Sziklás fennsík

- Rendben, te vagy most a főnök.

Ezzel követem az embert, remélhetőleg tudja merre kell majd menni és nem tévedünk el a sivatagban ami maga a bolygó. 34 golyó a mesterlövészhez, ebből egy van benne. 1 és 2/3 tár az M40A-hoz, pisztoly golyó nem hiányzik, tőrök a helyén, csuklópenge pipa, 3 napalm, 1 villanó és 1 EMP gránát megvan. Személyes holmim is pipa.

A környéket gyaloglás közben újra és újra megnézem miközben ránagyítok. Elvben ki kellene szúrnom majd a dolgokat, kivéve ha azok levegőből vagy a föld alól jönnének. A gyaloglás nem fáraszt annyira, beépített légkondim van ami most jól jön. Nyugtalan vagyok mert tartok egy esetleges támadástól, a hátvéd szerepét látom most el a 3 fős csapatban. Egyik lábam a másik elé teszem pont mint azon a napon...

...- Szedd a lábad te kis pisis! Belőled soha nem lesz igazi harcos, az igazi harcos nem fárad el ettől a pár km futástól menetfelszereléssel a hátán! Maximum trófeának jó leszel egy tetves gyilkos falán, ja hogy ahhoz méltónak kell lenni? HaHaHA!!! - Mondta a termetes néger kiképző.
2170 Január 3-át írták ekkor a naptárak, ekkor váltam 17 évessé, a kiképzés viszont csak nehezedett ahogy jött a végső próbatétel. A "kis" Blazkowic éppen egy nehezített edzést csinál végig, 7 km futás jó pár kilós nehezékkel a hátán, a táv nagyját már teljesítette, patakokban folyik róla az izzadság de még hátra van 800 méter. A kiképző persze ott lohol a kis légrobogójával mellette. Afrikában tombol a hőség, hamarosan elérem Mogadishu egyik elővárosát. Ott végre pihenhetek, nem ez az első ilyen gyakorlatom de nem is az utolsó. De ez volt az a nap ami számomra megváltoztatott mindent, a szél felém fújta a homokot...

... és letöröltem a BiMex szemüvegről, a többiek még itt vannak, kicsit elgondolkoztam. Nem maradtam le semmiről. Újra körülnézek miközben hol nagyítom majd kicsinyítem a látottakat a szemüveggel.

Remek, légierősítés történt! Ennél nagyszerűbb dolog nem is történhetett volna.
De miért kelt fel ma mindenki bal lábbal?
Joe ezen gondolkodott, mikor felemelt kezekkel előmászott a semmiből.
- Joe Johnsoon közlegény, mivan, meg se ismeritek a bajtársotokat? Na, ne röhögtessetek már! Én is utálom a dögöket és ti is, ez bőven elég arra, hogy felszedjeteke és elvigyetek a bulira, amiről lemaradtam eddig sajnos - mondta.

Miközben gyalogolunk sok időm maradt arra amire nem szabadna: gondolkodni az életemről. Miért élek? Embernek számítok vagy csak egy élő gyilkolásra tervezett gép? Eddig magamra fegyverként gondoltam ami a háborúba való, csak földönkívüli 7 láb magas ellenség ellen. Egyáltalán van értelme hogy itt legyek? Egy szám vagyok egy fejes papírján aki ha elesik senki sm fogja keresni. Valójában nem is létezek a kormány szemében, papíron az állampolgárságom német, de lehetnék esetleg egy polgár az Egyesült Amerikában. Ezek a gondolatok, egy katonának mindig kell lennie elfoglaltságnak különben pihen, ha pihen akkor gondolkodik ha pedig gondolkodik képzelődig vagy mereng.

Végül megleltük a célpontot amit kerestünk, a katonai konvojt. Futva mentem oda a jellegzetes kinézetű M557 Páncélozott Személyszállítóhoz, nem tudom miért festették sárgára, az idegeneknek nincs szemük, más fegyveres csoport meg aligha akad a közelben. A jármű üres lenne ha a hullák nem lennének ott, ennyit a tengerészgyalogos szólásról: bajtársat nem hagyunk hátra, ez a hullákra is igaz kellene hogy legyen. Pár tucat lépés után egy tank is előkerül, ez is használhatatlan. Végül beértük a konvojt, lassan haladtak, először nem tudtam miért de aztán rájöttem hogy az idegenek alagutakat ástak így akarják a gépeket elpusztítani. Talán itt lesz az alkalom hogy megszerezzem a kristályt.

- Gordon közlegény! Kövessen! - Elindulok a parancsnoki jármű felé, gondolom én középen halad és a legjobban védik. Ha nem is találom meg akkor is keresek valami tisztet és kérem hogy osszon be felderítőnek egy előőrsbe a lyukak miatt. Remélhetőleg megtudom így hogy merre és hány km az út a célpontig.

- Jól van öreg, nem kell majrézni! Aú, ez fáj! Én is lehetnék a sebesült, nemVagy halott is akár. Bal lábbal keltél, ember? Azért lőttem, mert egy dög a képembe mászott.. halljak meg inkább, vagy mi? Na, remélem lenyugodsz öreg, a sebesültet sajnálom, de MUSZÁJ volt lőnöm, vágod? Élethalál kérdése - mondta Joe, elege volt, hogy mindenki bal lábbal kelt és fegyvert ránt, vagy csapkodják összevissza.

A Razziás katona leszögezte, hogy tovább kell menni. Gyalog. El is indult arra, amerre a fészek van. Wolf elmerengett valamin, majd elindultunk a katona után. Találtunk menet közben egy APC-t ami bele volt süllyedve a talajba és néhány tankot is. Végül utolértük a frontvonalat, ami lassan haladt, hogy időben észrevegyék a jeleket, amik arra mutatnának, hogy a talaj biztonságos-e, vagy nem. A razziás rámordult Wolfra, amikor maga után hívott, hogy ne osztogasson parancsokat, majd előrement egy viharmadárhoz, aminek a tetején egy mesterlövész foglalt helyet. Valószínűleg kifogyott valami, ami fontos, a tankból. A razziás ránk szólt, hogy maradjunk a helyünkön.
– És ő miért parancsol? Nem vettem észre semmilyen tizedesi jelzőt, vagy esetleg nagyobbat rajta. Még őrvezetőit se... – jegyzem meg Wolfnak – Te egyébként tudod, hogy kerültem ide, de én még nem tudom, hogy te miért vagy itt. Ha szabad, kíváncsi lennék.

Joet nyúzták és faggatták és pofáztak, mint állat, csak nem akart leszállni senki róla.
- Muszáj volt lőnöm - ennyit mondott és jött az ezredes, majd végre leszálltak róla.
- Uram! - rohant az ezredes után Joe. - Mondja uram, nem indul erősítés, vagy utánpótlás azokhoz, akik nem rég indultak el WB főhadnaggyal bevetésre? Lemaradtam és azóta próbálok egy csapatot szerezni, de eddig nem találtam megfellő partnert, uram - mondta Joe és várt.

- Tudod sok hülyét felvesznek a tengerészgyalogságba, képzelni tudom hogy a sima gyalogsághoz meg milyen emberek kerülnek ha mi vagyunk az elit. - Mondtam Gordonnak a Viharmadárnál várva. Természetesen megvártam hogy a harmadik társunk eltűzzön.

- Én nem egy tábornokot dühítettem fel hanem egy mezei tizedest. Karácsony első napja volt, a bogarakat már visszavertük és megismerkedtem Joe közlegénnyel. Kitaláltam hogyan lehetne Amanda tizedest megviccelni. Én egy saroknál vártam rá hogy egy döglött idegent borítsak rá ami sikerült is de a fél tábort felverte és még a lábunkat is ellőtte. Ezért vagyunk most a büntetőben amit direkt nekünk hoztak létre. Nem semmi őrvezetőként már egy századot vezetni. Azóta már 2-3 hét telt el és még mindig itt vagyunk, szerintem mert a fél tábort felhergeltük. Hogy megérte-e? Nem, mert sérült lábbal menni a sivatagba és utána az öngyilkos akciókban részt venni nem túl jó dolog, még elismerést sem kap az ember. De talán ezután a kaland után végre kikerülök innen. - No nem a teljesítményemért hanem mert van a titkos küldetésem amit ha jól elvégzek kikerülök a büntetőből, talán még előléptetnek sőt! Ezüst Ikrek tag leszek! Kitüntetést nem várok mert önmagában kitüntetés hogy Gyarmati Tengerészgyalogos lehetek. Legrosszabb esetben meg vagy az admirális vagy Wágner főhadnagy öl meg, ha egyáltalán kikerülök innen.

Bam... bam... a srác lő, nem nehéz kitalálni mikre. Jó lehet neki, sütteti a hasát, a messze levő célpontokat aprítja, már csak valami ital kellene neki és mint a kiképzésnél. Aztán árnyékok vetülnek ránk, a jellegzetes UD-4-ek ezek, hogy milyen típus azt már nem tudom mert van aminek csak a motorja más mégis új szériának lett eladva.
- Nincsenek bombázásra kialakított gépek? Miért ezekkel a szállítókkal csinálják ezt? Olyan mintha halászhajót használnának rombolónak. Habár ez nem von le eme gépek képességeiből, tényleg akárhogy be lehet vetni őket. - Inkább mondtam magamnak mint másnak, különben is a robbanások zaja elnyomta a beszédemet. Utána jöttek a mitoménnemérdekel típusú gépek.

Aztán jött a parancs hogy eme járműhöz vagyunk rendelve. - Remélem ez nem megy sziklának! A vezetőnk meg ő, csak nem a nagy Ő akire sokan vágynak? Ezt már akkor mondtam mikor már elindultam a benga gép felé. Legalább egy olyan harcoshoz kerülünk aki elvégzi helyettünk a feladatot. Futva mentem oda.
- A gép jobb oldalán leszek. - Mondtam Gordonnak, ezzel elfoglalva a helyet hogy kísérjem a gépharcost.

Joe követte az ezredeest és figyelte a szavait, aztán bólintott.
- Értettem, uram! - mondta és figyelte az eligazítást, majd rohant a többiek után, mert nem akart lekésni most végre, hanem elakart jutni, így követte az induló katonákat Joe és közben rekvirált egy fegyvert magának.

A mesterlövész felettünk durrogtatott a fegyverével, miközben néhány UD-4 felettünk elsüvítve megtámadta az ellenfél frontharcosait.
– Sokan szinte csak a fizikumuknak köszönhetően kerülhettek ide... Véleményem szerint. – válaszolok Wolfnak, majd egy, a headsetből érkező utasításnak megfelelően előremegyek a MAX-hoz.
– Én sem úgy terveztem, hogy már az első bevetésen ok nélkül büntetőszázadba küldjenek. Ráadásul neked legalább megmaradt a zsoldod. Szerintem azért egy döglött idegen hajigálása másokra rosszabb, mint ha valaki végzi a tengerészgyalogosi munkáját. Bocsáss meg, ha te nem így gondolod, de én igen. Félre ne érts; nem akarok vitázni, csak kifejeztem a véleményemet. Én megyek balra. – fejezem be a monológomat, és be is állok a MAX bal oldalára.

Nyári kirándulás a sivatagban. Ezért érdemes bevonulni, ingyen pia, kaja és szállás. megismerhetsz holdakat, bolygókat és űrállomásokat ahol harcolhatsz, rabolhatsz és még ezer mód a szórakozásra és ezért még fizetnek is! Egyszerű élet a katonáké, nem úgy mint a kémeknek akik nem tudják ki barát és ellenség, itt pedig mindenki ellenség aki meg akar ölni és mindenki barát aki ezt nem hagyja.

Egészséges séta a nap égette bolygón, kétség kívül ez a világ feneke. Egy lőszer nem sok annyit sem lőttem mert takarékoskodok, különben is ez a rohadt fémkaszni itt megsüketít a rohadt gépágyújával.
- Szerinted ez a behemót hal minket? - Ordítom Gordonnak mert a gép megint rákezdte. - Hallasz te mocskos bűnöző? Remélem szakad rólad a víz, egyáltalán nő vagy férfi vagy? Csak mert nem látszik, de én elnevezlek téged te börtöntöltelék. Szuper Mechanikus Jézus Krisztus 2000 B.C. Alpha 1. Röviden Jézus, félre ne érts nincs semmi bajom az igazival és nem vagyok ateista csak én az ókori római istenekben hiszek. Igazából mindegy miben hiszek de nem vagyok ateista. Jó veled beszélni Jézus, soha nem vágsz a szavamba és mélyen hallgatsz. - A MAX illetve most már Jézus megérdemel hogy valaki beszéljen hozzá, még ha nem is hallja.

- Marsra! Majdnem beszakadt alattam ez a járat! - Szándékosan nem Jézust mondtam, a Marst nem a bolygóra és nem is a menetelésre értem. Régi ismerőseim térnek vissza a vakond-idegenek, jobb nevet nem tudok rájuk adni. A lyukak felkutatása érdekében fogom a mesterlövészt és a tusával elkezdem a földet ütni, remélhetőleg ezzel kiszúrom a járatokat.
- MAX illetve Jézus! Visszaszívom amit előbb mondtam ha leszeded azokat az alagútásókat miközben én itt kutatok! Esetleg nem tudsz valami gránátot vagy valami mást kilőni előttünk 10 m-re hogy beomlaszd a járatokat? - Persze biztos nem ért meg semmit hiszen csak egy emberi selejt amit egy több tonnás fémbe zártak és pusztító erőt adtak neki.
- Tudod Gordon mi lenne a nagy szívás? Ha Jézus kezelője meghal és egyikünknek kellene beleszállnia és vezetni. Azt mondják hogy valami bazi nagy tű fúródik az ember fejébe. Egyáltalán ehhez kell kiképzés vagy csak beültetik az embert és a gép magától megy? (valóságban tudom hogyan működik de nem akarok mindentudó lenni kalandban)

Joe kapott fegyvert, nem a legjobbat, de kapott és a lényeg, hogy BESZÁLLT abba a szar teherautóba, tehát nem késhet le semmiről és úton van. Végre. Így ment, míg nem történt egy éles kanyar, amitől lehet a földre került, de egy fekete biomechanikus kar vagy kézfej a vállára nem lett téve.
Joe megpróbált elhátrálni és segítségért üvöltött közben, majd elővette a fegyverét és rálőtt a dög fejére, hátha ez használ, de valószínáleg nem sokat segít.
- Segítsetek már, bassza meg!

Nagyon lassan haladunk, de erre szükség is van, ha nem akarunk a földalatti járatokban kikötni.
– Talán amikor nem lövöldözik akkor meghallhat, de így nem biztos. – kiáltok vissza Wolf kérdésére – Szuper Mechanikus Jézus Krisztus 2000 B.C. Alpha 1? Érdekes név egy MAX-nak... Biztos találnának rajtam kívül mást is akit beültethetnének. Nem fizetnek nekem ahhoz eleget. Szerintem képzés nem kell hozzá. A legtöbb rab valószínűleg inkább nem végezné, ha lenne. Kivéve talán a mazochisták. Szerintem egy kicsit távolodjunk el a MAX-tól, mert ha lezuhan, akkor mi is megyünk utána. – lépek is balra néhány métert, nem sokkal biztonságosabb, de még mindig jobb mintha leszakadna a föld és a MAX maga alá temetne. Eközben elkezdtek megjelenni mások alatt az újabb lyukak. Wolfhoz hasonlóan én is elkezdem keresni a járatokat néhány taposással és tussal való ütésekkel.

Gordont majdnem megölte egy idegen, majdnem. De legalább Jézus segített és legyőzte a lényt.
- Megsérültél? Ha kell tudok segíteni és nem úgy mint múltkor a bordás esetben.

Mint a múltkori nagy támadásnál itt is lyukakból jöttek az idegenek de szerintem jóval kevesebben. Ezúttal egy újabb tankot lehet veszteséglistára írni. Nem az én dolgom, nem hagyom el a kijelölt helyemet amíg nem kapok parancsot rá. Folytatom a puskatussal való keresgélést de fokozott figyelemmel. Azért hátra-hátra nézek és ha találok egy zsíros ellenséges célpontot nem habozok rálőni, elvben a mesterlövész elhord addig és a Bimex lehetővé teszi hogy odáig lássak.

- Megint egy állat buli! - mondta Joe és kiköpött. - Ja és a te anyádat... majd megnézlek öreg, mikor a képedbe rohan, hogy leállsz e sakkozni vele, vagy lőssz. Inkább lövök - mondta Joe, aztán lőni kezdett, hogy hátha eltalál egyet és talán megállítja a rohamot... a biomechanikus szartól meg igyekezett távol maradni.

Éppen rá próbáltam ütni a talajra, de ütés közben egy sötét lyuk nyílt a puskatus előtt, és a lendülettől abba ütöttem bele. Pontosabban az abban előbukkanó sötét fejbe. A fejhez csatlakozott két kéz, egy torzó és végül két láb is. Az egyik kéz meglendült, és majdnem átütötte a páncélomat. Ezzel majdnem egy időben a MAX karja is előrelendült, és a levegőbe repítette a lényt, amit ott le is lőtt. Wolf megkérdezte, hogy van-e sérülésem.
– Nem sérültem meg... Milyen bordás esetnél? – eközben egyre több lyuk nyílik, amikből gyors idegenek kerülnek elő, és másznak be a tankokba, megölve azokat akik bent vannak. Tovább folytatom az üregek keresését, de már csak taposásokkal, és közben rálövök azokra az idegenekre amik nagyon közel jönnének.

Reccsent a headset és Mr. Nagy Ő adta ki baját miszerint mekkora bénák vagyunk amiért nem a MAX-ot védjük. Ha meg éppen őt védtük volna akkor meg biztos üregbe zuhanunk. Egyik sem jobb habár inkább az idegen mint hogy beszakadjon a föld. Különben is, a többi gyalogos mit csinál? Lefogadom hogy Nagy Ő is a biztonságos járműben öt az egy ellent játszik.
- Parancs, értettem, Uram! - Amint pedig kikapcsoltam elmormogtam még hogy a dagadt testével nulla egész nulla másodperc alatt megtrágyázná a sivatagot.

Persze Jézus sem volt túl okos, ennyi erővel miért nem veti magát hátra? Kilapítaná az idegent és kész, vagy utána nem tud felállni? Lehet hogy ez a baj, nem ismerem ezt a gépet. Ezért is vagyok gondban hogy mennyi savat bír ki? Természetesen a gép csinált egy kis veszteséget, a katona aki túl közel volt most kilapult. Borzalmas halála volt, a több tonnás test a mellkasára nehezedett, a bordák eltörtek és átszúrták a szívet. A szemei kirepültek, szájából, orrából és füléből undorító vér jött ki. Magamban örültem hogy nem velem történt ez, viszont szomorú is voltam hogy részben miattam is történt ez.

Intek Gordonnak hogy közösen zúdítsunk a lényre tüzet, a karabéllyal lövök hogy kereszttűzbe szorítsuk a lényt mert talán így meggátoljuk hogy elugorjon. Nem lesz könnyű mert a benga óriás folyamatosan mozog ahelyett hogy megállna és a hátát mutatná nekünk. Azért kissé hátrálok ha felém jön, nem szeretném ha elsodorna, agyonnyomna/verne. Célzott lövéseket akarok leadni mert fennáll a veszélye hogy a barti tűz bajtársat talál el, habár nem bánnám ha Nagy Ő hájas fejébe fúródna egy.

Joet levetette a homokba a dög és közben megtiltották, hogy lőjenek.
Legalábbis a platón lévőre.
Nagyszerű!
- Akkor mégis mit csináljunk? Sakkozzunk? Bokszoljunk? - káromkodott egyet Joe utána és megpróbált arrébb hemperegni, majd felkelni és kicsit elmenekülni a színhelyről, pár társ közé, akiknek jobb fegyverük van, mint neki.

Haladás közben hirtelen ráugrott egy xeno a MAX-ra. Olyan vadul kezdte el ütni-vágni a gépezetet, hogy közben leszakadt valamilyen darab a kezéből. Ezután leszedte a hevedert amiben lőszer van, és a parancsnok elkezdett ordítani, hogy miért nem lőttük még le. Eközben a MAX hátrafelé kezdett lépkedni, hogy valamivel leszedhesse a lényt, de közben rálépett egy sérült katonára. Nem volt szép látvány. Wolf jelezte, hogy két oldalról adjunk le az idegenre zárótüzet. Bólintok.
– Úgy tűnik, hogy a sav nem árt a nagy gépnek. Valamije legalábbis leszakadt a lénynek, és úgy látom, nincsen nyoma. – ezután elkezdek tüzelni.

Joe megmenkült. Örült, mint majom a farkának.
- Hurrá! - mondta, majd a katonához fordult. - Én is szeretlek - vigyorgott a szidásra, aztán körbe nézett, ezek már valószínűleg kellő távolságban vannak és lehet őket meszelni, így elővette a fegyverét és a köőpő lábára célzott és lőtt egy távoli dögre.
- Figyeljetek a köpőre! - szólt a társainak Joe és éberen figyelt.

A kereszttűzből nem volt menekvés, a golyók többsége célt talált és az idegen testén kis gomblyukak keletkeztek amiből pusztító sava áramlott ki. Jézus páncélján nem esett kár, egy festés helyrehozza azt a kis elfeketedett területet. Jézus nem vacakolva máris a fekete áradat ellen használta fel arzenálját.

- Poén hogy a MAX-ot Jézusnak neveztem el és most az alvilág sötét démonaival küzd meg. Mielőtt költővé lennék itt egy valamit nem értek, honnan szereztek még egy csaliembert? Tudtommal az előző meghalt, és egy csaliember van egy Berserker osztagban. Vagy nagyobb erővel jöttek ki vagy egy szerencsétlen katonát választottak ki erre a célra de ez nem helytálló hiszen akkor közölünk lett volna a csali.

Jézus tisztítótüzével pusztította az ellenséget, nem hagyva túlélőket. Nagyon közel jöttek hozzánk, Jézus már az acél ökleit is használta és láthattam mire is képes ez a gép. Bizony, az emberiség jó néhány új géppel állt elő az idegenek ellen, a MAX-on és azokon a robot pók-idegen szerűségen kívül nem tudok felsorolni mást. Úgy tűnik hogy az idegenek tényleg csak a legveszélyesebb célpontra mennek, ezért lehet hogy nem is próbáltak az életemre törni. Jézus mint valami gépharcos egyszerre ütötte az ellenséget és másik kezével tüzelt lövellt rájuk. De a palacsintába csak most került fekália! Az üregekből újabb fekete gyilkológépek jöttek elő amiknek nem titkolt céljuk a gépharcos elpusztítása. Végre valamelyik tankparancsnok vette a bátorságot és tüzet nyitott a tömegbe. Egész halom fekete test repült az égbe kifacsarodott bábukként majd groteszk szögben mozdulatlanná válva hevertek a földön.

Egy perc sem telt el és már vége is volt, több tucat élettelen test feküdt Ryushi felszínén. Ennyivel ritkítottuk meg az idegen jelenlétet de a fészek még hátra van. Ryushi időben mérve egy perc, mert itt egy nap 33 földi órából áll.
- Most válaszolok arra a kérdésre amit feltettél a támadás előtt. A bordás eset ahogy nevezni szoktam akkor történt meg velem miután ti továbbmentetek abban a furcsa létesítményben, egy Duke nevű Razziás srác maradt velem de sok hasznát nem vettem. Sebeimet próbáltam ellátni de voltam olyan hülye hogy a belém fúródott bordákat is kivegyem, persze gyorsan sok vért vesztettem és elájultam. Mire magamhoz tértem addigra már a főtábor katkór-jában voltam.

Jézussal ez idő alatt történt valami, megállt és most mint szobor ott állt. A vezető hangja reccsent a headseten hogy valaki javítsa meg a lőszeres hevedert.
- Te értesz ezekhez a dolgokhoz nem? Van egy érzésem ha most nem mész oda akkor újabb támadást kapunk mire az egyik bőrnyakú idejönne.

Mivel semmi dolgom nincs ezért a tájat vizsgálom a BiMex segítségével, ha célpontot látok a vadászpuskaként rendszeresített mesterlövésszel tüzet nyitok de csak ha lő távon belül van. Csak most jutott eszembe hogy az elsősegély felszerelésemben nincs érzéstelenítő és nyugtató, habár érzéstelenítő lehet hogy van nálam de most nem fogom megnézni. Legközelebb jobban felkészülök, no meg egy jobb mesterlövészt igénylek, mondjuk egy M42C de a Magnum sem utolsó.

A lény gyorsan elpusztult a dupla gépfegyver tűztől. Egy nagy csapat idegen tört elő a föld alól, amit a MAX lángszórója, és egy tanklövés elpusztított néhány ütéssel megspékelve a robot részéről.
– Nem tudom. – válaszolom Wolfnak egy vállrándítással – Talán volt egy tartalék csali is. – ezután meghallgatom a „bordás esetet” – Az... fájhatott. – reccsen a rádió és szólnak, hogy meg kéne javítani a lőszeres hevederét a MAX-nak – Alapszinten igen, értek. – gyorsan megpróbálom összerakni a kettétépett lőszeres hevedert – Lángszóróval megint elpusztítana egy akkora csapatot mint az előbbi, szerintem. Ha a tankok besegítenek.