Katonai Étkezde

Figyelmesen és érdeklődve hallgatta jó cimboráját katona társát és helyett adott neki.
- Á, a vezetéssel van a baj! Szard le őket, mást nem tehetsz. Maximum egy jó öreg lázadás, haha, az bevállna! Vagy sztrájk! - lelkesedik be.
- Hogy mi történt velem? A dögök majdnem elkaptak - köp ki. - Súlyos sérülésem volt és elvittek egy hajóra ott lábadoztam, aztán már marhára vártam hogy vissza kerüljek a Gatewayre egy kis nyugis környezetbe. Mindenütt kerestelek, gondolom küldetéseken loholtál azér nem láttalak. Natasha él még?

- Natasha? Hát... mielőtt a szar igazán kiborult volna a tábor lerohanása előtt, asszem láttam. Igen, határozottan láttam őt. Nem emlékszek pontosan, mert elvoltam azzal foglalva, hogy védjek egy értékes tárgyat és Hicks seggét, miközben az idegenek és a halálfejesek ránk vadásztak a csatamezőn. A küzdelem után szerintem ott láttam a túlélők közt, azóta semmi hírt nem tudok róla. - Ezzel kanalazok egyet a kajából, iszok a teának nevezett löttyből és megint beszélni kezdek
- A lázadás meg eszemben sincs, hű vagyok a Hadtesthez, bár Ryushin némileg megingott a hitem, mikor tengerészgyalogos tengerészgyalogost ölt. Tiszta őrület volt, ugyanakkor büszke vagyok magamra, hiszen egy elit katonákból álló alakulat ellen küzdöttünk és életben vagyok. Mond, nincs kedved lemenni az edzőterembe emelgetni némi súlyt? - Ezzel az üres poharat és tárcát egymásra teszem és készülök felállni, miközben várom Joe közlegény válaszát.