Nat végig hallgatta felettesét. Nem igazán érdekelték a lelkére burkoltan ható kijelentések. Miért érdekelje őt az emberiség, mibe keveredett? Mindig szart kavar az emberiség, és minél jobban kapálózik, remélve, hogy sikerül kikerülnie, csak annál jobban bele süllyed.
A képet nézve hallgatta a tábornokot. "Nem tépték szét az idegenek." Fura.
- Ne haragudjon uram - szólalt meg Dühöngő - de én egyáltalán nem hiszek az ilyesmiben. Nem hiszek a szellemekben, a koboldokban, de még a babonákban sem. Az ilyen paranormális jelenségek roha... elnézést, szóval hidegen hagynak. A professzor halála utáni meséket is csak mesének tartom. Viszont az annál jobban érdekelne, hogy a képen látható férfit mégis miért nem ölik meg. Talán egy új fajta feromont fejlesztettek ki, esetleg az ott nem is ember?
Egy pillanatra elhallgatott, nézte a férfit a képen. Aztán mélyet sóhajtott.
- De ha "furcsa" históriát akar hallani... - vállat vont - A küldetés vége felé, mikor a ghoul ismét elmenekült, utána akartam indulni a felettesem tilalma ellenére. De egy hang suhant át az agyamon ezt mondva: „Megéri?” Nem tudtam mire vélni, de azt hiszem az adrenalin okozta túlbuzgóságom és a harci kedv csalta lépre az elmémet. Szerintem nincs nagy jelentősége.
De kérem, ne akarja azt bemesélni nekem, hogy szellemek nézegetik a katonákat küldetések közben és beszélnek hozzájuk.
