Faj: Yautja
Nem: Hím
Név: Kraug’ na
Becenév: Nincs
Születési dátum: 2113. 06. 13 (113 éves)
Születési hely: Yautja őshaza
Rang: Beavatott
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Fegyverkészítő szeretne lenni
Külső és belső jellem: Első ránézésre feltűnik az átlagosnál nagyobb magassága(240cm). Maszkja viszonylag ép, felszerelése rendezett. A fegyverteleneket nem bántja, csak megfélemlíti. Intelligenciája átlagos.
Felszerelés: csuklópenge, bakuub, billog, alkari plazmaágyú, váll löveg, maszk, páncél, álcázó berendezés, medikai felszerelés
Születésem napja: Üde, nyári nap volt. Apám, a volt pilóta belépett az ajtón. Épp most tért haza szokásos napi sétájáról. Mivel tudta, hogy anyám bármelyik nap szülhet lerövidítette útját. Csak egy gyors piaci körsétát tartott. Nevemet már fogantatáskor megbeszélték szüleim. Apám lepakolt a konyha asztalra. Nem volt ideje kipakolni mert édesanyám szólt neki, hogy kövesse. Ekkor szinte biztos volt gyanújában, aminek első jele anyám könnyes szeme volt hazaérkezésekor. Beléptek a már előre berendezett szobámba. Anyám a bölcsőre mutatott. Apám egy óvatos lépést tett előre és belepillantott a bölcsőbe. Én ott feküdtem és a fejem fölé akasztott játékot ütögettem. Ekkor apám hirtelen kiragadott ágyamból és magához ölelt. Így kezdődött pályafutásom.
Gyerekkorom: Gyerekkorom átlagosnak mondható. Talán egy említésre szoruló részlet van, ami nagyjából meghatározta további életemet. A szomszédunkban lakott egy kedves öreg fegyverkészítő. Szabadidőmben sokat jártam hozzá. Gyakran órákig beszélgettünk a fegyverkészítésről. 14 éves koromban a szomszédunk segítségével készítettem el első késem.
Fiatal éveim: Nos ez a korszak már nem nevezhető átlagosnak. Az iskolában gyakran csúfoltak mert már akkor magasabb voltam az átlagnál. Ha tehettem sokat tanulmányoztam a Xenomorphok anatómiáját mely később nagy hasznomra vált.
Felnőttkorom: Amikor elértem a felnőttkort apám elvitt egy helyre ahol még sosem jártam. Sötét volt és hideg. Apám csak annyit mondott a semmibe: - Elhoztam. - Ekkor fények gyúltak és négy, a maszkjuk alapján magas rangú Yautja lépett elő a semmiből. Hosszan nézegettek majd sugdolózni kezdtek. Egy kis idő után hozzám fordultak és a legmagasabb rangú megkérdezte: - Tudod-e miért vagy itt?
- Nem. - válaszoltam.
- Akkor elmondom. - Azért mert édesapád elérkezettnek látta az időt, hogy beavassunk.
Nagyot nyeltem de nem válaszoltam semmit. - Tudod-e hogyan zajlik a beavatás?
- Igen, tudom.
- Nagyszerű! Akkor kezdjük is el!
A beavatásom:Mielőtt elindultunk volna megkaptam rasztáimra a gyűrűket! Felhelyezésük iszonyú volt. Alig bírtam ki ordítás nélkül. Még most is fáj ha belegondolok. De a fájdalmat úgy csillapítottam, hogy arra gondoltam ha ennek vége akkor mehetek az első vadászatomra! Hosszú órákig tartott minden egyes gyűrű felhelyezése. Nekem mindegyik egy évnek érződött. Megérkeztünk a beavatási helyszínre. Magamhoz vettem a szükséges felszerelést majd beléptem egy nyirkos, sötét helyiségbe. Percekig nem történt semmi. Feszülten álltam egy helyben kinyitott, nem saválló dupla pengével. Ekkor csontig hatoló, sziszegő hangot hallottam. Ereimben megfagyott a vér. Maszkomat azonnal átállítottam az EM látásmódra. A szemem sarkából észrevettem, hogy egy Xenomorph test szalad be egy oszlop mögé. Azonnal arra fordultam. Rossz ötlet volt. Hátulról jött a támadás. A tarkómra mért erőteljes ütéstől arcra vágódtam de szinte ugyanabban a pillanatban fel is álltam. Szemtől-szemben álltam egy kifejlett Xenomorphal! Az hangosan sziszegett, készült a halálos lecsapásra. De nekem hirtelen eszembe jutott egy könyv melyet egy híres vadász írt. A könyv szerint a legegyszerűbb mód egy sima drone megölésére ha levágjuk a fejét. Ezt a példát követtem én is. A drone feje egyszerű játékként hullott elém a földre. A teste először térdre rogyott majd teljesen elterült a földön. Ekkor hirtelen felkapcsolódtak a lámpák és belépett a négy vadász kíséretében apám akinek csillogott a szeme a büszkeségtől.
A vadászok elismerően bólogattak majd a legrangosabb így szólt: - Véleményünk szerint alkalmas vagy teljes értékű Yautjaként élni!
Epilógus: A beavatás után hazatértünk. A büszkeségtől elragadtatva meséltem el először édesanyámnak majd barátaimnak végül a szomszédnak beavatásom minden mozzanatát. A szomszédunk csak ennyit fűzött a mesémhez: - Biztos voltam benne, hogy így lesz. A klánunkba érkező újoncok irigykedve hallgatták mesémet. Sajnos megtudtam azt is, hogy néhány társam elesett a beavatáson. Első trófeámat büszkén tettem ki a falra. Már be volt rendezve a hely a következőnek. Sajnos 2120-ban édesapám elhalálozott betegségben. Pedig mindössze 300 éves volt! De tanításait megjegyeztem és ma is hallom a fejemben: - Próbáld újra de most erősebben!
Nem: Hím
Név: Kraug’ na
Becenév: Nincs
Születési dátum: 2113. 06. 13 (113 éves)
Születési hely: Yautja őshaza
Rang: Beavatott
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Fegyverkészítő szeretne lenni
Külső és belső jellem: Első ránézésre feltűnik az átlagosnál nagyobb magassága(240cm). Maszkja viszonylag ép, felszerelése rendezett. A fegyverteleneket nem bántja, csak megfélemlíti. Intelligenciája átlagos.
Felszerelés: csuklópenge, bakuub, billog, alkari plazmaágyú, váll löveg, maszk, páncél, álcázó berendezés, medikai felszerelés
Születésem napja: Üde, nyári nap volt. Apám, a volt pilóta belépett az ajtón. Épp most tért haza szokásos napi sétájáról. Mivel tudta, hogy anyám bármelyik nap szülhet lerövidítette útját. Csak egy gyors piaci körsétát tartott. Nevemet már fogantatáskor megbeszélték szüleim. Apám lepakolt a konyha asztalra. Nem volt ideje kipakolni mert édesanyám szólt neki, hogy kövesse. Ekkor szinte biztos volt gyanújában, aminek első jele anyám könnyes szeme volt hazaérkezésekor. Beléptek a már előre berendezett szobámba. Anyám a bölcsőre mutatott. Apám egy óvatos lépést tett előre és belepillantott a bölcsőbe. Én ott feküdtem és a fejem fölé akasztott játékot ütögettem. Ekkor apám hirtelen kiragadott ágyamból és magához ölelt. Így kezdődött pályafutásom.
Gyerekkorom: Gyerekkorom átlagosnak mondható. Talán egy említésre szoruló részlet van, ami nagyjából meghatározta további életemet. A szomszédunkban lakott egy kedves öreg fegyverkészítő. Szabadidőmben sokat jártam hozzá. Gyakran órákig beszélgettünk a fegyverkészítésről. 14 éves koromban a szomszédunk segítségével készítettem el első késem.
Fiatal éveim: Nos ez a korszak már nem nevezhető átlagosnak. Az iskolában gyakran csúfoltak mert már akkor magasabb voltam az átlagnál. Ha tehettem sokat tanulmányoztam a Xenomorphok anatómiáját mely később nagy hasznomra vált.
Felnőttkorom: Amikor elértem a felnőttkort apám elvitt egy helyre ahol még sosem jártam. Sötét volt és hideg. Apám csak annyit mondott a semmibe: - Elhoztam. - Ekkor fények gyúltak és négy, a maszkjuk alapján magas rangú Yautja lépett elő a semmiből. Hosszan nézegettek majd sugdolózni kezdtek. Egy kis idő után hozzám fordultak és a legmagasabb rangú megkérdezte: - Tudod-e miért vagy itt?
- Nem. - válaszoltam.
- Akkor elmondom. - Azért mert édesapád elérkezettnek látta az időt, hogy beavassunk.
Nagyot nyeltem de nem válaszoltam semmit. - Tudod-e hogyan zajlik a beavatás?
- Igen, tudom.
- Nagyszerű! Akkor kezdjük is el!
A beavatásom:Mielőtt elindultunk volna megkaptam rasztáimra a gyűrűket! Felhelyezésük iszonyú volt. Alig bírtam ki ordítás nélkül. Még most is fáj ha belegondolok. De a fájdalmat úgy csillapítottam, hogy arra gondoltam ha ennek vége akkor mehetek az első vadászatomra! Hosszú órákig tartott minden egyes gyűrű felhelyezése. Nekem mindegyik egy évnek érződött. Megérkeztünk a beavatási helyszínre. Magamhoz vettem a szükséges felszerelést majd beléptem egy nyirkos, sötét helyiségbe. Percekig nem történt semmi. Feszülten álltam egy helyben kinyitott, nem saválló dupla pengével. Ekkor csontig hatoló, sziszegő hangot hallottam. Ereimben megfagyott a vér. Maszkomat azonnal átállítottam az EM látásmódra. A szemem sarkából észrevettem, hogy egy Xenomorph test szalad be egy oszlop mögé. Azonnal arra fordultam. Rossz ötlet volt. Hátulról jött a támadás. A tarkómra mért erőteljes ütéstől arcra vágódtam de szinte ugyanabban a pillanatban fel is álltam. Szemtől-szemben álltam egy kifejlett Xenomorphal! Az hangosan sziszegett, készült a halálos lecsapásra. De nekem hirtelen eszembe jutott egy könyv melyet egy híres vadász írt. A könyv szerint a legegyszerűbb mód egy sima drone megölésére ha levágjuk a fejét. Ezt a példát követtem én is. A drone feje egyszerű játékként hullott elém a földre. A teste először térdre rogyott majd teljesen elterült a földön. Ekkor hirtelen felkapcsolódtak a lámpák és belépett a négy vadász kíséretében apám akinek csillogott a szeme a büszkeségtől.
A vadászok elismerően bólogattak majd a legrangosabb így szólt: - Véleményünk szerint alkalmas vagy teljes értékű Yautjaként élni!
Epilógus: A beavatás után hazatértünk. A büszkeségtől elragadtatva meséltem el először édesanyámnak majd barátaimnak végül a szomszédnak beavatásom minden mozzanatát. A szomszédunk csak ennyit fűzött a mesémhez: - Biztos voltam benne, hogy így lesz. A klánunkba érkező újoncok irigykedve hallgatták mesémet. Sajnos megtudtam azt is, hogy néhány társam elesett a beavatáson. Első trófeámat büszkén tettem ki a falra. Már be volt rendezve a hely a következőnek. Sajnos 2120-ban édesapám elhalálozott betegségben. Pedig mindössze 300 éves volt! De tanításait megjegyeztem és ma is hallom a fejemben: - Próbáld újra de most erősebben!
A hozzászólást Kraug' na összesen 6 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jún. 25, 2012 9:10 am-kor.