Faj: Ember
Nem: Férfi
Név: Antal Nimród
Becenév: még nincs
Születési dátum: 2169. Augusztus. 06
Születési hely: Budapest
Rang: Kötelező sorkatonaságban őrmesterit érte el.
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Tudóskezdemény, igazából egyetemista volt, speciálisan az őslénytan térén jeleskedik. Weyland Yutani később, mint álmodót alkalmazza.
Külső és belső jellem: 187 cm magas rövid barna hajú zöld szermű átlagos testalkatnál picit köpcösebb ám ellensúlyozza az átlagos embernél kicsit jobb fizikum. Képes nehézhelyzetben is tisztafejjel dönteni, ám ha kellemetlen emlékek épp akkor jönnek elő akkor pánikra is hajlamos.
Felszerelés: M65 lézerpisztoly szükséges töltő és 6 db telep. Erős masszívnyelű tömör acélfejű fokos.
Hol is lehetne az egészet kezdeni? Ja, igen. A születés isteni csodája. Budapesten a királyság fővárosában láttam meg a nap… illetve a lámpavilágot, hisz csak pár perc választott el attól, hogy ne hetedikén szülessek meg.
Átlag az országhoz lojális családban nevelkedetem sajnálatos módon egykeként, minek a szülők nem örültek. Valamiféle betegség lehetett az oka, emiatt a családot jellemezte a „kötelesség elmulasztása” tudat.
Bár a fővárosban születtem, ez csak azért volt, mert apámnak hivatali ügyeket kellet intéznie. Hosszasan. Soha nem tudtam meg, hogy apám igazából mis is volt, csak annyit tudok, hogy magas rangú katona volt. Általános iskolát egy alig ismert felvidéki faluban végeztem, míg középiskolát Kassán.
Felhőtlen gyermekéveim alatt a hegyvidékeknek hála megismerkedhettem közelebbről a természettel. Régi külszíni fejtéseknél és feltárásoknál számtalan őskövületet láthattam. Továbbá régi filmekben is lenyűgöztek eme lények. Hálaégnek élőben is láthattam ilyen lényeket. Száz éve még lehetetlennek hitték az őslények klónozását de manapság ha nem is hétköznapi, de előforduló dolog. Így láthattam egy grófi magán állatkertben Smilodont. Eddigi élményeim és eme daliás ős nagymacska látványa eldöntötte bennem, hogy mi akarok lenni. Iskoláim mellet rengeteget foglalkoztam az őslénytannal. Földi őslénytan mellet foglalkoztam más bolygók élőlényeivel. Pár kezelhetőbb fajt állatkertekben is meglehetett tekinteni. Elgondolkodtató volt. A konvergens evolúció túl gyakori a bolygók közt. Túl sok a földszerű bolygó földihez hasonló állatokkal.
Iskolákat tűrhető eredményekkel végeztem. Egyetem előtti kötelező sorkatonaságon átlagos eredményekkel végeztem. Bár leszögezték, hogy repülőt, se űrhajót ne próbáljak vezetni, mert maximum japán kamikázénak lennék jó…
Egyetemre jelentkeztem a sorkatonaság után. Nem vettek volna fel az elért eredmények alapján, viszont méltányolták az önszorgalmat és a már saját magam által kidolgozott tanulmányt, mely a földi madarak evolúciója mellet a többi más bolygó madár fajainak evolúcióját is levezette. Végeredményben egyetemre engedtek, és komolyabb tudományos lapokban is megjelent eme tanulmányom. Lényegében próbáltam minden bolygón honos madárfajokat a konvergens evolúció elve alapján származtatni. Fél sikerrel, hisz a nagybani hasonlóság és az említet bolygók őslénytani hiányosságai enyhén komoly problémák voltak. Így erre az „Ősök” elvét voltam kénytelen használni, illetve az isteni teremtés elvét, mely két ellentétes elmélet egyesek szerint. Ősök elve egy nem ismert fajt vázol fel, mely miatt rengeteg bolygó Földszerű. Míg az isteni teremtés a bibliából jól ismert forma, természetesen az evolúcióval kiegészítve. (Eleve elrendelés elve)
Földön sikerrel le tudtam vezetni a madár fajok fejlődését kezdetektől napjainkig. Ám például Dunda Survey madár világának fejlődését a kezdetektől nem lehetet ama bolygón levezetni. Egy pontnál az elv a Földhöz kanyarodott. Említés szintjén más állat típusokat és növényeket is felvázoltam, hogy túlontúl Földszerűek. Nem olyan idegenek, mint amennyire kellenének. Eme igazán idegen létforma ellenben végül megtalált…
Egyetemi tanulmányok mellet, munkát vállaltam a fővárosi Természettudományi Múzeumban. Nagyrészt fosziliákat kellet karbantartanom vagy épp kőzetből kifejtenem. Igazából nem volt olyan unalmas, főleg mikor idegen bolygók leleteit vizsgálhattam íj módon.
Egész bolygón ekkortájt eluralkodott valami féle furcsa érzés. TV adásokat kezdetben csak angol nyelvterületeken törtek fel, majd hazámban is magyarra fordítva hirdette mocskos szektáját az a Salvaje nevű illető. Bizarr volt az a lény. A pletykák arcnélküli agyevő szörnyetegére ismertem benne, mely a külső peremi kolóniákon okoz problémát. Bár a Gyarmatügy próbálta titkolni, de a pletykák azok pletykák.
A híradó csak említésként mondta be a BioTech egy telephelyének megsemmisülését. Eme eset után egy jó ideig nem voltak feltört TV adások. Viszont ezek után kezdtek el gyötörni rémálmok. Minduntalanul azok a rovar lények tértek vissza benne. Furcsa idegesség tőrt rám, akárhányszor elmentem egy csatorna mellet, vagy a múzeum kibővített raktár alagsoraiban voltam. Nem hiába…
Péntek este még amolyan önszorgalomból bent maradtam és egy kétéltű csontvázát próbáltam láthatóvá tenni egy nagy kőzet darabban. Rám tört eme idegesség. Hallottam, ahogy a félhomályos folyósón a takarító épp felmossa a padlót. Persze a kőpadlón a karmok keltette kis zajt is meghallottam. Hideg izzadság csordult le a hátamon. Ideges lettem.
Valami törés hangját és loccsanást hallottam meg. Majd egy test elvágódást. A takarító már nem fog többet felmosni…
Nálam lévő lézerpisztolyt előkaptam. Kissé paranoiás lettem a rémálmok miatt, így engedélyt szereztem, hogy mindig nálam lehessen eme fegyver, nem hiába. Felálltam az asztaltól és szembe helyezkedtem el a félig nyitott ajtóval. Folyósón csak pár lámpa világított, de megláttam bennük a takarító testét, ahogy a koponyából patakzik a vér.
Katonai képzés ide vagy oda, még jobban megijedtem. A félig nyitott ajtót megmozdult, egyre nagyobb látó szöget engedve a folyósóra. Befele nyíló ajtón végül megpillantottam egy groteszk kézfejet. Majd egy újabbat a padlón. Végül a hosszú sötétbarna valamit, sötétben csak a kivillanó fémes fogakat lehetett látni. Semmiféle érzékszervezet.
„Azok az őrült szektások!” – rohant át eme gondolat az agyamon.
A lény az ajtóban két lábra állt, valamivel magasabb volt, mint én. Belépet a szobába. Semmiféle érzékszerv nincs rajta, de éreztem, hogy engem néz. Éreztem a gondolatát. Az ölést.
Pulzárfegyverek ropogását hallottam meg. A lény komótossága megváltozott sokkal gyorsabb mozgásra váltott. Nem vártam meg, rá lőttem. Első lövés a ball vállán ment át és lukat égetett a falba. Második a mellkasán ment át. A lény vadul felsikoltott, ugyan ilyen sikoltásokat hallottam a múzeumon kívülről. Némi sárgás vér folyt ki belőle mely a padlóra csöppent. Látva a hatását, nem kívántam közelharcba kerülni egy savvérűvel. Fejére próbáltam célozni. Első csak súrolta a fejét. Mire teljes erőből felém lendülhetett volna, sikerrel eltaláltam a hosszúkás fejét, úgy hogy a lény ettől a földön landolt. Vége… ennek az egy lénynek. De a kinti lövések hangjából ítélve sokkal több van itt. Túlélnem csak úgy lehet, hogy a katonák fele megyek, gondoltam én. A fegyverben telepet cseréltem.
Az a pár tíz méter hosszúnak tűnt. Leginkább azért, mert a félhomály árnyai megelevenedtek. Valamivel másmilyenebb nagyobb szénfekete lény mászott le a falról. Bordázott koponyáján ennek sem volt semmi féle érzékszerve, ellenben fogai szinte világítottak a sötétben. Nem próbálkoztam szívet vagy más létfontosságú szervet célozni, hisz nem tudtam milyen a lény biológiája. A koponyát lőttem. Harmadik lövésre sikerült megfelelő helyen eltalálnom, mitől holtan dőlt el. Azonnal telepet cseréltem és tovább rohantam. Nem ügyeltem eléggé. Újabb árny elevenedett meg és felöklelt. Azonnal felültem hátam pedig falnak vetettem. Felém rontó lényt egy lövéssel kivégeztem. Elsőhöz hasonló kisebb sötétbarna színű volt. Bár nem volt időm ezzel törődni. Remegve felálltam. Reszkető kezemmel cseréltem telepet a fegyverben.
Jobban ügyelve siettem a csarnokba. Katonák lent voltak, folyamatos tüzeléssel próbálták maguktól távol tartani az idegeneket. Én egy karbantartói ajtón léptem ki egy fém állványzatra, így felülről láthattam mindent. Viszont azaz idegesítő érzés eluralkodott rajtam. Mintha az elmém falait ostromolnák.
Lent az idegenek sorra kerülték ki a lövéseket, vagy elhullott társaik tetemei mögött kerestek fedezéket. Végérvényben kezdték sarokba szorítani a katonákat. Végül a nagy terem felöl döngő léptek hallatszottak. Egy sokkal nagyobb fekte idegen jelent meg. Egyik civil ruhás fegyveres elkiáltotta magát. „A királynő! M5 Rakétát BELE!!” Egyik honvéd azonnal tüzelt, ám a rakéta elé ugrott egy idegen, így a rakéta azt ölte meg. Saját testükkel védték a királynőt. Amaz pedig egyre közelebb lépkedett a katonákhoz.
A királynő. Minél közelebb került hozzám annál erősebb nyomást éreztem az elmémben. Végül egy megoldást láttam: A felfüggesztéseit kezdtem el kilőni a bálnacsontváznak. Sikerrel. A királynő mikor az alá ért, a hatalmas csontváz rázuhant. Hatalmasat felsikított a lény. Én teljesen összezavarodtam, elmémbe egy éles hangú kérdés repesztett: „ Mért?”. Minden elsötétült körülöttem.
Gateway-en ébredtem a korház modulban, egy év múlva az ájulásom után. Mind a királyság, mind a Gyarmatügy érdeklődést mutatott felém. Hazámtól, az űrgárdától, az ICC-től és ekkor számomra még ismeretlen szervezettől is érkezet látogatom, kik miben létem felől érdeklődtek. De ismerős és rokon egy se.
Mikor kiengedtek és gyógyultnak ítéltek az űrállomás követségi részére mentem. Itt furcsa mód minden tárgyam megkaptam, ami akkor nálam volt a múzeumban mikor a xenomorphok feltűntek. Elintéztek nekem egy kisebb lakást a Marson, bár munkát nem tudtak. Ez nekem még a kisebb probléma volt. Hazám és az egész bolygó elesett. Amiket hallottam pletykákat, az alapján 500 millió embert ragadt a földön a Gyarmatügy impotenciálja miatt. Utolsó teherhajókkal is mindenféle iratot és fegyvert mentettek nem az embereket. Hallottam a patkó alakú űrhajóról és más bolygókon feltűnő zöld vérű vadászfajról pletykákat. Az egész hírtelen olyan kaotikussá vált…
Több hónapot éltem napszámos munkákból a Marson. Hála égnek a társasházban magyarok, bolgárok és lengyelek éltek így összetartó közösség mindig kisegítette azt ki rászorult.
A hazámhoz furcsa kéréssel fordultam (illetve a kormányához, hazám jelenleg „megszállás” alatt áll). Elvitték a múzeumban kilőtt idegenek tetemeit, és a Marsra vitték őket. Elégtételként az általam kilőtt idegenek fejét akartam. Falon végezték, mint egy szarvas koponya trófea.
Egy nap végül az ICC hivatalától üzenetet kaptam, hogy menjek vissza a Gateway-re. Meg tettem. A Weyland Yutani ajánlott jól fizető, ám kockázatos munkát. Elmondták mi is az én speciális képességem. Álmodó vagyok. Pontosan ők sem tudják mi ez. A lényeg, hogy képes vagyok érzékelni az idegeneket, ha eme képességet fejlesztem sokkal többre lehetek képes, mely jelentős segítség lehet az emberiségnek. Amit Ripley-ék ekkor műveltek, a csapda felállítás megnövelte az önbizalmam. Igaz, hogy nem vált be a terv, de megmutatta, hogy lehetséges nyerni. Így beleegyeztem a cég felkérésbe.
Amolyan mentális felkészülésekre nem igazán volt szükség. Mivel a Turáni Szövetség alapból nagy hangsúlyt fektet a spirituális életre, így az alapokat már gyermekkoromban belém nevelték. Így lényegében csak az idegenek miben létéről kellet tanulnom.
Kísérletképen a Gyarmatügy egy kísérleti fegyvertesztelésében részt vettem, mint tanácsadó lent a helyszínen. Valamiféle idegen csalogató eszköz lett volna, melyet egy írországi faluban teszteltek le. Mondanom sem kell, hogy totális kudarc volt. Majdnem meghaltam. Megpróbáltam megmenteni egy kissé túl szerencsétlen katonát. Könnyebb sérülésekkel megúsztam, ellenben ő nem, de túlélte. Tíz percet se lehettünk a Földön. Az idegenek vártak minket. Az egész akció kudarc volt. Alig tudunk elrepülni a helyszínről.
Az állomáson sok új barátot szereztem. Egy úgyszintén álmodó lány és egy néger „állandóan vicces” tengerész személyében a legjobbakat. Bár, ők elmentek egy bevetésre és azóta sem hallottam róluk ez jó egy éve volt.
A Társaság úgy gondolta, hogy eme történtek után jobb, ha megpihenek egy ideig. Bőséges fizetést adtak. Nem bízok a cégben, viszont tudom, hogy nem olyan felelőtlenek, hogy egy ilyen embert, mint én eltékozoljanak. Remélem.
Időmet a megváltozott világ tanulmányozásának szenteltem. Minden híren és pletykán átrágtam magam. Tudni akartam mi folyik körülettem. Eme információ vadászat egy idő után unalmassá válik. Így remélem, hogy hamarosan kapok valami új megbízást…
Nem: Férfi
Név: Antal Nimród
Becenév: még nincs
Születési dátum: 2169. Augusztus. 06
Születési hely: Budapest
Rang: Kötelező sorkatonaságban őrmesterit érte el.
Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Tudóskezdemény, igazából egyetemista volt, speciálisan az őslénytan térén jeleskedik. Weyland Yutani később, mint álmodót alkalmazza.
Külső és belső jellem: 187 cm magas rövid barna hajú zöld szermű átlagos testalkatnál picit köpcösebb ám ellensúlyozza az átlagos embernél kicsit jobb fizikum. Képes nehézhelyzetben is tisztafejjel dönteni, ám ha kellemetlen emlékek épp akkor jönnek elő akkor pánikra is hajlamos.
Felszerelés: M65 lézerpisztoly szükséges töltő és 6 db telep. Erős masszívnyelű tömör acélfejű fokos.
Hol is lehetne az egészet kezdeni? Ja, igen. A születés isteni csodája. Budapesten a királyság fővárosában láttam meg a nap… illetve a lámpavilágot, hisz csak pár perc választott el attól, hogy ne hetedikén szülessek meg.
Átlag az országhoz lojális családban nevelkedetem sajnálatos módon egykeként, minek a szülők nem örültek. Valamiféle betegség lehetett az oka, emiatt a családot jellemezte a „kötelesség elmulasztása” tudat.
Bár a fővárosban születtem, ez csak azért volt, mert apámnak hivatali ügyeket kellet intéznie. Hosszasan. Soha nem tudtam meg, hogy apám igazából mis is volt, csak annyit tudok, hogy magas rangú katona volt. Általános iskolát egy alig ismert felvidéki faluban végeztem, míg középiskolát Kassán.
Felhőtlen gyermekéveim alatt a hegyvidékeknek hála megismerkedhettem közelebbről a természettel. Régi külszíni fejtéseknél és feltárásoknál számtalan őskövületet láthattam. Továbbá régi filmekben is lenyűgöztek eme lények. Hálaégnek élőben is láthattam ilyen lényeket. Száz éve még lehetetlennek hitték az őslények klónozását de manapság ha nem is hétköznapi, de előforduló dolog. Így láthattam egy grófi magán állatkertben Smilodont. Eddigi élményeim és eme daliás ős nagymacska látványa eldöntötte bennem, hogy mi akarok lenni. Iskoláim mellet rengeteget foglalkoztam az őslénytannal. Földi őslénytan mellet foglalkoztam más bolygók élőlényeivel. Pár kezelhetőbb fajt állatkertekben is meglehetett tekinteni. Elgondolkodtató volt. A konvergens evolúció túl gyakori a bolygók közt. Túl sok a földszerű bolygó földihez hasonló állatokkal.
Iskolákat tűrhető eredményekkel végeztem. Egyetem előtti kötelező sorkatonaságon átlagos eredményekkel végeztem. Bár leszögezték, hogy repülőt, se űrhajót ne próbáljak vezetni, mert maximum japán kamikázénak lennék jó…
Egyetemre jelentkeztem a sorkatonaság után. Nem vettek volna fel az elért eredmények alapján, viszont méltányolták az önszorgalmat és a már saját magam által kidolgozott tanulmányt, mely a földi madarak evolúciója mellet a többi más bolygó madár fajainak evolúcióját is levezette. Végeredményben egyetemre engedtek, és komolyabb tudományos lapokban is megjelent eme tanulmányom. Lényegében próbáltam minden bolygón honos madárfajokat a konvergens evolúció elve alapján származtatni. Fél sikerrel, hisz a nagybani hasonlóság és az említet bolygók őslénytani hiányosságai enyhén komoly problémák voltak. Így erre az „Ősök” elvét voltam kénytelen használni, illetve az isteni teremtés elvét, mely két ellentétes elmélet egyesek szerint. Ősök elve egy nem ismert fajt vázol fel, mely miatt rengeteg bolygó Földszerű. Míg az isteni teremtés a bibliából jól ismert forma, természetesen az evolúcióval kiegészítve. (Eleve elrendelés elve)
Földön sikerrel le tudtam vezetni a madár fajok fejlődését kezdetektől napjainkig. Ám például Dunda Survey madár világának fejlődését a kezdetektől nem lehetet ama bolygón levezetni. Egy pontnál az elv a Földhöz kanyarodott. Említés szintjén más állat típusokat és növényeket is felvázoltam, hogy túlontúl Földszerűek. Nem olyan idegenek, mint amennyire kellenének. Eme igazán idegen létforma ellenben végül megtalált…
Egyetemi tanulmányok mellet, munkát vállaltam a fővárosi Természettudományi Múzeumban. Nagyrészt fosziliákat kellet karbantartanom vagy épp kőzetből kifejtenem. Igazából nem volt olyan unalmas, főleg mikor idegen bolygók leleteit vizsgálhattam íj módon.
Egész bolygón ekkortájt eluralkodott valami féle furcsa érzés. TV adásokat kezdetben csak angol nyelvterületeken törtek fel, majd hazámban is magyarra fordítva hirdette mocskos szektáját az a Salvaje nevű illető. Bizarr volt az a lény. A pletykák arcnélküli agyevő szörnyetegére ismertem benne, mely a külső peremi kolóniákon okoz problémát. Bár a Gyarmatügy próbálta titkolni, de a pletykák azok pletykák.
A híradó csak említésként mondta be a BioTech egy telephelyének megsemmisülését. Eme eset után egy jó ideig nem voltak feltört TV adások. Viszont ezek után kezdtek el gyötörni rémálmok. Minduntalanul azok a rovar lények tértek vissza benne. Furcsa idegesség tőrt rám, akárhányszor elmentem egy csatorna mellet, vagy a múzeum kibővített raktár alagsoraiban voltam. Nem hiába…
Péntek este még amolyan önszorgalomból bent maradtam és egy kétéltű csontvázát próbáltam láthatóvá tenni egy nagy kőzet darabban. Rám tört eme idegesség. Hallottam, ahogy a félhomályos folyósón a takarító épp felmossa a padlót. Persze a kőpadlón a karmok keltette kis zajt is meghallottam. Hideg izzadság csordult le a hátamon. Ideges lettem.
Valami törés hangját és loccsanást hallottam meg. Majd egy test elvágódást. A takarító már nem fog többet felmosni…
Nálam lévő lézerpisztolyt előkaptam. Kissé paranoiás lettem a rémálmok miatt, így engedélyt szereztem, hogy mindig nálam lehessen eme fegyver, nem hiába. Felálltam az asztaltól és szembe helyezkedtem el a félig nyitott ajtóval. Folyósón csak pár lámpa világított, de megláttam bennük a takarító testét, ahogy a koponyából patakzik a vér.
Katonai képzés ide vagy oda, még jobban megijedtem. A félig nyitott ajtót megmozdult, egyre nagyobb látó szöget engedve a folyósóra. Befele nyíló ajtón végül megpillantottam egy groteszk kézfejet. Majd egy újabbat a padlón. Végül a hosszú sötétbarna valamit, sötétben csak a kivillanó fémes fogakat lehetett látni. Semmiféle érzékszervezet.
„Azok az őrült szektások!” – rohant át eme gondolat az agyamon.
A lény az ajtóban két lábra állt, valamivel magasabb volt, mint én. Belépet a szobába. Semmiféle érzékszerv nincs rajta, de éreztem, hogy engem néz. Éreztem a gondolatát. Az ölést.
Pulzárfegyverek ropogását hallottam meg. A lény komótossága megváltozott sokkal gyorsabb mozgásra váltott. Nem vártam meg, rá lőttem. Első lövés a ball vállán ment át és lukat égetett a falba. Második a mellkasán ment át. A lény vadul felsikoltott, ugyan ilyen sikoltásokat hallottam a múzeumon kívülről. Némi sárgás vér folyt ki belőle mely a padlóra csöppent. Látva a hatását, nem kívántam közelharcba kerülni egy savvérűvel. Fejére próbáltam célozni. Első csak súrolta a fejét. Mire teljes erőből felém lendülhetett volna, sikerrel eltaláltam a hosszúkás fejét, úgy hogy a lény ettől a földön landolt. Vége… ennek az egy lénynek. De a kinti lövések hangjából ítélve sokkal több van itt. Túlélnem csak úgy lehet, hogy a katonák fele megyek, gondoltam én. A fegyverben telepet cseréltem.
Az a pár tíz méter hosszúnak tűnt. Leginkább azért, mert a félhomály árnyai megelevenedtek. Valamivel másmilyenebb nagyobb szénfekete lény mászott le a falról. Bordázott koponyáján ennek sem volt semmi féle érzékszerve, ellenben fogai szinte világítottak a sötétben. Nem próbálkoztam szívet vagy más létfontosságú szervet célozni, hisz nem tudtam milyen a lény biológiája. A koponyát lőttem. Harmadik lövésre sikerült megfelelő helyen eltalálnom, mitől holtan dőlt el. Azonnal telepet cseréltem és tovább rohantam. Nem ügyeltem eléggé. Újabb árny elevenedett meg és felöklelt. Azonnal felültem hátam pedig falnak vetettem. Felém rontó lényt egy lövéssel kivégeztem. Elsőhöz hasonló kisebb sötétbarna színű volt. Bár nem volt időm ezzel törődni. Remegve felálltam. Reszkető kezemmel cseréltem telepet a fegyverben.
Jobban ügyelve siettem a csarnokba. Katonák lent voltak, folyamatos tüzeléssel próbálták maguktól távol tartani az idegeneket. Én egy karbantartói ajtón léptem ki egy fém állványzatra, így felülről láthattam mindent. Viszont azaz idegesítő érzés eluralkodott rajtam. Mintha az elmém falait ostromolnák.
Lent az idegenek sorra kerülték ki a lövéseket, vagy elhullott társaik tetemei mögött kerestek fedezéket. Végérvényben kezdték sarokba szorítani a katonákat. Végül a nagy terem felöl döngő léptek hallatszottak. Egy sokkal nagyobb fekte idegen jelent meg. Egyik civil ruhás fegyveres elkiáltotta magát. „A királynő! M5 Rakétát BELE!!” Egyik honvéd azonnal tüzelt, ám a rakéta elé ugrott egy idegen, így a rakéta azt ölte meg. Saját testükkel védték a királynőt. Amaz pedig egyre közelebb lépkedett a katonákhoz.
A királynő. Minél közelebb került hozzám annál erősebb nyomást éreztem az elmémben. Végül egy megoldást láttam: A felfüggesztéseit kezdtem el kilőni a bálnacsontváznak. Sikerrel. A királynő mikor az alá ért, a hatalmas csontváz rázuhant. Hatalmasat felsikított a lény. Én teljesen összezavarodtam, elmémbe egy éles hangú kérdés repesztett: „ Mért?”. Minden elsötétült körülöttem.
Gateway-en ébredtem a korház modulban, egy év múlva az ájulásom után. Mind a királyság, mind a Gyarmatügy érdeklődést mutatott felém. Hazámtól, az űrgárdától, az ICC-től és ekkor számomra még ismeretlen szervezettől is érkezet látogatom, kik miben létem felől érdeklődtek. De ismerős és rokon egy se.
Mikor kiengedtek és gyógyultnak ítéltek az űrállomás követségi részére mentem. Itt furcsa mód minden tárgyam megkaptam, ami akkor nálam volt a múzeumban mikor a xenomorphok feltűntek. Elintéztek nekem egy kisebb lakást a Marson, bár munkát nem tudtak. Ez nekem még a kisebb probléma volt. Hazám és az egész bolygó elesett. Amiket hallottam pletykákat, az alapján 500 millió embert ragadt a földön a Gyarmatügy impotenciálja miatt. Utolsó teherhajókkal is mindenféle iratot és fegyvert mentettek nem az embereket. Hallottam a patkó alakú űrhajóról és más bolygókon feltűnő zöld vérű vadászfajról pletykákat. Az egész hírtelen olyan kaotikussá vált…
Több hónapot éltem napszámos munkákból a Marson. Hála égnek a társasházban magyarok, bolgárok és lengyelek éltek így összetartó közösség mindig kisegítette azt ki rászorult.
A hazámhoz furcsa kéréssel fordultam (illetve a kormányához, hazám jelenleg „megszállás” alatt áll). Elvitték a múzeumban kilőtt idegenek tetemeit, és a Marsra vitték őket. Elégtételként az általam kilőtt idegenek fejét akartam. Falon végezték, mint egy szarvas koponya trófea.
Egy nap végül az ICC hivatalától üzenetet kaptam, hogy menjek vissza a Gateway-re. Meg tettem. A Weyland Yutani ajánlott jól fizető, ám kockázatos munkát. Elmondták mi is az én speciális képességem. Álmodó vagyok. Pontosan ők sem tudják mi ez. A lényeg, hogy képes vagyok érzékelni az idegeneket, ha eme képességet fejlesztem sokkal többre lehetek képes, mely jelentős segítség lehet az emberiségnek. Amit Ripley-ék ekkor műveltek, a csapda felállítás megnövelte az önbizalmam. Igaz, hogy nem vált be a terv, de megmutatta, hogy lehetséges nyerni. Így beleegyeztem a cég felkérésbe.
Amolyan mentális felkészülésekre nem igazán volt szükség. Mivel a Turáni Szövetség alapból nagy hangsúlyt fektet a spirituális életre, így az alapokat már gyermekkoromban belém nevelték. Így lényegében csak az idegenek miben létéről kellet tanulnom.
Kísérletképen a Gyarmatügy egy kísérleti fegyvertesztelésében részt vettem, mint tanácsadó lent a helyszínen. Valamiféle idegen csalogató eszköz lett volna, melyet egy írországi faluban teszteltek le. Mondanom sem kell, hogy totális kudarc volt. Majdnem meghaltam. Megpróbáltam megmenteni egy kissé túl szerencsétlen katonát. Könnyebb sérülésekkel megúsztam, ellenben ő nem, de túlélte. Tíz percet se lehettünk a Földön. Az idegenek vártak minket. Az egész akció kudarc volt. Alig tudunk elrepülni a helyszínről.
Az állomáson sok új barátot szereztem. Egy úgyszintén álmodó lány és egy néger „állandóan vicces” tengerész személyében a legjobbakat. Bár, ők elmentek egy bevetésre és azóta sem hallottam róluk ez jó egy éve volt.
A Társaság úgy gondolta, hogy eme történtek után jobb, ha megpihenek egy ideig. Bőséges fizetést adtak. Nem bízok a cégben, viszont tudom, hogy nem olyan felelőtlenek, hogy egy ilyen embert, mint én eltékozoljanak. Remélem.
Időmet a megváltozott világ tanulmányozásának szenteltem. Minden híren és pletykán átrágtam magam. Tudni akartam mi folyik körülettem. Eme információ vadászat egy idő után unalmassá válik. Így remélem, hogy hamarosan kapok valami új megbízást…
további jó játékot...
