Név: Átok
Faj: Internecivus raptus
Variáns: Runner
Születési dátum: 2189.01.20.
Születési hely: Crucible
Rang: Dolgozó
Külső jellemzés:
2,5m hosszú (1,5m a farok)
Mászáshoz, kicsontozáshoz/filézéshez ideális karmok.
A külső kitinváz sokszorosan tagolt, hogy lehetővé tegye a xenomorphnak a bonyolultabb mozgásformákat is (pl. mászás).
Gerincnyúlványok tüskévé torzulása egészen a faroktüskéig húzódva.
Függőleges állású, kissé lapos faroktüske, a hatékony szemből/hátulról való áldozatba-hatoláshoz.
Megnyúlt koponya hiánya (a keltető test sziklahátú dominánsan öröklődött koponyaszerkezete miatt)
Belső jellemzés:
Primitív ösztönök által vezérelt, túlélés-orientált lény az Új Japán kolónia királynőjének szolgálatában. Gyilkolási módszereit a hatékonyság függvényében válogatja, legalábbis mikor tudatalattijában megfogalmazódik számtalan alkalom után egyszer-egyszer, hogy "talán így gyorsabb". Mint a boly tagjai általában, nem túl bonyolult "jellem", de mentális fogékonysága idővel még előnyére válhat ha ellenségei terrorizálásának új, hatékony módjaira lesz szüksége a királynő és saját túlélése érdekében.
Hajó típusa: N-1 Bougainville
Azonosító: MKK-T100-672
Célkitűzés:
A Weyland Yutani vállalat Cruciblei laboratóriumából két darab hordozható biodóm elszállítása a Xin Xhao –ban székhelyet fenntartó megrendelőhöz.
Indulás időpontja: 2190.01.04.
Tervezett időtartam: 206 nap
[Részletek Karnas Gorgean kapitány naplójából]
2190.01.04.
Megkeztük a küldetést ezzel a szépséggel… Ismét csak bebizonyosodott, amit mindig is mondtam a fiúknak: Megéri arra húzni amerre a pénz hív. Alig pár napja kaptuk meg ezt a gyárból frissen kifutott Bougainville –t, de ezek az eszelősök így is majdnem lestrapálták. Elsőnek elszáguldottak egy feketelyuk mellett, amit ilyen közelségben nem tudtak volna megtenni ezek nélkül a Westigland A-59–esek nélkül, amik hajtják a kicsikét. Ami fontos: Végülis megérkeztünk a Crucible –re, hogy kényelmesen végiggaloppozzunk majd a galaxison a két gigantikus dobozzal, amit berakodtunk. Volt egy kis kavarodás, mert az ügyeletes tisztjük nem tudta pontosan melyik kettő elszállításáról lenne szó, a rangidős kutatók pedig mind a terepen voltak és több napra mentek. A fene se akart ezen a forró kődarabon megrohadni, csak mert nem tudják, mit akarnak. A biodómok közül kettő tűnt lakottnak, legalábbis kettő volt, ami zörgött, ezt a kettőt raktuk fel és mentünk is. Nagyot nem hibázhattunk, elvégre állatok kellenek a gróf úrnak (ahogy az a piperkőc szólíttatja magát mindenkivel). Hát mi állatokat viszünk. Jóval könnyebb lenne, ha mondjuk üvegből csinálták volna, nem ebből a több centis acéllemezből. Értem én hogy létfenntartó rendszerek meg helyi flóra az állatoknak, de mégis könnyebb dolgunk lenne, ha látnánk, mégis mit viszünk.
2190.01.28.
Aktiváltuk alopakodó módot, amíg elhaladunk a Dragon Gate katonai állomás mellett. A mi múltunkkal sok kellemetlenségtől megkíméljük ezzel magunkat, nomeg tulajdonképpen nem is tudjuk, mit szállítunk. A fiúk azt mondják, hogy az egyik doboz teljesen elcsendesedett az utóbbi időben. Furcsa, ha így is van, annyi szent. Rájuk szóltam, hogy ne hallgatózzanak annyit, mert a végén még meghallanak valami olyat, ami drágább az életüknél. Értették a célzást, azóta szót sem szóltak a két dobozról.
2190.02.13.
Ma elhajóztunk a Triton mellett. Piszok unalmas ez így… Hosszú út áll előttünk, de a drága rakományunknak hála nem volt hely hogy azokat a kényelmes kis hűtőket betegyük, tehát kénytelenek leszünk végig ébren elviselni ezt az istenverte utat. Az elnémult biodómból kaparászást hallanak meg hörgést. Komolyan mondom az agyukra ment a sebesség…
2190.03.08.
Végre a Tethisen. Fel kell vennünk egy kis üzemanyagot és némi ellátmányt a helyi Weyland bázisról, de azt leszámítva, hogy a fiúk ma el akarták passzolni azt az átkozott kaparászós dobozt, semmi izgalmas nem történt. Bár nekem is az idegeimre megy, azért egynapi fejadagot megvontam tőlük, hogy szokják a kényelmet.
2190.04.11.
Elértük a West Star –t. Furcsa környék… Emberek alig, idegenek ki tudja hányan. Nem szeretnék itt időzni… Még érzem rajta az idegenek győzelmének a bűzét… Legszívesebben a raktér tartalmát is kiszórnám itt helyben. Nem tudom milyen nyughatatlan dögöket kell elvinnünk, de mostmár folyton kapra valami, vagy inkább mászkál. Folyton csak körbe-körbe… Karmok kopognak esőcseppek módjára ezen az istenverte acéldobozon…
2190.04.27.
Végre elszabadultunk a hajóról egy kicsit. Unalmas egy hely ez a Feldspar és mindenfelé csak ezeket a magunkfajta gyanús alakokat látni… Kicsit olyan, mint régen az űrkalóz dokkokban volt, csak itt hivatalosan minden legális. De azért megérezni, ha fű alatt megy valahol az üzlet. Kis felüdülést jelentett, hogy az a rohadt dög végre leesett a doboz faláról és nyugton marad, bár a szomszédjai rendesen megijedtek attól a robajtól, amit földetérve csapott. De mostmár legalább csend van a hajón.
2190.05.09.
Megint egy nyomorult pusztaság kellős közepén hajózunk… Lobo… Mennyit hallottuk a hírcsatornákon ezt a nevet! Kiírtottak mindenkit. Hány túlélő is volt? Ötezer? Tizenötezer? Lényegtelen… Újratelepítették az egészet… bár ez sem sokat segített már rajta. Minden romokban még ma is. Egy normális kolóniának nem így kellene kinéznie… Nincs két hete, hogy ilyen nagy csend van a hajón, de már ez is gyanús a négyhónapnyi zajongás után, amit a kis vendégünk művelt. Persze még ez a jobbik eset.
2190.06.22.
Nem hiszem el magam sem mikor ezt írom, de szétcincálja az idegeim ez a csend… Nem csak a biodóm… A legénység is… Rettegnek, mióta csend van. Kint csendesen gomolyog a méreg, bent pedig áll a csönd, mint valami átvághatatlan kocsonyás undormány, ami mindenkit bekebelez. Nem tetszik senkinek az áru… Volt már dolgunk illegális cuccokkal, de ez most más. Ez a valami él és egészen olyan ebben a nagy csendben, mintha hallgatózna… Ezért nem szól inkább senki… Megviseltek, nem alszanak újabban és ez látszik rajtuk… Az a valami amit pár napon belül hálistennek kidobunk, már teljesen beleette magát az agyukba… Gardnert rendszeresen le kell szíjazni ha aludni akar, mert lidércnyomásai vannak… Beutaltatjuk egy szakértőhöz ha Új Japánba érünk, mert még a hajódoki sem látott ilyet…
2190.07.12. /1/
Végre befutottunk Új Japánba és mindenki fellélegezhet… Erre vártunk már jó ideje mind és most eluralkodott rajtuk az izgalom. Nyugalomra intettem őket. Még leszállítjuk a két dobozt a megadott helyre és jóideig semmiféle anyagi gondunk nem akad. Hamarosan megkezdjük a lerakodást, aztán végre valahára pontot tehetünk az ügy végére.
2190.07.12. /2/
Az Isten verje meg! Ezt nem hiszem el! Ketten meghaltak! Képtelen vagyok felfogni, hogy történhetett… Azok az istenverte pápaszemes őrültek a Crucible –ön teljesen elcseszték a dolgot! Idióták gyületkezete! Sohasem kellett volna ezeket a tetves dobozokat a hajó fedélzetére hozni… Még hogy mi vagyunk a hibásak! Röhej az egész! Még mindig nem hiszem el! A pénzt is elbuktuk, a küldetésnek is befellegzett, állhatok be csatornapucolónak…
2190.07.13.
Az elmúlt két napban egyre-másra jártak a nyakamra az ügynökök és szabadúszók, amit csak el lehet képzelni. A leghálásabb mégis a WY embereinek látogatása volt. Elmeséltették velem töviről hegyire megint az egész esetet, hogy miként figyeltünk fel a lyukra a két biodóm egymás felőli oldalán, hogy miért ment oda Jonasson és hogy törte ketté derékban az a szürke óriásgyík, ami kivetődött a lyukon… Nem mintha nem hallották volna már az összes alkalommal, mikor elmeséltem, csak a pontosság kedvéért. Elvittek a helyszínre, hogy mutassam meg pontosan, merre láttam elfutni… vagyis inkább elszáguldani, elsiklani az idegent, aztán felszólítottak, hogy nézzek rá a bankszámlámra. Miközben összeszedtem leesett államat, a kezembe nyomtak egy papírt, amin pontosan le volt írva hogy mit is kell innentől mondanom mi történt. Elismerni a hibámat, amiért nem ellenőriztem a szállítók épségét, majd belátni, hogy a hibás szállítás alatt az állatok halálukat lelték… Röhögve téptem darabokra a papírt. Sok hülyével találkoztam már, de olyannal egyel se, aki egy feltépett testű sziklahátút és több megrágott lávasakál és egyéb finomságok közepette bevette volna a mesét, miszerint ”rossz volt a szigetelés”. Megnehezítettem a saját dolgom a továbbiakban, annyi szent, de hogy az én hibám lenne? Esetleg ha a jó konténert hozzuk el, tényleg megúszom ezt az egészet.
//Átok benyomásai//
Meleg… puha… folyik… felhasad… szuszogás… ugrás… hánykolódás.
Aztán megint puha és meleg… sőt forró… hús… tépni, harapni, rágni, kaparni, széttörni!
Fény… ugráló teremtményeg, kószáló teremtmények… hideg fémszálak, sikoltok… fehérség mindenhol… nagyra nőtt majmok, hideg fémekkel… bökdösnek, taszigálnak…
Bezárnak, etetnek… növekszem… és ők csak etetnek tovább… a ketrec kicsi én pedig gyors vagyok, de ők ezt nem látják… a nagyranőtt majmok elmennek… a levegő elromlik, lelassulok, megmerevedek… a nagyranőtt majmok megfognak és ledobnak.
Növények… sziklák… állatok… én vagyok a legerősebb… falak minden felé…
Ráznak… a levegő megváltozik… folyton szólnak egymáshoz a fal túloldalán a nagyra nőtt majmok… aztán megint ráznak… elfogyott a préda… érzem a szagukat a túloldalon, nem is olyan messze…
Kaparom a falakat… Adjatok enni! Éhes vagyok!
A préda a túloldalon zajos és életrevaló… ott kaparom a falat… Megpróbálok kimászni felülről, de ott is csak acél… Gyors vagyok! A falnak rohanok és karmaimmal átszakítom a falat a lendületnek hála… Figyelek, hogy a nagyranőtt majmok mit lépnek… Kint csend van, itt pedig pár újabb áldozat, akikke gyorsan végzek. Megint falak minden oldalon. Ha tovább mennék, ott is csak falak lennének…
Látom őket ott kint! Érzem őket! Látom rajtuk, hogy ők is éreznek, mert félnek, rettegnek, már attól is, hogy látom őket…
Megint elfogyott a préda és én enni akarok… Éhes vagyok! Adjatok prédát! Ölni akarok!
Rázkódás… aztán megint… aztán látom, hogy a túloldalról eltűnik a fal és fény jön be helyette. Érzek valamit… Valami hív engem… Maga felé húz… Egy nagyranőtt majom kerül a lyuk elé, amit korábban téptem… Egy ugrással átjutok a puha testén és a törékeny belső vázán… Hívnak engem… Mennem kell… Testvérek…
Faj: Internecivus raptus
Variáns: Runner
Születési dátum: 2189.01.20.
Születési hely: Crucible
Rang: Dolgozó
Külső jellemzés:
2,5m hosszú (1,5m a farok)
Mászáshoz, kicsontozáshoz/filézéshez ideális karmok.
A külső kitinváz sokszorosan tagolt, hogy lehetővé tegye a xenomorphnak a bonyolultabb mozgásformákat is (pl. mászás).
Gerincnyúlványok tüskévé torzulása egészen a faroktüskéig húzódva.
Függőleges állású, kissé lapos faroktüske, a hatékony szemből/hátulról való áldozatba-hatoláshoz.
Megnyúlt koponya hiánya (a keltető test sziklahátú dominánsan öröklődött koponyaszerkezete miatt)
Belső jellemzés:
Primitív ösztönök által vezérelt, túlélés-orientált lény az Új Japán kolónia királynőjének szolgálatában. Gyilkolási módszereit a hatékonyság függvényében válogatja, legalábbis mikor tudatalattijában megfogalmazódik számtalan alkalom után egyszer-egyszer, hogy "talán így gyorsabb". Mint a boly tagjai általában, nem túl bonyolult "jellem", de mentális fogékonysága idővel még előnyére válhat ha ellenségei terrorizálásának új, hatékony módjaira lesz szüksége a királynő és saját túlélése érdekében.
Hajó típusa: N-1 Bougainville
Azonosító: MKK-T100-672
Célkitűzés:
A Weyland Yutani vállalat Cruciblei laboratóriumából két darab hordozható biodóm elszállítása a Xin Xhao –ban székhelyet fenntartó megrendelőhöz.
Indulás időpontja: 2190.01.04.
Tervezett időtartam: 206 nap
[Részletek Karnas Gorgean kapitány naplójából]
2190.01.04.
Megkeztük a küldetést ezzel a szépséggel… Ismét csak bebizonyosodott, amit mindig is mondtam a fiúknak: Megéri arra húzni amerre a pénz hív. Alig pár napja kaptuk meg ezt a gyárból frissen kifutott Bougainville –t, de ezek az eszelősök így is majdnem lestrapálták. Elsőnek elszáguldottak egy feketelyuk mellett, amit ilyen közelségben nem tudtak volna megtenni ezek nélkül a Westigland A-59–esek nélkül, amik hajtják a kicsikét. Ami fontos: Végülis megérkeztünk a Crucible –re, hogy kényelmesen végiggaloppozzunk majd a galaxison a két gigantikus dobozzal, amit berakodtunk. Volt egy kis kavarodás, mert az ügyeletes tisztjük nem tudta pontosan melyik kettő elszállításáról lenne szó, a rangidős kutatók pedig mind a terepen voltak és több napra mentek. A fene se akart ezen a forró kődarabon megrohadni, csak mert nem tudják, mit akarnak. A biodómok közül kettő tűnt lakottnak, legalábbis kettő volt, ami zörgött, ezt a kettőt raktuk fel és mentünk is. Nagyot nem hibázhattunk, elvégre állatok kellenek a gróf úrnak (ahogy az a piperkőc szólíttatja magát mindenkivel). Hát mi állatokat viszünk. Jóval könnyebb lenne, ha mondjuk üvegből csinálták volna, nem ebből a több centis acéllemezből. Értem én hogy létfenntartó rendszerek meg helyi flóra az állatoknak, de mégis könnyebb dolgunk lenne, ha látnánk, mégis mit viszünk.
2190.01.28.
Aktiváltuk alopakodó módot, amíg elhaladunk a Dragon Gate katonai állomás mellett. A mi múltunkkal sok kellemetlenségtől megkíméljük ezzel magunkat, nomeg tulajdonképpen nem is tudjuk, mit szállítunk. A fiúk azt mondják, hogy az egyik doboz teljesen elcsendesedett az utóbbi időben. Furcsa, ha így is van, annyi szent. Rájuk szóltam, hogy ne hallgatózzanak annyit, mert a végén még meghallanak valami olyat, ami drágább az életüknél. Értették a célzást, azóta szót sem szóltak a két dobozról.
2190.02.13.
Ma elhajóztunk a Triton mellett. Piszok unalmas ez így… Hosszú út áll előttünk, de a drága rakományunknak hála nem volt hely hogy azokat a kényelmes kis hűtőket betegyük, tehát kénytelenek leszünk végig ébren elviselni ezt az istenverte utat. Az elnémult biodómból kaparászást hallanak meg hörgést. Komolyan mondom az agyukra ment a sebesség…
2190.03.08.
Végre a Tethisen. Fel kell vennünk egy kis üzemanyagot és némi ellátmányt a helyi Weyland bázisról, de azt leszámítva, hogy a fiúk ma el akarták passzolni azt az átkozott kaparászós dobozt, semmi izgalmas nem történt. Bár nekem is az idegeimre megy, azért egynapi fejadagot megvontam tőlük, hogy szokják a kényelmet.
2190.04.11.
Elértük a West Star –t. Furcsa környék… Emberek alig, idegenek ki tudja hányan. Nem szeretnék itt időzni… Még érzem rajta az idegenek győzelmének a bűzét… Legszívesebben a raktér tartalmát is kiszórnám itt helyben. Nem tudom milyen nyughatatlan dögöket kell elvinnünk, de mostmár folyton kapra valami, vagy inkább mászkál. Folyton csak körbe-körbe… Karmok kopognak esőcseppek módjára ezen az istenverte acéldobozon…
2190.04.27.
Végre elszabadultunk a hajóról egy kicsit. Unalmas egy hely ez a Feldspar és mindenfelé csak ezeket a magunkfajta gyanús alakokat látni… Kicsit olyan, mint régen az űrkalóz dokkokban volt, csak itt hivatalosan minden legális. De azért megérezni, ha fű alatt megy valahol az üzlet. Kis felüdülést jelentett, hogy az a rohadt dög végre leesett a doboz faláról és nyugton marad, bár a szomszédjai rendesen megijedtek attól a robajtól, amit földetérve csapott. De mostmár legalább csend van a hajón.
2190.05.09.
Megint egy nyomorult pusztaság kellős közepén hajózunk… Lobo… Mennyit hallottuk a hírcsatornákon ezt a nevet! Kiírtottak mindenkit. Hány túlélő is volt? Ötezer? Tizenötezer? Lényegtelen… Újratelepítették az egészet… bár ez sem sokat segített már rajta. Minden romokban még ma is. Egy normális kolóniának nem így kellene kinéznie… Nincs két hete, hogy ilyen nagy csend van a hajón, de már ez is gyanús a négyhónapnyi zajongás után, amit a kis vendégünk művelt. Persze még ez a jobbik eset.
2190.06.22.
Nem hiszem el magam sem mikor ezt írom, de szétcincálja az idegeim ez a csend… Nem csak a biodóm… A legénység is… Rettegnek, mióta csend van. Kint csendesen gomolyog a méreg, bent pedig áll a csönd, mint valami átvághatatlan kocsonyás undormány, ami mindenkit bekebelez. Nem tetszik senkinek az áru… Volt már dolgunk illegális cuccokkal, de ez most más. Ez a valami él és egészen olyan ebben a nagy csendben, mintha hallgatózna… Ezért nem szól inkább senki… Megviseltek, nem alszanak újabban és ez látszik rajtuk… Az a valami amit pár napon belül hálistennek kidobunk, már teljesen beleette magát az agyukba… Gardnert rendszeresen le kell szíjazni ha aludni akar, mert lidércnyomásai vannak… Beutaltatjuk egy szakértőhöz ha Új Japánba érünk, mert még a hajódoki sem látott ilyet…
2190.07.12. /1/
Végre befutottunk Új Japánba és mindenki fellélegezhet… Erre vártunk már jó ideje mind és most eluralkodott rajtuk az izgalom. Nyugalomra intettem őket. Még leszállítjuk a két dobozt a megadott helyre és jóideig semmiféle anyagi gondunk nem akad. Hamarosan megkezdjük a lerakodást, aztán végre valahára pontot tehetünk az ügy végére.
2190.07.12. /2/
Az Isten verje meg! Ezt nem hiszem el! Ketten meghaltak! Képtelen vagyok felfogni, hogy történhetett… Azok az istenverte pápaszemes őrültek a Crucible –ön teljesen elcseszték a dolgot! Idióták gyületkezete! Sohasem kellett volna ezeket a tetves dobozokat a hajó fedélzetére hozni… Még hogy mi vagyunk a hibásak! Röhej az egész! Még mindig nem hiszem el! A pénzt is elbuktuk, a küldetésnek is befellegzett, állhatok be csatornapucolónak…
2190.07.13.
Az elmúlt két napban egyre-másra jártak a nyakamra az ügynökök és szabadúszók, amit csak el lehet képzelni. A leghálásabb mégis a WY embereinek látogatása volt. Elmeséltették velem töviről hegyire megint az egész esetet, hogy miként figyeltünk fel a lyukra a két biodóm egymás felőli oldalán, hogy miért ment oda Jonasson és hogy törte ketté derékban az a szürke óriásgyík, ami kivetődött a lyukon… Nem mintha nem hallották volna már az összes alkalommal, mikor elmeséltem, csak a pontosság kedvéért. Elvittek a helyszínre, hogy mutassam meg pontosan, merre láttam elfutni… vagyis inkább elszáguldani, elsiklani az idegent, aztán felszólítottak, hogy nézzek rá a bankszámlámra. Miközben összeszedtem leesett államat, a kezembe nyomtak egy papírt, amin pontosan le volt írva hogy mit is kell innentől mondanom mi történt. Elismerni a hibámat, amiért nem ellenőriztem a szállítók épségét, majd belátni, hogy a hibás szállítás alatt az állatok halálukat lelték… Röhögve téptem darabokra a papírt. Sok hülyével találkoztam már, de olyannal egyel se, aki egy feltépett testű sziklahátút és több megrágott lávasakál és egyéb finomságok közepette bevette volna a mesét, miszerint ”rossz volt a szigetelés”. Megnehezítettem a saját dolgom a továbbiakban, annyi szent, de hogy az én hibám lenne? Esetleg ha a jó konténert hozzuk el, tényleg megúszom ezt az egészet.
//Átok benyomásai//
Meleg… puha… folyik… felhasad… szuszogás… ugrás… hánykolódás.
Aztán megint puha és meleg… sőt forró… hús… tépni, harapni, rágni, kaparni, széttörni!
Fény… ugráló teremtményeg, kószáló teremtmények… hideg fémszálak, sikoltok… fehérség mindenhol… nagyra nőtt majmok, hideg fémekkel… bökdösnek, taszigálnak…
Bezárnak, etetnek… növekszem… és ők csak etetnek tovább… a ketrec kicsi én pedig gyors vagyok, de ők ezt nem látják… a nagyranőtt majmok elmennek… a levegő elromlik, lelassulok, megmerevedek… a nagyranőtt majmok megfognak és ledobnak.
Növények… sziklák… állatok… én vagyok a legerősebb… falak minden felé…
Ráznak… a levegő megváltozik… folyton szólnak egymáshoz a fal túloldalán a nagyra nőtt majmok… aztán megint ráznak… elfogyott a préda… érzem a szagukat a túloldalon, nem is olyan messze…
Kaparom a falakat… Adjatok enni! Éhes vagyok!
A préda a túloldalon zajos és életrevaló… ott kaparom a falat… Megpróbálok kimászni felülről, de ott is csak acél… Gyors vagyok! A falnak rohanok és karmaimmal átszakítom a falat a lendületnek hála… Figyelek, hogy a nagyranőtt majmok mit lépnek… Kint csend van, itt pedig pár újabb áldozat, akikke gyorsan végzek. Megint falak minden oldalon. Ha tovább mennék, ott is csak falak lennének…
Látom őket ott kint! Érzem őket! Látom rajtuk, hogy ők is éreznek, mert félnek, rettegnek, már attól is, hogy látom őket…
Megint elfogyott a préda és én enni akarok… Éhes vagyok! Adjatok prédát! Ölni akarok!
Rázkódás… aztán megint… aztán látom, hogy a túloldalról eltűnik a fal és fény jön be helyette. Érzek valamit… Valami hív engem… Maga felé húz… Egy nagyranőtt majom kerül a lyuk elé, amit korábban téptem… Egy ugrással átjutok a puha testén és a törékeny belső vázán… Hívnak engem… Mennem kell… Testvérek…
A hozzászólást Átok összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Feb. 25, 2013 2:09 pm-kor.
