Név: Andrew Fox
Becenév: nincs
Rang: Százados
Születési hely: Mars
Születési idő: 2153. 12. 29.
Kor: 39
Foglalkozás: leszerelt katona de állományban dolgozó /sérülés/
Belső: Sokat megélt és tapasztalt tengerészgyalogos volt egy súlyos sérülés miatt maradandó látás károsodást szenvedett, xenomorph savtól.
Külső: A fél arcát az álláig /bal/ és szemét elvesztette mesterségesen pótolták szóval a közelében nincs tükör, ami a rég múlt sebeit feltépné.
Felszerelés: M41A Pulse Rifle, harci kés, M10-es páncél sisak, M3-as személyi páncél
Előtörténet: A Marson születtem és apámnak hála, aki katonaként több évtizedet is szolgált én is hamar beálltam a kötelékbe. Mint sokan én is a CMC központba kerültem. Sok társam volt, akikkel jó csapatnak és csapatjátékosnak számítottunk az élen járva sokak előtt még mondhatni kadétok voltunk de már akkor szembe kerültem az első idegennel, akit meg kellett ölnöm./ Történetem során kitérek majd erre is/ Mivel önállóságom lenyűgözte a tanáraimat és kiképzőimet így hamar az egyik legjobb szakaszba kerültem a felderítőkhöz. Mondanom sem kell rengeteget tanultam tőlük nagyon kevés idő alatt és már az elejétől kezdve jól összedolgoztam velük. A vezető Őrmester volt, egy fehér bőrű ötvenes izmos testalkatú ember. Mindig akadt ötlete bármilyen szorult helyzetbe is kerültünk. Józan ítélőképessége akkor is kihúzott minket mikor egy másik szakasz is az irányítása alá került, mert a parancsnokuk besokkalt a véres csata közepén. A tűzszerészünket Pirónak hívták és lelki beteg volt ha nem szólhatott az általa készített tűzijáték de beteges poénjai mellett jó fejnek számított. Joe és Tiger ikertestvérek és rájuk jellemző az, hogy egymás mondatait fejezik be. Mondanom sem kell sokakat rászedtek azzal, hogy ikrek főleg a felcsípett nőket. Mindent leszámítva amúgy két különböző emberről van szó más ízlések más szokások de a csajokban egy ízlésen vannak. A szótlan és kegyetlen robosztust Jesus-nak hívták. Hatalmas testének nem okozott mozgási problémát bármilyen kis helyen kellett bekempelnie vagy végig haladnia. Eltávkor őt sosem láttuk közöttünk egy piára sem ült le közénk. Akkor látszott rajta némi életkedv ha lőhette a dögöket. Ennyiből állt a kis csapat ahova kerültem és én voltam az Újjonc, aki mindent megtett a parancs végrehajtása érdekében. Rengeteg küldetés arról szólt, hogy csak minket küldtek csak magunkra és a csapatszellemre számíthattunk. A nagyvárosi swat kommandósok és a gerilla harc hatékonyságának összegyúrását mondhattuk a mi tudásunknak. A felszereléseink nem sokkal voltak jobbak az átlagnál. Időzített bombák aknák a fegyverek számítottak a legtöbbet M41AM Pulse Rifle, és nem utolsó sorban a csapatjáték.,, Vigyázz a másikra és ő is vigyázni fog rád.,, Párszor be is kellett ásnunk magunkat, egyszer az idegenek elözönlötték a bázist, ahova azzal a paranccsal mentünk, hogy a biztonsági kódok krekkeit telepítsük. Rutin meló öt perc azt mondták, de majd nem egy óráig kellett magunkat tartanunk az idegenektől. Az erősítés akkor érkezett mikor a biztonsági fegyverek is működésbe léptek és tisztázták a terepet. Azok ellen az idegenek ellen akik akkor akartak belépni a bázisra pont elég volt de amelyek már bent voltak azokkal még szembe kellett néznünk. Mikor beért az erősítés látták, hogy az idegenek utolsó rohamukat indítják ellenünk és a mi csapatunknak a fele már a kését markolássza a töltény hiány miatt. Szerencsére eszméltek és nem várták meg a ,,film,, végét, ha nem oldalról lekaszálták de az elsőknek sikerült elérni hozzánk és az a pár töltény nem volt elég azok ellen az idegenek ellen, akikkel csak egy késsel tudtunk szembenézni. Amíg az erősítés a többséggel foglalkozik mi elkeseredetten vonultunk vissza és próbáltuk őket a sortűz felé csalni. A terv nem a legjobban jött össze az egyik idegen rám vetette magát de mielőtt kilyukasztotta volna a fejem egyik társam tette ezt az övével. A kicsapódó sav ellen két választásom volt a jobb vagy a bal arcom és bíztam benne, hogy a sav nem öl meg. Csodával határos módon megúsztam és egy kórházban tértem magamhoz ott mesélték el, hogy sokkot kaptam de az űrhajón amin behoztak még épen időben, azon volt megfelelő elsősegély nyújtó eszköz. Ennyin múlott a szerencsém a szerencsénk hiszen már az is egy csoda volt, hogy annyi idegen tetem között egyetlen egy emberi testet sem találtak. Aznap abban az idegtépő csatában több társamnak maradandó tüdőkárosodása lett, az idegenek kiszivárgó savas vére kölcsönhatásba lépett a tetemekkel is és némi vízzel is. Észre sem vettük mit lélegeztünk be. Persze emellett nekem ott volt a saját bajom is. Fél szemem és arcom elvesztettem, valamilyen szinten pótolhatóak de a fájdalom amit érzek az megmarad. Karrierembe került és velem együtt még pár társamnak is. Az Őrmesternek a tüdeje összeomlott és két éve elhunyt, Piró a saját bombájának lett az áldozata elég ironikus. Az ikrek még szolgálnak valamelyik peremvidéki bázison de Jesus is meghalt ha jól mondta az informátorom. Egy teljesen más csapatba kellett beilleszkednie, ami neki nem ment és önálló akciókba kezdett vesztére. Az idegenek elkapták és elhurcolták. Ez alatt a két és fél év alatt az életem nyugodt mondhatni unalmas volt nem úgy mint a földön. Lábadozásom alatt sok információt megtudtam a szintén sérüléseket szenvedett katonáktól és civilektől, hogy a Földön bogárszerű kegyetlen lények irtják az emberiséget. Nem akartam hinni a híreknek az emberiség anyabolygójáért folytatott harcok egyre drasztikusabbá váltak az ott maradt emberek élete pedig rémálommá változott. Az emberek töredéke tudott megmenekülni a Földi pokolból és a gyász hosszú volt, de előbb utóbb mindenki beilleszkedett mert az élet nem áll meg. Felépülésem csak részleges és mikor megtudtam, hogy a harcmezőktől eltiltottak, elhatároztam azoknak segítek akik az emberiségért harcolnak. A bázison dolgozom a tudásom adom át a zöldfülűeknek remélem egyszer hasznosíthatják. Ha harcba már nem is mehetek legalább abban hagy segítsek, hogy ők minél többet öljenek le és az általam átadott tapasztalatok talán sok helyzetben megmenti őket. Négy csapat került ki a kezeim alól és még mindig szolgál mind a négy csapat igaz kettőben szükség volt pár új emberre, mert elődeik figyelmetlensége vesztüket okozták. Szolgálati lakásom a tábor egyik legszebb helyén van, míg ez másokat boldogítana engem hidegen hagy. Sok estém zavarják meg rémálmok és ez a mostani is a legelső találkozásom idézi fel az idegennel. A kutató laborban öten voltunk egy hatalmas szobában, ami ketté volt választva az egyik felében mi a másikban egy idegen tespedt. A tudós, akinek az volt a dolga, hogy mutassa be az anatómiai felépítésüket és a fizikai gyengeségeiket az elmélet után a robotkarok segítségével próbálta lefogni és leláncolni az idegent. Hiba csúszott a számításába és mikor azt hittük az idegen rögzítve van kinyílt az ajtó és mi beléptünk. A testkontaktusba kerülés az idegenekkel is fontos része volt a kiképzésnek de mi hozzá szokatásnak hívtuk, most azonban túlélésnek. Az idegen hamar kibújt békjója alól és farkával hatalmasat döfött a doki fejébe. Társaimmal néztünk egy másra, majd kirohantunk az idegen szobájából, hogy bezárjuk az ajtót de mire kiértünk már ő is. A plafonon volt felettünk és próbált minket összeterelni minél könnyebb dolga legyen, hisz tisztában volt, hogy nincs fegyverünk. Másodjára a nagyszájú Tom-ot nyírta ki egy könnyed karomtámadással, majd még egyet. A biztonsági fegyverért küldtem egy társamat, ami a falon egy dobozban volt és amíg azt megszerezi addig eltereljük a figyelmét. Az elterelés csak annyiban volt jó, hogy megölt még egy embert miközben kinyílt a fegyveres doboz de mire kivehette volna addigra az idegen mellé ugrott és szekunder szájával lyukat ütött a fejébe és már csak én vagyok. Nem gondolkodom sokat hátulról neki ugrok a lény csápos hátának kicsit aggódva vajon mi fog történni. Az történt amire nem számítottam a lény hirtelen ismét a plafonról nézett le rám és én fel rá de volt időm kiszedni a pisztolyt. Nem haboztam de nem állítottam automatára a pontatlan célzás nem volt megengedett. Két golyót lőttem ki és mind a kettő elkapta az egyik az oldalán a másik a combját. Furcsa fülsértő hangot hallatott nem vártam meg míg rám ugrik félre gurultam ő utánam ért földet. Előrevetődtem de közben megfordulok a tengelyem körül és háromszor húzom meg a ravaszt majd elvágódok. A szörny kicsit megtántorodott és furcsa szag csapta meg orrom. A savas vére marta alatta a padlót és újra rohamozni kezd de ekkor a biztonsági ajtó zárja felold és katonák lépnek be. A látvány kicsit sokkolta őket, ahogy a több sebből vérző idegent leterít pár pontosan célzott golyó, amitől szétrobbant a feje. Különösebb sérülést nem szereztem néhány horzsoláson kívül és nem tudom elhinni, hogy tudtam túlélni. Az egész szoba maga a pokol volt vér mindenhol groteszk hullák a padlón, a nagy szájú Tom úgy ki volt tekeredve, hogy sokan nem is hittek a szemüknek. A doki fejében egy hatalmas lyuk tátongott és a belsőség szag is gyengítette az akaratot, de nem nálam. A pisztolyt eldobtam és felemeltem a kezem utána jöttek a kihallgatások több héten keresztül vizsgálták az ügyet. Kicsit tartottam tőle, hogy mi vár rám de az ügy lezajlása után levelem jött és áthelyeztek egy másik állomásra a felderítőkhöz. Sokáig szolgált a csapatunk és a leghatékonyabbnak számítottunk sok csatában részt vettünk vagy csak mi vettünk részt de rájöttünk, hogy mindig a fejlett teknika számít. Ez is bizonyítja a vadászok hatékonyságát bár hús vér élő és harcoló egyedet egyszer láttam csak bevetés közben, de az osztagunk útja és az övé szerencsére nem keresztezte egymást. Bár attól még a három faj háborúzik min a mai napig és ha eldúrvúlnak a dolgok mi csak vesztesen kerülnénk ki a játszmából.
Becenév: nincs
Rang: Százados
Születési hely: Mars
Születési idő: 2153. 12. 29.
Kor: 39
Foglalkozás: leszerelt katona de állományban dolgozó /sérülés/
Belső: Sokat megélt és tapasztalt tengerészgyalogos volt egy súlyos sérülés miatt maradandó látás károsodást szenvedett, xenomorph savtól.
Külső: A fél arcát az álláig /bal/ és szemét elvesztette mesterségesen pótolták szóval a közelében nincs tükör, ami a rég múlt sebeit feltépné.
Felszerelés: M41A Pulse Rifle, harci kés, M10-es páncél sisak, M3-as személyi páncél
Előtörténet: A Marson születtem és apámnak hála, aki katonaként több évtizedet is szolgált én is hamar beálltam a kötelékbe. Mint sokan én is a CMC központba kerültem. Sok társam volt, akikkel jó csapatnak és csapatjátékosnak számítottunk az élen járva sokak előtt még mondhatni kadétok voltunk de már akkor szembe kerültem az első idegennel, akit meg kellett ölnöm./ Történetem során kitérek majd erre is/ Mivel önállóságom lenyűgözte a tanáraimat és kiképzőimet így hamar az egyik legjobb szakaszba kerültem a felderítőkhöz. Mondanom sem kell rengeteget tanultam tőlük nagyon kevés idő alatt és már az elejétől kezdve jól összedolgoztam velük. A vezető Őrmester volt, egy fehér bőrű ötvenes izmos testalkatú ember. Mindig akadt ötlete bármilyen szorult helyzetbe is kerültünk. Józan ítélőképessége akkor is kihúzott minket mikor egy másik szakasz is az irányítása alá került, mert a parancsnokuk besokkalt a véres csata közepén. A tűzszerészünket Pirónak hívták és lelki beteg volt ha nem szólhatott az általa készített tűzijáték de beteges poénjai mellett jó fejnek számított. Joe és Tiger ikertestvérek és rájuk jellemző az, hogy egymás mondatait fejezik be. Mondanom sem kell sokakat rászedtek azzal, hogy ikrek főleg a felcsípett nőket. Mindent leszámítva amúgy két különböző emberről van szó más ízlések más szokások de a csajokban egy ízlésen vannak. A szótlan és kegyetlen robosztust Jesus-nak hívták. Hatalmas testének nem okozott mozgási problémát bármilyen kis helyen kellett bekempelnie vagy végig haladnia. Eltávkor őt sosem láttuk közöttünk egy piára sem ült le közénk. Akkor látszott rajta némi életkedv ha lőhette a dögöket. Ennyiből állt a kis csapat ahova kerültem és én voltam az Újjonc, aki mindent megtett a parancs végrehajtása érdekében. Rengeteg küldetés arról szólt, hogy csak minket küldtek csak magunkra és a csapatszellemre számíthattunk. A nagyvárosi swat kommandósok és a gerilla harc hatékonyságának összegyúrását mondhattuk a mi tudásunknak. A felszereléseink nem sokkal voltak jobbak az átlagnál. Időzített bombák aknák a fegyverek számítottak a legtöbbet M41AM Pulse Rifle, és nem utolsó sorban a csapatjáték.,, Vigyázz a másikra és ő is vigyázni fog rád.,, Párszor be is kellett ásnunk magunkat, egyszer az idegenek elözönlötték a bázist, ahova azzal a paranccsal mentünk, hogy a biztonsági kódok krekkeit telepítsük. Rutin meló öt perc azt mondták, de majd nem egy óráig kellett magunkat tartanunk az idegenektől. Az erősítés akkor érkezett mikor a biztonsági fegyverek is működésbe léptek és tisztázták a terepet. Azok ellen az idegenek ellen akik akkor akartak belépni a bázisra pont elég volt de amelyek már bent voltak azokkal még szembe kellett néznünk. Mikor beért az erősítés látták, hogy az idegenek utolsó rohamukat indítják ellenünk és a mi csapatunknak a fele már a kését markolássza a töltény hiány miatt. Szerencsére eszméltek és nem várták meg a ,,film,, végét, ha nem oldalról lekaszálták de az elsőknek sikerült elérni hozzánk és az a pár töltény nem volt elég azok ellen az idegenek ellen, akikkel csak egy késsel tudtunk szembenézni. Amíg az erősítés a többséggel foglalkozik mi elkeseredetten vonultunk vissza és próbáltuk őket a sortűz felé csalni. A terv nem a legjobban jött össze az egyik idegen rám vetette magát de mielőtt kilyukasztotta volna a fejem egyik társam tette ezt az övével. A kicsapódó sav ellen két választásom volt a jobb vagy a bal arcom és bíztam benne, hogy a sav nem öl meg. Csodával határos módon megúsztam és egy kórházban tértem magamhoz ott mesélték el, hogy sokkot kaptam de az űrhajón amin behoztak még épen időben, azon volt megfelelő elsősegély nyújtó eszköz. Ennyin múlott a szerencsém a szerencsénk hiszen már az is egy csoda volt, hogy annyi idegen tetem között egyetlen egy emberi testet sem találtak. Aznap abban az idegtépő csatában több társamnak maradandó tüdőkárosodása lett, az idegenek kiszivárgó savas vére kölcsönhatásba lépett a tetemekkel is és némi vízzel is. Észre sem vettük mit lélegeztünk be. Persze emellett nekem ott volt a saját bajom is. Fél szemem és arcom elvesztettem, valamilyen szinten pótolhatóak de a fájdalom amit érzek az megmarad. Karrierembe került és velem együtt még pár társamnak is. Az Őrmesternek a tüdeje összeomlott és két éve elhunyt, Piró a saját bombájának lett az áldozata elég ironikus. Az ikrek még szolgálnak valamelyik peremvidéki bázison de Jesus is meghalt ha jól mondta az informátorom. Egy teljesen más csapatba kellett beilleszkednie, ami neki nem ment és önálló akciókba kezdett vesztére. Az idegenek elkapták és elhurcolták. Ez alatt a két és fél év alatt az életem nyugodt mondhatni unalmas volt nem úgy mint a földön. Lábadozásom alatt sok információt megtudtam a szintén sérüléseket szenvedett katonáktól és civilektől, hogy a Földön bogárszerű kegyetlen lények irtják az emberiséget. Nem akartam hinni a híreknek az emberiség anyabolygójáért folytatott harcok egyre drasztikusabbá váltak az ott maradt emberek élete pedig rémálommá változott. Az emberek töredéke tudott megmenekülni a Földi pokolból és a gyász hosszú volt, de előbb utóbb mindenki beilleszkedett mert az élet nem áll meg. Felépülésem csak részleges és mikor megtudtam, hogy a harcmezőktől eltiltottak, elhatároztam azoknak segítek akik az emberiségért harcolnak. A bázison dolgozom a tudásom adom át a zöldfülűeknek remélem egyszer hasznosíthatják. Ha harcba már nem is mehetek legalább abban hagy segítsek, hogy ők minél többet öljenek le és az általam átadott tapasztalatok talán sok helyzetben megmenti őket. Négy csapat került ki a kezeim alól és még mindig szolgál mind a négy csapat igaz kettőben szükség volt pár új emberre, mert elődeik figyelmetlensége vesztüket okozták. Szolgálati lakásom a tábor egyik legszebb helyén van, míg ez másokat boldogítana engem hidegen hagy. Sok estém zavarják meg rémálmok és ez a mostani is a legelső találkozásom idézi fel az idegennel. A kutató laborban öten voltunk egy hatalmas szobában, ami ketté volt választva az egyik felében mi a másikban egy idegen tespedt. A tudós, akinek az volt a dolga, hogy mutassa be az anatómiai felépítésüket és a fizikai gyengeségeiket az elmélet után a robotkarok segítségével próbálta lefogni és leláncolni az idegent. Hiba csúszott a számításába és mikor azt hittük az idegen rögzítve van kinyílt az ajtó és mi beléptünk. A testkontaktusba kerülés az idegenekkel is fontos része volt a kiképzésnek de mi hozzá szokatásnak hívtuk, most azonban túlélésnek. Az idegen hamar kibújt békjója alól és farkával hatalmasat döfött a doki fejébe. Társaimmal néztünk egy másra, majd kirohantunk az idegen szobájából, hogy bezárjuk az ajtót de mire kiértünk már ő is. A plafonon volt felettünk és próbált minket összeterelni minél könnyebb dolga legyen, hisz tisztában volt, hogy nincs fegyverünk. Másodjára a nagyszájú Tom-ot nyírta ki egy könnyed karomtámadással, majd még egyet. A biztonsági fegyverért küldtem egy társamat, ami a falon egy dobozban volt és amíg azt megszerezi addig eltereljük a figyelmét. Az elterelés csak annyiban volt jó, hogy megölt még egy embert miközben kinyílt a fegyveres doboz de mire kivehette volna addigra az idegen mellé ugrott és szekunder szájával lyukat ütött a fejébe és már csak én vagyok. Nem gondolkodom sokat hátulról neki ugrok a lény csápos hátának kicsit aggódva vajon mi fog történni. Az történt amire nem számítottam a lény hirtelen ismét a plafonról nézett le rám és én fel rá de volt időm kiszedni a pisztolyt. Nem haboztam de nem állítottam automatára a pontatlan célzás nem volt megengedett. Két golyót lőttem ki és mind a kettő elkapta az egyik az oldalán a másik a combját. Furcsa fülsértő hangot hallatott nem vártam meg míg rám ugrik félre gurultam ő utánam ért földet. Előrevetődtem de közben megfordulok a tengelyem körül és háromszor húzom meg a ravaszt majd elvágódok. A szörny kicsit megtántorodott és furcsa szag csapta meg orrom. A savas vére marta alatta a padlót és újra rohamozni kezd de ekkor a biztonsági ajtó zárja felold és katonák lépnek be. A látvány kicsit sokkolta őket, ahogy a több sebből vérző idegent leterít pár pontosan célzott golyó, amitől szétrobbant a feje. Különösebb sérülést nem szereztem néhány horzsoláson kívül és nem tudom elhinni, hogy tudtam túlélni. Az egész szoba maga a pokol volt vér mindenhol groteszk hullák a padlón, a nagy szájú Tom úgy ki volt tekeredve, hogy sokan nem is hittek a szemüknek. A doki fejében egy hatalmas lyuk tátongott és a belsőség szag is gyengítette az akaratot, de nem nálam. A pisztolyt eldobtam és felemeltem a kezem utána jöttek a kihallgatások több héten keresztül vizsgálták az ügyet. Kicsit tartottam tőle, hogy mi vár rám de az ügy lezajlása után levelem jött és áthelyeztek egy másik állomásra a felderítőkhöz. Sokáig szolgált a csapatunk és a leghatékonyabbnak számítottunk sok csatában részt vettünk vagy csak mi vettünk részt de rájöttünk, hogy mindig a fejlett teknika számít. Ez is bizonyítja a vadászok hatékonyságát bár hús vér élő és harcoló egyedet egyszer láttam csak bevetés közben, de az osztagunk útja és az övé szerencsére nem keresztezte egymást. Bár attól még a három faj háborúzik min a mai napig és ha eldúrvúlnak a dolgok mi csak vesztesen kerülnénk ki a játszmából.
