Szállások

A civilek külön szálláson laknak, mindenkinek egy kis szoba jut.

Egy rakás szesszel tértél vissza szállásodra. Kommunikátorodon értesíted Casey-t, hogy mind a négyüknek van egy meglepetésed. Nem veszed túl nyájasra a dolgot de elrontani sem akarod. Magadnak jó előre betárazol az alkoholmentes italból és már minden készen várja őket. Kopogás után nem négyen csak hárman állnak ott Luke, Casey és John. Minden gyanakvás nélkül belépnek. A negyedik ember Matt azért nem jött mert az itteni koszt miatt elrontotta a gyomrát. Elfoglaljátok helyetek és kezdődhet a jó pofizás. A cél érdekében már jó párszor alkalmaztad ezt és remekül haladsz most is. A gyermekkor rövid történeteiből pár részlet, a nőkről, ivásról és az általad várt sötétebb üzletek is szóba kerülnek. A cég ami téged kért fel és ami őket is foglalkoztatja egy árnyék cég amint megtudod. Nagyjából minden fekete pénzt a nagy testvér vállalat ebben a kis cégben mos tisztára, mint pl. ez az út. Kicsit ráteszel a látszatra mert látod rajtuk, hogy már eléggé boldogok az emberek is. Többszöri puhatolózás ellenére sem mondanak konkrétumot se a szállítmányról se a felettesekről. Túl kis halak ebben a tóban bár lehet a negyedik ember tudna válaszolni. Az időzáras kapcsolót előveszed de az üveges szemek nem árulkodnak és ők sincsenek tisztában vele vajon a rakományhoz tartozik e vagy nem. Annyit megtudtál, hogy pont Matt volt az aki a sarokba forgatta a dobozokat miután kiszedték belőlük a csavarokat. Nem a megfelelő helyen tapogatóztál, de legalább megtudtad ez a három flótás tényleg csak a munkáját végzi és előrelátásodnak köszönhetően egyedül mered hagyni ezeket a jól elázott embereket a körletedben. Végül is minden olyan dolog rejtve van ami hiányozhatna és most Matt-et kéne meghallgatni. Ő elvileg a hálókörletében van.

A fejvadász jártas volt a félrevezetésben, megtévesztésben és manipulálásban, így most is gyanakvás nélkül belevitte munkatársait a játékba. Sajnos csak hárman jöttek, az egyik elrontotta a gyomrát. "A francba!"-gondolta. "Pedig muszáj lesz jóllaknom, főleg a nagy utazás előtt. "
Maga a társalgás, bár mindet beleadott, s szokásához híven remekül hazudott múltjáról, nem volt különösebben célravezető. A munkások berúgtak, mint a szégyen, észre sem vették, ahogy a piszkos ügyekre terelte a témát, közlékenyek is voltak, csak éppen tájékozatlanok is. Kiskutyák voltak ők ebben a játékban. Mindössze annyit derített ki, hogy megbízói cége mögött egy nagyobb vállalat áll, aki ezen keresztül intézi sötét ügyleteit. Várható fordulat volt, de a fejvadász számára lényegében értéktelen.
Utolsó próbálkozásként még elővette az időkapcsolót, s figyelte a reakciókat. A három jómadár abszolút közömbös volt és tudatlan. Bár kezdtek ramaty állapotba kerülni, úgy tűnt józanul sem lennének okosabbak. Mindössze annyit lehetett kiszedni belőlük, hogy a kórházba került illető, az a bizonyos Matt kezelte azokat a ládákat. Felnyalábolt a maradék italt, s otthagyta alkoholbűzben héderelő "barátait". Nem akarta, hogy túlságosan kiüssék magukat, hiszen a macskajaj ugyanolyan késleltető tényező lehet, mint a motorhiba.
Matt hálókörlete felé vette az irányt. Menet közben arra gondolt, hogy ha ő sem tud semmi újat mondani, akkor hagyja a csudába az egészet. Semmi érdeke nem fűződött az egészhez, s már így is túlzásba vitte a kíváncsiskodást. "A fejvadász mindig törődjön a feladatával, és ne kíváncsiskodjon. A szimatolásnak sosincs jó vége. Meg aztán, holnap úgyis hazamegyünk, megkapom a zsetont, és elfelejtjük egymást."-gondolta, majd megállt a megfelelő ajtó előtt, kopogott s benyitott.

Halk ,,igen,, után benyitsz a szobába és a legegyszerűbben berendezett hely szélén az ágyon fekszik Matt. -Vége is a bulinak? kérdezi szerényen, de azonnal a tárgyra térsz és megmutatod neki is az időzáras kapcsolót. A szeme elkerekedett és utána hiába próbálta azt a közömbösséget amit társai rajta látszik, hogy tud valamit. -Veszélyben vagyunk. Mondja. Ridegen állsz és ezek után csak a magyarázatot várod. Flegmán rád néz, de utána elbátortalanodik szilárdságod láttán és belekezd. Először is a ládákban időzárkapcsolóval ellátott xenomoprh tojások vannak, amiknek a ma este folyamán kell a raktárban feloldania, így szabad utat adva az arctámadóknak. Az okot nem tudja miért kell ezt megjátszani, de annyit igen, hogy a két cég (feladó és fogadó) között már régóta konfliktusok vannak. -Elég embertelen megoldás ez, de ha az az időzár már órák óta nálad van akkor mi is veszélyben vagyunk. Jelenti ki remegő hangon. Belecseppentél egy hatalmi háborúba és akár tudtál a rakományról akár nem kényessé vált a helyzet számodra is. Visszaindulsz a szobádba, hogy előkészítsd magadnak a terepet, ha forrósodna a talaj. A folyosón haladva az ablakon kinézel a raktárterületre, de minden nyugodt. A szobádba beérve a három melóst azonnal kiküldöd és támolyogva ki is mennek. Minden esetre nem ártana szemmel tartani ezt a Matt fiút kitudja mit tervezhet még az éjjel. A raktárcsarnokból a kis dögök csak akkor juthatnak ki ha a rámpát kinyitják. Azt pedig valakinek ki kell nyitnia. Sikerül észrevétlenül kijutnod a szállóról és várnod sem kell sokáig mert Matt feltűnik a kijárati ajtóban és a raktárig meg sem áll.

A fickó beengedte a szobájába. Viccelődött az ivászaton, de Amadeusnak nem volt kedve vele is bájologni, ezért egyből felmutatta neki a kis szerkezetet. Matt próbált közömbösséget tettetni, de Amadeus átlátott rajta, s fagyos tekintetétől végül inkább megeredt a nyelve. Elmondta, hogy idegen tojások lapulnak a ládákban, melyek az időzárak segítségével szabaddá válnak, s az arcmászók kijutnak. Mint kiderült, két rivális cég hatalmi harca volt, s ennek részét képezte a véres leszámolás. A fejvadász nem szólt semmit, nem is volt mit mondania, vissza indult a szobájába. Menet közben az időzárra pillantott. "Ha ez itt van nálam, akkor a tojás amit zárva tartott már lehet ki is ürült. Lehet már most itt portyázik egy arctámadó, de lehet már meg is fertőzött valakit. " -gondolkodott. Sietősre fogta a lépteit, de azért óvatosan haladt. Nem akart ő lenni az első gazdatest. A szállására érve elküldte a részeg munkásokat, majd azonnal felvette maszkját. Az legalább megvédi a megfertőződéstől. Minden holmiját összekészítette, hogy azonnal indulhasson, s fegyvereit is magához vette. Közben kinézett az ablakán, ahonnan látszottak a raktárak. Minden nyugodtnak tűnt, az ajtók is zárva voltak. "Az ajtók!"-jutott eszébe. "Hiába kelnek ki a kis pókszörnyek, ahhoz hogy gazdatesthez jussanak, valakinek ki kell engednie őket onnan." Matt egyből gyanússá vált a számára. Így utólag belegondolva túlságosan is közlékeny volt, s a hirtelen rosszul léte is új értelmet nyert. Nem habozott, elindult a raktárak felé, s hamarosan meg is látta az álbeteg férfit. A raktárak felé ment ő is. Amadeus nem kockáztathatott, akár ártatlan a fickó, akár nem, rossz helyre tévedt és rosszkor. A fejvadász követte, hogy elég közel érjen hozzá, hogy köpőcsövével leszedhesse. A puska túl hangos lett volna. A látszólag primitív fegyverbe ezúttal nem altatót helyezett. A parányi lőszer egy mini fecskendő volt, megtöltve egy déltengeri kúpos csiga, a conus purpurascens mérgével. Még maga a tű is be volt kenve a veszélyes anyaggal. Olyan idegméreg volt ez, mely gyorsabban terjed még az ingerületnél is. Ha a fejvadász eltalálná magát vele, azelőtt meghalna, hogy felfogná mi történt. A szájához emelte a csövet, s Matt nyakára célozva belefújt. Várta, hogy az áldozat holtan essen össze, hogy aztán minél gyorsabban eltűnhessen, s kereshessen magának egy üzemképes űrhajót. Nem tervezte megvárni a reggelt, mivel tudta, ha nem előbb, hát utóbb, de kinyitják a raktárat, és akkor elszabadulnak a lények. Még ha sikerülne is megfékezni a fertőzést, a karanténból nem jutna ki egyhamar.