a veszélyt. A nagy dagadt hátsója sikeresen beomlasztotta a helyet, hát igen, nem ártott volna legalább felderítő rajokat kiküldeni és nem azonnal egy MAX egységet kockáztatni ami szerintem jóval többe kerül mint bármely bőrnyakú élete.Így történt hogy a föld megnyílt alattunk és mint a JU-87 gépek zuhantunk a sötétbe. Talán túl sok volt bennem az adrenalin vagy csak a túlélés ösztöne akárhogy is most nemzavart a mélység. Más helyzetben ordítottam volna a tériszonyom miatt de most nem.

Ideje használnom a rejtett pengéket. Megpróbálom a falhoz közel kerülni hogy a pengékkel lassítsam a zuhanás gyorsaságát. Remélem nem fog eltörni a penge, ha meg igen talán lesz időm a dobópengéket vagy a tőrt előkaparni hogy azzal lassítsam magam.

- A kezedet nyújtsd ki! - Remélem Gordon érteni fogja hogy ha szerencséje van akkor a keze zuhanás közben talál valami fogódzkodót, természetesen pár köröm leszakad az ujjairól de jobb meghalni vagy egy életre megnyomorodni.

Amint leérek megpróbálok a falhoz lapulni mert a törmelék még rám zuhanhat. Persze azért felnézek hogy időben észrevegyem ha rossz helyen állok. Majd amint a veszélynek vége bekapcsolom a beépített éjjellátómat.

Joe megúszta. A dög felrobbant vagy mi, végre egy terv, ami működik is. Annyiszor rabolták már el a dögök és támadtak rá minden alkalommal, minden sarokról, hogy már abban is kételkedett, hogy ez a terv működni fog e, de sikerült és ez jó és örült neki.
- Király! - örült vigyorogva Joe és felszállt a többiekkel a teherautóra.
- Na, milyen voltam skacok? - vidámkadott egy sort, biztos örülnek neki és tovább mentek együtt, talán most már eseménytelen utuk lesz.

A földön repedések jelentek meg. Elég nehéz a MAX. Beomlott alattunk, és a gép alatt a föld. Nem tűnik úgy, hogy hamar leérkeznénk. Wolf a pengéivel próbál megkapaszkodni. Nekem maradnak a kezeim. Kinyújtom mindkét karomat a sziklafal felé, még mielőtt teljesen felgyorsítana a zuhanás, és remélem, hogy találok valamit, amiben meg tudok kapaszkodni.
– FELMONDOK! – itt lent nem sokan hallhatják, de most már kit érdekel? Ha esetleg sikerülne megkapaszkodnom, akkor óvatosan elkezdek lefelé mászni, és ha leérek, felkapcsolom a lámpámat.
– Wolf, ne nézz a fénybe azzal az éjjellátóval, vagy pedig inkább lámpát használj.

Eseménytelen volt az út, végre valahára.
Lehetett pihenni és Joe így is tett, egy kicsit talán el is aludt.
Az arcvonalnál megálltak, valaki jelentette, hogy a társai egy lyukba zuhantak, a fészek közepébe.
- Na, az durva. Akkor utánuk! Skacok, szedelőzködjünk és irány a felmentő sereg! Gyerünk! - majd a mesterlövészhez fordult, aki leszedte a robbanósat. - Ennyit csak megérdemlek, hogy utána menjünk, ja meg jössz egy sörrel amiér kicsaltam a dögöt - vigyorgott és a vállára csapott.

A pengék a falon szikrákat vetettek. De még így is túl gyorsan zuhantam. A megterheléstől kezdett egyre kisebb-nagyobb darabkák letörni a pengékről. Egy részük természetesen a kezembe fúródott, már megint a pengék sebeznek meg! Ez nem lehet véletlen, valami felső erő bizonyára most jól mulat ezen. De eddigre már feladtam a küzdelmet, itt úgy is meghalok mégpedig úgy hogy soha nem találnak rám. Behunytam szememet, nem akarom tudni hogy mekkora táv van még hátra. Aztán abbamaradt a zuhanás, furcsamód nem törtek csontok és nem érzek fájdalmat. Aztán egy nagyobb puffanás hallatszott, gépi hang, tehát Jézus is tönkrement. vagy várjunk csak? Ő zuhant legelöl, neki kellett volna előbb földet fognia nem nekem. Aztán kinyitottam a szememet...

...és egy nagy pókhálóban találtam magam, furcsa mód Gordon is ott volt. Bal karjának középső ujja nem állt megrendeltetésszerűen.
- Ezzel sem fogsz egy ideig beinteni senkinek, csonttörésre nem kaptam gyorstalpalót. De még fájdalomcsillapítóm sincs.

Ha túl sötét van bekapcsolom az éjjellátómat mivel nincs más fényforrásom. Megnézem a pengéket amik a kezembe fúródtak. Először is megvizsgálom hogy magába a kezembe fúródott-e a pengedarabkák. Ha igen akkor először is a csipesszel kiszedem a darabokat de ha muszáj akkor használom a tűt is, aztán lehúzom a kesztyűt. A sebek helyét leöntöm vízzel (fertőtlenítés gyanánt) és utána bekötözöm.

Azért furcsa hogy ekkora lyuk van itt. Mi fúrhatta? Az idegenek ekkorát nem hinném hogy csinálnának, vagy igen? Aztán megjött a válasz, nagyon is ismerős hang. Kissé tartottam attól hoy megint az jön elő. Természetesen felbukkant a fény, de ekkor már tudtam hogy mi is az:
- Ilyen, nincs! Ez a giga nagy százlábú! Nem hinném hogy itt kéne megküzdeni vele, tartsd fel amíg én keresek valami kiutat innen! Ja, igen, nem tudom hogy ennek a bestiának mi a gyengéje. Jobb ha jól megszóród.

El is kezdek nézni valami kijárat felé. Majd ha megvan, odamenni és megbizonyosodni hogy biztonságos. Aztán majd innen fogom a mesterlövésszel lőni a lényt.

MAX szépen távolodott tőlünk lefelé a súlya miatt. Eközben nem sikerült megkapaszkodnom, ami elég fájdalmasan nyilvánult volna meg, ha nem lenne robotikus a karom. Legalább csak a bal középső ujj tört el, és nem több ujj, vagy esetleg a csukló.
– A francba! – szűrtem a fogaim között, miközben valamiféle hálóra érkeztünk – Hogyhogy nincs – mielőtt befejeztem volna a mondatot Wolf felkiáltott, hogy valami óriás százlábú van itt. Taposd el.
– Milyen százlábú? Az a fény? – biztonság kedvéért előhúzom a pisztolyomat. Megbizonyosodok róla, hogy AP lőszer van benne, és az üregre szegezem. Ha valami nem emberi bejönne, akkor tüzet nyitok.

Joe egyetértett a mesterlövésszel.
- Igazad van. Ja, a sereg diktál, kapják be - Joe kiköpött egyet és várt, de nem sokáig, mert a headseten egy női hang hallatszott.
- Hé, picinyem, eljössz velem egy randira? - röhögött Joe és elindult a küldetésre, hogy kiderítse hova a fenébe tűnt Wolf meg Gordon.
Wolf jófej, hiányzott neki, jó lenne haverkodni megint meg hülyéskedni, úgy a küldetések se unalmasak és nem lenne egészséges elveszteni egy havert.

Ez a százlábú csinálta ezt a hálót? Vagy valami óriás pók? Minden esetre megrémültem mikor a dög felém közeledett, mint azon a karácsonyi napon. De most valamiért irányt váltott és Gordon felé ment. Ez legalább elég időt adhat nekem hogy kivágjam magam ebből a hálóból, szerencsére jól betáraztam magam vágó eszközökből, ott a tőr, a törött rejtett pengék és a 10 db dobópenge. Munkám közben megfigyeltem azt ahogy egy neoncső eltereli a lény tekintetét és most azzal foglalkozik. Tehát ez a förtelem a hőt érzékeli? Ezért nem támadott meg mert a ruhám elnyomja a hőjeleket, a neoncső gondolom Gordonnál erősebb hőjelet mutat.

Amint sikerül kiszabadulnom előveszem a gyújtógránátomat és elhelyezem egy közelben levő pontra ahol biztos nem zuhan le, amint kiélesítem gyorsan elfutok a közeléből mert nincs kedvem megégni. Utána futás az egyik közeli alagútba ami remélhetőleg jó helyre vezet.
- Próbálj meg a takarásomban menni előttem! Talán így elnyomhatok a hőjeleidből annyit hogy a dög ne vegyen észre mikor már nem a tűzzel foglalkozik.

Előmászott az óriás százlábú, és kikerülve néhány pókhálóköteget és Wolfot, engem szemelt ki magának attól függetlenül, hogy Wolfot hamarabb elérte volna. Sikerült sebeket ejteni rajta, de elért hozzám, és kiütötte a pisztolyt a kezemből, de mielőtt csáprágói összezárultak volna valamelyik testrészem körül, egy neon-zöld cső esett a hátára, és rávetette magát. Wolf egy gyújtógránátot vett elő.
– Szóval úgy gondolod – kérdezem Wolftól –, hogy a hőt érzékeli? Az eddigiekből elég valószínű. Reméljük, hogy nem véletlenek sorozata volt. Lehet, hogy én finomabb falatnak tűnök nálad, a neonrudak pedig ádáz ellenségei, és csak azért nem kapott el engem. – ha meglátom, és pár méteren belül van, akkor felkapom a pisztolyom, és megpróbálok nem túl feltűnően oda menni Wolfhoz, majd úgy helyezkedni, hogy köztem, és a százlábú között legyen – Remélem, beválik.

// Kicsit elírtam az előző hozzászólást, de szerkesztettem (Belegondolva, egy robot ujj eltörése nem is fájhat annyira, bár nem csak én néztem el, ugye W.B.?) //

Joe ment és szép látvány fogadta idézőjelben, mert mindenütt hullák és megcsonkított testek voltak, akadt egy lerobbant tornyú tank is vagy mi.
Ekkor parancs érkezett, hogy 97es apc front bal oldala, Joe engedelmeskedett és átment a bal oldalra majd folytatta útját.

Arra nem számítottam hogy a tűz elzavarja az ocsmányságot. De jó is így. Az már kevésbé hogy ki kellett kapcsolnom a éjjellátót mert túl nagy lett a fény, az se jó hogy Gordon lezuhant az 5 méterrel lejjebb levő Jézusra. Ahogy látom nem mozdul, talán halott. De tengerészgyalogost nem hagyunk hátra ezért megnézem hogy mit tehetek érte. Legfeljebb a felszerelését elvehetem, jobb esetben az embert is magához tudom téríteni.

Megpróbálok lemászni óvatosan, megvizsgálni a közlegényt és ha még él akkor magához téríteni, esetleg a kulacsában levő vizet öntöm az arcára vagy csak addig pofozom amíg felkel. Utána visszamászok és abba a járatba indulok el ami ellentétes irányban van a százlábú utolsó ismert tartózkodási pontjától. Arra alapozok hogy a xenok kerülik ezt a mocskot és talán fordítva is. M40A karabéllyal kezemben és bekapcsolt éjjellátóval indulok a járatban el.

- Már azt hittem hogy újraélesztést kellene alkalmazni de szerencsére nem. Amúgy sem járkálnék ezen a helyen szívesen egyedül, idegenek, óriás százlábúk és ki tudja mi a fenék között. - Mondom a közlegénynek, mosolyt persze hiába is vágnék a ruhán át úgy sem látszódna. Felajánlom hogy ellátom a sebét ha akarja, legalábbis amit tudok, sapkakötést fogok majd alkalmazni.

Viszont a rossz hír is jön: ismerős alak hangja jön felénk, jobb ha az idegen felé megyünk mert az azt jelentheti hogy a fészek közelébe kerülünk aminek közelébe van a kristály is, remélhetőleg.

- Azt nagy fegyvert most jó volna ha tudnád használni mert lehet hogy szűk helyen kell harcolni ahol még célozni se kell csak lőni, lőni, lőni. De ha nem bírod a nagy fegyveredet használni szerintem legyél te a hátvéd, a pisztollyal majd fedezel nehogy egy bogár hátba molesztáljon.

Miközben újra felmászok érdeklődve figyelem a háló tulajdonságát, vajon ezt az a szörny csinálta vagy valami más?

Tervem egyszerű, a hang irányába menni és azon az útvonalon haladni. Ha Gordon csak pisztolyt tud használni akkor én haladok elől M40A-val, míg ha Gordon használni is tudja a nagy tűzgyorsaságú fegyvert akkor én leszek mögötte szintén M40A-t forgatva és ügyelek a lehetséges hátulról érkező szörnyekre.

Joe megtalálta az APCt és a katonákat is, akik lecseszték a fejét a szar fegyver miatt.
- Ha sietve rántotok elő egy dög ölőt, akkor nektek is ez jutna - mondta, majd figyelte ahogy elővette a fegyvert és mesélte mi történt a gazdájával.
- Kösz, öreg, biztos jobban fogok bánni vele, mer profi vagyok - vigyorgott.
- Na, menjünk bulizni skacok! - mondta Joe és várta, hogy elinduljanak.

A minket tartó háló alattam elszakadt, és én ráestem a MAX-ra. Pár másodpercre elájultam, de Wolf felpofozott.
– Áú! A fejem... Én se lennék itt szívesen egyedül. Tegyünk egymásnak egy szívességet, és ne ölessük meg magunkat. – a mosoly inkább tűnhet grimasznak. Nem kellemes érzés az esés eredménye, ráadásul egy xeno is felvisított a közelben – Már csak ez hiányzott. Megpróbálom a géppuskát. – felemelem a fegyveremet, ha tudom – Ó, de először akkor próbálj meg valamit csinálni a fejemmel. Addig fedezlek, ha tudlak. Remélem, a százlábú nem jön vissza. Van még gránátod? A fészekben is jól jöhetnének még. Nekem a sörétesemben még van elég.

- Igenis, uram! - mondja Joe és vár, a parancsnok a headsetjével szarakodik.
Vagy utasítást kap, vagy zenét hallgat.
A két nap rohadt nagy meleget áraszt, mint abban a régi klasszikus filmben a Star Warsben.
- Kurva meleg van, nem? - szól oda annak a katonának, aki a fegyót adta.
A parancsnok kijött, felmászott, körbe nézett és kiadta az utasítást, előre.
Magyszerű.
- Na és mi nem mászhatunk be az APCbe? Kurvajó - szólt Joe lemondóan és felsóhajtott. - Vajon még látom valaha Wolfot? Mi lehet vele? Remélem jól van - azzal kiköpött és elindult.

A bűz egyre közeledik, tehát jó helyen járunk. Az viszont már nem tetszett hogy egy rakás fehér csonthalmazt találtunk. Ez lenne az idegen fészkek hulladéktárolója? Fene tudja, de azért a halál és bomlás szaga nem igazán morál növelő. Ahogy az sem hogy most falat kell mászni, talán nem lesz olyan rossz mint a kanyon kétszeri megmászása.
- Egyikünk lent marad és fedezi a másikat. Amint felér az illető az foglya fedezni a mászót. Így kikerüljük azt hogy meglepjenek minket a rusnyaságok. Ki menjen elsőnek mászni?

Ha én megyek majd mászni megpróbálok kezeimmel bemélyedést vagy erős kapaszkodót keresni amibe majd a lábaimat teszem, így haladok majd feljebb miközben testemet a falhoz szorítom, azért mászás előtt a számba biggyesztem a tőrt hogy ha kell azzal csináljak egy kis bemélyedést ha kell, no meg ha kell elvágni a zavaró fészek nyálkát. Ha találok egy olyan helyet ahol megállhatok pihenni azt kihasználom pár percig majd újra nekivágok a mászásnak. Természetesen az éjjellátót bekapcsolom hogy lássak is majd valamit. Remélhetőleg fent nem vár majd rám egy hadsereg idegen, jobban örülnék a csaliembernek.