Sziklás fennsík

Joe tisztelgett.
- Köszönöm, uram, értettem, uram! - és lelépett, elindult megkeresni a járművet és a fickókat, akik ott lesznek.
Ment és ment, mígnem odaért, majd szolgálatra jelentkezett, elmondta, hogy átvezényelték ide és csatlakozik a csapathoz, illetve, hogy segítene is a bepakkolásban, aztán amikor mindezzel megvolt, fogott valamit, amit bekellett tenni és betette, bármilyen nehéz is legyen, jó azért dög nehezet nem volt képes felemelni, de igyekezett.

Miközben óvatosan hátrálok, a skorpió hirtelen szétrobbant, még jó hogy BiMex szemüveg van rajtam és nem folyt a szemembe. Megköszönöm Gordon közlegénynek és beállok mögé. A géppuskájával a közeli ellent aprítja miközben én a távolabbiakat célzom és iktatom ki. Keserves dolog mindig új töltényt behelyezni a puskába és újra célpontot keresni. A negyedik kilőtt golyó után már eluntam a dolgot és elővettem a gépkarabélyt amivel most többet érhetek el. Azon csodálkozok miért van itt ennyi bogár? Egy egy rohadt sivatag mégis vagy félszáz lény támad megint ránk. A mellénk beosztott Razziások tüzérségi támogatást hívtak, mi miért nem kaptunk ilyet? Ja, mert büntisek vagyunk! Húzzuk az időt, de mivel?

Előveszek 2 robbanó gránátot és az ellenséges tömegbe dobom, előtte azért körülnézek mert nem akarok újra a földre kerülni. A robbanás után a felbukkanó lényekre nyitok tüzet. Utána amint elkezdenek futni a többiek az APC felé én felvállalom a hátvéd szerepét, habár 2 puskám van de ezt ellensúlyozza hogy páncélvédettségem 0.
- Gordon! próbálja magára vonni az ellenséget, ezek a legveszélyesebb személyre mennek és kettőnk közül maga okoz nagyobb kárt nekik! Amint futni kell leszek a hátvéd, de utána ha lehet forduljon meg hogy fedezzen, nem lenne j ha hátulról elkapna egy nagy bogár.

Nem volt sok beszéd téma, Joe rámolgatott tovább meg minden, mígnem egy fura jelű láda akadt a kezébe és elgondolkodott rajta, de aztán tovább tette, nem törődve vele.

Újabb lény hanyatlott a már fekete testektől feketéllő földre, újabb pont az emberek javára, újabb büdös illat terjeng a levegőben.
- Ezek mennyien vannak? A 130 golyós tárból már vagy százat biz Isten kilőttem rájuk! - Az eldobott gránátok sem okoztak hű de nagy kárt a soraikban de ettől függetlenül néhány Idegen cafatokra hullt. Hol van ilyenkor a MAX? Vagy a többi tengerészgyalogos?

Újabb hullámban érkeztek a bogarak, de valami irtózatos hangú dolog történt: megjött a tüzérségi támogatás! Bevárom amíg a többiek elindulnak, utolsóként maradtam és próbáltam feltartani egy pillanatig az ellent, nem a karabéllyal mert annak megtöltésére már nem fordítottam időt, gyorsabb volt előhúzni a pisztolyt és pár lövést leadni. Utána gyakoroltam a 100 m-es futást csak nehezítésekkel, mint a döglött bogár aminek sava lemarja a lábad. Pár ugrálást és futás után már közel volt a gépünk. Egy nagyobb ugrással kikerülnöm hogy egy savas kráterben végezzem. Gyors újratárazást követve csak most tudatosul bennem: az APC ajtaja zárva van!

- NYISSÁK KI! NE HOGY MÁR MOST KEZDJENEK EL ALUDNI MERT KÜLÖNBEN MI FOGUNK ITT ÖRÖKRE ÁLMODNI! - Párszor belerúgtam az ajtóba dühből amiért nem nyitják és továbbra is veszélyben vagyunk. Persze biztos nem hallottak meg engem hiszen a dübörgő tank elnyomja a zajt.

- Gordon és Carlos! maguk jöjjenek velem a tank baloldalára, ott fogunk segíteni a páncélosnak hogy lefedjük az ő holtterét. A többiek meg menjenek a tank jobb oldalára! Valaki pedig menjen az APC elejéhez és integessen vagy valami hátha meglátják! - Remélhetőleg a Razziás fiúk nem veszik a szívükre hogy így rájuk parancsolok de most nem látok más kiutat mint küzdeni.

A karabéllyal fogok majd lődözni.
- Carlos! Maga és én fogjuk a dögök oldalait megritkítani, remélhetőleg majd összetömörülnek és akkor Gordon mind ledarálhatja!

– Persze, hogy segítek fedezni a többieket! – válaszolok Wolfnak. Közben szinte célozni sem kellett a sok alien ellen. Wolf felkiáltott, hogy valószínűleg mindjárt kifogy.
– Hasonló a helyzet itt is, csak szorozd meg azt a százat, kettővel vagy hárommal! Nem késik a tüzér- – persze ekkor kezdtek el dübörögni az ágyúk – Nem, nem késik. – elkezdtem Wolf előtt futni és vissza-visszalőttem amikor közelebb értek hozzá a xenok. Néhány savas foltot megkerülve elértünk az APC-hez. Wolf kiáltozására figyeltem fel néhány másodperccel később.
– Mit csinálnak bent ami miatt nincs idejük egy gomb megnyomására? – kérdeztem miközben a tank mellettünk gurult, és kezdett el lőni az idegenekre – Kifogytam. – újratöltés közben Wolf tervét hallgattam – Ha sikerül összeterelni őket, akkor gránátvetővel is lövök egy-kettőt közéjük. Hmm... Az APC-ben nem hallják a rádiót sem? A parancsnokot hallottuk elvégre, ha pedig ő nem hall minket, akkor megnézhetnénk, hogy legalább a sofőr ajtaját fel tudjuk-e feszíteni.

Jött a fekete bajnok, a jófiúk tankja persze hogy nem tudta eltalálni mert az túl könnyű lenne. A lény testéről a golyók úgy pattannak le mint egy Panzerkampfwagen VI Ausf B frontpáncéljára kilőtt M1 Garand lövedék, magyarán: mind hatástalan. Persze a nagydarab Praetorian próbál a tank alá jutni, gondolom én alulról akar bejutni a járműbe.

- Valaki fedezzen! EMP-t dobok a behemóthoz! Akinál impulzus fegyver van jobb ha hátrál! - Remélhetőleg jól halhatóan mondtam, a körülöttem lévők biztos hallották, a többiek meg nem, a harc miatt. Az EMP-t a lény lábai közé dobom, ettől remélhetőleg kiütődik egy időre és nem tud elfutni az egybekötött gyújtó és robbanógránátoktól (1-1 db fejenként). Utána aha a lény még él belelövök egyet a mesterlövésszel, hátha átüti a páncélját.

A sziklák erdejéből egy praetorian tört ki, keresztül azon, aki az útjában volt, egyenesen a minket fedező könnyű tank felé, aminek a lövedéke elől félreugrott, a többi kézifegyver pedig a páncélos gépfegyverével együtt is hatástalan, így odaért hozzá, és elkezdett befurakodni alá. Wolf egy EMP-t akar hozzávágni a nagy idegenhez.
– Fedezzék! – kiabálok a körülöttem lévőknek. Megvárom, hogy az EMP után mit akar csinálni, és besegítek neki egy gránáttal a sörétesemből. Ha nem sikerül az EMP-vel valamiért lebénítani, akkor a lábai alá lövök egyet, amitől leszakadhatnak az alsó végtagjai, majd egyet a nyakába is lövök. Ha sikerül elintézni, akkor először megnézem, hogy a tank milyen állapotban van, és ha kell, akkor fedezem azokat akik kihozzák a túlélőket, feltéve, hogy megsérültek, ha nem sérültek, vagy pedig halottak, akkor tovább lövöm az ellenségeket ott, ahol vagyok.

Jöttek a gépek és megsoroztak mindent, porfelhő kavart be neki, de Joe nem foglalkozott vele, remélte, hogy minden dögött kinyírtak, vagy legalábbis 90%t, aztán arra gondolt, hogy ideje elindulni és tenni a dolgát.

Joe próbált menni, de tele lett a füle és a szája minden szarral, mikor sikítást hallott, hát igen, megkezdődött a buli.
De az a baj, hogy ő nála kezdődött meg, mert valami megint elvonszolta a picsába, namindegy, ilyen az élet.
Próbált fegyveréért nyúlni és, ha sikerült neki, akkor azt a valami igyekezett lelőni.

Az egész tervből csak az valósult meg hogy csak lelassult, ettől még volt ereje azt a több tonnás tankot az APC-hez vágnia. Ettől remélhetőleg felkelnek a benne lévők és végre harcba lendülnek. Persze lett egy jó kis piros álcafestés, ennyi maradt abból a két tengerészgyalogosból akiknek balszerencséje volt, titokban azon reménykedtem hogy a Razziás srácok voltak azok, ha már így lenéztek minket most szenvedjenek. Nincs a közelben olyan fegyver vagy felszerelés amivel gyorsan megölhetném ezt a nagy behemótot.

A dög elsodort a karjával de a puha homok felfogott, feltápászkodok, legalább láttam hogy egy újabb ember vált hősi halottá. Egy M38 High Explosive Armor Piercing (HEAP) gránátot veszek elő és egyenest a lény fejéhez vágom. Ez 7 centis páncélt is átüt, szólok a többieknek hogy a kisebb lényeket lőjék hogy ők ne okozzanak nekem bajt.

A gránátot a biztosabb dobás érdekében közelről fogom dobni, olyan közel futok hozzá amennyire még biztonságos, persze amennyire biztonságos lehet egy harc közben egy ellenséges lényhez menni. Utána a lendületet felhasználva a fejéhez vágom de ha valami miatt ez nem lehetséges akkor a felsőtestéhez vágom. Utána gyorsan félre vetődök és pár gurulás után újra talpra állok és futok vissza a helyemre a többiek mellé.

A praetorian nekiborította az APC oldalának a tankot, amivel megölt két katonát, ráadásul még egyet azzal, hogy agyon nyomta miközben letépte a lánctalpakat, és fellökött minden embert, aki a közelben volt. Nem volt elég az EMP, de a repeszgránátok nem találták el. Homokot köpködve feltápászkodok, és lövök még egy gránátot a lény felsőtestére, majd az eredménytől függetlenül fedezem Wolfot és a többieket a géppuskámmal. Ha a praetorian még él akkor kiabálok a többi katonának:
– Senkinél sincs egy normális rakétavető? A halottaknál sem?

Nem használt a cucc, komolyan fontolóra kellene vennem egy nagy erejű fegyver beszerzését. Azért jöttem a CMC-be hogy talán így találkozok Ragadozókkal de nem! Rohadt óriáscsótányokkal kel játszani, most is itt van egy ami játszik a lánctalppal és újabb munkát adott egy gépnek ami lediktálhatja hogy hősiesen harcolt. Ezúttal Carlos lett a halott, 50%-os veszteség a büntetőszázadban. Mit csinálhatnék egy mozgó tankkal, ez egy lovag!

És a lovagi páncélokon a hajlatnál nincs annyira páncélozva a test, talán itt is. A karabélyt célra tartom, mikor hadonászik a lánctalppal akkor jó célpontot ad a hónalja, már ha náluk van ilyen. Remélhetőleg hatásos lesz.

A gránát repeszei belefúródtak a lénybe, de nem ölték meg. A lánctalppal elütötte Carlost, aki neki repült egy távolabbi sziklának. Már csak ketten harcolunk a századból. Eszembe jut a pisztolyom; elvileg egy praetorian páncélját is átüti. Gyorsan előveszem, belelövök néhányat a mellkasába, és ha nem dőlne el ettől sem, akkor a lábaiba, és a kezeibe lövök néhányat.
– Mi van már azzal az APC-vel? Még a tankot sem vették észre, amikor nekiborult? Csak akkor nem tudnak lövöldözni azzal a nagy ágyúval, amikor kéne?

Találat! Folyt is a véréből a földre ami büdös illatot terjesztett. Gordon is találatot ért el, eddig miért nem használta ezt a pisztolyt az AP lőszerrel? És miért nincs ilyen minden katonánál, így olcsó fegyverrel ilyen nagydarab izéket lehet ölni.

Gordont a lény felborította, a lény elkezdett kúszni. Ha lehetőségem adódik akkor a lény háta mögé próbálok kerülni hogy hátulról lőjem a fejét, jobban mondva a nyakát (M40A-val). De ha nem sikerül a hátába kerülnöm akkor előveszem a mesterlövészpuskát és leguggolok biztonságos távolságra tőle. Megvárom hogy kinyissa a száját és úgy lövök belé. Ha sikerül ez lesz életem legnagyobb lövése. Persze oda kell figyelni a többi kis lényre is amik még most is áramlanak, ezért körbenézek és ha úgy látom túl közel fognak majd hozzám érni M40A-val megsorozom őket.

Összeroskadt a praetorian néhány lövésnek hála, de még mielőtt örülni kezdett volna valaki, meglendítette a láncot, ami centikkel vétett el, majd fellökött a másik kezével. Bár lehet, hogy csak én nem örülök ezekben a pillanatokban a praetorian földre kerülésének. Még túlságosan eleven. Az APC eközben megpróbált előrébb gurulni, ami nem sikerült a tank miatt. Előbb kellett volna reagálni, arra a böhöm nagy alienre, ami előttük ugrált. Mivel nincs nagyon időm mást csinálni, és még ha lenne is, ezt csinálnám, ezért gyorsan belelövök egyet-kettőt abba a kemény koponyájába a nagy xenónak, majd a maradékot a kezeibe lövöm.

Joe megpróbálta megkaparintani a fegyverét, de az úgy tűnik elment szabadságra, mert nem volt sehol. Közben vonszolták tovább és az érzékei, ha nem csalnak, márpedig nem csalnak, akkor homokdűnéken kaptatnak fel és le, dombon fel, dombon le.
- Hahó, emberek, segítség! - kiáltott Joe. - Egy lelkes hadsereg tagot elloptak! - kiáltotta, hátha valaki meghallja és közben pisztolyáért nyúlt és lőtt a lény képmár, ha ott van a képe, mert semmit nem látott.

A fegyvercsőből nekiindult egy golyó, lassan átütötte a lény nyakát, a golyó bár már kissé összemaródott még átjött a másik oldalon és végül semmivé vált. A Praetorian nyakából két oldalt ömlött a vér de már halott volt mire felfoghatta mi is történt vele. Ezután az idő újra felgyorsult. Hihetetlen örömmámor fogott el! Egyet kettőt örömömben kurjongattam hiszen egy rohadt Praetoriant lőttem le! El sem hiszem, első komoly ellenfelem amit legyőztem. Viszont valami nem stimmelt: Gordon a földön fekszik. Odarohanok majd leguggolok mellé. Vágási nyomok és sav marta lyukak nincsenek, habár ott van a sisakjában egy golyó. Kiszedem onnan, majd elkezdem pofozni hátha felkel, közben szólítgatom. Nem halt meg, a hullák nem lélegeznek.

Miután felkel megkönnyebbülök mert észhez tért, máskülönben nem tudtunk volna mit csinálni egy ideig.
- Már azt hittem itt marad éjszakára Gordon közlegény! Minden esetre hatalmas nagy mázlija van hogy az a golyó nem pár centivel lejjebb talált. Itt van a golyó, tartsa meg, talán szerencsét hoz. Most pedig irány az AA APC, nézzük meg mit tehetünk ott.

Persze megint egy rakás hullahalom lett itt, újabb győzelem az emberiségnek, az a jó ha minél előbb pusztulnak el és nem a fészek sötétjében rohannak le. A hullahalmot a tüzérség szépen eltünteti, nagy krátereket hoz létre ahová helyenként savmedence lesz. Újratárazok, megigazítom felszerelésemet és úgy megyek az APC-nkhez. Az a könnyű tank még mindig ott van. Az elmúlt 10 percben azért a legénység alaposan megritkult: Carlos meghalt, Joe eltűnt a beszálláskor, 3 Razziás meghalt. A 8 főből már csak én, Gordon és egy Razziás maradt, no meg talán a vezetőt és a parancsnokot is veszteséglistára kell írni.

Joe kiszabadult és most a szabadság negédes határtalan ízét élvezheti. Örült, mint majom a farkának, de öröme rövid ideig tartott. A dög felvisított és újból visított, mint valami idétlen, aztán valószínűleg közelebb jött, támadni készült, csak sajnos Joe nem sokat látott egy szétmart arcú katonán kívül, így belelőtt vaktában előre, remélve ott van a dög és közben hátrált és igyekezett.
- Emberek, segítség! - ordította, jól jönne egy felmentő alakulat.

A praetorian feje túlságosan páncélozott volt, még a páncéltörő lövedéknek is, ami a megölése helyett majdnem engem ölt meg. Egy ütést éreztem a sisakomnál, majd pár pillanatra a praetorian sötétsége kiterjedt az egész látóteremre. Wolf pofozgatására ébredtem fel, mögötte a nagy xeno nyakából folyt a vér.
– Az biztos, hogy nem lőttem még ilyen bénán mióta katona vagyok. Még ha az nem is olyan hosszú idő. Remélem, ez a golyó tényleg szerencsét, és nem balszerencsét hoz majd. Ha legközelebb nem lesz, aki lelője az ellenséget, akkor könnyen halálos lehet egy ilyen ájulás, mint ez. – válaszolom Wolfnak, miközben felkelek. Elindulok a hullahegyek között az APC-hez Wolf mögött, amikor odaérek bekopogok.
– Most már kinyithatják! Nincs már egy idegen se a közelben! Bár akkor is kinyithatták volna amikor volt. – jegyzem meg halkabban.

Az APC motorja beindult, szélsebesen nekiindult a pusztának, nyelte a métereket, néhol holttesteket gázolt le. Bizonyára visszajön értünk, de.... miért tart annak a sziklának? Hatalmas karambol, és ha ez nem lenne elég még be is lett temetve a jármű. Nem hinném hogy lennének túlélők, ha meg igen nem tudjuk kiszedni őket. Viszont a támadóhullám már elindult és mi itt vagyunk jármű nélkül.
- De jó! Vagyunk hárman, én te és a Razziás katona. most vesztettük el a járművünket. Csak végső esetben vágunk neki az útnak gyalog mert ha ekkora méretű támadás ér minket megint akkor 3 fegyveres édes kevés 200 ellen. Kérdezzük meg azokat a fickókat ott akik gondolom a tisztogatók, ők is járművel jöttek.

Elindulok az egyik katonához akinek úgy tűnik semmi dolga csak nézi a többieket. Megkérdezem tőle hogy ők mikkor indulnak a többiek után, esetleg egy kis járművet tudnának-e adni, elég 2 fős is, mondjuk egy légrobogó. Tudom hogy a kéréseim nem fognak teljesülni de azért próbálkozni csak lehet.

Mivel biztos hogy nem adnak járművet ezért csak abban reménykedek hogy majd a tisztogatók a fő egység után megy. Normál körülmények között élvezném hogy kimaradunk a harcból de nekem küldetésem van annál a Pilóta romnál. Muszáj megszereznem a kristályokat mielőtt a többiek megszerzik!

Ha a tisztogatók nem mennek a többiek után akkor muszáj gyalog menni. Nekem viszonylag könnyű lesz mert beépített légkondim van. Majd követjük a lánctalp és keréknyomokat. Remélhetőleg gyorsan beérjük őket, esetleg újabb nagy támadást kaptak. Majd 3 erőltetett menetben megyünk, tartunk majd pár perces pihenőket.

Joe fülét édes emberi hangok ütötték meg. Ahh, király, most már remélhetőleg biztonságban van, amilyen "mázlija" van, biztos a tábor közelében van, csak nem látta.
- Közlegény fasz lőtt - válaszolta. - Mert bajban van - szólt. - Remélem leszedtétek ezt a dögöt - nyögte, miután padlót, azaz homokot fogott Joe és feltápászkodott és körbe nézett, várt, hogy mi fog történni.

Az APC nekirohant egy sziklának, ami betemette.
– Ennyire erősen azért nem kopogtam... – mondom a szikláknak, amik betemették az APC-t. Néhányan azt kiáltották, hogy „mozgás”. Nincs szemük? Most rohant bele a járművünk egy sziklafalba! Wolf beszélni akar velük, hátha adnak egy járművet. Kér is egyet, de valószínűleg ő is tudja, hogy nem kapunk. Szerintem gyalogolunk.
– Egy APC-t is ki kéne szedni a sziklák alól. – figyelmeztetem az egyik katonát odamutatva, ahol a törmelék van – Talán vannak még túlélők. Joe talán nem fog örülni a köszönésükből ítélve, – fordulok Wolfhoz – annak, hogy a sofőrünk egy adag szikla alatt van, mert ugye nyilvánvaló, hogy ismerik egymást... vagy csak ismerték.