Lv 499 Bányabolygó

Miután hátra ugrottam, az idegen holtan terült el a szerves anyagon, ami a földet borította, de sajnos a farok tövise még mindig ott volt a vállpáncélban. Nem lesz azt könnyű kihúzni, ha idebent ki lehet e egyáltalán. Igaz, kevés gazdatest van idebent, így nem lesz olyan nagy feladat megtisztítani ezt a fészket és megszerezni az embriót. De sajnos nem vagyok annyira tapasztalt vadász, hogy még egy kis fészket ki tudjak irtani, de mondjuk egy olyan kis fészket, amely akkora mint egy kisebb épület pincéje, könnyen ki lehet füstölni.
A fészek belsejéből lövések visszhangját véltem hallani, majd egy ember röhögését és ordítását. ,,Lehet, hogy ő az egyetlen túlélő?" Fogtam, levágtam a dög farkát, de annyit, hogy majd a hajón ki tudjam szedni a faroktövist a páncélból. Gyorsan levágtam a dög fejét, eltettem és álcázva magam, a hang irányába mentem, de közben figyeltem, hátha nincs a folyosón savvérű.

//Már egyre érdekesebb kezd lenni a kalandom. Kicsit hosszabb ideig tartott, mire ezt az idegent el tudtam intézni, de lehet, hogy már az ember elintézte a fészek egy részét, így biztos, hogy ő és még úgy 1-2 idegen áll az utamba.//

//A küldetés szerint egy fejlődésben lévő királynő lárvát kell befognom.//

Nagy kiterjedése mellet igen kevés népességgel gazdag fészek ez, a lények csak a falakat vonták be a nyálkájukkal és a törmelékekkel. De megpróbálom teljesíteni a feladatot, be kell fognom a királynő embriót, amely a fészek egyik védettebb helyén van, viszont az ember javarészt segít nekem, hogy elérjem a célomat. Mivel nem tud rólam, így csak az idegenekkel van elfoglalva.
Két fiatal dolgozó rontott ki az alagútból és nyíl egyenesen rohamoznak. ,,Semmi taktika? Látszik, a királynő az embert tartja veszélyesnek, engem viszont még nem. Én azért jöttem erre a bolygóra, hogy élve elfogjam, nem pedig, hogy megöljem."
Gyorsan letettem a tárolót és a Glaive-el odacsapok az egyik dolgozónak. Ha azzal végeztem, akkor a másiknak is odacsapok, majd előre megyek a védettebb helyre, ahol valószínűleg a fegyveres leölte az idegenek egy részét, megölöm és befogom a királynőt, aztán tűnés a hajóhoz.

//A többi csak a tervem része.//

A csapás nem végzett az idegennel, de a bal karját rendesen el tudtam intézni, így csak félkarral képes harcolni. Jobbjával persze csúnyán arcon vágott, majd a fejével mellkasba öklelt. A másik savvérű hátulról akart támadni, de rázuhantam, így alám szorult. Visítva kapálózott és vergődött, majd lerázott magáról és ordítva, sérült társa felé futott. ,,Ezeknek még semmi fogalmuk nincs az együttműködésről."
Feltápászkodok, felveszem a fegyveremet, becélzom a sebesült lényt, annak a testének pont azt a részét, ahol feltételezhetően egy létfontosságú szerv van, és oda dobom a lándzsát. Ha eltalálja, akkor szinte biztos lehetek a sikerben. Persze a másik idegenre is figyelnem kell, de mivel ezek nemigen tudnak összedolgozni, hanem csak eszement támadásba kezdeni...
,,Ha az az idegen, amelyik nem sebesült meg felugrik a mennyezetre és onnan akarna megtámadni, akkor csak elkapom a farkát, lerántom és agyonszúrom."

//Ha az utolsó résszel volt gondod, ezzel az új résszel javítottam ki. Mert lehet, hogy tényleg csak azzal a pár sorral volt gondod a hsz-emben.//

A sérült idegent eltalálta a lándzsa és a falhoz szegezte, de sajnos nem halt meg és kapálózni kezdett, hogy kiszabaduljon. Az egészséges savvérű nekem rontott, így pár métert csúsztam háttal a nyálkás padlón, de szerencsére a lény is kifeküdt. Valószínűleg a királynő tudta, hogy az emberen kívül van még egy ellenséges lény, akit meg kell ölni. Az elterült savvérű gyorsan lábra állt, én is felálltam időközben, a lény sebesült társa felé indult, fogta és kihúzta belőle a lándzsát. A sebesült savvérű félig halott volt, társa odébb dobta a fegyveremet, hogy azt ne tudjam elérni. Mind a ketten felém tartottak, a félig halott savvérű már csak vánszorogva jött, míg sérthetetlen társa futva jött. Elővettem a tőrt és az egészséges lény feje felé döftem, ha eltalálom, akkor a karpengével ki tudom belezni, aztán a sérültet, aki még vánszorgott, azt egyetlen vágással elintézem.

Az idegen kicsapta a tőrt a kezemből egyetlen suhintással, de mivel felülről csapott rá a karomra, így négykézlábra kényszerült. Nem hagyta elmúlni a lendületet, felegyenesedett és egész testével nekem rontott. A lökéstől a falnak csapódtam, az idegen mindkét karját használva a földre vetett. De a következő támadásra nem került sor, mivel a fegyveres ember lelőtte a másik idegennel együtt. Felálltam, pár pillanatra átváltottam hőlátásra, de az ember már nem volt sehol.
,,Lehet, hogy beljebb ment a fészekbe?"
Hőlátásról visszaváltottam savvérűeket észlelő látásmódra, felvettem fegyvereimet és mentem tovább.
,,Már nem lehet messze a keltetőkamra. De ha az embrió már kifejlődött, akkor az már biztos, hogy sikertelen lesz a feladat, de más szempontból meg azért lesz sikeres, mert sok trófeát sikerült összegyűjtenem. Nem tudom, de biztos még nem fejlődött ki az új királynő."

Ahogy haladtam befelé, az ember már a fészek egy részét teljesen kiirtotta, de a másik részét még nem sikerült még neki. Pár perc múlva megérkeztem a keltetőbe, ahol hamuvá vált tojások és persze az a néhány fegyvertelen ember falhoz rögzített teteme volt.
A földön, az egyik hamukupacnál egy tarajos mellkasroppantó volt, amely az egyik falon lévő üreg felé tartott.
,,Meg van a királynő!" De ekkor még két sima mellkasroppantó kelt a királynő védelmére. A királynő felé indulok és megpróbálom a két kis dögöt egyetlen csapással elpusztítani, majd a kis királynőt gyorsan elkapom és beteszem a tárolóba. De abban még reménykedek, hogy ne akkor tűnjön el, amikor a két kis dögöt elintéztem, tehát gyorsan kell végeznem velük, befognom a céllényt és gyorsan kijutni a bányából.

//Lehet, hogy ez lesz az utolsó hsz ebben a kalandban, de lehet, hogy nem. A döntés most a tied.//

Egy egyik mellkasroppantó félrevetődött és oldalból támadt rám. Éreztem, hogy a kis nyavalyás harapásról harapásra haladt fel a testemen. Hátranyúlok és elkapom a lényt, de a szememet nem veszem le a királynő embriójáról, ami még mindig az egyik rés felé tartott.
Mivel ez a kis dög kikezdte az egyik lábamat, pokoli fájdalmat éreztem, amint azzal tettem egy lépést.
- Most meghalsz, te dög! - mondtam, és másodpercenként szorítottam a markomban lévő lényen. A másikkal nem törődök, mert lehet, hogy elpusztult a támadás közben. A fájdalomról is elfeledkeztem, csak a küldetésem számít és az, hogy túléljem ezt a kalandot.
Lehet, hogy a fegyveres hallott engem és visszafelé jön, ezért gyorsan el kell kapnom a királynőt, betenni a szállítóládába és gyorsan eltűnni innen a fenébe.

//Nem tudom, hogy a másik mellkasroppantóval mi történt. Ja, és ha túlmeséltem, akkor szóljál.//

A mellkasroppantó kicsúszott a markomból, majd belemart a kézfejembe. A fájdalom csak a harapás után pár másodperccel jött, ez egy kicsit elterelte a figyelmemet a dögről, amely már feljebb jutott egy kicsivel és az egyik raszta utolsó pár centijét lerágta.
Ismét elkapom, de most a jelenleg ép kezemmel és egy mozdulattal eltöröm a dög nyakát. Ha van e neki nyaka, akkor ebbe biztosan belepusztult.
Most már nyugodtan el tudom kapni a királynő embriót, mivel a savvérűek nagy részét a fegyveres ember mészárolja le éppen és az utolsó védelmezők is halottak immár. Gyorsan kell megtennem a lény elkapását, mert már elég közel van az egyik üreghez.

Végül sikerült elintéznem a mellkasroppantót, mivel másodjára már nem tudott kikúszni a markomból. Igaz, hogy csak lebénítottam és nem öltem meg. Pár percig még szenvedni fog. A királynő persze már eltűnt az egyik fali résben.
Nem tudtam, mit tegyek. A feladatom csak annyi volt, hogy mennyek be a fészekbe és hozzam ki a királynőkezdeményt. Odamentem ahhoz a lyukhoz, melyben a királynő eltűnt és belenézek, hátha meglátom legalább csak a farkát. Ha elég közel van még a lyuk bejáratához, akkor a farkát el tudom kapni és ki tudom húzni, de ha már messze van akkor meg kell keresnem az üreg másik bejáratát, ami lehet, hogy még beljebb van a fészekben.

A királynő kezdemény átért egy másik terembe. Egy dolgozó felvette, felszisszent és elloholt a királynővel.
Megfordultam és kifelé futok a fészekből ,,Biztos errefelé fog jönni?" mondtam magamban. És igen, a királynőt kimenekítő dolgozó pont kifelé igyekszik a fészekből, hogy a kolónia épületeinek egyikében rejtse el a kis királynőt.
Most csak ezzel volt elfoglalva, így gyorsan el tudom intézni a lándzsával. Megpróbálom a nyakát átvágni a lándzsa élével. Ha ez sikerül, akkor már el tudom kapni a királynőt és gyorsan vissza tudok jutni a hajóra.

W.B. írta:

// És igen, ennyi a mesélői posztom. Konkrétan olyan dolgot írsz le mi… hát… előre iszol a medve bőrére. Mért írod, hogy megpróbálod elvágni a nyakát a lándzsával? Mikkor azt se tudod, hogy futsz össze vele, vagy hogy beéred-e egyáltalán. A királynő meg lehet, úgy eltűnik, hogy sose találod. Azt írd, amit teszel, illetve tenni készülsz. Ha ez meg van, akkor lehet a távoli elképzelt jövőről morfondírozni. Így a posztodban nem sok minden van. Erre most figyelj oda már az elkövetkezendőknél. //

//Jó, megpróbálok odafigyelni a jövőben.//

A királynőt menekítő dolgozót nem tudtam beérni, mert már kijutott a fészekből. Így kezdődhet minden az elejétől. Nézhetem át az épületeket. De ha még nem ért be egy épületbe se a dolgozó, hogy elrejtse a királynőt, akkor még mindig nagy esélyem van arra, hogy be tudjam érni és el tudjam intézni.
Azt most jelenleg nem tudtam, hogy a dolgozó a királynővel már eltűnt e vagy sem. A fészekből még lehetett hallani a csatazajt, lehet, hogy a fegyveres is kifelé jön.
Engem most leginkább csak a küldetésem érdekelt, mindenképp végre kell hajtanom.
Kemény húsú érzékelő látásmódban átnézem a termet, ahol van a tárna bejárata, majd miután megállapítottam, hogy nincs itt se a dolgozó, se a királynő, kimegyek az épületből és belekezdek a két lény keresésébe. Mivel lehet, hogy most már ők ketten az egyedüli túlélők és a fegyveres már kiirtotta a fészket.
Minden épületet teljesen át fogok vizsgálni, hogy megtaláljam a menekülőket. Először az egyik házat vizsgálom át, ami nem messze van a bányaépülettől.

//Nem fogom már idézni//

A bánya melletti épületeket átkutattam, nem volt ott a királynőt bújtató dolgozó. A raktárakat is átnéztem, ott sem volt, de még a személyzeti épületben sem. Így maradt a kolónia. A kolónia felé tartottam volna, ha az egyik idegen nem rontott volna ki az egyik épület sarka mögül. Nekem ugrott, ledöntött a lábamról, aztán eltűnt egy betört ablakon.
Gyorsan felállok és várok fél percet, hátha megjelenik. Ha nem jelenik meg, akkor továbbmegyek a kolónia felé.

A drone újra lecsapott amint indulni akartál, ez is váratlanul ért téged. Miközben a drone a házak között eltűnt pár másodpercig néma csönd szált alá a környékre. Aztán az idegen sikoltása ahogy feléd repült. Ismét ledöntött a lábadról és mire csuklópengéddel elintézhetted volna ellenfeled az már holtan terült el, egy 20 centis késsel a fején!

A házak közül egy izomkolosszus jött elő, a férfi jóízűt kacagott és saját nyelvén beszélt valamit. Aztán rád nézett várni hogy te mit lépsz.

A lény ismét, váratlanul csapott le, amint indulni akartam, majd ismét eltűnt a házak között. Pár másodpercig csend volt, majd hallottam a sikolyát és észrevettem, amint felé repül. Ledöntött a lábamról. Kipattintottam a csuklópengét és elakartam intézni, de a lény holtan terült el egy húsz centis késsel a fejében.
A házak közül egy nagydarab izmos ember jött elő. ,,Nagyon erős lehet, hogy egyetlen késsel megölte ezt az idegent. Szerintem jobb lesz, ha nem támadok rá."
Miközben az ember kacagott és beszélni kezdett valamit a saját nyelvén, ledobtam magamról az idegen tetemét és lassan felálltam. Az ember ekkor már rám nézett és várni kezdte, hogy mit fogok tenni.
Kihúzom a füstölgő pengéjű fegyvert az idegen fejéből, odadobom az ember elé, majd bólintok neki egyet. Ezzel jeleztem neki, hogy megköszöntem a segítséget. Majd rámorogtam. Ezzel azt jeleztem neki, hogy egyedül is elintéztem volna a lényt és ha a küldetésemet meri akadályozni, akkor megölöm. Ezután bekapcsoltam az álcázót és a kolónia felé vettem az irányt.

A férfi egy laza mozdulattal kapta el a kést, a mormogásodra ő valami irdatlan nagy böffentéssel felelt majd egy jót röhögött. Nem is várta már meg hogy elmész, ő máris berúgta az egyik épület ajtaját, hangos fegyverdörgés törte meg a csendet amit egy drone halálsikolya követett. A második emeleti ablakon ki is repült a lény, karjában a még élő királynő mellkasrobbantó. Láthatóan nem tud a nagy fajtársa teste alól elszabadulni, ideje teljesíteni a feladatod .

(Mellékes történet)
Visszatérve az emberre, ő csak kerregést és morgást hallott a yautja felől. A kését egy laza mozdulattal elkapta, mielőtt az földet ért volna, majd a vadász nagy morgására egy nagy böffentéssel felelt majd egy jót röhögött. Nem várta meg, míg a vadász elmegy. Berúgta az egyik épület ajtaját, majd egy lépcsősoron át felment a második emeletre. Meglátta az idegent és elsütötte a fegyverét, a lény halálsikolyt hallatott és döglötten kiesett az ablakon. Az ember nem tudta, hogy mit tart a lény a kezében, ez a királynő mellkasrobbantó volt.

(Az én szemszögemből)
Az ember gyorsan elkapta a kést, a morgásomra egy böffentéssel válaszolt, majd egy jót röhögött. Megfordultam és a kolónia felé mentem. Hallottam, ahogy az ember berúgja az egyik ház ajtaját, majd egy lövéssorozat, egy savvérű halálsikolya, üvegtörés és egy puffanás.
Megfordultam és láttam a döglött idegent, tele lövésnyomokkal. Ám valami mozgott a karjában, ez pedig nem volt más mint a királynő mellkasroppantó.
Odamentem, letettem a ládát, egy helyen megfogtam a kis királynőt és beteszem a ládába. Majd felnézek a kitört ablakhoz, ahol valószínűleg az ember van. Felüvöltök, felveszem a ládát és elindulok a kolónia felé.
Félúton megállok és jelentem a hajónak, hogy a királynő megvan, a bolygó meg van tisztítva és jöhetnek értem.

//Végre vége ennek a kalandnak is! Ezután folytatódhat a történet, ami a Blioron ért véget azzal, hogy az a fél android csávó sikeresen elmenekült.//

A királynővel együtt szednek fel téged, a hajón jössz rá hogy volt egy fajtársad is a bolygón, de ő hamar vissza is tért. A vezér biccentett neked jelezve hogy elégedett veled. Az űr végtelenjébe vész bele a hajótok, az LV-499 felszínén egyetlen ember van, ő Herk Mondo. A saját hajójára felszállva elégedetten jelenti hogy a munka elvégezve, a xenok eltaposva.

//jutalmas 15 sp és 50 megbecsüléspont, csak mert ez egy nagyon rövid kaland volt//