Dokk

- Jozafat Oska kapitányt keresem! – Fegyver földre helyezése után hangosan ezt közölte az emberekkel.
- Én volnék! Ez mi lenne? Egy hadgyakorlat? A tengerészet egy kapitánya elbújik egy kompon? – Megköszörülte a torkát, a kissé köpcös fekete hajú kapitány, ki az Isten tudja csak honnan került elő. – Azt a parancsot kaptuk, hogy a potyautasokat tartóztassunk le, akik a kompon vannak. De, teszem fel a kérdés: Ha valakinek menekülniük kell, mért pont egy mozgó erődítménybe menekülnek? Ahol, elvileg pont az ellenségük van?
- Fogós kérdés, de a válasz egyszerű: Mert itt nem olyanok vannak, akik üldöznének minket. – Válaszolta vissza apád gondolkodás nélkül.
Kis hőbörgés támad a katonák közt, miközben néhány levezetet titeket a dokkba. Makulátlanul tiszta, a vadászgépek és más harci gépek is tiszták. Apádat elvezették a hangár egy férre eső pontjába. Ahol a kapitánnyal beszélt. Semmit nem hallottatok belőle.

Három nehézpáncélzatú katona maradt rátok vigyázni a többiek visszatértek az őrszolgálathoz. Közben a kompból is megkezdték a kirakodást.
Egyik páncélos megszólalt:
- Nos? És milyen bábunak lenni a terepasztalon?

A katona nem reagálta túl a válaszod:
- Szabad? Maga? Magának kellet volna leszállítania a ládákat, az apja részére. Nem? Amikben xenomorph tojások voltak. Vagyis, maga egy bábu lett volna egy ember számára ki az apját akarta volna eltenni láb alól. – Magában kuncogott a sisak alatt, majd folytatta – Hát igen, áldott tudatlanság, mit a hatalmasok mindenféle politikai és média eszközzel az emberekre sóznak. A katonák alapból bábuk, aki katona lesz, az tudja, hogy őt irányítják. De egy civil? Ő nem is sejti, épp ezért olyan könnyű őket irányítani.

Dave a katona beszéde hallatán sóhajtott egyet és megrázta a fejét. Közben két katona az általatok lerakott fegyvereket és lőszert kipakolta egy ládára. Apád mindezek közben még mindig a kapitánnyal beszélt.

- Visszavágott a bábu? Te biztos vagy abban? Arra nem gondoltál, hogy épp ez a céljuk? Tudtommal lent a bolygón nem volt semmiféle ellenállás. Hagyták, hogy feljussatok. Mért? Nagyon nem az egyén irányítja a sorsát. – Mondta válaszul a katona. - Harwey Pattson, a nevem. Az Angol királyi család hűséges szolgája. Továbbá, nem direkt vagyunk itt talpig nehézpáncélban hárman. Kapitány nem véletlenül húzódott fére beszélni a tábornok úrral.
- ÉS MÁR MEGINT EZ A HAJCIHŐ! – Felháborodott női hang hasít végig a hangárban. Hamarosan a tulajdonosa is feltűnik. Egy vékony néger nőtől származott, ki egy kis dobozt hozva a kezében
- Doktor néni méltóztatott lejönni ide? – fordult felé Pattson.
- Mégis? Azt a parancsot kaptuk, hogy nézzük van-e ezekben az emberekben bogár, nem? – Amikor oda ért hozzátok kinyitotta a dobozt, elővett belőle egy kis kütyüt. Megnyomott pár gombot, és felétek tartotta. Néhány pityegés után felvillant egy kis zöld lámpa. – Negatív.
- Ezt Wágnertől nyúltad? Tudja, hogy matatsz a laborjában?
- És ha igen? Amúgy sincs most itt, miről nem tud, az nem fáj neki.
- És az se fáj nekünk, hogy éppenséggel nem tudjuk, mi van vele és Duckal.
- Mi lenne? Egy birtokot vizsgálnak át.
- Csak épp megszakadt velük a kapcsolat. Az APC elvileg felrobbant.
- Hooo…gy mi? A kapitány már tudja?
- Igen. És eme kis probléma mellé még jöttek eme jó madarak. – Mutat feléd a hüvelykujjával Pattson.

A beszélgetést megszakítja valami, egyik munkás felkiált:
- BOGÁR!!!!
Eme felkiáltást után egy sötét árny rohan le a rámpán és szélsebesen az egyik nyitott ajtón berohan fellökve egy katonát.
- Ez nem bogár volt! – Kiállt felétek a kapitány – Ennyire ne legyetek ostobák! Ha az lenne, akkor nem embereket, hanem hullákat találtunk volna a kompon!
- Akkor most mi van? – Tette fel a kérdést Dave.

- FEGYVERT VISSZA! Észlények, TI éppen őrizetben vagytok! - Kiállt fel Pattson.
- Nyugalom! Harwey, ti menjetek a lény után. Az biztos nem idegen. Az valami más lesz. – Mondta a kapitány mikor oda ért hozzátok apáddal egyűt. Majd kommunikátorába eme szavakat intézte: - Hajóról se be-se ki. Ajtókat állítsák manuális nyitásra. Továbbá figyeljék a reaktor hűtőrendszerét. A fent lévő katonák pedig szerelkezzenek fel és foglalják el őrpozícióikat.
Hamarosan a hangszórók is megszólaltak:
- Figyelem! Idegen létforma a hajón! Hajó elhagyása tilos, úgy mint hajóra szállás is! Minden katona vegye fel felszerelését és foglalja el őrhelyét!
- Remek, már csak ott a gond, hogy éppenséggel 20 katona van a hajón, a többi ember karbantartó. – Pattson feléd néz – Kimenőn vannak a többiek, akiknek meg nem lenne azokat rendfenntartói munkákra elvitték. Ez véletlen? Vagy csak egy nagyobb terv része?
- Pattson! Maguké a hangárak és a dokkok. – Mondta a vita lezárása érdekében a kapitány.
- Három emberé?
- A hajó többi részére meg 17 jut. Nincs mozgatható emberünk… - Kapitány felétek néz – Nincs kedvetek egy kis vadászathoz?

- Nem tudom, menjetek a hűtőrendszerhez. – gondolkodott el a kapitány.
- Remélem nem bogár – mondta Dave.
- Mondtam, hogy nem xenomorph.
- De akkor mi?
- Meg mondjam? – Hangzott a doktor nő hangja a komp rakteréből. – Mi az? Nyálkás dzsuvát hagy maga után, és ilyen kis bogarakat?
- Akrtauru… Arktusz, Arkatr… FRANCBA! – szitkozódott Pattson – Az a bogárszerű majom IQ szintű IZÉ!
- Az! Egyik ládában volt. – Időközben visszacsatlakozott hozzátok a doktor nő – Távirányíthatású zárral volt lezárva. Míg a zár nem oldódott fel, addig sztázisban tartotta a lényt.
- Akkor főleg a hajó hűtőrendszeréhez menjetek. Könnyű menet lesz. Mi addig kitárgyaljuk a tábornok úrral a jelenlegi helyzetet. – Ezzel a kapitány távozott az apáddal.
- Akkor én is megyek! Vissza kell mennem az orvosiba, szerencsére tartok ott egy sörétest.
Pattson végig nézett a távozó társaságon:
- Én meg nehéz páncélban fogok itt rohadni…


// Folytasd a folyosókon //

// Előzmény: Folyosók //


Az említett kompot megtaláltad, ami után menni fogtok. A kapitány a komp pilótájának épp valami zöldes köteget nyújtott át. Nem vastag, de nem kis összeg. Kezet fogtak, majd a pilóta visszaszállt a gépbe. A kirakodás közben bőszen folyt.
Kapitány épp elhaladna melletted, mikor megszólít:
- Nem kell meglepődni, aki alapból nem hűséges az maximum a pénzért hűséges. Mégis mért bukott el a Föld? A nagytőkések hűségesebbek voltak a pénzhez, mint a szülő bolygóhoz. – válladra tette a kezét, majd folytatta – Amint a hajódra érsz, azonnal húz el oda ami be van táplálva koordinátára. Fegyver szállítónak minősítettem a hajót egy körre, még egy szakaszt is vinned kell, de a te hajód, te vagy a kapitány, te vagy a parancsnok. Ami miatt az apád és téged üldöznek, arra ott megkapod a választ. Remélhetően.
Ezzel tisztelget, mint kapitány a kapitánynak és elment.

A komp mellet egy hatalmas láda sor van immáron, mit meg kerülve egy nagyon nem emberi kompméretű hajót találsz. Űrhajósként ami szembe ötlik neked, az nem más mint a kicsi hajtóművek. Van méretük, de egy emberiéhez képest kicsi. Hátulsó részen van a hajtómű, ennyit megtudtál állapítani, meg azt hogy leszálló talpakon nyugszik a gép. Maga a gép nem nagyobb mint egy szokványos űrkomp, de rovarszerű ízeltsége és tagoltsága kissé kisebbnek tűnteti fel.

- Tudtommal még van pár perc. Úgy hogy beszállás. Semmi képernyőhöz, gombhoz, karhoz és hasonlóhoz nem nyúlni! – Utánad hangos csattanással zárult az ajtó.
Mibe is keveredtél? Éppenséggel egy emberi technológiától nagyon távol lévő hajóba. Elnézve 2-3 embernek megfelelő ez utazásra, mivel emberben gondolkodsz, csak a tervezők és kivitelezők nem azok voltak. Sehol sincs hiperálomkapszulára hasonlító dolog. Fegyvernek tűnő dolgok annál inkább. ÉS egy kisebb helységbe belátva néhány idegen koponyát pillantasz meg, meg persze más lényé is van.

Hajó kissé megremeg. Semmi, túl stabil minden.
- Kint vagyunk az űrben. – Meglepő, egy emberi hajón érezhető, ha gravitációs mezőt elhagyja, de ezen szinte alig. - Könnyebb ezt vezetni, mint egy emberi gépet. Funkcionális. Csak szólok, hogy álcázva kell magát letennem a hangárak közti sikátorokban. Elvben nem fogják magát behatolónak nézni, ha nem veszik észre a hajót. Szóval nem szállok le, pár méteres zuhanást kibír?

// Rövidítünk, szóval az űrkikötőt kihagyjuk. Így a következő posztod a saját hajódra írd. //

Hangár fölé ért a hajó.
- Három méteres zuhanást remélem kibír. Nyitom az ajtót, amint kinyílik ugorjon, a belső tér nincs álcázva. – Ezzel kinyílt az ajtó neked pedig ugornod kellet a betontetőre. - Adjon az Isten! - ennyivel búcsúzott.
Kicsit fájdalmas volt. Háttal a betontetőnek dőlsz. Látod az ajtón keresztül a belső teret, de a gépet nem, csak enyhe fodrozódásokat. Majd a belső tér is eltűnik. A fodrozódás petig tova.

Kissé fáj a lábad, de nem bicegsz, komolyabb bajod nincs. Betontetőn meglátod a szerviz ajtót. Már csak ki kell kerülnöd addig az embereket, míg megfelelő ponthoz nem érsz.