* A szabadulás pillanata. Nagyszerű érzés fogott el, amilyet már egy nagyon jó ideje nem éreztem, csak amikor még nem ekkora voltam. Most viszont újra szabad vagyok, és hamarosan talán még néhány fajtársammal is találkozhatok, avagy fészket is találhatok. Hacsak ezek megint el nem fognak, de az már nem lesz egyszerű.
Sziszegés.
Nincsen több ártalmazó drót ami már annyiszor az eddig fogságban töltött idő alatt megkeserítette az életem és annyi sebet ejtett rajtam. Habár azok begyógyultak, mégis rossz érzéssel tölt el, hogy ennyi éven át kínoztak azzal a dróttal, ahelyett, hogy végeztek volna velem. Most viszont ennek vége.
Újabb sziszegés.
Átmentem egy szomszédos szellőzőnyílásba - volt rajta kapaszkodó, így könnyű volt az átjutás -, majd a szellőzőnyílás egyik rácsos részét kilöktem. Körbenéztem.
Az emberek ezt a részt nem sűrűn látogatják, ami azt jelentette, hogy rossz helyen járok. Oda kellett mennem, ahol sűrűn vannak, ami azt is jelentett, hogy készülnek valahova. Ha készülnek valahova az azt jelentette, hogy közel van az a hely, ahol az emberek ki-be jönnek ebbe a nagy dobozba. Ott én is kijuthatok, ám ahhoz jól meg kell bújnom valahol. ~ Talán valamelyik kisebb dobozba belemehetnék. Megbújok, ha esetleg meg harcra kerül a sor, akkor muszáj lesz pár kétlábút eltenni láb alól. Addig viszont rejtőzködnöm kell, sokan vannak és együtt legyőzhetnek. ~ Gondoltam.
Visszadugtam a fejem a szellőzőnyílásba, majd egy másik irány felé vettem az utam. Időközben ugyan felbukkant pár ember, de azok nagyrészt mással voltak elfoglalva, így inkább hagytam őket a helyükön. Nem voltak útban.
A felbukkanó emberek száma egyre jobban növekedett. Hamarosan már minden sarkon óbégatott valamit, hatalmas, guruló járművekbe szálltak, majd dobozokat, ládákat pakolgattak pár, hatalmasabb járművekbe.
Elvicsorodtam.
~ Ezek a nagy dolgok majd elvisznek valahová, majd ezekkel ki fogok jutni. Be kellene jutnom valamelyikbe úgy, hogy a kétlábúak ne tudjanak róla. ~ Gondoltam.
Tovább mentem a szellőzőben addig, amíg egy alkalmas helyet találtam arra, hogy biztonságosan kijöjjek és feltérképezzem magamnak a terepet.
Egy nagyobb raktárrészben lehettem, aminek különös módon rosszabb volt a megvilágítása, mint a többi helységnek. Itt a lámpák néha kihagytak, villogtak, némelyik csak éppen hogy világított, valamelyik pislákolt, de kiégett izzó is volt a sorban. Egy nagy folt volt a raktár egyik részén, azon ha a kétlábúnál nincs valami világító eszköz, el tudok bújni, lesből tudok támadni.
A lámpák drótokon lógtak a plafonról, így akár fölöttük is szépen el tudok bújni. Mivel a fény úgy is elvakítja a kétlábút, nem vesz észre majd. Ez különösen jót fog nekem tenni amikor támadnom kell, így egy kis plusszal indulhatok, HA lebukok. *