- ...És akkor elkezdett valamit vinnyogni valami mozambiki nyelven és fejbecsapta a másikat, aztán valami lisztet szórt a fejére, újra vinnyogot és újra fejbecsapta a szerencsétlent és EZT ismételgette vagy TÍZ PERCIG, amíg az a migrénes csávó sírva nem fakadt- mondta röhögve Hawks, az egyik újabb tag. Én az erkélyemen álltam, bagóztam és kávét szürcsölgettem. A többiek bent voltak a nappaliban és vidáman fecsegtek.
- Szerintetek elmúlt a migrénje? Szerinted Wesley?
- A nagy büdös lósz*rt- vetette oda a fekete bőrű Wesley.- És milliószor megmondtam, hogy én afro amerikai vagyok, nem afrikai banánzabáló majom- tette hozzá dühös pillantást vetve Hawksra.
- Hé Bilbó, rá gyújthatok?-kérdezte a nagypofájú Tucker.
- Ha ki jössz ide, igen. De ha bent meggyújtasz egy szálat, feldugom a s*ggedbe és szívhatod azon keresztül-kiáltottam be neki. Felröhögött és kijött mellém. Megszoktam tőle a Bilbót, így nem zavart. Nyugodtan rágyújtott.
- Hé, menjünk már le a Safariba-kiáltotta Cox. A Safari egy kisebb pub volt, amit szerettünk. A koreai Kwon-teak már fel is pattant. A többiektől is helyeslő morgást hallottam, majd mozgolódni kezdtek.
- Jössz Nakai?-kérdezte Jack Varjú Jones. Csak ideiglenesen voltak nálam, nem akartak egyből piálni, így felkéreckedtek, hadd pókerezzenek a nagy kávézóasztalomon. Én nem akartam s*gg részegre inni magam, úgyhogy nemet mondtam a kocsmázásra.
Mikor hallottam, hogy becsukódik mögöttük az ajtó, kiittam a maradék kávét és besétáltam, az erkélyajtót becsuktam, mert kezdett hideg lenni, így is pulcsiban álltam kint.
Kiengedtem a fáradt olajat, majd visszasétáltam a nappaliba. Először olvasni akartam, de a szemem a vicsorgó dögök koponyáira tévedt. Odasétáltam a kandallóhoz. Amelyiket elsőként megöltem, az volt középen. Végigsimítottam agyarán és elmosolyodtam.
- Ne félj, mocsok, jönnek még társaid, hogy ne unjátok így négyen egymást- mondtam neki, azzal otthagytam. Ahogy besétáltam a hálóba, mintha kíváncsian figyelt volna onnan a falról...