Aetheris (TF-ALPHA-1 CARGO-CRAWLER)

Már a Jupiteren túlon vagytok. A megsebesített hajó rádió adásán mindenféle szitkozódás szűrődött át, de fél óra múlva kísérteties sikoltozások vették át a helyét. Végül minden elcsendesült.

Megúsztátok. Vagy mégsem. A gyarmatügy két hajója kezd közrefogni titeket. Két Erkaméder osztályú hajó. Az egyik rádión hívja a hajódat.
Eközben a két hajót négy vadászgép hagyta el. HA – 117-es elfogó vadászgépek. Komolyan gondolhatják. Lehet, hogy a WY szolt a seregnek, de az sincs kizárva, hogy szimplán csak érzékelték a csetepaté.

A rádió kicsit recseg, végül át engedi a hangot:
- Itt a Octopus kapitánya beszél. Maguk tüzet nyitottak egy civil teherhajóra! Adják meg magukat! Nincs esélyéjük, ne csináljanak ostobaságot!

Időközben két vadász felvette a pozícióját a hajtóművek felé, a másik kettő pedig láthatóan a hajó fegyverét vette célba. Nem támadnak, csak ha megkapják az utasítást. Remélhetően. Jelenleg békésen haladnak a hajód mellet.

A rádió ismét felszólal:
- Készüljenek az átszállásra! - Ezzel a jobb oldali hajó elkezdet oldalasan közeledni…

Ahogy a két hajó megfelelő közelségbe ért, összekapcsolódtak. Hajótokra átlépett a kapitány. Őszülő ötvenes éveiben járó vékony tekintélyt sugárzó ember volt. Szokásos gyarmati kapitányi ruházatot viselte, oldalán díszkarddal és pisztollyal. Hat tengerész követte. Háromnál a szokásos M41A volt, kettőnél a nem rég rendszeresített M41AE2M. Az utolsónál egy ormótlan AK-P78.
Nem kis tűzerő. Végül a kapitány belekezdet:
- Nos, maguk tüzet nyitottak a Waylend Yutani társaság egy teherhajójára. Mégis mi okból? – vonta fel a szemöldökét. – Kalózok maguk egy ilyen vas halommal? Vagy tán csempészek?
Mindezek közben a tengerészek körbe vettek titeket.

- Szóval ők támadtak volna magukra? – merenget el a kapitány – Nos, két másik hajó indult a kérdéses teherhajóhoz, ki vizsgálni az ügyet. Viszont a mentő csapat nem tudta fel venni a kapcsolatot a sérült hajóval. Ha maguk miatt haltak meg, akkor annak súlyos következménye lesznek!
A kapitány kommunikátora, elkezdet pityegni. Elővette, és megnyomott egy gombot, alig lehetett hallani mit mondanak, de azért hallottad:
- Uram! Ez nem teherhajó! Ez egy Boungainville!
- Ez biztos? Mi van a legénységgel? – kérdezett vissza a kapitány.
- Nem jelentkeznek, de a hídüvegén vérfoltok vannak. Kezeljük a xenomorph fertőzésnek? – kérdezett vissza a feltehetően rádiós a kommunikátoron keresztül.
- Igen, és küldjenek át egy droidot, azt talán nem tépik szét. – És ezzel a kapitány visszatette az övére kis készüléket. – Eme hírek fényében, a hajójukon maradnak, de ez a hat katona marad. Marshoz elkísérjük magukat. Ott átvizsgálják majd, és a katonai hírszerzés gondolom el akar majd magukkal beszélgetni.
Biccentett egyet, majd visszatért a hajójára.

Két katona azonnal a hídra ment, várták hogy oda menjetek és a Marshoz repítsétek kis a hajót. A másik két páros pedig eltűnt. Valahol a hajón lehetnek.

A kísérettel elég hamar a Marshoz értetek. Kicsit kísérteties volt áthaladni több tucat hadihajó és vadászgép raj közt. Kicsiny hajód eltörpült a két Z1 Razzia mellet melyek közt át kellet haladnod.
Viszont nem szállhattatok le akár hol… Csak a CMC központi űrkikötőjében.

// Folytatás: Mars -> CMC központ és kiképzőtábor -> Űrkikötő //

// Picit túlmesélted. Eredetileg egy csendben osonós dolgot terveztem be neked… //

- Maga a kapitány? – épphogy feltette a kérdés, egy másik tengerész az arca elé tartott egy papírt. – Rendben, mennyen tovább! A katonák és felszerelésük már fent vannak a hajón.
Könnyen ment. Amint eltávolodtál a katonától az bele szólalt a rádiójába. A hajónál lévő két APC pedig megindult úgy, mint a mellettük lévő katonák.
Elmentek melletted. Az út mellet megálltak. Hajód rámpáján két katona állt. Egyik oda kiállt neked:
- Maga lenne a kapitány?

Legalsó fiókban megtaláltad amit kerestél. Viszont egyik katona félbeszakít.
- Uram! Fel kellene szállnunk! A hídon van egy adathordozón a katonai engedélyek és kódok a Gyarmatügyi járőrútvonalak használatához. Elméletileg helyőrség cserét kéne lefolytatnia, a Bracken’a Worldi erőkkel. – Tisztelget majd elment.
Kis időd talán van. Nem vagy katona, de sikerült a fegyvert szétszerelned. A csőben egy összetekert cetlit találsz.


Kedves fiam!
Remélem még időben megtalálod ezt a cetlit. A sereghez nem azért csatlakoztam, hogy vakon kövessem a parancsokat. Tudni akartam, hogy mik működnek a hátér mögött. Amikor a születésnapod után sem jöttem haza hetekig, az nem azért volt, mert elhidegültem a családomtól. Egy titkos kutatást jegyzőkönyveit néztem át, melyek túlságosan is lesújtottak, így nem tudtam elmenni a születésnapodra. Bocsánat.
Amit találtam, az nem más, mint egy ismeretlen eredetű idegen faj a Linguafoeda Acheronsis – szel végzett kísérletek. Létrehoztak egy ilyen lény DNS-ével kezelt ember hibridet. A kutatást végzők eltűntek, sőt az űrállomás is lekerült minden csillagtérképről, ahol ezek történtek.
Mindezek fényében feltehető, hogy komoly veszély fenyegeti az ICC-t. A seregben perkjein belül komoly az aggodalom. Nem tudjuk, mekkora is a veszély. A dokumentációk szerint maga az idegen faj képes egész bolygók ökológiáját kiirtani. Egy ilyen hibrid pedig emberi gondolatokkal és képességekkel rendelkezi. Sőt, egyűt működik a Linguafoeda Acheronsis -szekkel.
Bármekkora is a korrupció a Gyarmatügyben, egy ilyen veszélyt nem söpörhetnek szőnyeg alá. Remélem tudod a dolgod.

Üdvözlettel és reményekkel: az apád.


Ez mind az apád kézírása volt a papíroson.

- Ugye ez nem egy második világháborús veterán bogár? – kérdezte kopasz néger katona kissé piszkálódóan.
- POFA BE! Jelenleg ő a kapitány, a feledtesüknek minősül. – Vágott vissza a szakasz vezetője. Első látásra egy indiánnak tűnik. Másodikra is, mégis van benne valami furcsa. – Ha már itt nem tud viselkedni, akkor az ottani helyőrségen, hogy fog? Tiszteletet az embereknek.– Feléd fordul – Hány óra van hátra a fagyasztásig? És a bolygótól hány órányira lesz az ébresztés?

E közben a katonák elkezdtek beszélni egymással.
- Bracken-nen még strand sincs. – szólalt meg egy láthatóan kigyúrt baka.
- Mért ne lenne? Csupa víz az egész. – az előbbi néger válaszol neki gyorsan.
- Hülye vagy? Ami nincs víz alatt az beton vagy hajó. Maximum egy két szikla mi kiáll a vízből.
- De legalább hódolhatok a hobbimnak! A pecának! – nevetett fel egy katonai kalapos fickó.
- Aztán kifogod Godzillát!
- Annál rosszabbak élnek ott.
Végül már mindenki beszélt mindenkivel. Nem lehetett ki venni a szavaikat. Ez van mikor 9 ember össze vissza kezd beszélni…

- Feladat? – vonta fel a szemöldökét – Miféle feladat? Minket oda helyeznek helyőrségbe a bolygóra. Míg egy másik szakaszt majd visszavisz a Mars-ra. Én ezt tudom. – Végig nézett a katonáin, majd rájuk förmedt – FIGYELEM! 6 óra múlva mindenki bekotródik a kapszulájába! Bolygóhoz érkezés előtt 12 órával ébresztő! Mindenki egyen, WC-zen és a többi dolgát intézze el! OSZOLJ!
Ezzel a katonák szétszéledtek a hajódon. Majd a szakasz vezetője is távozott, de előtte biccentet a fejével. Kellemes érzés, hogy egyedül vagy a hajón egy csomó katonával…

Tíz katonát szállítasz és a hozzájuk tartozó M577-es APC-t. Az étkeződben négy katonát találsz, örömödre nem a zsebedből fogyasztják az élelmet. Két ellátmányos ládat találsz a konyhában. Legalább hoztak magukkal.
A csapatszállító páncélost megtalálod a raktérben, és pár ellátmány ládát. Fegyverek, lőszerek és más katonai cuccok. Mivel senkit nem találsz, ezért végig nézed a csempészrekeszeket. Miközben megnézed őket, egyikben találsz egy nem oda illő dolgot. Egy tojást. Egy közönséges bőrhéjas tojás, mint ami a különböző hüllőknek van. De egy tojás mit keres itt?

A tojás a földön szétfröccsen. A sárga belső mellet egy kis kifejletlen embrió is előtűnik a bőrhéj mögül. Aligátor vagy krokodil, vagy valami hasonló lehetett.
A kis halott magzatot azonnal elragadja egy szőrös patkány. Amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan el is szaladt.
A horgászos katona szeme ezen kiakad;
- Tudja maga, hogy egy floridai aligátor eszményi értéke mennyi!? Maga meg egy feltehetően épp tojást vágott a padlóhoz!
- Mondom, hogy ez egy második világháborús tragacs! Még patkány is jár hozzá. – szolt be ismét a néger katona.
- Az már halott volt. Nem érzik a szagát? Kihűlt. – Toppant melléd az indián. – Meg amúgy is, még a sereg csatahajóin is vannak patkányok. Valamelyiken még csak ott őshonos tengerimalacok is kialakultak. – Feléd fordul majd, halkan mondja; - Minden rendben?

Szobádban rá nézve az órára észreveszed, hogy már csak alig egy óra van hátra a fagyasztásig. Előkerítve a csapdákat nem veszel észre semmi rendelleneset. Sőt. Gond nélküli a csapdák kihelyezése. A katonák is nyugisak érdekes mód. Lehet, hogy a feledtesük kiosztotta őket.
Előző napok agyrémsége után félelmetes ez a nyugalom. Egyedüli emléked mi folyton emlékeztet a az előző napokra azaz ütés mint az Arktuszi vitt be neked.

George mire is emlékszik? Ő maga sem tudja. Az biztos, hogy sok fegyver ropogás, füst, tengerészek és idegenek tonna számra volta az álmodban.
Bármi is volt mi kiütött az napokig kiütött. Álom vagy csak kósza emlékképek? Mikor felébredtél az ürességtől kongó kórházban és kinéztél az ablakon, akkor már biztos volt, hogy nem álom. Egész városban pár katona lézeng. Lezárták a bolygót.
Kórházi ágyad mellet egy cetli díszelgett. Rövid üzenet.


Hát így kerültél ki ismét az űrbe cél nélkül.

– Üdv bogaram. - tettem a kezem a hajóm oldalára. Lassan sétáltam körbe jó alaposan szemügyre véve minden apró négyzetcentiméterét. Tele volt kisebb nagyobb karcolásokkal, itt-ott látszottak a foltozgatás nyomai. Az biztos hogy mióta a kezeim közé került egy csepp festéket sem látott de nem is akartam soha lefestetni. Rengeteg hibája volt és a törött csavarokat, repedezett burkolatot látva bizony sokan szörnyülködtek, mikor megtudták, hogy ezzel készülök felszállni. Ettől függetlenül nem kerestem új hajót – és az csak egy dolog hogy nem is lett volna rá pénzem. Nem is tudtam volna elképzelni magam egy másik hajó hídján. Miután úgy láttam, hogy kívülről minden rendben a belseje következett. Itt is elég sokáig sétálgattam mire mindent ellenőriztem. Úgy érzem, kezd elhatalmasodni rajtam a paranoia, ugyanis legalább kétszer annyi ideig tartott átnéznem a hajót, mint régebben. Hiába biztosítottak róla hogy a hajó közelébe semmi sem kerülhetett az utóbbi napokban, ez nem nyugtatott meg túlzottan. Nem ritkán tekintgettem a hátam mögé és az üresen kongó hajó talán életemben először nem túl megnyugtató hatást gyakorolt rám. Bár belegondolva, hogy mi is vezetett eddig a pontig, talán kár is csodálkozni a végeredményen. Túléltem két kisebb űrcsatát és a legkülönfélébb idegen lények támadtak meg csak hogy ne unatkozzak túlzottan.
Annyi biztos, hogy nagyot fordult a kocka. Korábban a társaságnak dolgoztam és a CMC előtt próbáltam láthatatlan maradni, most viszont a társaság próbál elintézni az apámmal együtt és a CMC-nek segítettem, bár a várost elnézve koránt sem volt már akkora élet, mint az érkezésemkor. Válaszokat továbbra sem kaptam a kérdéseimre és egyelőre nem is nagyon tudtam merre induljak. Egy biztos volt. Itt már nem maradhatok.
Leültem a székemre és végignéztem a kijelzőket. Pár gombnyomás után a motor nehézkesen de megnyugtatóan felzúgott. Utoljára ellenőriztem, hogy minden a helyén van-e aztán lenyomtam a rádió gombját.
– Itt az Aetheris TF-ALPHA-1 teherhajó kapitánya beszél. Engedélyt kérek a felszállásra. - szóltam bele határozottan a mikrofonba. Vártam egy kicsit a statikus zörejeket hallgatva majd megérkezett a válasz.
– Az engedélyt megadom. Gyorsan tűnjön el a bolygóról. - nem válaszoltam csak megfogtam egy kart és lassan előre tolva növeltem a hajtómű teljesítményét, míg pár másodperc múlva a hajó meg nem remegett. Hangos nyikorgással, zakatolással megmozdult és végül csigalassúsággal emelkedni kezdett. Elmosolyodtam, ahogy óvatosan korrigáltam a hajó mozdulatait miközben egyre jobban távolodtam a felszíntől. Úgy rázkódott mintha épp szét akarna esni, de pontosan tudtam, hogy sokkal többre képes a hajóm, mint azt ránézésre gondolná bárki is. A remegés egyre erősödött ahogy gyorsultam, de hamarosan már gyengülni kezdett amint lassan kiléptem a bolygó légteréből.
Ideje eldönteni hogy hogyan tovább. A hajón lévő kommunikátorhoz fordultam és egy üzenetet kezdtem el gépelni Davenek.

Üdv haver!
Egyben vagy már/még? Azt hiszem a kelleténél kicsit tovább tartott a kiruccanásom (amit most nem részleteznék…) és nem hiszem hogy a Yutani letett volna a fejem megszerzéséről. Ha esetleg tudnál valami friss hírrel szolgálni, hogy mi a helyzet a Marson annak örülnék…

Ui.: Ajánlom, hogy Lucy még egyben legyen, mikor odaérek.

Barátod az (űr)Patkány

Végül mikor ezzel megvoltam rányomtam a küldés gombra. Remélhetőleg gyorsan választ kapok de mindenesetre egyelőre a Mars felé vettem az útirányt. Bízom benne hogy nem kerültek bajba de benne van a pakliban hogy ők is túl mélyen belekeveredtek már a dolgokba…
Szép egyenletes sebességgel haladtam lassan távolodva a bolygótól és a műszereket figyelve kezeimet a tarkómra téve hátradőltem az ülésben. Hosszú lesz az út, de egyelőre még vártam az „alvással”. Most inkább csak a hajó halk zúgását hallgatom.

Az űrben nem terjednek a hangok. Így csak az ütött kopott űrhajó alkatrészeinek hangja mit hallasz. Alkatrészeknek milyen hangjuk van? Berregő, zümmögő, csattogó és sivító.
Sivító?
Valóban alkatrész lett volna?

Egész nyugodtan figyelgettem a műszereket. Minden kijelző pont a megfelelő értékeket mutatta, bár voltak eltérések is de épp csak annyi amennyi még bőven belefér. Egy katonai hajón már valószínűleg ezekért is letépnék a fejem de, nekem így is tökéletesen megfelelt, amit láttam. Mindenhol teljes nyugalom honolt.
Talán csak egy másodpercig tartott és már pisztollyal a kezemben a műszereknek háttal állva pásztáztam a környékemet. Itt valami bűzlik bár azt hiszem egyelőre nem szó szerint. Mindenesetre az a sivítás nagyon nem tetszett. Az egyik vp70-esemet szorongatva bal kézzel lassan hátranyúltam és lenyomtam az automata vezérlést közben szememmel végig a hang forrását keresve. Azt hiszem, most érzem igazán, hogy mennyire megváltoztam. Régebben egy hasonló hangra csak legyintettem volna és megnéztem volna mi ment tönkre, de most…
Lassú, óvatos léptekkel a pisztolyt magam előtt tartva, feszülten figyelve minden apró neszre haladtam, hogy átnézzem a hajót. Remélem csak a túlzott paranoiám játszadozik velem ismét. Elsőnek talán a saját kabinomat kéne megcéloznom a nagyobb tűzerőért…