Név: Vincent Charles
Becenév: Vincent
Rang: Közlegény
Születési hely: Egyesült Amerika, New York
Születési idő: 2180. November. 28.
Apa neve: Johnny Charles
Anya neve: Mary Charles
Foglalkozás, vagy volt foglalkozás: Harcművészet oktató, CMC katona
Külső jellemzők: 192cm magas, barna haj, tetoválás a bal kezén.
Belső jellemzők: Nyugodt, humoros természetű, alaposan átgondolja még mielőtt cselekszik.
Felszerelés és birtokolt dolgok: m4, golyóálló mellény, túlélőkés, tiszti pisztoly 3 tárral.
Egy jómódú családba születtem 2180 November 28-án New Yorkban. Apukám rendőr volt, anyukám mentős. Én beálltam az CMC katonasághoz. Nagyon kemény edzések voltak, lőgyakorlat és a többi. Amikor a xenok megtámadták az embereket, megölték anyukámat.
A katonaságban az első küldetésem: megtisztítani a várost a xenoktól. A bázisunkból 13db csapatszállító gurult ki, én rajta ültem az egyiken. Majd 5 percel később 3 nehéz és 5 könnyű tank is csatlakozott hozzánk. Megérkeztünk. Dél körül jár az idő. Az egyik utcából hangos sziszegések hallattszódtak ki. Ettől a hangtól kirázott a hideg. Beálltam a „2. sorba” [ előttem is voltak emberek, de nem sok. ] 2 runner kiugrott a sötét utcából, de azokat még ugrás közben szitává lőtték, a katonák azt hitték, hogy ennyi volt. Azonban még 4 drone jött ki az utcából. De én a tizedesünk fölött a 2. emeleti ablakban megláttam egy másik xenot, ő kinézte magának a tizedest. Elkezdtem kilőni a lábát, azt el is találtam, leszakadt neki és leeset, majd a fejét kezdtem el lőni. Meghalt. A tizedes halkan azt mormogta, hogy köszönöm. Majd vissza mentem a helyemre, és elkezdtem lőni a dronokat. De mire oda értem 3 meghalt és a maradék 1-nek meg hiányzik a lába, később az is meghalt.
A tizedestől vártuk a parancsot, hogy bemegyünk-e vagy nem.
- elfoglalni az utcákat – mondta a tizedes. Ez annyik jelentet , hogy bemegyünk és megvárjuk amíg elrobognak a járművek.
- te és a másik 2, ti mentek oda - majd egy romos épületre mutatott.
Volt velünk egy mesterlövész és egy másik katona.
A ház 2 emeletes volt, a lépcső nyikorgot mikor felmentünk.
A mesterlövész felment a ház tetejére, onnan jól belehetett látni az egész területet.
Én lent maradtam. Volt egy furcsa érzésem, hogy valami szar dolog fog történni. Úgy is lett. Beszakadt allatam a talaj, egy pincébe érkeztem, nagyon sötét volt és dohos szaga van. A sötétben 1 árnyékot láttam mozogni, majd beszartam hogy mi lehet az. Bekapcsoltam a sisaklámpámat, és kerestem azt ami mozog. Megláttam egy lépcsőt. A fegyveremet előkészítettem és szépen hátrálni kezdtem a lépcső felé. Majd megláttam mi volt az. Kár volt így beszarnom. Hiszen csak egy kislány.
Azt mondta a kislány: - Apukámat, és anyukámat elvitték a mumusok. Nagyon hiányoznak. - közben pityerget. Szív szorító látvány volt. Vagyis lett volna ha ne láttam volna én már ilyet.
Szólok a a tizedesnek a rádiómon keresztül.: - Tizedes találtam egy kislányt. A szűleit elvitték a „mumusok” gondolom azok a xenok voltak. Van itt egy juk, belőle ember hangok, és sziszegések halaltszanak. Megnézem?-
-Az istenit Vincent, takarodjanak onnan, maguk egy alien fészek tetején űlnek, szóljón a társainak is, a kislányt vigyék magukkal.- Szólt a válasz.
Berobantottam az alagútat, hogy ne legyen semmi probléma.
Majd felmegyek szólok a társam nak, azonban az nem reagál rá.
- Talán meghalt? Vagy egy arctámadó vette igénybe? - Gondoltam.
Megfogtam a vállát és eldőlt. Az ablakon egy xeno mászott fel, már csak pár méter választotta el az ablakból. Szerencsére még ép hogy letudtam lőni. A kislány felsikiltot. Hátra fordulok, mire meglátom, hogy elvan vágva a nyaka. Ez nagyon profi munka. Felszólok a rádiómon keresztül a Mester lövésznek. De ő nem válaszól. A kislányt leküldöm a katonákhoz. Azonban nem akart lemenni. Felviszem egy darabig, majd otthagyom a lépcsőn, hogy várjon meg. Óvatosan felmegyek, majd meglátom hogy semmi baja sincs a katonának.
- Bocsi, hívtatok? Talán elromlott a rádióm.- Mondta
Ekkor valami kék plazma csóva, szétrobbantotta a katonát. A lefutok, a kislányt felveszem.
Lemegyek szólni a többi katonának, hogy itt van ez a valami. Mármint szólnák nekik, ha nem lenne mint felkötözve, és lenyúzva. Most hogy őszinte legyek, majd beszartam. Vajon jó volt nyílt terepre menni? Hát nem, vagy mégis? Egy alien horda lépet ki a ház ajtaján amibe bent voltunk, talán találtak egy másik kiutat. Amint kijöttek egy emberszerű lény, felkapott majd eldobott, a láynt nem bántotta, elővett egy lándzsát, és nekirontott az alien hordának. Annyira elvoltak foglalva egymással, hogy én és a kislány megtudtunk lógni. Átmentem a másik utcába, ahól túlélőket kerestünk. Megláttunk egy vezértankot, a tank üres volt. Vallamit hallotunk, egy rádiót, a rádió szagatott csak annyit tudtunk kiszűrni, hogy sokan vannak és visszavonulás az erdőbe. Meghallottunk még valamit, ez ember hang volt, a zászlóst találtuk meg, a romok alatt volt beterítve. Azt mondta nekünk, hogy :
- Sokan voltak. Az erdőbe menekültünk. Az erdőt megtudod találni, hisz messze sincs. Csak kövest a láctaplnyomokat. - És meghalt.
Lánnyal követük a nyomokat. Be értünk egy erdőbe, még ép hogy útól tudtam érni őket. A küldetés sikertelen volt. De legalább megmentettünk egy kislányt.
Becenév: Vincent
Rang: Közlegény
Születési hely: Egyesült Amerika, New York
Születési idő: 2180. November. 28.
Apa neve: Johnny Charles
Anya neve: Mary Charles
Foglalkozás, vagy volt foglalkozás: Harcművészet oktató, CMC katona
Külső jellemzők: 192cm magas, barna haj, tetoválás a bal kezén.
Belső jellemzők: Nyugodt, humoros természetű, alaposan átgondolja még mielőtt cselekszik.
Felszerelés és birtokolt dolgok: m4, golyóálló mellény, túlélőkés, tiszti pisztoly 3 tárral.
Egy jómódú családba születtem 2180 November 28-án New Yorkban. Apukám rendőr volt, anyukám mentős. Én beálltam az CMC katonasághoz. Nagyon kemény edzések voltak, lőgyakorlat és a többi. Amikor a xenok megtámadták az embereket, megölték anyukámat.
A katonaságban az első küldetésem: megtisztítani a várost a xenoktól. A bázisunkból 13db csapatszállító gurult ki, én rajta ültem az egyiken. Majd 5 percel később 3 nehéz és 5 könnyű tank is csatlakozott hozzánk. Megérkeztünk. Dél körül jár az idő. Az egyik utcából hangos sziszegések hallattszódtak ki. Ettől a hangtól kirázott a hideg. Beálltam a „2. sorba” [ előttem is voltak emberek, de nem sok. ] 2 runner kiugrott a sötét utcából, de azokat még ugrás közben szitává lőtték, a katonák azt hitték, hogy ennyi volt. Azonban még 4 drone jött ki az utcából. De én a tizedesünk fölött a 2. emeleti ablakban megláttam egy másik xenot, ő kinézte magának a tizedest. Elkezdtem kilőni a lábát, azt el is találtam, leszakadt neki és leeset, majd a fejét kezdtem el lőni. Meghalt. A tizedes halkan azt mormogta, hogy köszönöm. Majd vissza mentem a helyemre, és elkezdtem lőni a dronokat. De mire oda értem 3 meghalt és a maradék 1-nek meg hiányzik a lába, később az is meghalt.
A tizedestől vártuk a parancsot, hogy bemegyünk-e vagy nem.
- elfoglalni az utcákat – mondta a tizedes. Ez annyik jelentet , hogy bemegyünk és megvárjuk amíg elrobognak a járművek.
- te és a másik 2, ti mentek oda - majd egy romos épületre mutatott.
Volt velünk egy mesterlövész és egy másik katona.
A ház 2 emeletes volt, a lépcső nyikorgot mikor felmentünk.
A mesterlövész felment a ház tetejére, onnan jól belehetett látni az egész területet.
Én lent maradtam. Volt egy furcsa érzésem, hogy valami szar dolog fog történni. Úgy is lett. Beszakadt allatam a talaj, egy pincébe érkeztem, nagyon sötét volt és dohos szaga van. A sötétben 1 árnyékot láttam mozogni, majd beszartam hogy mi lehet az. Bekapcsoltam a sisaklámpámat, és kerestem azt ami mozog. Megláttam egy lépcsőt. A fegyveremet előkészítettem és szépen hátrálni kezdtem a lépcső felé. Majd megláttam mi volt az. Kár volt így beszarnom. Hiszen csak egy kislány.
Azt mondta a kislány: - Apukámat, és anyukámat elvitték a mumusok. Nagyon hiányoznak. - közben pityerget. Szív szorító látvány volt. Vagyis lett volna ha ne láttam volna én már ilyet.
Szólok a a tizedesnek a rádiómon keresztül.: - Tizedes találtam egy kislányt. A szűleit elvitték a „mumusok” gondolom azok a xenok voltak. Van itt egy juk, belőle ember hangok, és sziszegések halaltszanak. Megnézem?-
-Az istenit Vincent, takarodjanak onnan, maguk egy alien fészek tetején űlnek, szóljón a társainak is, a kislányt vigyék magukkal.- Szólt a válasz.
Berobantottam az alagútat, hogy ne legyen semmi probléma.
Majd felmegyek szólok a társam nak, azonban az nem reagál rá.
- Talán meghalt? Vagy egy arctámadó vette igénybe? - Gondoltam.
Megfogtam a vállát és eldőlt. Az ablakon egy xeno mászott fel, már csak pár méter választotta el az ablakból. Szerencsére még ép hogy letudtam lőni. A kislány felsikiltot. Hátra fordulok, mire meglátom, hogy elvan vágva a nyaka. Ez nagyon profi munka. Felszólok a rádiómon keresztül a Mester lövésznek. De ő nem válaszól. A kislányt leküldöm a katonákhoz. Azonban nem akart lemenni. Felviszem egy darabig, majd otthagyom a lépcsőn, hogy várjon meg. Óvatosan felmegyek, majd meglátom hogy semmi baja sincs a katonának.
- Bocsi, hívtatok? Talán elromlott a rádióm.- Mondta
Ekkor valami kék plazma csóva, szétrobbantotta a katonát. A lefutok, a kislányt felveszem.
Lemegyek szólni a többi katonának, hogy itt van ez a valami. Mármint szólnák nekik, ha nem lenne mint felkötözve, és lenyúzva. Most hogy őszinte legyek, majd beszartam. Vajon jó volt nyílt terepre menni? Hát nem, vagy mégis? Egy alien horda lépet ki a ház ajtaján amibe bent voltunk, talán találtak egy másik kiutat. Amint kijöttek egy emberszerű lény, felkapott majd eldobott, a láynt nem bántotta, elővett egy lándzsát, és nekirontott az alien hordának. Annyira elvoltak foglalva egymással, hogy én és a kislány megtudtunk lógni. Átmentem a másik utcába, ahól túlélőket kerestünk. Megláttunk egy vezértankot, a tank üres volt. Vallamit hallotunk, egy rádiót, a rádió szagatott csak annyit tudtunk kiszűrni, hogy sokan vannak és visszavonulás az erdőbe. Meghallottunk még valamit, ez ember hang volt, a zászlóst találtuk meg, a romok alatt volt beterítve. Azt mondta nekünk, hogy :
- Sokan voltak. Az erdőbe menekültünk. Az erdőt megtudod találni, hisz messze sincs. Csak kövest a láctaplnyomokat. - És meghalt.
Lánnyal követük a nyomokat. Be értünk egy erdőbe, még ép hogy útól tudtam érni őket. A küldetés sikertelen volt. De legalább megmentettünk egy kislányt.