//Lehet, hogy Thla'loc nem lesz pár napig, de az is lehet, hogy lesz. Nem tudom. De addig minden esetre tedd be NJK-nak, hogy ne fagyjon le a kaland.//
Végre Thla'loc is felért a dűne tetejére, ahonnan be lehetett látni a tájat. Nem egészen sivatagra, sokkal inkább síkságra emlékeztetett, mivel voltak növények, de állatok is nagy számban voltak. Többek között növényevők. Jól tudtam, hogy ahol növényevő élőlény van, ott vannak húsevő ragadozó. Ahol húsevő ragadozók vannak, ott vannak dögevő állatok.
- Egész szép hely. Csak az a kár, hogy hamarosan vérben fog fürödni. - mondtam. Thla'loc-ot nézve, ő inkább ráhajtana egy-két veszélyes húsevőre, mint néhány növényevőre.
Én viszont már új trófeára vágytam. Hiszen nem azért küldtek vissza a Ryushira, hogy nézzem az állatokat, hanem azért, hogy levadásszam őket. Ja, meg azért, hogy felderítsem a terepet.
-- Ha elég közel tudok menni, akkor kiszemelhetem magamnak a vezér állatot. Lehet, hogy Thla'loc is szemre vett egyet. De nekem kell az a trófea. -- mondtam magamban, miközben alaposabban is szemügyre vettem az állatokat. -- Ott van a vezér!
Óvatosan megyek lefelé a dűnéről és közben figyelek, nehogy valami váratlan meglepetés érjen. Mindenesetre fél percenként savvérűeket érzékelő módra kell átkapcsolnom, nehogy egyel összeakadjak, miközben lefelé megyek.