Vad dzsungel

Kiúszol, lábaid újra a csuszamlós iszapot tapossák, tüdőd többé nem ég. Ez szép és jó de még mindig vár rád egy ragadozó ami téged, a másik ragadozót néz prédának. Nem is várat magára a lény, szinte kilövi magát a vízből, miközben hatalmas száját kitártja, mintha azt mondaná: most egyben lenyellek. Nem kellene kideríteni hogy tényleg képes lenne téged egyben lenyelni.

Kiúszok a partra ,,Végre, levegő! Már nem ég a tüdőm a levegőhiánytól.", lábaim ismét a csúszós iszapot tapossák. Sikerült megtalálnom a fegyvereimet és valahogy valami az eszembe jutott. A kígyó. Még mindig a víz alatt van és megpróbál engem ismét elkapni. Az előbb nem figyeltem annyira, de most már, hogy újra a kezemben vannak a régi és az új fegyvereim, tudom hogy mivel kell szembenéznem.
A kígyó kilövi magát a vízből és kitátott szájjal felém repül. A lándzsát támadópozícióba tartva várom, hogy megérkezzen és így vagy felnyársalódik vagy pedig kétfelé szeli magát.

//Bocs a hadarásért//

Nyers kígyó nyárson, valakinek bizonyára finom lehet, de téged lefoglal hogy a lándzsádat elfordítsd, nehogy eltörjön a pár mázsás tetem súlya miatt. Az áldozatod többé nem mozdul, a vele vívott harc véget ért. Ellenben ott van a másik, aki két okból is feléd tart, egyrészt unja a pokolkutya üldözését, másodszor pedig, megölted a társát. A cirka 12 méteres távot gyorsan teszi meg, de pár másodpercébe beletelik, elég időbe hogy mondjuk lelőd.

A kígyó felnyársalódott a lándzsára, így sikerült egy újabb trófeát begyűjtenem ezen a vadászaton, ami már szinte nem is vadászat, hanem harc a bolygóért.
Elfordítom a lándzsát, nehogy a pár mázsás tetem súlya alatt eltörjön. A dög lassan kezd lecsúszni a fegyverről. Miután lecsúszott megpróbálom letépni a fejét, de ekkor visszajött a másik kígyó, ami megunta a harcot a pokolkutyával és beakarja fejezni azt, amit a társa elkezdett.
A legjobb az, hogy 12 méterre van tőlem, így a plazmafegyverrel felé tudok lőni pár nyalábot. Ha az egyik eltalálja és megöli, akkor mint az ő, mint pedig a másik kígyó fejét magaménak tudhatom.

Már tapasztalatból tudtad hogy a célpontod biztos is kikerülő manővereket fog végrehajtani. Trükkel éltél, a kígyó felé lőttél csak úgy vaktában, miközben gyorsan megeresztettél egy lövést balra és jobbra is. A kígyó valóban kikerülte az első lövést de így pont bele siklott a jobbra lőttbe. Az eredményt mondani sem kell, a plazma átégette a dög fejét, a szemgolyók pillanatok alatt elpárologtak az aggyal együtt, nem mellesleg a koponya úgy ahogy van eltűnt, mintha nem is lett volna. Vér nem folyik, a plazma ugyanis a nyílt sebet be is forrasztotta. Az egyetlen kígyó koponyáját teheted is be a többi koponya közé, ki tudja mennyire fog ez még terebélyesedni?

Véget ért a kis intermezzo, ideje folytatni az eredeti feladatodat, nem feltétlen egyedül mert van itt egy négylábú lehetséges társ is.

Már előre tudtam, hogy a kígyó kikerülő manővereket fog csinálni, hogy könnyen el tudjon kapni. Csak úgy a kígyó felé lőttem pár plazmanyalábot az ideiglenes fegyveremből, ami lehet, hogy a vadászat után mindig nálam lesz, de ez még csak feltételezés, és lehet hogy nem tarthatom meg ezt a fegyvert, amivel egy kisebb fészket is ki lehet füstölni.
A kígyó kikerülte az első lövést de így belesiklott a második, jobbra lőttbe. Az eredmény az volt, hogy a feje eltűnt és csak reflexszerűen kezd tekeregni. Vér nem folyik, mivel a plazma a nyílt sebet beforrasztotta.
Így sikeresen véget ért ez a kis kaland ezzel a két kígyóval, a megmaradt kígyó fejét letépem a testéről és elteszem a többi trófeám közé, majd tovább megyek, de tudom, hogy nem vagyok egyedül. A pokolkutya még jól jön, mint egy ideiglenes társ, ha nincs a közelben a gazdája.
Arra megyek, amerre a kutya kergette a kígyót, hátha ott lesz a sebesült vadász társam is.

A kutya veled jött, hisz ő a yautja legjobb barátja, leszámítva a rengeteg fegyvert. Az utadad folytatván már megint be kellett menned a susnáyba, látótávolság megint 0, csupán az előtted itthaladt társad vagy alienek által letiport fű mutat utat. Meg is lelsz egy testet, az egyik keresett vadász. Fejjel előre van dőlve az iszapba. A hátára forítod és csak ekkor veszed észre hogy az arcán már ott van az a jellegzetes csontkéz ami betakarja az arcát, a farka pedig a nyakra tekeredik. Ahol egy arctámadó van, ott több is van. Neszeket kezdel el hallani, a kutyád pedig morogni kezd tőled jobbra.

Végül is a kutya velem jött. Bár nem tudom irányítani, de legalább tudom, hogy van egy társam, aki tud jelezni, ha egy ellenséges lény van a közelben.
Hogy folytassam az utamat, újra be kellett mennem a ,,susnyásba,, ahol a látótávolság ismét 0 volt. Mindenhol csak a magas fű, de előttem volt az út amit a sebesült társam vagy egy savvérű tiport le.
Még nem voltam olyan messze a tisztástól, amikor rátaláltam egy testre, annak a vadásznak a testére, akiért idejöttem. Fejjel előre van az iszapba dőlve. Lassan a hátára fordítom és észreveszem az arctámadót, ami nemrég támadhatta meg, mivel a farka csak most tekeredik rá a nyakára.
Tudtam, hogy ahol egy ilyen kis dög van, ott több is lehet. Neszeket hallok, nem tudom hogy mennyi lehet, de az biztos hogy harc nélkül nem leszek fertőzött. A kutya jobbfelé kezd morogni, bekészítem a plazmakarabélyt és savvérű látásmódra váltok, majd a nesz felé célzok. Ha ugorva támad, akkor eldobom a fegyvert és elkapom a farkát, majd megpróbálom valahogy kivégezni. De ha nem ugrik nekem, akkor simán odaeresztek egy sorozatot, ahogy a kígyónál is tettem, majd végzek a már úgyis halott társammal.

A lövés nem csak hogy felperzselte a füvet -hála az isteneknek hogy nem száraz időszakban vagy, mert jó kis tűzvész lenne - de még eltaláltad a mögötte levő halálhordót. Csupán a farkának egy része és pár lába maradt meg, de ez is elég hogy tudd, ellenfeled halott. Kellett neki nagy zajt csapnia, csakhogy nem ostobaságból tette ezt, hanem hogy másik társa - aki mellékesen most tör fel az iszapból, ahol a kutyád nem érezhette - meglepetésszerűen rád ugorjon. Reflexszerűen kapod el, igaz, elejtve fegyveredet. A kis testben hatalmas erő van, egyre közelebb ér hozzád, az undorító test aljából már jön is ki a vezeték ami talán beléd pumpálja a nem kívánt gyereket. Persze embernek talán lenne esélye, de te nem ember vagy, benned több erő van.

Még szerencse, hogy nem száraz időszakban vagyok, mert akkor a felperzselt fű gyorsan lángra kapott volna és itt pusztulnék. A lövés végzett az arcmászóval, aminek csak pár karma és a farka maradt meg. Hallom, hogy valami kijön az iszapból, egy másik arcmászó volt az, a kutya meg sem érezte az iszapon keresztül, a támadása egész váratlanul ért, de időben el tudtam kapni a lényt, ami egyre közeledik az maszkomhoz a karomon keresztül. A fegyver a földön van, hiszen elejtettem, mikor felém ugrott a kis nyavalyás. Megpróbálom valahogy leszedni magamról, mielőtt még elérné a maszkomat és azon átolvadva belém pumpálná a halált. Ha sikerült leszednem, akkor megpróbálom felvenni a karabélyt, hogy megölhessem vele.

A nyálkás cső, ami az embriót ültetné be, hozzáér sisakodhoz, pár pillanatnyi erőlködés után a farok, mely már nyakadhoz ért, kezd enyhülni. Egy erőfeszítés és a lárvahordozó már a levegőben repül. A fegyvered után nyúlsz, ám éppen hogy csak hozzáérsz, már ugrik is feléd a dög. Egy pislantás és az arctámadó szétég, egy plazmalövedék találatától. Az idősebb yautja volt az, akitől elváltál.

- Az ifjoncok nincsenek meg, ha még élnek, akkor már hordozók lettek. Ezt a küzdelmet elveszítettük, túl kevesen vagyunk túl sok ellen, ilyenkor érdemes meghátrálni, hogy majd egy jobb időben újra harcolhassunk. Készen állsz, hogy a városba visszatérjünk? Ez a sziget már veszélyes.

Visszatérve a városba, levert hangulat fogad titeket, a felkutató és semlegesítő csoportok kudarcot vallottak, a fertőzés túl gyors, több különböző helyen jöttek létre. Az egész táj alien fertőzés veszélye alatt van, a purgáló műveletek még nem kezdődnek meg, a yautják suttognak valami katonai predatorokból álló csapatra, ami ide fog jönni, de arról is, hogy az egész fertőzés túlságosan is szabotázs szagú.

//Kalandod sikeres. Jutalmad 60 sp, illetve 300 pont - ebben benne vannak a trófeákért kapott pontok is - illetve ranglépésre vagy felterjesztve//

Az arcmászó tojócsöve hozzáér a sisakomhoz, de pár másodpercnyi erőlködéssel sikerült a dögöt levenni magamról. Miután a farok szorítása is enyhült és már végleg nem volt rajtam, eldobtam az arcmászót és a fegyveremhez nyúltam, amikor észrevettem, hogy a lény felém ugrik. De nem ért el, mert egy pillanat alatt szétégett egy plazmalövedék miatt. Az idős vadász volt az, akitől elváltam, hogy megkeressem a sebesült ifjoncot.
- Az ifjoncok nincsenek meg - mondta -, ha egyáltalán élnek, akkor már hordozók lettek. Ezt a küzdelmet elveszítettük, túl kevesen vagyunk túl sok ellen, ilyenkor érdemes meghátrálni, hogy majd egy jobb időben újra harcolhassunk. Készen állsz, hogy a városba visszatérjünk? Ez a sziget már túl veszélyes.

--Város--
Visszatérve a városba levert hangulat fogad minket, a felderítő és semlegesítő csoportok kudarcot vallottak, de néhányan suttogtak valamilyen katonai predatorokból álló csapatról, ami nemsokára ide fog jönni, de arról is, hogy ez az egész fertőzés egy szabotázsakció lehet.
,,Talán azok a rabok tudják az igazat! Lehet, hogy ők engedték el azt a pár kemény húsút, amiket az ifjoncoknak kellett levadászniuk, de azok elszabadultak és gazdatestnek használták fel a legtöbb ifjoncot. Ha a rabokat a városba hozták kihallgatásra, akkor megtudhatom, hogy ez az egész szabotázsakció volt vagy egy sajnálatos baleset."

//Köszönöm a játékot//