Katonai Étkezde

Itt esznek a katonák. Baloldalt helyezkedik el a pult, ahol az Afrikai Joe Howart szolgálja ki az embereket. Joe egy öreg szakács. Állán kecskeszakáll van és az is őszes Megszokott moslékot lehet kapni. Folyékony állagú és az íze is egyhangú. De tápértékben gazdag. Persze a katonák szerencséjére ezt az étel csak hétfőn tálalják. Középen az asztalok helyezkednek el. Jobb oldalt van egy bejárattal elkülönített rész, ahol dohányozni szoktak. Ezen oldalon biliárd asztalok, tv és italos pult helyezkedik, ahol Ray Kartner szolgálja ki az embereit. Ray egy 40 éveiben járó barnás hajú, ráncos ember, akinek rekedtes hangja van. Igazi iszákos alak.

Joe lép be a z étkezdébe és beállt a sorba.
- Gyerünk, öregem, haladjunk, már! - morogta. - Farkas éhes vagyok - szólt és várta, hogy a sor megmozduljon.
Nem sokan voltak előtte, de éppen annyian, hogy duzzogjon miatta. Plusz ráeszmélt miért is jött, hiszen randija van egy madárkával, hohó!
Na, erre elvigyorodott és jobb kedvre derült, remélte be fut a szépség és együtt ehetik ezt a moslékot, vagy adnak itt hamburgert?
Kétli, de jó lenne, mikor megkapta a kaját végre, miután sorra került ,akkor leült középen az egyik asztalhoz és várt, de azért lassan eszegetett, várta a nőt.

A kaja pocsék, szokásos sereg kaja, mi mást is várhat az ember. Elvégre nem plázában lakik, hotelben, hehe, hogy folyton luxus kajákkal tömjék az illetőket, akik ott laknak. Így nem is sietett különösebben az étel elfogyasztásával, csak lassan rágódott, bár ezen nem is kell rágódni, mert folyékony szar az egész többnyire, szóval elég esélytelen, de azért derekasan rágta.
Megjött a nő, intett neki és vigyorgott.
Néha a hátán érezte a tekintetét, míg sorba állt a nő, Natasha, talán ez a neve, bár nem rémlett, hogy bemutatkozott volna, lényeg, mikor érezte a pillantást, oda fordult, de akkor azt látta, hogy sorban áll a nő.
Nembaj, nem kell sietni, sehova se rohannak.
- Helló, öreglány - vigyorgott és kezet ráztak. - Nemtom, még nem döntöttem el, mostani küldetésem az, hogy itt vagyok veled és vigyázok rád - újabb vigyor. - Kár, hogy a beígért hamburgereket nem ehetjük meg... moslék kaja - sóhajtott. - Hogy vagy? - és Natasha szemeibe nézett.

Na, mi az, túl sokat evett? Köhögött a nő és félre nyelt, de nem baj, ez a legjobbakkal is megesik, így Joe vállat vont és felvont szemöldökkel szemlélte a jelenetet.
Natasha válaszolt, hát végül is jogos.
- Igazad van - hagyta rá unottan, mert egyetértett, hogy katonák mindketten és tudnak egymásra vigyázni, így alaptalan volt a kérdése, csak valahogy a nyelvén volt és muszáj volt megkérdezni.
- Rendben - mondta a következőkre is. - Te, mit szólnál, ha majd a szar kaja után, hehe, elmennénk valahova és kikapcsolódnánk? Biztos lehet itt szórakozni is... a katonák saját módján - vigyorgott Joe és közben persze tovább eszegetett, de nem tele szájjal beszélt.

Joe belapátolta a moslékot és elégedetten böffentett, majd bocsánatkérően megeresztett egy vigyort.
Jó kaja volt, meg kell hagyni, mármint, ha levesszük, hogy eleve moslékot kapunk itt. Na, mindegy, nem baj.
Ivott mellé még egyet, aztán elégedetten hátradőlt.
Natasha ötletét hallva csodálkozott.
- Öh, nem egészen erre gondoltam, de oké. Jöhet mindkettő ebben a sorrendben - vigyorgott és felkelt, hogy, ha nincs más, akkor indulhatnak is.

Natasha ahogy eljátszotta ezt a játékot, mert ez játék volt a javából, úgy Joenak leesett az álla, s csodálkozva pislogott, mint hal a tóban, mikor kifogja a horgász. De nem csak neki volt ilyen reakciója, hanem nagyjából a teremben mindenkinek. Még az evés is abba maradt, sokáig csend honolt, csak a légy zümmögését lehetett hallani, meg a mély csendet.
- Höööhhhhhhh - nyögte Joe a jól sikeredett játékra. Tud ám nő is lenni ez a csaj és még hozzá milyen nő!
Elvigyorodott a kérdést hallva.
- Valami ilyesmire gondoltam, ilyen forró gondolatokra - vigyorgott és egész közel tolta arcát a nő arcához.

Egy negédes mosoly volt a válaszom Joe reakciójára. Finoman megsimítottam a mellkasát, majd a nyakában lógó dögcédulájával kezdtem el játszadozni.
- Hm... szeret játszani a tűzzel, közlegény, ahogy észrevettem. De ne felejtse el, még a felettese vagyok! Úgyhogy szépen mesélje csak el, részletesen, mire gondolt.
Egy határozott rántással húzom még közelebb az arcomhoz a férfi arcát, így szinte az arcunk összeér. A szemét figyelem, lángolok a pimaszságán, ugyanakkor szórakoztat is.
- Vigyázzon közlegény, megégeti magát! - suttogom az ajkaiba, s még mielőtt közelebb férkőzne, egy erős lökéssel taszítom el magamtól, s fordítok hátat neki, a gülü szemű étkezdei társasággal nem is foglalkozva. Elindulok azokkal a finom csípő ringatós lépésekkel, amitől kb. a katonai társaság minden tagjának a gatyájában megmozdul valami. Hátra se nézek, követ-e a másik, csak élvezem a kis huncut énemet, amit végre valakinek előadhatok. Szeretek játszani, és szeretem, ha egy férfi nem fél az általam játszott játékoktól.

//Köszönöm a türelmed!//

Joe végig hallgatta a csaj szavait és figyelte, ahogy a távolság egyre kevesebb lesz köztük, míg végül már a forró leheletet is érezte a nőtől, majd válaszolt.
Végül is igaza van Natnek, hogy a felettese meg minden és ezért engedelmeskednie kell, így is lehet tekinteni a dolgot... vagy játszani is lehet így.
Joe elvigyorodott, majd letörölte a vigyort és válaszolt.
- Igen, asszonyom! Azon gondolkodtam, asszonyom, hogy maga és én elmehetnénk szobára és eegymásé lehetnénk - mondta katonai stílusban. - De egy remek kondi edzést se utasítok vissza - ott is egymásé lehetnek, meg mindenhol, jól néz ki a csaj.
Aztán ellökték és faképnél hagyták, na szép.
Joe elvigyorodott és követte a nőcit és végig a popsijának a remek mozgását figyelte.

// Nem találtam másik helyszínt, szóval itt folytatom, de közlekedünk másfelé is. //

Kiléptem az étkezőből, s a folyosókon sétáltam tovább, megtartva a kecses testmozgást. Nőies voltam, de még mennyire hogy az. Egyre csak Joe szavai visszhangoztak a fejemben. Megakar kapni? Ahhoz előbb bizonyítani kell kis apám! Jó, megmentette az életem, meg azért valljuk be, nekem se ártana már, hogy valaki jól megkettyintsen, de sosem adtam olyan könnyedén be a derekam ilyen téren. Engem ki kell érdemelni. Újabb folyosó, újabb kanyar, majd az egyik fém ajtó kitárult előttem, és mögötte a néma, de egész kellemesen megvilágított edző terem. Senki sem volt benn, bár nem tudtam eldönteni, ez jó-e, kettőnkre nézve.
Most pillantottam csak Joera vissza, de így is észrevettem, hogy a popsimat stíröli. Kedvesen beintettem neki, a lágy, kedves mosolyommal fűszerezve.
- Jobb ha figyel közlegény! - odaléptem hozzá, kezeimet a hátam mögé tettem, majd szép lassan körbe jártam, és végigmértem. Nem tagadom, tetszik, amit látok.
- Azt mondta, megakar kapni. Nos, ha ezt valóban véghez akarja vinni, ahhoz nekem is lesz egy-két szavam. De érdekel, mégis egy magafajta férfiember hogy tudna rávenni egy olyan lányt, mint én, arra, hogy kitárja magának a lábait. Tudja én olyan típus vagyok, akinek nem elég az a szöveg, hogy "Gyere bébi csináljuk", és nem is a farok méret miatt fekszek le valakivel. Mit tud felmutatni, ami miatt úgy érzi, hogy megkaphat engem?
Megállok előtte, finoman lehúzom az állát magam elé, és játékosan adok ajkára egy csókot. Nem a nyelves fajtából, de tökéletesen elég arra, hogy tudjam, beindítom az amúgy is kreatív fantáziáját.
Ajkaim puhák, finomak, édesek, hisz nő vagyok, és tökéletesen ismerem, és tudom, mire vagyok képes egy férfival szemben. Mikor elszakadok tőle, csak gúnyosan mosolygok.
- Magán múlik, hogy ebből több is legyen. Csak bizonyítson, közlegény.
Elengedem, s a bordásfalhoz sétálok. Néhány könnyed mozdulattal termek a tetején, onnan pedig a kötélre egy akrobatikus mozdulattal átlendülök. Lábaimat a kötél köré fonom, és fejjel lefelé lógok a kötélről, nyelvemet kiöltöm Joera. A topom a gravitációnak engedve feljebb csúszik kissé, de nem annyira, hogy fekete melltartóm is látszódjon, csak sejteni lehet, mi lapul a felső alatt. Játszom, és élvezem, hogy csavargathatom a fejét.

Joe ment a folyosón és miközben felettese formás hátsóját bámulta, azon tűnődött, hogy mi fog történni most és hova mennek. Erre hamar választ kapott, mert a konditerembe mentek, ahol súlyzók sokasága várta őket, nem baj, de még mindig adott volt a kérdés, mi lesz most? Hogy fogja megkapni ezt a remek nőcskét? Nyilvánvaló volt, hogy a két szép szeméért nem fog lefekedüni vele és azért se, ha szépen kéri. Pedig milyen jó lenne! Namindegy, majd valamit ki kell találnia.
A nő szavaiból ki is derült, hogy valóban nem kapható meg könnyen, de az elhullajtott finom morzsa, a csókocska finom volt és édes és őrjítő, hogy csak ennyit kapott, még többet akart még és még.
Figyelte ahogy a bordás falon edzett Nat és egész dögös volt és strapabíró, hiába, a seregbe csak vagány nők kerültek be.
- Megmentettem az életét, asszonyom. Ez mondjuk már elég indok lehetne - vigyorgott. Hálából, mi? Ja. Miért is ne? Felvett egy súlyzót és oda állt a nő mellé és fél kézzel emelgette, miközben tovább beszélt. - De én nem vagyok bunkó seggfej, mint amilyennek elsőre látszik, tudok normális is lenni és rendes, megbízható pasas - szólt és tovább edzett.

Joe nem tudja mit mondhatna, mit tehetne, igazából csajozás terén soha nem volt magas lovon, mindig az egyszerű és könnyedén megszerezhető nőket kapta meg, meg ilyenek, nem sokat kellett küzdenie.
Erre most itt van ez a vagány nőci, akiben több kurázsi van, mint bármelyik szaros katonában és jól is néz ki, ráadásul tudja is a nőci, ki is használja ezt, de ettől még nem tudja hogyan szerezhetné meg.
- Igen, ez igaz - vigyorgott, hogy hála szex nem igen létezik és tovább emelgette a súlyzót.
Joe hallgatott, nem akarta elcseszni, de volt egy érzése, hogy már így is nyakig ül a szarban és aligha fogja megsajnálni.
Legalább jót edzenek, ezért is cipelte a konditerembe, de amint látta, hogy bokszolni kezdett, oda ment és segített neki tartani a zsákot, bár igen scak meg kellett kapaszkodnia az erős rúgások miatt, meg ütések miatt.
- Nem, most éppen senki nem vár - mondta. - És te? Vagy maradhatunk a magázódásnál is - vont vállat és erősebben tartotta a zsákot.

Joe figyelmesen tartotta a zsákot, igyekezett koncentrálni az egészre, mert nem lett volna jó, ha egy szép rúgás leteríti. Joe érezte az ütések erejét, de a rúgások még nagyobbak voltak, nem baj, majd erősebben fogja. Nő létére ügyesen tud rúgni, meg ütni, jól harcol.
- Nem szívesen érezném meg a technikád magamon - vigyorgott és tovább tartotta a zsákot.
Szépen záporoztak a kombók a zsákra, miközben beszélt a nő.
- Részvétem, szar lehetett. Hülye dögök - mondta. - Milyen betegség? - vonta fel a szemöldökét, biztos nem nemi betegség, nem akar ebbe a hibába beleesni, bár ez bunkóság is volt, nem baj.
- Én? Én nem akartam püffölni, de oké - mondta és szemben állt a zsákkal, majd a jobbjával rásózott egyet, aztán térddel kínálta meg, elhátrált és rúgott egyet, majd jobb bal jobb bal és rúgás.
- Egész kellemes így - vigyorgott. - Jó veled edzeni.

Joe a rúgások és ütések közepette is hallgatta a nőt és figyelte amennyire lehetett. Nem lehetett valami vidám gyerekkora.
- Az szar - mondta együttérzően Joe és tovább püffölte a zsákot. - Telepen dögökkel lenni nem egy nászút - mondta.
- Áh, értem, ezért vagy Dühöngő - vigyorgott. - Részvét, látom megáldott a sors. Szar küldetések hátán szar küldetések - szólt kommentálva az eseményeket, hogy mindig belelépett Dühöngő a szarba.
Még egy sort bevitt, miután nem volt beszélgetés és szétnézett.
- Mit csináljunk most? - érdeklődött és körbe nézett, tovább kutatva, hogy mi lehetne a következő állomásuk.
A fekvőpadra is rámehetnének kiemelni a súlyokat, de mindegy, döntsön a nő.
Kicsit megizzadt, de jó ez így.

- Csak azért éltem velük, mert a szüleim kutattak, és szükségük volt a xenokra. Jól haladtak a kutatásokkal. - tartom a zsákot, s közben elkalandozok, ahogy felelevenednek előttem gyermekkorom képei.
Eszembe jut, a vér vétel. Utolsó beszélgetésem a szüleimmel. Aztán... aztán a mészárszék. A yautják, akik kiszabadítják a dögöket, és versenyt csinálnak a dologból. Halál, vér... Mindez nem telik fél napba. Az a vadász, amelyik megölte a szüleimet.
Egyre erősebben fogom a zsákot, ahogy felszakadnak a sebek. Gyűlölöm őket...
- Ez van. Nem lehet mindig mindenki milliomos, és szent életű, nem igaz? - vigyorgok rá, elhessegetve a múlt rémképeit.
Mikor megállt, s kérdezett, arra pillantottam, amerre tekintett. Biccentettem.
- Nekem megfelel a fekvőpad. - mosolyogva léptem oda, majd a lefeküdtem a súly alá. Megvárom, míg mögém lép Joe.
- Aztán elkapd, ha nem bírom el. - vigyorgok rá. - Amúgy, nem nézel ki rosszul így alul nézetből. - öltöm ki rá a nyelvem, aztán, kiemelem a súlyt.

Joe hallgatta Natasha szavait és sajnálta a nőt, hogy ilyen szar gyerekkora volt. Senkinek se jó, ha a dögök mészárszéké változtatják a gyerekkorát, az nem igazán egy felemelő és kellemes, egészséges életmód, hanem pont az ellenkezője.
Joe várta, mit fog felelni a nő, közben elgondolkozott, hogy mit tegyenek, ha vége a kondinak, egyáltalán kell e tenni valamit, vagy vállaljanak el.
Lehet nem belőle dugás, sajnos, pedig milyen jó lenne, muhaha, namindegy, de azért jól elbeszélgettek.
Joe látta, a nő elindult a fekvőpadok felé, vagyis ahhoz az egyhez és lefeküdt, tehát ő kezdi, remek, vagyis jó. Nincs ebben semmi különös, nem baj, had csinálja, bár így tökéletes rálátása nyílt a szép idomokra, mmm.
- Te se panaszkodhatsz - felelete a kinézetre vigyorogva és bólintott. - Ne aggódj, résen leszek - mondta és várt és figyelte, hogyan dolgozik Nat.
- Ügyes vagy, jó veled edzeni - dícsérte.

Joe figyelte Natasha kemény munkáját, hát sok fickó elbújhat mögötte, az biztos. Eléggé intenzíven és határozottan edz, talán még Joe is elsprintelhet előle kétségbeesetten, hogy valaki ennyire lepipálta, najó, talán mégsem, de akkor is.
Számolta magában, hogy hol jár a nő és dicsérte is.
- Csak így tovább, gyerünk! - mondta. - Meg lesz az! - lövelte bele magát lelkesen, de, ha zavarja Dühöngőt, akkor befogja a száját és csendben szurkol neki.
- Szép teljesítmény - mondta végül és, ha a nő felkelt, akkor ő feküdt alá a súlyzóknak és egyenletes lendülettel elkezdett edzeni, emelgette a cuccot szépen... lehet húsz neki is menni fog, rég edzett már.

Joe nyomkodott lelkesen, fel-le, de valahogy érezte, hogy nem lesz meg majd a nő álltal elért szám sorozat, hiszen rég látogatta meg a kondi termet és ezért már nem volt formában.
Na nem baj, nyomjuk, mint Jani a gáon, legalább edződünk egy kicsit, az is kell, bőven ráfér.
Joe érezte, hogy megsimítják az arcát, nem tudott elfolytani egy mosolyt, szóval maradt a a mosoly és a szemkontaktus... majd érezte már, hogy nehezen megy és a cél előtt mínusz eggyel megállt, tehát Natasha nyert egy ponttal.
- Gratulálok! - mondta a padon fekve és utána felült.
- Te nyertél - vigyorgott és kedve lett volna viszonoznia egy csókkal a simítást, tetszett neki a nő az első perctől fogva, de nem merte.
Pedig amúgy tökös gyerek ő, csak most valamiért felmondta a szolgálatot.

[Akeno Hachiro - Joe Johnson]

Joe egykedvűen ment előre és lábai végül a katonai étkezdében kötöttek ki. Gyomra fájdalmasan megkordult, de amint rájött, hogy vacak kajával traktáják, rögtön lehanyatlott étvágy kedve.
Böfögött egyet.
S ezzel majdnem jól is lakott.
De azért bement.
Enni kell.
Elindult, beállt a sorba.
- Napot. Na, mi a kaja? Á ugyanaz a szar. Helyes. Adjad csak. Csak viccelek , ne vágjál fejbe, ne! Kellek a dögök ellen, tudoodddd!!!! - vigyorgott.
Elvette a kaját és leült három feka közé.
- Mi a helyzet, skacok? Unalom dög vadászat előtt, helyes. Akartok kártyázni esetleg? - de azok csak ettek.

Egyedüli túlélő, a kaszás megint lecsapott és a körülöttem lévők elhullottak, csak én maradtam. Egy istenháta mögötti bányabolygó, egy sivatagos bolygó hadjárata és most egy céges tudományos hajó, mindenhol alienek tucatjai, bizonyára majd csinálnak belőlem egy esti holofilmet, lassan már egy lapon emlegetnek Simo Hayhával vagy Hans Ulrich Rudellel.

Belépek az étkezdébe, az ételes tálcámat leteszem egy üres asztalhoz, majd leülök. Csupán bámulom az ételt, nem is vagyok igazán éhes, ez után a bevetés után igazából örülhetek hogy élek. Körülnézek, az egyik asztalnál négy néger baka eszik, az egyik kísértetiesen hasonlít egy régi barátra, aki akció közben eltűnt Ryushin. D.J. Wolf, mondta mikor találkoztunk, büntetőszázadban voltunk, ellőtték a lábunkat és felderítettünk egy összeesküvést. Aztán egy nap köddé vált, nem láttam többé a hadjárat során, így az akció közben eltűntekhez tettem.

Ez bizonyára nem lehet az a bizonyos Joe, ő halott és 6 m homok alatt pihen egy jeltelen sírban. De mi van ha mégis ő az? Teszek egy próbát, úgy teszek mintha véletlenül járnék arra és lesz ami lesz.

A maflák nem válaszolnak, de Joe vígan falatozik. Nem baj, így még jobb ez a trutyi kaja, ha csendben is van az ember, nem zavarják.
De mire fel eme lelkes falatozás? Végre itt van megint és talán bevetésre is elküldik igen ez marha jó lenne.
Nehezen élte túl a kalandot.
Ekkor ismerős alak indul el felé és ő csak úgy véletlen felpillant a zajokra és majdnem megfullad.
- Haha, kit látnak szemeim! Öreg cimbora üljé má le de azonnal vagy miszlekbe aprítalak! - kurjantja olyan hangosan vidáman, hogy a fél étkezde feléjük fordul.
- Nahátnahát.... D J Wolf akarom mondani B J - vigyorog. - Neked se ízlik ez a kaja, mi? Trágyadomb, már bocs Miszter Szakács - vihog oda az érintetnek és arrébb ül, hogy Wolf leülhessen.

- Szóval újra találkozunk? Nem láttalak hónapok óta, már azt hittem, hogy meghaltál azon a mocskos bolygón. Ha tudnád mennyi szarságon mentem át azóta és még mindig várok a tizedesi kinevezésig. Mármint egymagam leöltem már vagy másfél száz alient és kiderítettem egy összeesküvést, ezért minimum egy Bronz Csillag jár. Mond csak, mi történt veled azóta, mióta nem láttalak?

Helyet foglalok, miközben kanalazom a kaját. Nagyon érdekel Joe sztorija, hogy mi is lett vele.