Szavanna

A savvérű teste szétrobbant a lövéstől. Halott. Hirtelen megfordult, de nem lőtt és nem támadt. Egy idős Yautja volt mögötte, aki fenn tartotta a kezét. Riak'ja deaktiválta a váll-lövegét.
- A legeslegelejéről vagy az itt történtekről? -kérdezett vissza.
Mozdulunk? -kérdezte magában- Többen vagytok? -Nézetet váltott és álcázott Yautják után keresgélt. Körbe tekintett, majd ismét az öreget figyelte.
- Miért olyan különleges az, hogy túl éltem a találkozást? Megöltem egy társukat és két savvérűt. Gondolom ezért nem uszították rám a többit. Vagy.. pont ezért kellene halottnak lennem? Hm...
Vadászni indultam.. -kezdte a történetét a legelejéről- Vadászatom sikeresnek mondható, mert volt vad amire vadásszak. Aztán nyomra bukkantam. Egy vértócsára és tőle távolabb egy halott társunkra. Érdekes volt a dolog ezért közelebb mentem. Mikor odaértem plazma csíkok közeledtek. Sikeresen elugrottam előlük.. nem én voltam a célpont. A lövés forrását vagy annak célpontját, de keresgélni kezdtem. Egy sérült társamra bukkantam. Átadta maszkját és aktiválta az önmegsemmisítőt. Időben kiértem a hatósugarából, majd feltettem immáron már halott társam maszkját. Láttam benne a támadást, a korábban megtalált holttest halálát.. és a rossz vért. Akkor még nem tudtam, de úgy döntöttem megkeresem. Kiszámoltam állítólagos menetirányát és követtem. Nyomokra bukkantam, majd egy tavacska partján találkoztunk. Azt mondta játszunk. Ha élve kijutok a kanyonból elmehetek, ha nem... Hát belementem. Egy ravasz csellel kis időt nyertem és lendületet véve a sűrűbe vetettem magam. Futottam egy darabig, de aztán felugrottam egy fára. Álcáztam magam, aktiváltam a váll-löveget, a bakuub-ot... -itt megállt. Eszébe jutott, hogy elhagyta. Tudja hol van.. vissza is megy érte- Ekkor jött az Ooman. ('mber) Bele lőtt a rossz vérbe, erre én meglőttem. Hamar viszonozta a tűzet, a fa ága leszakadt. Ekkor felkaptam a 'mbert és futottam, egészen idáig. Itt letettem. A rossz vér követett. A 'mber rálőtt, de ezzel élete utolsó hibáját követte el. Én párbajra hívtam ki.. elfogadta. Megküzdöttünk és alul maradt. Ezek után jött a hajó, a sípszóra engedelmeskedő savvérűek és így tovább. Megöltem egyet, elvitték a rossz vér holttestét és elmentek. Egy itt maradt és én azt is megöltem. Eztán jöttél te.
Ki vagy? -kérdezte történetének elmondása után.

Mesélés közben az ifjú yautja körbepásztázta a terepet. Legalább egy tucat vadász érkezett, akik látva, hogy már nem lesz harc, felfedték álcájukat. Miközben Riak'ja mesélt, az öreg ragadozó levette maszkját, s a fejét vakargatta. Homlokába négy egymás felé néző vonal volt vésve, melyek talán egy ragadozó agyarait jelképezték. Az elbeszélés végén felsóhajtott, majd bemutatkozott.
-A nevem Anu'd, és az Éjvadászok klán vezére vagyok. A mi nomád klánunk arra tette fel az életét, hogy levadásszuk a rossz vér hordozóid. A világűrt járva kutatunk a szennyezett vérű hitszegők után. -a homlokára mutatott- ezeket a jeleket a megölt vérszennyezők agyaraival karcoltam a bőrömbe. Ifjú vadász vagy még, ezért is meglepő, hogy túléltél egy találkozót az egyik csapatukkal, sőt mi több a vezérüket is megölted. Mi már rég óta vadásztunk rájuk, de mindig elmenekültek, ahogy most is. Akit megöltél, különösen kegyetlen egyed volt, rengeteg fajtársunk vére szárad fekete lelkén. Biztos vagyok benne, hogy a többi csak azért hagyott életben, mert még ők is gyűlölték. Amúgy nem szokásuk túlélőket hagyni. -egy fél percig csak hallgatott, majd folytatta.- De legyőzted. Elismerően szólok majd rólad, ha találkozom klánod vezérével. Most azonban ideje indulni. A hajó a kanyon végén vár, esetleg elvigyünk valahová?

A kalandod ezennel véget ért. Mielőtt a jutalmadra térnék, szeretnék egy rövid értékeléssel "kedveskedni" neked.
Tehát: azt gondolom ügyesen játszottál. Jól beleélted magad a karakter szerepébe, s bár a posztjaid nem a leghosszabbak, nem hiányzott belőlük a leglényegesebb dolog, a karakter belső világa. Tömör hozzászólások, de ügyesen alakítottál. Amit azért javasolni tudok, hogy a támadásokat kicsit pontosítsd, a kedvezőbb elbírálás érdekében.
Ami pedig a jutalmad illeti, három SP-t és 15 megbecsülés pontot adok, valamint a rosszvér lándzsáját. Ez utóbbi annyit tesz, hogy ha valamilyen oknál fogva egy későbbi kalandodban elveszted a fegyvered, akkor ezzel pótolhatod, és nem kell megbecsülést áldozni, hogy újat vehess. Kérlek ezek alapján frissítsd az adatlapodat!
További kellemes játékot!

- Köszönöm. Elvihettek valahova.. De előbb elmegyek a bakuub -om ért. A hajónál találkozunk. -válaszolt a kérdésre. Elköszönt majd vissza indult, hogy megkeresse a bakuub -ját, amit a harc során hagyott el. Tudta hol van, így nem is kellett sokat keresni. Eltette, majd elindult a hajóhoz.

Basil'isk kalandja

Pusztító pusztaság
Míg az egyik vadász az őserdőt kapta feladatául Basil'isknak a pusztaság kánaánját kell legyőznie. A talajra érkezve Basil'isk terepszemlét tart. A hatalamas végtelennek tűnő szavannán minden jól kivehető egyszer egyszer egy nagyobb darab szikla vagy fa gondoskodik a takarásról, vagy az árnyékot nyújtó menedékről. A derékig érő fűszálak lágyan fogják közre a Yautja testét. Egy Yautjának ez az ideális környezet. Még annál is inkább ugyanis a vadász pár száz méternyire egy fa tövében több mozdulatlan dolgot fedez fel. Első pillantásra élőlényeknek tűnnek, és belőve az irányt elindul. A természet harmóniája veszi körül Basil'iket a növényevők egyáltalán nem zavartatják magukat a Yautja miatt. Érzik a Prédák most nem ők. Egyre kivehetőbbek a mozdulatlan alakok körvonalai, egy biztos a szag nem csalja meg a vadász orrát. A rothadás szaga terjeng a levegőben.

Hosszas fáról fára való ugrálás után elértem azt a helyet, ahová küldtek, a bolygó szavannáját. A Blior ezen részén sosem voltam, csak az erdős területeken vadásztam eddig, de ez a terület teljesen ismeretlen számomra.
Leugrok a fáról és terepszemlét tartok, a szavanna hatalmas, néhol sziklákkal és fákkal tarkított, derékig érő fűvel rendelkező terület. Ideális a növényevő állatok és persze néhány ragadozó állat számára. A derékig érő fűben haladva, hőlátás módban észreveszek valamit az egyik fánál amik első látásra élőlénynek tűnnek. A legtöbb növényevőt nem zavarja, hogy egy vadász megy köztük, igaz nem is ők a préda, így nem törődnek velem és hagyják, hogy odamenjek a mozdulatlan lényekhez.
Egyre közelebb érve jobban kirajzolódnak a mozdulatlan lények alakjai, mikor odaértem a fához, észrevettem, hogy ezek az állatok nemrég pusztultak el. De hogy mi ölhette meg őket, az rejtély marad előttem.

//Ha esetleg túlmeséltem, akkor előre is elnézést kérek//

Négyből három már tetem volt, mind a háromnak a mellkasán egy egy lyuk tátongott. A vadász átkozódva kerreg egyet, hiszen tisztában van vele ez mit jelent. Ha van is fészek a közelben az még elég kezdetleges lehet, ha ilyen drasztikus lépésekre szánják el magukat. Ugyanis a megszokott szituáció, ha a mellkasrobbantó a fészekben születik nem pedig azon kívül. Tojások nyomait azonban a Yautja sehol nem talált, de a negyedik test most agonizálva zihálni kezd és rettentő fájdalmakról tesz bizonyosságot. A Yautja tudja mi folyik és ezért ő is látás módot vált. A mellkasrobbantó bármikor kitörhet. Mind e közben megjelentek a dögevők. Hiéna szerű, valamivel nagyobb lények és láthatólag éhesek. Oly annyira, hogy akár a vadásznak is képesek lennének neki támadni. A mellkasrobbantó épp ebben a pillanatban tör ki Basil'isk előtt azon orrszarvú félék egyikéből, amik ott hevertek a lábánál, azonban a dögevők egyike is már túl közel merészkedett Basil'iskhoz.

Közeledek a testekhez, nem történik semmi. Egyre közelebb vagyok, még mindig semmi. Oda érek a fához és szemügyre veszem a testeket, három tetem mellkasán lyuk tátong. Tudtam, hogy kemény húsúak vannak a közelben. Ha van fészkük, akkor az elég kezdetleges lehet, mert ilyet nem tesznek, hogy a szabadban fertőznek meg különböző élőlényeket.
Tojások nyomait keresem de nem találtam semmit a környéken. Az egyik állatból meg csak most kezd kikelni a következő kemény húsú, de eközben dögevők jelennek meg. Hiéna szerű, nagy lények jönnek a fa felé. Tudtam, hogy ebből nem sül ki semmi jó, így előveszem a plazmapisztolyt, hogy ha az egyik dögevő közelebb merészkedik, akkor el tudjam találni. Ekkor még egy váratlan dolog történik, a mellkasrobbantó kitört a haldokló növényevőből. Nem tudok egyszerre a dögevőkkel és a kis szörnyeteggel foglalkozni, egyszer majdnem meghaltam egy ilyen kis dög miatt egy bizonyos bányászbolygón.
A dögevők egyike közelebb merészkedett, így nem tudtam mást csinálni, minthogy odalövök a pisztollyal.

A plazma leszakította a vicsorgó dögevő fejét. A félelem erősebb volt az éhségtől és a dögevők falkája vissza vonulót fújt. Épp időben. A hatalmas testű növényevő istentelen hangja most a leghangosabb. A csontok és szövetek megadták magukat. Egy szemnélküli csupafog torzó szegezte a vadászra a tekintetét, de Basil'isk suhintott. A kis dög iszonyú gyors volt és helyette a döglött testet találta el. A mellkasrobbantó a nem messze lévő oázis felé iparkodott. Véletlen kizárva, tehát a vadász követni kezdte a fejletlen xenomorfot. A teljesen nyílt terepen hiába álcázta magát a Yautja a környező állatok látták és érezték. A mellkasrobbantó ezzel szemben szerencsésebb volt mérete miatt. Basil'isknek viszont pár helyen figyelemmel kellett kísérnie nehogy túl közel merészkedjen bár melyik falkához vagy csordához.

Egyetlen lövéssel leszakítottam a dögevő fejét ~ Túl könnyű volt beszereznem ezt a trófeát. ~ gondoltam, miközben a többi dögevő visszavonulót fújt. Felveszem a döglött állat fejét és elteszem. Ekkor a mellkasrobbantó meg is született, csuklópengémmel odacsapok, de a dög gyorsabb volt és a döglött állat testét találtam telibe.
A mellkasrobbantó egy közeli oázis felé iramodik, így követni kezdtem. Hiába álcáztam magam, a környéken lévő állatok egyszerre láttak és éreztek. A mellkasrobbantó mérete miatt előnyben volt, de azért reménykedtem, hogy ne az egyik falkához vagy csordához merészkedjen, mert akkor végleg el fogom veszíteni.
Kemény húsú érzékelő látásmódra váltok és pásztázni kezdem a területet, hátha megtalálom. Közben ügyelek arra is, hogy ne az egyik csorda/falka közelébe menjek.

Basil'isk sikeresen követte a kemény húsút. Az oázis nem nevezhető nagynak, de annál sűrűbb volt. A mellkasrobbantó egy a talajban lévő óriási lyukba tűnt el. Basil'isk követte a kis gyilkológépet egészen az üregig. Az üreg bejáratánál elképesztő még a kinti hőségtől is melegebb párás levegő csapott ki. Leérve a járaton már ismerős volt a helyzet. Egy kis fészek kellős közepébe csöppent a Yautja, de azonnal cselekednie kellett mert sziszegő hangok és mocorgó testek hullámoztak a falakban minden oldalról. A hurkás szabálytalan nyálkától csöpögő falak megmozdultak. Basil'isk a plazma pisztollyal legalább hármat villám gyorsan elintézett, de a negyedik már vészesen közel ért hozzá. Félő volt, hogy a kifröccsenő savból ő is kapna ezért ezzel a prédával közelharcot kell vívnia.

A mellkasrobbantót az oázisig követtem, ahol viszont egy üregben eltűnt szem elől. Az üregből forró, párás levegő csapott ki, így mást nem is csinálván, utána mentem az üregbe.
Az üreg végén már egészen ismerős volt a helyzet, a kemény húsúak ide fészkelték be magukat, de tojások nem voltak odabent, csak az a nyálka a falakon és azok a kacsok a földön.
A csendet hirtelen sziszegés hangja zavarta meg, az idegenek érezték, hogy egy veszélyes ellenfél jött le a fészekbe és minél hamarabb le kell bénítani vagy el kell tenni láb alól. A nyálkás falak mozogni kezdtek, több kemény húsú is felém jött, de hármat sikerült elintéznem a plazmapisztolyommal, viszont a negyedik vészesen közel került hozzám, így közelharcot kellett alkalmaznom.
Hogy ne kerüljön rám sav, plazmafegyvert nem használhattam csak a csuklópengét vagy a lándzsát. A lándzsát gyorsan előkaptam, a dög pár csapását hárítottam, majd felé döfök és reménykedek, hogy a döfésem halálos legyen.

//A trófeaszerzéseket mindig így fogom írni. Itt azért tettem vörösbe, hogy tudd, mi az, amit trófeagyűjtésnél írok.//

Az utolsó kemény húsúval meggyűlt a vadász baja. A boly amilyen kicsi, de olyan sűrű is volt és ezért sok mozdulatot mellőznie kellett Basil'isknek. Kellő hely hiányában lándzsájával még sikerült felfognia az idegen karom csapását. Ellentámadásként szúrt előre, de ellenfele már pozíciót is váltott. A védekezést Basil'isk már évek óta elsajátította és minden támadást szinte beidegződésből hárított. A kemény húsút talán a fáradékonysága és a kitartás hiánya csalta tévútra. Basil'isk egy sikeres ellentámadást indított és a lándzsa a szörny fejét hosszában átszúrta. Beljebb a fészek még kihaltabbnak tűnt, ami teljesen szokatlan az idegenekre nézve. Basil'isk hamar rájött a dolgokra. A királynő sehol. Csak a trón egy kiszáradt része utalt rá, hogy itt egykoron fészek volt. Azok akik itt maradtak azok őrizték és várták a betolakodókat. A csendben újabb neszre figyelt fel a Yautja és felkészült mindenre.

A fészek kicsiny mérete ellenére a kemény húsút sikerült elintéznem. A lándzsával felé döftem, ő pozíciót váltott viszont én felvettem a védekező pozíciót és hárítottam néhány csapását, majd átszúrtam a kemény húsú fejét.
Csuklópengémmel a dög fejét levágtam a testéről és lehúztam a lándzsáról, ezzel már négy kemény húsú és egy hiéna fejet tudtam begyűjteni. ~ Öt trófea alig pár perc alatt, egész szép teljesítmény! ~ gondoltam, amikor a lándzsát felvettem a földről és egyre beljebb mentem a fészekben.
Beljebb menve nem találtam mást, csak a királynő trónjának kiszáradt részét. Tudtam, hogy a királynőt nem is olyan rég vihették el innen, mert voltak őrök. Nem is kevés, mint négy átlagos xeno, de lehet, hogy ez a kihalt fészek még tartogathat egy-két meglepetést.
A meglepetés meg is jött, neszeket hallok és felkészülök a forrás támadására. De mi van akkor, hogy ez csak az a nyomorult kis mellkasrobbantó, ami nemrég született meg abból az állatból? Vagy egy praetorian? Vagy éppenséggel még egy pár átlagos kemény húsú? Nem tudhatom, hisz csak neszeket hallok valahonnan a sötétből.
Próbaképp a nesz irányába lövök egy plazmatöltetet a pisztolyból, majd várok. Ha elpusztult, akkor folytathatom tovább a vadászatot, de ha nem akkor meg kell küzdenem vele.

A plazma megvilágította a fészek falait aztán beleolvadt a plafonba. Semmit nem talált el csak a megkeményedett gyantaszerű anyagot. Viszont ez a húzás megriasztotta azt a mellkas robbantót, amit Basil'isk idáig követett. A kis bestia a bejárat felé vette az irányt menekülni próbált. Másabb testfelépítése volt, amit a Yautja csak most fedezett fel. Egy királynő mellkas robbantó volt. Neki kellett volna a fészket kibővítenie, de Basil'isk bezavart. A yautja utána ered, de egy karmos kéz elkapja a bokáját. Az egyik idegent még haldoklása közben is a gyűlölet és a gyilkolás hajtja, igaz a Yautja nem pánikolt be. Egy könnyed mozdulattal a karját szegte, de mire kiért a királynő eltűnt. A kinti levegő és táj sokkal kellemesebb volt a bentinél. A vadak visszahúzódtak menedékük vagy búvóhelyükre. Lassan alkonyodott. A ragadozók most kezdtek előbújni ez még egy okkal több Basil'isknek. Trófeáit rendszerezte valóban szép kis gyűjtemény. A bolygón a vadonban volt a vadászoknak olyan kijelölt helyük, ahol meghúzhatták magukat vagy újra összeszedhették a dolgaikat, esetleg könnyítenek a terhen. Később úgy is visszatértek. Egy ilyen ,,magas" leshez minősíthető hely felé indult a Yautja. A természet harmóniája örömöt csempészett Basil'iskbe a vadászat még koránt sem ért véget.

A hang irányába lőttem a plazmapisztollyal, de nem történt semmi sem. A plazma fénye megvilágítja a fészek falait azután beleolvadt a plafonba.
Ismét megjelent a mellkasrobbantó amit idáig követtem, a bejárat felé tart, menekülni próbál. Viszont csak most vettem észre, hogy ez egy ingen értékes példány, egy királynő, aminek ezt a fészket tartották fenn. Utána mennék, de egy karmos kéz ragadja meg a bokámat, az egyik haldokló kemény húsú volt az. Levágom a lény karját a lábamról és a királynő után megyek, de sajnos késő. A királynő eltűnt szem elől, mire kiértem a kezdetleges fészekből.
~ Legalább felszámoltam ezt a fészket és nem kell aggódnom a többi kemény húsú miatt. ~ mondtam magamban. Idefent már alkonyodott, a növényevők eltűntek és a ragadozó állatok most merészkednek elő. Ez gond, mivel nem lehet tudni, milyen állatok lehetnek még itt az este folyamán. Rendszerezem a trófeáimat (1 dögevő, 4 kemény húsú), majd megyek egy biztos menedék felé.
Nem is kellett sokat gyalogolni, hiszen egy magasles volt a közelben, ahol egy kicsit tudok pihenni és figyelni tudom az állatokat. Azok közül meg ki tudom választani azt a példányt, ami otthon a trófeafalamat fogja ékesíteni.

Pihenés közben figyelem a tájat és az állatokat, amik elhaladnak a les mellett. Van minek örülni, de sajnos a vadászat még korántsem ért véget.
A királynő mellkasrobbantó lehet, hogy keresett magának valami kis vackot, ahol elrejtőzhet. Kell is neki, hiszen este nem csak a vadászok, hanem a ragadozó állatok jelenthetik számára a legfőbb veszélyt.

A Yautja nem sajnálta magától a regenerálódásra szánt időt. A tisztánlátás velejárója a pihent elme. A fán az erre szánt álcahálót maga köré húzta és a hasznos időtöltés érdekében megkezdte a trófeák megtisztítását ezzel együtt a súlyok megkönnyítését! Sebeit ellátta, habár azok csak karcolások voltak, de néha az apróságok okozták a legnagyobb gondot. A környéken csak néha szakadt meg a csend egy egy préda halálhörgése, amivel egy ragadozó végzett. Basil'isk rendezte sorait. A trófeák súlya jelentősen könnyebb lett a fegyvereit megtisztította és a plazma pisztolyt feltöltötte. (Ha ilyeneket nem írsz le lehet, hogy egy következő támadásnál csak párat tudsz lőni aztán lemerül. De reális szerintem:) Hajnalodott és épp egy laza szökkenéssel földet ért, amikor egy hangos dörrenés hallatszott. A hang nyugatról jött az őserdő irányából ami egy hegy lábánál terült el.

A lesen nem csak pihentem, hanem a trófeáimat is megtisztítottam, így könnyebb lesz a súlyuk és valamennyivel több helyet biztosítanak a jövőbeli trófeáknak is. Ezek után ellátom sebeimet, amik nem voltak igazán veszélyesek. Kis karcolások voltak leginkább, de muszáj volt azokat ellátni mert ha nem, akkor később hátráltatni fognak a vadászatban.
A környéken néha-néha hallatszott egy-egy állat hangja, amiket a többiek épp levadásztak. Fegyvereimet megtisztítottam a mocsoktól és újratöltöttem a pisztolyt, hogy még pár lövést le tudjak adni, a fészekbeli lövöldözéstől eléggé lemerült, ezért volt szükség az újratöltésre.
Hajnalodott. Leugrok a lesről és indulnék újabb trófeák után, de ekkor egy hangos dörrenés üti meg a fülemet. Nyugatról jött, oda nézek, ott az őserdő van egy hegy lábánál. Ott biztosan nagy csata dúlhat.
elteszem a pisztolyt, előveszem a lándzsát és megyek az erdő felé. Kíváncsi vagyok, hogy tulajdonképpen mi történhet ott a fák között.

//Adatbázis nem írja, hogy újra kell-e tölteni a pisztolyt//

(igen tudom, hogy nem írja, de egy fórumos beszélgetésben valakinél ekcsíptem, hogy most a központi energiát vagy külön energiát emészt e fel. A páncélzatodból kiindulva így láttam racionálisnak, mivel + energia ellátórendszer nincs. Ha tévedtem bocsi.)

Basil'isk álcáján megtört a hajnali fény. Hatalmas áttetsző körvonala kísérteties látvány lett volna egy 'mber számára. A vadász nem óvatoskodott. A cél felé tartva csak egyszer állt meg egy víznyelőnél. A tavak ezen a környéken kincsnek számítottak, de most megint egyel kevesebb maradt a vadon állatainak. Mint egy leengedett medence hatalmas lyukkal a közepén. Az őserdőben és szavanna határán már sokkal változatosabb és zöldebb a táj. Basil'isk elérte célját, de semmi sem utalt rá, hogy valaki lenne a közelben.

Magamat álcázva mentem a lövések helye felé, a hajnali fény csak úgy megtört az álcázásomon. Ez egy 'mber számára olyan, mintha egy szellem haladna, de én nem szellem voltam, hanem egy vadász, aki becserkészi prédáját. Egy született ragadozó.
Megállok egy víznyelőnél ~ Itt már egyel kevesebb víznyelő marad az állatoknak. ~ gondoltam, míg figyeltem a területet. Egy hatalmas meder maradt a víznyelő helyén pár lyukkal. Pár perc múlva tovább mentem a cél felé.
Elértem az esőerdőt, de még nem mentem be. Tulajdonképpen a szavanna és az erdő határán voltam ahol sokkal zöldebb volt a táj, mint odakint. Ez volt a cél, de semmi nem utalt arra, hogy valaki vagy valami lenne a közelben.
Átváltok kemény húsú észlelésbe majd PredTech látásmódba, hátha találok valamit, ami a lövéseket okozta.

A Yautja már egy órája, hogy belépett a dzsungelba. Ez alatt az eseménytelen egy óra alatt csak a talajon kúszó kis testű állatok, és madarakra figyelt fel olykor a vadász. A Yanga fák mellett sok más növény nehezíti Basil'isk útját. Persze egy mozdulattal szabad utat vág magának, semmi sem állíthatja meg. Hangokra figyel fel. 71 m távolságban egy férfit lát ücsörögni egy kidőlt mohával benőtt fán. Nem jellemző a puha húsúakra, hogy a vadonban vadásszanak. A rezervátum biztonságosabb számukra. Basil'isk érdeklődését azonnal felkeltette. A férfi mellett ott volt letámasztva fegyvere egy Hatsan sörétes. Matt fehér és szürke színű masszív puska. Bakancsában egy 12cm hosszú vadásztőr. A szkennerek ennyi fegyvert jeleztek. A férfi egy adóvevő beállításán ügyködött.
/Ezt a HSZT még ide a következőnél már a dzsungelbe írok neked is./

Vagy egy órája a dzsungelben vagyok és a hang irányába megyek. Olykor a talajon kúszó kisállatok vagy az ágakról felrepülő madarak keltik fel a figyelmemet pár másodpercre. Nagyon nehézkes volt a haladás a fák között, de egyetlen mozdulattal sikerült párat levágni, hogy az út tiszta legyen a célig.
További hangokra figyelek fel és gyorsítok a tempón, közben az utamba kerülő Yanga fákat megtizedelem. Úgy 71 méterre egy 'mbert veszek észre, aki épp valamin dolgozik. Ő is vadászni jött ide, de tudom, hogy nem támadhatom meg. Ennek a világnak vannak bizonyos szabályai, amit nekünk és az 'mbereknek is be kell tartaniuk. De az előző itteni vadászatom során pár 'mber megszegte ezt a szabályt és jó pár yautját tett el láb alól.
Az 'mber mellett egy puska volt letámasztva, lábbelijében meg egy 12 cm-es vadászkés rejtőzik. Összesen két fegyvere van a szkenner szerint.
~ Nem támadhatom meg, mert akkor keresni fogják. Inkább egy másik úton megyek tovább. ~ mondtam magamban és otthagyom az 'mber vadászhelyét.

//Folytatás a dzsungelben//