Fürge Kard Művelet

A Gyarmati Tengerészgyalogság művelete, melynek célja és helyszíne titkosított.

A körletedben feltűnik egy őrmester, kopogás nélkül nyit ajtót, majd elbődül olyan hangon, amit az alakulótéren szokott hallatni
- Talpra lusta csürhe, akció van, gyerünk gyerünk! 5 percen belül legyenek menetkészek és rohamtempóban az eligazítóterembe!
Ezzel magatokra hagy, de még halljátok, hogy pár ajtó még kitárul és hasonló megjegyzésekkel adja a körlet többi bakájának tudtára, hogy valami készülőben van.

A szobán 8-an osztoztok, négy emeletes ágy kap helyet, van pár szekrény, amiben személyi tárgyak kapnak helyet, meg 1-2 plakát, ami propagandaanyagnak elmegy. Az egyik ilyen képen egy macho bőrnyakú feszít két gépkarabélyával, amikből csípőből tüzel a rossz fiúkra. Egy másik szöges ellentétben van ezzel, egy díszruhában feszítő, karót nyelt fiatal srác van aki a tengerészgyalogság légi szárnyát képviselteti. Meg persze van néhány +18-as kép, amit a szoba lakói tettek ki dekorációnak. Hajnal révén (vagyis inkább ami annak felel meg itt) álmosan keltek fel az ágyból. Két ágy üres, hiszen tulajdonosai éppen éjszakai szolgálatot teljesítettek, ők bizonyára már nem is jönnek vissza aludni egyet.

Bajtársaid felkelnek az ágyból, páran csinálnak némi gyakorlatot, hogy felrázzák magukat, míg a többség gyorsan elkezdi felölteni katonaládáján heverő ruhájukat. Terepmintás nadrág, egy pár surranó, illetve egy khaki színű ing.

Az ágyamban feküdtem és azon töprengtem, hogy miként tudnék kapcsolatba lépni Edithel innen a tápláléklánc legaljáról. Noha nem fokoztak teljesen a sárga földig, őrvezetőként továbbra sincs hozzáférésem, úgy nagyából semmihez sem.
Az őrmester ordítása ébresztett a merengésből. Kezdődik újra, visza a darálóba. Gyorsan feltápászkodtam, és pár nyújtó gyakorlat után a ládámhoz mentem és felöltöztem, majd a többiekkel együtt elindultunk az eligazítóba.

Pár folyosó és a kompánia szépen felduzzad más emberekkel, végül egy kész szakasz jön létre. Az eligazítóteremben bőven jut hely, helyet foglaltok közel a kivetítőhöz. Egy százados jön elő, laptopját csatlakoztatja a kivetítőhöz, amin egyből felbukkan a tengerészgyalogság jelképe, majd rövidre rá a "Fürge Kard Művelet" és a "Csak felhatalmazott személyek számára" szavak.

A középkorú szőke százados az ajtóban frissen belépő őrmester felé néz, majd megkérdezi, hogy mindenki itt van-e. A marcona altiszt bólintással jelzi, hogy igen, a szakasz teljes létszámmal megjelent és kész a fejtágításra.
- Tengerészgyalogosok! Magukra esett az a megtisztelés, hogy részt vehetnek a műveletben, ne aggódjanak, senki sem fog cinkkoporsóban visszatérni, senki sem fog majd hiányzó végtagokkal a katkórba kerülni. - a kivetítőn egy bolygó képe jelenik meg, elsőre kopár sziklavilágnak tűnik, ahogy második és harmadik nekifutásra is. A kép rázoomol egy bizonyos koordinátára, felfedve egy katonai installáció légi felvételét. Pár hangár, egy légikikötő meg barakkok és adminisztrációs épületek pár raktárral.
- A hírszerzés szerint még a Gyarmati Háborúk idejéből visszamaradt depót láthatják, a dokumentumok szerint a háború végén ürítették ki, a hadifelszerelés itt maradt, úgy gondolván, hogy egyszer csak hasznát veszik, felesleges elvinni innen. Ahogy rájöhettek, azóta is több tonnányi ellátmány rohad ott, amikre szükségünk van. - a kivetítő archív felvételeket kezd mutatni az egyes épületekről, illetve megjelenik egy tervrajz is.
- A feladatunk birtokba venni a felszerelést és hazahozni, az utolsó töltényig elviszünk mindent. A pilóták elviszik azt a pár vasmadarat, amik itt vannak, a többiek a logisztikusokkal együtt behajózzák az ellátmányt és fegyverzetet. Harcra nem számítunk, a bolygón nincs magasabb szintű létforma, az egész szektor pedig lakatlan, bár előfordulhat, hogy a helyből azóta csempész, vagy kalóz tanya lett, ne adj isten valami istenverte fegyveres csoportosulás verte itt fel a tanyáját. Bízzunk a legjobban, de azért tartsuk szárazon a pulzárfegyvert. A fontosabb adatokat átküldjük behajózás előtt a datapedjaikra, addig is, van kérdés?

A százados végigtekint a sötét szobán, hátha valakinek fejében kérdések ütnek tanyát.

Az eligazítás tiszta és érthető. Szimpla anyag beszerzési, vagy inkább visza szerzési műveletnek tűnik ahol még egy töltény sem fog fogyni. Valamiért mégis az az érzésem hogy nem lesz ilyen egyszerű, bár ez lehet csak a megszokás miatt van miszerint itt sohasem ennyire egyszerűek a dolgok. Illetve hogy mi is ez a nagy titkolózás, vagy csak az én fejembe tűnik túlzásnak. Na mindegy lehet csak én csinálok elefántot a bolhából.

- Nincs kérdés? Remek, reggeli után felszerelkezni és 08:00-kor standard földi órakor találkozó a 3-as dokkban a U.S.S. Martyr nevű hajónál. Egyenek, olvassák el a datapadra küldött anyagot és ne késsenek. A műveletet Aaron őrmester fogja személyesen vezetni, pár hét és viszontláthatjuk egymást, most pedig lelépni! - a végszóra 25 fő áll fel és indul kifelé. A folyosón máris lehet hallani a diskurálást.

A reggeli során elfogyasztod a fejadagot, miközben a kantinban máris több tucat katona jelent meg, vagy már készül távozni. Miután befejezted az evést, elindulsz bajtársaiddal felszerelést rekvirálni. Az szolgálatot adó baka egy papírt nyújt ad át, mutatva hol és mit írj alá, jelezve, hogy átvetted a kincstári felszerelést. Mindeközben a pulton át hozzád tol egy M39-es gépfegyvert szabvány tárral, semmiféle kiegészítővel, egy VP70-est, egy M3-as páncélt M10-es sisakkal, amin ott virít a kamera. Szabvány TNR váll-lámpa, illetve egy karra helyezhető PDT.

-Muníciót arra vételezhet, továbbá az EÜ készlet meg ott van - mutatva az irányt, már nem is foglalkozik veled, hanem a következő delikvenssel bonyolítja le az "üzletet".

//írd le, hogy mennyi tárat viszel és az EÜ csomaghoz mit veszel, illetve hozol-e gránátot és milyenfélét. Ha akarod átugorhatjuk a behajózást, az utat és egyből a helyszínen kezdhetsz a következő posztban//

Reggel szokatlanul izgatottan ébredtem, annak tudtam be hogy végre újra terepre indulhatok. Gyorsan bedobtam a reggelimet közben pedig alaposan áttanulmányoztam a kapott adatokat. Elsősorban az alaprajzokat és a gyülekezési pontokat próbáltam memorizálni. Ezután közösen indultunk felszerelkezni. Gyorsan túlestünk a bürokrácián és átvettem a felszerelést.
Kisebb csalódást okozott hogy nem az Enfield SA80-at kaptam, de a a csalódás miatt kárpótolt a szokotthoz képest jobb M3-as páncél. Az EÜ készletembe kötszert, sebfertőtlenítőt, érszorítót, és fájdalom csillapítót vételezek. Magamhoz veszek még egy repesz és egy napalm gránátot. Mindent szépen elrendezek a helyén majd egy nagy sóhajtás után elindulok a gép felé.

//ugorhatunk//

A behajózás zökkenőmentesen megy le. Az utat fagyasztás nélkül vészelitek át, a szokásos foglalkozásokkal ütitek el az időt: hasztalan őrjáratok, edzés, illetve szabadidős foglalkozás. A szakaszt Aaron őrmester vezeti, az altiszt bár már túl van pár éles bevetésen, de nem mondható veteránnak. A szakasz többi tagja sem az a kimondott frontharcos, többségben pár éves regruták, a harci teljesítmény nem veri a plafont, de nem is van padlón. A morál hasonló, sanszosan nem kerül sor összecsapásra, de nem is járnak majd előléptetések és plecsnik.

Aztán eljön a várva vár pillanat, a hangszórók felreccsennek, az őrmester jelentkezik be.
- Figyelem, minden katona AZONNAL jelenjen meg a hangárnál teljes menetfelszerelésben, hölgyeim, megérkeztünk - még párszor megismétli magát, majd ujra némaság uralkodik, legalábbis amíg a vasalt csizmák kopogása meg nem töri ezt, ami köré katonák beszéde társul.

A küldetéshez kapcsolódó kezdeti izgalmam gyorsan alábbhagyott az úton. Mint kiderül ez az egész bevetés maga a középszerűség. Itt semmi kiemelkedő sincs, mindenki teljesen átlagos katona akik láttak már egy kis harcot, de azért nem annyira hogy bárkinek is legyen egy jó storyja. Az egész út unott szöszmötöléssel tellt. Kártyázás, olvasás edzés. Nem volt meg a régi harc elötti izgalom, mindenki tudta hogy szimplán lemegyünk bepakolunk pár dobozt és haza. Dögunalom.
Mikor megszólaltak a hangszórók mindenki nagy mormogás közepette komótosan abba hagyta amit csinált. Felkaptuk a menetfelszerelésünket és elindultunk a hangárba. Mindenki csak túl akart esni az egész műveleten és újra otthon lenni.

//4 tárat vittem magammal elfelejtettem írni//

Két pilóta tőletek függetlenül fog bolygót érni, ők egy CS-14 Briareost irányítanak, aminek konténerei üresen tátonganak, de remélhetőleg ellátmánnyal tele térnek vissza. További két TT-86 várja a bevetést, míg a katonák zöme, akik az operatív munkát végzik, vagyis ti pedig egy ismeretlen típusba szálltok be. A feladat rutin munka: először a gyalogok biztosítják a terepet, aztán védelmi állást kialakítva kezdik el a berakodást. A művelet 24 órán belül véget ér, már ha nem lép fel komplikáció, ami miatt tovább kellene itt rostokolni.

Elhelyezkedsz az egyik székben, bekötöd magad és készülsz, hogy orbitális pályáról zuhany alá, mintha egy futurisztikus hullámvasúton utaznál, azzal a különbséggel, hogyha lyuk keletkezne a gépen, akkor belülről égtek ki.
- Figyelem, itt a pilóta beszél! Két percen belül megkezdjük a kirepülést, ellenőrizzék, hogy be vannak kötve, a fegyverek nincsenek kibiztosítva és mindent rögzítettek - reccsen egy hangszóró, majd egy ismétlést követően elhallgat.
- Mond haver, izgulsz? Mert én egy kicsit majrézok, egy kezemen megtudom számolni hányszor voltam ledobva, az első alkalommal halálfélelmem volt. - fordul feléd a melletted ülő barna hajú srác, aki 25 év körüli lehet, a sisakján a "Steve Koorland" címke szerepel, a rendfokozata pedig közlegény.

Mikor elkezdtük a beszállást kicsit furcsálltam hogy nem ismerten fel a típust. Ennyi ideig ültem volna a fogdába? Na mindegy. Becsatoltam magam a székbe és próbáltam összegyűjteni a gondolataimat.
Először a menet tervet idéztemfel. Biztosítás, pakolás, aztán indulás haza. Rutin. Majd az épületek alaprajzit próbáltam újra magam elé képzelni, mikor valaki kizökkentett.
- Mond haver, izgulsz? Mert én egy kicsit majrézok, egy kezemen megtudom számolni hányszor voltam ledobva, az első alkalommal halálfélelmem volt.
A srác nem lehett idősebb mint én, biztos csak a szimpla nyugtató beszélgetésre volt szüksége. Tudom milyen, az első ugrásnál én is féltem.
- Ne aggódj pajtás, jó buli lesz. Gyorsan leérünk utánna biztosítjuk ezt a porfészket, és mire leszáll az éj már hazafelé is tartunk. Nem lesz baj.
Ha nem akar tovább csevegni hátra dőlök és várom hogy induljunk végre.

-Ja, reménykedjünk, hogy nem fog semmi sem várni ránk, mármint semmi élő. Egyébként új vagyok itt, egyenesen a Ryushiról helyeztek át, hallottál róla? Elégé nagy szartornádó volt az egész, nekem elhiheted, de legalább átestem a tűzkeresztségen. - miközben beszél, már megindult a kihajózás és eszméletlen sebességben léptek be a bolygó légkörébe.

Egyből érezhető ennek hatása, a székedbe préselődsz, a füled kezd bedugulni, ami egy-egy nyelés után kitisztul, mindeközben mintha a gyomrod helyén egy nagy üresség lenne, amin át szabadon áramlik a levegő. A szívverésed felgyorsul és bár sejted, hogy nem lesz semmi baj, a tudatod mélyén látni véled, ahogy lángcsóvaként kenődtök fel egy sziklára, hogy majd a roncs és a tetemek szétszóródjanak  nagy semmiben.

- Rendben van lányok, nagyjából fél óra múlva bolygót érünk, azt akarom, hogy az első raj biztosítsa az LZ-t, a második és harmadik raj pedig átkutatja az épületeket. Ha olvasták a a bolygó leírását, tudhatják, hogy a levegő elviselhető, bár a nagyobb gravitáció miatt nehezebben tudnak mozogni. Helyi flóra és fauna lényegében nincs, legalábbis semmi jelentős. - szólal meg az őrmester és te már tudod is mi lesz a dolgod, mint a 3. raj katonája.

Ryushi. Halottam már a bolygóról, Edith említette még egyszer hogy azért nem tudunk találkozni mert oda kell utazni. Biztos érdekes dolgok történtek ott ha a hírszerzést is ennyire érdekelte.
Éppen mikor elkezdtem volna faggatni a srácot amikor be  értünk a légkörbe. Azonal belepréselődtem az ülésbe és éreztem ahogy a gyomrom nekiáll liftezni. A szemem előtt leperegtek ahogy a légkörbe darabokra szakadunk valami laza csavar miatt. "Készülj a legrosszabbra, reméld a legjobbat". Mindíg is ezt ismételgettem magamba bevetések előtt, ha már elfogadtad a legrosszabbat nem érhet meglepetés. Még a kiképzésen tanították.
De koncentráljunk most a fontos dolgokra. Ez a Koorland érdekes dolgokat mesélhet nekem majd a Ryushin történtekről, ki kell faggatnom mihelyt lesz időm.
Mikor leszállunk azonnal csőre töltök és a bolygó nagy gravitációjával küzdve megindulok a 3. rajal átkutatni az első épületet. Óvatosan benézek minden sarokba és próbálok mindenre figyelni.

A gép landol, ti pedig amint kihámozzátok magatokat az ülésből máris hozzáláttok a biztosításhoz. Az első raj emberei védőállást vesznek fel a vasmadár körül. Míg a másik két raj két különböző épület takarásába fut. Sprintelsz, ahogy csak tudsz, a hideg levegő az arcodba vág, miközben kavicsok roppannak a csizmáid alatt. A rajt vezető tizedes beveti magát a ház oldalához, ahová lapul, rögtön utána érkezik meg a raj nehézfegyverese, egy M41AE2 pulzárfegyvert cipelő férfi.

Nagyban kiszolgáltatott helyzetben vagytok, hiszen amíg nem vagytok takarásban, addig 360 fokban bárhol eltalálhat téged egy mázlista lövész. Éppen ezért a katonák még véletlenül sem próbálnak tömörülni, de eleddig nem történt semmi. Bevágódsz az épület takarásába, majd rögtön utána a raj mozgásdetektoros embere, Koorland.

- 2. és 3. raj! Kezdjék meg a behatolást! Ellenőrizzék az épületeket, csak szép óvatosan, nem kell kapkodni, ráérünk. - reccsen a headset, majd az őrmester a 3. raj sávjára áll le, hiszen amit mond, az csak rátok vonatkozik. - Ha a tervrajz hiteles, akkor maguk éppen az egykori parancsnoki épületnél vannak, a földszinten van a generátor, ami energiával látja el a telepet, aktiválják és az emeleti terem megfigyelőrészlegét biztosítsák! - majd a headset elnémul.

A tizedes nem késlekedik, int Koorlandnak, hogy jöjjön előre és használja az M314-es mozgásérzékelőt. A kis képernyőn nem jelenik meg semmi, elvben tehát senki sincs bent, legalábbis senki, ami mozogna. Az ajtó csukva van, egy határozott rúgással azonban ez megoldódna. A rajparancsnok int neked, hogy készülj, mert te leszel az első, amint berúgta az ajtót. Az adrenalin elkezd nőni a testedben, ha a tervrajzok nem hazudtak, akkor egy nyílegyenes folyosóra jutsz majd be, ahol 3-3 oldalajtó kap helyet, a generátor a jobb 2. ajtó mögött lesz, a lépcső az emeletre pedig a folyosó végén.

A hajó nagy zökkenéssel földet ért. Kicsatoltam magam a székből majd gyorsan ellenőriztem a felszerelésemet aztán már meg is indultunk. Mikor elkezdtem az épületek felé futni, akkor kezdtem csak érezni a bolygó magas gravitációját. A megszokottól eltérő volt de nem okozott hatalmas gondot. A sprint után bevágódtam a fal mellé. Koorland pont mellé érkezett, jó is lesz magam melett tudni, nehogy valami baja legyen.
- Ha a tervrajz hiteles, akkor maguk éppen az egykori parancsnoki épületnél vannak, a földszinten van a generátor, ami energiával látja el a telepet, aktiválják és az emeleti terem megfigyelőrészlegét biztosítsák!
Nagyon jó, a fő épület. Nem akartam volna a helyi raktárat vagy a klotyót átkutatni. Koorland jelzett hogy a mozgásérzékelő tiszta. A rajparancsnok jelezte h én megyek be az ajtón. Hála égnek nem az Enfieldemet kaptam az M39es rövid csöve sokkal jobb épület harcra és zárt helyekre. Ahogy beszakad az ajtó fedezékből gyorsan ellenőrzöm a folyosót illetve hogy az ajtók csukva vannak e, és hogy nem a látszódik az ajtók alatt valami mozgás ha ez lehetséges. Jobbra az első ajtón megyek majd be, ellenőrzöm aztán a balt. Ha mind kettő tiszta jöhet a második jobbról, azaz a generátor szoba.

Az ajtó akadálymentesen megadta magát, a pillanat tört része alatt benyomulsz, géppisztolyodat készen tartva csekkolod le a terepet. A raj többi tagjai is benyomul, közösen fésülitek át az alsó szintet, ám semmit se találtok. Az egyik terembe beérve Koorland érzékelője jelezni kezd. A sötétség miatt nem látni semmit, a lámpádat kell felcsuknod, de bármi is legyen itt, határozottan közeledik és hallod a mozgását. A célpont előtted néhány méterre kell, hogy legyen, de ott csak asztalokat és felpakolt dobozokat látni, a nagy lomhalmaz tökéletes takarást biztosít.

Eddig minden simán ment. Majdnem az összes szoba üres volt. Kivéve egy. Amikor benyomultunk csak lomokat láttunk de Koorland mozgásdetektora azonnal sikítani kezdett.
Azonnal felemeltem a kezem, ezzel a többieknek jelezve hogy megállj, és hogy vegyenek fel védekező pozíciót, lehet hogy csak valami ismeretlen bolygón őshonos élőlény, de nem akarok kockáztatni.
Ha tovább közeledik kivárjuk, közben ha van a plafonon vagy falakon lévő szellőző nyílásokra koncentrálok.
Ha megtorpan a lomok mögött akkor én jobbról kerülök Koorlandal míg kettő másik katona balról, és reméljük hogy be tudjuk keríteni bármi is legyen ott.

A jel forrása egyre közelebb és közelebb jön hozzád. Csupán Koorland van melletted, a többiek egy másik szobát csekkolnak le. A fegyveredet a célra tartod, de hiába figyeled a terepet, nem látsz senkit és semmit. Aztán bajtársad felordít: - Ott van, láttam!
A csendet lövések zajai verik fel, több doboz és szekrény kap találatot, miközben kilyuggatott papirosok szállnak a magasba. Bajtársad alacsonyra célzott, de határozottan eltalált valamit, mert valami hangosan eldől, magával rántva a sötétben egy szekrényt.
- Mi az istenverése volt ez? Jelentést! - reccsen a headset, az altiszt ugyanis a sisakkamerák képeit hiába nézi, ott csak sötétség honol.

Feszülten hallgattam ahogy Koorland mozgásérzékelője egyre gyorsabban sípol ezzel jelezve hogy az a valami közeledik felénk. De akár hogy is figyeltem, még a lámpám fényében sem láttam semmit sem.
És akkor kiáltás.
Ott van, láttam! - Koorlandot hallottam majd a fegyverét. Mire odanéztem már abba is hagyta. Minden felé papírok szálltak a levegőbe, de a feldőlt szekrény alatt mintha valami kost mozogna. Koorland eltalálhatott valamit.
Egy pillanatra összenéztünk majd a fegyvert magunk előtt tartva elindultunk a feldőlt szekrény felé. A rádióban az altiszt hangját halotuk de intettem Koorlandnak hogy haladjunk tovább a cél felé. Ha az ott ellenség és még él intézzük el gyorsan, majd utánna jelentjük.
Egytértően bólintott és haladtunk tovább a szekrény felé. Fegyvert előre szegezve lámpával világítva.

Társad követett, óvatosan teszitek meg azt a pár lépést a zaj irányába, zaj, mert bármi is kapott találatot elég nagy zajt csap. A lámpáitok fényébe egy humanoid alak kerül, testét fém fedi és csak jóindulattal hasonlít emberre. Találatot kapott testéből furcsa anyag szivárog.
- Bassza meg, ez egy robot. Biztos akkor aktiválódott, mikor beléptünk. Ami azt jelenti, hogy ha még vannak máshol is, akkor bezavarhatnak a mozgásérzékelőknél. - állapítja meg Koorland.

Valóban, a leterített teremtmény egy nagyjából embert mímelő robot, elég alacsony típus, aminek testéből több helyen is folyik a kenőanyag. Fatális "sebei" miatt hamarosan leáll, bár őt még fel lehet támasztani, ha a technikusok kezelésbe veszik, de sanszosan inkább kerül a roncstelepre. Hamarosan világosság lepi be a szobát, a tizedesék teljesítették az objektíva első felét. Ettől függetlenül az őrmester még nem kapott választ, ahogy a tizedesnek is jelenteni kell mi is volt itt, bár sanszosan addigra már idefutnak megnézni mi történt.

Amint közelebb értünk biztossá vállt mire is lőtt a társam. Egy öreg, elég groteszken kinéző robot kallódott a sok ócskaság között. Ezt Koorland tömören össze is foglalta.
- Bassza meg, ez egy robot. Biztos akkor aktiválódott, mikor beléptünk. Ami azt jelenti, hogy ha még vannak máshol is, akkor bezavarhatnak a mozgásérzékelőknél.
Jól mondja a srác azonnal jelenteni is kell hogy a többiek is fel legyenek készülve.
- Uram itt Drake. Belefutottunk régi robotba és ez volt a fegyver használat oka. Kérem jelezzék a többi csapatnak  hogy ezek a bolond robotok zaarhatják a mozgásérzékelőket. A robotot eltaláltuk de kis segítséggel még lehet információt kinyerni belőle. Drake vége.
Amint befejeztem a jelentést odamegyek a robothoz és megnézem tudok e még valamit rajta segíteni és ha nem akkor ki tudok e nyerni valami információt még belőle.

- Hagyják a konzervet, majd ha lesz időnk megnézzük újra szolgálatba lehet-e állítani, a telep biztosítása prioritást élvez. - érkezik Aaron őrmester ukáza. Mindeközben a tizedesnek és társának is sikerült elmagyarázni mi történt.

Mivel a földszint immáron biztosítva van, marad az emelet. Ezt gond nélkül fésülitek át, az egykori parancsnokság vezérlőtermében belátni a katonai installációt, már ahol a kamerák nem krepáltak be. Úgy tűnik az a cirka 30 év nem okozott komolyabb gondot, az égőtestek fényt szórnak, a fűtés bekapcsol, a gépek beindulnak. Az őrmester a parancsnokságát a hajóból ide teszi át.

- Jól van, úgy tűnik és látszik hosszú ideje mi vagyunk itt az elsők. Henrikson tizedes és James közlegény menjenek és segítsenek a rakodásban a raktárnál. Koorland és Drake irány a barakk, azt még nem fésülték át. Ha találnak valami hasznosat, jelentsék.

Amikor Aaron őrmester megérkezett éppen a robot melett térdeltem.
- Hagyják a konzervet, majd ha lesz időnk megnézzük újra szolgálatba lehet-e állítani, a telep biztosítása prioritást élvez.
-Igen is Uram. - Gyorsan talpra ugrottam és vártam a következő parancsot.
- Jól van, úgy tűnik és látszik hosszú ideje mi vagyunk itt az elsők. Henrikson tizedes és James közlegény menjenek és segítsenek a rakodásban a raktárnál. Koorland és Drake irány a barakk, azt még nem fésülték át. Ha találnak valami hasznosat, jelentsék
-Értettük Uram. - Koorland és én már úton is voltunk. Gyorsan oda siettünk a barakk bejáratához majd egy erős rúgással beszakítottam az ajtót és behatoltunk.

Az ajtó tokostul szakadt be, a mozgásdetektor nem jelez semmit, így nyugodtan behatolhattok, nem mintha mások találtak volna valami ellenségest. A barakk magába ölel jó pár lakórészt, egy kantint és egy fogdát egy fegyverlerakattal együtt. Az épületben még hideg van, a fűtés csak nemrég kapcsolt be, a szellőztető rendszer is beindult, így a dohos szag helyére idővel friss kerül. Ha már levegő, valami irtózatosan büdös szag terjeng, a helyét nem tudjátok behatárolni, de a fogda felé egyre erősebb, de lehet, hogy a kantinból jön, talán megrohadt ételekről lenne szó?

Nem volt nehéz átjutni a régi ajtón. Gyorsan behatoltunk és védekező pozíciót vettünk fel amíg Koorland a mozgásdetektorral babrált. Pár pillanat múlva jelzett hogy nincs semmi ami problémát jelenthet.
- Jólvan, fésüljük át a helyet hátha van itt valami érdekes.
Koorland aki kicsivel előttem egy folyosó fintorogva fordult felém.
- Szerintem erre kezdjünk, valami irtozatos bűz terjeng innen. Biztos akarok lenni benne hogy nem valami sohasem látott szörnyűség fészke felé tartunk.
Mire végigmondta mellé értem.
- A fenébe is, ez tényleg kurva büdös. Jól van nézzük meg. Úgy érzem hogy a kantin és a cellák felől jön. Kezdjük a kantinba utánna pedig átmegyünk a cellák felé. Indulás.
Elindulunk a kanton felé, én megyek előre Koorland fedezi a hátamat. A lámpáinkal világítunk magunk előtt, átvizsgáljuk a kantint és ha üres tovább haladunk a cellák felé.

A kantin, ami jobb napok idején akár egy egész századot betudott fogadni kihalt. A jó 30 éve üresen álló hely árasztja magából a kihaltságot, pusztulást. Egyes kiaggatott papírok már megsárgultak, a por különös módon néhány asztalnál nincs jelen. Eldobált konzervdobozokat találni néhány helyen, melyeken ott a gyártás helye és ideje. Van itt a Földről származó marhahús 2160-ból, rnyth husi a Cygni rendszer egy planétájáról pontosan 2172-ből és így tovább a legfrissebb dátumok 2194/95-ösök.

- Drake, ezt figyu! Az éléskamra dugig van rakva! A hűtőkamrában is van pár többnyire egész rynth, meg egyéb jószág, ahhoz képest milyen régiek, elég jól néznek ki. - te magad is szemügyre veszed a helyet és valóban, az éléskamra roskadozik a tartósított kajától. Azonban a bűz nem innen jött, mindeközben kintről zajok szűrődnek be, jelezve, hogy a rakodógépek landoltak és kezdetét veheti a munka.

- Drake és Koorland! Találtak valamit, hogy eddig vacakolnak, vagy az adófizetők pénzét lopják?

Kaja a kaja raktárban, valamiért nem tudta felkelteni a figyelmemet annyira mint Koorlandnak. Jobban foglalkoztatott a gondolat hogy egy helyen, ahol semmi sem romlott, mi áraszthat ilyen szörnyű szagot.
A rádió ekkor szólalt meg.
[color=#ff9900]- Drake és Koorland! Találtak valamit, hogy eddig vacakolnak, vagy az adófizetők pénzét lopják?
- Uram. Nagymennyiségű tartósított élelmiszert találtunk. Minden jó állapotban van, ennek ellenére valami szörnyű bűz terjeng az épületben. Engedélyt kérek a terület átfésülésére. Ez a bűz azt jelentheti hogy valami megdöglött it nem rég. És ami megölte veszélyt jelenthet.
Ha megkapom az engedélyt tovább indulunk a cellák felé.

A válasz... semmi? Valami miatt a csatorna zavaros, statikus recsegés, illetve eltorzult hangok, talán vették a jelentésedet, talán nem. Koorland hasonló problémákba futott. Talán valami itt leárnyékol, vagy csődöt mondott a felszerelésetek. Bár elég furcsa, hogy pár pillanattal ezelőtt még Aaron szólt hozzátok.

A csend szinte vágható, miközben orrotokba tolul az a bűz, amit a légkeringető még nem oszlatott el. Majd egyszer csak az áram megszűnik, hirtelen a sötétben találjátok magatokat.

Semmi válasz. Ez nem jó, Koorlandra pillantok de látom ő is teljesen tanácstalan. Remélem azért a mozgásérzékelője még müködik.
Ebben a pillanatban ment el az áram és borított be minket a sötétség. Azonnal felkapcsolom a lámpámat, szinte egyszerre Koorlandal akin sajnos nagyon látszik hogy megrémítette a szituáció. Sajnos a dög szag egyre erősebben terjeng ami csak fokozza a hangulatunkat. Koorland vállára teszem a kezem és megpróbálom kicsit megnyugtatni.
- Nyugi pajtás biztos csak kint elbaszták a generátort. Azonnal induljunk kifelé és bármit is látsz lőj rá, akár csak egy kis villanást is, még ha igazán nem is látod h lenne ott valami de ha mozgást látsz, lőj.
Biccentett és el is indult, remélem jobban emlékszik a kifelé vezető útra mint én. Bár nekem még csak nem is ez motoszkált a fejemben. Engem sokkal jobban aggasztott a cellák felől terjengő bűz, amit félelmem szerint megnyúzott és felaggatott hullák árasztottak, és hogy ami ett tette az pont ebben az épületben vadászik...És ránk.

A sötét folyosókon haladva csak a csizmátok felverte zaj hallatszódig, ekkora csendben szinte már hallani a saját szívverésed. A mozgásérzékelő bekrepált, bármi is történt, az minden elektronikus cuccot érintett. Kintről zajokat hallani, ismerős, nagyon ismerős... megvan! Ezek lőfegyverek elmosódott hangjai, támadás alatt lennétek?

A feltételezett kijárat felé rohantok, egy elágazásnál megálltok, hogy eldöntsétek melyik is a kiút. Éppen a legénységi lakókörleteknél vagytok, balra és jobbra szobákra nyíló ajtók vannak a folyosón. A sötétség annyira masszív, hogy vágni lehetne, a lámpáitok fénye nem ér a folyosó egyik végéből a másikba. Léptek zaját hallani. Néhányan berohantak az épületbe, a fegyverdörgés hangosabb lesz, ahogy itt sütik el. Akárkik is jöttek be, azok tovább futottak, majd új belépők érkeznek, lassan, komótosan lépkednek. Koorland légzése felgyorsul, rápillantasz és látod, hogy gyakran pislog, a szája szélét rágja.