Fürge Kard Művelet

A csend szinte őrjítő volt, de azonnal visza sírtam magamban mikor először meghallottam a lövések tompa hangját. Teljes sötétben haladtunk előre, még a lámpánk fénye is alig világította meg az utat. Koorland elhajította a mozgásérzékelőjét, bármi is volt ez kicsinállt minden elektromos eszközt.
A hogy haladtunk a kijárat felé egy elágazáshoz jutottunk. Jobbról, balról legénységi szobák voltak. Tanácstalanul néztem Koorlandra, mikor meghallottuk hogy valakik berontanak az épületbe. Emberek lehettek, futottak és lőttek valamire. Majd utánuk, valamik lassú döngő léptekkel követték őket. Szinte éreztem az vadászok magabiztosságát. Teljesen magabiztosak voltak, eltökéltek. Tudták hogy amit tesznek sikerülni fog és hogy élvezni fogják.
Koorland be volt szarva nagyon, látszott rajta. Mutató ujjam a szám elé tettem jelezvén neki hogy nyugi.
Tovább indultam, immáron elől haladva. Nagyából tudtam merre lehetnek, valami hajtott előre. Elindultunk hát hogy a hátukba kerüljünk az elbizakodott vadászoknak.

Egy géppisztoly ugat fel, majd rövidre rá egy férfi felordít, aztán valami hangosan a földre zuhan. Nem kell sokat gondolkodni azon, hogy valakit eltaláltak, vagy halott, vagy eszméletlen. Befordulsz az egyik folyosón, ahonnan eme zaj jött. A sötétségben a lámpád nyújt valamelyest segítséget, így valamelyest látni, hogy egy tengerészgyalogos fekszik a földön, géppisztolya nem messze tőle a sarokban. A támadói közelednek, elég testesek lehetnek, hiszen hallatszik a lépésükön. Az L alakú folyosón nincs fedezék, vagy felveszitek a harcot, vagy meghátráltok mielőtt a támadók befordulnának és kiszúrnának titeket.

Koorland int neked, hogy bölcsebb lenne kikapcsolni a lámpákat, inkább legyetek vakok, mintsem világító célpontok. Mindeközben kint valami felrobban, talán az egyik hajó? A rengésbe ti is beleremegtek.

Nem sikerült a támadók hátába kerülnünk. Viszont rátaláltunk az egyik elesett társunkra. Rendesen hallani lehet ahogy a támadók közelednek, egy pillanatra felszívtam magam és felkészültem a harcra. Koorland jelzett a lámpa miatt, igaza van ostobaság lenne ilyen jó célpontot adnunk. Ekkor egy hatalmas robaj rázta meg a környéket és azonnal észhez térített. Nem sok esélyünk van kettőnknek ezek ellen. Gyorsan jeleztem Koorlandnak hogy húzzuk el a csíkot amíg meg lehet.

Rugalmasan elszakadtok az ellenségtől, milyen szép szó a futásra. Próbáltok kezdetben halkan menni, minél kevesebb zajt okozva. Rémisztő, hogy mi is történik itt, a szakaszotokat talán most mészárolják le az ismeretlen támadók, ti ketten maradtatok csak, a fegyveretek a vicc kategóriába tartozik, de a legrosszabb az, hogy semmit se tudtok. Mi történt? Kik támadtak? Vannak mások is életben?

A legjobban védhető helyre mentek, legalábbis amit eddig feltérképeztetek: a menzát. Elég nagy, fedezéket csinálhattok, ráadásul bárki is lép be, azt ti szúrjátok ki előbb. Az idő ólomlábon mozog, percek vagy órák is eltelhettek. A tűzharc egyre szórványosabb, az épületbe befutott katonák már vagy halottak, vagy eszméletlenek.

- Rábasztunk, igaz? Azt se tudjuk hányan vannak a támadók, vagy mi hányan maradtunk. Ez rosszabb mint Ryushi, ott legalább tudtuk hányadán állunk. - Koorland idegei hamarosan felmondják a szolgálatot, nem sok kell, hogy hisztériában törjön ki. Az általatok feldöntött asztal takarásából kitekintesz, mert hangokat vélsz hallani.

A menza ajtaja előtt humanoid sziluettek bontakoznak ki. Egy alak húz maga után egy ernyedt testet, mögötte lemaradva egy másik alak sétál, két kezében valami termetes fegyver lehet. A magasságuk 180 cm körüli lehet, legalábbis ennyire saccolható, a szemeik vérvörösek, vagy ez sisaklencse lenne? Bár szemed hozzászokott a sötéthez, de többet nem tudsz megállapítani, akárkik is ezek, nem tudnak rólatok... egyenlőre.

Gyorsan elszakadtunk a támadóktól, nem tudom hogy ez volt e jó döntés de leléptünk. Koorlandal gyorsan rögtönzött fedezéket építettünk a menzán az asztalokból.
A társam már kezdett nagyon kiakadni. Én is csak próbáltam nem mutatni.
- Rábasztunk, igaz? Azt se tudjuk hányan vannak a támadók, vagy mi hányan maradtunk. Ez rosszabb mint Ryushi, ott legalább tudtuk hányadán állunk. - Nem igazán tudtam neki mit mondani. Igaza volt, rábasztunk.
Éppen nekiálltam volna a hegyibeszédnek mikor mozgást halottam kintről.
Két támadó sétált nem mesze a fedezékünktől, még nem vettek észre minket de ez biztosan csak idő kérdése volt. De egyszerűen nem tudtam ülni és rettegve várni az elkerülhetetlent.
Azonnal jeleztem Koorlandnak hogy vegyen elő egy repesz gránátot és készüljön fel.
Mikor a tökéletes pontba érnek közéjük dobok én is meg Koorland egy egy repesz gránátot, ezek után pedig én megpróbálom azt a hatalmas fegyvert eltalálni, hátha valami túltölt benne és megoldja a gondjainkat, ezek alatt Koorland a másikkal foglalkozik, az első támadás után egy fény gránátot is kapnak hogy mire felocsudnának az első támadásból addigra a szenzoraikat is bezavarjuk.

A repesz gránát kirepül, csakhogy a célpontok időközben nem álltak tétlenül, mozogtak tovább. A gránát robban, nem látod, hogy okozott-e kárt, a villanó pedig egy pillanatra beragyogta a termet. Mindketten össztüzet zúdítotok oda, ahol nemrég még a célpontok voltak.

Vártok egy kicsit, reménykedtek, hogy csak eltaláltatok valamit, még ha nem is láttok. Aztán... az egyik alak belép, vörös szemlencséje a lelketekig hatol. Teljes testet fedő éj fekete páncélja van, ha lenne fény, akkor látnátok, hogy néhány repesz beleállt a páncélba, de nem ütötte át. Az alak fegyverzetét legalább megtudjátok ítélni: valamiféle Smartgun lehet, a testhevederre rögzített állvány tisztán kivehető, de a fegyver típusa nem. Újabb össztüzet zúdítotok rá, ám az M39 nem erre való, mindkettőtök fegyvere üresen kattan, jelezve, hogy újra kell tárazni.

Mindeközben a hangokból ítélve belép a másik páncélos alak, majd rövidesen köztetek egy kis, gömb alakú tárgy landol.

Az utolsó elkeseredett próbálkozásba beleadtunk mindent, de sajnos nem értünk el vele semmit sem. Az alakok látszólag sértetlenül beléptek a szobába. Az egyiknél valami iszonyatos nagy fegyver van. Teljesen letaglózott a látványuk, már amennyit a sötétből kilehetett venni. Az utolsó sortűz után üresen kattogó fegyveremet is elfelejtettem újra tárazni. A nagy álmélkodásból egy gömb alakú tárgy ébresztett fel amit valahonnan közén hajítottak. Minden erőmmel azonnal felé vetem magam és megpróbálom vissza dobni a két páncélos alaknak.

Kezedbe veszed a tárgyat, már hajítanád el, mikor villanás tör ki belőle. Egész tested ívként feszül meg, ujjaid görcsbe rándulnak, majd erőtlenül hullsz a földre, Koorland hasonlóként járt. A SEBB csúnyán elbánt veletek, a támadók nem tétováznak, a Smartgunos felétek lép, a fegyver csöve rád irányul, majd elsül...

Sötétség vesz körbe, percekbe telik, mire elégé kitisztul a fejed, hogy rádöbbenj: a kezeid össze vannak kötve, fejeden valami van, a szádat pedig valami akadályozza, hogy kinyisd. A neszekből ítélve tudod, hogy nem vagy egyedül, több ember fekszik a közelben, míg néhány termetes alak csizmái verik fel a kavicsokat őrjáratuk során. Aztán egy gépiesen torzított hang csendül fel, nem érted mit beszél, no nem azért mert érthetetlen, szimplán csak más nyelven beszél. Néhány ülő, vagy fekvő embert felállítanak, majd visznek el a hangokból ítélve. Hallod, ahogy valaki a közeledbe ér, megmarkolja a bal könyököd, jelezve, hogy fel kellene állni és menni.

//a Smartgun nem hagyományos lőszert lőtt, hanem bénító töltetet//

A mai nap, semmi sem akart összejönni. Gondoltam magamban mikor elkezdtem érezni a bénító érzést magamban. Elfogadva sorsom estem össze a földön. Semmi utolsó szavak, már lőttek is.
Mikor magamhoz tértem nagyon boldog voltam. Csak bénító töltetek, ez a nap egyre érdekesebb lesz. Persze semmit sem láttam a zsáktól amit a fejemre tettek, de halottam azért az őrök járkálását és hogy időnként elvisznek innen foglyokat. Aggasztó volt hogy nem volt jell arra higy visza is hoznák őket.
Valaki pont ekkor kezdte el markolászni a vállamat. Felkérésnek fogtam fel úgyhogy felkeltem és mentem arra amerre vezettek.

Nem taszítottak, nem ütlegeltek, elfogóid igazán gentlemanok. Fejedben megfordult az, hogy kivégeznek téged, de... akkor miért nem öltek már az elején? Miért ejtettek foglyokat. Most vagy hadifogságba kerültetek, esetleg váltságdíjat várnak értetek, esetleg szervdonorok lesztek a beleegyezésetek nélkül, ki tudja melyik UPP-s újgazdag kapja meg a vesédet, vagy Alexandriás nő kap új szemeket.

A lábaid már nem kavicsokat tapodnak, hanem fémet, érzed, hogy zárt térbe értetek, hallod, hogy egy zsilipajtó nyílik ki, majd egy székre ültetnek. Fejedről lekerül a csuklya, szemed kezd hozzászokni a fényhez. Steril szobában vagy, előtted egy asztal, mely előtt egy férfi ül. Testén egyenruha, rendfokozata őrnagy, ezek szerint vagy egy ellenséges nemzet hadereje ütött rajtatok, vagy ez egy PMC.

A 40-es éveiben lévő edzett testtel rendelkező férfi kezét feléd nyújtja, miközben némileg törve az angolt "Vatutyin Alexander" néven mutatkozik be.

A fiuk nagyon illedelmesek voltak, semmi lökdösődés. Ennek ellenére átfutott eleg sok borzasztó gondolat a fejemen de végül elhessegettem őket.
Kis séta után valamiféle szobába vezettek. Levették a csuklyát. A tiszt kinézetéből ítélve harcedzett férfi lehet az a klasszikus katona fajta. Kezet fogunk és bemutatkozunk egymásnak.
- Nathan T. Drake őrvezető vagyok, nem akarok tolakodó lenni de megmagyarázná mi folyik itt ?

- Természetesen minden kérdésére választ kap. - eközben egy pohárral tölt neked egy italból, amit feléd nyújt.
- Önök csúnyán birtokháborítást műveltek, eme telep egy jó ideje a mi tulajdonunk. Persze, régen a maguké volt, de ha évtizedek óta felé se bagóznak, akkor nyilván lemondtak róla, ami másnak szemét, az egyeseknek egy potenciális depó.
A vélhetőleg orosz férfi, már ha nem hazudott a nevét illetően és nem játssza meg az akcentust közben maga is felhajt egy pohárkával.
- Mikor észleltük, hogy behatoltak a rendszerbe, mi követtük önöket, megbizonyosodtunk, hogy mennyien vannak és hogyan vannak ellátva, majd akcióba lendültünk. A hajójuk gyorsan elesett, a felszínen tovább tartott az ellenállás. Mielőtt kérdezné, nem nem öltünk meg senkit, senki se halt meg közölünk és maguk közül.

Egyre jobban kezdtem magamat nevetségesnek érezni. Nem rég még a téves következtetéseimtől rettegve bujkáltam asztalok mögött, most meg itt ülök szembe a támadóink vezetőjével aki egy normális korrekt ember, aki csupán a saját tulajdonát akarta megvédeni. És milyen nevetségesek is vagyunk, foggal körömmel küzdöttünk, míg ők teljes nyugalommal csupán elaltattak minket. Ember áldozat nélkül könnyedén legyőztek minket.
Elvettem a poharat és lehúztam tartalmát. Erős volt. Egy pillanatra elgondolkodtam rajta hogy vajon minden kihalhatott fogollyal megivott e egyett. Ha igen az bizonyítja hogy orosz.
- Köszönöm a szívélyes vendéglátást, és bár feljebbvalóim nevében nem mondhatom. De a magam nevében elnézést kérek az atrocitásért. De valószínüleg ők is így vélekednek majd és amint lehet elhagyjuk a bolygót. - Kicsit megköszörülöm a torkom, bármi is volt a pohárban az kapart. -Igazán sok kérdésem nem is lenne csupán hogy mi is volt olyan büdös a kantinban? Sok ötlet megfordult a fejemben, de valószínüleg mindegyik téves.

- Gondolom az alakulata nem tárta fel ezt a sötét foltot. Nos, teljesen magán áll az, hogy elhiszi azt amit mondok, de a mi feladataink nem mindig tiszták. Mi egy PMC vagyunk, ország nélküli katonák, de a laikusok szerint meg zsoldos csoportosulás, az utóbbi megnevezés amúgy csak annyira pontos, mintha egy perzsára azt mondanánk, hogy arab.

Fogva tartód egy tabletet halászik elő az egyik szekrényből, kicsit bűvészkedik rajta, hogy behozza a kívánt képeket, felvételeket. Ezeken az látszik, hogy feltehetően a fogdában férfiakat és nőket végeznek ki, jó páran elégé le vannak amortizálva, jelezve, hogy a kivégzésük előtt kínzásokat szenvedtek el. A halál minduntalan ólom túladagolás volt, amit többnyire 9 mm-es adagolásban kaptak a fejbe. Mindeközben egyes cellákban emberek rémülettől tágra nyílt szemekkel figyelik mi lesz a sorsuk.

-No igen, nem túl szép látvány. Mielőtt háborús bűnösnek, szörnyetegnek kiáltana ki, tudnia kell, hogy azok ott nem szentéletű emberek, ártatlanok, hanem bűnözők, alien imádók és egyéb nem kívánatos elemek. Bevallom nem igazán emberséges bánásmódot kapnak, de megérdemlik, ráadásul azzal, hogy látják mi vár rájuk, többeknek megoldja a nyelvét. Többek között a marsi incidensről is ekkor értesültünk. Az információ hatalom, ezt vésse az eszébe, ami pénzzé tehető, vagy szívességeket lehet érte kapni.

Az orosz tiszt elteszi a tabletet, majd újabb pohárral tölt neked és magának a szeszes italból. Amíg iszol, addig vélhetően oroszul (már ha tényleg ezt a nyelvet beszéli) a kommunikátorába beszél, bizonyára a többi társad felől rendelkezi, vagy valakiknek ad parancsot. Akármiről is legyen szó, átvált angolra és megint hozzád szól.
- Rendben, az önök szállása készen áll. Egy ideig kénytelenek a hadifogság kellemetlenségeit elszenvedni, majd átadjuk önöket egy nem éppen tisztességes csoportnak, amit maguk kalózoknak neveznek. Innen majd váltságdíj ellenében visszakerülnek az ICC-be, így a mi kezünk tiszta marad, de maguknak se esik baja és mire bárki is értesülhetne mi történt itt és kijönne szétnézni, addigra itt egy teljesen üres depót talál. Van egyéb kérdése?

Elég kellemetlen, hogy így kell történnie, a támadóitok sanszosan megússzák az egészet, sőt, a ti felszereléseitek az ő csoportjukat erősíti. Ugyan melyik PMC-t lehetne a sok közül felelősségre vonni? Jelöléseket nem láttál, talán a bajtársaid sem, ráadásul ez az Alexander is lehet mondjuk akárki és nem feltétlen orosz polgár. Egy szó mint száz, emiatt senkit sem fognak büntetni, legfeljebb titeket, akik elvesztettek egy teljes hajót, három gépet és a teljes felszerelést, no meg a depó ellátmányát.

A foglyulejtönk most ásta el végképp magát. Gyorsan lehúzom az italt amitől egy pillanatra elviselhetőbbek az imént látott képek. Mind eddig olyan jól mentek a dolgok. De most a hadi fogság illetve a kalózoknak való eladás nagyon szarul hangzik. Úgy érzem szükséges lesz kijátszani a barátnő kártyát.
- Így is hatalmas előnyben vannak már, sikerült elfogni minket egytől egyig. Vihetik az ellátmányt és a felszerelésünket is. A kis halál táborukat pedig könnyen eltüntethetik mire ide ér az erősítés. Mivel jönnek, ha elhallgat egy csapat küldetés közben nem gondolja hogy azonnal utánuk küldenek embereket ? És ha még ez nem is lenne bár jelen rangom nem tükrözi hogy régen ki voltam de vannak barátaim bizonyos helyeken akik már valószínüleg rég útnak indítottak egy két századot hogy megkeressenek minket. Szóval a maguk helyében a legjobb az lenne ha szednék a strófájukat és tovább állnának, rabok nélkül.

A tiszt elmosolyodik, ez bizonyára rossz jel.
- Maga blöfföl. Még pár órája sincsenek a terepen, de máris úton volna pár századnyi bőrnyakú? Érthető lenne, ha napok óta lennének foglyok és semmi üzenetet nem küldtek vagy fogadtak volna. Továbbá miféle befolyásos barátja lenne egy őrvezetőnek? Netán a belső elhárítás, vagy a hírszerzés egy fontos tagja ülne előttem? Az alacsony rendfokozata alapján maga páriává vált, büntetésből őrvezető, vagy maga alulról akarja elvégezni a munkát, ami elégé nagy hülyeség, hiszen mondjuk tisztként sokkal nagyobb hatásköre lenne, nagyobb a rálátása a dolgokra.

Az ajtó kinyílik, egy páncélos alak lép be, a fején még mindig ott a sisak és arc maszk. Kezében egy sokk bot pihen, ez már sokat sejtet, hogy a beszélgetésnek mindjárt vége és ha ellenkezni fogsz, akkor sokkoló élményben lesz részed.

- Mire otthon feltűnne, hogy maguk eltűntek, pláne, hogy egy alakulatot maguk után küldenének és ki is érnének az nem kevés idő. Már ha van elegendő katona és van elég hajó, amit bevethetnének. Ráadásul mint sejti, ellenünk nincs semmiféle bizonyíték, de tegyük fel, hogy elengedjük magukat. A hajójukat nem hagyhatjuk itt, hiszen bármikor hátba lőhetnek, a bolygón megint nem maradhatnak, mert akár hetekig, sőt hónapokig is ott lehetnek, tehát nekünk ellátmányt kéne itt hagyni egy szakasz katonára, ami kellemetlen lenne nekünk. Netán fél attól, hogy a "kalózok" nem tartják be a rájuk háruló feladatokat, vagy tőlünk tart?

Jól mondja, csak fenyegetőzök itt a levegőbe össze vissza, el kell fogadnom a sorsom. Újfent megszívtam. Pedig olyan egyszerűnek tűnt ez az első küldetés. Nem is tudom mit hittem, Edithel ben is beszéltem mióta balul sült el a küldetésünk és engem lefokoztak, lehet már nem is fogom többet látni mert akkorát csalódott bennem. És még ha ez nem is így lenne, őt ismerve biztosan azt gondolja hogy ez a jelenlegi helyzet jó, és tanulságos büntetés lesz a számomra.
Közelebb hajolok az őrnagyhoz.
- Csupán még egy italt kérnék. Köszönöm.
Miután lehúztam kétséggel tovább faradok az őrrel, bárhová is visz az.

- Hát hogyne, nyugodtan igyon. Az úr pedig majd megmutatja magának a szállását, ugyan el kell viselnie a zsúfoltságot, hiszen nem számítottunk erre a kis incidensre.

Az ital felhajtása után kezet ráztok, majd az őr kikísér. Több szinten és folyosón át haladtok, mindeközben megszemlélheted a hajót. Egyáltalán nem valami ócskavas, jól karban van tartva, a legénység kötelességtudó, ráadásul jól el vannak látva. Az egyik raktár mellett elhaladva még egy tankot is megpillantasz.

A szállásod egy kisebb szoba, ahol eredetileg három ember számára van hely, de most veled együtt 5-en vannak itt. Az őr elmagyarázza, hogy ezen a szinten szabadon mozoghattok, van egy konditerem, egy szabadidős terem holofilmekkel, könyvekkel és egyebekkel, illetve van pár zuhanyzó. Naponta háromszori étkezésben lesz részetek. A rendbontók büntetésben részesülnek, ami akár halál is lehet. A szintet nem szabad elhagyni, csak ha engedélyt kaptok rá, a felkelés erőszakkal lesz leverve, a nézeteltéréseket pedig ha ti nem tudjátok kezelni, akkor majd a PMC fogja. Naponta reggel és este jelenlétit kell aláírni, aki késik, az megrovásban részesül, aki szökni próbál, azt akár le is lőhetik. Nem kapsz infót arról, hogy hány napig, vagy akár hétig kell hadifogolynak lenned, vagy hogy utána meddig lesztek a kalózok között.

A kilátásaink nem is olyan rosszak. Ahoz képest fogságban vagyunk, és leszámítva a szobánk zsúfoltságát jó kis lakóhelyünk van. Ahogy befelé kísértek volt időm felmérni a helyzetünket. Sajnos nagyon jól szervezettek. Nagyin nehéz lesz innen bármit is tenni. Vagyis remélem lesz aki akar tenni valamit, és nem beletörődve ücsörgünk majd amíg átadnak minket egy csapat "kalóznak" akik ki tudja milyen bánásmódban részesítenek majd minket.
Ahogy megszabadulok kísérőimtől elindulok megkeresni Aaron őrmestert, vagy valamelyik tisztet. Remélem valaki már dolgozik egy terven. Ha nem nekem kell kitalálnom valamit. Sajnos nem vagyok az a típus aki nyugodtan ül fogságban és várja hogy szépen pénzért visza vásárolják.

A PMC-s hajó megindul úti célja felé, a kalóztanyára, ami ki tudja hol van és ki tudja, hogy mikor fogtak egyáltalán szabadulni. A több napos út során senki sem próbált meg zendülni, pláne szökési tervet véghezvinni, hiszen fegyvertelenek vagytok, az ellenség túlerőben van, ráadásul még ha verekedés is törne ki, akkor is necces ki jönne ki belőle győztesen. Egyszóval vártok, lehetne rosszabb is a fogág, most kvázi szabadságon vagy, nem nyomaszt a munka súlya, nincs felelősség a válladon, de cserébe van kvartély és koszt, meg szabadidőd dögivel.

//A kaland véget ért, folytatás majd a Kapcsolatok kalandban, amit majd W.B. mesél. A kalandod sikeres, jutalmad 20 sp és 500$//

Kaland itt folytatódik: Hiddenlight