Törött Agyar sírhelye

Basil'isk pontosan célzott, és a savvérű holtan esett vissza a földre. Én is jól céloztam, és támadóm nagy csattanással ért földet. Nem sokáig örülhettünk, mert az átlagos csatazajt egy jól ismert hang töri meg. Egy váll löveg! Egymásra nézünk társammal, majd a hang irányába tekintünk. Meglátjuk Thla'loc-ot akit már körbevett négy savvérű! Szinte egyszerre indulunk el felé. Én el sem teszem lándzsámat, majd azzal támadok.
- A trófeámért majd visszajövök később.- gondolom magamban.
- Még szerencse, hogy a katonák nem vettek észre minket, így nem kell velük is foglalkoznunk. - mondom Basil'isk-nek futás közben

A lövésem célba talált. A penge belefúródott a savvérű testébe és az leesett a fáról. Kraug'na is kilőtte a sajátját, majd a csatazajt egy váll löveg hangja töri meg. Kraug'na-val összenéztünk majd a hang irányába kezdtünk fordulni. Thla'loc-ot a visszaúton négy savvérű támadta meg. Elővettem a lándzsámat és leugrottam a fáról és megindultam a Thla'loc felé.
- Még szerencse, hogy a katonák nem vettek észre minket, így nem kell velük is foglalkoznunk. - mondta Krug'na.
- Igen. Jól mondod. - feleltem.
Fogtam a lándzsát és magam elé tartottam futás közben, hogy az egyik savvérűt le tudjam vele döfni.

A bajtársiasság a Yautjákban annyi adrenalint termelt, hogy Basil'isk-nek és Kraug'na-nak egy pillanatba telt, mire Thla'loc-hoz értek. Hárman már könnyű szerrel elintézték a négy savvérűt. Valami azonban feltűnt nekik. A katonák fegyverei elhallgattak. A terepet felmérve az emberek elveszítették a csatát. Néhány eszköz és kütyü maradt, ami bizonyíthatta volna az emberek ott létét, de holttesteket nem látak a Yautják. Az idegenek elhurcolták őket, de nem ment el az összes savvérű. Ellenkezőleg. A vadászok több mint egy tucat fekete démonnal néztek farkas szemet, akik nem siették el a dolgot. Lassan egymás mellett haladva közelítettek. Thla'loc-nak továbbra is vissza kellett jutnia Törött Agyar sírjához ebben mind hárman megegyeztek. Kraug'na és Basil'isk már éppen a dicső halálra készültek, amikor a falka megtorpant, majd elindultak a tisztás széle felé, mintha egy parancsszót követtek volna.

Thla’loc kétségbe esetten küzdött a négy savas vérű ellen, egyelőre képes volt tartani magát ellenük, de érezte hogy nem fogja sokáig bírni a tempót. Menthetetlenül körülvették a rovarszerű lények és ő már a dicső halálra készült.
~ Tehát  ez lesz a pillanat amikor a Fekete Harcos magához szólít. Legyen, de ti is jöttök velem a túlvilágra. ~ Gondolja elszánva magát egy végső öngyilkos támadásra, de az univerzum istenei máshogy döntöttek. Két társa Basil'isk és Kraug'na a segítségére sietett és velük együtt már könnyedén legyűrte ellenfeleit. De a harcnak még közel sem volt vége, mert legalább egy tucat kemény húsú tartott feléjük, hogy véget vessenek evilági létüknek. A ragadozó védekező állást vett fel és így várta társival az idegen csapatot. De akkor történt valami, a savas vérűek megtorpantak majd megfordultak és eliszkoltak a csatatérről.
- Ez különös. – Jelenti ki leginkább magénak. Legjobb tudása szerint a Kiande Amedha Nem szokott megfutamodni, főleg ha túlerőben van. Az egyetlen épeszű magyarázat az volt hogy a királynő vissza szólította gyermekeit, hogy miért az rejtély volt. Ami még különösebb az volt hogy a kemény húsúak magukkal vitték a csatában elhullott embereket is nem csak az élőket akik alkalmasak gazdatestnek és ez felettébb zavaró volt.
- Különös, hogy a holtakat is magukkal vitték. Ennek utána kellene néznünk, mert fontos lehet. – Veti fel a két másik vadásznak. Ő mindenképpen a horda után megy kivizsgálni a furcsa viselkedésük okát, bárhogy is dönt a másik kettő és a visszavonuló idegenek nyomait követve elindul utánuk. Közbe igyekszik minél feltűnés mentesebben, lopakodva mozogni a terepen, mert lehet hogy vissza vonultak de ez nem jelenti, hogy nem figyelnek.

/Mivel a másik két JK nincs ezért mehetsz utánuk, de egyedül mész/
A kocka fordult. Thla'loc egyedül indul a savvérűek után. Két társa biztosabban célt érhet így törött agyar sírhelyéhez. A nyomokat követve az oázis széléhez ért, ahol a fák igen csak ritkulni kezdtek és az oázist a szklás hegyek prérije váltotta fel. Az oázis egy jóval magasabb ponton volt, mint ahova most Thla'loc indulni készült. A távolban a hegyekben több xenomorph járatot is felfedezett, de a prédák közül egyet sem látott. Megkezdte az ereszkedést egy kis csapáson. Fogásokat keresve a sziklákon óvatosnak kell lennie. A szelek által korbácsolt hegyek, ilyen magasságban nem megbízhatóak és talán egy ember súlyát sem bírnák el, nem hogy az univerzum egyik legádázabb vadászának súlyát. Thla'loc mindezek ellenére folytatja magabiztosan útját, és hamar a csapás egy járat bejáratához vezet. Egyenlőre semmi mozgás semmi hang, csak a szél süvítése hallatszott a járatból, aminek huzata miatt néha ellen kellett tartania Thla'loc-nak.

A terep nehéz volt de a vadász töretlen erővel követte a prédáit a bolygó felszínét borító meredek kanyonokon keresztül. Néhol a terep még a szokásosnál is nehezebbé vált és Thla’loc abban se lehetett biztos hogy megtartja a súlyát, de töretlenül haladt előre. Neki célja volt, kikellet derítenie mi késztette az idegeneket erre a furcsa viselkedésre. Végül az útja egy barlang bejárathoz vezetett.
~ Ennek kell lennie a fészek bejáratának, legalábbis az egyiknek. ~ Gondolja miközben óvatosan megközelíti  a barlang bejáratot. Az üregből meglepően erős légáramlat tört elő, ami akkor sem csillapodott amikor belépett a sötét járatba. A szál miatt menet közben többször is meg kellet támaszkodnia, de ennek ellenére is egyre előrébb tört a barlangba. Vízorját ultraibolya módba kapcsolta és kezébe vette a lándzsáját, egyelőre össze csukva, hogy a járatban ne legyen útban, de szükség esetén a kezében legyen.

A járat egyre mélyebbre vezetett a hegy belsejébe, de a savvérűek csak a nyomaikat hagyták maguk után. Thla'loc ezt követte. Órákat töltött a hegy belsejében és kijutásakor is egy több száz méter magasan fekvő fennsíkra ért. A távolban a nagyobb sziklák között valami fémszerű megcsillan. Egy szakasz épít ki előre tolt állást, és biztosítaniuk kellett a terepet az erősítésig. Thla'loc nem kapkodta el. A savvérűeket észrevette, akiket követett, de ők a katonák becserkészésével voltak elfoglalva. A katasztrófa hamar kitört és hatalmas vérfürdőbe torkollott. Az idegenek fele annyian voltak mint a katonák, de létszámukat alaposan megcsapolták. Több savvérű a halál pillanatában még magával tudott ragadni egyet a szerencsétlen harcosokból. Azonban a katonák létszámuknak köszönhetően felül kerekedtek. Három savvérű húzódott fedezékbe, és a nyolc katona folyamatos tűzfüggönnyel szórta őket. Thla'loc tudta, ha elpusztulnak talán a kérdés sem oldódik meg. A kérdés, hogy mi okból gondolta meg magát a préda. A nyolc katona a talajon mozgott és több nagy szikla is elválasztotta őket egymástól.

Thla’loc több órányi kemény földalatti menetelés után, várakozásaival ellentétben nem egy kemény húsú fészekben kötött ki, hanem egy fennsíkon. Minden esetre a Ryushi napjának perzselő fénye és a sivatagi hősék sokkal kellemesebb volt, mint a széljárta alagutak és a prédáit is sikerül beérnie. A savas vérűek éppen egy csapat embert cserkésztek be ami hamar vérengzéssé fajult. A vadász amint észrevette az ’mbereket azonnal aktiválta az álcázóját és úgy merészkedett közelebb a csatához. A harc gyorsabban eldőlt mint várta, az emberek javára, akit bár megfogyatkoztak de három kivételével minden idegennel végeztek.
~ Ha ezeket most megölik, sosem derül ki az amiért félnapig követtem őket, és ami fontosabb övék lesz az egész dicsőség. ~ Gondolja magában miközben aktiválja a plazmafegyverét és célba veszi az egyik katona fejét. De hirtelen meggondolta magát. Az emberek ugyan alsóbb rendűek, de most a szövetségeseik, és nem venné ki magát jól ha megölné őket. Bár így is ráfoghatná a fekete klánra, de becsülete nem engedte hogy végezzen velük. Inkább három lövést eresztett meg az emberek fedezékéül szolgáló sziklák, és a lábuk előtti fölöld felé. Utána azonnal újra aktiválta az álcázóját és arrébb mozgott. Igyekezett mindezt olyan gyorsan csinálni, hogy az embereknek felocsudni se legyen idejük mire újra eltűnik. Remélte hogy ezzel az akcióval sikerül annyi időre megzavarni a katonákat hogy a három megmaradt idegen elmenekülhessen.

Thla'loc a harmadik lövés után sikeresen álcázta magát ismét. Nem vették észre, de az embereknek most a kisebb gondjuk volt. Támolyogva próbáltak magukhoz térni, ide oda bukdácsoltak és mire észbe kaphattak volna, már késő volt. A háromból két savvérű egy pillanat alatt lerohanta őket az alkalmat kihasználva. Az egyoldalú harc már majd nem eldőlt, és a harmadik savvérű csak erre várt. Két testvére lekötötte a katonákat, hogy a fennsíkon tovább menekülhessen legalább egyikük. Thla'loc nem habozott tudta, hogy ő is átjuthat és nem akarta szem elől téveszteni a prédáját. A fennsíkon haladva a prédája egyszer csak eltűnt egy régen még víz által kimosott vájatban, ami hosszan szelte ketté a talajt. Thla'loc követte és amint egy laza négy méteres ugrás után leért a váll lövege megszólalt. A váll löveggel egy savvérűt szétkente a vájat falán, ami azonban omladozni kezdett.Thla'loc reflexei nem hagyták cserben és az omlás előtt még elugrott. Immár csak előre mehetett, pontosabban lefelé egy xenomorphok által készített járatban, amiből sziszegések szűrődtek ki.