a, Faj: Ember
b, Nem: Férfi
c, Név: Nyikolaj Kerenszkij
d, Becenév: Pöröly
e, Születési dátum: 2167. Augusztus 15.
f, Születési hely: Moszkva
g, Rang: Őrvezető
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Vas medve zsoldossereg tagja. Volt Orosz hadsereg altisztje.
i, Külső és belső jellem:
187 cm magas és 90 kg súlyú. Haját igencsak rövidre vágva hordja, ami amúgy sötét barna színű. Szeme is sötétbarna színű. Jó testfelépítésű ember, amit a rendszeres „karbantartásnak” köszönhet. Reflexe és kézügyessége jónak mondható. Testén kisebb horzsolások és hegek láthatóak.
Öltözködésben szereti a könnyed kényelmes öltözéket. Persze amikor küldetésen van akkor első a biztonság
Fegyelmezett és katonás ember benyomását kelti. Lelkiismerettel nem nagyon rendelkezik, így eme zsoldos kompánia kitűnő választás volt a részéről. Az utasításoknak eleget tesz, de túl sosem vállalja magát. Ha egy civil és a kimenekítendő alany közül kell választani, akkor az alanyt választja és utána sem lelkiismeret fordulása. Nem szereti igazán, ha beleszólnak a személyes dolgaiba. Általában nyugodt a természete és nem is könnyű felbőszíteni. De ha alkohol került a vérébe, akkor hajlamos az erőszakra.
j, Felszerelés: BDU, M3 típusú személyi páncél, M10-es páncélsisak, M4A3 szolgálati fegyver + 2 tartalék tár, M42C Scoped Rifle + 2 tartalék tár. M41AM2+ 4 tartalék tár,/M41ACM + 4 tartalék tár(terep függő), 3 db repeszgránát, hosszú pengével ellátott tőr, ami sav álló acélból készült (nem volt olcsó mulatság). A tőrt és a pisztolyt mindig magával hordja, ha teheti.
Előtörténet:
2167-ben született Moszkvába, az egyik városi kórházban. A családja viszonylagos jómódban élt, mivel az apja az orosz hadsereg tagja volt, míg az anyja a városi önkormányzat berkein belül dolgozott. Az egyik ott dolgozó fejesnek volt a titkárnője. A család egyetlen gyermeke volt, mivel valami komplikáció lépet fel a szülés közben. Ennek folytán gyors beavatkozást hajtottak végre az orvosok, aminek köszönhetően az anyja életben maradt. De több gyermeket nem tudott szülni az élete végéig. Így hát egy kis bánat is vegyült az örömbe, amiben az új jövevényt köszöntötték.
Gyermekkora mondhatni átlagosan telt le. Moszkva egyik lakótelepén éltek. Itt aztán sok barátot szerzett. A közeli iskolákba járt. Itt végezte el az általános iskoláját is. Anyja szeretettel nevelte és ő is volt itt általában. Apja sokszor bevetésen volt, vagy éppen az egyik feljebbvalóját kísérgette egyéb ügyekben. Később pedig részt vett a Vas Medve nevű különleges egység létrehozásában is. Így tehát a későbbiek során még kevesebb időt tudott a családjával tölteni. Anyja egyre kevesebb időt töltött a munkahelyén, míg a végén felmondott és már csak a gyerekkel törődött. Talán az apja döntésének is köze volt hozzá, de erre sosem kapta meg a választ. Habár ő sem nagyon merte ezt feltenni. Majd 12 éves korában az anyja hírtelen megbetegedett. Egészen pontosan rákos lett. Ami habár már nagy részben gyógyítható volt, de sajnos már túlságosan is a késő stádiumban volt. Így csupán a fájdalmát enyhíthették, ami így is nagy segítség volt. Pár hétre rá eltávozott az élők sorából. Ő a legtöbb idejét az ágya mellett volt. Persze kivétel ez alól az amikor iskolába járt. Ezt az anyja kérte tőle és ő igyekezett ezt teljesíteni is. Azért a végére az apja is beesett. Nem nézett ki jól, de még találkoztak egyszer az életben.
Amint ennek és gyászolási időszaknak vége lett, az apja visszatért az egységéhez. Majd mivel nem tudott róla kellőképpen gondoskodni és ideje sem volt rá, azt a lehetőséget választotta ami leginkább a szeme előtt volt. Lassacskán eltelt a megmaradt két éve is az általános iskolában is. Utána együtt döntötték el az apjával, hogy hogyan is tovább. Közös döntésre jutottak és beiratkozott a katonai előkészítőbe. Ezalatt a négy év alatt mindent megtanult ahhoz, hogy katona válhasson belőle az országa számára. Apja látogatásai az elején eléggé gyakoriak voltak, de aztán egyre ritkábban estek meg. Az elején ez eléggé rosszul érintette, de aztán kezdett belenyugodni. Így ezek az évek csakhamar elmúltak és közben barátságokat kötött, sőt még egy barátnőt is szerzett magának, akivel eléggé közeli viszonyba került. Ám ekkor belépet az orosz hadseregbe, ahol várta az alapkiképzés, mint sok más katonát is.
A kiképzés eltartott egy darabig, majd a végére hivatalosan az orosz hadsereg tagja lett. Ezen belül is mivel jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, így el kellett döntenie, hogy vagy bevonul és irány az ismert, vagy ismeretlen univerzum, vagy pedig marad tiszti képzésre. Ő az utóbbira szavazott, teház bevonult. Úgy gondolta, hogy egy kis harctéri, vagy akármilyen tapasztalat majd jól fog jönni a továbbiakban. Ráadásul, ha jól teljesít, akkor még egy jó ajánlást is írhatnak a részére. Így hát még egy rövid kis tréningen részt kellett vennie, majd felvették a gyarmati tengerészgyalogságba, mint az orosz hadsereg tagját. Sok izgalomra számított és romantikus, ámde veszélyes helyekre, akárcsak a filmekben, amiket a kantinban mutattak be. Ám csalódnia kellett. Nem volt a szolgálat cseppet sem romantikus, ámde gyakran keveredhettek veszélyes helyzetekbe.
Csakhamar meg is kapták az első bevetésüket. A jelentések és a híradások szerint az egyik kolónián lázadás tört ki, ami elszakadással és így harcokkal fenyegetett az egész gyarmatüggyel szemben. Hiszen ha egy kolónia sikerrel járt, akkor lehetséges, hogy még jó páran megpróbálják ugyan ezt. Ezt a nagykutyák el akarták kerülni. Így hát kivezényeltek egy hajót a teljes legénységgel együtt, hogy ezt megakadályozzák. Az út nem tartott tovább a tervezetnél. Majd amikor a hajók megérkeztek a bolygó köré le is szállították az egységeket, hogy úrrá legyenek a helyzeten. Ő is a leszálló egységben volt, ezért hát csakhamar a dolgok sűrűjében találta magát.
Ahogy az várható is volt felfegyverzett, ámde képzetlen ellenséges erővel találták szemben magukat. Remélve, hogy ezt megoldhatják vérrontás nélkül a jelen lévő tiszt megadásra szólította fel őket. A csőcselék ehelyett tüzet nyitott rá, így nem igazán volt egyéb választása, mint hogy a jelen lévő csapatok viszonozzák a tüzet. Az első harcok során a tengerészgyalogosok között csupán egy személy halt még és vagy 3 ember sérült meg, de ők is csak könnyebben. A lázadók közül 12 ember kapott halálos lövést és vagy két tucat ember kapott még lövéseket és sérültek meg. Amikor eloszlott a pára és elhallgattak a fegyverek több csoportra oszlottak, majd elkezdték biztosítani a környéket. Amint végeztek ezzel, a csapat maradéka is landolt, majd elkezdték átfésülni a többi a kolóniát a többi lázadó után. Ugyan egy-két helyen még kitörtek harcok, de az ellenállás gyengült. Érezhető volt, hogy a katonák kezdtek szépen lassan fellélegezni. Hiszen veszteségeik alig voltak, míg az ellensége minden alkalommal súlyos csapásokat mértünk. Nyikolaj ekkor kapta meg a Pöröly becenevet is, amit a bajtársai aggattak rá a teljesítményért. Ő is úgy gondolta, hogy jól teljesít és talán ezek után kap egy jó ajánlást is. Így ezzel talán tovább léphet. A lázadást felszámolták, a megmaradtakat pedig őrizetbe vették. Az eseménynek csakhamar híre ment, majd megjelent a légkörben egy weyland-yutani hajó is, ami mint később kiderült egy börtönhajó volt, hogy felvegye a foglyokat. Mivel a parancs úgy szólt, ők át is adták a lázadókat.
Ekkor legnagyobb meglepetésére találkozott az apjával. Aki a hajót felügyelő zsoldosok vezére volt. Egy kis mosollyal és rövid szóváltással üdvözölték egymást. Mivel a berakodás eltartott egy ideig, így volt idejük beszélgetni. Az apja, mivel úgy hallotta, hogy jól teljesített, ajánlatot tett neki, hogy csatlakozzon a medvékhez. Nagy valószínűséggel együtt öregbíthetnék a csapat hírnevét. Ő pedig egy kis gondolkodási időt kért tőle. Ezt követően az apja, Borisz egy mosollyal és egy biccentéssel búcsúzott. Másnapra már el is tűntek. Ők még vártak egy kicsit, majd mikor újabb társasági csapatok érkeztek, ők hajóra szálltak, majd távoztak. Épp induláskor még észrevett valamit. Egy sűrű fekete árnyat az egyik romos ház ablakában. Olyan érzése volt, mintha egyenesen őt méricskélné, de nem törődött vele. Betudta az egyszerű fáradságnak. Már napok óta nem aludt.
Már visszatértek a Gateway űrállomásra, amikor befutott a hír. A földet titokzatos idegen lények támadták meg. Jelezték, hogy a helyzet még nem súlyos, de azért elkél a segítség a bolygó felszínén, hogy minden ilyen lényt elpusztítsanak a bolygón. Így hát ő is leszállt a bolygóra a többiekkel együtt. Mivel orosz volt, így Oroszországba vezényelték őt. Csatlakozott az ottani egységekhez, majd ki is vezényelték a frontvonalra. A helyzet csakhamar eldurvult. Egyre több ilyen lény jelent meg és vonult ellenük. Ráadásul fogalmuk sem volt róla, hogy honnan és miféle lények ezek. Ha meg is tudták sebezni őket, még mindig ott volt a savas vérük, ami ugyan annyi áldozatot szedett, mint maguk a lények. Egy ilyen ellenség teljesen felkészületlenül érte őket. Egyszerűen nem tehettek mást, mint egyre hátrébb húzódtak és feladták az ellenséget. Esélyük sem volt. Az elkeseredett harcok egy évig folytak szinte megállás nélkül. Ez idő alatt ő is teljesen megváltozott. Szinte teljesen érzéketlen lett a körülötte lévő emberekre, hisz az akkora barátságai is jó esetben pár hétig tartottak, aztán véget vetett neki egy fekete bestia. Szerencséjére, avagy apja befolyása révén őt és kevéske társát kimentették a Földről. Még éppen idejében, hiszen már feladni készült. Semmi ereje nem maradt már harcolni. Tudta, hogy vissza fogják küldeni, így hát első útja egy kocsmába vezetett az űrállomáson. Ahol annak rendje és módja szerint le is részegedett. Annyira, hogy másnap a fogdába ébredt úgy, hogy nem is emlékezett rá, hogy mi történt vele az este folyamán.
Csak később tudta meg, hogy verekedésbe keveredett. A kocsmát szinte teljesen leamortizálta. Ráadásul komoly sérüléseket okozott másoknak. Két embernek eltörte a karját. Egynek a lábát sikerült szilánkosra törnie. Három embernek betörte a fejét. Ezért eléggé komoly megrovást fog kapni. Ezt ő is tudta, ámbár különösebben nem érdekelte. Az adott helyzetben még örült is neki. Hiszen semmi kedve nem volt visszamenni arra az átokverte bolygóra.
Ekkor semmiből bukkant fel az apja. Nyilván hallott a dologról. Most meg jött megróni eltévelyedett fiát. De már ez sem nagyon tudta őt érdekelni. Egykedvűen nézett az apja szemébe. Ám nem azt kapta, amire számított. Bánatos tekintett nézett vissza rá. Majd miután kifizette az óvadékot elmentek onnan. Majd leültek egy másik kocsmában és beszélgetni kezdtek. Mivel az apja éppen küldetésen volt, így nem nagyon tudta, hogy mi történt a Földön. Ő pedig elmesélte neki. Minden kegyetlenségével és kétségbeesésével együtt. Közölte vele azt is, hogy nem akar oda többet visszatérni. Mert talán nem térhet onnan vissza. Közölte vele azt is, hogy talán kilép a seregből. Ennek az apja örült. Majd megismételte az ajánlatot, amit a kolónián tett. Dolgozhatna a Medvékkel. Habár azt is közölte vele, hogy valószínűleg hasonlóan veszélyes helyekre kellesz elmennie, de lényegesen több pénzért, mivel ez egy zsoldos kompánia. Elsősorban vállalatoknak dolgoznak, így készüljön fel, hogy bizony bepiszkolhatja a kezét. Ő erre csak megvonta a vállát, majd biccentett egyet beleegyezés képen. Sokkal több választása nem nagyon volt.
Így hát végső soron Vas medve lett belőle - persze csak miután hivatalosan is leszerelt a Gyarmati tengerészgyalogságtól -, egy elit zsoldos kompánia tagja lett. Ezt követően kapott egy üzenetet is, hogy jelentkezzen Vörös Óriás nevű hajón. Ennek eleget téve összepakolta szegényes cuccait, majd jelentkezett a hajó fedélzetén. Megdöbbentette a hajó mérete. Hamarosan találkozott a csapat többi tagjával is. Ők egy afféle begyűjtő, tudományos csapatot alkottak, de ha úgy hozta a sors egyéb feladatokat is vállaltak. Aztán mint később kiderült első sorban idegenekkel foglalkoztak. Mégpedig a tojások begyűjtésével. Néha bizony kevés sikerrel. De amikor sikerült, akkor szép kis bért kaptak. Ebből sikerült neki megvennie a saválló tőrét is. Már több bevetésen is részt vett velük, így sikerült beilleszkednie. Ráadásul viszonylag hosszú életű barátságokat is kötött. Ezért hát viszonylag most boldog és éli tovább az életét a Vörös Óriás fedélzetén.
b, Nem: Férfi
c, Név: Nyikolaj Kerenszkij
d, Becenév: Pöröly
e, Születési dátum: 2167. Augusztus 15.
f, Születési hely: Moszkva
g, Rang: Őrvezető
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása: Vas medve zsoldossereg tagja. Volt Orosz hadsereg altisztje.
i, Külső és belső jellem:
187 cm magas és 90 kg súlyú. Haját igencsak rövidre vágva hordja, ami amúgy sötét barna színű. Szeme is sötétbarna színű. Jó testfelépítésű ember, amit a rendszeres „karbantartásnak” köszönhet. Reflexe és kézügyessége jónak mondható. Testén kisebb horzsolások és hegek láthatóak.
Öltözködésben szereti a könnyed kényelmes öltözéket. Persze amikor küldetésen van akkor első a biztonság
Fegyelmezett és katonás ember benyomását kelti. Lelkiismerettel nem nagyon rendelkezik, így eme zsoldos kompánia kitűnő választás volt a részéről. Az utasításoknak eleget tesz, de túl sosem vállalja magát. Ha egy civil és a kimenekítendő alany közül kell választani, akkor az alanyt választja és utána sem lelkiismeret fordulása. Nem szereti igazán, ha beleszólnak a személyes dolgaiba. Általában nyugodt a természete és nem is könnyű felbőszíteni. De ha alkohol került a vérébe, akkor hajlamos az erőszakra.
j, Felszerelés: BDU, M3 típusú személyi páncél, M10-es páncélsisak, M4A3 szolgálati fegyver + 2 tartalék tár, M42C Scoped Rifle + 2 tartalék tár. M41AM2+ 4 tartalék tár,/M41ACM + 4 tartalék tár(terep függő), 3 db repeszgránát, hosszú pengével ellátott tőr, ami sav álló acélból készült (nem volt olcsó mulatság). A tőrt és a pisztolyt mindig magával hordja, ha teheti.
Előtörténet:
2167-ben született Moszkvába, az egyik városi kórházban. A családja viszonylagos jómódban élt, mivel az apja az orosz hadsereg tagja volt, míg az anyja a városi önkormányzat berkein belül dolgozott. Az egyik ott dolgozó fejesnek volt a titkárnője. A család egyetlen gyermeke volt, mivel valami komplikáció lépet fel a szülés közben. Ennek folytán gyors beavatkozást hajtottak végre az orvosok, aminek köszönhetően az anyja életben maradt. De több gyermeket nem tudott szülni az élete végéig. Így hát egy kis bánat is vegyült az örömbe, amiben az új jövevényt köszöntötték.
Gyermekkora mondhatni átlagosan telt le. Moszkva egyik lakótelepén éltek. Itt aztán sok barátot szerzett. A közeli iskolákba járt. Itt végezte el az általános iskoláját is. Anyja szeretettel nevelte és ő is volt itt általában. Apja sokszor bevetésen volt, vagy éppen az egyik feljebbvalóját kísérgette egyéb ügyekben. Később pedig részt vett a Vas Medve nevű különleges egység létrehozásában is. Így tehát a későbbiek során még kevesebb időt tudott a családjával tölteni. Anyja egyre kevesebb időt töltött a munkahelyén, míg a végén felmondott és már csak a gyerekkel törődött. Talán az apja döntésének is köze volt hozzá, de erre sosem kapta meg a választ. Habár ő sem nagyon merte ezt feltenni. Majd 12 éves korában az anyja hírtelen megbetegedett. Egészen pontosan rákos lett. Ami habár már nagy részben gyógyítható volt, de sajnos már túlságosan is a késő stádiumban volt. Így csupán a fájdalmát enyhíthették, ami így is nagy segítség volt. Pár hétre rá eltávozott az élők sorából. Ő a legtöbb idejét az ágya mellett volt. Persze kivétel ez alól az amikor iskolába járt. Ezt az anyja kérte tőle és ő igyekezett ezt teljesíteni is. Azért a végére az apja is beesett. Nem nézett ki jól, de még találkoztak egyszer az életben.
Amint ennek és gyászolási időszaknak vége lett, az apja visszatért az egységéhez. Majd mivel nem tudott róla kellőképpen gondoskodni és ideje sem volt rá, azt a lehetőséget választotta ami leginkább a szeme előtt volt. Lassacskán eltelt a megmaradt két éve is az általános iskolában is. Utána együtt döntötték el az apjával, hogy hogyan is tovább. Közös döntésre jutottak és beiratkozott a katonai előkészítőbe. Ezalatt a négy év alatt mindent megtanult ahhoz, hogy katona válhasson belőle az országa számára. Apja látogatásai az elején eléggé gyakoriak voltak, de aztán egyre ritkábban estek meg. Az elején ez eléggé rosszul érintette, de aztán kezdett belenyugodni. Így ezek az évek csakhamar elmúltak és közben barátságokat kötött, sőt még egy barátnőt is szerzett magának, akivel eléggé közeli viszonyba került. Ám ekkor belépet az orosz hadseregbe, ahol várta az alapkiképzés, mint sok más katonát is.
A kiképzés eltartott egy darabig, majd a végére hivatalosan az orosz hadsereg tagja lett. Ezen belül is mivel jelentkezett a tengerészgyalogsághoz, így el kellett döntenie, hogy vagy bevonul és irány az ismert, vagy ismeretlen univerzum, vagy pedig marad tiszti képzésre. Ő az utóbbira szavazott, teház bevonult. Úgy gondolta, hogy egy kis harctéri, vagy akármilyen tapasztalat majd jól fog jönni a továbbiakban. Ráadásul, ha jól teljesít, akkor még egy jó ajánlást is írhatnak a részére. Így hát még egy rövid kis tréningen részt kellett vennie, majd felvették a gyarmati tengerészgyalogságba, mint az orosz hadsereg tagját. Sok izgalomra számított és romantikus, ámde veszélyes helyekre, akárcsak a filmekben, amiket a kantinban mutattak be. Ám csalódnia kellett. Nem volt a szolgálat cseppet sem romantikus, ámde gyakran keveredhettek veszélyes helyzetekbe.
Csakhamar meg is kapták az első bevetésüket. A jelentések és a híradások szerint az egyik kolónián lázadás tört ki, ami elszakadással és így harcokkal fenyegetett az egész gyarmatüggyel szemben. Hiszen ha egy kolónia sikerrel járt, akkor lehetséges, hogy még jó páran megpróbálják ugyan ezt. Ezt a nagykutyák el akarták kerülni. Így hát kivezényeltek egy hajót a teljes legénységgel együtt, hogy ezt megakadályozzák. Az út nem tartott tovább a tervezetnél. Majd amikor a hajók megérkeztek a bolygó köré le is szállították az egységeket, hogy úrrá legyenek a helyzeten. Ő is a leszálló egységben volt, ezért hát csakhamar a dolgok sűrűjében találta magát.
Ahogy az várható is volt felfegyverzett, ámde képzetlen ellenséges erővel találták szemben magukat. Remélve, hogy ezt megoldhatják vérrontás nélkül a jelen lévő tiszt megadásra szólította fel őket. A csőcselék ehelyett tüzet nyitott rá, így nem igazán volt egyéb választása, mint hogy a jelen lévő csapatok viszonozzák a tüzet. Az első harcok során a tengerészgyalogosok között csupán egy személy halt még és vagy 3 ember sérült meg, de ők is csak könnyebben. A lázadók közül 12 ember kapott halálos lövést és vagy két tucat ember kapott még lövéseket és sérültek meg. Amikor eloszlott a pára és elhallgattak a fegyverek több csoportra oszlottak, majd elkezdték biztosítani a környéket. Amint végeztek ezzel, a csapat maradéka is landolt, majd elkezdték átfésülni a többi a kolóniát a többi lázadó után. Ugyan egy-két helyen még kitörtek harcok, de az ellenállás gyengült. Érezhető volt, hogy a katonák kezdtek szépen lassan fellélegezni. Hiszen veszteségeik alig voltak, míg az ellensége minden alkalommal súlyos csapásokat mértünk. Nyikolaj ekkor kapta meg a Pöröly becenevet is, amit a bajtársai aggattak rá a teljesítményért. Ő is úgy gondolta, hogy jól teljesít és talán ezek után kap egy jó ajánlást is. Így ezzel talán tovább léphet. A lázadást felszámolták, a megmaradtakat pedig őrizetbe vették. Az eseménynek csakhamar híre ment, majd megjelent a légkörben egy weyland-yutani hajó is, ami mint később kiderült egy börtönhajó volt, hogy felvegye a foglyokat. Mivel a parancs úgy szólt, ők át is adták a lázadókat.
Ekkor legnagyobb meglepetésére találkozott az apjával. Aki a hajót felügyelő zsoldosok vezére volt. Egy kis mosollyal és rövid szóváltással üdvözölték egymást. Mivel a berakodás eltartott egy ideig, így volt idejük beszélgetni. Az apja, mivel úgy hallotta, hogy jól teljesített, ajánlatot tett neki, hogy csatlakozzon a medvékhez. Nagy valószínűséggel együtt öregbíthetnék a csapat hírnevét. Ő pedig egy kis gondolkodási időt kért tőle. Ezt követően az apja, Borisz egy mosollyal és egy biccentéssel búcsúzott. Másnapra már el is tűntek. Ők még vártak egy kicsit, majd mikor újabb társasági csapatok érkeztek, ők hajóra szálltak, majd távoztak. Épp induláskor még észrevett valamit. Egy sűrű fekete árnyat az egyik romos ház ablakában. Olyan érzése volt, mintha egyenesen őt méricskélné, de nem törődött vele. Betudta az egyszerű fáradságnak. Már napok óta nem aludt.
Már visszatértek a Gateway űrállomásra, amikor befutott a hír. A földet titokzatos idegen lények támadták meg. Jelezték, hogy a helyzet még nem súlyos, de azért elkél a segítség a bolygó felszínén, hogy minden ilyen lényt elpusztítsanak a bolygón. Így hát ő is leszállt a bolygóra a többiekkel együtt. Mivel orosz volt, így Oroszországba vezényelték őt. Csatlakozott az ottani egységekhez, majd ki is vezényelték a frontvonalra. A helyzet csakhamar eldurvult. Egyre több ilyen lény jelent meg és vonult ellenük. Ráadásul fogalmuk sem volt róla, hogy honnan és miféle lények ezek. Ha meg is tudták sebezni őket, még mindig ott volt a savas vérük, ami ugyan annyi áldozatot szedett, mint maguk a lények. Egy ilyen ellenség teljesen felkészületlenül érte őket. Egyszerűen nem tehettek mást, mint egyre hátrébb húzódtak és feladták az ellenséget. Esélyük sem volt. Az elkeseredett harcok egy évig folytak szinte megállás nélkül. Ez idő alatt ő is teljesen megváltozott. Szinte teljesen érzéketlen lett a körülötte lévő emberekre, hisz az akkora barátságai is jó esetben pár hétig tartottak, aztán véget vetett neki egy fekete bestia. Szerencséjére, avagy apja befolyása révén őt és kevéske társát kimentették a Földről. Még éppen idejében, hiszen már feladni készült. Semmi ereje nem maradt már harcolni. Tudta, hogy vissza fogják küldeni, így hát első útja egy kocsmába vezetett az űrállomáson. Ahol annak rendje és módja szerint le is részegedett. Annyira, hogy másnap a fogdába ébredt úgy, hogy nem is emlékezett rá, hogy mi történt vele az este folyamán.
Csak később tudta meg, hogy verekedésbe keveredett. A kocsmát szinte teljesen leamortizálta. Ráadásul komoly sérüléseket okozott másoknak. Két embernek eltörte a karját. Egynek a lábát sikerült szilánkosra törnie. Három embernek betörte a fejét. Ezért eléggé komoly megrovást fog kapni. Ezt ő is tudta, ámbár különösebben nem érdekelte. Az adott helyzetben még örült is neki. Hiszen semmi kedve nem volt visszamenni arra az átokverte bolygóra.
Ekkor semmiből bukkant fel az apja. Nyilván hallott a dologról. Most meg jött megróni eltévelyedett fiát. De már ez sem nagyon tudta őt érdekelni. Egykedvűen nézett az apja szemébe. Ám nem azt kapta, amire számított. Bánatos tekintett nézett vissza rá. Majd miután kifizette az óvadékot elmentek onnan. Majd leültek egy másik kocsmában és beszélgetni kezdtek. Mivel az apja éppen küldetésen volt, így nem nagyon tudta, hogy mi történt a Földön. Ő pedig elmesélte neki. Minden kegyetlenségével és kétségbeesésével együtt. Közölte vele azt is, hogy nem akar oda többet visszatérni. Mert talán nem térhet onnan vissza. Közölte vele azt is, hogy talán kilép a seregből. Ennek az apja örült. Majd megismételte az ajánlatot, amit a kolónián tett. Dolgozhatna a Medvékkel. Habár azt is közölte vele, hogy valószínűleg hasonlóan veszélyes helyekre kellesz elmennie, de lényegesen több pénzért, mivel ez egy zsoldos kompánia. Elsősorban vállalatoknak dolgoznak, így készüljön fel, hogy bizony bepiszkolhatja a kezét. Ő erre csak megvonta a vállát, majd biccentett egyet beleegyezés képen. Sokkal több választása nem nagyon volt.
Így hát végső soron Vas medve lett belőle - persze csak miután hivatalosan is leszerelt a Gyarmati tengerészgyalogságtól -, egy elit zsoldos kompánia tagja lett. Ezt követően kapott egy üzenetet is, hogy jelentkezzen Vörös Óriás nevű hajón. Ennek eleget téve összepakolta szegényes cuccait, majd jelentkezett a hajó fedélzetén. Megdöbbentette a hajó mérete. Hamarosan találkozott a csapat többi tagjával is. Ők egy afféle begyűjtő, tudományos csapatot alkottak, de ha úgy hozta a sors egyéb feladatokat is vállaltak. Aztán mint később kiderült első sorban idegenekkel foglalkoztak. Mégpedig a tojások begyűjtésével. Néha bizony kevés sikerrel. De amikor sikerült, akkor szép kis bért kaptak. Ebből sikerült neki megvennie a saválló tőrét is. Már több bevetésen is részt vett velük, így sikerült beilleszkednie. Ráadásul viszonylag hosszú életű barátságokat is kötött. Ezért hát viszonylag most boldog és éli tovább az életét a Vörös Óriás fedélzetén.
A hozzászólást Nyikolaj Kerenszkij összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 14, 2011 6:58 pm-kor.
