Homoktenger

Sivatag, homok ameddig a szem ellát.

// Vash biztosítás kalandjának folytatása //

Vash látta, hogy amit a parancsnok mondott, sajnos igaz: sivatag és kanyon mindenhol, no meg hangok alapján savvérűek egész hada.
- Nos, akkor a helyzetünk nem túl jó. Ahogy hallom nincs vesztegetni való időnk.- szólt a yautja az emberi vezetőhöz, majd felállt, és elindult az adott irányba, majd szólt az embereknek.
- Gyertek, induljunk hát, vagy itt veszünk! Szerinted milyen hosszú lesz az út Jonathan? - fejezte be kérdését a vadász.

- Igen, lépésekbe számolunk mi is. Gondolom ti is számítjátok azt az időt, amíg világosból sötét lesz?- fejezte mondandóját a yautja.
Ahogy haladtak a sivatagban, a vadász belegondolt, hogy amennyire szerencsés, annyira balszerencsés is. Mert bár a hajóból sikerült meglépni, és az emberekkel egész jól boldogul, de a kalandja elején, még faj társaival indult, akiből az egyik meghalt, a másikról meg már nem tud semmit.
~ Bárcsak itt lenne most Steg-'in. Legalább egy fajtársammal beszélhetnék. Remélem még életben van~ gondolta magába a beavatott, miközben szerencséjére maszkja eltakarta gondolkodó arckifejezését.

Vash gyorsan vissza tért belső világából, a valóságba. A sors ismét akadályt állít a kis csapatnak: sav vérűek. A parancsnok védelmi alakzatra inti embereit, de a vadász nem tudja mi az. Gyorsan megfigyeli a többiek mozgását, azt, hogy a csapat tagjai kissé egymásnak háttal állnak, és így sikeresen ellátnak minden irányba.
- Nincs időnk hosszan védekezni. Ezek a dögök mindenhonnan jönni fognak, tudom. Minél tovább állunk egy ilyen helyen, annál könnyebben fognak körbe venni, és kinyírni minket. Tudom hogy kockázatos, de tovább kell haladnunk. - szólt a yautja a parancsnokhoz, miközben váll-lövegeivel előre tisztította az utat.

- Ne aggódj Jonathan, bírom még energiával. De ha jobban figyelnél, látnád, hogy az előttünk lévő utat takarítottam meg- szólt Vash a parancsnokhoz, majd útirányukra mutatott.
A yautja látta az emberi vezető arcán a csodálkozást. A csapat szorosan halad előre céljuk felé, és végre lehet már látni a sós sivatag végét.
- Ezek a nyomorult dögök! Sziklától szikláig bújnak, van intelligenciájuk, bár nem úgy néznek ki. Parancsnok, mennyire lehetünk még a céltól.- szólt a vadász vezetőhöz, miközben folyamatosan tisztogatta útjukat.

~ Kezd ez a két ember a csapatból az idegeimre menni. Ha nem lenne rájuk is szükség, itt helyben megölném őket. ~ gondolta magában a yautja, miközben útjukat hirtelen sziklák keresztezték, amiket a sav vérűek görgettek le.
- Nincs megállás, haladjunk!- szólt a beavatott a csapathoz, majd neki indult a szikla meg kerülésének hogy végezzen a döggel. Szerencsére lövegei még mindig aktívak, így amint a szikla mögé ért, már be is célozta a démont, és lelőtte.
- Mozgás emberek, nem fogok itt meg halni!- ordított a yaujta az emberekhez, majd előre tört, miközben lövéseivel tovább aprította a sav vérűeket.

A yautja lövése nem talál célt, ellenfele egy üregbe menekül, ahonnan a vadász meglepetésére ellentámadást indított. A sav-vérű neki ment a beavatottnak, éles karmait a vadász testébe állította, és egyik váll-lövegét hatástalanította.
~ A nyomorult dög, jól meg lepett. Még jó hogy van még egy fegyverem!~ gondolta magában a beavatott, majd épen maradt lövegét használva célba vette a démon fejét, hogy most ténylegesen likvidálja, mielőtt az végezne vele.

// Mielőtt leszólnál: két váll lövegem van, listázva is van:) //

A yautja jobban szereti a hosszabb párbajokat, ám most, ebben a helyzetben, nem baj hogy ez rövid volt, és eredményes.
Vash amint körül nézett, észrevette, hogy az idegenek inkább az emberek felé tartanak, semmint felé.
Bele telt pár pillanatba, mire rájött, hogy ez annak köszönhető, hogy az emberek nagyon hangos fegyverekkel harcolnak.
~ Látszik hogy csak emberek. Nem tudnak halkan harcolni. Ide fogják vonzani a bolygó összes sav-vérűjét. És még ezek hiszik magukat jobbnak a mi nemes fajunknál? Szánalmas.~ gondolta magában a beavatott, miközben észrevette hogy egy lény tart felé, ami bár a zaj forrását vette úti célnak, de előtte még a vadászt útjába ejti.
~ Gyere csak féreg! Ismét csak jól jön hogy maradt 1 használható lövegem.~ gondolta magában a yautja, majd aktiválta két karpengéjét, és meg maradt váll-lövegét, amivel már be is mérte az új célt. A fegyver energia nyalábja egy pillanatra felizzott, majd a lövedék a démon felé tartott. Amint a lövedék elhagyta a fegyver csövét, Vash is megindult ellenfele irányába. Terve egyszerű volt: a két karpengéit egyenesen az idegen fejébe állítani, és utána gyorsan tovább haladni.

Vash miután legyőzte ellenfelét, felfigyelt a csendre, ami eluralkodott.
~ Mi volt ez a nagy hangrobaj? És mi lehet az emberekkel?~ gondolta magában a beavatott, majd gyorsan vissza sietett kis csapatához, és a látvány meglepte. Az összes ember élt, és csak a sav-vérűek haltak.
- Látom jól helyt álltatok, de fojtatnunk kell utunkat. Ezek a dögök nem tartanak csak úgy vissza vonulót. - szól a yautja az emberekhez, majd azonnal rendbe szedette a parancsnokkal a katonákat, és indultak tovább újtukon.

A kis csapat apránként közelített céljához, szerencséjükre nyílt terepen, ahol nem érheti őket további meglepetés.
- Mi volt az a nagy robaj, ami a hirtelen jött előtt volt? Ti csináltátok? - szólt a yautja a parancsnokhoz, majd folytatta beszédét - Nagyon jól boldogultok, ahhoz képest hogy emberek vagytok. - fejezte mondandóját Vash.
~ Nagy szerencse hogy nyílt terepen vagyunk, így láthatunk mindent ami felénk tart. Jó lenne már ha a végére érnénk utunknak, és újra fajtársaim, testvéreim között lehetnék.~ gondolta magában a beavatott, honvággyal teli szívvel.
- Szeretném megtudni hogy még mennyi van hátra az útból? - kérdezte a vadász, majd közelebb hajolt a parancsnokhoz, hogy következő kérdését csak ő hallja - A fekete bőrű embernek mi a problémája velem? Pontosabban a fajtámmal, mert kezd egyre idegesítőbbé válni a jelenléte.- fejezte mondandóját a yautja, miközben tovább gyalogoltak céljuk felé.

~ Nagyszerű! Bizonytalan még hogy mikor érünk a célhoz.~ gondolta magában a yautja.
- Amúgy arra gondoltam, hogy mi volt az a nagy robaj, mielőtt a dögök visszavonultak volna? Szerintem a mi fajunkról még mindig jobb véleménnyel lehettek, mint ezekről sav-vérű dögökről! - szólt Vash a parancsnokhoz.
~ Úgy beszél mintha az emberek tökéletesek lennének. A legarrogánsabb faj az övék.~ gondolta magában a beavatott, majd a parancsnokra nézett, és így szólt hozzá:
- És te hogy éled ezt meg? Mi a véleményed rólunk, rólam? Mennyire bízhatok meg benned? - fejezte be mondandóját Jonathan-hoz a vadász.

Folytatás a USS Firenze topikban!