Silver űrhajó

Rakományok szállítását végzik vele. Jelenlegi legénység száma öt fő.

A bolygó atmoszférájából hamar kiléptek minden gond nélkül. A kordináták betáplálása után szemügyre veszed az irányító panelt és minden visszajelző berendezést. Eddig minden simán megy és bekapcsolod a robotpilótát majd hátra mész megnézni, hogy minden rendben van e. A raktérben hat dobozt látsz, amit hozzáértő kezek rögzítettek és Casey is az utolsó ellenörzéseket végzi. Nem akarsz beszélgetésbe kezdeni hangulatod sincs hozzá és visszamész elfoglalni a helyedet. Pár percig még a nagy sötét űrbe bámészkodsz, majd Luke töri meg gondolataidat.
-Végeztünk mindennel ha gondolod gyere velünk az étkezőbe enni és utána vár minket a fagyasztó. Rövid várakoztatás után elutasítod a felkérést érzelem mentes hangon. Luke hamar eltünik a szemed elől és te is felkészülsz a hosszú és kényszeres pihenésre.

A felszállás után Amadeus újra átfutotta a műszereket, majd mivel mindent rendben talált, robotpilótára kapcsolt, s felállt, hogy körbenézzen hátul is. Itt már úgysem tudott mit csinálni, s jobbnak látta szemmel tartani a legénységet. Első útja a raktérbe vezetett. Az egyik fickó, a nevét meg sem jegyezte, épp az utolsó ellenőrzéseket végezte az itt elhelyezett hat ládán. Úgy tűnt nem vette észre a fejvadászt, aki ennek örült, mert nem volt kedve csevegni. Úgy csinált, mintha az egyik tárolót vizsgálná, s megkocogtatta az oldalát. Persze tudta, hogy ezzel úgysem tudhat meg semmit a tartalmáról, de ez afféle pótcselekvés volt számára. Még egy utolsó pillantást vetett a dobozokra, majd visszatért a pilótafülkébe. Egy ideig csak hideg, sötét világűrt bámulta, majd egy máik kísérője megtörte a csendet.
-Végeztünk mindennel ha gondolod gyere velünk az étkezőbe enni és utána vár minket a fagyasztó.
Amadeus lassan beszívta a levegőt, miközben felállt. Egész közel lépett a férfihez, s a zöld maszk mögül mélyen annak szemébe nézett. Amaz zavarban volt, ez látszott rajta, mivel nem ő csak a saját tükörképét láthatta a csillogó lencsékben.
-Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy tegezz. –szólt rideg, fenyegető hangon. -Idefigyelj öreg, én nehéz fickó vagyok, úgyhogy húzd meg magad, ha nem akarsz balhét. Nem szeretném az út hátralevő részét négy hullával tölteni. Most pedig tűnés! Én megyek utoljára a frigóba!
Szúrós pillantással figyelte, ahogy az ürge távozik. Nem szerette az ilyen barátkozós majmokat. Feladata volt, és abban nem szerepelt a jópofizás. Amúgy is, többre tartotta magát ezeknél a közönséges munkásoknál. Őt bízták meg a hajó irányításával, így saját magát tekintette főnöknek, s ennek megfelelően elvárta a kellő tiszteletet. A hapsi időközben eltűnt, így hát maga is elindult, hogy keressen magának valami ennivalót, amit majd a legénységtől külön fogyaszt el.

A mély álom előtt egy pár falatot eszel. Már csak az ébredés miatt is eléggé megviselik az embert bár te már hozzá szoktál, de minden kezdeti gyengeség nehéz. A többiektől külön elzárt kapszula vár legalább erre gondoltak megbízóid és a vezérlő panelen az ébredő rendszert pár órával vissza állítod. Kényelmesen befekszel a kapszulába a légmentesen záródó ajtók lezárulnak és kezdetét veszi az álom. Álmodban sokszor lezajlanak a múlt eseményei, mint szüleid meggyilkolása. A sok rémálom közül csak az egyik de most a kapszulában talán nyugodtabb lesz az álmod.
/A következő HSZ-t-> Bunda Survey->Új megfigyelő állomás->Járműgarázsok, leszállópályák, raktárak topikba írom/

//Remélem nem baj, ha eltér a meséléstől, de szeretném a karakter gondolatait kicsit a saját érzéseim alapján alakítani. //

A fejvadász szerzett némi élelmet, mellyel jól is lakott. Tapasztalatból tudta, milyen kellemetlen éhesen ébredni a mélyálomból, s el akarta kerülni ezt. Evés után tett még egy kört, ellenőrizte, hogy mindenki a helyén van-e, majd maga is befeküdt saját elszeparált kapszulájába. A biztonság kedvéért óráját egy kicsit előbbre állította, nehogy valaki meglepje álmában. Különben is, a kapitány fekszik utoljára, s kell elsőnek, így szól az íratlan szabály, melyet most talált ki.
Elhelyezkedett a fagyasztókamrában, puskáját a mellére fektette, majd lehunyta szemét, s igyekezett lazítani. Még nem aludt el, így vad gondolatok cikáztak fejében. Szemhéja alatt ide-oda mozogtak szemei, ahogy elképzelte, hogy életre kelnek a ládák, s sarokba szorítják a hajón. Aztán meglátta az egyik hamvas fenekű kéjhölgyet a kocsmából, ahogy a dobozból kimászva egy félelmetes csupafog szörnnyé változott. Amadeus szeme hirtelen tágra nyílt, vett egy mély levegőt, majd újra becsukta. Hamarosan érezte, hogy gondolatai lelassulnak, majd minden elsötétült. A frigóban nem voltak álmok, nem voltak érzelmek, csak hideg üresség. Az ember nem érzi az idő múlását, egészen ébredésig. Akárcsak egy átmulatott éjszaka után.

Amadeusra záporoztak a hárításra várt ütések. A fekete alak először jobb majd bal kezével csapott, de Amadeus reflexei megakadályozták, hogy betaláljon aztán az ellentámadást a fekete ruhás is határozottan hárította. Tudta gyorsan kell lépnie mert tapasztalt harcossal áll szemben, aki meglepetést is okozhat, készenlétbe helyezte a csuklópengéket. Ez a bérgyilkos egyik kedvelt közelharci fegyvere volt és mindig sikerült vele meglepetést okozni. A támadó üt és csak aztán akar másik kezében lévő viperájával csapni, de Amadeus az ütést egy jól begyakorolt fogással megállítja. A csapdába esett kezet a közben kilökődő pengék csúnyán megsértik és a támadó fájdalmasan felszisszent. Erre nem számított és a fájdalom lezajlása fontos másodpercektől fosztotta meg amit Amadeus kihasznált. Közelebb húzta támadóját és a kezét csavarva a teste körül félkörívet leírva a padlóra terítette. Nem kérdezősködött azonnal átvágta támadója torkát, majd levette maszkját amin igazán meglepődött. A négy volt útitársa egyike volt az Luke, akit a többiekkel itatott le. Matt és Luke halott, de ha a másik kettő is itt van az nagyon nagy gond. Szerencsére Amadeus a még el nem kezdett keresés után már tudta, hogy csak egy támadó volt. A test átkutatása után talált is egy kommunikátort a merénylőnél. Szinte csak hívás fogadására és válasz adásra volt alkalmas. Eltette és várt, hogy a hívás fényt derítsen a körülötte folyó dolgokra. A hajója járt a fejében, de ha odaér ráér gondolkodni, hogy szerezze vissza ha egyáltalán vissza kell szereznie. A komm jelezett a bejövő hívásra. Amadeus megnyomott egy gombot és mohó kérdés hallatszott. -Sikerült elintéznie a célpontot? A hang valahonnan ismerősnek tűnt, de most ez a legkevesebb valami válasz kell a megbízó félnek.

//Előzmények//

A bérgyilkos, vagy akárki is volt, nagyon jól küzdött, Amadeusnak meggyűlt a baja vele. A tervezett fogás nem jött be, de a karpengék felsértették az ellenfél kezét, egy pillanatra elterelve a figyelmét, amit a fejvadász ki is használt. Egy a még seregben megtanult fogással a padlóra küldte a fickót, majd a hajánál fogva hátrafeszítette a fejét, s egy határozott mozdulattal elvágta a torkát. A pengék széles és mély sebet ejtettek, nem volt szép látvány az előbuggyanó vérfolyam, de Amadeus már megszokta ezt. Sokkal visszataszítóbb látvány volt az, amit a bogarak műveltek, így még mindig tartotta az álláspontját, miszerint szívesebben utazik egy ninja orvgyilkossal, mint egy xenomorph-al.
Letépte a maszkot a támadóról, s megdöbbenve tapasztalta, hogy az az egyik munkás, akit, ezek szerint nem eléggé, leitatott. Ez azt jelentette, hogy mind benne voltak a sötét ügyletben, s hogy a többiek is veszélyt jelenthettek. Ha minden igaz, kettőt még a hangárban lelőtt, egyet a raktáraknál nyírt ki, s most a negyedikkel is végzett. Elvileg egyedül maradt, de tudta, sosem ilyen egyszerű, így hát óvatosságból még egyszer gyorsan körülnézett. Rutinszerűen átkutatta a hullát. Sosem használható tárgyakat keresett, nem volt ő hullarabló, hanem információkra vadászott. Talált is nála egy kis adóvevőt. Primitív berendezés volt, de ilyen piti bűnözőknek nem is kellett más. Hátát a megrongálódott kapszulájának támasztva leült, hátha valaki megpróbálja felvenni a ninjával a kapcsolatot.
Miközben várt, volt ideje gondolkodni. Bár egyre több dologra derült fény, még mindig csak spekulálni tudott. Igazából egy dolgot nem értett csak, mégpedig azt, hogy rá mi szükség volt. Megbízóinak tudnia kellett volna, hogy nehéz fickót kérnek fel a munkára, akit ilyen piti trükkökkel nem lehet elintézni. Nagyon ostobák lehettek, hogy úgy bízták meg, hogy közben meg akarják ölni. Egyszerűbb lett volna, ha meg sem keresik, s így négy emberük életben maradt volna, s nem szabadítottak volna egy bosszúszomjas fejvadászt a nyakukba. Sajnos így összességében nem sok értelme volt az egésznek.
Végül megszólalt a kommunikátor.
-Sikerült elintéznie a célpontot? -hangzott a lényegre törő kérdés egy ismerős hangtól.
Amadeus határozottan válaszolt, remélve, hogy a maszk által eltorzított hangját nem ismerik fel, s az imént megölt pribéknek hiszik majd.
-Sikerült.

-Helyes, így most már a halott fejvadász lelkén szárad az egész fertőzés gyanúja.
-Jó munkát végzett a hajóját grátiszba adom önnek.
-Egy kis apróság az ideiglenes kollégáit is hallgattassa el. Majd kijelentkezett. Amadeus régről emlékezett erre a hangra mikor még szülei is éltek. A visszatérés nagy meglepetést fog okozni a megbízónak. A másik négy alvókapszula átvizsgálása után megnyugodva feküdt az egyikbe a fejvadász. Egy nagy alvás és ismét a Marson lesz és a bosszúról is ábrándozott miközben egyre jobban nyomták el a mesterséges gázok. Óvatosságból megint előrébb állította az ébredés idejét, hogy rendesen felszerelkezve viszonozni tudja amit ő kapott volna, ha nem becsülik ennyire alá.

A megbízó azt hitte Amadeus a merénylő, és válaszolt.
-Helyes, így most már a halott fejvadász lelkén szárad az egész fertőzés gyanúja. Jó munkát végzett a hajóját grátiszba adom önnek. Egy kis apróság az ideiglenes kollégáit is hallgattassa el. -a hang ismerős volt, még a gyerekkorából, túl régről ahhoz, hogy azonosíthassa. Azt azonban legalább már tudta, mire volt jó ez az egész színjáték. Bár megbízói terve nem jött be maradéktalanul, valahogy nem vigasztalta a tudat, hogy a halott fejvadász helyett talán majd az élő fejvadászra kenik a balhét. Mindenesetre akárhogy is alakul, azt biztosra vette, hogy az árulás nem marad büntetlenül. Bár szakmája könyörtelenséget kívánt, s erkölcstelennek tűnt, a fejvadász mindig is becsületes embernek igyekezett mutatkozni, már amennyire a körülmények engedték. Márpedig az ő mércéje szerint az efféle sérelem nem maradhatott megtorolatlanul.
Ideje volt aludni térni, így hát ellenőrizte a többi kapszulát, melyeket rendben talált, ezért befeküdt az egyikbe. Az ébresztésnél ismét egy pár órával korábbra állította az időzítőt, hogy legyen ideje felkészülni, na meg kajálni egy keveset. Mielőtt befeküdt volna a kis kabinba, még egyszer utoljára alaposan körbe nézett, majd lezárta a fedelet.
Mikor magához tért, első dolga volt keresni valami ennivalót. Azután magára öltötte a vértet, felvette a maszkot, s ellenőrizte az összes fegyvereit. A terve egyszerű volt: eljutni a Fekete Rózsához, s közben minél több kárt okozni a telepen. Egy átfogó bosszúhadművelethez nem volt nála a megfelelő felszerelés, így őrültség lett volna belevágni. Bár a silver nem volt csatahajó, biztosra vette, hogy a felszínen, épületek ellen azért ütőképes, így hát arra gondolt, hogy amint megközelíti a leszálló helyet, a landolást a robotpilótára bízza, ő pedig a beépített fegyverekkel igyekszik a lehető legtöbb kárt tenni az épületekben és az emberekben, különös tekintettel a hajója környékére. Földet érés után pedig szalad ahogy bír és lelövi aki az útjában áll, hogy minél előbb saját járművéhez érjen, és elrepülhessen.

Köv. HSZ.->Mars->Amadeus Osborn birtoka