Egyiptom -Gíza

Az út eseménytelenül telt, az ígyhát kihasználtam a nyugalmat és ráaludtam az első igazi vadászatomra. Ten'ka később beavatott a próba főbb céljaiba, illetve szólt, hogy választhatok egy maszkot, de én mióta a Hydrae VII-ről eljöttem apám egyszerű kopott maszkját használom, így továbbvihetem szellemét a vadászataimra és büszke lehet rám akár a túlvilágról is.

- Köszönöm, de apámról szállt rám ez a maszk, ragaszkodom hozzá.

Kiderült, hogy az oomanok szölőbolygójára megyünk a fföldd-re //direkt irtam így//, régebben olvastam erről a bolygóról még a nagy sivatagról is de már nem emlékszem a nevére, lényeg, hogy a terep adott. Fő feladatom természetesen egy kiande amedha elejtése és trófeájának megszerzése, amit így a teljes páncélban már egész esélyesnek vélek, majd meg kell másznom a legmagasabb piramist a fennsíkon, ahol rengeteg kisebb U'sl-kwe (sírhely) és templom helyezkedett el, de 3 nagy piramis adta a hely esszenciáját. Egy fólyó is látszott, egész nagy volt és széles fákkal a partjain amit itt úgy hívtak pálma.

Ellenőriztem felszerelésemet, az álcázó esszenciális lesz a nyílt terepen, ha esetleg puhahúsúak bukkannának fel, a rangosabb harcosok a Hydrae-n azt mesélik, hogy rendszerint lejönnek a bolygóra az űrállomásukról. Kapszulával fognak ledobni, ami nem lep meg, hisz a hely stabilnak tűnhet és az űrhajó kicsi, mégsem 100% hogy meg tudná tartani a leszállt járművet.

Ten'ka megemlítette, hogy szoktak erre vadászni járni, a vadászat szóra önkéntelenül felkerregtem, ám ha ez így van talán mégsem valószínű a puhahúsúak jelenléte, de inkább számítok valamire ami később nem történik meg, minthogy ne számítsak valamire ami később a vesztemet okozza.

A sivatagban súlyom végett talán a talaj lehet majd fő ellenségem, fel kell készülnöm, hogy szétnyitott lábujjakkal járjak amennyire tudok, minél nagyobb felületet adva a homoknak, hogy ne süllyedjek el, de ha szerencsém van talán a mélyben roppant kőzetek bújnak meg, amik segíthetnek.

A kapszulába való beszállás után még odalépett a mentorom és szólt, hogy azért figyelni fognak, ettől nem nyugodtabb inkább izgatottabb lettem, hisz bizonyítanom kell rátermettségemet. Az utolsó mondatra biccentéssel feleltem majd így szóltam: - Készen állok !

A kapszula kilőtt, becsuktam szememet egy pillanatra, koncentráltam, ráfókuszáltam a feladatra, majd hirtelen kinyitottam szemem, miből egy vadász szenvedélye sütött, felkerregtem...

Kezdődjék hát...

- M-di H'dlak - mormogtam - Nincs félelem!

A kapszula megrázta az ifjú yatuja testét, nem sok kényelmi funkcióval voltak ezek az egységek ellátva, de a sok homok gyengítette a kemény leszállást, inkább zuhanásnak lehetett nevezni.

A ragadozónak nem volt ínyére a száraz levegő, a meleg rendben volt, de teste máris elkezdett hevesen párologtatni, hiszen a nyirkos dzsungel környezethez volt szokva, szerencsére a maszk kiszűrte a kisebb porszemcséket. A talaj szerencsére stabilabb volt, mint ahogy Dra'Quo várta, így nem sok figyelmet kellett fordítani a járásra, de azért óvatos volt.

A piramisok irányába indult, amik egy kilóméternyire lehettek, indulás előtt körbenézett hő majd EM látásban, hogy láthassa az esetleges puha és keményhúsú ellenséget, majd bekapcsolta álcázóját és nekiindult a piramisok felé...

//Nem jártam még Egyiptomban, így nem tudom pontosan milyen feltárások vannak és hol, de mivel ez úgyis a jövő, így vegyük úgy, hogy azóta lettek újabbak is, ha nem gond.//

Dra' quo elért a piramiskok közé. Az egyetlen nesz, amit hallani lehetett, csak a maszkját verő homokszemcsék halk kopogása volt az enyhe szélben. A három nagy piramison kívül volt több kisebb is, valamint rengeteg sírbejárat, melyek a homokos talajból nyíltak. A híres neves szfinx már eléggé meggyötört állapotban volt, alig lehetett felismerni. Idegeneknek nem volt nyoma a felszínen.

// Történetesen én most pont Eric Von Daniken: Égig Érő Lépcső c. könyvét olvasom aminek első fele a gízai feltárásokat és rengeteg titkos feltáratlan, vagy feltárt de nyilvánosságra nem hozott föld alatti kamráról, alagútrendszerről szól. Vicces, hogy a könyvet a kaland kezdete utáni 2 nappal kaptam meg kölcsön egy kolegámtól . Nem okoskodás végett mondom, a jövőben járunk, sztem azt írsz amit akarsz, van ott egy csomó minden, rengeteg föld feletti és alatti templom és sírhely. Meg ugye a KM szava szent //

Az ifjú yautja megpróbált az elé táruló tájra fókuszálni, a maszk segített a porszemcsék ellen, de azért így sem volt teljesen zavartalan a látás. A ragadozó már a piramisok között járt, de aktivitásnak semmi jele nem volt, úgy döntött mégegyszer végigpáztázza a terepet hő- és EM-látásban, majd kis séta után, ha nem történik semmi, egy tetszőleges sírbejáratot szemrevételez. Nem türelmetlenkedett, tudta ez is a vadászat része, az utazás, az akár órákig tartó gyaloglás és terepjárás, így a helyet próbálta emlékezetébe vésni, hogy minél többet tudjon majd napójába írni róla.

Arra már rájött, hogy ezek a nagy építmények nagyon idősek és aligha lehetett a fiatal ooman civilizácó az aki ezeket felhúzta, vagy ha mégis talán rejtett történelem áll mögöttük, ami talán még maguknak az 'mbereknek is ismertelen.

Ha nem történik semmi miután a yautja figyelmesen körbenéz, egy nagyobb sírbejáratot szemrevételez és felé indul.

A sírkamra végre a préda nyomára vezetett, már az is furcsa volt az ifjúnak, hogy még apró bogarak sincsenek a környéken, tudta, hogy a halál a környéken ólálkodik.

Mikor a bejáratnál észrevette a nyomokat, elégedett lett, majd azonnalpattanásig feszült idegekkel, csapásra készen lépdelt tovább, óvatos volt. Az oomanok egy régi temetkezési helyét találta meg, valószínűleg régi hőseiket vagy vezetőiket tehették itt végső nyugalomra. Dra'Quo számított pár trófeára a falon, mert tudta fontos személyt temethettek itt el, aztán rájött az emberek értékrendje valószínűleg merőben más..."szánalmas" - gondolta magában.

Majd meglátta a sírhelynél nyilvánvalóan jóval fiatalabb hullákat a földön, ezek már az újabb időkben kerülhettek ide, mivel a halált hordozták magukban és adták életüket érte. A szemközti falon tátongó lyukra összpontosított, miután meggyőződöt arról, hogy nincs ellendél a háta mögött, vagy valami zegzugos helyen.

Nem tudta hova vezethet a nyílás, de egy biztos, jó irányban halad, ha trófeát akar, nagyon óvatosnak kell lennie. A yautja minden lépésére odafigyelt, hűvösebb volt itt már jóval, mint kint és ez kellemetlenebb volt neki. Néha átváltott EM látásra, érezte, közeleg a prédához, de nagyon vigyáznia kellett, hisz egy fészeknyi keményhúsúval még a legnagyobbak sem bírnak egymaguk, nemhogy Ő, aki most esik át beavatásán.

A nyíláson át előre lépdelt, megfigyelte hátha omlásveszélyes a hely, mielőtt letette voltna lábát egy kőre először megnyomogatta, hogy el-e bírja súlyát. Különös figyelmet szentelt a falakra és a plafonra, hisz tudta kedvenc támadási módjuk, hogy kihasználják ezt a tulajdonságukat és nagy előnyük is volt ez az idegeneknek.

A ragadozó néma csendben folytatta útját a sírban, ami remélte, neki nem lesz örök otthona...

A yautjának nyilvánvalóvá vált, hogy nem egy aktív fészekkel van dolga, a nyálkából ez kiderült, de ami mégjobban meghökkentette az a két keményhúsú teteme volt, amiket valami vagy valamik széttépett, a ragadozó teljesen elámult, csak erre nem számított...

Vajon mi lehetett az, Dra'quo szerint a földön nem éltek az idegeneknél effektívebb gyilkos lények, bár talán tudása hiányos volt...a yautja gondolatai ide-oda cikáztak. Talán lehetséges lenne itt két fészek közti háború, vagy valami hasonló...hallott már effélékről, sokan csak bolondozásnak tartották az ilyen történeteket, mégis talán ez lehet a nyitja a dolognak. Próbált nem végkövetkeztetéseket levonni, ahhoz még keveset tudott, tovább indult a szfinx felé vezető átjárón, miközben próbált koncentrálni, de alig bírta legyűrni gondolatait, hogy elbambuljon az eseten, de nem filozofálni jött ide.

A préda már bizonyosan várja...

A yatuja végre "ellenfélre" talált, bár nagyon meglepődött mikor meglátta a keményhúsú otromba, durva mozgását. Az idegen mintha beteg lett volna, vagy sebesült, de nem látszódott rajta külső sebesülés. A nyálkatermelése a bőrén megcsappant, valószínűleg ennek következtében lett fakó szürkés a bőre. Légzése szaggatott volt és erőtlen, ez sziszegésén is hallatszott mielőtt támadásba lendült.

Az idegen állapotának ellenére támadásba lendült. Dra'quo támadó pózba helyezkedett, bal láb előre, jobb hátra, hogy megtartsa, jobb kezén kikattant az ikerpenge, majd hátrébb húzta szúrásra készen, bal kezét előrébb tette védekezni.
Felkerregett...amint a keményhúsú odaér, a yautja megpróbálja oldalirányból törzsön szúrni az idegent, majd hátul nyugvó jobb lábával kirúgni alóla a lábát, ha ez sikerül, azonnal levágja a fejét.

Ez volt a terve, tudta, nem szabad lebecsülnie az ellenfelet, egy beteg keményhúsú is halálos lehet, a vadász felkészült, hogy esetleg hárítania kell, bár ellenfele állapota láttán, úgyérezte talán ez nem fog kelleni.

Előre megfontolta magában, hogy ha végez az ellenféllel ilyen egyszerű módon, nem veszi trófeának, hiszen a préda nem volt méltó hozzá, de talán az ujját levágja majd, hogy egy tapasztaltabb vadásznak megmutassa majd, hogy megvizsgálhassák mi lett ezzel a lénnyel, bár a yautja remélte, Ő maga járhat az ügy végére.

Az idegen hamar halálát lelte a yatuja pengéiben, habár talán ez megváltás volt neki. Miután az ujját letörte és eltette, továbbhaladva egy teljes elpusztított fészket talált, furcsán nézett a szétmarcangolt tojások láttán, aztán a királynő lefejezett hullájánál teljesen megdöbbent.

Egyszerűen nem tudott úrrá lenni magán, teljesen leeresztette kezeit, védelmét megszüntetve megdöbbenten cask állt ott a királynú tetemét látva. Visszakattantak csuklópengéi, valószínűleg a keményhúsú amit oly könnyedén megölt a fészek utolsó lakói között lehetett, a királynő halála miatt is lehetett olyan rossz passzban, bár még mindíg nem zárta ki a vadász a biológiai komponens használatát. Ám fizikai beavatkozás is történt, a szétmarcangolt tojások és a királynő csonkított hullája erre mutat.

A gondot alapvetően az okozta, hogy a támadóknak nyoma sem volt, az idegenek savas vére valószínűleg elmosott mindent. Végül két opció kínálkozott...
A yautja szerint vagy egy fészekirtás történt valószínúleg puhahúsú biológiai fegyverrel, majd egy páncélozott osztaggal, bár valószínűnek vélte, hogy ebben az esetben maradtak volna veszteségek a támadó oldalon is, még ha nagy robotpáncélokkal is támadták a fészket amiről a harcosok meséltek otthon, talán akkor is maradt volna valami alkatrész vagy fegyver amit letéptek egy robotról.

Mivel földi vadállat aligha létezett ami ilyet véghez tudna vinni, illetve egy vadászcsapat sem valószínű mivel akkor Ten' ka tudta volna mi történt itt és nem választják ezt küldetése helyszínéül feltehetően.
Így a második lehetőség amit lehetségesnek tartott egy fészkek közötti rivalizálás, ami azt eredményezte, hogy a hullákat idegenek tépték szét, csak egy másik fészekből, de Dra'quo nem tudta valóban lehetséges-e ez, még nem látott sosem ilyesmit, a királynő és a testőreinek egymáshoz való közelsége miatt feltételezte, rendkívül gyorsan lelték halálukat. Így nem egy nagyobb harcról lehetett szó, aki itt járt, biztosra ment.

Mindenesetre úgy gondolta, kicsit detektívkednie kell, először is, mivel a savas vér elmosott mindent, a nyomokat nem a környezetben, hanem a tetemekben magukban kereste. Először megvizsgált 2-3 keményhúsút, égési vagy golyó ütötte nyomok után, különböző látásmódokban vizsgálta az idegeneket. Majd azt vizsgálta meg talál-e olyan keményhúsút, ami valamiképp más, mint a többi, valami ismertetőjegyet, amiről kiderülne, hogy egy másik fészekből való.
Mivel a keményhúsúak nem hordtak rendszámtáblát, ezért különböző színárnyalatokat keresett, az lehet egy nyom, illetve olyan tetemeket, amiket szimplán szétmarcangoltak, de a nyálkatermelés nem csappant meg úgy, mint a többi fészeklakónál. Habár azt sem tudta, hogy a fészeklakók haláluk után, vagy előtt kezdtek el így kinézni az eredeti lakók.

A vadász elég biztos volt abban, hogy pár perc vizsgálódás után, megtudhatja, jártak-e a fészekben puhahúsúak...áldotta az isteneket, hogy ilyen izgalmas az első beavatása... //ez neked szól KM úr //

A félig kielégítő vizsgálódás után a vadász egy érdekes leletre bukkant, egy valószínűleg mesterségesen megnagyobbított járatban. Annyi bizonyos, hogy keményhúsúak harcoltak, de ki volt a másik fél, a pikkelyszerű leletből úgy tűnt, valami az idegenekhez hasonlatos mutáns lehetett, vagy valami géntenyésztett alfaj esetleg.

Minél inkább össze akarta tenni a kirakós darabkáit, a yatuja újabb számára látszólag értelmetlen nyomokra talált, kezdett belefáradni. A pikkelyt azért megvizsgálta különböző látásmódokban, de inkább már rutinból tette ezt, nem várt valódi továbbvezető nyomot.
Az oomanok híresek voltak önzőségükről, és megalomániájukról, a keményhúsúakat is egyre újabb és újabb kisérleteknek vetették alá, fegyvert láttak bennük, ami részben igaz, mert az öreg vadászok is hasonlókat meséltek, hogy az idegeneket mesterségesen teremtették, de sokkal többet nem tudtak róluk, vagy azt, hogy ez igaz-e. A legnyilvánvalóbb kudarcbafulladt kísérlet maga a föld bolygó ahol Dra'Quo épp tartózkodott, hiszen hogyan máshogy fertőzhette meg a keményhúsú populáció a földet -az emberiség szülőbolygóját- minthogy katonai célokra idehozták őket, majd a kísérlet kicsúszott a híres neves vezetők markából.

A vadásznak az egyetlen ép gondolata az volt, hogy gyorsabban akar haladni, de biztosan. Illetve az, hogy megint egy nagyobb szabású kísérletnek látja az eredményét, bár ez kiválóan sikerült. Azt, hogy miképp esett az egyik fészek a másiknak áldozatául, vagy akár pár mutáns példánynak, nem tudta, génmanipuláció, vagy valami elektromágneses hullámokkal zavarták meg a keményhúsúak elméjét.

Dra'quo úgy érezte túl tudományosan gondolkodik, nem szabad elrévednie. Miután a pikkelydarabot kiejtette kezéből, tovább haladt a kiszélesedett járaton...

Az ifjó vadász kiért a folyó partjára, majd ragadozó állatok maradványait fedezte fel a homokban. Dra'Quo nem tudta rögtön, hogy ezek kiírthattak-e egy egész fészket, aztán megvizsgálva az álkapocs-csontokat észrevette, milyen iszonyatos erőt tud egy ilyen állat valószínűleg kifejteni.

Egy ilyennek igenis volt esélye egy keményhúsú ellen egy az egy elleni harcban és a harapásnyomok is stimmeltek. Ám termetüket és alacsony profiljukat ezlnézve aligha tudták volna megölni a királynőt, vagy nagyon sokan kellett, hogy legyenek.

A vadász úgy döntött, a romváros felé veszi az irányt, először a folyó partján keresett hidat vagy más kényelmesebb alkalmatosságot, amin át tudna kelni, mivel elnézve a folyó elég nagy és gyors folyású volt. Vigyázott a partmenti homoklápokra, amik könnyedén megfolythatják a vadászt.

A vadász azonal a segítségére siet a sérült yatujának, óvatosan ragadja meg, de nem annyira, hogy a másik gyengének érezze magát. Miután a partra segíti, az ifjú gondolatai összevissza cikáznak, majd úgy dönt először kérdez, aztán következtet, nehogy a ragadozó ne tudja elmondani, mi történt vele.

Dra'Quo csak gyors könnyen érthető kérdéseket tett fel: "- Mi történt veled harcos ?" (rangját nem ismervén így szólította) Próbálta felidézni nevét miután rájött, hogy Zengutshu hajóján együtt utaztak. Dra'quo megpróbál minél több információt kiszedni belőle, illetve, ha az úgy kívánja, segédkezni a harcosnak bármiben.

//van nálam medikai felszerelés, de csak akkor ajánlom fel neki, ha látom, hogy nem sértem meg vele.

Az ellenfél láttán a yatuja hátán végigfutott a hideg az izgalomtól. Hihetetlennek vélte amit lát, persze a keményhúsúak fajtája a mutációra épül, de hogy ennyire deformált egyeddel találkozzon...

Elsőre azthitte, hogy egy testőr, ez arra vezette gondolkodásmódját, hogy hasonlóképpen bánjon vele a harcban. Felmérte a terepet, a szabadban van elég hely a kitérésekre, valószínúleg egy egész fészek kiírtása után az ellenfél is rájött, hogy rohamozással elsöpörheti az ifjút. Így a vadász erre számított elsőnek, rögtön tereptárgyakat keresett ami mögé bevetődhet majd, egyben biztos volt, az első támadásnak a savvérüének kell, hogy legyen, ebből később előnyt faraghat.

Számbavéve fegyvereit változtatott valamicskét taktikáján, shurikenjét elővéve eldobta azt az idegen felé, majd várta visszatértét. Persze ha a savvérű nekilendül és közel jut nem várja meg a fegyver visszatértét. Az ellenség méretét látván a hálóvető hasztalannak fog bizonyulni, így ebből a harcból kihagyja és mivel csuklópengéjével túl közel kellett volna kerülni, a bakuubját vette elő és szétnyitotta a lándzsát maximális hosszára. Ha az idegen rohamoz, fel fogja szúrni, majd elengedve a lándzsát azt reméli majd, hogy másik fége a homokba fúródik, miközben a yautja oldalra vetődik, így a keményhúsú a földhöz lesz pillanatnyira kötve, miközben a hátát csuklópengéjével megtámadhatja.

Dra'Quoban kész volt a terv, már csak abban reménykedett minél kevesebbet kell majd improvizálnia, a jó vadászat titka a jó tervezés. Ellenségének esélyei jók voltak, de megfogadta magában, nem fog az első harcban elesni...

A vadász tervébe kisebb hiba csúszott, de örült, hogy legalább ennyit kiveitelezni tudott, rájött, hogy az idegen nehezebb jóval mint ő, ezért valahogy a talajt kellene kihasználnia, csak még azt nem tudta hogyan.

Nagy szerencse, hogy új páncélja ennyire masszív volt, így a vadász nem sérült meg mikor a lény a farkával elütötte.

Végül gondolkodását a fenevad újbóli nekilendülése szakította meg, ikerpengéjével kinyitva várta, másik kezében a shurikenjével. Mivel a lény nagy, nem fogja tudni egyetlen nagy ütéssel vagy szúrással megölni, komplexebb terv kell. Az hogy a bakuub átszúrta a mellkasát sem nagyn kottyant meg neki, így a yautja úgy döntött elsőként célbaveszi a bestia farkát, le akarja vágni azt, legalábbis megrövidíteni, először is azért, mert így egy fegyverrel kevesebbje lesz, másodszor (és ez volt a ragadozó szerint a fontosabb) pedig, mert a farok nagy segítséget nyújt a lénynek a laza talajon való egyensúlyozáshoz.

A fenevad már a vadász közvetlen közelében járt, a terv újból felépült az ifjú elméjében. Megvárja míg a közvetlen közelébe ér, majd gyorsan elugrik, ehhez fel is készült lábaival mert ha elszámítja magát, az végzetes lehet. Majd miután oldalra vetődik hátulról a lény fejébe vágja a dobócsillagot, bár ezzel valószínűleg a páncélozott állat nem sérül meg nagyon, talán elég zavaró, hogy pár pillanatig ezzel foglalkozzon. Miközben ezt teszi, Dra'Quo a farkát veszi célba, egy olyan részt ami még nem túl vastag és le tudja vágni. Vigyáznia kell az előző hibájára a lény csapkodó farkára, talán pont ezt kellene kihasználnia és mikor a lény egy erőteljeset csap, a ragadozó a pengéjét beletartva ellentétes irányba vág. Így a fenevad talán saját farkát fogja leaprítani, később a sav probléma lesz, de erről majd gondolkodik akkor.

A keményhúsú egészen közel volt már a yautjához, Dra'Quo megfeszítette lábait ugrásra készen állt...

Dra'Quo enyhe mosollyal nyugtázta az összecsapás kimenetelét, de még nem egyszer túl kell járni a lény eszén.

Igaz talán pár törött bordát is szerzett, a ragadozóknak gyorsan forr a csontjuk, nem lesz baj. A vadász gyorsan megnézte, rendesen tudja-e tartani magát, nem sérült-e meg komolyabban. Ezután gondolkodni kezdett, miközben már szinte megszokottan a lény megint teljes erőből rohamozni kezdett.

A vadász rájött a földre kell vinnie az állatot és ebben lándzsája lesz segítségére, de az a homokban hever több méterre. Meg kell hát szereznie, kezdett felépülni a ragadozó fejében a terv. A rohamozó szörny ahogy közelebb ér, kitér egy kisebb ugrással előle, majd azonnal a lándzsa felé rohan teljes erejével, majd mikor a keményhúsú reményei szerint újra rohamozni kezd, megint megvárja már szinte mint egy matador és amint odaér a ragadozó oldalra gurul és lesújt az egyik lábára botként használva a fegyvert. A lendület valószínűleg tovább fogja vinni a bestiát és ha elég nagy a csapás elvágódhat, ezesetben az ifjú azonnal ráugrik a hátára és átszúrja fejét a lándzsával.

Kockázatos terv volt, de az ellenfél kemény és nem is olyan lomha, Dra'Quo míg a szörny rohamozott bemérte a lándzsa pontos helyzetét, és megmérte a lény lábait gyenge pontot keresve, majd felkészült a kitérésre és a sprintre...

Dra'quo-t először öntötte el a színtiszta düh, mikor látta apja lándzsáját széttörni kezében, valami olyan vöröses köd borította el elméjét amit eddig csak kevésszer tapasztalt, hatalmas bömbölés közepette a fekvő lény fejébe szúrta a lándzsa 2 végét. Ami végül megadta magát. A vadászok akik végignézték az ifjú harcát úgy döntöttek, hogy a beavatás sikerült, így kapott egy váll-löveget és egy új lándzsát, de apjáét se hagyta ott, úgy döntött a 2 fél darabot nem fogja megjavítani hanem vállán trófeatüskeként fog szolgálni, és egyikre fel is fogja szúrni vállvédőként a lény kipreparált koponyáját tűzni, amint talál valami kötözőanyagot, amit használhat erre.

Ten'ka elmesélte a fiúnak eme mutáns oldalfaj létét, és közölte, hogy a következő feladat a mutánsok kiírtása, hisz a keményhúsúakat ölik, ami a ragadozók kiváltsága.

Dra'Quo felkészült az újabb harcra a vállöveget bekötve, mert a folyó felől újabb lények érkeznek.

//Bocsi hogy ritkábban írok sajnos mostanában sűrűek a napjaim, a páromat orvoshoz kell hordozgatni...